„Egy demokratikus, XXI. századi jogállamban a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom érvényesülése megkérdőjelezhetetlen. Így még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy egy ügyben a bizonyítékok aggályosan kerültek a felszínre.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb. II. 18/2011/135. sz. első fokú ítélete)

Megérkezett az írásbeli felmentő ítéletem, abból idéztem. A Kaposvári Törvényszék dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes vezette katonai tanács - egyéves tárgyalássorozatot követően – 2013. február 28. napján a „Tábornok per” néven elhíresült büntetőügyben - az eredetileg 17 vádlottas ügyből - 15 vádlottat felmentett az ügyészség vádja alól, két vádlott ügyét pedig elkülönítette.

A nyomozás során a magát törvényen kívülre helyezett katonai ügyészség hihetetlen nagy vereséget szenvedett. Bebizonyosodott, hogy az ügyben saját koncepciójukat valósították meg. Méghozzá a legalantasabb eszközt felhasználva, amit ügyész megtehet: az előzetes letartóztatást kényszerítő eszközként használva. Elképzelésük szerint, ha a szabadságától megfosztott katonáktól kicsikarnak egy vallomást, akkor nincs az az ember, aki ne ítélné el őket, még ha más objektív bizonyíték nincs is a bűnösségükre.

A katonai tanács viszont megállapította, hogy „Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ha más bizonyíték nincs, önmagában a vádlotti beismerő vallomás alapján a bűnösség megállapítására nincs lehetőség.”

A XXI. században még mindig Visinszkij nyomdokaiban haladó katonai ügyészek a bíróságtól - az 1950-es évek szellemét idéző koncepciós eljárásuk miatt – megkapták megérdemelt bírálatukat:

„…érthetetlen, hogy a nyomozást végző ügyészek minden látókörükbe kerülő potenciális gyanúsítottat azonnal letartóztatnak, majd aki terhelő vallomásokat vagy csak egyet is tesz valaki másra, esetleg magasabb beosztású személyre, azt azonnal kiengedik, aki pedig hallgat, mert vagy nem csinált semmit vagy nem tud semmit, az marad a börtönben”.

        A katonai ügyészeknél sem az épület sem a gondolkozásmód nem változott.

Nem véletlen, hogy az ítélet kihirdetése után a jobboldali sajtó először megbénult, majd igyekezett leplezni a nagy malőrt. Azonnal a bíróságra mutogattak, hogy biztosan ez is egy kommunista mutyi: az egyik vádlottat tetten érték a pénz átvételekor, akkor hogyan lehet az ítélet felmentő? – harsogták. Miközben ott voltak a tárgyaláson és ők is tudták, az ítélet kihirdetésekor a bíróság külön hangsúlyozta, hogy a tetten ért személy és társa ügyét a bíróság elkülönítette, velük szemben folyik tovább az eljárás. Tehát hazudnak vagy hallgatnak.

Hende Csaba honvédelmi miniszter is megszólalt az ügyben, holott jobban tette volna, ha hallgat. Ahogy a közmondás tartja: Fiam, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Bő két hete a Hír Tv-n a miniszter hitetlenkedett egy stúdióbeszélgetésen, hogy a Tábornok ügyben a kenőpénz átvétele közben tetten ért személyt is felmentette a bíróság, és ő ezt nem érti… Keserű a torta a miniszternek is, hiszen ő volt az, aki 2011 tavaszán a jobboldali médiumokon is túl tett, és maffiavezérnek nevezett. Most pedig bedőlt az ügyészi koncepció alapján összerakott vád: ugyanis a katonai tanács ítélete nem tartalmaz semmiféle viszkis dobozt (de más italos dobozt sem), még nyomokban sem.

Az értelmesebbje, a kollégiumi gyökerekkel nem rendelkező fideszesek megértették, hogy mi történt. Gulyás Gergely képviselő már arról beszélt a jobboldali televíziónak, hogy a szabálytalan nyomozásnak, a törvénytelen vádalkunak kell, hogy legyen következménye az ügyészségen. Félre értés ne essék, nem az alaptalanul meghurcoltak rehabilitációja járt a fejében! Inkább arra gondolt, hogy nem lehetett a bíróság előtt bizonyítani a médiumokban olyan jól megalapozott, a Honvédelmi Minisztériumban működő – az ügyészek által már a nyomozás kezdetén megelőlegezett – genszterszervezetnek nevezett bűnszervezetet, mert O. János tábornok XVI. r. vádlott (az ügyészségi „koronatanú”) vallomását a bíróság halmozott törvénysértések miatt kizárta a bizonyítékok közül.

Ezért a „bűnbánó” tábornokot még a saját magára tett terhelő vallomása alapján sem tudta a bíróság elítélni. Persze ehhez az is kellett, hogy az ügyészek mindegyik gyanúsítotti kihallgatása alkalmával törvényt sértsenek, meg nem mellékesen az is kiderüljön a tábornok úrról, hogy kóros elmeállapotban tett vallomást. Ezt valahogy mindegyik védő észrevette O. János tábornok vallomása olvasásakor, csak az ügyészek nem. Nekik mindvégig O. János tábornok volt az igazmondó juhász. Még akkor is, amikor a tábornoknak már papírja volt arról, hogy nem lehet komolyan venni, amit mond, mert az ügyészeknek kényszeresen megfelelni akaró tábornok személyiségzavara miatt keveredett nála a valóság és a fikció. Márpedig a börtönben lévő O. János tábornok – saját elmondása szerint is - az ügyészi elvárásoknak mindenképpen meg akart felelni.

De visszatérve a magam ügyére. Az eljárás kezdetén védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd azt mondta, hogy a felmentő ítélet néhány mondatnál többet nem fog rám vesztegetni. Kiváló büntetőjogász ügyvédemnek teljes mértékben igaza lett.

A bírósági ítélet rám vonatkozó része:

„Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott, mint a HM közigazgatási államtitkára hivatali működése során feladatköréből adódóan nem volt közvetlen elöljárója vagy hivatali felettese a vádlottaknak. A vádlottak által vezetett vagy irányított és képviselt HM költségvetési szervek és gazdasági társaságok működésével kapcsolatos feladatok, így konkrét szolgáltatási és vállalkozási szerződések magánszemélyekkel, illetve gazdasági társaságokkal történő megkötésére sem rálátása, sem pedig beleszólása, sem pedig utasítási joga nem volt.    

Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott 2004. december 6. és 2006. június 30. között a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt. N. Dénes III. r. vádlott 2005. márciusától ténylegesen 2005. június 30-ig a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója volt. A III. r. vádlott szerződéses viszonya egy állambiztonsági ellenőrzés keretében felszínre került nemzetbiztonsági kockázati tényező miatt szűnt meg.

Dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott államtitkári megbízatásának ideje alatt sem közvetlenül, sem N. Dénes III. r. vádlott közvetítésével nem állt kapcsolatban O. János dandártábornok XVI. r. vádlottal.”

Három mondat a 110 oldalas ítéletből. Eddig három év az életemből.