„Valaki megvádolhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.” Sokszor jutottak eszembe Kaffka sorai a börtönben, és azóta is. A pontos vádat éppúgy nem ismerhettem én sem,, mint a regényhős. Nemrégiben végre kézhez vettük ügyvédemmel együtt a vádiratot. Ezzel teljessé vált egy több mint egy éve tartó abszurd történet.
A katonai ügyészség sajtótájékoztatón 2011. márciusában bejelentette a vádemelést. Egy ember ellen nem emeltek vádat! Nem említették, hogy az kit takar, de meg voltam győződve arról, hogy csak én lehetek, mert minden jogász, akit megkérdeztem azt állította, hogy O. János valótlan vallomása a gyanú közléséhez elegendő, de a vádemelést nem alapozza meg. Azonban nem kaptam nyomozást megszüntető határozatot, és a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa értesített, hogy a bírósági eljárásra a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsát jelölték ki. Ekkor már tudtam, hogy vádlott leszek.
2011. májusában kézbesítette a bíróság a vádiratot, amelyben megrökönyödéssel értesültem arról, hogy az O. János és társai büntetőügyből a TÁRSAI maradtak. Nehéz volt elhinni, hogy II. rendű vádlott lettem.
A vádirat első pontja vonatkozik rám, amelyben különböző cégek által O. Jánosnak visszaosztott pénzek egy részéről a vádirat – az egyes alpontoknál – mindenhol azt tartalmazza, hogy „az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott (N. Dénes) közvetítésével II. rendű vádlott (Fapál) is a fele összeg erejéig” részesült. A cégeket és az ott felsorolt személyeket nem ismerem, nem tudom milyen tevékenységet végeztek. Az ügyészség azonban számol és a gyanúsításban közölt 22 millió forint helyett a vádiratban 20,6 millió forinttal terheltek meg úgy, hogy az egyes alvádpontokkal – a 12 millió forintos kivételével – meg sem gyanúsítottak.
A 12 millió forintról szóló gyanúsítás a vádiratban alapjaiban megváltozott. A 12 millió forintnak – más alvádpontokkal szemben - nincs eredete! Már nem a HM Zrínyi Kht.-tól származik a pénz, hanem az 50 %-os megállapodás alapján - pontosan meg nem állapítható időpontban került átadásra – és a pénzt pontosan meg nem állapítható arányokban O. János tanú, L. Attila I. r. vádlott és N. Dénes III. r. vádlott gyűjtötték össze. A többi O. János vallomásával egyezően lett leírva, az ügyészség a híradókból megismert viszkis doboz helyett a piros színű italos doboz kifejezést alkalmazta. A vádirat ezen része ott fejeződik be, hogy az irodámból kilépek.
Mindössze ez a tíz sor tartalmaz érdemi vádat rám nézve a 48 oldalas vádiratból.
A vádirat tehát mellőzi Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre O. János által tett – egyébként valótlan - állítást, hogy én a pénz egy harmadát neki vittem volna. A vádirat nem foglalkozik O. János valótlan vallomásának azzal a részével sem, hogy a pénz Juhász miniszter, Zámbori kabinetfőnök és én közöttem szétosztásra került volna.
A vád leegyszerűsítve a következőket jelenti:
Más személy több alkalommal pénzt vett át a nevemben vagy rám hivatkozva (feltéve, hogy ez igaz O. János állítása szerint.)
2006 év elején, egyébként ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű pénzt vettem át, amelynek egy harmadát, kb. 4 millió forintot egy piros italtartó dobozba, majd italos tasakba tettem és kiléptem vele az ajtón.
Azaz nincs meg, hogy mikor, honnan származó pénzt vettem volna át. Ez körülbelül olyan, amikor valaki emberölésről tesz vallomást, de nincs meg az elkövetés időpontja, helyszíne és nincs meg a meggyilkolt sem. Ez a vád felháborító és szégyen minden joghoz értő ember számára. A bíróság majd megállapítja, hogy a II. r. vádlott ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű pénzt vett át O. Jánostól, annak egy harmadát, 4 millió forintot kivett a borítékból, bele tette egy piros italos dobozba és tasakba, majd kilépett az ajtón?
Ez vicc? - kérdeztem magamtól, amikor elolvastam a vádat. Persze a választ is tudom. Sajnos nem vicc.
A legfelháborítóbb az, hogy a vádirat szerint „a bűnszervezet tevékenységét a közigazgatási államtitkár közjogi tisztséget viselő II. r. vádlott tudomására hozták, aki a bűnszervezet aktív tagjává vált az által, hogy ő is részesedést kért a bűncselekmények során megszerzett pénzekből, leplezte magas szinten a vádlottak korrupciós cselekményeit III. r. vádlott közreműködésével”.
Nem kértem, és nem is kaptam semmiféle részesedést. Senki nem hozott tudomásomra semmit. Erre vonatkozó adat nincs az iratanyagban. Nem lepleztem senki tevékenységét, munkakörömből eredően ezt nem is tehettem volna meg. A közigazgatási államtitkár bármilyen szakmai üggyel a felterjesztési rendnek megfelelően – döntés előtt – találkozik. Sőt, vallomásomban is részletesen kifejtettem, hogy a katonai titkosszolgálat jelentései alapján minden utasítást végrehajtottam, a befolyással üzérkedéshez hasonló ügyek ellen mindenkor felléptem.
Ez persze mind nem számított. Jogászként sok büntetőügyet láttam már, de az enyémhez hasonlót egyet sem. Egy olyan ügybe csöppentem, ahol az eredeti fővádlott elpárolgott a vádiratból, miközben én az ő vallomása alapján beleíródtam a történetbe.