Viszkisdoboz

Hivatásos forradalmárunk, Budai Gyula felfelé bukott. A maihoz nagyon hasonló Kádár-rendszerben ezt úgy mondták: érdemei elismerése mellett más felelős beosztásba helyezték. Budai parlamenti államtitkár (miniszter-helyettes) lesz. Az elefántot, miután leverte az összes porcelánt a NER míves porcelánboltjában, kimenekítik és kinevezik hattyúnak.

Ángyán József professzor helyére megy, aki azért mondott le államtitkárságáról, mert szerinte elszabadult az agrármaffia. Tehát egy olyan területre nevezik ki, ahol az Orbán kormány egy volt tagja szerint a gengszterek befolyása érvényesül. Ha valaki megkérdezné, hogy mit keres a magyar mezőgazdaság élén a pártfőügyész, akkor Budait meg kell védenem: nevezett agrárügyi szakértelmét bizonyítja, hogy ügyvédként képes volt földügyekben csodát tenni. Egy máig tisztázatlan földvásárlási ügyben például még egy halottat is aláírásra tudott bírni, tehát nem lehet mondani, hogy ne lenne az aktuális kérdéssé vált agrármaffia-téma szakértője..

(fotó: Horváth Szabolcs, hvg.hu)

Politikai szempontból Budai Gyula helyzete tarthatatlan volt. Hasznot az Orbán rezsimnek már nem hozott, csak kínosabbnál kínosabb helyzeteket idézett elő. Budai hazudozásait a sajtó még szabad része hamarabb érte utol, mint a sánta kutyát. Kormánybiztosságának végén már látszott, hogy nem ura önmagának, egyre inkább a tébolyultság jelei mutatkoztak nála. Az „eszközember” utolsó nagy nekibuzdulása a Malév csődje kormányzati előidézésnek leplezése volt, természetesen a hazugságra épülő elszámoltatás eszközével. Ebbe bukott bele.

Budai utolsó legendás szereplését követően már a nagyvezírnek is be kellett látnia, hogy a „mi Gyulánk” nem vállalható. Így kerül a Vidékfejlesztési Minisztériumba, a maffia földjére. Hogy ezzel miként fog megbirkózni, azt nem tudom. Miként azt sem, hogy „rendet tenni” vagy a maffiát leplezni küldték. Neki egyébként ez teljesen mindegy, hiszen mindkettőre alkalmatlan. Majd úgy tesz rendet, hogy a maffiát leplezi. Már előre leszögezhetjük azonban, hogy maffia az agráriumban nincs, csak az „elmúlt nyóc évben volt” és nem is lesz.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Budai romokat hagyott hátra. A romok ott maradnak, a kárt, amit okozott nem téríti meg senki. Mert kárt okozott a kormányzóknak, kár okozott az egész országnak. Legfőképp azoknak, akiket alantas politikai célok érdekében megvádolt és nagy nyilvánosság előtt bűnözőként tüntetett fel. Nem tudom, hogy van-e bocsánat bűneire. A megbocsátás azonban Budai nyilvános bocsánat kérése nélkül elképzelhetetlen.

Mi lesz veled elszámoltatás? Ez az igazi politikai kérdés. Jön egy újabb forradalmár, és csinálja, amíg ki nem kopik, mint a Budai? Vagy a minisztériumok leszámoltatásügyi osztályai veszik át szerepét? Esetleg marad Budaié az államtitkárság mellett ez a feladat is, és szép lassan magától elhal a nagy lendület? Vagy politikai irányváltással befejezik az egész cirkuszt és visszatérnek a polgári demokráciák világába? Ez utóbbi kérdést csak a tisztesség kedvéért írtam le, abban nem hiszek.   

Megérkezett az első tárgyalási nap hivatalos bírósági jegyzőkönyve. Ígéretemhez híven minden olyan dokumentumot nyilvánosságra hozok, amely mások jogait nem sérti. Teszem ezt egyrészt azért, hogy az olvasó valós és hiteles képet kapjon a tárgyaláson történtekről, másrészt nincs semmi titkolni valóm az ügyben, ezért a legteljesebb nyilvánosságban vagyok érdekelt.

A január 30-ai első bírósági tárgyalásról már írtam. A tárgyalási jegyzőkönyv engem érintő érdemi részeit - két bejegyzésben - nyilvánosságra hozom.

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt indított büntetőügyben kezdte meg a tárgyalást, ahol II. rendű vádlott vagyok. A tárgyalás menetére a kiemelt ügyekre vonatkozó büntetőeljárási szabályok az irányadók.

A tárgyalóteremben jelen voltak a sajtó munkatársai, akik a tárgyalásról hang- és képfelvételt kívántak készíteni. A katonai tanács elnöke közölte a sajtó képviselőivel, hogy a tárgyaláson jelen lévő személyekről – a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészeken és a védőkön kívül – csak az érintett hozzájárulásával szabad hang- vagy képfelvételt készíteni. A vádlottak közül egyedül én járultam hozzá, mert nincs mit takargatnom.

Ezt követően a katonai ügyész ismertette a vádiratot. Erről már korábban írtam. 
A nyomozati szakaszban rám valótlan vallomást tevő O. János tábornok XVI. rendű vádlott lett, és a katonai ügyész 11 rendbeli, költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta meg. Így már bizonyossá vált, hogy O. János tábornokból már nem lesz tanú, miként azt az ügyészség szerette volna. Nem jogász olvasóimnak írom, hogy a gyanúsítottnak (majd a bíróság előtt már vádlottnak) nevezett személy nem köteles az igazmondásra, tehát hazudhat, míg a tanú ezzel ellentétesen az eljárás teljes szakaszában igazmondásra kötelezett.

A vádirat ismertetését követően a vádlottak, majd az ügyvédek észrevételezték a vádiratot. Azt nyilatkoztam, hogy a vádat megértettem, arra nem kívánok észrevételt tenni. Vallomást kívánok tenni.

Dr. Zamecsnik Péter ügyvéd, L. István Attila tábornok, I. rendű vádlott védője, a következőket mondta:

„A katonai ügyészség vádiratával kapcsolatban számos eljárásjogi és anyagi jogi probléma merült fel, melyet a későbbiek során részletesen ki fogunk fejteni. A Budapesti Katonai Ügyészség eljárása némely esetben szemben áll az eljárási törvényekkel, némely esetben pedig súlyosan sérti az eljárási törvény jogállami kereteinek eszmeiségét. Védencem vallomást fog tenni, vallomását leírtuk, melyet a bíróság és az ügyészség rendelkezésére bocsátunk.”

Dr. Dezső Antal ügyvéd, meghatalmazott védőm a következőket nyilatkozta: 

„A vádirattal kapcsolatban – egyetértve I. r. védőkollégámmal – több súlyos eljárásjogi hibát látok. Védencem vonatkozásában a vádirat minősítése nem tartalmaz rendbeliséget, nem derül ki, hogy mely időpontban, hol és milyen bűncselekményt követett el. Erre tekintettel úgy ítélem meg, hogy ez a vádirat a II. r. vádlott vonatkozásában nem felel meg a Be. 217. § (3) bekezdés b) és c) pontjában írtaknak, mert nem tartalmazza értékelhető módon a bűncselekmény leírását és a minősítéshez szükséges elemeket sem.”

Magyarázat: az 1998. évi XIX. törvény - a büntetőeljárásról - 217. § (3) bekezdése szerint a vádiratnak tartalmaznia kell – többek között - a vád tárgyává tett cselekmény leírását, valamint a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését. A rendbeliség és az üzletszerűség összefügg egymással. Üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vagyok megvádolva, de a vád az üzletszerűséget megalapozó egyes vesztegetési cselekményeket nem tartalmazza. Ezt a furcsaságot ahhoz hasonlíthatnám, mintha valakit úgy vádolnának meg lopással, hogy sem sértett nincs, akinek hiányzik valamilyen értéke, és nincsen lopott holmi sem.

Az ügyészség szerepéről már többször elmondtam, leírtam hogy politikai motivációkat sejtek mögötte. Sajnos az eljárás során végig azt éreztem, hogy a vádhatóság nem az igazságot szeretné kideríteni, hanem politikai elvárásoknak engedelmeskedve az előző kormány minél magasabb rangú vezetőit szeretné besározni. A katonai ügyészek halmozták az eljárási szabálysértéseket, és ebben O. János tábornok korábbi meghatalmazott védői is aktívan közreműködtek.

O. János dandártábornok, XVI. r. vádlott védője a következőket nyilatkozta:

„A vádiratra észrevételt nem kívánok tenni. Egyetértve az előttem szólókkal, számos eljárási hiba és szabálysértés történt a nyomozás során. Erre tekintettel védencem jelen pillanatban nem kíván vallomást tenni. Kérem, hogy ne olvassák fel a nyomozati vallomását, mert annak felvétele is súlyos eljárási szabálysértésekkel történt: egyrészt több ízben törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretek hangzottak el kérdésekben, így pl. hogy amennyiben olyan tényeket, befejezési cselekményt tár fel, amely a nyomozó hatóság számára nem ismert, akkor mentesül, amelyről a kihallgatási jegyzőkönyv elején is egyértelmű volt, hogy nem állt fenn hiszen a Btk. 252. § (3) bekezdése miatt folytattak vele szemben büntetőeljárást, amelyre nem vonatkozik ez a kitétel. Nyilván egészen más tartalmú vallomást tett volna, ha ezzel tisztában van. Később a katonai ügyészség pontosította egy jóval későbbi gyanúsítotti kihallgatása alkalmával, de akkor is csupán paragrafus szerint sorolták fel neki és konkrétan nem hozták a tudomására, hogy ez a mentesség nem illeti meg; másrészt tévedett a katonai ügyészség, amikor tárgyalásról lemondást indítványozott, mellyel a bíróság a jogi minősítés miatt nem értett egyet. Védencem mind a két esetben olyan ígéretet kapott, amely később azért hiúsult meg, mert egyáltalán nem volt meg a feltétele. Harmadrészt a kihallgatások során erőteljes pszichikai nyomásgyakorlás történt a katonai ügyészség részéről.”

A tárgyaláson egyébként hosszas vita bontakozott ki, hogy O. János tábornok, XVI. r. vádlott gyanúsított vallomásait a bírósági eljárásban fel lehet-e egyáltalán használni.

Dr. Zamecsnik Péter ügyvéd, L. István Attila tábornok, I. r vádlott védője:

„A Be. XXVI. fejezete rendelkezik a tárgyalásról lemondásról. Az 538. § (9) bekezdése és 539. § (2) bekezdése és egyéb rendelkezések alapján azt kell mondanom, hogy álláspontunk szerint az Oláh úr vallomása itt sem lehetne, mert a megállapodás nem jött létre, a bíróság nem hagyta jóvá. Ha pedig nem hagyta jóvá, akkor az ügyészségnek a törvény szerint kötelessége lett volna ezeket a vallomásokat kivenni. A Be. 358. § (9) bekezdése rögzíti, hogy az ilyen jegyzőkönyv, amennyiben a bíróság nem hagyja jóvá a megállapodást, akkor semmilyen egyéb joghatás kiváltására nem alkalmas.”

A magyar jogrendszerben nem létezik az amerikai filmekből ismerős vádalku intézménye. O. János esetében azonban valami hasonló történt: az ügyészség felajánlotta neki, hogy jóval enyhébb büntetést kap, ha másokat vádol bűncselekményekkel. A megállapodás létrejött, a terv azonban füstbe ment: a bíróság nem járult hozzá a tárgyalásról való lemondáshoz. A tárgyalást vezető katonai bíró el is mondta, miért. Ha az egykori gyanúsított - immár tanúként – a bíróság előtt visszavonná korábbi terhelő vallomását, az egész ügy véget érne, hiszen más bizonyíték lényegében nem is létezik. Az eljárási törvény szerint a létrejött, írásba foglalt megállapodás a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. Ha pedig a bíróság a megállapodás tartalmával nem ért egyet, a megállapodásban foglalt nyilatkozatok sem az ügyészt, sem a terheltet nem kötik.

A megállapodás O. János tábornok és a Budapesti Katonai Ügyészség között létrejött, amit az alábbiak bizonyítanak: 

A vezér soha nem piszkítja be a kezét. Kellett neki egy arc, kellett egy ember. Kellett egy alak, akitől a politikai ellenfél retteghet, és akire haragudhat. Kellett egy olyan torz elme, aki elhiszi magáról, hogy fontos tényezője lehet a magyar belpolitikának. Kellett egy balek, aki a végén majd elviszi a balhét. Kellett egy olyan, aki nem elég okos, hogy tudja, csupán felhasználják: „tündöklésében” benne van csúfos bukása is. Orbán ökle, egyben rossz lelkiismerete, a saját pártján belül is lenézett személy, az eszközember: Budai Gyula.

 

Budai Gyula kormánybiztossága univerzális tartalommal bír. Ő talán még mindig elhiszi magáról, hogy az igazság bajnoka, a párt ökle, miközben afféle szórakoztatóipari termékként, udvari bolondként tartják. Az elszámoltatásnak nevezett politikai színházzal leplezi az Orbán-kormány a kíméletlen pénzbehajtást, a kormányzás dilettantizmusát, a fideszes klánok koncon történő osztozkodását (amit nem nevezünk történetesen korrupciónak, mert náluk az nincs és nem is volt soha) vagy éppen az autokratikus állam megteremtését. Megmosolyogni való, hogy az autoriter fideszes politikusok azonnal liberális demokratává vedlenek át, ha olyan kérdés merül fel, amely élcsapatuk (Fidesz-KDNP) tagját érinti. Ilyen ügy az elnök feltételezett plágium botránya. 

 

Szegő Péter a hvg.hu-tól kormánypárti politikusokat kérdezett az „Így menekül Schmitt Pál a plágiumkérdés elől” című riportban, hogy igennel vagy nemmel válaszoljanak arra a kérdésre, ha beigazolódik a plágium az elnöknél, le kell-e mondania.

 

 

Nem csak a látvány komikus, ahogy a kormánypárti politikusok igyekeznek e kínos kérdéstől elsietni, hanem még feltűnőbbek az elnök lemondását firtató kérdésekre adott válaszok. 

Nézzünk ebből néhányat: „valamint feltételezünk, és abból kívánunk következtetést levonni” vagy „van egy felvetés, van egy cáfolat, várjuk meg a tényfeltárást”. Mondhatnánk, igazi demokraták, akik nem prejudikálnak, és csak akkor nyilatkoznak, ha teljes bizonyosság van az ügyben. Pokorni Zoltán volt az egyetlen „tökös” képviselő, aki kellően bátor volt ahhoz, hogy kimondja a kérdésre adott egyetlen lehetséges jó választ. Egy fecske azonban nem csinál nyarat.  

A korábban kormányzat tisztséget betöltő személyekkel szemben feltett kérdésekre azonban ezek a válaszok a magukat „demokratának” valló, megszállott kétharmadosoktól másképp hangzanak. Ahogy az osztályharc erősödik, ahogy az orbánistáknak az országot meg kell „védeniük” a külső és a belső ellenség ellen, Orbán sötét oldala, a kormány felhatalmazásával eljáró, de a kormány helyett magát lejárató Budai Gyula naponta jelent be hangzatosabbnál hangzatosabb bűntetteket. Röpködnek a nevek, a milliárdok. Budai, mivel nem párttársairól van szó, nem feltételez, a tényfeltárás végét nem várja be, hanem a sajtó útján az érintett személyt – az igazságszolgáltatás hatáskörét is elvonva - bűnözőként tünteti fel.

Budait már hallottam a Klub rádióban nevetségesen habogni, amikor az Orbán elleni puccsról kérdezték. De ebben a riportban meztelen lett a nagy leleplező. Schmitt Pál lemondását firtató újságírói kérdésre (00:49-nél látható a videón) nem válaszol se igent, se nemet, hanem elveszti önuralmát és az újságíróra támad: „Oszkó Péter mit keres a Wizzair-ben!? Erre kérem a választ!”  

A mára némileg tébolyult kormánybiztos felcserélte a szerepeket. Kérdezettből kérdező lett, hiszen úgy érzi, ez a testhez álló feladata. Talán nem véletlenül, hiszen korábban ügyész volt. A kínos kérdés elől meg úgy menekült el, hogy azonnal támadott, és éppen a kormányzat egyik óriási melléfogását, bűnét, a MALÉV csődjét igyekezett leplezni egy olyan oldalvágással, aminek semmi köze az elnök feltételezett plágiumához. 

Az eszközember nyilatkozata alapján napnál világosabban látszik, hogy mi az Orbán kormány elszámoltatás-politikájának valódi célja: a figyelem elterelése a valódi kormányzati botrányokról.

Mint arról a sajtóban vastagon lehetett olvasni, 2012. február 9-én gyanúsítottként hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert. Az exminiszter a terhére rótt cselekmény elkövetését tagadta és nem tett vallomást.

(Juhász az ügyészség kapujában, fotó: MTI)

A gyanúsítás szerint én felbujtottam miniszteremet, vagyis rábírtam, hogy bűncselekményt kövessen el. A miniszter pedig felbujtásom hatására szándékosan törvényt szegett, politikai karrierjét félredobta, és a vagyonkezelésre előírt szabályokat kikerülve lehetővé tette, hogy én a vételi jog jogosultja, majd tulajdonosa legyek az eredetileg állami tulajdonú ingatlannak, amelynek egyébként honvédtisztként bérlője voltam.

Eléggé nyakatekert, szemellenzővel megállapított tényállás, amelyet katonai szolgálati viszonyomra vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával állapítottak meg. Persze ezen az ügyészeknek sem kellett sokat gondolkodniuk, hiszen Budai Gyula, a párt ökle, feljelentésében már a tényállást is tisztázta, a bűncselekményt megnevezte és ítéletet is hirdetett. Ahogy Budai fogalmazott: „a formális jogi előírások megtartásával ugyan, az általános gyakorlattól eltérően, vezetői egyedi hozzájárulások megadásával, és hivatali pozíciókkal történő visszaélésekkel az ingatlant átjátszotta a Honvédelmi Minisztérium dr. Fapál László részére”. Az persze egy érdekes kérdés, hogy a jogszabályi előírások betartásával miként lehet jogszabályt sérteni, de ilyen kicsinységek a Nagy Elszámoltatót korábban sem zavarták. Miként az sem, hogy a miniszter – Budai állításával ellentétesen - az 1994 óta folytatott általános gyakorlattól sem tért el. A „hivatali pozíciókkal” való visszaélés pedig azt jelenti Budai Gyulánál, hogy a miniszter élt olyan jogszabályban biztosított jogkörével, amelyre törvény vagy más jogszabály jogosította fel. Az „átjátszás” szó pedig nem jogi, hanem politikai terminológia Budai Gyula szótárában, amit általában a Budai-féle ügyvédek szoktak földvásárlásnál alkalmazni étkészlet vagy más ingóság fejében.

Azt különösen jogellenesnek és visszataszítónak találom, hogy a HírTv olyan okiratokat mutatott be híradójában, amelyhez jogszerűen nem juthatott. A Honvédelmi Minisztériumból Budai Gyulához, majd a vádhatósághoz került iratokat vagy Budai Gyula juttatta el a sajtónak, vagy ehhez az ügyészség nyújtott segédkezet. Szóba jöhet még Hende Csaba honvédelmi miniszter is, mert ilyen iratokat nyomozati szakaszban csak politikai utasításra lehet kiadni. Az elszámoltatóknak és a jobboldali sajtónak „bármit szabad” magatartásáról korábbi bejegyzésemben már írtam. Az adatvédelmi biztos ezt a gyakorlatot jogellenesnek tartja, ezért nem tartom véletlennek, hogy éppen az ő hivatalát szüntette meg a szorgos kétharmad. 

Végezetül álljon itt egy idézet Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kihallgatási jegyzőkönyvéből, amelyet az olvasó teljes egészében az MSZP.hu-n érhet el:

„Az a tény, hogy az ügyészség nem tud (itt és most) választ adni a gyanúsítás jogalapját firtató kérdéseinkre, megerősítik bennem azt a véleményt, hogy az elvileg független ügyészség a FIDESZ és a kormány aljas politikai akaratának feltétlen kiszolgálója. Az a mód, ahogy Budai Gyula, arra fel nem hatalmazott kormánybiztos nyomást gyakorol az ügyészségre, a feljelentés módja, a mentelmi jogom felfüggesztésérre irányuló kezdeményezés körülményei, és mostani tapasztalataim azt támasztják alá, hogy nem számíthatok az ügyészség pártatlanságára, és veszélyeztetve látom az igazságszolgáltatás jogállami működését.” 

Tegnap került sor kihallgatásomra a lakásügyem miatt a Központi Nyomozó Főügyészségen. Röviden: azzal vádolnak, hogy felbujtottam főnökömet, a honvédelmi minisztert, hogy katonai jogviszonyom alapján juttasson nekem lakást, miközben elhallgattam előtte, hogy a közigazgatási államtitkára vagyok. És ez nem a Hírcsárda: tényleg ez a vád.

Vallatásomra abban a kihallgató helyiségben került sor, amit a televízióból ismertem, mert a volt miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet is ott hallgatták ki. Az ügyész a kihallgatás kezdetén közölte, hogy Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján folyik az eljárás. Ekkor megállapítottam magamban, hogy akkor ez tisztán politikai ügy, a rendszer ellenségével történő leszámolás, vagyis Budait idézve belpolitikai okai vannak a feljelentésének. Ekkor döntöttem, hogy nem teszek vallomást. Nem kívánok egy koncepciós perben aktívan részt venni. Megfordult a fejemben, hogy hamis vád megalapozott gyanúja miatt az a párt és a kormány öklét fel kellene jelenteni.

A kihallgatáson jelen volt egy főügyészségi katonai ügyész, mert időközben rájöhettek, hogy meggyanúsításom esetén az eljárást a katonai büntetőeljárás szabályai szerint kell lefolytatni, ha nem akarják azt később újra – eljárási szabálysértés miatt - megismételni. Ezzel áttételesen azt is elismerték, hogy a gyanúsítás időszakában katona voltam, bár ezt a kérdést kerülték mindvégig. Pedig gyanúsításom éppen abból ered, hogy az ügyészek kettős jogállásomból az egyiket, a katonai szolgálati jogviszonyomat elfelejtik megemlíteni, mintha közigazgatási államtitkári tisztségem alatt nem lettem volna – többek között szolgálati lakásra is jogosult - hivatásos katona.

A bűncselekmény gyanúja: jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, ahol Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a tettes, én pedig a felbujtó vagyok. Felbujtó az, aki mást a bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Az ügyészség szerint az én „igénybejelentéseim” azt célozták, hogy közigazgatási államtitkári tisztségemet az ügyintézés során hagyják figyelmen kívül, így juthattam hivatásos katonaként szolgálati lakáshoz, majd azt később hivatásos katonákat megillető jogszabályi kedvezményekkel megvásároltam. A gond persze csak „annyi”, hogy a szolgálati lakásomat katonaként kaptam, mert a Honvédség tényleges állományába tartoztam. A lakást pedig azt követően vásároltam meg, amikor a Honvédség már nem rendelkezhetett vele, mert szolgálati nyugállományba vonultam.

A miniszteri döntések a tárca első emberének mérlegelési jogkörébe tartoztak, arról nem köteles számot adni. Az ügyészek úgy tesznek, mintha nem lett volna gyakorlat a honvédelmi tárcánál, hogy a miniszter élve jogszabályban biztosított jogával a korábban lakásveszteséget okozó katonákat (ami általában házasság felbontása miatt következett be) mentesítette a kizáró ok alól. Tehát nem egyedi esetről van szó, miként azt az ügyészség és a médiumok láttatják. Budai Gyulának sem lehet ismeretlen a kettős jogállás, hiszen katonai ügyészként dolgozott. Tevékenységére az ügyészségi törvény volt az irányadó, emellett hivatásos katonaként kapta az őt megillető járandóságokat a hadseregtől, így szolgálati lakását is. Budai Gyula saját bevallása szerint a megvásárolt szolgálati lakását volt feleségére hagyományozta, miként azt tettem én is. De egy dologban különbözünk. Első feleségem még mindig abban a lakásban lakik.  

Tehát nem tettem vallomást, a kérdésekre sem válaszoltam. Ebben a koncepciós perben nem vagyok hajlandó az azt befogadó ügyészséggel együttműködni. A gyanúsítás ellen panaszt jelentettem be, de nem kétséges, hogy azt el fogják utasítani. Ha teszek vallomást, azt csak írásban teszem meg, és csakis a bíró kérdéseire vagyok hajlandó válaszolni. Már csak az ítélkező bíró függetlenségében hiszek, az ügyészi szervezet függetlenségében már nem.

Természetesen az elmaradhatatlan rabosítás is megtörtént. Fényképezés, ujjnyom, tenyérnyom vétel. DNS vétel most nem volt. Az első után már rutinból végeztem a műveleteket és nem is éreztem megalázónak. Közömbössé váltam a jogállamiságot sárba tipró kormányzat és hűséges csatlósaik kriminalizáló magatartásával szemben.  

A jegyzőkönyvet az alábbiak szerint adom közre.         

Mialatt a peremmel foglalkoztam, levelem érkezett a családok kormányától. A gyermekekre és a keresztény értékekre hivatkozó Orbán–kormány ismét nagyszabásút alkotott. Nem volt elég, hogy megalázták azokat, akik korábban hazájukat szolgálva, törvényesen szolgálati nyugállományba vonultak. Most tovább lépnek, és azt üzenik: nem csak rájuk nincs szüksége az új Magyarországnak, de gyermekeikre sem. Ugyanabban az országban, ahol Orbán Viktor a gyermekei után családi kedvezményt vehet igénybe, sok egykori bajtársam és én egy fillért sem kapunk gyermekeink után.