A Budapesti Katonai Ügyészségen az alábbi gyanúsítást közölték velem:
A minősítés: költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés, amelyet a gyanúsítás szerint bűnszervezetben követtem el.
A szereplők:
O. János dandártábornok (HM Rendezvényszervező Hivatal főigazgató helyettes, majd főigazgató, ezredesi rendfokozattal),
L. Attila dandártábornok (HM Védelemgazdasági főosztályvezető),
N. Dénes polgári személy (2005. január – 2005. június között kommunikációs tanácsadó),
Fapál László (HM közigazgatási államtitkár).
Vallomást tett: O. János és Fapál László
Nem tett vallomást: L. Attila és N. Dénes.
O. János gyanúsított 2010. február 24-től őrizetben, majd előzetes letartóztatásban volt. 2010. április 22-én beismerő vallomást tett arról, hogy „az ún. visszaosztott pénzeket az általa állított elkövetői körben szétosztotta”. A gyanúsított a választások második fordulóját követően korábbi vallomását megváltoztatta, és arról beszélt, hogy én és a honvédelmi miniszter is részesedtünk az általa szedett visszaosztási pénzekből. O. János gyanúsított 2010. június 3-án szabadlábra kerül.
Az ügyészség szerinti alapos gyanú I.: (Fapál gyanúsított jegyzőkönyv)
2004. december 10. napja és 2006. június 30. napja közötti időben, mint a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, a 2004. év folyamán O. János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal és N. Dénes polgári személlyel megállapodtak abban, hogy O. János dandártábornok a HM Rendezvényszervező Hivatallal és más honvédségi tulajdonú közhasznú társasággal szerződésben álló gazdasági társaságoktól az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből pénzt kér vissza, amelynek felét O. János dandártábornoknak N. Dénes polgári személynek kellett átadnia, amelyet N. Dénes polgári személy nekem továbbított. A gyanúsításban összegszerűen is megjelölték, hogy az ügyészség szerint legalább 22 millió forintot kaptam.
A megállapodás O. János dandártábornok 2010. május 10. napján született vallomása szerint úgy történt, hogy megkeresték N. Dénest, „közöltük vele, hogy azt szeretnénk, hogy egy erősebb szervezetünk legyen. Ő ígéretet tett arra, hogy továbbítja kérésünket Dr. Fapál államtitkár felé. Igazából nem beszéltünk arról, hogy visszaosztási pénz van a háttérben, de szerintem N. Dénes erről tudott, értette, hogy miről van szó. Tehát nem mondtuk el neki, hogy konkrétan mennyi pénzt kapunk a K. Rt.-től és hogy abból Dr. Fapál államtitkár részesedhet. Az esetre rá két héttel ismét találkoztunk, szerintem ugyanígy hármasban, és akkor azt mondta N. Dénes, rendben van, menni fog a dolog. Ekkor én elmondtam N. Dénesnek, hogy milyen tevékenységekből jön vissza pénz és nagyságrendet is mondtam neki. Ő erre azt válaszolta, hogy 50 % -ot kér Dr. Fapál államtitkár a visszaosztási pénzből.”
Engem N. Dénes nem keresett meg ilyen „ajánlattal”, így erre nem tudtam mit nyilatkozni. Ha megkeresett volna, akkor jelentem a miniszternek és egyidejűleg a Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjénél a szükséges intézkedések megtételét kezdeményeztem volna.
A pénzátadásról:
A katonai ügyész 2010. október 8-án O. Jánost újabb 12 rendbeli vesztegetéssel gyanúsította meg. O. János észrevételt nem tett.Egy héttel később hirtelen megváltoztatta vallomását, és az alábbiakat nyilatkozta: „A velem 2010. október 08. napján közölt gyanúsítással kapcsolatban azt az észrevételt tenném, hogy a gyanúsítás 1, 2, 3, 4, 5, 6, 10 pontjaiban szereplő tényállásokhoz hozzátartozik az is , hogy az ezen gyanúsításokban szereplő pénzek felét a korábban általam említett un. 50 %-os megállapodás alapján dr. Fapál Lászlónak adtuk át elsősorban N. Dénesen keresztül.”
(fotó: Budapesti Katonai Ügyészség, forrás: origo)
A pénzátadásról egy későbbi gyanúsítotti vallomásában (2010. május 10.) azt vallotta, hogy „a pénzt N. Dénesnek adtam át, és ő vitte el Dr. Fapál Lászlónak. Nem egy alkalommal történt a pénzátadás, hanem a másfél év alatt több alkalommal, de N. Dénes azt mondta nekem, hogy átadta a „csomagot”, azaz a pénzt”.
2011. január 14-ei vallomásában így beszél az összegekről: „Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy N. Dénes konkrétan mennyi pénzt adott át Dr. Fapál László államtitkárnak, mert ha mondta is az összeget, akkor sem emlékszem rá.”
Érthetetlen, hogy O. János korábbi vallomásaiban pontosan emlékezett mindenre, az összegekre, amelyet szétosztott mások között. Majd valamilyen indíttatásból a választásokat követően „beemelt” engem, illetve a minisztert az egész történetbe, aztán a teljes összeg felét nekem osztja le, majd utolsó vallomásában már nem is emlékszik, hogy milyen összeget adtak át állítólag nekem.
Az ügyészség szerinti alapos gyanú II.: (Fapál gyanúsított jegyzőkönyv)
N. Dénes polgári személy – mivel nem ért rá – O. János dandártábornokot kérte meg, hogy N. Dénes által a HM Zrínyi Kht.-val szerződésben álló különböző gazdasági társaságok által nyújtott szolgáltatások ellenértékéből visszakért, összességében 12 millió forintot vigyen el a részemre. A gyanúsítás szerint O. János dandártábornok N. Dénes polgári személytől a 12 millió forintot átvette, és nekem azt az én irodámban átadta.
Különös figyelmet érdemel, hogy a gyanúsítás – mint fentebb is látható - kizárólag O. János vallomásán alapul, ő azonban soha nem állította, hogy a 12 millió forint a HM Zrínyi Kht.-tól származna. A gyanúsítás szerint a HM Zrínyi Kht.-tól származó 12 millió forintra O. János még utalást sem tett vallomásaiban, és más iratban sem található ilyen állítás. 2010. október 8-án azonban a katonai ügyész tényként közli O. János dandártábornokkal – újabb gyanúsítás keretén belül – hogy „2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak.”
Tehát már a pénz eredete sem tisztázott, illetve a vádhatóság koncepciója szerint annak a HM Zrínyi Kht.-tól kell származnia. Ezért jelenleg is folyik a nyomozást, immár a civil ügyészi szervezet keretén belül, hogy a 12 millió forint „eredetét” megtalálják. Gondolom, világos elv mentén dolgoznak: ha a büntetés szándéka megvan, akkor bizonyíték is előbb-utóbb akad.
Vallomást tettem, amelyben kifejtettem, hogy nem követtem el bűncselekményt, nem állapodtam meg senkivel, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza. Senkitől sem vettem át pénzt.
A gyanúsítás tényállása olyan, ami ellen nehéz védekezni. Olyan, mint amikor például valaki egy másik személyre azt állítja, hogy a kiskorúakhoz vonzódik. Hogyan bizonyítja szerencsétlen, hogy ez nem igaz? A törvény szerint senki sem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, de az ember nyilvánvalóan megtesz mindent annak érdekében, hogy az alaptalan gyanúsítás ellen védekezzen.
Vallomásomban kifejtettem, hogy közigazgatási államtitkári irodámban történő pénz átvétel teljesen életszerűtlen. Az állami vezetőket a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alatt tartották, az irodájuk fel volt szerelve lehallgatásra alkalmas berendezésekkel. A honvédelmi miniszter nemzetbiztonsági védelem alatt álló vezető, akinek személyi védelmét a Köztársasági Őrezred, nemzetbiztonsági védelmét a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) biztosította. A Honvédelmi Minisztérium vezetői zárt részen dolgoztak, külön beléptető rendszer működött és még a folyosókon is kamerák voltak elhelyezve.
Vallomásomban elmondtam azt is, hogy a KBH vezetőjével szoros együttműködésben végeztem a munkámat. Államtitkot tartalmazó jelentéseket kaptam heti rendszerességgel, amely a teljes hivatali szférát (HM és háttérintézmények), illetve az ott dolgozókat érintette. A KBH által kért intézkedéseket mindenkor megtettem. Olyan jelentéseket azonban nem kaptam, amely konkrét személy konkrét ügyében intézkedési kényszert írt volna elő számomra, csak felületes információkat kaptam. Meg voltam győződve arról, hogy a katonai titkosszolgálat megfelelő intézkedéseket tesz az esetlegesen felmerülő ügyek kezelésére. Ezeket az intézkedéseket sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem volt jogom. A KBH vezetője a Kormány átruházott hatáskörében a honvédelmi miniszternek tartozott felelősséggel, nem nekem.
Amikor a kihallgatás után elvittek az ügyészségről, zúgott a fejem. Egy számomra ismeretlen, ócska krimibe illő történetet hallottam, azzal a furcsasággal, hogy az egyik főszerepelő én magam voltam.
