Reggel felébresztettük a gyerekeket, éppen a kakaót készítettem nekik, amikor csengettek. 6 óra volt. El sem tudtam képzelni, ki lehet az. Felvettem a kaputelefont és egy hang közölte velem, hogy a katonai ügyészségről jöttek. Kimentem ajtót nyitni, még pizsamában voltam. Két polgári ruhás katonai ügyész közölte velem, hogy értem jöttek, be kell mennem kihallgatásra, hozzam magammal a személyi igazolványomat és a lakcím kártyámat. Igazolták magukat, de mindkettőt látásból ismertem már. Megkértem őket, hogy foglaljanak helyet, amíg felöltözöm. Nem tették, a nyitott ajtónál álldogáltak.
Mondtam a feleségemnek, hogy a katonai ügyészek jöttek értem. Azt hitte, viccelek. Gyorsan felöltöztem. Adtam egy-egy puszit a gyerekeknek és a feleségemnek, majd elmentem. Bevittek autóval az ügyészségre. Nem bilincseltek meg, ők elől, én hátul utaztam. Az úton csak néhány szót váltottak velem, még azt sem mondták, miért jöttek értem. Mentem volna magamtól is, ha idéznek. Akkor még nem tudtam, hogy mindennek, ami velem történik, lélektani jelentősége van.
Amikor kijöttek értem, tudták, hogy meggyanúsítanak, őrizetbe vesznek és előzetes letartóztatásba is helyeznek. Annyi emberség nem volt bennük, hogy szóljanak: néhány meleg holmit, tisztálkodó felszerelést vigyek magammal...
Beértünk az ügyészségre, ott már egy biztonsági őrre bíztak, és azt mondták neki, hogy nem hagyhatom el az épületet. Kb. egy húsz perces várakozás után meggyanúsítottak és ki is hallgattak. Nem is értettem, hogy miért nincs egy kirendelt védő, akivel konzultálni tudnék, holott a katonai ügyészek tudták, kötelező a védelem.
Kihallgatás előtt az ilyenkor szokásos köröket is lefutották: pl. „mindent tudunk”, „tudjuk, hogy nem tartotta meg az összes pénzt”, más gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvét „előttem felejtve” olvashattam belőle. Egy-egy mondatos gyanúsítások hangzottak el, nem is értettem az összefüggéseket. Csak egyet tudtam biztosan, hogy nem követtem el bűncselekményt. Vallomást tettem, elmondtam, hogy alaptalanul gyanúsítanak, panaszt jelentettem be a gyanúsítás ellen. A katonai ügyészek közölték, hogy őrizetbe vesznek és kezdeményezik az előzetes letartóztatásomat.
Rabosításomat követően – immár bilincsben - mentünk a folyóson a fogda felé, a szembejövő ismerős katonai ügyészek már nem is köszöntek. Aznap 10 óra után már a rendőrségi fogdában voltam.
Tudtam, hogy az egész életemet a mai napon tönkretették. Azon gondolkodtam, hogy miért történik mindez velem. Ferenc napra készültek a gondolataim aznap reggel. Elhunyt édesapám, nevelőapám, bátyám és annak fia is Ferenc. Még köszönteni sem tudtam őket. Az igazi megrázkódtatások azonban csak ezután kezdődtek.
