Első házasságomból származó Krisztina lányom 2006-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi karán jogász szakon, László fiam pedig az ELTE Bölcsészettudományi karán olasz tanári szakon, nappali tagozaton tanultak. Krisztina velünk lakott a budapesti szolgálati lakásunkban, a jobboldali média által már bemutatott „zuglói luxuslakásban”, fiam pedig élettársával a IX. kerületben egy nagyon sötét, régi bérház földszintjén, az élettárs önkormányzati bérleményében.

Családunk úgy döntött, hogy a „nagyok” lakhatását meg kell oldani, hiszen hamarosan önálló életet fognak élni. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezt megtehettük, ügyvédi fizetésemből félretett pénzemből és nagyszülői segítségből el tudtuk indítani a fiatalokat, s meg tudtuk venni első lakásukat. Akkoriban már túlkínálat volt az új lakások piacán, ezért többféle ajánlatot szereztünk be. Angyalföld volt a legolcsóbb és közlekedés szempontjából is megfelelt. A lakásokat nem a HM vette, ahogy ezt később az elszámoltatási propagandagépezet sugallta, bárki által hozzáférhető piaci ajánlatok közül válogattunk.

2006 tavaszán végül nagykorú gyermekeim megvásárolták maguknak a Röppentyű utcai egyszobás lakásokat, amelyek vételára egyenként kb. tízmillió forint volt. Az egyik lakás erkéllyel együtt 52, a másik 46 négyzetméteres, a hasznos laktóterület egyikben sem haladja meg a 45 négyzetmétert.

Az ellenem folyó lejárató kampányban ezekből a garzonnál alig nagyobb lakásokból lett végül luxuslakás. A jobboldali médiumok azt állították, hogy bujkálok (mert Zuglóban nem nyitottam ajtót, pedig szinte naponta zaklattak), s azt is: valójában nem Zuglóban, hanem a XIII. kerületben lakom az ottani „luxuskecóban”, ami voltaképpen az enyém, de a gyerekek nevén van, és én biztos egybe nyitottam a két lakást. A HírTv még az emeleten is járt és láthatta, hogy egyszobás lakásokról lehet csak szó, ettől függetlenül százmilliókért, majd százmillióért vásárolt lakásokról tájékoztatták „hitelesen” a közvéleményt. A közszolgálati tévé híradója pedig a budai hegyekre néző kilátásról és 800.000 forintos négyzetméter árakról tudósított. Akkor sem zavartatták magukat, amikor nem tudták vágóképekkel is alátámasztani az őrjítő luxust, - egész egyszerűen a szomszéd ház „penthouse” lakásait mutatták.

Íme a "budai luxuspanoráma"! Ezt látják a gyerekeim a lakásból.

Ez volt az a pont, amikor nálam elpattant a húr, és a történet során először megszólaltam. Gyermekeim védelmében sajtóközleményt adtam ki:

Közlemény

Budai Gyula úr nyilatkozatai – mint ahogy azt megszokhattuk már - nem felelnek meg a rideg tények valóságának. Budai úr személyemmel kapcsolatos nyilatkozataival a közvéleményt félrevezeti, amely egy keresztény értékrendű kormányzati tisztségviselő részéről méltatlan és erkölcsileg is kifogásolható.

Eddig nem nyilatkoztam, és nem védekeztem a valótlan állítások ellen, mert jogállami felfogásom szerint az ügyeknek a független és csak a törvénynek alárendelt bíróságon, nem a sajtónyilvánosság előtt kell eldőlnie. Én ezt tanultam az ELTE Jogtudományi Karán és ebben a szellemben tanítottam hallgatóimat is.

Ugyanakkor nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy Budai úr átlépte a jó ízlés határait, amikor gyermekeimet is bevonja az ellenem permanensen folytatott küzdelmébe. Teszi mindezt a családbarát kormány tagjaként. Ezt még egy közszereplőnek sem kell eltűrnie, nemhogy nekem, aki nem politikusként, hanem szakmai vezetőként dolgoztam a Honvédelmi Minisztériumban. Megjegyzem közszereplőségem 2006. július 01. napjától megszűnt, ezért személyes és különleges adataim egy magára valamit adó országban már nem kerülhetnének nyilvánosságra.

A tényekről: 2006-ban két nagykorú gyermekem - családi támogatással - lakást vásárolt magának Budapesten, a XIII. kerületben. A lakások mérete a 45 négyzetmétert sem éri el, vételáruk – lakásonként - kb. 10 millió forint volt.

Meg kívánom jegyezni, hogy egyik nap Budai úr azzal vádol, hogy túl sokat dolgoztam, és túl sokat kerestem az elmúlt 8 évben, más alkalommal meg már arról beszél, hogy nincs fedezete például az általam jogszerűen megvásárolt szolgálati lakásomnak. A kettő a logika szabályai szerint összeegyeztethetetlen.

Kérem a sajtó munkatársait, hogy családom zaklatásával hagyjanak fel. Továbbra is ahhoz tartom magam, hogy csak akkor fogok megszólalni e koncepciós ügyekben, amikor az feltétlenül szükséges.

Táborfalva, 2011. április 13.


                                       (Dr. Fapál László)

Az érdekesség az volt, hogy a médiumok döntő többsége – tisztelet a néhány kivételnek – nem reagált a sajtónyilatkozatra, sok helyen azóta is a reakcióm nélkül olvashatóak a hazug állítások az internetes felületeken. Az üdítő kivételek közé tartozott amikor 2011. április 13-án Kálmán Olga az ATV Egyenes beszéd c. műsorában szembesítette Budai Gyulát velem kapcsolatos valótlan állításaival. Érdemes megnézni a 16. perctől a kormánybiztos zavart magyarázkodását:

A propaganda gépezettel szemben végül is kevésnek bizonyult a nyilatkozatom, a gyerekeim százmilliós luxuslakása a viszkisüveg mellett végképp a nevemhez tapadt. Ha már így van, lenne egy ajánlatom Budai Gyulának: nem is kérünk százmilliót a két ingatlanért, holnap elviheti a feléért a kettőt együtt. Alkalmi lehetőség lenne ennyi pénzért „százmilliókat érő”, „Budára néző”, „luxuspanorámás”, „penthouse” lakáscsodákat venni, ráadásul tulajdonosként a sajtó előtt is megmutathatná az ingatlanokat, bizonyítva, hogy korábban nem hazudott róluk. Itt a blogon várom a vételi ajánlatot!