Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

290. Perbeszéd az ügyészségi „koronatanú” érdekében

2018.11.08. 18:51 Viszkisdoboz

Üldögéltem a Tábornok-per tárgyalásán 2018. november 05. napján, egy szép hétfői napon, és közben azon gondolkodtam, hogy mi a francot keresek még itt?

Bár elméletben és gyakorlatban is a „tettesem” védője perbeszéde hangzott el, akinek, mint pszichikai bűnsegéd (a leges-leges-legeslegújabb ügyészi változat szerint) segítséget nyújtottam a bűncselekmény elkövetéséhez.

Hogy mikor és hogyan? Na, ez az a rész, ami sem az ügyészi perbeszédből, sem a vádiratból nem derül ki.

Az elszámoltatás folyamatában voltam már társtettes, voltam felbujtó. Bűnsegéd még nem voltam, így nincs tapasztalatom, hogy milyen annak lenni. Igazán hálás vagyok, és ügyvédi mivoltomba is belefér, hogy gyakorlatban is tanulmányozhatom a különböző elkövetői és részesi pozíciókat, attól függően, hogy éppen milyen lábbal kelt fel reggel az ügyész. Reménykedem benne, hogy egy napon majd úgy kel fel, ahogy én már 8 éve minden nap: sem tettes sem részes nem vagyok. De ez csak egy álom. A tisztességes ügyészi magatartás és a tisztességes eljárás ebben az ügyben már nyolc éve elveszett.

Zavaros ez az egész Tábornok-per, a közvélemény nem érti, mi történik a perben és lássuk be, lassan már senkit sem érdekel. Horribile dictu, de már engem sem.

images20_1.jpg

Az aktív „vesztegetők” tanúk az eljárásban (tehát az, aki megkeni az állam embereit az állami megrendelések elnyerését követően, az nem követ el bűnt az ügyészég szerint). A pénzt kéregető főkolompost az ügyészség igyekezett kimenteni az eljárásból egy sikertelen büntetlenségi ígérettel, majd egy sikertelen vádalkuval, aminek az volt a célja, hogy Oláh János szép tábornoki egyenruhájában tanúként térhessen vissza a Tábornok-per vádlottjai közé és mindenkit ronggyá ítéljenek az Ő „ki tudja ki által írt vagy diktált” vallomása alapján. Új fejlemény, hogy az ügyészség eltüntette a viszkis dobozt a kitömött milliókkal és a bűnszervezetet is. Még újabb fejlemény, aki segítette az ügyészség tevékenységét (vagyis hajlandó volt Oláh János vallomását egyes kérdésekben megerősíteni vagy csupán arra gondolni), arra az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést kért a bíróságtól, aki erre nem volt hajlandó (vagyis tagadásban volt), arra pedig végrehajtandót.

A védőügyvédtől aztán megtudtuk, hogy a „tettesem” – 13 orvos-és elmeszakértő által dokumentáltan – a cselekménye elkövetésekor, a vallomástételi időszakban is elmebeteg volt (és jelenleg is az), és ennek a beteg elmének adtak a büntetés-végrehajtási intézetben olyan mennyiségű tudatmódosító szert, amely következtében olyan fantasztikusan „jó” nyomozati vallomást tett az ügyészeknek Oláh János, hogy az ügyészek ámulatukban és bámultukban nem is ellenőrizték a vallomás igazságtartalmát és nem is szereztek be semmilyen más bizonyítékot. És természetesen az ügyészek nem is tudtak a gyanúsított gyógyszerezéséről. Ha-ha-ha. (Na, ennek az embernek az agyát stimuláltam államtitkár koromban pszichikai bűnsegédként az ügyészség szerint, közelebbről meg nem határozott helyen, időben, módon stb.).

A védő felhívta a figyelmet arra, hogy Oláh János vallomásait úgy kell értékelni, hogy egy kóros elmeállapotban lévő személynek, akit tudatmódosító szerekkel kezeltek ígértek büntetlenséget és ígértek neki vádalkut.

A védő visszautasította az ügyészségnek azt az indítványát, hogy a katonai tanács ne vegye figyelembe a másodfokú bíróság végzésében foglaltakat és törvénytelen büntetlenségi ígéret miatt már kizárt vallomásokat emeljen vissza az elbírálandó tények körébe, mert az ügyészség nem ért egyet a Fővárosi Ítélőtáblával. Álmodnak azért az ügyészek.

A védőtől megtudtuk azt is, hogy Oláh János csak akkor lett „önálló intézkedésre jogosult” személy, amikor már minden polgári jogi szerződés megkötésre került (többnyire a HM beszerző cége által), amiből Oláh János utólagosan pénzt kéregetett vissza három vagy négy esetben, ezért álláspontja szerint védence vesztegetést nem követhetett el, hanem legfeljebb befolyással üzérkedéssel lehetne vádolni (tehát a katonai ügyészek arra sem vették a fáradságot, hogy Oláh János beosztásait, munkaköri leírásait a szerződésekkel összevetve megvizsgálják és megállapítsák a tényállásszerűséget).

A védő azt is elmondta, hogy nincs a perben adat arra vonatkozóan, hogy valóban rendelkeztek a pénzt átadó személyek az ún. visszaosztható pénzzel, mert az ügyészeket ez a kérdés nem érdekelte, úgy gondolták, hogy elegendő, ha a tanúk a védence előadását megerősítik. Aminek az a szépséghibája, hogy a tanúkat is „fényes autóval” szállították be az ügyészségre és kaptak némi gondolkodási időt arra, hogy vagy megerősítik védence vallomását, vagy maguk is gyanúsítottak lesznek, mint aktív vesztegetők. Nos, az ember esendő, így volt, aki menekülőre fogta és aláírta „beismerő tanúvallomását”. De volt olyan is, aki nem ijedt meg és nem volt hajlandó a fenyegetettség ellenére sem valótlant állítani.

images_4.jpg

A védő az összes vádpontban a bizonyítás során felmerült tényekkel cáfolta Oláh János cselekvőségét. Felháborítónak találta: hogy olyan vádpontban is kérik védence bűnössége kimondását, amikor 4 hónapig nem is tartózkodott Magyarországon, tehát alibije volt a vádlottnak; olyan vádpontban is kérik marasztalását, amikor egyetlen bizonyíték sincs, ami alátámasztaná a vádiratban leírtakat, sőt, csak ellenkező bizonyítékok vannak, illetve olyan vádpont is van, amit annak ellenére tart fenn az ügyészség, hogy a vád tanúi azt nem erősítették meg.

A védő reménykedett abban, hogy az ügyészség a kaposvári fiaskó (2013) után, amikor minden vádlottat felmentettek a vádak alól, az ügyészség észhez tér és a vádiratot módosítja, mert az szükségszerű lett volna. De sajna az ügyész még nem ébredt fel úgy ebben a 8 esztendőben egyetlen nap reggelén sem, hogy alapos, gondos, ügyészi esküjéhez méltó módon fogja végezni a munkáját.  

Aztán itt elszakadt a védői vezérfonal, mert a bíróság úgy döntött, hogy a védőbeszéd folytatását a következő tárgyalásra halasztja.

Aztán előkerült egy 2019-es naptár és ki lett tűzve a védőbeszéd folytatása is: 2019. január 07. napja. Tehát még két és fél védőbeszéd van hátra.

Addig meg is kezdődik számomra a Tábornok-per 9. éve.

1 komment

289. Debrecen, az nem Kaposvár!

2018.10.03. 20:08 Viszkisdoboz

A Tábornok-per megismételt eljárásában a mai napon négy újabb védői perbeszédet hallgatott meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa.

El kell, hogy mondjam, a védőbeszédek sem érintenek engem személyesen. Egyes „vádlott társaimat” csak Kaposvárott ismertem meg, másokkal HM államtitkári időszakom alatt szükségszerű munkakapcsolatom volt. Azt hiszem, hogy ennyi év után már tárgyilagosan tudom szemlélni a tárgyalási eseményeket.

A fásult és elcsigázott védők ma alulmúlták önmagukat. Remélem, ennél rosszabb már nincs, mert nem is lehet. Az ügyész egyes védőbeszédeket biztos mosollyal nyugtázhatott és meg is tette.

A védők az alapeljárásban (2011-2013) hozott első fokú felmentő bírósági döntésre apellálnak, és még arra sem vették a fáradságot, hogy a kaposvári védőbeszédjüket aktualizálják a megváltozott helyzetnek megfelelően.

Pedig van novum. Pl. a vád teljesen megváltozott, igaz nem tisztességes módon. Az ügyészi perbeszédet követően közölte az ügyész a minősítés változtatásokat, amikor arra már a vádlottak nem tudtak reagálni. Valóban szégyen, hogy nyolc éven át egy meghatározott bűncselekmény tetteseként van valaki vádolva, majd last minute-ban hirtelen bűnsegéd lesz és keresheti a vádiratban, hogy éppen ki a tettes, akinek a katonai ügyész szerint segítséget nyújtott. A másik fontos változás volt, hogy nincs a Honvédelmi Minisztériumnak semmiféle kárigénye, valamint az ügyészség szerint a vádlottak a vádirati cselekményeket nem bűnszervezetben követték el.

homokora.jpg

Éppen ezért nem lehetett mosolygás nélkül kibírni, amikor a védő arról olvasott fel oldalakon keresztül egy vádlott védelmében, hogy a bíróság miért ne minősítse ügyfelét a bűnszervezet tagjának. Arcpirító volt az is, amikor a korrupciós pénz átvételekor tetten ért személy védője a vádlott felmentésére tett indítványt arra hivatkozással, hogy a vádlottak közül e személy rendfokozata volt a legkisebb és ülnek itt magasabb rendfokozatú személyek is a vádlottak padján. Ergo, ítélje el őket a bíróság ezért is, szerencsétlenül járt ügyfelét pedig mentse fel.    

A katonai tanács amúgy sem könnyű munkáját az ilyen perbeszédek nem segítik elő.

Egy dolog bizonyosan érezhető. Debrecen, az nem Kaposvár!

Tudomásul kell venni, hogy ez egy új eljárás, még akkor is, ha a korábbi bírósági eljárás teljes anyagát a katonai tanács a per tárgyává tette, és az ügy érdemében nagy horderejű változás nem történt. A mérlegelés joga a megismételt eljárásban a Debreceni Törvényszék katonai tanácsát illeti meg, és nem köti a bíróságot a korábban hozott első fokú ítélet egyetlen mondata sem.   

Az utolsó védőbeszédek 2018. november 05. napján fognak elhangzani. Aztán szabad a gazda!

A védői perbeszédek után, azok sorrendjében viszontválaszoknak van helye. A viszontválaszra további viszontválasz adható. Vagyis a katonai ügyész és a védők még folytathatják a csatározást mindaddig, amíg a bíróság azt meg nem unja.

Én már most unom!

2 komment

288. A védők is elfáradtak

2018.09.05. 20:01 Viszkisdoboz

Most már lehet látni, egyre érzékelhetőbb a fásultság a Tábornok-perben.

A nyolc éve folyó eljárás felőrölte a védelmet is.

A védő ügyvédek egyszerre vannak könnyű és nehéz helyzetben, hiszen a Tábornok-per megismételt eljárásában alig született valami nóvum. A kaposvári alapeljárásban már mindent elmondtak, amit ebben az ügyben egyáltalán el lehet mondani. Akkor a védelem aktív közreműködésének köszönhetően első fokon felmentő ítélet született.

kozony.jpg

Új tényként három dolog jelentkezett a megismételt eljárásban, Debrecenben. Az egyik, hogy a vád korábbi „koronatanúja”, jelenlegi vádlottja (Oláh János volt tábornok), akinek a vallomása szerint mindenki (a kapuügyeletes tiszthelyettestől a volt EU biztosig) korrupt volt,  az elmeorvosok szerint 2010 tavaszán olyan mennyiségű tudatmódosító szert kapott a börtönben, hogy minden ügyészségi vallomására úgy kell tekinteni, hogy azokat tudatmódosító szerek hatása alatt tette meg (egyes jogállamokban ezeknek a vallomásoknak a helye a kukában van). A másik, hogy e kiegészítő szakvélemény ellensúlyozására az ügyészség bevezette a perbe a Honvédkórház minap lemondott sürgősségi osztályának vezetőjét, aki toxikológiai szakmai kompetenciáját messze meghaladó nyilatkozatokat tett a perben, miközben orvosként meg sem vizsgálta Oláh Jánost, akiről szakértői véleményt nyilvánított. A harmadik, hogy az ügyészség törvénytelenségei szinte eltűntek a megismételt eljárásban, holott az alapeljárásban az ott ítélkező katonai tanács éppen azért mentett fel mindenkit, mert az ügyészek törvénytelenségei, különösen a bizonyított kényszervallatások átlépték a bírósági tűréshatárt (bizonyos jogállamokban az ilyen ügyészek a legjobb esetben a legeldugottabb járási ügyészségen folytatják karrierüket).  

Az új büntetőeljárási törvény 2018. július 01. napján történt hatályba lépése miatt a július 05-ei tárgyalást nem lehetett megtartani. Néhány vádlott, köztünk én is megjelentünk a tárgyaláson, de feleslegesen. Az új törvény szerint újra nyilatkoztatni kellett a tárgyalásra nem járókat arról, hogy a tárgyalási jelenlét jogáról lemondanak és kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával a védő ügyvédjüket bízzák meg. Az ügyészség szerint ezt csak ügyvédi ellenjegyzett okiratban lehet megtenni, a bíróság szerint bírósági jegyzőkönyvbe, vagyis közokiratba foglalt egybehangzó nyilatkozatok alapján is joghatályos.

A mai napon már minden vádlott rendelkezett ilyen okirattal vagy jegyzőkönyvbe diktált egybehangzó akaratnyilatkozattal, illetve volt olyan is, aki személyesen jelen volt a tárgyaláson, így a bíróság a védőbeszédekkel folytatta a munkáját.

Négy védőbeszéd hangzott el a tárgyaláson. Nem meglepő módon, felmentésre tettek indítványt. A bíróság érdeklődve meghallgatott volna többet is, azonban a soron következő védők vagy helyettest küldtek vagy nem voltak felkészülve a védőbeszéd megtartására, így a katonai tanács elnöke, dr. Nagy László hb. ezredes nem tehetett mást, mint újabb határnapokat biztosított a védőbeszédek előadására.

Így októberben a per szereplői újra elfáradhatnak Debrecenbe.

7 komment

287. Itt a vége, fuss el véle?

2018.07.03. 20:43 Viszkisdoboz

Kötve hiszem. Taktikáznak az ügyészek, az biztos.

Először megdöbbentem, amikor az ügyészség a Tábornok-perben a 8 éven át fenntartott viszkis dobozos vádat a végminősítésében nem minősítette bűncselekménynek, ezzel kifejezésre juttatta, hogy ebben a vádpontban nem kívánja a bíróság ítéletét.

Aztán elszomorodtam. Nem tudom, miért hittem azt, hogy az ügyész a törvénynek megfelelően jár el. Még akkor is, ha ez egy nagy blama nekik. Mert egy büntetőeljárásban nem lehet meghatározó tényező az ügyészi presztízs. Ugyanis, ha tisztességesen jártak volna el, akkor felmentésemet kellett volna indítványozniuk.

Helyette olyan jogi helyzetet teremtettek drága ügyészeink, ami egy újabb hosszú megismételt eljárást eredményezhet. Vagy azért, mert a bíró az ügyészi minősítés hiánya miatt nem dönt a viszkis dobozos vádban, vagy azért, ha annak ellenére dönt, vagy azért, mert a bíró a jogi minősítés hiánya miatt megszünteti a büntetőeljárást.

A lényeg, hogy ezek a tisztességes eljárás szabályait szem előtt tartó ügyészek folytatni akarják a viszkis dobozos tényállást valami „jó bíróságon”.

bevezetem_hu_1.jpg

Miért írom mindezt?     

Egy bűncselekménynek látszó valami vádiratban rögzítése esetén ennek a valaminek a vádlói – büntető törvény szerinti - minősítésének hiánya a bíró számára eddig azt jelentette, hogy az adott cselekmény elbírálása nem tartozik a vádhoz. Nem véletlenül. A bíró gyakorlatilag a vádiratban leírt és bizonyított történeti tényállás és a törvényi tényállás szinkronja esetén hozhat ítéletet. Ha az ügyész nem minősített (vagyis nem mondta meg, hogy szerinte a történeti tényállásban rögzített cselekmény milyen bűncselekménynek minősül) akkor a történeti tényállásban leírt cselekmény nem vonhatott maga után bírósági elbírálást, mert a bíró úgy értékelte, hogy nem kívánja az ügyész a konkrét személy cselekményének bírósági elbírálását. És tök mindegy, hogy az ügyész téved a jogi minősítést illetően vagy sem, mert azt a bíró felülírhatja.

A lényeg, hogy jogi minősítésnek lennie kell!

A 2018. július 01. napján hatályba lépett új büntetőeljárási törvény szabályai e tekintetben alig változtak, a bíróságnak továbbra is a vádról kell döntenie, a vádon túl nem terjeszkedhet. Csupán a törvényhez csatolt kommentár igyekszik megváltoztatni az eddigi bírósági gyakorlatot. A kommentár szerint a vádemelésre jogosult által leírt konkrét cselekmény akkor is vád tárgyává tettnek tekintendő, ha a vádló a cselekmény miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezte, de annak minősítését elmulasztotta. A vádló ugyanis a tények vád tárgyává tételével és nem azok jogi minősítésével emel vádat.

És, hogy a káosz fokozódjon, az új Be. 422. § (1) bekezdés c) pontja alapján továbbra is a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítése, és a bíróság az eljárást nem ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a vádirat nem tartalmazza a Btk. szerinti minősítést, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.

Most légy okos Domokos!

A törvény szerint a bírói döntéshez kell a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy még sem? Ítélet vagy nem ügydöntő végzés? Res iudicata a 6/2009. BJE. határozat szerint vagy egy újabb ügyészi vádirat viszkis doboz ügyben?

Azt hiszem, 8 év után – nekem legalábbis - nem mindegy, hogy miként dönt a bíróság ebben a fontos eljárási kérdésben.

Védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd biztosra ment. Úgy ítélte meg, hogy a védőbeszédnek tartalmaznia kell az ügyészség által nem minősített viszkis dobozos tényállásra vonatkozó védői érvelést is, hiszen a megismételt első fokú eljárás ítélete az új Be. hatályba lépését követően születik meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.

Dr. Kovátsits László védőügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hoztam nyilvánosságra eddig több posztban. Most az utolsó fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

„IX. fejezet, az I/9. vádpont értékelése

Amennyiben a t. bíróság azt állapítaná meg, hogy az ügyészség végminősítésben az I/9. vádpont ügyészi minősítés hiányában is megfelel a törvényes vád követelményeinek és vádirati alakszerűségi hiány ellenére, az általános vádelv alapján ki kell merítenie a vádat, védencem érdekében az alábbiakat adom elő:

Oláh János XVI. r. vádlott a nyomozás során az alábbi vallomást tette:

„A Dr. Fapál László államtitkárral történt 50 %-os egyezség alapján az egyik alkalommal 2006. év elején N. Dénes nem tudta elvinni Dr. Fapál államtitkárnak a pénzt. Engem kért meg arra, hogy vigyem el a pénzt Dr. Fapál államtitkárnak és adjam át neki az ő irodájában. 12 millió forintot vittem be Dr. Fapál László államtitkárnak. Egy táskában vittem be a pénzt. A pénz borítékban volt. A borítékot átadtam neki, ő abból előttem kivett 4 millió forintot és egy piros színű fém italos dobozba tette, lehet, hogy Whiskey-s dobozba rakta be. Azt mondta nekem, hogy a főnöknek lesz. Ekkor azt mondta, hogy várjak 5 percet, át kell ugrania a főnökhöz, mert már nagyon várja őt, mert valahova indul. A főnök Juhász Ferenc minisztert jelentette. Ez így is történt, tehát berakta a pénzt a dobozba, majd azt egy papír italtartóba tette és azzal együtt kiment az irodából, majd visszajött, de ekkor már nem volt nála a doboz. Miután visszajött azt nem mondta, hogy átadta a pénzt, de erre nem is volt szükség, szerintem egyértelmű volt a helyzet.

Egyébként az egyik alkalommal még a 12 millió forint átadása előtt, amikor és N. Dénes és Dr. Fapál államtitkár voltunk jelen egy megbeszélésen már említette nekem Dr. Fapál, hogy háromfelé osztja az 50 %-ot amit kap, abból kap a honvédelmi miniszter, azaz Juhász Ferenc, ő és Zámbori Mihály kabinetfőnök”. (Oláh János nyomozati vallomása, 27. oldal).

Oláh János XVI. r. vádlott fenti vallomásához képest a katonai ügyészek Oláh tábornokot 2010. október 08. napján 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg, amelynek 12. pontja a következőképpen szól:

„12. N. Dénes polgári személy 2003. január 01-től 2004. október 31-ig a Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. pr.-marketing osztályának vezetője volt. N. Dénes különböző pénzösszegeket kért vissza a Zrínyi Kht.-val szerződéses kapcsolatban lévő gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből. Annak ellenére, hogy N. Dénes polgári személy munkaszerződése megszűnt 2004. őszén a Zrínyi Kht-nál, azt követően is kapcsolatban maradt a kht-val szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”

Oláh János dandártábornok gyanúsított válasza:

„Megértettem, ellene panasszal nem élek.”

Oláh János tábornok tehát – korábbi vallomásával ellentétben - „tudomásul veszi”, hogy a HM Zrínyi Kht.-tól származó 12 millió forintot vett át N. Dénestől, ami a HM Zrínyi Kht. beszállítóitól származik, olyan életszerűtlen körülmények között, amikor N. Dénes III. r. vádlott már nem is dolgozik a gazdálkodó szervezetnél.

Az alapvádirat ehhez képest a következőket tartalmazza:

„2006. év elején – pontosan meg nem állapítható időpontban – III. r. vádlott – mivel nem ért rá – arra kérte Oláh János dandártábornok, hogy az ún. 50 %-os megállapodás alapján a pénzt személyesen ő adja át II. r. vádlottnak. A pénzt – összesen 12 millió forintot – pontosan meg nem állapítható arányokban Oláh János dandártábornok, I. r. vádlott és III. r. vádlott gyűjtötték össze. Oláh János dandártábornok a 12 millió forintot borítékban, a táskájában vitte be a Honvédelmi Minisztériumba, ahol II. r. vádlottnak az államtitkári irodájában a borítékot a pénzzel együtt átadta. II. r. vádlott - Oláh János dandártábornok jelenlétében – a pénzt kivette a borítékból, annak 1/3-át, kb. 4 millió forintot egy fém, piros színű italos dobozba rakta, majd az italos dobozt egy papír italtartóba helyezte. II. r. vádlott ezt követően az irodáját a papír italtartóval, benne kb. 4 millió forinttal, elhagyta.” (alapvádirat 23. oldal második bekezdés)

A 12 millió forintnak nincs eredete. Az alapvádirat szerint nem Oláh János utolsó gyanúsítása szerinti HM Zrínyi Kht.-tól származik a pénz, hanem Oláh János 2010. május 10. napján kelt vallomásának megfelelően, az ún. 50 %-os megállapodás alapján - pontosan meg nem állapítható időpontban került átadásra – és a pénzt pontosan meg nem állapítható arányokban Oláh János XVI. r., L. Attila I. r. és N. Dénes III. r. vádlottak gyűjtötték össze.

Különösen érdekes N. Dénes III. r. vádlott szerepe, mert az ügyészség bűnsegéllyel vádolta meg, de ebben a vádpontban a cselekvőségének leírása tettesi pozíció, hiszen tényállási elemet valósított meg (pénzt gyűjtött ismeretlen személyektől) a vádirat szerint.

A vádló kizárólagos jogköre, hogy ki ellen és milyen bűncselekmény miatt emel vádat, ezért nem lehet sérelmezni, hogy a vádhatóság mellőzte Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre Oláh János XVI. r. vádlott vallomás részletét, hogy a II. r. vádlott a pénz egy harmadát, kb. 4 millió forintot – ajándéknak álcázva – a miniszternek elvitte. A vádirat nem foglalkozik Oláh János XVI. r. vádlott valótlan vallomásának azzal a részével sem, hogy a pénz Juhász Ferenc miniszter, Zámbori kabinetfőnök és a II. r. vádlott között szétosztásra került volna. A védelem megjegyzi, hogy e kérdésben Oláh János XVI. r. vádlott ellentmondásba is keveredett, mert vallomása szerint először ezt a II. r. vádlott mondta neki, a II. r. vádlottal való szembesítésen pedig már úgy nyilatkozott, hogy ezt N. Dénes III. r. vádlott mondta neki.

A katonai ügyészségtől elvárható lett volna, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és Zámbori Mihály kabinetfőnököt tanúként kihallgassák. Nyilván ezt azért nem tették meg, mert Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek a II. r. vádlott nem adott át italos dobozba rejtve korrupciós pénzt, ezért tanúkénti kihallgatásuk nem erősítette, hanem gyengítette, illetve lehetetlenné tette volna a vádemelést.

Oláh János XVI. r. vádlott vallomása e körben is teljesen életszerűtlen:

Tény, hogy a Honvédelmi Minisztérium I. emelete Magyarország honvédelmi és NATO vezetési pontja. A közigazgatási államtitkári irodában történő pénz átvétel teljesen életszerűtlen, mivel az állami vezetőket a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alatt tartották. A HM-I. első emelete és az állami vezetők irodája fel volt szerelve megfigyelésre és lehallgatásra alkalmas berendezésekkel, amelyeknek a működését a katonai elhárítás rendszeresen ellenőrizte, az idegen eszközöket eltávolította. A honvédelmi miniszter nemzetbiztonsági védelem alatt álló vezető, akinek személyi védelmét a Köztársasági Őrezred, nemzetbiztonsági védelmét a Katonai Biztonsági Hivatal biztosította. A Honvédelmi Minisztérium vezetői zárt részen dolgoztak, külön beléptető rendszer működött és még a folyosókon is kamerák voltak elhelyezve.

A Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjétől a II. r. vádlott államtitkot tartalmazó jelentéseket kapott heti rendszerességgel. A Katonai Biztonsági Hivatal (továbbiakban: KBH) által kért intézkedéseket a II. r. vádlott mindenkor megtette (pl. III. r. vádlott kiszorítása a HM-ből). Olyan jelentéseket azonban nem kapott, amely konkrét személy konkrét ügyében intézkedési kényszert írt volna elő számára, csak felületes információkat kapott. A folyamatban lévő ügyek vonatkozásában a II. r. vádlott hivatali hatáskörében szükségessé váló teendőket is Dr. Stefán Géza vezérezredes határozta meg a II. r. vádlott részére. A II. r. vádlott az MK KBH vezetőjének intézkedéseket sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem volt joga. Az MK KBH vezetője a Kormány átruházott hatáskörében a honvédelmi miniszternek tartozott felelősséggel.

Alapvető titokvédelmi szabály volt, hogy a II. r. vádlott irodájában egyedül senki nem tartózkodhatott. A II. r. vádlott irodájában állami- és szolgálati titokkörbe tartozó iratok, valamint a NATO titkos anyagok voltak elhelyezve.

A vádirati cselekmények közel 10 évig folytak. Életszerűtlen, hogy a II. r. vádlott másfél éves állami vezetői megbízása alatt kellett éppen „szervezetet erősíteni” vagy éppen a „korrupciós cselekményeket pszichikai alapon támogatni”. Erre a szervezeti megerősítésre, illetve a pszichikai alapú támogatásra sem Fapál előtt, sem Fapál után nem volt szükség. 

A védelem álláspontja szerint Oláh János XVI. r. vádlott a törvénytelen büntetlenségi ígéret ügyészi visszavonása után, a szóbeli vádalku (tárgyalásról lemondás későbbi alkalmazása) megkötését követően csökkenteni akarta az erkölcsi és anyagi felelősségét, továbbá meg kívánt felelni vélt politikai elvárásoknak is.

Oláh János XVI. r. vádlottnak tudnia kellett, hogy ha magas szintű állami vezetőkre tesz vallomást, akkor a saját felelősségét is csökkenti, hiszen csak „parancsra tette”, ami tett, de minimum elöljárói támogató jóváhagyásával cselekedett. Ha pedig sikerül maga elé újabb és újabb gyanúsítottakat állítani, akkor nem ő lesz a főkolompos, a várható büntetés is csökken, arról nem is beszélve, hogy az általa beszedett, ún. visszaosztott pénz – egyre szélesebb elkövetői körben történő, egyre irreálisabb szétosztásával - a részére vagyonelkobzás címén elkobozható pénz összege is csökken.

Oláh János XVI. r. vádlott a FIDESZ-KDNP kétharmados győzelmet eredményező 2010-es országgyűlési választásokat követően módosított vallomásban (2010. május10.) elérte, hogy a rá nehezedő nyomás enyhült: a sajtó már nem Oláh János honvéd tábornok büntetőügyéről írt, hanem a volt honvédelmi miniszterről, a II. r. vádlottról és az ügy emblémáját viselő viszkis dobozról.”

Szólj hozzá!

286. Rágjuk a gittet!

2018.06.20. 21:29 Viszkisdoboz

Az 50-es évek hangulatát idéző volt a Tábornok-per nyomozati szakasza, szinte már a történelem homályába vész. A katonai ügyészek 2010-ben a jogszabályokat átlépték, kényszervallatásokat végeztek, a herék ugyan nem roppantak, a körmök is a helyükön maradtak.

És ahogy az lenni szokott a megtervezett perekben, emberre, vagyis konkrét célszemélyekre mentek rá az ügyészek, és ez a méltatlan magatartásuk rendre visszatért a kaposvári és debreceni tárgyalási vallomásokban.

Aki hajlandó volt akárcsak ”gondolni” arra, hogy a volt állami vezetők korruptak voltak, annak nyíltak a rácsok. Akik erre nem voltak hajlandók, visszamehettek gondolkodni a börtönbe. Volt olyan is, aki megreccsent és legális drogokkal megtömve engedelmes bábja lett az ügyészeknek. Vádalku és több mint 6 év börtön lett volna az „együttműködés” ára. Erre csak annyit mondott az elmeorvos szakértő, hogy ép tudatú ember ilyen alkut nem ír alá. E korlátozott beszámítási képességű személy valótlan nyomozati vallomása miatt vagyok 8 éve taccsra téve. Ő Oláh János.

Nekem is meg lett volna a szerepem, de nem voltam hajlandó szabadulásom fejében azt hazudni, hogy a honvédelmi miniszter korrupt volt, amikor nem volt az. A büntetésem 8 éve tartó büntetőeljárás, gyakorlatilag a közügyektől való eltiltás, ide értve az ügyvédi tevékenységem felfüggesztését is.

De.

Nem sikerült az ügyészeknek sem az őrületbe, sem a halálba hajszolniuk, pedig volt, amikor három büntetőeljárás is folyamatban volt ellenem és a médiumok naponta karaktergyilkoltak. Mindezek ellenére nem lettem alkoholista, nem lettem drogos. Családomat sem hagytam el, sőt született két szép lányom a másik négy gyermekem mellé.

csalad_2018.JPG

Eddig a bíróságok minden ügyészi vád alól felmentettek. Bűncselekmény hiányában. A Tábornok-perben is, de az ismétlő fokozaton van 4 éve. Védőbeszédek zajlanak, a bíróság és az ügyészség hallgat. Mi meg csak rágjuk a gittet.

A Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hozom nyilvánosságra. Most újabb fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

„VIII. A védelem bizonyítékai

Az ügyészség a vádat egy személyi bizonyítékra alapította. II. r. vádlott bűnösségét a II. r. vádlott és a vádlott társak is tagadták. Még azok is, akik magukra terhelő vallomást tettek. A vád tanúi a II. r. vádlottra semmilyen értékelhető információval nem szolgáltak. Az I/9. vádpont esetében a védelem tanúi egyértelműen cáfolták Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, és a vádirattal szó szerint megegyező vallomásának valóságalapját. A védelem a bizonyítékok tükrében állítja, hogy Oláh János által vallomásában előadottak objektíve nem történhettek meg. Az ügyészségnek lehetősége lett volna egyéb bizonyítékok beszerzésére, de hivatali kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügyészség a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket, a Be. szabályait megszegve a nyomozás során nem tárta fel. 

A vád által megjelölt bizonyítékok közül kizárólag Oláh János, XVI. r. vádlott gyanúsítotti vallomása tartalmaz olyan információt, melyen a vád alapul, így a vád szerint II. r. vádlott bűnösségét alátámasztó e „bizonyítékot” az alábbiakkal cáfolom:

1. II. r. vádlott eddig az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, miszerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.

„A bűncselekmény elkövetését nem ismerem el, a bűncselekményt nem követtem el, nem ismerem el a gyanúsításban szereplő cselekményeket. Nem állapodtam meg Oláh János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal, N. Dénes psz-el sem, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy én Oláh Jánostól dandártábornoktól, az én irodámban 12 millió forintot vettem át 2006. év elején” (2010. december 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 4. oldal 2. és 5. bekezdés, 804. naplószám)

„Korábbi vallomásomat fenntartom, továbbra is állítom, hogy Oláh János dandártábornoktól, de mástól sem vettem át ún. visszaosztott pénzt, de semmilyen pénzt sem.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 6. oldal 1. bekezdés, 804. naplószám)

„Határozottan kijelentem, hogy nem állapodtam meg sem Oláh dandártábornokkal, sem N. Dénessel, és L. dandártábornokkal sem, hogy gazdasági társaságoktól visszaadott pénzből részesüljek. Nem is kaptam pénzt.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 9. oldal 5. bekezdés, 804. naplószám)

„A szembesítés során Oláh dandártábornok azt mondta, hogy előbb Tápiószecsőn, majd Táborfalván volt egy találkozó, akkor mi beszéltünk, de ezt Ő mondja nem én. Ilyen találkozó nem volt.”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 11. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Ügyészi kérdésre elmondom, hogy Oláh János dandártábornok, L. Attila dandártábornok, N. Dénes és én köztem, mely az ún. visszaosztott pénzekre vonatkozott volna. Egyáltalán nem volt ilyen találkozó és semmilyen visszaosztott pénzről nem beszéltünk, sem akkor, sem később”

Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre nem volt jellemző, hogy ő a saját névnapját, vagy születésnapját megünnepelte volna és nem lehetett neki vinni kisebb ajándékot sem. Szóbeli vagy smsbeli köszöntésen kívül nem fogadott el semmit sem.” (2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 12. oldal 2. és utolsó bekezdés, 804. naplószám)

„Azon ügyész kérdésre, hogy kértem-e vissza pénzt a magyar honvédséggel szerződésében álló gazdasági társaságok vezetőitől, vagy alkalmazottaitól, vagy volt-e egyáltalán ilyen megállapodásom, a válaszom nem. Egyébként sem tartottam cégekkel kapcsolatot, a cégek vezetőit sem engedtem be az irodámba, nem tartozott hozzám a terület….”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 13. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Oláh János szemedbe mondom, énnekem nem volt olyan megállapodásom N. Dénessel, de mással sem, hogy rajta keresztül pénzt kérjek vissza, nem is keresett meg engem ilyen kéréssel….Én ennek megfelelően nem is kaptam sem N. Dénestől, sem tőled, de mástól sem olyan pénzt, mint amiről te az előbb beszéltél. Mivel nem kaptam tőled pénzt, így nyilvánvalóan másoknak sem adhattam tovább.” (2010. december 16. napján kelt Oláh Jánossal történő szembesítésről készült jegyzőkönyv 3. oldal 1. bekezdés, 889. naplószám)

„Egy gazdálkodó szervezet, egy kht. egy támogatási megállapodással kap egy x összeget, a szakmai főosztályok meghatározzák, hogy milyen célra költheti el, ezt követően minden kérdésben önállóan dönt. Hogy ennek a pénznek az elköltését a társaság miként és hogyan oldja meg, az a gazdálkodó szervezet saját hatásköre, így tehát nincs felterjesztés, jóváhagyás. Ezért érthetetlen számomra az a vízió és fikció, hogy itt bármilyen segítség kellene felső szintről ahhoz, hogy elköltsék a pénzüket, vagy erősítsék a katonai szervezetet, vagy bármi más történjen. A katonai ügyészség és senki nem tud olyat mutatni, hogy bárki vonatkozásában aláírtam volna olyan beszerzéseket vagy mást, ami a gazdálkodó szervezet saját hatáskörébe tartozott.” (Kaposvár Törvényszék, 24. tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 1. bekezdés)

„Államtitkári időszakom alatt akár belső ellenőrzési, akár titkosszolgálati jelentésben nem olvastam olyat, hogy felfelé pénzt kell adni.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 5. bekezdés)

„Oláh János XVI. r. vádlott nyomozás során tett vallomása nem felel meg a valóságnak. Továbbra is állítom, hogy sem III. r. vádlottal, sem mással nem állapodtam meg, hogy a vádirat szerinti visszaosztott pénzekből részesüljek. Ebből kifolyólag ilyen pénzt sem a III. r., sem a XVI. r. vádlottól és mástól sem kaptam. Mivel ilyen pénzt nem kaptam, ebből következően nem is továbbíthattam.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 2. bekezdés).

A II. r. vádlott a Kaposvári Törvényszéken már egyszer elmondott vallomását ismételte meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.

A II. r. vádlott vallomásában részletesen kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmény miért nem történhetett meg, miért életszerűtlen. Az egész eljárás alatt II. r. vádlott szavahihetősége nem kérdőjeleződött meg. Ezért arra kérem a bíróságot, hogy II. r. vádlott vallomását teljes egészében fogadja el.

2. Valamennyi vádlott társ az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II. r vádlottra.

Tekintettel arra, hogy semelyik vádlott társ sem nyomozati, sem a bírói eljárásban tett vallomása nem tartalmaz II. r. vádlottra vonatkozó terhelő információt, adatot, ezért azokat hosszasan jelen védőbeszéd keretében nem kívánom idézni, csupán néhány a védelem álláspontját különösen alátámasztó vallomás részletre kívánok utalni az alábbiakban:a) L. István Attila dandártábornok, I. r. vádlott vallomása:

„Sorolta a minisztérium volt és akkori vezetőit, akikről, különösen Juhász Ferenc volt miniszterről, Fapál László államtitkárról, Zámbori Mihály kabinetfőnökről, Gömbös János miniszteri biztosról, Szekeres Imre miniszterről és bizonyos cégekkel való kapcsolatukról mondjak terhelő adatokat. Ekkor megint elővett egy több oldalas, gépelt iratcsomót, ami egy szürke papír mappában volt és abból felsorolt különböző cégeket, pl. Nyíruncia Kft, főleg olyanokat, amelyek a minisztériummal szerződéses kapcsolatban álltak a különböző inkurrencia értékesítések vagy megsemmisítések kapcsán. Kérte, hogy ismerjem be az általam egyébként el nem követett bűncselekményeket, mivel én ott voltam főosztályvezető, nekem látnom kellett, hogy mit művelnek a minisztérium vezetői, de ha nem emlékszem, ő segít nekem, hogy mire kellene emlékeznem.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 7. oldal)

„Ezért is érthetetlen számomra az a vádbeli állítás, hogy bármilyen megállapodásnak részese lehettem volna, amelyben az Oláh János és H. András mellett közvetítő útján Fapál KÁT is érintve lett volna. Fapál úr akkor lett KÁT-nak kinevezve, kizártnak tartom, hogy mint jogvégzett szakember, kockáztatja állami pozícióját holmi összegek elfogadásával.”

„Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál KÁT úrral kapcsolatosan. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál KÁT úrral! Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.”(Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 22. oldal)

„A vádpont szerint egy megállapodás részese lennék, mi szerint Oláh Jánossal és Fapál Lászlóval N. Dénes közvetítésével megállapodásban vettem volna részt.

Mindezek ellenére kijelentem, hogy jómagam semmiféle megállapodásban nem vettem részt amelyet ez az al-vádpont megfogalmaz. Kizártnak is tartom, hogy egy ilyen megállapodás bárki között is megszületett volna. Annál is inkább mert a valamit, valamiért logika szerint, nem hogy növekedett volna a HM PNRI feladatrendszere, hanem még pár hónap múlva meg is szűnt a HM PNRI. Miért is kellett volna adni akkor pénzt a KÁT-nak. Másrészt a HM PNRI elöljárója tudomásom szerint a Kabinetfőnök volt, aki dönthetett a HM PNRI feladatbővítéséről. …..

Nem vettem részt semmilyen pénz gyűjtögetésben, hogy azt a N. Dénesnek odaadjam, mint ahogyan ezt a vádirat tartalmazza. De nem is tudtam volna, hiszen nem álltam semmilyen kapcsolatban vállalkozásokkal.

Minden alapot nélkülöz az a vádirati állítás, hogy pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken pontosan meg nem állapítható összeget adtam át N. Dénes III. r. vádlottnak. Mivel neki én pénzt nem adtam, így nem is továbbíthatta azt a Fapál László részére. Ugyanezen okok és logika alapján az sem igaz, hogy a 23. o. 3. bekezdése szerinti 12 millió Ft összeadásában részt vettem volna.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 27. oldal)

Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál közigazgatási államtitkár úrral kapcsolatban. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál úrral. Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.” (Debreceni Törvényszék, 25. számú tárgyalási jegyzőkönyv 39. oldal).

Az I. r. vádlott a terhére rótt bűncselekményt, illetve abban II. r. vádlott szerepét tagadta.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 705. naplószám) I. r. vádlottat 2011. augusztus 10. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően I. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Újabb kérdésre kijelentem, hogy nincs tudomásom arról, hogy dr. Fapál László vagy Juhász Ferenc érintve lett volna azokban a cselekményekben, amelyeket a Budapesti Katonai Ügyészség vesztegetés bűntette miatt velem szemben indított eljárásban vizsgált.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

b) H. András dandártábornok, IV. r. vádlott vallomásai:

„Dr. Fapál Lászlóval való kapcsolatfelvétel vonatkozásában azt tudom elmondani, hogy nem emlékszem ilyen kezdeményezésre, amennyiben lett volna, az csak arra vonatkozhatott, hogy az igazgatóság valamennyi állami vezetői – miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár – szinten bekövetkezett változást követően az illetékes urakat és hölgyeket megkereste egy bemutatkozó céginformációs előadás keretében, melynek során vázoltuk a cég szervezeti és feladatrendszerét, lehetőségeit. Itt sem lehetett szó másról, ha egyáltalán ez a beszélgetés megtörtént.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal)

„Továbbra is határozottan cáfolom, hogy kenőpénzek visszaosztásában, elosztásában, vagy arról szóló megbeszélésen részt vettem, illetve arról tudomással bírtam volna.”

„Fapál urat 2001. vagy 2002. óta ismerem, a Zrínyi Kht.-nál dolgozott és egy egyeztető cégszerű megbeszélésen találkoztunk. Ezután akkor találkoztunk újra, amikor államtitkár lett. .N. Dénesről annyit tudok, hogy vállalkozó, a Zrínyi Kht.-tól kapott megbízást, de mi nem dolgoztunk vele. Nem tudok arról, hogy bármelyikük pénzt kapott volna és arról sem, hogy Fapál úr akár a N. Dénes útján, akár közvetlenül pénzt kapott volna.”

„Nem volt olyan beszélgetés, ahol beleegyeztem volna, hogy L. és Oláh tábornok úr felvegye a kapcsolatot N. Dénessel.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal)

„Szeretném külön hangsúlyozni, hogy semmiféle utasítást arra nem adtam, hogy bármiféle negatív értelmű kapcsolatot Fapál államtitkár úrral vegyenek fel, ez rosszindulatú rágalom.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 4. bekezdés)

„A vádiratban szereplő Dr. Fapál Lászlóval történő kapcsolatfelvételt nem kezdeményeztem. Ha megtörtént is, az csak arra vonatkozhatott, hogy számára is, mint a HM vezetésébe újonnan került állami vezetőnek bemutassuk az igazgatóság feladatrendszerét. Ezt tettük minden hasonló korábbi esetben is, ha alárendeltségünk megváltozott, 2001. és 2005. között 3 alkalommal, vagy ha a felső szintű vezetésbe új ember került (Debreceni Törvényszék, 34. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal).

Megjegyzés: IV. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy IV. r. vádlott magára nézve az alapeljárásban részben terhelő vallomást tett.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 663. naplószám) IV. r. vádlottat 2011. június 08. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően IV. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy – mint ahogy már az ellenem büntetőeljárást folytató Budapesti Katonai Ügyészségen is elmondtam - nincs semmi konkrét tudomásom, információm arról, hogy Dr. Fapál Lászlónak a büntetőeljárás tárgyát képező korrupciós, vesztegetési ügyhöz bármiféle kapcsolata lenne.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

c) N. Imre, VIII.r. vádlott vallomása:

„Waltner Roland megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozólag, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem kire gondol? Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert, az előző minisztert és a közigazgatási államtitkárt. Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó, ha egyszer találkoztam a fenti urakkal…Erre ő mondta, hogy akkor menjek  vissza a börtönbe és még gondolkodjak.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/7 alatt csatolt vallomás 4. oldal)

„Egyetlen egy igazi okot találtam a vizsgált időszakban, hogy mi lehet a tényleges oka az előzetes letartóztatásomnak. 2010 októberében, amikor egy két perces kihallgatást követően megkérdeztem Waltner Rolandot, hogy mit akarnak tőlem, mivel az elmúlt négy hónap során nem bírtam rájönni, hogy mi az igazi oka az előzetes letartóztatásomnak. Erre ő azt kérdezte, hogy tudok-e arról, hogy a HM előző szocialista vezetői (miniszterek, államtitkárok) kaptak-e visszaosztott pénzt. Mire azt válaszoltam, hogy személyesen nem is igazán ismertem ezen magas rangú vezetőket. Erre, jelezte az ügyész, hogy akkor menjek vissza a Venyigébe gondolkodni.” (Debreceni Törvényszék, 41. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal)

A VIII. r. vádlott bírósági vallomása bizonyítja, hogy a katonai ügyészség nem elfogulatlanul, hanem konkrét beosztású személyekre próbált vallomást tetetni az előzetes letartóztatás kényszerében lévő vádlottaktól.

d) N. Dénes, III. r. vádlott tárgyalási vallomása:

A III. r. vádlott a nyomozás során nem tett vallomást.

„Megalapozott gyanúm, hogy Oláh János dandártábornok kényszer vagy erős pszichés befolyás alatt…koholta meg ellenem, Dr. Fapál László, …ellen felhozott vádakat.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/4 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„A vádiratban szereplő cselekményt én nem követtem el, soha nem közvetítettem Oláh János és L. Attila, Fapál László között” (Debreceni Törvényszék, 25. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 53. oldal)

III. r. vádlott a tárgyaláson több alkalommal kifejtette, hogy Oláh János vallomását fikciónak tekinti.

e) T. István ezredes, X.r. vádlott tárgyalási vallomása

„A kihallgatások során, kifejezetten hangsúlyoztam, hogy csak sejtéseim benyomásaim vannak. … De meggyőződéssel állítani nem tudtam, hogy következtetéseim helyesek, mivel nem vettem részt az eseményekbe, nem láttam, nem beszéltünk ilyesmiről.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„Fapál államtitkár úr nevét egyszer említettem a vallomásomban. Annyira jelentéktelen és súlytalan volt, amire emlékeztem, hogy nem hittem, hogy majd bekerül a jegyzőkönyvbe.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 15. oldal utolsó előtti bekezdés)

„Azt sem mondhatom, hogy derékszíjhoz bilincselve kellemes volt végignézni, hogy az Oláh tábornokon már nincs, mert már kiengedték, és bűnbáró arccal olvassa fel kis füzetéből a válaszait a szembesítéskor, nehogy eltévessze a kérdésekre az elvárt válaszokat.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 18. oldal 3. bekezdés)

„Rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem ezek a kérdéskörök érdeklik a vizsgálókat, hanem az, hogy mit tudok az ún. visszaosztott pénzekről, ebben kik voltak benne. Ezen kérdésekre adott válaszaimban már megmutatkozott, hogy minden konkrét ismeret nélkül próbáltam megfelelni az ügyészség igényének.” (Debreceni Törvényszék, 48. számú tárgyalási jegyzőkönyv 14. oldal)

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 655. naplószám) X. r. vádlottat 2011. június 07. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően X. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„… én tudtam, hogy Ő (megjegyzés: Fapál László) kicsoda, de meggyőződésem, hogy Ő nem tudhatta, hogy én ki vagyok. A Budapesti Katonai Ügyészségen vesztegetés bűntette miatt folyó eljárásban én már nyilatkoztam a dr. Fapál Lászlóval kapcsolatban feltett kérdésekre a katonai ügyész úrnak, jelenleg sem tudnék mást elmondani, mint a gyanúsítotti jegyzőkönyvemben foglaltakat.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam. Megjegyzem, a X. r. vádlott katonai ügyészi kihallgatása során a Tábornok-per nyomozati szakában jegyzőkönyvezett kérdést a II. r. vádlottal kapcsolatosan nem olvashatunk.

Takács ezredest a II. r. vádlott valóban nem ismerte, Kaposvárott, az első tárgyalás ebédszünetében mutatkoztak be egymásnak. Akkor Takács ezredes bocsánatot kért és azt közölte a II. r. vádlottal, hogy azért „gondolt” a II. r. vádlottra gyanúsított vallomása során, mert a katonai ügyész a II. rendű vádlottról kérdezte.

Megjegyzés: X. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy X. r. vádlott bár bűnösségét tagadta, de tárgyi oldalról nézve részben beismerő vallomást tett.

3. Az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6, I/7., I/8. vádpontok szerint a vád által, illetve a vád indítványára meghallgatott tanúk vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II.r vádlottra, sőt egyáltalán semmilyen információt nem tartalmaz II. rendű vádlottra vonatkozóan.

Tekintettel arra, hogy az eljárásban igen nagy számú tanú került meghallgatásra, akik közül senki sem tett még csak említés szintjén sem semmit II. r. vádlottra vonatkozóan, ezért ezen nyilatkozatokból nem tudok idézeteket kiemelni.

4. A védelem tanúi (I/9. vádpont)

Juhász Ferenc tanúvallomása

„…a Honvédelmi Minisztérium olyan minisztérium lett, ahol a miniszter nem köszöntette meg a közvetlen munkatársait, ugyanakkor nekik is tilalmazott volt a minisztert köszönteni. Ezt mindenki tudta. Egyetlenegy születésnapomon vagy névnapomon nem járt nálam itallal delegáció, a kollégák közül pedig végképp senki, aki ilyen módon akart volna meglepni. Mindezekre tekintettel népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a viszkis doboz teóriát.”

„Soha nem kértem, soha nem kaptam, és soha nem kezdeményeztem pénz megszerzését az itt mögöttem ülő uraktól és másoktól sem.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26-27. oldal)

Zámbori Mihály tanúvallomása

„Juhász Ferenc miniszter úr kategorikusan megtiltotta és szóban jelezte a vezető állomány felé, a vezető állomány pedig a saját alárendeltjei felé azt az utasítást, miszerint nem lehet megajándékozni és megköszönteni. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bárki is végigvonul a folyosón a miniszter úrhoz egy üveg itallal, hiszen a tiltás mindenkire vonatkozott, tehát a közigazgatási államtitkárra és a portásra is.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal 13. bekezdés)

„Nincs tudomásom arról, hogy bárki, köztük Fapál úr pénzt kapott volna.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal 6. bekezdés)

L. Györgyné tanúvallomása

„Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens, vagy a titkárság vezetője, vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna Oláh urat miközben átmegy a miniszterhez.”

„Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, megköszönteni.”

„… Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tárolunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenő szobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 30. oldal 2-4. bekezdés).

Oláh János dandártábornok, XVI. rendű vádlott tanúvallomása

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 699. naplószám) XVI. r. vádlottat 2011. június 24. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően XVI. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Az eljáró ügyész a tanú elé tárja a Budapesti Katonai Ügyészség B.IV. 165/2010. számú, 2010, május 10. napján kelt folytatólagos jegyzőkönyvét, mely Oláh János dandártábornok gyanúsított kihallgatásáról készült. Az ügyész felolvassa a jegyzőkönyv 27. oldalán tett gyanúsítotti nyilatkozatokat.

Ügyész: Kérem nyilatkozzon arról, hogy ezt a vallomást fenntartja-e?

Válasz: Kijelentem, hogy erre a kérdésre élni kívánok a vallomás megtagadásának jogával, nem kívánok erre a kérdésre válaszolni, illetve a felolvasott vallomásomban szereplő tényállással kapcsolatban sem kívánok a további kérdésekre válaszolni.”

Oláh János dandártábornok gyanúsítottként büntetlenül állíthatott valótlant, tanúként azonban igazmondásra kötelezett. A védelem álláspontja szerint Oláh János dandártábornok azért tagadta meg a vallomástételt, mert nem akarta Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és a II. r. vádlottat hamis váddal illetni, és egyben hamis tanúvallomást tenni.

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

Dr. L. László János vezérőrnagy tanúvallomása

Dr. L. László János tanúvallomása megerősíti a védelem azon álláspontját, hogy a vádirati történeti tényállás valótlan és, hogy az ott leírt cselekmények, úgy és abban a formában nem történhettek meg.

„…Mindezt figyelembe véve H. és L. tábornoknak nem volt köze a PNRI átalakításához, legfeljebb akkor, amikor megkapták a döntést.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 20. oldal utolsó bekezdés).

„…Hogy melyik feladat hová került, történt-e kiszervezés….L., H. és Oláh tábornokoknak ebben a kérdésben véleményük lehetett, de döntő szerepük nem…” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 7. bekezdés)

„Oláh Úr…nem adhatott utasítást, hogy ki kivel kössön szerződést, mert a HM és az adott főosztály SZMSZ-e erre neki nem adott lehetőséget.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 6. bekezdés)

Dr. B. Attila ezredes tanúvallomása

„Ki van zárva, hogy mint PNRI főigazgatója eldöntse, hogy jó pénzért a számára és általa meghatározott céggel fog szerződést kötni és ezért befolyásolja a döntést, illetve a szerződéskötést, ugyanis ehhez befolyásolnia kellett volna a bizottságot és a felső vezetést is, ami szerintem kivitelezhetetlen.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26. oldal utolsó bekezdés)

„Véleményem szerint sem Fapál, sem L., sem H., sem pedig Oláh úrnak nem volt lehetősége beleszólni abba, hogy a gazdasági társaságok kivel kössenek szerződést.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 27. oldal utolsó bekezdés).

A tanúk a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt tett vallomásukat azok ismertetését követően fenntartották a Debreceni Törvényszék katonai tanács előtt.

5. A vádhatóság mulasztásai

A vádemelés alapvető követelménye, hogy be kell szerezni a terhelt bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat. Az ügyészség ezt elmulasztotta. A vádhatóság egyetlen személy, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett - ellenőrizetlen – gyanúsítotti vallomására alapozta II. r. vádlottal szemben a vádat. Az ügyészségnek lehetősége lett volna arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium nemzetbiztonsági rezsim szabályai alá eső területén található operatív eszközök adatait beszerezze (kamerák, hangrögzítő berendezések, beléptető rendszer adatai). Vagyonvizsgálatot is elrendelhetett volna az ügyészség, de nem tette.

Különösen sérelmes, hogy a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket az ügyészség a nyomozás során nem tárta fel. Ennek az volt az oka, hogy ez önmagában megakadályozta volna a vádemelést. Az ügyészség a nyomozati szakban nem hallgatta ki tanúként a II. r. vádlott közvetlen munkatársait, feletteseit, nem tisztázta, hogy Oláh János gyanúsított által előadottak egyáltalán megtörténhettek-e.”

Folytatása következik.

1 komment

285. Ügyész urak! Plagizálni tilos!

2018.06.03. 10:20 Viszkisdoboz

Elgondolkodtam a napokban, hogy még mi következhet ebben a Tábornok-pernek nevezett ügyészségi kutya komédiában.

A 2010-ben és 2011-ben ellenem indított három büntetőeljárásban voltam már társtettes, felbujtó és fizikai bűnsegéd.

A Tábornok-per vádiratában 7 évig tettesi pozícióban leledztem, majd az ügyészség megtalálta 2018 tavaszán a tutit: a viszkis dobozos vezérfonalat elvetették, majd előálltak a farbával, és pszichikai bűnsegédlettel vádoltak meg a perbeszédükben.

Az ügyészek egyébként 2011-ben egy olyan személlyel kötöttek vádalkut, aki az egész vallomástételi időszakban – így az ügyészségi vádalku megkötésekor is – közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett. Ő lett volna az ügyészségi koronatanú, de hála Istennek a Győri Törvényszék katonai tanácsa résen volt, törvénytelennek találta az alkut. Így nem lett tanú Oláh Jánosból. Vádlott lett, akinek az ügyészség jelenlegi álláspontja szerint – változatlan történeti tényállás mellett - éppen én stimuláltam az agyát…

neuromarketing.jpg

Csináld meg és fogd rá a nyúlra! Klasszikus ügyészi módszer.

Tulajdonképpen még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy Oláh János volt tábornok elmebéli állapota (beszámítási képessége) az ún. visszaosztott pénzek beszedésekor csak enyhe fokban volt korlátozva, mert elkövetés kori beszámíthatatlansága esetén semmi nem mentett volna meg a közvetett tettességtől.

Ügyész Urak! Ez nem ötlet volt! Plagizálni tilos!

Újabb ügyészségi házi szakértőt azért ne emeljenek be a perbe!

Komolyra fordítva a szót, a Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hoztam, hozom nyilvánosságra. Három már lefutott, most újabb fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

Íme:

„VI. A II. r. vádlott ügyészi végindítvány szerinti cselekvőségének értékelése, a pszichikai bűnsegély

Az ügyészség azt kérte a bíróságtól perbeszédében, majd az azt követően írásban is közölt végminősítésében, hogy a II. r. vádlottat Oláh János XVI. r. vádlott szándékos tettesi cselekményeihez igazodó bűnsegély miatt mondja ki bűnösnek.

A vádirati történeti tényállás bevezető része (11. oldal 2. bekezdés) szerint az ún. 50 %-os megállapodást a II. r. vádlott „nevében eljárva” a III. r. vádlott kötötte meg I. r., IV. r. és XVI. r. vádlottal. Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását nem támasztotta alá más bizonyíték.

Az I. r., a III. r. és IV. r. vádlott a nyomozás során és a bíróságok előtt is tagadták a megállapodás megkötését. Oláh János XVI. r. vádlott 2010. október 08. napján kelt gyanúsítotti kihallgatása során H. tábornok IV. r. vádlottat nem említi azok között, akik tudtak az ún. 50 %-os megállapodásról, holott korábban azzal terhelte meg, hogy a IV. r. vádlott volt az „ötletgazda”.

H. András Ernő ddtbk., IV. r. vádlott a bíróság előtt a következő vallomást tette: „A Dr. Fapál Lászlóval történő kapcsolatfelvételt nem kezdeményeztem. Ha megtörtént is, az csak arra vonatkozhatott, hogy számára is, mint a HM vezetésébe újonnan került állami vezetőnek bemutassuk az igazgatóság feladatrendszerét. Ezt tettük minden hasonló korábbi esetben is, ha alárendeltségünk megváltozott (2001 január-2005 augusztus között 3 alkalommal), vagy ha a felső szintű vezetésbe új ember került.”

Az ún. 50 %-os megállapodás vádiratban leírt megkötése életszerűtlen, és logikátlan a védelem álláspontja szerint:

Életszerűtlen, hogy a II. r. vádlott 2004. december 04. napján történt államtitkári kinevezését követő 3 héten belül gyermeki, üzengetéses módszerrel megállapodást köt olyan pénzvisszaosztásról, amit Oláh János XVI. r. vádlott – saját vallomása szerint - nem is közölt a közvetítőként beemelt N. Dénes III. r. vádlottal.

Miről is szólhatott volna ez a megállapodás? Mire bólintott volna a II. r. vádlott? Hogyan kért volna 50 %-ot abból, amiről a II. r. vádlott Oláh János szerint nem is tudhatott, mert azt nem közölte a III. r. vádlottal?

Ezek a kérdések megválaszolatlanul maradtak.

Logikátlan a „szervezet megerősítési indok” is, mert a HM PNRI az ún. 50 %-os megállapodás Oláh János XVI. r. vádlott által vizionált megkötésének időszakában (2004 vége vagy 2005 eleje), majd azt követően is 2006-ig nem a II. r. vádlott irányítása alatt állt, hanem Zámbori Mihály helyettes államtitkár, HM kabinetfőnök közvetlen alárendeltségében tartozott. A honvédelmi miniszteri kabinetiroda és annak közvetlen szervei, így a HM PNRI tekintetében a HM közigazgatási államtitkárnak nem volt közvetlen ráhatása. A „szervezeti megerősítésre” nem került sor. A HM PNRI 2005. évre létszámában és költségvetésében is csökkentést hajtott végre a közigazgatási államtitkár javaslata alapján a honvédelmi miniszter.

A katonai tanács részére 2015. február 23. napján kelt indítványomhoz csatoltam I. r., IV. r., X. r., XI. r., vádlottak tanúvallomását, kértem azok okirati bizonyítékként való értékelését, amelyben a KNYF előtt – más ügyből (Juhász-Fapál lakás-ügy, hűtlen kezelés bűntette) kifolyólag az érintettek kijelentették, hogy a KNYF előtt folyó korrupciós ügyekben a II. r. vádlott nem érintett, Oláh János XVI. r. vádlott pedig megtagadta a tanúkénti vallomástételt az ún. viszkis dobozos korábbi gyanúsítotti vallomását illetően.     

Az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban meghatározottak szerint az ún. 50 %-os megállapodás alapján a III. r. vádlott, mint „közvetítő” kapta a XVI. r. vádlottól az ún. visszaosztott pénzt, nem pedig a II. r. vádlott. A II. r. vádlottra vonatkozóan Oláh János XVI. r. vádlottnak nincs közvetlen terhelő vallomása.

Az ún. visszaosztott pénz átadása Oláh János XVI. r. vádlott vallomásán alapul, azt nem támasztja alá más bizonyíték. III. r. vádlott következetesen tagadta, hogy XVI. r. vádlottól pénzt vett volna át, így azt nem is adhatta át II. r. vádlottnak. Az összegszerűség nem a XVI. r. vádlott nyomozati vallomásán, hanem az ügyészség matematikai számításain alapul.

Az alapvádiratban az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontok egy mondatot tartalmaztak a II. r. vádlott cselekvőségét illetően:

„az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott közvetítésével II. rendű vádlott is a fele összeg erejéig részesedett a fenti összegből”

A Budapesten, 2018. január 12. napján kelt, az ügyészség vádirati tényállás módosítása, kiegészítése c. irata csupán annyiban változtatta meg a tényállásokat, hogy az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban a vádhatóság saját matematikai számításán alapuló konkrét összegszerűségeket rendelt.

A vádirat nem tartalmazza tényállásonként a büntető törvénybe ütköző cselekmény körülírását. A történeti tényállás nem tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét. (1. Bkv. 2. b) pontja).

Az I/9. tényállásban az ügyészség megismétli az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban egyszer már leírt történeti tényállást, ott akkor azt rögzítette, hogy „a III. r. részben az I. r. vádlottól, részben a XVI. r. vádlottól átvett fenti összeget több alkalommal – pontosan meg nem állapítható körülmények között – tovább adta II. r. vádlottnak”

Tehát nem volt megállapítható az irányadó tényállásokból, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlottól hol, mikor, mekkora összegeket vett át. E körben bizonyítás sem folyt le, így megállapítható, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlottól se pontosan, se pontatlanul meghatározott körülmények között pénzt nem vett át.

Megjegyzem, hogy a következetes bírósági gyakorlat alapján a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vagyonelkobzást csak akkor lehet megállapítani, ha az irányadó tényállás szerint a bűncselekményben szereplő összeg bizonyítottan az elkövetőhöz került. Ennek hiányában vagyonelkobzást még bűncselekmény elkövetésének megállapítása esetén sem lehet alkalmazni.

A vádirati szereposztás a következő volt: Oláh János XVI. r. vádlott tettes, aki az ún. visszaosztott pénzt kapja, N. Dénes III. vádlott fizikai bűnsegéd, a „közvetítő”, dr. Fapál László II. r. vádlott pedig pszichikai bűnsegéd, akihez az ún. visszaosztott pénz került.

A vádirat szerint a II. r. vádlott nem valósított meg tényállási elemet. A II. r. vádlott objektíve nem is valósíthatott meg tényállási elemet, mert a vádbeli időszakban hivatalos személy volt, nem pedig költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója.

A védelem álláspontja szerint egyetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy a II. r. vádlott az ún. visszaosztott pénzből részesedett volna, így pszichikai bűnsegélyt megállapítani terhére nem lehet.   

A pszichikai bűnsegélyt ugyanis csak akkor lehet megállapítani, ha előzetes megállapodáson  alapul. Ilyen megállapodás megkötésére a II. r. vádlott cselekvőségét illetően semmilyen bizonyíték nincs. Oláh János XVI. r. vádlott vallomása szerint a II. r. vádlott közvetlenül nem kötött „megállapodást” vele.

2010. május 26. napján Oláh János XVI. r. vádlott az alábbi vallomást tette:

„Olyan eset is történt, hogy 2005. második felében Táborfalván négyesben ültünk le beszélgetni és ekkor rajtam kívül ott volt L. tábornok, dr. Fapál államtitkár és N. Dénes is. Ezen megbeszélés során különböző projektek, feladatok kerültek megbeszélésre, de érintettük a visszaosztást is. Gyakorlatilag mindenki tudta miről van szó, hiszen ekkor már az 50 %-os megállapodás a gyakorlatban működött”.

Oláh János XVI. r. vádlott és II. r. vádlott 2010. december 16. napján megtartott szembesítése (inkább XVI. r. vallomásának felolvasása) során a XVI. r. vádlott az alábbiakat nyilatkozta:

2005. év elejét követően 5-6 hónappal – pontos időpontot nem tudok – én, L. dandártábornok és N. Dénes leutaztunk a vidéki házadhoz, ami Tápiószecsőn van, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Ott négyen beültünk egy szórakozóhelyre, és beszéltünk. A részedre visszaosztott 50% itt szó szerint nem került szóba, de pénzről beszéltünk, mert kevesellted azt a pénzt, amit kaptál tőlünk”.

Oláh János XVI. r. vádlottal a II. r. vádlott hivatali ideje alatt – azt megelőzően és azt követően sem – nem tartott kapcsolatot.  A II. r. vádlott sem Táborfalván, sem Tápiószecsőn nem ült le szórakozóhelyen az I., III, és XVI. r. vádlottakkal. Az eljárás során erre adat Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásán kívül nem merült fel, a „megbeszélés” tényét az I. r. és III. r. vádlott is tagadta. Teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a II. r. vádlott a XVI. r. vádlott által változó helyszínen vizionált „megbeszélésén” nem vett részt.

A pszichikai bűnsegédnek mindvégig szándékegységben kell lennie a tettessel, továbbá a bűnsegédnek tisztában kell lennie a bűncselekmény elkövetésével, de nem kell minden részletről tudnia. Arról, hogy a II. r. vádlott tudott volna XVI. r. vádlott cselekvőségéről, arról, hogy a XVI. r. vádlott ún. visszaosztott pénzeket szed a vállalkozóktól, semminemű bizonyíték nincs. Amennyiben a II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett volna köteles lett volna feljelentést tenni. Oláh János XVI. r. vádlott tevékenységét illetően a katonai elhárítástól a II. r. vádlott semmiféle jelentést nem kapott.

A pszichikai bűnsegédnek a tettesre kell szándékerősítő hatásúnak lennie. Oláh János XVI. r. vádlott az ún. 50 %-os megállapodás megkötése tekintetében azt a vallomást tette, hogy abban a II. r. vádlott közvetlenül nem vett részt, azt is állította a XVI. r. vádlott, hogy az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban szereplő cégektől beszedett ún. visszaosztott pénzt III. r. vádlottnak adta át.

Megállapítható, hogy II. r. vádlott nem vett át semmiféle pénzt XVI. r. vádlottól, ezért szándékerősítő tevékenységet a II. r. vádlott objektíve nem fejtethetett ki Oláh János XVI. r. vádlott, mint tettes vonatkozásában.

A pszichikai bűnsegéd elsődlegesen nyilatkozatával erősíti, tartja ébren a tettes bűnelkövetői szándékát. Nincs adat arra, hogy a II. r. vádlott a XVI. r. vádlottnak nyilatkozatával erősítette volna azt, hogy szedje az ún. visszaosztott pénzeket.

A II. r. vádlott terhére az ún. mulasztásos bűnsegély sem állapítható meg, mert a II. r. vádlott ugyan hivatalos személy volt a vádbeli időszakban és feljelentési kötelezettség is terhelte, de nem tudott olyan konkrétumokról, amely alapján eljárhatott volna. Erre vonatkozóan semmilyen tény nem merült fel. A II. r. vádlott, ha a katonai elhárítástól tájékoztatást kapott bűncselekmény elkövetésének gyanújáról, akkor megtette a szükséges intézkedéseket. A Honvédelmi Minisztériumban gyakran előforduló befolyással üzérkedés ellen is fellépett a katonai elhárítás jelentése alapján, amit a II. r. vádlott okirattal (HM Tervezési- és Koordinációs értekezlet jegyzőkönyve, nyomozati iratok 17. kötet 1064. sz irat) is igazolt, és ami a Kaposvári Törvényszék előtt is bizonyságot nyert.

A Btk. 14. § (2) bekezdése szerint bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A részesi - így a bűnsegédi - magatartás járulékos. A járulékosság egyrészt azt jelenti, hogy megállapításához minden esetben szükséges egy szándékos tettesi alapcselekmény legalább kísérleti szakig való eljutása, másrészt azt, hogy a részesek soha nem valósíthatnak meg tényállási elemet, harmadrészt pedig azt, hogy a bűnsegédi magatartás értékelése - ritka kivételektől eltekintve - a tettes cselekményéhez igazodik, annak jogi sorsában osztozik. Ez az egység, illetve halmazat területére is vonatkozik.

Csak a bűncselekmény elkövetését előmozdító, segítő, szándékerősítő magatartást tanúsítása alkalmas a Btk. 14. § (2) bekezdésében meghatározott bűnsegédi bűnrészesség megállapítására. A cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó - akár fizikai, akár pszichikai - bűnsegéd tisztában van azon bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel, melyet az elkövető megvalósít.

A pszichikai bűnsegéd - a felbujtóhoz hasonlóan - a bűncselekmény véghezvitelében közvetlenül nem vesz részt; a tettes vagy a fizikai bűnsegéd akaratelhatározására gyakorol pszichikai befolyást, illetve erősíti, szilárdítja azoknak az elkövetésre irányuló szándékát. A pszichikai bűnsegéd ösztönző, szándékerősítő magatartása is csak akkor valósítja meg valamely bűncselekménynek a bűnszövetség szerint minősülő alakját, ha az a szervezettség, az előzetes megállapodás alapján kapcsolódik a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetéséhez” (IV. számú Büntető Elvi Döntés a bűnszövetségről). A kommentár szerint a pszichikai bűnsegéd a tettes szándékát tipikusan nyilatkozatával erősíti (pl. BH2003. 2., BH2003. 3.).

„Bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd a tettessel szándékegységben cselekszik, ami azt jelenti, hogy fel kell ismernie: a tettes milyen jellegű bűncselekményt követ el, s azt is - hogy fizikai vagy pszichikai támogatásban megnyilvánuló magatartása - alkalmas a tettesi cselekmény véghezvitelé­nek előmozdítására” (BH2008. 233.).

Ha a bűnsegélyre pszichikai formában került sor, akkor különös körültekintést igényel annak elemzése, hogy a bűncselekmény elkövetésénél e bűnsegély a tettesre szándékerősítő hatást gyakorolt-e, s ha igen, azt a jelenlévő kívánta, vagy abba belenyugodott-e.

A bűnsegédnek tudnia kell arról, hogy bűncselekményhez nyújt segítséget, tevékenységével bűncselekményt mozdít elő. Ez az objektív alapja a bűnsegéd büntethetőségének. A bűnsegéd magatartása akkor szándékos, ha tisztában van azzal, hogy a saját cselekménye alkalmas a bűncselekmény elkövetésének elősegítésére, arra, hogy az elkövető milyen jellegű bűncselekményt követ el, vagy kíván elkövetni, tudja, hogy bűnsegédi magatartásával - fizikai vagy pszichikai úton - valóban előmozdítja a bűncselekmény elkövetését. Szubjektív oldalon pedig a bűnsegéd szándéka a bűncselekményt átfogja, azt akarja vagy legalábbis szándékába veszi.

Szándékegység hiányában nem állapítható meg a pszichikai bűnsegély [régi Btk. 21. § (2) bek., 170. § (2) bek.]. A bűnsegédi bűnrészesség szándékos közreműködést feltételez. A bűnsegéd szándékának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, valamint arra, hogy ehhez a bűncselekményhez segítséget nyújt. A gondatlan segítségnyújtás nem bűnsegély” (BH1986. 485.).

„A bűnsegély megállapításának nem csak akkor van helye, ha a bűnsegéd a tettes cselekményét tevőlegesen mozdítja elő, hanem akkor is, amikor a bűncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bűncselekmény elkövetésének megakadályozására vagy legalábbis megnehezítésére alkalmas lett volna. Az ún. mulasztásos bűnsegélyért felel az, akit a tettes által megvalósított bűncselekmény megakadályozására nézve speciális kötelezettség terhel és - bár erre a lehetősége volna - ennek ellenére e kötelezettségét nem teljesíti. Vádlottak esetében tehát a passzív pszichikai bűnsegély mellett az ún. mulasztásos bűnsegély is megállapítható az egységes bűnsegédi minőségük keretében” (Kúria Bhar.624/2012/4.).

A már kialakult szándék ébren tartásában való közreműködés pszichikai bűnsegély (BH 1991/10-378. szám).

A pszichikai bűnsegéd szándékerősítő magatartást jelent, és az elkövetőben az akarat-elhatározást erősíti, támogatja. Pszichikai bűnsegédnek minősül a bűncselekmény végrehajtásával kapcsolatos tanácsadás, figyelmeztetés, biztatás, valamint az ún. szándékerősítő jelenlét is. Büntetőjogi felelősség az elkövetési magatartást ki nem fejtő jelenlévő személyt csak akkor terheli, ha tud a tettes bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékáról, a tettessel szándékegységben van és a jelenléte szándékerősítőleg hat a tettesre. A bűnsegéd tudatának ki kell terjednie az alapcselekmény tényállási elemeire, valamint hogy magatartása alkalmas ezen cselekmény megvalósításának elősegítésére. Ugyanakkor a bűnsegéd pszichikai háttere nem feltétlenül teljes. Nem kell minden részletre kiterjedően tisztában lennie azzal, hogy az a személy, akinek segítséget nyújt, pontosan milyen törvényi tényállást fog megvalósítani. A bűnsegédnek a saját tevékenységeivel és annak kihatásaival kellett tisztában lenni, valamint azzal okozati összefüggésben a lehetséges tettesi tevékenység társadalomra veszélyes voltával és következményeivel is számolnia kell.

Az egész büntetőeljárás során – Oláh János XVI. r. vádlott többszörösen módosított vallomásán túlmenően - sem merült fel olyan terhelő adat, bizonyíték, amelyből ítéleti bizonyossággal arra lehetne következtetni, hogy II. r. vádlott tudott volna XVI. r. vádlott, illetve más vádlottak bárminemű bűnös tevékenységéről, illetve a XVI. r. vádlott cselekményeiből eredő pénzt vett volna át bárkitől.

Konkrét tények nem támasztják alá, hogy a vádbeli időben a II. r. és a III. r. vádlott között bűnös kapcsolat lett volna. Erre utaló bizonyíték hiányában éppen az állapítható meg, hogy II. r. vádlott nem tudott III. r. vádlott ún. „közvetítői" tevékenységéről, így ahhoz pszichésen nem is viszonyulhatott.

A rendelkezésre álló bizonyítékokból csupán arra vonható következtetés, hogy a vád tárgyává tett időszakban II. r. vádlott nem kapott pénzt III. r. vádlottól, és a HM PNRI tevékenységét illetően semmiféle „szervezeterősítő” tevékenységet nem végezett. Nem vonható következtetés arra sem, hogy a II. r. vádlott tudott volna arról, hogy az ügyészi vád szerinti tettes, vagyis a XVI. r. vádlott részére bárki is anyagi előnyt juttat. Az előbbiek hiányában pedig a II. rendű vádlott büntetőjogi felelősségére megalapozott következtetést vonni nem lehet.

A II. r. rendű vádlottnál vagyongyarapodás nem következett be, gyanús pénzmozgásra sem volt adat, erre vonatkozó bizonyítást az ügyészség nem is ajánlott fel a bíróság részére.

Különös nyomatékkal esik latba, hogy a bizonyítékok mozaikjaiból az a kép áll össze, hogy a váddal szemben a másként történés lehetősége nem hogy nincs kizárva, hanem éppen ellenkezőleg, a bizonyítékok értékeléséből éppen másként történés következik.

A kifejtettek szerint, a rendelkezésre álló bizonyítékokból álláspontom szerint bírói bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a vád tárgyát képező bűncselekményeket II. rendű vádlott elkövette volna.”

Folytatása következik.

Szólj hozzá!