Viszkisdoboz

Fapál Orsolya vagyok. Anya és feleség.

Az elmúlt öt évben nem szólaltam meg, de most elég volt!

Hogy miért éppen most?

A kérdés jogos. Eddig hittem, bíztam, meg voltam róla győződve, hogy férjem ártatlansága megerősítést nyer a bíróságon. A Törvényszék majd helyre teszi megtépázott tekintélyét, melyet a politika öncélúan felhasznált.

De most vége! Vukovich Orsolya, drága druszám, átlépte a Rubicont. Úgy hozott társaival ítéletet, hogy meggyőződésem szerint az elé került ügyet sem ismerte. Nem folytatott érdemi vizsgálatot.

Egyet látott maga előtt. A szomszédos tárgyalóban lévő kolléganőjét a Kúria lealázta. Majd ő megmutatja! Bosszút állt.

De valamiről megfeledkezett, drága druszám. Mostantól kezdve háborút hirdetek!

A nevünk latin eredetű, medvét jelent. Hát, Ön drága asszonyom, most egy anyamedvével áll szemben. Az pedig veszélyes állat! Ön csak egy medve, én pedig a bocsait óvó vadállat lettem. Ön tett azzá!

Bocsaimat védem, szám szerint négyet. Hát, rettegjen, aki ártó szándékkal a közelükbe akar jönni. Mert valamit vegyen tudomásul mindenki. Amikor ezeket az ítéleteket meghozzák, sorsokról döntenek. De nem csak az előttük állókról, hanem annak családjáról is.

Dr. Fapál László gyermekei: Kamilla, Krisztina, Angéla, Emese, László és Zsombor

Lehetnék szentimentális is. Beszélhetnénk arról, hogy Laci milyen jó apa és férj. De minek? Nem ez a lényeg! Aki személyesen ismeri, az tudja, hogy becsületes, karakán ember. Aki pedig nem, az úgy sem fogja elhinni. Az lát maga előtt valakit, aki messze magasan áll felette a felső vezetés határán. Tehát csal, lop és hazudik. A többi nem is érdekli.

Nem akarok jogászkodni sem. De azért azt sem értem kristálytisztán, hogy én mikor lettem vádlott az ügyben. Jó lenne, ha Katalin bírónő két motorozás közben, vagy két arcrángás alatt - de a bukósisakot azért tartsa a fején, mert mint már említettem, felébredt bennem az anyamedve -, hogy mégis milyen jogszabály alapján akarja az én vagyonrészemet is elkobozni?

Tünde bírónő meg megmagyarázhatná, hogy mikor és hogyan lett ennek a tanácsnak a tagja, mert a kiírás alapján egy férfiembernek kellett volna a helyén ülnie. Vagy ő nem vállalta ezt a szégyenletes ítéletet? Akkor Tünde bírónő, miért? Meggyőződésből? Irigységből? Vagy csak féltette a munkáját? Egy biztos, a fejét egyszer sem emelte fel. Lehajtott fejjel körmölt.

Mert annyit sem érdemeltünk, hogy a szemünkbe nézve mondják ki az ítéletünket. Nem mintha a két másik bírónő belenézett volna. Az egész ülés alatt egymással levelezgettek, mint két diák az iskola padban.

Vajon miről? Az esti randiról? Hol ünneplik meg gyalázatos tettüket? Vagy egyikük kevesellte az éveket? Vagy rögtön letöltendőt akart valamelyikük?

Most, hogy kiadtam a dühömet, kicsit megnyugodtam. Azt kérem minden ítélkezőtől, aki mások élete felett dönt, hogy vegye komolyan hivatását! Csak akkor ítélkezzen, ha megdönthetetlen bizonyítékokkal áll elő a vádló. Mert vádolni könnyű, ítélkezni még könnyebb, ám higgyék el, tiszta lelkiismerettel élni a legkönnyebb!

Gondolják el! Nekem minden nap gyermekeim szemébe kell néznem és elmondanom: „Nem, apát ma nem fogják börtönbe hurcolni. Itthon lesz, mire hazaértek. Nem, ma nem fogják az otthonunkat elárverezni a fejünk felől. Lesz ágyad, amelyben ma éjjel álmodhatsz”.

Hát, utána felébred az anyamedve!

Valaki magyarázza már el nekem ép ésszel, hogy hogyan lehet „törvényesen, a jogszabályok betartásával bűncselekményt elkövetni” – idézet Orsolya bírónőtől az ítélet indoklásából. Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindenki ugyanúgy követett el és követ el a mai napig” bűncselekményt”! De csak Te vagy a bűnös! A többiek nem, mert ők nem a per tárgyai.

Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a szakmai tanúk értékelését? Hogyan lehet azt mondani, hogy 20 éven keresztül rosszul csinálták a katonák, mikor a hadsereg 100 ezres lakásállományát a benne lakó bérlőknek kedvezményes áron, a jogszabályok szerint eladták?

HOGYAN?

Jogom van tisztességes válaszokat kapni. Anyaként és feleségként.

                        „Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.” (Emilio Zapata)

Nem, nem, nem!

Soha nem gondoltam volna, hogy én magam leszek a nemzet közellensége, mégis megtörtént. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy elítélt bűnözője leszek szülőhazámnak. Mégis megtörtént.

Ma felfüggesztett börtönbüntetést kaptam egy olyan tettért, amit el sem követtem, ha igen, akkor rajtam kívül ebben az elveszett országban még több százezren. Mindenki, aki megvette tanácsi, önkormányzati, szolgálati vagy akármilyen lakását az államtól vagy önkormányzattól kedvezményes áron, most rettegjen, és egyébként is szégyellje magát, de nagyon!

Ma a Fővárosi Törvényszék 23. Bf. tanácsa végérvényesen kinyírta a jogállamiságot Magyarországon! Mindent jogszabályt meghágott, amit lehetett, hogy a már korábban megszületett, bűncselekmény hiányos felmentő rendelkezést elítélővé változtassa!

De nézzük, hogyan csinálták?

Először is a nemes másodfokú tanács az első fokú ítéletből kimazsolázta, és bekezdésenként hatályon kívül helyezte a felmentés alapjául szolgáló mondatokat. Utána hatályon kívül helyezte a vád és a védelem által indítványozott tanúk vallomásait, mondván, arra nincs szükség (sic!). A Honvédelmi Minisztérium apparátusa tévesen alkalmazta a jogszabályokat a szolgálati lakás kiutalása során, továbbá a HM joggyakorlata is téves volt minden tekintetben. És mindezért a miniszter a felelős! Punktum. Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter ezért két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott.

Az így kiegészített ítéletet a bíróság a maga számára aggálytalannak tartotta és már meg is hozta a döntését. Lakoljatok!

                                                      Jobbra az első zárkát kérem, azt már ismerem.

A bíróság megváltoztatta a vádirat alapját képező koncepciót is. Engem ugyanis felbujtással vádolt meg az ügyészség, mert szolgálati lakásom megvásárlására kérelmet nyújtottam be a miniszterhez, mint törvényes munkáltatómhoz. A II. fokú bíróság szerint viszont nem felbujtó, hanem bűnsegéd voltam.

Lefordítom. Az ügyészség szerint én bírtam rá a minisztert bűncselekmény elkövetésére, amikor kérelmet nyújtottam be szolgálati lakásom jogszabályok szerinti megvásárlására. A bíróság szerint viszont pont fordítva történt: a miniszter akart bűncselekményt elkövetni és én ehhez segítséget nyújtottam, amikor kérelmet nyújtottam be neki. Agyrém!  

Végül is a tények csak zavaró körülményként jelentkeztek! Ezért azokat ki is iktatta. A jogbíróság a tények hiányában döntött, sőt jogszabály hiányában. Nem nevezte meg azt a jogszabályt, amely alapján ítéletet hozott. Hogy mégis akkor mire alapozta a döntését? A nagy semmire! Elítélt úgy két embert, hogy nem volt terhelő bizonyíték, nem volt terhelő tanú vagy okirat az egész eljárás során. De még egy nyamvadt jogszabály sem!

„Ha a lakásbérlet jogosulatlan igénybevétele a vádlott részéről az ügyész szerint bűncselekménynek minősül, emiatt is vádat kellett volna emelnie”.(Kúria határozata)

Egy joghallgatónak is tudnia kell, de egy büntető bíróságtól pláne elvárható, hogy ismerje a büntetőeljárás alapelveit. Ugyanis a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz.

Ezzel sikerült a 23. Bf. tanácsnak szándékosan megsértenie a vádhoz kötöttség elvét!

A másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt ítélt el, amit a vádirat nem tartalmaz. Sőt, maga az ügyészség is azt állította, hogy katonaként kaphattam szolgálati lakást és az nem volt jogszabályba ütköző.

Az ítélet kihirdetését követően élni akartam állampolgári jogommal és nyilatkozni kívántam, de Vukovich Orsolya, a tanács elnöke ezt a jogomat is megtagadta.

A határozat ellen fellebbezést jelentettem be, tehát az nem jogerős.

Innen is üzenem a diktátornak és egyre bővülő létszámú szekértolóinak, hogy nem adom fel! Akkor sem, ha ebben a jogállami értékek nélküli országban kell megküzdenem a politikai hatalom korbácsaként használt ügyészséggel, és a politikai elszámoltatást támogató bíróságokkal is.

Nem győzhet az igazságtalanság az igazsággal szemben!

Bizony-bizony az egész elszámoltatás kudarcát Polt Péter nyakába fogják varrni. A nemzeti jobb felől folyamatosan záporoznak a kérdések, miért nem csukatja le a Fidesz a politikai ellenfeleit? Hatalmat adtak a kezébe, azzal miért is nem tud élni?

Polt a bíróságokra és Handó Tündére mutogat. A bíróságok a felelősek, mert a koncepciós vádak alapján nem a megfelelő ítéletet hozzák. Az ügyészséget irányító elszámoltatási kormánybiztosok a kudarc bűzét előre megérezve, már régen leléptek.

Polt Péter azért nem adja fel egykönnyen. Vesztes csatákban is rohamra küldi az ügyészeket. A legfőbb ügyész legújabb húzása, hogy nekimegy a bíráknak, a bíróságoknak is. Bírót alaptalanul megvádol, kettétöri a karrierjét. Ítélőtábla tanácsát akarja kompletten elmozdítani, vagy a rebellis tanács mellett egy másikat létrehozni, hogy a politikai vád után a politikai ítélkezés is megvalósulhasson. Nem tartom túlságosan mulatságosnak, de egyszer, a NER jogrendszerének csúcsaként eljut majd a külön bíróságok felállításának gondolatáig is.

Polt Péternek mennie kell, mert az elszámoltatósdi politikai és jogi értelemben is megbukott. Hajlandó volt a Fidesz bosszúszomját kielégíteni és az eredetileg független ügyészséget – politikai célú vádemelésekkel - belevonta a politikai játszmákba. Mennie kell, mert az ügyészség tekintélye az ő vezetése mellett egyszerűen nem állítható helyre.

Azért senki ne aggódjon legfőbb ügyész urunkért! Orbán megmondta, hogy egyetlen hűséges csatlósát sem hagyja az út szélén. Ezért ebben az egyelőre még puha diktatúrában megbukni nem lehet. Csak felfelé lehet bukni vagy oldalra, mint azt láttuk a kádári érában.

                                Polt Péter legfőbb ügyész (fotó: index.hu)

A Legfőbb Ügyészség álságos magatartása a politikai motivációjú perekben jogi értelemben is tetten érhető. Amennyiben a delikvenseket első fokon elítélték, akkor tiltakozik a megismételt eljárás ellen és a Kúriához fordul jogorvoslatért, mint azt láttuk a kém-perben és a Biszku-ügyben. Ha a vád alá helyezetteket első fokon felmenti a bíróság, akkor meg maga kezdeményezi az ítélet hatályon kívül helyezését és a megismételt eljárást, mint azt láttuk a Tábornok-perben és a lakás-ügyben is.

A Legfőbb Ügyészség ebben az ügyben is megismételt eljárást indítványozott a Kúriának, mert első fokon Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert és engem is bűncselekmény hiányában felmentett a bíróság.

A nyilvános tárgyalásra tisztelettel meghívom a nagyérdeműt és a sajtó képviselőit! A cím: Fővárosi Törvényszék 1055 Budapest, Markó utca 27. II. emelet 81. tárgyaló. Az időpont: 2015. november 19-én, 08.30. A nyilvános ülés várható időtartama másfél óra.

Nagyon nehezen jutott el ez az ügy a végkifejlethez. Remélem ez már az lesz, bár ki tudja, hogy milyen döntést hoz a nagytiszteletű bíróság.

A koncepciós vádakra szakosodott Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt ellenünk a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. És ekkor kezdődött ügyünk Canossa-járása.

A civil bíróság megküldte a vádiratot a Tábornok-per kaposvári bíróságának egyesítés megfontolása végett. A kaposvári bíróság az egyesítést megtagadta, mert többek között olyan személyeket kellett volna tanúként kihallgatnia, akik a Tábornok-perben vádlottak. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ezt követően megállapította hatáskörének hiányát és az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. A katonai bíróság szintén megállapította hatáskörének hiányát és az eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette az aktát a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsához.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki az ügy érdemi elbírálására. A bíróság kötelezte az ügyészséget, hogy a hiányos vádiratot egészítse ki, mert az sem derült ki belőle, hogy mivel vagyunk megvádolva. Az ügyészség a vádiratot kiegészítette, de teljes egészében fenntartotta. A civil bíróság az eljárást lefolytatta és bűncselekmény hiányos felmentő rendelkezést hozott ítéletében.

Az ügyészség fellebbezését követően a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság abszolút hatályon kívül helyezési okot „talált”. Az ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította a civil bíróság hatáskörének hiányát. Az ügyet áttette a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához. A katonai bíróság is megállapította hatáskörének hiányát és eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához fordult. A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta a Kúriának, hogy az egész ügy kezdődjön elölről a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A Kúria nem értett egyet az ügyészség indítványával, és hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzését, egyben kötelezte új másodfokú eljárás lefolytatására.

Ha valaki nem tudta volna követni az egészen furcsa és szokatlan eljárást, annak most segítek. Vázlatos formában is bemutatom a bírósági tili-tolit.

Itt tartunk tehát most, jön a 13. aktus. Van egy felmentő ítéletünk, amit az ügyész fellebbezése miatt a Fővárosi Törvényszéknek immár érdemben el kell bírálnia, mégpedig nyilvános ülésen.

Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egy bírósági tárgyaláson egy magyar gyermek dalocska fog eszembe jutni, és azóta is ez cseng a fülemben.

„Boci, boci tarka,

se füle, se farka.”

Pedig ezt történt a Tábornok-per megismételt eljárásában, Debrecenben.

Egy szép napon tehetséges, ámde többre érdemes ügyészeink (Hegedűs, Waltner és Mihalik) feladatot kaptak fentről. Egy tettenérés során lefülelt százados (pénzt adott-kapott-szállított) bűnügyébe tehenet kell rajzolni. A tehénnek magas rangúnak kell lennie. És a legjobb az lenne, ha a tőgyéből csordogáló tejecske egészen a miniszterig elcsöpögne.

Nem nagyon értették! De ha ez a feladat, akkor ezt kell teljesíteni és pont!

Neki is láttak legott a műnek! De valahogy nem sikerült, mert a tehenkének vagy a füle, vagy a farka hiányzott. Most mi lesz? - aggódott a három frissen felcsapott festőművészünk. Addig-addig gondolkodtak, hogy végül is elveszítették a fonalat a sok tehénke között. S már ott is fület, farkat láttak a papíron, ahol nem is volt. Végül legyintettek egyet és azt mondták, nem számít, hogy nincs füle meg farka, a lényeg a tehénke tőgye a miniszterig ér.

                   A katonai ügyészség HM-es tehene (rajzolta: Fapál Emese)

Büszkén letették a bíróság asztalára a remekművüket. Megveregették egymás vállát. Készen van a boci! Igaz, hogy se füle, se farka, de hát nem zoológusok gyülekezete a bíróság, majd csak elhiszi, hogy amit készítettünk, az egy szép magyar nemzeti szarvasmarha.

Sajtótájékoztatón jelentették be az ügyészek, hogy tehénkéjük elkészült és tejet is adott. Biztos, ami biztos, kérdezni azért nem lehetett az újságíróknak. Sem a füléről, sem a farkáról.

De komolyra fordítva a szót!

A Tábornok-per arról szól, hogy a fennmaradásáért küzdő katonai ügyészség próbált egy hihető vesztegetési bűncselekményt kreálni a Honvédelmi Minisztériumon belül. Nem volt nehéz a közvéleménnyel elhitetni a koncepciót, hiszen ekkor már évek óta harsogta a médián keresztül az akkori ellenzék, hogy a szoci kormányok szétlopták az országot!

Ez a kreálmány azonban egyszer már csúfosan megbukott Kaposvárott, és most bukdácsol Debrecenben is.

Mihalik ügyész éppen kihallgatott egy tanút, a vád tanújaként, aki a HM egy olyan gazdálkodó szervezetének alvállalkozója volt, amit a vádirat még érintőlegesen sem tartalmaz. Ráadásul a tanú a vizsgált időszakban éppen GYES-en volt. Így gyermeke fogzásáról, szokásairól, pelus tartalmáról igen fontos információkkal rendelkezhetett, de a cégről nem volt érdemi mondanivalója.

A védők megkérdezték Mihalik ügyészt, hogy mit keres a tárgyaláson a HM kommunikációs cégének alvállalkozója, a kismama?

A katonai ügyész elmondta, hogy a II. r. vádlott, vagyis miattam kellett kihallgatni a tanút. Néztem is nagyokat! Ámultam-bámultam, mint borjú az új kapura. Mi közöm nekem a kismamához? Én hűséges férj voltam!

Mielőtt még felszólalhattam volna, az ügyész helyesbített, hogy még sem a II. r. vádlott, hanem a III. r. vádlott miatt kellett idéztetnie a tanút a bírósággal. Na, ekkor megnyugodtam. Számoljon el ő otthon a kismamával!

Aztán egyszer csak megvilágosodtam. Hát persze, a viszkis dobozos népmese színdarabi változatának egyik próbáján az ügyészség megpróbálta a darabot átírni! Megpróbálta? Át is írta! A tehénke füle helyére a farka, a farka helyére a füle került. És ezt írásbeli bizonyítékokkal is alá tudom támasztani!

A viszkis dobozos történet ugyanis azzal indult Oláh Jánosnál, hogy az általa állítólagosan a minisztériumi dolgozószobámba behozott pénz valami közösen összerakott pénz volt, aminek már akkor sem volt eredete. Hát ez így nem működik – gondolták kiváló ügyészeink! Ha a tehén zabál, akkor van tej is, meg szar is. Tenni kell valamit…

Az egyik legokosabb katonai ügyésznek az az ötlete támadt, hogy a 12 millió forint gazdája legyen a HM Zrínyi Kht.! Hogyan érték el? Egy egyszerű gyanúsítással, hiszen a kóros elmeállapotú Oláh János azt is aláírta volna az ügyészeknek, hogy ő nem fiú, hanem lány.

Így aztán 2010. október 8-án az ügyészség Oláh Jánost azzal gyanúsította meg, hogy N. Dénes polgári személy, bár már 2004 óta nem dolgozott a HM Zrínyi Kht.-nál, „kapcsolatban maradt a szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”

Mi mondtuk! - nevetgéltek az ügyészek. De olyan, mintha ő mondta volna, hiszen elismerte, hogy úgy van, ahogy mi mondjuk! Bár egy kicsit zavaró, hogy eredeti elképzeléseikhez képest Oláhból bűnsegéd lett, N. Dénesből meg tettes, de mit számít, hulljon a férgese, éljen a NER!

Aztán, számomra érthetetlen okból viszkis dobozba kerülő pénz eredete a vádiratban megint homályossá vált, vagyis „pontosan meg nem állapítható arányokban hárman gyűjtötték össze”. Az új version szerint N. Dénes már nem ért rá, hogy a közösen összegyűjtött pénzt behozza hozzám, és ezért bízta e nemes feladatot Oláh Jánosra.

Hogy hogy jön ide a GYES-en lévő anyuka? Na, azt még nem tudom. Lehet, hogy a tápszeres üvegben volt a fent emlegetett tehénke tejecskéje?

Zoológus legyen a talpán, aki felismeri ebben a fületlen, farkatlan jószágban a szarvasmarhát! Novemberben folytatjuk. Hátha lesz egy épkézláb állatunk addigra!

Még nincs vége a látványperként indult Tábornok-pernek, bár kormányzati kirakatpernek már nem alkalmas. Elhasználódott, korrodálódott és bebizonyosodott, hogy több benne a manipuláció, mit az igazságtartalom.

A koncepciós perek megkonstruálásának módszere nem ismeretlen Magyarországon. A nagy előd egyik tagja, egy ÁVH-s tiszt a következőképp foglalta össze a koncepciós eljárások lényegét: "A koncepció alatt értettük, hogy az őrizetes által önként elismert valamilyen gyanús, de a valóságnak megfelelő tényadathoz olyan adatokat fűztünk, amelyek esetleg megfelelnek a valóságnak, de annak bizonyítására semmiféle eszköz nem állott rendelkezésünkre. Így aztán az őrizetessel azt elismertettük, és mint bizonyítékot mutattuk be az eljárás során, mintha megtörtént volna." (Tomka Ferenc: Halálra szántak, mégis élünk!, Budapest 2005, 51. oldal)

A bűncselekmények tucatjait elkövető katonai ügyészek arra kimondottan vigyáztak, hogy némi kis igazságmorzsa legyen a nagy hazugságban, mert akkor sikerülhet azt a látszatot kelteni, mintha valóság lenne a kitalált koncepció.

Az ügyészek figyeltek arra is, hogy állami- és szolgálati titok, lehallgatási jegyzőkönyv, katonai elhárító szervtől beszerzett irat ne szerepeljen a peranyagban, elkerülve így a zárt tárgyalást. Hiszen kimondva kimondatlanul, de ennek a pernek célja a látványper volt. Láttatni tábornokokat és főtiszteket a vádlottak padján szorongani. A’ már nem semmi! Ilyen korrupt és hazug volt az előző rendszer, hogy még az egyenruhások is! Borzalom, a nép vért kíván! El kell takarítani az egész szoci bandát! Írmagjuk se maradjon!

Pont ezért a Tábornok-per is egy olyan látványper, amelyben csak magas katonai rendfokozattal rendelkező személyek lehettek a bíróság elé kerülő vádlottak.

A megismételt eljárásban a Tábornok-per bírósága 2015. október 1. napján tanúkat hallgatott meg. Igyekszem odafigyelni a tárgyaláson elhangzottakra, hiszen jogászként izgalmas végig nézni egy valódi, politikai motiváltságú koncepciós pert. Bár azért élvezetesebb lenne, ha nem az én bőrömre menne a játék!

Néhány tanú kihallgatása azért volt érdekes, mert rámutatott arra, hogy katonai ügyészeink hogyan szegték meg hivatali kötelességüket a nyomozás során, hogy az ügy alkalmas legyen látványpernek.

Az ügyészek az egész nyomozás alatt irányított kihallgatásokkal biztosították, hogy melyik gyanúsított vagy tanú kikről és miről beszéljen, vagy beszélhet. Ezt rendszerint úgy érték el, hogy Oláh János vallomását tárták azonnal a kihallgatandó delikvens elé, vagy arra is volt példa, hogy segítő igyekezetükben Oláh János vallomását kivonatolták és táblázatba szerkesztették. A kihallgatandó személy választhatott, hogy vagy megerősíti Oláh János vallomását és tanú lesz az eljárásban, vagy ha nem, akkor gyanúsítottként kerül kihallgatásra.

Azokat viszont, akiket az ügyészség a kirakatper vádlottjaiként kívánt szerepeltetni, azokat nem illette meg a választás joga. Személyes szabadságuktól önkényesen megfosztották őket, szolgálati gépjárművel az ügyészségre szállították, meggyanúsították, őrizetbe vették és előzetesbe is kerültek mindannyian. A jó vallomásért szabadlábra helyezés, a rosszért további börtön járt.

Már az irányított nyomozás is abszolút törvénytelen volt kiváló ügyészeink részéről, de a hivatali bűncselekmény gyanúját leginkább az veti fel, amikor a katonai ügyészek azt is önkényesen döntötték el, hogy kiből legyen gyanúsított és kiből legyen tanú.

Ugyanis a katonai ügyész, Oláh János terhelő vallomása alapján, az előre megírt szereposztásnak megfelelően eldöntötte, hogy a vallomással érintett személy gyanúsított vagy tanú lesz. Ha túl alacsony rendfokozatú volt a mázlista, akkor nem lehetett belőle vádlott.

Hogyan is kerülhetne egy zászlós a tábornokok, ezredesek közé! Az mégiscsak skandalum lenne!

De lássunk egy konkrét példát!

Oláh János, 2010. május 10., gyanúsítotti vallomás: „… más személyek is részesedtek (az ún. visszaosztott pénzekből), így például S. törzszászlós és F. zászlós… F. zászlós minden hónapban kapott 100.000-Ft.-ot…”

A fent írtak alapján Önök szerint vádlott vagy tanú? Igen, jól tippeltek! Tanúként hallgatták ki őket. Igazmondásra kötelezve azt vallották, hogy Oláh János hazudott, ők semmilyen pénzt nem kaptak sem Oláh Jánostól, sem mástól.

Ugyanezt megtettem én is! Elmondtam, hogy semmilyen pénzt nem vettem át Oláh Jánostól, hogy azt viszkis dobozba csomagolva elvigyem a honvédelmi miniszternek. Csakhogy én pechemre nem tiszthelyettes voltam, hanem államtitkár, ráadásul ezredes.

Lehettem volna tanú? Természetesen a fent vázolt ügyészi logika alapján nem. Ha Oláh János tiszthelyettesre állított valamit, akkor hazudott, ha tábornokra vagy főtisztre, akkor igazat mondott.

Persze Oláh János vallomását nemcsak az gyengíti, hogy kóros elmeállapotú és hetet-havat összehordott, hanem az is, hogy logikátlanul, vallomásait az ügyészi elvárásoknak megfelelően állandóan módosította.

Csak egy dolog látszik világosan. Oláh János meseszerű történetei közül csak azok véreztek el már a nyomozati szakban, amelyek nem fértek bele az ügyészi koncepcióba.

A legjobban az akasztott ki mégis a tegnapi napból, amikor az előzékeny és segítőkész Oláh János nyugtatót akart osztogatni mindenkinek a tárgyalás szünetében. Nem találtam viccesnek.

Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter 2015. szeptember 23-án Bánó András és Bolgár György vendége volt a TV13 stúdiójában.

Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos (Fidesz) által a lakás-ügyben feljelentett, az ügyészség politikai koncepciós vádja alatt álló, azonban a bíróságon első fokon bűncselekmény hiányában felmentett volt tárcavezető magáról, és politikai ellehetetlenítéséről is beszélt.

„Bánó András: Jó napok kívánok, ez a Bánó és Bolgár itt a TV13-on! A mai vendégünk Juhász Ferenc MSZP-s politikus, volt honvédelmi miniszter. Jó estét kívánok!

Ha megengedi, idézek egy egy hónappal ezelőtti hírt, ez a legfrissebb Önnel kapcsolatban, ami a hírek között megjelent. A cím az, hogy váratlan fordulatot vesz a volt MSZP-s miniszter elszámoltatása. Arról szól ez a hír, hogy legalább két évet csúszik az Önnel szembeni jogerős ítélet, mert nem tudták eldönteni a bíróságok, hol is kellene eljárni a vélelmezett lakás-ügyben. A II. fokon eljáró bíróság rájött, hogy katona ügyében nem ítélkezhet, a civil bíróság ezért új eljárást írt elő, de az illetékes katonai tanács megtámadta a saját bírósága döntését a Kúriánál. A Kúria pedig úgy ítélte meg, hogy az Ön ügyében nyugodtan hozhatnak döntést a civilek is. Nem fáradt még bele ebbe a hosszú pereskedésbe?

Juhász Ferenc: Hát, ha kívül állnék egy fél méterrel is attól a helytől, ahol éppen most vagyok, akkor egészen biztosan fáradtan, enerváltan venném tudomásul a történteket. De, mivel itt azért mégis rólam van szó, az én bőrömről van szó, muszáj ezt mindig folyamatosan, éberen nyomon követni.

A jelenlegi jogi helyzet az, hogy konkrétan Budai Gyula kreálmánya alapján engem feljelentettek. A legfőbb ügyész kapva-kapott az alkalmon, három politikust, Gyurcsányt, Szilvásyt és Juhászt, mint az előző éra fő „bűnöseit” próbálták meg vád alá helyezni, ki-kit milyen sikerrel. Engem egy lakásengedélyezési ügyben vádoltak meg, ahol is én az államtitkárnak engedélyeztem egy lakásvásárlást.

(fotó: TV13)

Bánó András: Kedvezményes áron.

Juhász Ferenc: Kedvezményes áron, mint ahogy az önkormányzati lakásokat veszik meg az emberek, amikor az önkormányzat értékesíti. Ezt az eljárást az ügyészség törvénysértőnek vélte. Az első fokú bírósági eljárást lefolytatták. Az első fokú bíró engem felmentett bűncselekmény hiányában. Hosszasan vizsgálták. Mielőtt az első fokú bíróhoz eljutott volna, aki civil bíró volt, előtte már a bíróságok ezt a játszmát lejátszották, hogy ki az illetékes, a katonai bíróság vagy a civil bíróság. Már volt egy korábbi állásfoglalás, amely arról szólt, hogy ezt civil bíróság nyugodtan tárgyalhatja. A civil bíróság meghozta a döntést, ez került másodfokra egy szintén civil bírósághoz, amelynek jogi lehetősége volt az ügy megsemmisítésére, mert a döntés megsemmisítésére nem nagyon volt. Egyszerűen azért, mert nem találtak új elemet, új eljárási kérdést, új tanút, új bizonyítékot, éppen ezért csak az volt a lehetősége, hogy egy ilyen eljárási trükkel megpróbálja ezt az ügyet tovább vinni.

Az első fokú eljárást megsemmisítette azzal az indoklással, hogy a civil bíróságnak nem volt joga ítélkezni. Ezt követte az a hosszú történet, amit Bánó úr az imént felolvasott. Azt mondták, hogy a katonai bíróságnak kell tárgyalnia, de a katonai bíróság emlékezett rá, hogy korábban már ebben az ügyben ő már egyszer kimondta, hogy ebben nem illetékes, és a felsőbb bíróság azt mondta, hogy igazad van katonai bíróság. Éppen ezért a Kúria most azt mondta, hogy csinálja a civil bíróság, azaz hatályon kívül helyezte azt a döntést, ami az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte.

Na, hogy ha a kedves néző ért belőle valamit, akkor azt kell értenie, hogy ebben a pillanatban egy érvényes, de nem jogerős ítélet van, amely azt mondja, hogy nem követtünk el bűncselekményt, és tényleg nem követtünk el bűncselekményt. Ebben az ügyben azt gondolom, hogy politikustársaimmal együtt mi áldozatok vagyunk, sem mint bűnelkövetők!

Juhász Ferenc, Bolgár György és Bánó András műsorvezetők társaságában (fotó: TV13)

Bolgár György: Mikorra van kitűzve a másodfok?

Juhász Ferenc: Nincs kitűzve.

Bolgár György: Megkapta a bíróság, a másodfokú bíróság a Kúria végzését és ezután még nem foglalkozott vele?

Juhász Ferenc: Az az igazság, hogy egyszerre van jelen a bíróságok működésében a törvényességre való törekvés, sőt mi több mint az én esetemben is mutatja a példa, hogy van önkorrekció is bizonyos szituációban. És egyszerre van egy megfelelni akarás. Ez bíróságtól és személytől függően változik, de ebben a kettősségben mozog a rendszer. Én azt gondolom, hogy majd a távlati jövőben lesz majd másodfokú döntés. Igazából azt majd megint megtámadja valaki. Mintegy 10 éves történet után kerülhet majd pont az ügy végére.

Bolgár György: Egészen jól néz ki! Komolyan mondom. Mintha a politika fárasztóbb dolog volna, mint akár a bíróságokkal való huzakodás.

Juhász Ferenc: Hiszik, nem hiszik, ebben nagyon sok olyan elem van, miközben azért vérre megy a dolog, ami mulattatja is az embert. Egyszerűen azért, mert olyan szituációk tömkelege jelenik meg, amely, ha egy kicsit távolabbra kerül, mulatságosnak tűnik, másrészt meg olyan abszurdnak, amit egyébként a sci-fi regényben sem olvasott volna. Olyan történetek derülnek ki. A politika, ha ügyes, meg okos, akkor akár a Gyurcsány történetét, akár a Szilvásy történetét, de az enyémet is egészen biztosan fel tudja már használni arra, hogy így egészen biztosan nem szabad leszámolni a politikai ellenfelekkel.

Bánó András: Azt még mondja meg, hogy a katonai bíróság előtt – hogy fogalmazzak – ijesztőbb szerepelni? Vagy van annak valamilyen félelemkeltő dolga, vagy olvasata, ha valakit a katonai bíróság elé idéznek?

Juhász Ferenc: Aki nem volt még bíróság előtt, és úgy megy oda, akár vádlottként, akár tanúként, az pontosan tudja, és vélhetően meg is erősíti a képernyő előtt ülve, hogy nem jó érzés. Szóval úgy oda menni, hogy lényegében az ügyész nagy komolyan – miközben egyébként a folyosón elnézést kér, de neki ezt kell mondania, és most nem viccelek – a bíróság előtt azt mondja, hogy ez bűnös, és börtönt rá 120 évet. Na, jó nem annyit, de börtönt rá! A folyosón meg azt mondja, hogy bocsika, én ezt utasításba kaptam.

Ezek így zajlanak a politikai motiváltságú ügyekben. Ami egészen elképesztő és riasztó a magyar társadalom és a magyar igazságszolgáltatás egyes elemeinek állapotáról.

Bolgár György: De még ettől függetlenül, és ez valóban egy rossz érzés, ha az embert valamilyen váddal bíróság elé citálják, még akkor is, ha tudja, hogy ebből semmi nem igaz. Akkor is, ha tudja, hogy éveken keresztül arra kell számítania, hogy a jön a bíróságra, képtelen vádakat kell cáfolnia, és még az is lehet, hogy az a bíróság nem száz százalékig a javára fog dönteni. Így az ember személyes életét is tönkre lehet tenni, a politikusi karrierről már nem is beszélve.

Juhász Ferenc: Az a penetra, az a meg nem fogható, de mégis jelen lévő sejtetés, hogy ennek valami „ügye” van, az nagyon nehezen viselhető. A politikában diszkriminál, meg még egyébként a szolidárisabb barátaim is félnek attól, hogy jaj, most mi lesz? Elkapják, nem kapják el? A kevésbé szolidárisak talán még szurkolnak is, de jó volna, ha elkapnák! Ez egészen bizonyosan nagy-nagy probléma. És én hiába mondom, emberek, ez nem az én ügyem! Ez a Fideszé, ez az Orbán Viktoré, ez a Polt Péter ügye, aminek én ebben a pillanatban, a bírósági első fokú döntés alapján áldozata vagyok!

Ezzel együtt is, nagyon sokszor érzi az ember, hogy ez a politikában diszkriminálja, bizonyos értelemben oldalra szorítja, mert ott van a sejtetés, ahogyan a magyar közmondás tartja, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. És hiába mondom azt, hogy fújják, ezt értsétek meg, hogy fújják azt a betyár harasztot, ezzel együtt is ezzel kell élni, és meg kell próbálnia az embernek a/ emberként, normálisan viselkedni, b/ tudomásul venni, hogy a politikai pálya, az zökkenőkkel is jár. Egyszer hopp, másszor kopp. Ez van benne.

Bánó András: Azért nem véletlen, hogy végül is ennyi ideig húzzák ezt! Minél tovább húzzák, Juhász Ferenc, aki egy fiatal, tehetséges politikusnak számított az MSZP-ben meg az államgépezetben is, azt hosszú időre jegeljük, mert amíg folyik ellene az eljárás, hát addig nem lehet vele számolni, perspektivikusan bizonyosan nem.

Juhász Ferenc: Ez így van!

Bánó András: Tehát Önt végül hidegre teszik, több mint egy évtizedre!

Bolgár György: Egyáltalán, mit tud csinálni ilyen körülmények között?

Juhász Ferenc: Az az igazság, hogy a politika határmezsgyéjén, kicsit keservesen figyelem, mi történik bentebb, másrészt nagy-nagy aggodalommal figyelem, hogy mi van az egész országban...”