A Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjét kivételesen megelőzve bejelentem, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt közigazgatási államtitkár ellen hűtlen kezelés ügyében az ügyészség befejezte a nyomozást. És az alkotó megpihent. Az ügyészség szolgálati lakásom megvásárlása ügyében oly kiválóan végezte a munkáját, hogy az iratok tanulmányozása alapján megállapítható: a vádhatóság által kitalált alapos gyanút semminemű bizonyíték, okirat vagy tanúvallomás nem támasztja alá.
A 400 oldalt is meghaladó iratanyag többszöri tanulmányozását követően sem találom az ügyészség által vélelmezett jogszabálysértést és annak bizonyítékait. Pedig van ebben minden. 2000-ben született érdektelen tanulmány a lakásértékesítések gyakorlatáról, szervezeti ábrák, sőt a teljes személyi anyagomat is bekérték a Honvédelmi Minisztériumból. Vesztegetés vádjával már a vádlottak padján üldögélő személyeket tanúként hallgattak ki. Persze nem lakás-ügyben. Hátha találnak valamit. Nem került senki előzetes letartóztatásba, így a modern koroknak megfelelő legális kényszervallatás hatására senki nem tett olyan hazug vallomást, ami a szabadulását jelentené és megfelelne a vádhatóság elképzelésének.
Azt, hogy az ügyészség által kitalált jogszabálysértés lehet a vád tárgya, onnan tudjuk, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter éppenséggel országgyűlési képviselő is, és mentelmi jogának kikérőjében Polt Péter, legfőbb ügyész leírta: a miniszternek szerinte nekem, mint hivatásos katonának nem a katonai, hanem a civil szabályok szerint kellett volna lakást biztosítania. Az pedig különösen érdekes, hogy az ügyben feljelentőként eljáró nagy elszámoltatók, Budai Gyula és Hende Csaba sem találtak konkrét jogszabálysértésre utaló adatot. Csupán sejtelmes magyarázatokat fűztek feljelentéseikhez: átjátszották, nyomást gyakorolt stb. Ezek a kifejezések az elszámoltatás politikai szótárában jelenthetik a politikai ellenfél becsmérlését, gyanúba keverését, de jogi értelemben semmit sem jelentenek. Ezért kellett az ügyészségnek kreatív módon jogszabálysértést „észlelnie”.
Ezzel az ügyet le is lehetne zárni, legalábbis egy normális országban. Azonban az, hogy nincs semmilyen bizonyíték, ez a tény, nem teszi lehetetlenné a vádemelést. Sőt, addig kell ütni vasat, amíg meleg. Vádat kell emelni tehát, mondja ki a bíróság, hogy nem követtünk el bűncselekményt. Aztán meg az ügyészség széttárja a kezét, mi mindent megtettünk, de hát a bíróság... A jobboldali sajtó pedig a megszokott koreográfiával nagy nyilvánosság előtt szidalmazza a bíróságot, hogy miért olyan döntést hozott, amit hozott. Arcpirító a koreográfia.
De hát mit várunk? Ha a nyomozást meg is szüntetné a Központi Nyomozó Főügyészség, a feljelentő, Budai Gyula kormánybiztos panaszt jelentene be ellene, a Legfőbb Ügyészség meg kötelezné az ügyészséget vádemelésre. És a kör bezárult.
Különösen tetszik Hende Csaba honvédelmi miniszter 345-6/2011. nyt. számú, Budai Gyulának címzett levelének az a része, hogy Fodor Lajos, a HM közigazgatási államtitkára intézkedett, hogy lakásjuttatásom témakörében a tárca jogi szakközegei vizsgálják meg a büntető feljelentés megtételének indokoltságát. Másutt meg egy tábornok tanúvallomásban azt olvasom, hogy Fodor Lajos a HM közigazgatási államtitkára három lakást is vásárolt katonai pályafutása során a Honvédelmi Minisztériumtól. Ez az a kettős mérce, amit Áder János köztársasági elnök fel kíván számolni. Ha a mi kutyánk kölyke, akkor jogszerű és erkölcsös, ha nem, akkor jogszerűtlen és mélyen erkölcstelen. Sok sikert elnök úr. Nem lehetne ezzel az üggyel kezdeni?
Nem csak a kettős mérce alkalmazása miatt, de nekem önmagában az sem tetszik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, hogy az ügyészek szolgai módon kiszolgálják a politikai hatalmat, a bíróságok pedig – a politikának nem tetsző egyes döntéseikkel - páriává válnak. Nem működhet úgy az igazságszolgáltatás, hogy a bíró attól rettegjen, hogy a törvény és lelkiismerete szerinti döntés meghozatala után a pártlap vagy párttelevízió nagy nyilvánosság előtt kipellengérezheti. Az ítélkező bíróságok, és a bírák függetlenségének megszüntetésére vagy korlátozására tett bárminemű kísérlet olyan bűn lenne, amivel végképp kiírnánk magunkat a civilizált államok sorából.