Ha megdöglött a lovad, szállj le róla! – tartja a közmondás. De ezt a gyöngyszemét dakota indiánjainknak úgy látszik, csak Orbán Viktor ismeri. A magyar katonai ügyészség nem!

A Tábornok-per megismételt eljárásában 2017. március 21. napján a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa nyilvános tárgyaláson ismertette a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Orvosszakértői Intézetének igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény kiegészítését.

A kérdés az volt, hogy Oláh János volt honvéd tábornok, a Tábornok-per XVI. r. vádlottja, tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást az ügyészeknek vagy sem.

Bizonyságot nyert a nyilvántartások alapján, hogy Oláh János volt tábornok az előzetes letartóztatás alatt a büntetés-végrehajtási intézetben pszichotrop anyagot kapott. A szakértők megállapították, hogy 2010. március 29. napjától kezdődően olyan mennyiségben adagolták az „anyagot”, hogy hatásuk a másnapi kihallgatások alatt is fennállhatott.

A szakértők azért nyilatkoztak feltételes módban, mert az ténykérdés, hogy a pszichotrop anyagokat a vádlott bevette-e vagy sem, erről ők nem tudnak nyilatkozni. A köztudomású tényeket azonban még a büntetőeljárásban sem kell bizonyítani. A börtönben a gyógyszerek bevétele az egészségügyi személyzet szigorú ellenőrzése mellett történik. A gyógyszereket mindenkinek nyelvre adják és egy pohár vízzel azonnal le kell nyelni, majd meg kell mutatni, hogy nem maradt gyógyszer a szájüregben. A gyógyszerek bevételének esetleges megtagadását az egészségügyi dokumentációban azonnal be kell jegyezni és az orvosnak jelenteni kell.

Védőm, dr. Csóka Velmira az ügyészségnek címezve a mondandóját felszólalt:

A büntetőeljárási törvény szerint az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, tehát nem szabadon választott műfaj, hogy a terheltet mentő körülményeket az eljárás minden szakaszában, így a bírósági eljárás során is figyelembe vegye.

A Be. 78. § (4) bekezdése szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet

• az ügyész bűncselekmény útján, vagy más tiltott módon szerzett meg (2010. május 10. napjáig az Oláh vallomásokat valótlan ügyészi büntetlenségi ígéret miatt a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa már kizárta),
• a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg (2010. március 29. napjától kóros elmeállapotú személyt, pszichotrop anyag hatása alatt az ügyészség kihallgat és e személy vallomása alapján sokakat börtönbe vet, és további vallomásokat próbál kicsikarni több-kevesebb sikerrel, hogy Oláh János vallomása igaznak tűnjék).

Meg kívánom jegyezni azt is, hogy Oláh János gyanúsítotti vallomása tartalmi fogyatékosságban szenvedő, akarathibás cselekmény volt, mert bizonyítottan pszichotrop anyag hatása alatt tett vallomást. Ezeket az akarathibás vallomásokat a bírósági gyakorlat szerint, vagy ki kell zárni, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Végül nem utolsó sorban a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása szerint Oláh János vallomásának még ki nem zárt részei akkor értékelhetők bizonyítékként, ha Oláh János nem volt tudatmódosító szerek alatt.

A védelem álláspontja szerint éppen ezért nincs tartami értelemben vett törvényes vád, mert a vádirati tényállás szó szerint megegyezik Oláh János gyanúsítotti vallomásával és e vallomás a tényállás egyetlen „bizonyítéka” is. Ezt a vallomást pedig ha tetszik az ügyészségnek, ha nem, ki kell zárni a bizonyítékok közül, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Tehát e vallomásra sem tényállást nem lehet építeni, és sem bizonyítani nem lehet vele semmit.

Az ügyészség képviselője a védőnek azt felelte, hogy szerinte továbbra is létezik a törvényes vád. Oláh János vallomásának értékelhetősége tekintetében a szakértőkhöz kérdést kívánnak feltenni, mert az homályos (sic!). Lehet, hogy hiányoztak a szövegértési gyakorlatokról a középiskolában? Ezért szorulnak segítségre az orvosszakértőktől a leírtak megértésére? Az ügyészek kifejtették azt is, hogy vallomás értékelhetőségére majd a vádbeszédükben kitérnek, és ex catedra kijelentették, hogy a vádelejtés pedig szóba sem kerülhet.

Így válaszolt tehát a NER ügyészsége.

Én meg csak kikérhetem magamnak, hogy egy bizonyítottan személyiségzavarban szenvedő, bizonyítottan bedrogozott, az előzetesből szabadulni és önmagát menteni kívánó ember ügyészségi vallatása alapján hetedik éve büntetőeljárás alatt tartsanak. Felmerül bennem a gyanú, hogy mindez azért van, hogy egzisztenciálisan, mentálisan és egészségileg is tönkre tegyenek.

Mert nekik szabad!

Azt hiszem, elszívok egy jointot, és magam is beállok ügyészségi koronatanúnak. Megígérem, azt mondom, amit hallani akarnak, ha megmondják, kire kell vallomást tennem. Lehet, hogy jobbat találok ki náluk, mint a nokiás doboz mintájára készült viszkis dobozos mese, ha szárnyalhat a fantáziám.

De haladjunk csak tovább a nagy semmibe, katonai ügyész urak!

Ti csak, ha megdöglött is alattatok a ló, továbbra is tegyetek úgy, mintha lovagolnátok!

Nincs nektek főnökötök?