Sokszor elgondolkodtam már azon, mikor mondja már meg valaki, hogy valójában mit követtem el! Egyszer legyenek korrektek! Súgja már meg valaki, hogy mire ez a boszorkányüldözés, amiért ilyen hosszú idő óta az ügyészek ellehetetlenítik az életemet. Hét év bünti a hét közszolgálati kormányzati évért? Nincs ugyan rendben, de már letöltöttem, rendben!
De ez már a nyolcadik év! És ez már nagyon nincs rendben!
Persze azt hiszik, hogy gyengébb lettem, hogy eltapostak, tönkre tettek! Innen is üzenem, tévednek.
Ez a harc lesz a végső. A Tábornok-per megismételt eljárása Debrecenben.
E perben is ugyan már egyszer felmentett a katonai bíróság, de a másodfok megismételtette az eljárást.
Az világosan látszott a megismételt eljárást elrendelő Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa határozatából, hogy a táblabíróság nem fogadja el Oláh János teljes nyomozati vallomásának kirekesztését a bizonyítékok közül (bár egyes részeit maga zárta ki). A vád egyetlen „bizonyítéka”, vagyis Oláh János XVI. r. vádlott pedig hiába rendelkezik közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel, hiába tömték a börtönben a vallomástételi időszakban legális drogokkal, a tábla - nagy valószínűséggel - megint csak azt fogadja el, ha Oláh nyomozati vallomását a ténybíróság értékeli.
E gondolatok alapján jutott el védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd arra az elhatározásra, hogy tegyük félre a vallomás, mint bizonyíték törvényességével kapcsolatos aggályokat. Tekintsünk úgy az érintett nyomozati vallomásra, mint ami alkalmas arra, hogy a bíróság azt mérlegelési jogkörében értékelje. Mert ebben az esetben sem lehet más a bírósági következtetés, mint a vád alóli felmentésem.
Dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hozom nyilvánosságra. Kettő már lefutott, most újabb két fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.
A vád bizonyítékait rövidített változatban közlöm, mert a vádiratban leírt 13 bizonyíték, az csak ügyészségi „kacsa”, valójában a vádirat egy személyi „bizonyítékot” tartalmaz és unalmas lenne tizenkétszer azt a mondatot olvasni, hogy „Ezen vádirati bizonyíték nem alkalmas II. rendű vádlott bűnösségének bizonyítására”.
„IV. fejezet (részlet)
A vád bizonyítékai
Az alapvádiratban az ügyészség bizonyítékokat sorol fel, amelyek nem alkalmasak a II. r. vádlott bűnösségének bizonyítására. Bizonyítéknak egy vádlott társ, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, ott is folyamatosan módosított vallomása tekinthető.
Az ügyészségi végindítvány alapján ezek a bizonyítékok jelenleg az alapos gyanú közléséhez sem lennének elegendőek. A két első fokú eljárás (Kaposvár, Debrecen) során a bizonyítékok nem változtak, vagyis nem merült fel olyan újabb bizonyíték a bizonyítási eljárásban, amely alkalmas lett volna a II. r. vádlott bűnösségének megállapítására.
A fenti igen terjedelmes és Oláh János XVI. r. vádlott szinte minden gyanúsítotti kihallgatás alkalmával módosított vallomás semmilyen közvetlen bizonyítékot nem tartalmaz II. rendű vádlottra vonatkozóan, tekintettel arra, hogy Oláh János által a vallomásában említett személyek, akik állítólagosan tudtak, illetve akár közre is működtek abban, hogy II. rendű is részesüljön a visszaosztott pénzből, egyike sem erősíti meg Oláh János vallomásában elmondottakat. Sem I. r., III. r., IV. r., sem X. r. vádlott, akik közül IV. r. és X. r. magukra terhelő vallomást tettek, vallomásukban nem szerepel II. rendű vádlott bűnösségére vonatkozó adat.
Az ügyészi végindítványt figyelembe véve pedig megállapítható, hogy Oláh János XVI. r. vádlott vallomásában a III. r. vádlottra tett közvetlen vallomást, akár az ún. 50 %-os megállapodás megkötése, akár az ún. visszaosztott pénz átvétele tekintetében.
V. A mérlegelés körében hozandó bírósági döntés indokai
Az ügyészség azt kérte a perbeszédében a katonai tanácstól, hogy higgyen Oláh János XVI. r. vádlott nyomozás során elmondott és többször módosított szavainak, mert az ügyészek szerint a vádlott igazat mond!
Aztán még ebben a perbeszédben megcáfolták magukat, amikor az I/9. vádpont (megjegyzés: viszkis dobozos story) értékelésénél, amely kizárólag Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomása alapul, hangot adtak kétkedésüknek, és a II. r. vádlott szavahihetőségét alátámasztó tanúk vallomása miatt a II. r. vádlott bűnösségének kimondását a végindítványukban e tényállásban nem kérték.
A védelem azt kéri a II. r. vádlott védelmében eljárva, hogy a tisztelt katonai tanács ne higgyen, hanem a büntetőeljárási törvény előírásai szerint, tisztességesen és törvényesen járjon el, és mérlegelési jogkörében eljárva hozza meg döntését.
A védelem azt kéri, hogy fenntartás nélküli „hit” helyett a bíróság a vád tárgyává tett cselekmény szempontjából a releváns bizonyítékokat tárja fel, azokat részletesen, iratszerűen jelölje meg, majd okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek megfelelően, a Be. 78. § (3) bekezdésében írtak szem előtt tartásával, egyenként és összességükben is értékelte.
A védelem szerint a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésében a bíróság számára előírt bizonyítást a katonai tanács lefolytatta.
A védelem álláspontja szerint minden releváns körülményre kiterjedő bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság eleget tett a Be. 75. § (1) bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek, mivel a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez szükséges valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyíték rendelkezésre áll.
A védelem azt kéri a katonai tanácstól, hogy a bizonyítékok mérlegelése során vegye figyelembe, hogy a Be. 4. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítása a vádlót terheli, továbbá e rendelkezés (2) bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
Oláh János XVI. r. vádlott vallomását, mint bizonyítékot értékelni szíveskedjék az alábbiak figyelembe vételével:
1. Kérem, hogy a katonai tanács vegye figyelembe a Kaposvári Törvényszék, valamint a Debreceni Törvényszék előtt lefolyt bizonyítás anyagát, és indokolási kötelezettségének eleget téve ítéletében adjon számot arról, hogy mely bizonyítékot fogad el és melyet nem a tényállás megállapítása során.
2. Figyelemmel arra, hogy Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását a bíróság felolvasással teljes terjedelmében a bizonyítás anyagává tette, vegye figyelembe a vallomások megtételének, különösen azok módosításának körülményeit. Ennek indokaként előadom, hogy
„A korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban a bűncselekmény jellegéből adódóan ezek az ügyek rendkívül bizonyíték-szegények. A tettenérés esetét kivéve az aktív és a passzív vesztegető vallomásain kívül más bizonyíték rendszerint nem áll a hatóság rendelkezésére, a tanúk pedig döntően ugyanazon személyi körből kerülnek ki, akik a vesztegetés valamelyik oldalán maguk is elkövetők voltak. Éppen ezért mindenekelőtt a terhelti vallomásokat, azok módosításának indokait kell fokozott gondossággal vizsgálni, és kritikusan kezelni, értékelni. Ennek során az általános mérlegelési elveknek kell érvényesülniük, melynek lényege, hogy a minden konkrét, valós indokot nélkülöző vallomás-módosítások az egyébként megengedett védekezési taktika részeként értékelendők, de olyan bizonyítékként, mint amelyek a korábbi nyilatkozatokat felülírják, nem fogadhatók el” (Fővárosi Ítélőtábla Bf.291/2015/15.).
3. Kérem, hogy a katonai tanács Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomásai értékelésénél körültekintően járjon el, vegye figyelembe Oláh János XVI. r. vádlott szavahihetősége, vallomásainak hitelt érdemlősége tárgyában meghozandó döntésekor, hogy a XVI. r. vádlott a Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézet igazságügyi elmeorvosszakérői vélemény szerint cselekmény elkövetés kori enyhe fokban, illetve a vallomástételi időszakban közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett.
Az Országos Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete OSZ. 3166/2012. számú szakvéleményében megállapította, hogy „a nyomozati eljárás során tett vallomásainak időszakában is a fentebb részletezett kevert személyiségzavarban …. nyilvánulhatott meg, és amely kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.” A szakértők megállapították azt is, hogy Oláh János jelenleg is személyiségzavarban szenved.
A szakértők szerint Oláh János tábornok személyiségzavara fiatal felnőtt korában alakult ki, 2010 nyarán már dokumentált volt, és a környezeti hatásoktól függően bármikor dekompenzálódhat. Oláh János tábornok előzetes letartóztatásának traumatikus élménye személyiségét felborította, személyiségzavara dekompenzálódott. Könnyen befolyásolhatóvá vált, mindig másoknak akart megfelelni, a kihallgatásakor éppen az ügyészi elvárásoknak igyekezett megfelelni. Bármi áron ki akart kerülni a börtönből, így védekezett a stressz helyzet ellen. Hajlamos volt arra, hogy a múlt eseményeit kiszínezze, eltúlozza, vagy – a fokozott megfelelni akarás miatt - éppen ne a valóságot mondja. A szakértők szerint a vádlottnál „a valóság és a fikció össze is mosódhatott”. Oláh János ügyészekkel kötött alkujában (tárgyalásról lemondás) a szakértők „csábítást” láttak, aminek elfogadását a személyiségzavar elősegítette, ami „minden bizonnyal így is történt”. Oláh János saját magára tett terhelő vallomását is úgy értékelte a szakértő, hogy stressz helyzetben a személyiségzavar ezt idézi elő. Ügyészi kérdésre a szakértők elmondták, hogy Oláh János börtönben történt gyógyszeres kezelése személyiségzavarában nem játszik jelentős szerepet, csupán kritikai érzékét csökkenthette.
Az igazságügyi szakértők szerint a vádlott szabadlábra helyezése után is súlyos depressziós állapotban volt, a provokált helyzetek (pl. egy újabb kihallgatás) újra és újra egyensúlybomláshoz vezetett és a személyiségzavar dekompenzálódott, így a már szabadlábon tett vallomásai tekintetében is fennállt a közepes fokú beszámíthatósági korlátozottsága.
A szakértők megállapították, hogy O. János tábornok a felelősséget igyekezett szétporlasztani, regresszív állapota (a felelősség áthárítása) személyiségzavarának egyik jele volt.
A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése szerint az orvosszakértői megállapítás csak annyiban lehet releváns, hogy e körülmény figyelembe vételével dönthető el, hogy Oláh János azon vallomásai, amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá, mennyiben hitelt érdemlőek, a vallomás igaznak fogadható-e el, továbbá a megtörtént eseményeket a valóságnak megfelelően tükrözik-e (21. oldal első bekezdés).
A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése elrendelte, hogy az első fokú bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően köteles megkeresni a bv. intézetet, hogy valóban szedett-e Oláh János XVI. r. vádlott tudatmódosító szereket és e gyógyszerek hatása alatt tette-e meg a vallomásait.
Az első fokú bíróság megkereste a bv. intézetet Oláh János XVI. r. vádlott börtönben történő gyógyszerezését illetően. A büntetés-végrehajtás által megküldött adatokat a katonai tanács megküldte a Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézetének azzal a bírósági kérdéssel, hogy „Oláh János tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást, illetve vallomását a dokumentumokban szereplő gyógyszerek befolyásolták-e”.
A Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézet OSZ: 3873/2016. számú kiegészítő igazságügyi elmeorvosszakérői vélemény szerint 2010. március 29. napjától (Oláh János XVI. r. vádlott valamennyi érdemi ügyészségi kihallgatása alatt) a feltételezett délelőtti kihallgatások ideje alatt tudatmódosító szerek hatása alatt állhatott, mivel ettől az időponttól kezdődően a beszedett tudatmódosító szer 400 %-os növelése következett be. A szakértők szerint a tudatmódosító szerek Oláh János vallomását oly módon befolyásolhatták, hogy a tudati kontrollt, kritikai készséget fellazíthatták.
Az igazságügyi orvosszakértők utóbbi véleményüket – a katonai tanács megkeresésére - Dr. Zacher Gábor toxikológus igazságügyi szakértői véleménye ismeretében is fenntartották.
Jogilag jelentős tény, hogy az 1979. évi 25. törvényerejű rendelet - a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről – IV. jegyzéke szerint a benzodiazepin a nemzetközi és a magyar jog szerint pszichotrop anyagként van nyilvántartva.
4. Kérem, hogy az első fokú bíróság a II. r. vádlott nyomozati szakban és az eljárt bíróságok előtt tett vallomásait, észrevételeit, nyilatkozatait, Oláh János XVI. r. vádlottal történő szembesítése során tett nyilatkozatait, valamint a II. r. vádlott ártatlanságát kétség kívül bizonyító egyéb vádlotti- és tanúvallomásokat értékelni szíveskedjék. A II. r. vádlott vallomását soha nem vonta vissza, azokat nem módosította.
5. Kérem, hogy a Főváros Ítélőtábla katonai tanácsa, mint II. fokú bíróság 6. Kbf.54/2013/32. számú végzésében Oláh János XVI. r. vádlott vallomásainak kizárt részeit bizonyítékként ne értékelje.
Ugyanakkor arra is rá kell mutatnom, hogy Oláh János XVI. r. vádlott az I. vádponthoz tartozó tényállások jelentős részében a kizárt vallomásaiban tesz feltáró beismerő vallomást, a 2010. május 10. napját követő vallomásaiban pedig visszautal a kizárt vallomásokra és azokat módosítja.
6. Kérem, hogy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésére figyelemmel, mely szerint „A tárgyalásról lemondás intézményének lehetséges alkalmazásának felmerülése tehát nem teszi felhasználhatatlanná Oláh XVI. r. vádlott beismerő vallomását” (20. oldal), annak figyelembe vételével értékelje, hogy azt alátámasztja-e más bizonyíték vagy sem: amennyiben más kétséget kizáróan bizonyított tény alátámasztja Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását, azt a bíróság - az igazságügyi elmeorvosszakértők véleménye, illetve a II. fokú bíróság irányadó álláspontja szerint is - bizonyítékként értékelheti.
Ha viszont kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem támasztja alá Oláh János XVI. r. vádlott vallomását, akkor Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásának azt a részét hagyja figyelmen kívül.
7. Kérem annak figyelembe vételét is, hogy a Főváros Ítélőtábla katonai tanácsa, mint II. fokú bíróság 6. Kbf.54/2013/32. számú végzése szerint Oláh János XVI. r. vádlott vallomásainak automatikus elfogadása nem lehet a bíróság által megállapítandó tényállás alapja (21. oldal). Ezt a vallomást – az előzőekben rögzített elvek alapján - a másodfokú bíróság végzése szerint is a többi bizonyítékkal együtt kell mérlegelni.
8. Kérem a katonai tanácsot, hogy a tényállás megállapítása során a vádban rögzített történeti tényállástól eltérően állapítsa meg, hogy N. Dénes III. r. vádlott nem a teljes vádbeli időszakban, hanem csak nemzetbiztonsági ellenőrzését követően, 2005. március 01. napjától volt a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója, mégpedig 2005. július 01. napjáig. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára 8/89/2005. számú értesítését az alap- és a megismételt eljárásban is csatoltuk, ami igazolta, hogy N. Dénes III. r. vádlott megbízási szerződése 2005. július 01. napjával megszüntetésre kerül, amelyet a II. r. vádlott Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek is felterjesztett tájékoztatásul, amit a miniszter szignójával látott el. A per során került (nem a II. r. vádlott részéről) nyilvánosságra az az adat, hogy a katonai elhárítás (minősített okiratba foglalt) jelentése alapján a II. r. vádlott egy nem támogatott agresszív egyházhoz (szcientológiai egyház) való tartozása miatt szorította ki III. r. vádlottat a Honvédelmi Minisztériumból.
9. Határozottan kérem, hogy a katonai tanács csak kétséget kizáróan bizonyított tényekből következtessen további tényekre.
10. Kérem a tisztelt katonai tanácsot, hogy az ügyészég tetten érhető törvénytelen és etikátlan eljárási módszereit, különösen a vádlottak ügyészségre hurcolásával, védő nélküli kihallgatásával, őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba helyezésével kapcsolatosan elkövetett törvénytelenségeket, ide értve a vallomások Oláh János vallomásához való közelítése esetére a szabadulásra vonatkozó ígéreteket, vagy a szabadulást konkrét személyre, így a II. r. vádlottra is megteendő vallomástól függővé tétele okán – az elévülésre is tekintettel – szükség szerint vegye figyelembe.
Ugyanakkor az (aktív vesztegető) tanúk vonatkozásában értékelő tevékenysége során vegye figyelembe a Kaposvári Törvényszék előtti tanúvallomásokban előadott tényeket, hogy ezeket a tanúkat az ügyészség választás elé állította: vagy megerősítik Oláh János nyomozati vallomását vagy tanúból gyanúsítottak lesznek.
Folytatása következik.
