Ha valaki elvesztette volna a fonalat a Tábornok-perként vagy viszkis dobozos ügyként elhíresült büntetőügyben, annak röviden összefoglalom a folyó év első félévének történéseit.

Bizonyságot nyert igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény kiegészítése útján, hogy az ügyészség által „koronatanúnak” tervezett Oláh János volt tábornokot a börtönben tudatmódosító szerekkel kezelték, ezért az elmeorvos-szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az ügyészségnek tett vallomásait gyógyszer hatása alatt tette. A bírósági gyakorlat szerint az ilyen vallomásokat figyelmen kívül kell hagyni. A jogirodalom az ilyen vallomástételt, az akarat bénítása vagy hajlítása miatt a kényszervallatással hozza egy nevezőre.

Tehát van egy ember, aki a nyomozati szakaszban többször megtagadta, hogy a katonai ügyészeknek vallomást tegyen. Aztán előzetes letartóztatása alatt a börtönben tudatmódosító szerekkel kezdik kezelni.

Láss csodát! Amikor a tudatmódosító szereket egyik napról a másikra 400 %-ra növelték a börtönben, onnantól kezdve együttműködő lett az ügyészséggel, ami azt jelentette, hogy azt mondta, amit az ügyészek hallani akartak. Mert szelektív hallásuk volt, csak meghatározott személyek érdekelték őket. Mint például én, meg a honvédelmi miniszter!

                                                                                            (fotó: depositphotos)

Tény viszont, hogy az ügyészek ennek az embernek törvénytelenül büntetlenséget ígértek. Amikor az ügyészek mégis úgy döntöttek, hogy megbüntetik, akkor törvénytelenül szóbeli vádalkut kötöttek vele, amit később írásban is megerősítettek. Olyan emberrel írattak alá több, mint 6 év vállalt börtönt, aki kóros elmeállapotú és tudatmódosító szerek hatása alatt tett vallomásokat az ügyészek által kijelölt célszemélyekre és saját magára nézve is (az elmeorvos-szakértők szerint normális ember ilyet nem ír alá).

És itt jön a zavar!

Saját állításuk szerint az ügyészek mit sem tudtak a tábornok gyógyszeres kezeléséről. (Itt akár illik hangosan felnevetni!)

Hogy egy példát mondjak, ennek némileg ellentmond, hogy a tábornok velem való szembesítésekor (2010. decembere) az ügyészek - teljes természetességgel - ülve felolvastatták vele a vallomását, amelyben kétszer is „elhajlott”, vagyis nem azt olvasta, ami abban le volt írva. Waltner kétszer is ráförmedt: - Biztosan így volt? Nincs csoda! A tábornok ekkor már szabadlábon volt, de már napi háromszor 1 mg Rivotrilt szedett, amit esténként még 0.5 mg Frontinnal és 0.5 mg Rivotrillal megfejeltek. Az valóban csoda, hogy olvasni egyáltalán tudott!

Így aztán teljesen ártatlanul az ügyészek azt indítványozták a bíróság számára, hogy toxikológus szakértőt rendeljen ki, elsődlegesen abban a kérdésben, hogy a kihallgatók számára felismerhető volt-e, hogy az extábornok tudatmódosító gyógyszereket szed.

A bíróság kirendelte a Központi Nyomozó Főügyészség indítványára, dr. Zacher Gábor toxikológust, aki a Honvédelmi Minisztérium alkalmazásában áll, mindeközben a Honvédelmi Minisztérium sértettként lép fel a büntetőperben. Milyen etikus, és milyen törvényes!

Dr. Zacher Gábor igazságügyi szakvéleményében szakértői hatáskörét túllépte, áttévedt az igazságügyi elmekórtan területére és azt állapította meg, hogy Oláh János által szedett tudatmódosító szerek mellett is teljesen ép beszámítási képességgel rendelkezett. Mindent megértett, mindent felismert, vallomása jelentőségét felfogta etc.

Ez a vélemény különösen annak fényében szépséges, hogy Oláh János kóros elmeállapotáról – tudatmódosító szerektől függetlenül - az elmeorvos-szakértők már nyilatkoztak: a tábornok személyiségzavara a börtönben dekompenzálódott, ami a vallomástételi időszakban közepes fokban korlátozta beszámítási képességét.

Leegyszerűsítve a toxikológus szakértő véleményét, a szedett tudatmódosító szerek a tudatot nem módosították, csak placebóként hatottak. (Itt is lehet hangosan nevetni!)

Dr. Zacher Gábor a bíróság idézése ellenére nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, kimentette magát azzal, hogy szabadságon van. Mert megteheti.

A védők indítványozták dr. Zacher Gábor toxikológus kizárását a perből és ízekre szedték a szakvéleményét. Végül dr. Horváth Z. Péter védőügyvéd csatolta a per anyagához Dr. Róna Kálmán egyetemi magántanár, igazságügyi és klinikai toxikológus szakértő – védői megrendelésre készített – 64 oldalas szakvéleményét, amely teljesen ellentmond dr. Zacher Gábor véleményének.

Ez a vélemény a legnagyobb szakmai alapossággal mutatja be, hogy a tudatmódosító szerek hogyan hatnak az emberi szervezetre és nem terjeszkedik túl a toxikológia szakmai kompetenciáján.

Dr. Róna Kálmán egyetemi magántanár véleménye megerősítette az igazságügyi elmeorvos szakértők kiegészítő-véleményét. 2010. március 29. napjától Oláh János részére a börtön orvosa újabb gyógyszeres terápiát rendelt el. A Frontin dózisában ez 400 %-os emelést jelentett. Addig reggel nem kapott alprazolamot, áprilistól a reggeli adagja is a korábbi egész napos adagjának kétszerese lett. Az ilyen szintű gyógyszer dózis eszkaláció okozhat olyan hatás-mellékhatás tünet-együttest, amely alapján véleményezhető, hogy az adott személy „gyógyszerhatás” alatt állt.

2017. szeptember 7-én dr. Zacher Gábor toxikológus meghallgatásával folytatódik a pör.

Egyébként minden irat ismertetve, a bíróság előtt még a vád- és védőbeszédek meghallgatása van az ítélethozatal előtt.

Ha csak, az ügyészség nem lesz még kíváncsi Oláh János extábornok DNS analízisére és hét évvel ezelőtti vizeletmintájára. Vagy nem akar éppen a NER vádhatósága egy családfakutatást megrendelni vagy egy újabb szakértőt, mondjuk egy addiktológust kirendeltetni a bírósággal.

Mert hát egy olvasóm kommentjét kell idéznem:

„Mindenesetre döntő bizonyítéknak tekinteni olyan ember vallomását, aki letartóztatásban van, és olyan gyógyszereket szed, amelyek alkalmasak tudatmódosítás kiváltására, nem jogszerű, nem etikus, és nem alkalmas az igazságszolgáltatás iránti bizalom növelésére.” (látjátok feleim szümtükkel)