Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, hogy a nyájas Olvasó ne zavarodjon már teljesen össze. Az eljáró katonai ügyész, dr. Drávay Balázs főhadnagy amint végzett a szabadságával (ó, bocsánat! Bokros teendőivel.) még tanúkihallgatásra és – immáron harmadszor - iratismertetésre is sor kerülhet. Azokkal az apró bökkenőkkel, hogy kavarodnak a dátumok és az ügyszámok, nem kívánok foglalkozni. Nyilván kapkodnak. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Kivéve Szeretett Vezérünket, mert ő tévedhetetlen.
Nincs min csodálkozni. A stempli ügy már nem csak rólam, hanem a feljelentőkről és az őket kiszolgáló ügyészségről is szól. A Honvédelmi Minisztérium és/vagy a Központi Nyomozó Főügyészség állományába tartozó ismeretlen személy ellen bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentésemmel érdemben foglalkozniuk kell. Nem lehet élből elutasítani, meg kell hozzá teremteni a jogalapot.
Most aztán beszerzik az iratokat, tanút hallgatnak ki. Képzeljék, még az is megtörtént, ami majd 3 év alatt az ellenem (is) folyó büntetőeljárásokban egyetlen egyszer sem: az ügyészi intézkedés elleni panaszomnak helyt adott a Legfőbb Ügyészség. Dr. Őri Gábor alezredes, legfőbb ügyészségi katonai ügyész arról értesített, hogy panaszomat alaposnak találta: és „Mindezért a panasszal sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megtettem”.
A tapasztalt katonai ügyész tudja, hogy a Honvédelmi Minisztérium szervezeti egységeinek saját képi szervezeti és működési szabályzatai nem veszhettek el, azt nem lehet megsemmisíteni. Ezeket az iratokat irattárban kell őrizni. Bizonyára észlelte, hogy az ügyészség szerint bizonyító erővel rendelkező iratok csupán másolati példányban állnak rendelkezésre, nincs egyetlen eredeti irat sem. Meg aztán milyen dolog az, hogy a szerintük terhelő iratok (szerintem egyik sem bizonyítja a vádat, de erről majd a későbbiekben) rendelkezésre állnak, az ártatlanságot bizonyító iratok meg egyszerűen nincsenek: „nem találják; eltűntek; elvesztek; megsemmisítették vagy leselejtezték őket; nem is voltak” változatok léteznek.
Persze az én feljelentésemre nem úgy jár el az ügyészség, ahogy a holtak aláírását is produkáló ügyvéd, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, vagy volt tanítványom Csampa Zsolt fideszes képviselő feljelentéseinél tette. Ezekben az ügyekben a feljelentés beérkezését követő másnap nyomozást rendelt el az ügyészség. Majd érdekes módon utóbb azért nem nyomoztak a lakás ügyek 98 %-ában, mert nem jelölték meg a feljelentők a jogszabálysértést konkrétan.
Apropó. Csampa Zsoltról is van egy kedves emlékem. Közjogból a Nemzetvédelmi Egyetemen úgy szeretett volna vizsgázni nálam – mert hatalmas elfoglaltságai mellett nem ért rá előadásaimat látogatni – hogy beküldte az indexét azzal az üzenettel, hogy írjak be neki egy jó jegyet. Én meg visszaüzentem, hogy tiszteletben tartom a fideszes képviselő elfoglaltságát, de közokiratot nem hamisítok még a kedvéért sem, jelentkezzen be a vizsgára és legyen is jelen. Nyilván ez sem volt egy jó dobás részemről.
Persze az ember élete nem ilyen kis dolgokon múlik. A kommunikációs kormányzás 3. évében a stempli ügyből ügy lesz. Immár a harmadik. Ahogy az eljáró katonai ügyész elmondta: rengeteg munkája van az ügyben, nem dobhatja ki az ablakon az aktát. Én ezt elhiszem, tényleg elég élénk képzelő erő és az objektív tények figyelmen kívül hagyásával lehet belevarrni ebbe az ügybe először a minisztert (hűtlen kezelés ürügyén), majd aztán a miniszter helyett az államtitkárát (csalás ürügyén). De meg kell, hogy jegyezzem ismételten: egy büntetőügy nem lehet személyes ügy. Ha személyes üggyé válik, akkor elfogultságról van szó. Ilyen például az, amikor a gyanúsítotti kihallgatáson már a vádiratot olvassák fel. Vagy amikor az eljáró ügyész közli, hogy az ügyet valójában korrupciós cselekménynek tekinti.
A minden napra jutó jogtalanságok korában talán fel sem tűnik, hogy miként csinálnak ki embereket, mondva csinált dolgokkal.
Örülhetsz Olvasó, hogy csak olvasod, és nem Te szorongsz. Azt hiszed, ez veled nem történhet meg. Mondom neked, tévedsz. Tudom, hogy az a ganéság, amit velem és családommal tesznek, az példa kell, hogy legyen mindenki előtt azzal az üzenettel, hogy „Te is sorra kerülhetsz!”. Tulajdonképpen még a blogommal is Szeretett Vezérünket, Orbán Viktort és azt a nagyjából húsz embert szolgálom, akik ma élet és halál urai az országban. Elrettentő példám elrettentő hatású: Tartsd a pofád, bármikor, bármivel kicsinálhatunk!
