Kedves ügyészeim, vádlóim és feljelentőim! A lakás-ügyben született felmentő ítélettel a gondosan felépített vádhatósági koncepció elbukott.

2010 karácsonyát börtönben töltöttem az Önök meghívására. Arra próbáltak körmönfontan rávenni, hogy tegyek vallomást Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre (de jó lett volna Szekeres Imre is). Nem tettem, mert nem volt miért. Ráadásul elkövették azt a hibát is, hogy csak a börtönben megreccsent Oláhval való szembesítésen ismertem meg a viszkis-dobozos teóriát. Ezért, ha szándékomban állt volna is egy koncepciós perben való együttműködés (nem állt szándékomban), akkor azt sem tudtam, pontosan milyen vallomást várnak tőlem (gondolom a szabadságom fejében). A szabadságom önkényesen elvehető, de sem akkor, sem most, eladó nem vagyok!

Mivel nem sikerült a minisztert betenniük vádlottként a Tábornok-perbe, 2011 februárjában a koncepciógyártó kormánybiztossággal karöltve kitalálták, hogy a Juhász-Fapál párost együtt kell futtatni egy másik ügyben, aztán majd csak összeérnek a szálak valahogyan és a miniszteri nagyvad is a célkeresztbe kerül. Ez lett a lakás-ügy. Kell-e ékesebb bizonyíték annál, hogy az ügyészség megpróbálta a bírósággal egyesíttetni a lakás-ügyet a Tábornok-perrel? Vagyis az ügyészek Juhász Ferenc minisztert beültették volna a Tábornok-per vádlottjai közé! És már ki is egészült volna a vádirat azzal a résszel, ami most nincs benne: mi a fészkes fenét csináltam a „mintegy” összegű viszkis-doboznyi pénzzel, amikor kiléptem az irodám ajtaján!

Mindezt csak azért írom le, mert Olvasóim egy része nem érti, hogy egy jogszabályszerű magatartássorozat, egy szolgálati lakás megvásárlása, hogyan lehet bűncselekmény a Központi Nyomozó Főügyészség szerint. Hát, így, és ezért!

                                                                             (fotó: üzleteshaszon.hu)

Most már talán Önök is belátják, ügyész urak, hogy én Juhász Ferenc miniszternek sem haverja, sem rokona, sem sulis padtársa, sem ovis csoporttársa nem voltam. Nem húztunk együtt surranót. Sőt, feleségeink sem őriztek együtt libát, nem jártak koktél partikra együtt, nem ugyanaz a fodrászuk, kozmetikusuk, nőgyógyászuk, stb. Gyerekeink nem egy bölcsibe, oviba, iskolába, edzőterembe jártak. Nem találkoztak szülinapi zsúrokon, nem jöttek össze játszótereken titokban homokozni, hogy megbeszéljék szüleik ügyes-bajos dolgait.

Juhász Ferencet 2001-ben ismertem meg személyesen, amikor ellenzéki képviselőként a Honvédszakszervezetnél tájékozódott a katonák jogállásáról szóló törvény tervezetéről kialakított szakszervezeti álláspontról. Legközelebb pedig 2004. október végén találkoztam vele, amikor felajánlotta, hogy legyek a HM közigazgatási államtitkára.

Manapság viszont nap, mint nap azzal szembesülünk, hogy újabb és újabb arcok jelennek meg a politika és a „szakma” porondján, akikről rendre kiderül, hogy valakinek a valakije. 2010 óta a FIDESZ-KDNP olyan embereket nevez ki fontosabb állami és önkormányzati tisztségbe, akik az alapító kollégisták rokonai, barátai vagy szeretői. Azt is leírhatnám tréfás hangulatomban, hogy bizalmatlanságuk okán még a szeretőket is egymás között cserélgetik.

És mivel mindenki magából indul ki, csoda, ha azt gondolta a fideszes politikai elit 2010-ben, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és közöttem olyan bizalmi viszony lehetett, hogy én viszkis dobozban hordtam neki a korrupciós pénzt, ő pedig megdobott egy lakással?

Miért is mondom mindezt?

Mert az ítélkezési gyakorlat a hivatali visszaélésnél és a hűtlen kezelésnél is megköveteli, hogy a szükségszerűen és formálisan is fennálló kérelmez-jóváhagy kapcsolaton kívül a közvagyont érintő döntéseknél az ügyészség bizonyítsa, hogy a kérelmező a döntéshozó rokona, barátja vagy szeretője, illetve olyan egyéb olyan ok miatt történik a hivatali vezető/vagyonkezelő kérelemnek helyt adó döntése, ami mögött rejtett vagy eltitkolt körülmények vannak.   

A Fővárosi Ítélőtábla felmentő ítélete: „A rendelkezésre álló bizonyítékok között ugyanis nem lelhető fel olyan, amely azt igazolná, hogy a két vádlott között (vagyis köztem és Juhász Ferenc között) a tényleges hivatali eljárást szükségszerűen megkívánó kapcsolaton kívül bármilyen más, személyes jellegű kapcsolat, együttműködés vagy érdekszövetség alakult ki. Nem támasztja ezért semmi sem alá azt, hogy köztük kimondottan a majdani vagyon elleni bűncselekmény megvalósítása érdekében létrejött volna bármilyen kapcsolat.”

Game over.