2006 elején már tudtuk, hogy Juhász Ferenc nem vállalja tovább a miniszteri munkát. Megkezdődött az állami vezetők távozása a minisztériumból. Hozzám került a tárca protokoll szerve, mert a kabinetfőnök bejelentette, hogy korábban távozik, mint a miniszter. Később két helyettes államtitkár is távozott, így újabb főosztályok kerültek közvetlen alárendeltségembe.
Hétfő reggelenként már alig fértünk el a heti feladatszabó értekezleten. A 2006-os választásokat követően a miniszterelnök bejelentette, hogy az országgyűlés kormánypárti többsége 2006. június 30-ától megszünteti a közigazgatási államtitkári posztokat. Nem értettem és ma sem értem, hogy a minisztériumok első számú szakmai vezetőit miért kell félreállítani. Talán nem ez volt a cél, de ez a lépés utat nyitott a közigazgatás teljes átpolitizálódása felé.
2006 júniusában megérkezett a minisztériumba a második Gyurcsány-kormány honvédelmi minisztere, Szekeres Imre és kabinetfőnöke, Szeredi Péter. Megtörtént a miniszteri átadás-átvétel. Az új miniszter kérte, hogy maradjak és dolgozzak tovább jogi szakállamtitkárként, de az ajánlatot nem fogadtam el. Azt gondoltam, nem kell minden áron, hatalmon maradni. Ha az ember úgy érzi, hogy már nem tudja elképzeléseit megvalósítani, akkor távoznia kell. Példát is akartam e tekintetben mutatni. Nem sikerült.
Állami vezetőként ügyvédi tevékenységemet szüneteltetnem kellett, így magánügyfélköröm teljes elvesztettem. Újult erővel, a nulláról vágtam bele újra a jogi pályába. Szekeres Imrével folytatott utolsó személyi beszélgetésen a miniszterrel abban egyeztünk meg, hogy ha a tárcánál nem is folytatom a karrierem, a minisztérium valamelyik gazdálkodó szervezetnél igényt tartanak jogászi munkámra. Így kerültem vissza a HM kommunikációs cégéhez ügyvédi megbízási szerződéssel. Utolsó államtitkári napjaimat töltöttem a HM-ben, amikor megkeresett Szeredi Péter kabinetfőnök és azt mondta, hogy a miniszter úr mégis jogi tanácsadóként szeretne foglalkoztatni a HM-ben. Én erre nemet mondtam és emlékeztettem a kabinetfőnököt, hogy a miniszterrel már megállapodtam. Erre legnagyobb csodálkozásomra a kabinetfőnök azt mondta, hogy akkor legyen mind a kettő. Dolgozzak ügyvédi szerződéssel a HM-nek és a kommunikációs gazdálkodó szervnek is. Abban maradtunk, hogy a miniszter úr később szabja meg minisztériumi feladataimat. Még abban a hónapban egy vezetői értekezleten bejelentette a kabinetfőnök miniszter úr döntését: figyelemmel arra hogy „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéssel rendelkezem, a pécsi Tubesre tervezett 3. nagyhatótávolságú NATO katonai radar építési-engedélyezési eljárásának miniszteri megbízottja lettem.
Így aztán hamar visszatértem ahhoz a „pörgős” életformához és munkastílushoz, ami állami vezetői kinevezésem előtt a sajátom volt. Már 2006 nyarán elkezdtem ingázni a munkahelyek között, emellett magánügyfélkörömet is elkezdtem felépíteni. Jól kerestem, szerettem a feladataimat, azt hittem, békés, munkával teli évek várnak rám...
