A felmentő ítélet megszületése óta, két hete tart a Tábornok perrel kapcsolatos zavar a jobboldalon. A nyilatkozatokból, publicisztikákból, parlamenti azonnali kérdésre adott válaszokból kirajzolódik a meglehetősen egyszerű koncepció: a mutyizó kommunista katonatiszteket felmentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerének makacsul ellenálló kommunista katonai bíró. A tanulság pedig nem lehet más, minthogy fel kell számolni a bírói függetlenséget, amin zátonyra futnak a Fidesz országjobbító erőfeszítései. Így lehet csak megakadályozni, hogy a külső és belső ellenségnek áldozatul dobott ezeréves Haza feltámadjon, és ismét elfoglalja méltó helyét Európa (mit Európa, a világ!) vezető nemzetei között!

Az állandó fenyegetettség érzése nem csak a harci szellemet tartja életben a jobboldalon, nem csak ragasztó a különféle széttartó irányzatok között, hanem valószínűleg a legerősebb és legtartósabb ideológia alap is egyben. És a kommunikáció sikere rendkívüli! Képesek a kivéreztetett, Európa páriájává tett országról úgy beszélni, mint megerősödött középhatalomról. Eladósítják az államot, leértékelik a forintot, és közben arról beszélnek, hogy pénzügyileg stabilizálták. És ugyanez a helyzet a Tábornok perben is: az állam elmulasztott megfelelni a legalapvetőbb feladatainak is, de ahelyett, hogy ezt képviselői – esetünkben az ügyészek – beismernék, vádaskodnak, és úgy tesznek, mintha csak tehetetlen szemlélői és elszenvedői lennének az eseményeknek. Csakhogy nem azok voltak, hanem cselekvő alakítói, akik bizony felelősek azért, ami történt.

Ugyanis a katonai bíróság felmentett a vesztegetés vádja alól, és megállapította, az eljáró ügyészek nem nyomoztak, megelégedtek egy kóros elmeállapotú ember – törvénysértő, csalárd módon kicsalt - vallomásával. E személy vallomását nem is ellenőrizték, nem szereztek be olyan bizonyítékokat, amelyek objektív módon alátámasztották volna a bűncselekmény elkövetését.

Pedig figyelmeztető jelek voltak! Hozzáértő büntetőjogászok már a vádirat olvastán is azt mondták, hogy jó néhány vádlott – köztük én – nem ítélhető el ennek alapján. És akkor még nem is tudtuk, hogy milyen varázslat övezte O. János vallomását. Gondolok itt arra, hogy időközben kiderült: az ügyészek előbb büntetlenséget, majd vádalku keretében rövidebb börtönbüntetést ígértek neki, ha „köp”, s tették mindezt úgy, hogy a jogszabályok egyiket sem tették volna lehetővé. A katonai ügyészek az egész eljárás folyamán kijátszották a büntetőeljárási törvényt: a gyanúsítottakat börtönbe vetették, és szabadulásukat attól tették függővé, hogy volt szocialista miniszterekre, illetve államtitkárokra tesznek-e vallomást; védő nélküli hallgattak ki gyanúsítottakat; kényszervallatások történtek; törvénytelen ígéretek hangzottak el; törvénytelen vádalkut kötöttek; vallomás kicsikarása érdekében még bántalmazás is történt. És még hosszasan lehetne sorolni azokat az ügyészi szakmai hibákat, amelyekkel az ügyészek megsértették a vádlottak tisztességes eljáráshoz kapcsolódó jogait.

Ilyen eljárást követően a katonai ügyész 20 év fegyház büntetést kért rám a bíróságtól, és semmi más bizonyítékot, csupán O. János kétes értékű, kóros elmeállapotban, egy törvénytelen vádalku keretében tett gyanúsítotti vallomását csatolta a vádirat mellé, mint bizonyítékot. S lettem a nemzet kitaszítottja, immár több mint két éve.

A hiba nem a bírósági eljárásban keletkezett. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség nem végezte el a dolgát, amire pedig minden hatalma és lehetősége adott volt. Az ügyészség azt gondolta, hogy a másik állami szerv alkalmazottait, a bíróság tagjait azért fizeti a magyar állam, hogy az ügyésszel egyetértsen. Tévedtek, nem ezért fizeti. A bíróságok függetlenek és nem az ügyészségnek, hanem a törvényeknek vannak alávetve. A bírósági eljárásban a fegyveregyenlőség alapján a vádló dolga, hogy a bűnösséget, a védő dolga, hogy a vádlott ártatlanságát bizonyítsa. Tehát az ügyész feladata nem csak az, hogy vádiratot írjon, hanem sikerességéhez az is szükséges, hogy a vádirati tényállás minden szavát bizonyítékokkal támassza alá. Na, ez nem történt meg. Ahol meg – más vádlottaknál - megtörtént, az pedig alkalmatlan volt a kétséget kizáró bűnösség bizonyításra. Szó sincsen itt cserbenhagyott országról. Csak és kizárólag el nem végzett munkáról.

A magát polgárinak vagy nemzetinek mondott sajtó elképedt ezen a fejleményen, hiszen két éve azt harsogják, hogy bűnös vagyok. És a bűnösség vélelme alapján a nyomozás során egyből ítéletet is hoztak: vezércikkben szólítottak fel, hogy cseréljem fel katonai egyenruhámat rabruhára. A Hír Tv Célpont műsora mindig büszke volt arra, hogy ők derítették fel az eljárás alapjául szolgáló cselekményt, ami persze nem volt igaz, de jól hangzott.

A polgári sajtó a vádlottakat a nemzet testén kívülre helyezte, és amikor a bíróság meghozta ítéletét, akkor a bíró is kívül találta magát a Nemzeti Együttműködés Rendszerén. Vágatlan felvételek jelentek meg az ítélethozatalról a Hír Tv tudósításaiban. A felvételeken jól látszik, hogy az ítélet indokolását ismertető bíró nyelvbotlásait mutatják be, aki már órák óta magyaráz a hallgatóságnak. Vond le a következtetést, kedves néző: ilyen beszélni sem tudó, így a joghoz sem értő ember az a bíró, aki ellenünk ítélt. Másnap a Magyar Nemzet ront a bíróságra és „a jog pallosával küzdő kaposvári terminátornak” nevezi a hadbíró ezredest. Majd jött a Hír Tv Célpont műsora, amelyben a bíróság ítélete után is O. János tábornok 2010. május 10. napján keletkezett nyomozati vallomását ismételgetik, hogy jobban megértsük, még a képernyőre is kinyomtatják. Üzenik: felmentették, de közben bűnös, nem értik? A felmentő ítéletet követően továbbra is kitakart fényképpel jelenek meg a jobboldali sajtóban, mintha bűnöző lennék. Holott én voltam az egyetlen a vádlottak közül, aki az egész eljárás során vállaltam az arcomat.

                           Ítélet hirdetés után feleségemmel (fotó: Magyar Hírlap)

A Hír Tv egyik nagy példaképe lehet, Adolf Hitler, aki a Mein Kampfban a következőket írta: „Minden propagandának népszerűnek kell lennie, és szellemi színvonalát azon tömeg legkorlátoltabb rétegének felvevőképességéhez kell szabnia, amelyhez fordulni szándékozik. Minél nagyobb az az embertömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál alacsonyabbra kell helyeznie önnön szellemi színvonalát. … A tömeg felfogóképessége nagyon korlátolt, értelmi színvonala alacsony. Éppen ezért a tömeg nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag minden hathatós propagandának csak néhány pontra kell szorítkoznia, és ezeket jelszószerűen addig kell ismételni, amíg az utolsó ember is meg nem érti e szavakból azt, amit eléje akarunk tárni.”

Az ítélet kihirdetése után a jobboldali sajtó segítségére sietett az ügyészség. Először a legfőbb ügyész válaszolt az Országgyűlésben a szocialista képviselő azonnali kérdésére, de nem látta szükségesnek még azt sem, hogy vizsgálatot indítson a feltételezett ügyészi visszaélések miatt. Ezután következett Fazekas Géza ügyészségi szóvivő attrakciója, aki sajtótájékoztatót hívott össze, majd a bírósági ítéletet úgy támadta, hogy a vádirat szerint ismertette az ügyészség „igazát”, és a sajtót hibáztatta, mert rosszul fordították le a felmentő ítéletet. Üzenete az volt, hogy Fapál Lászlót felmentették, de közben bűnös, nem értik?

                              Fazekas Géza főügyészségi ügyész, sajtószóvivő

A sajtótájékoztatón – ami mindeddig példa nélküli – Fazekas Géza kifejtette, hogy „a politikai vonatkozású büntetőeljárásokban a terhelteknek van egy taktikája, az, hogy a nyomozás során beismerő vallomásokat tesznek, majd a bíróság előtt azt állítják, hogy kényszerítették őket”. A nyilatkozattal kapcsolatosan csupán az a bajom, hogy én soha nem tettem beismerő vallomást, ezért nem volt mit visszavonnom. Mindvégig az igazat mondtam, mert az igazságot jó eséllyel nem lehet eredményesen támadni. Nem is tette az ügyészség. Vádbeszédében az ügyészség szó szerint megismételte, amit vallomásomban mondtam, és nem cáfolta egyetlen mondatomat sem. Védőbeszédnek is beillett volna.

Fazekas Géza ügyész sajtótájékoztatóján kérdezni nem lehetett, de megsértődni annál inkább: a sajtó ügyészségi felelősségre vonása még a jobboldali újságírókat is meglepte. Mert az ügyészség feltételezett törvénysértéseiről tudósító sajtó lett a hibás. Mert egy felmentő ítéletről úgy kellett volna tudósítaniuk, hogy a felmentett az valójában bűnös, és továbbra is pária a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Még jobbat mondok: az ítéletet figyelmen kívül hagyva továbbra is a vádiratot kellett volna ismételniük, mint tette utána a Hír Tv Célpont műsora.

Az elmúlt hét amúgy sem volt egy diadalmenet az elszámoltatás terén: nem elég, hogy felmentették az NBH egykori főigazgatóját (persze, hogy az „elmútnyócév” vezető tisztségviselője volt), még a Klubrádió is pernyertes lett a médiahatóság ellenében. Ez már sok volt Szeretett Vezérünknek, aki a negyedik alkotmánymódosítás elfogadásakor totális harcot hirdetett a bíróságok ellen.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a Fővárosi Törvényszék az energiaszolgáltatók keresetének helyt adva másképp gondolkodott az állam szerepéről. OV azonnal felháborodva védte is a bírósággal szemben „a magyar emberek érdekeit”. Azokét a magyar emberekét, akiket folyamatosan figyelmeztetnek itthon és külföldön, hogy nagyon drágán kell majd megfizetni az olcsóbb rezsit, az aláaknázott jogrendet, az egész unortodox vircsaftot. A magyar emberek sora, akiket Orbán említ, kimerül a Fidesz tagjaiban, parlamenti és önkormányzati frakciójának soraiban, meg az ügyészség munkatársaiban. Bár az utóbbiban nem vagyok biztos. Értenek ők a joghoz, sokan tudják, és szerintem fejet behúzva eltűrik a pusztítást, amit véghezvisznek az ország újrateremtése örvén! És félnek, hogy ők mikor kerülnek sorra.

Ilyen hevenyészett ügyekkel, és a nyomukban várható felmentések miatt ki is mondhatjuk: nem kell sokat várniuk, míg csövön lesznek!

Az fog velük végezni, aki korlátlan hatalmat biztosított nekik!