Eldőlt az úgy látszik legfontosabb kérdés (sic!) a viszkis dobozos perben. Oláh János volt tábornok, a katonai ügyészek által kinézett és menedzselt „koronatanú”, jelenlegi XVI. r. vádlott a vallomástételi időszakban dokumentált módon pszichiátriai gyógyszereket szedett.
A kérdés az volt, hogy bevette, vagy nem vette be a börtönben ezeket a szereket.
A bevette, nem vette be játékot az ügyészség forszírozta, mert maga is belátta (gondolom én), hogy a leszedált tábornok viszkis dobozos vallomása sem politikai kommunikációs, sem jogi értelemben nem használható.
Az ügyészek nyilván azt szerették volna elérni, hogy ne legyen bizonyított, hogy a volt tábornok a börtönben a legális drogokat magához vette. És akkor a bíróság megállapíthatja, hogy mivel nem bizonyított, hogy bevette Oláh a pszichiátriai szereket, ezért a bizonyítás köréből még ki nem zárt vallomásait értékelheti, az elmeorvosszakértők kiegészítő véleménye meg mehet a kukába.
A Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka megküldte a bíróságnak a 2010-ben hatályos 30/2009. számú parancsnoki intézkedését, ami alapján már egyértelműen megállapítható, hogy Oláh János volt tábornok az orvos által felírt tekintélyes mennyiségű pszichotrop szereket bevette. Reggel, és este is.
Az intézkedés szerint gyógyszert csak egészségügyi ápoló oszthat. A pszichiátriai szerek osztása reggel és este történik az egészségügyi ápoló szigorú felügyelete mellett. Ezeket a szereket törve kell kiadni az előzetesen fogvatartottnak.
Ha a fogvatartott az egészségügyi ellátás visszautasításának jogával él, ezt a döntését az egészségügyi törzslapra kell bevezetni és a fogvatartottal alá kell íratni.
A büntetés-végrehajtás által megküldött egészségügyi dokumentációban olyan feljegyzés nem szerepel, hogy a tábornok visszautasította volna a pszichotrop anyagok bevételét.
Az elmeorvosszakértők feltételesen határozták meg Oláh János kihallgatáskori tudati állapotát. A rögzített dekompenzálódott személyiségzavar mellett csak akkor állt a másnapi ügyészi kihallgatások alatt tudatmódosító szerek hatása alatt, ha a dilibogyókat ténylegesen is bevette. Ha pedig bevette, akkor a tudati kontroll és a kritikai készség bizony-bizony fellazult.
Nekem persze egy percig sem volt kétségem afelől, hogy a börtönben nem szabadon választott műfaj a gyógyszer bevétele, de aki nem járt még ilyen helyen, az azt gondolhatná, hogy megtehette a fogvatartott, hogy nem veszi be az orvos által felírt szereket.
Ezzel legalább megvolnánk, de a szappanopera folytatódik tovább.
Az ügyész indítványára, az indítvány szó szerinti átvételével ugyanakkor igazságügyi orvosi toxikológiai szakértőt is kirendelt a bíróság dr. Zacher Gábor személyében.
Az ismert szaktekintélynek arra kellene választ adnia, hogy Oláh János tábornok az ügyészi kihallgatásai idején kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e. Ha nem, akkor az ügyészek észlelhették-e, hogy kihallgatásra alkalmatlan állapotban volt a gyanúsított, illetve észlelhették-e azt, hogy pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt állt. A szakértőnek ki kell térnie arra a kérdésre is, hogy a pszichiátriai szerekkel együtt szedett egyéb gyógyszerek milyen hatással voltak Oláh Jánosra a vallomástételi időszakban, valamint azt is kérdezik a bíróság útján az ügyészek, hogy ezekhez a pszichiátriai szerekhez hozzá lehet-e szokni és annak milyen élettani hatásai vannak.
A bíróság a szakértőnek 2017. június 15. napjáig adott határidőt a szakvélemény elkészítéséhez. 2017. július 11. napján pedig a szakértő személyes meghallgatására is sor kerülhet Debrecenben.
Ez a per menthetetlenül belesodródott az abszurditásba. Már nem az a kérdés, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény, és ha igen, akkor ki, mikor, mit, miért és hogyan követett el. Hanem, hogy az ügyésznek fel kellett-e ismernie, hogy a gyanúsított tudati és érzelmi állapota nem kóser, miközben referenciaszemélyként úgy vezethették a gondolatait, ahogy akarták.
De hát miért tették volna, hiszen Oláh János érdekesebbnél érdekesebb meséket adott elő és a katonai ügyészek boldogok voltak: akár a fél hadsereget börtönbe lehet vetni! Minek elküldeni az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, meggyőződni arról, hogy minden rendben van vele? Ugyan már? Még kiderült volna, hogy az álmuk szertefoszlik, a „koronatanúnak” kinézett ember beteg is, szedált is. Megtehették mindezt büntetlenül? Hát persze, egy ügyésznek mindent szabad!
Az utasításalapú ügyészség az illiberális államban felelőtlen és sérthetetlen. Ha a politikai utasításra végezett „elszámoltatás” alapján (tehát bizonyítékok nélkül) akar valakit elítéltetni a Központi Nyomozó Főügyészség és az megakad a ma még független bíróságon, általános esetben lehülyézik a bírót, rosszabb esetben meglebegtetik a gyanúsítás és a vád alá helyezés lehetőségét, még rosszabb esetben meg is vádolják a bírót valami mondva csinált dologgal. A katonai büntetőeljárások gyakorlatában sajnos találunk rá példát.
A jövő adott. A törvény által rendelt, ellenőrizhető ügyelosztási rend alapján ítélkező bíró (bírósági tanács) függetlenséget meg kell erősíteni. Az OBH-t azonnal meg kell szüntetni, mert ügyészi mintára hamarosan ott készülnek az ítéletek vázlatai. Az ügyészek vádjait bírói kontroll alá kell helyezni. Törvényben kell kimondani, objektív bizonyítékok nélkül vádat az ügyész nem emelhet, a bírósági vádtanács a vádemelést objektív bizonyíték hiányában nem engedélyezi.