Az ügyészségi perbeszéd második napján, 2018. február 19-én, a Debreceni Törvényszék előtt az ügyészség azt kérte a bíróságtól, hogy a tényállást a váddal egyezően állapítsa meg.

Arra gondoltam, hogy most jött el az idő, hogy felálljak, és ne vegyek részt ebben a színjátékban, de a bíróság iránti tiszteletem miatt ezt nem tehettem meg.

Órákon keresztül az unatkozó arcokat, ásítozó embereket figyeltem. Néha felhördültem, amikor az ügyészség arcátlansága határt nem ismert. Ilyenkor ki lettem oktatva, hogy milyen illetlen vagyok az ügyészekkel szemben. Mentségemre szolgáljon, hogy tudom mit fognak mondani, tudom, mire hivatkoznak és főként, mit hallgatnak el.

De értek meglepetések most is, mert az ügyészek arcátlanságának náluk nincs határa!

Az ügyészek, mint a Kaposvári, mind a Debreceni Törvényszékek előtt lefolyt bizonyítási eljárást figyelmen kívül hagyva, továbbra is Oláh János, XVI. r. vádlott szavahihetőségét erősítgetik. A maguk módján. Most éppen arra hivatkoztak, hogy a volt tábornok azért mond igazat, mert néhány tanú megerősítette Oláh János szavait, mely szerint Oláh János pénzt vett át ezektől a tanúktól.

Hogy is volt ez? Ez már Kaposvárott kiderült, és szerencsére a debreceni katonai tanács is beemelte az ügybe az alapeljárás bírósági jegyzőkönyveit, így a bíróságnak mérlegelési körbe kell vonnia a tanúvallomások megszerzésének körülményeit is.

2010-ben a katonai ügyészség bűnpártoló magatartást vett fel, és hivatali kötelezettségeit sutba dobva úgy döntött, hogy maga dönti el, ki a bűnös és ki nem az. A katonai ügyészek úgy döntöttek, hogy az általuk vesztegetési cselekménynek minősített ügyben a vesztegetők nem követtek el bűncselekményt. Hanem tanúk lesznek az eljárásban.

A „vesztegető tanúkat” az ügyészség vagy idézte, vagy éppen maga ment ki értük és hurcolta el őket az ügyészségre. Az ügyészség választási lehetőséget biztosított a „vesztegetőknek”: vagy megerősítik Oláh János gyanúsítotti vallomását, vagy maguk is gyanúsítottak lesznek. A „vesztegető tanúk” elé tárták Oláh János vallomását, és a tanúk – láss csodát! - megerősítették a volt tábornok szavait. És nem mentek előzetesbe, és nem lettek meggyanúsítva sem.

Az ügyészség mást nem szerzett be. Nem vizsgálta, hogy a tanúknak milyen bevételük, milyen jövedelmük volt, nem kért adóhatósági vizsgálatot, ami tisztázhatta volna, hogy volt-e egyáltalán olyan jövedelmezőségük, amelyből a „vesztegető tanú” készpénzt tudott adni Oláh Jánosnak a szolgáltatás teljesítését követően. Egyetlen bankszámla vagy más adat, mint objektív tény nem bizonyítja, hogy Oláh János valójában tényleg milliókat vett volna át a „vesztegető tanúktól”.

                                                                                         (fotó: TV2 archívum)

Waltner főügyész-helyettes jobb (vagy bal) keze, Mihalik őrnagy megpróbálkozott, hogy az egyik beszerzésnél államtitkári hivatali működésemet besározza. Új tényként azt állította, hogy a protokoll szervnek az 5 millió forint feletti beszerzéseket fel kellett terjesztenie a HM-be a védelemgazdasági és jogi helyettes államtitkárok útján hozzám, és ha a HM nem nyilatkozott 5 napig, akkor ki lehetett hirdetni a beszerzés eredményét. Majd azt állította, hogy én ezt a közbeszerzést jóváhagytam.

Az a szomorú hírem ügyész úr, hogy gatya ügyekkel nem foglalkozott a HM közigazgatási államtitkára! Negyed milliárd forint felett lehetett egyáltalán szó államtitkári jóváhagyásról. Arról már nem is beszélve, hogy egyik mondata üti a másikat. A közigazgatás hallgatása nem jelent jóváhagyást, a HM SZMSZ-e szerint „a közbeszerzési eljárások előkészítése és azok lefolytatásának jogszerűsége” a HM jogi helyettes államtitkár felügyeleti hatáskörébe tartozott (829/293. számú HM SZMSZ, 53. oldal (23) bekezdés).

Ha nem nézett volna rám kaján vigyorral a felolvasó ügyész, akkor talán elnéztem volna, hogy megint sületlenségeket állít. Főként azért, mert a vád szerint a közbeszerzési eljárás szabályos volt!

Persze az is felmerült bennem, hogy az ügyész valami hivatali bűncselekménnyel akar meggyanúsítani az alapügyhöz kapcsolódóan, hiszen annak dogmatikailag helye lehet vádkiterjesztés formájában, ha a bizonyítási eljárás során arra bárminemű tényadat merült volna fel.

Azonban ez az ügyészi állítás csak a perbeszédben jelent meg és alapos okkal következtetek arra, hogy a felolvasó ügyésznek fogalma sincs arról, hogy miért kérdeztem a bíróságot, hogy ilyenkor mi a teendő?

Mert az ügyészek összenéztek, tanácstalanságot láttam az arcukon, megrántották a vállukat, aztán vége is volt a tárgyalásnak.

A bíróság az ügyészi perbeszéddel folytatja 2018. március 12-13. között a munkáját. Ahogy Waltner főügyész-helyettes elmondta, a felolvasás egyharmadán vannak túl.