Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

296. Ártatlannak nem dicsőség a felmentés

2019.03.30. 20:42 Viszkisdoboz

Két hónappal ezelőtt kihirdetett ítéletében a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa teljes körűen felmentett a viszkis doboz ügyként elhíresült ügyben az ügyészségi vádak alól.

Az első fokú bíróság ítéletét írásba foglalta, tehát megint léptünk egyet előre a 9. éve folyó büntetőeljárásban.

Kíváncsian vártam az írásba foglalt ítéletet, mert a szóbeli kihirdetéskor kézbesített ítéleti rendelkező rész éppen a viszkis dobozos ügyben nem tartalmazott semminemű rendelkezést, mert azt a tényállást az ügyészség végindítványában – véleményem szerint törvénytelenül – nem minősítette. Minősítés hiányában az általánosan követett bírósági gyakorlat alapján úgy kell tekinteni, hogy az ügyészség a tényállásban rögzített személy cselekvőségét nem értékeli bűncselekménynek és nem is kéri az állam büntetőjogi igényének érvényesítését.

A vitatható ügyészségi álláspont azonban az, hogy a bíróság a vádhoz kötöttség elvének megfelelően nem a jogi minősítéshez, hanem a tényállásba foglalt magatartáshoz kötött, ezért köteles a vádirati tényállásban rögzített terhelti cselekvőséget értékelni akkor is, ha az ügyész a jogi minősítést elmulasztja.

Külön köszönet érte, hogy a katonai tanács az ügyészség álláspontjával értett egyet és értékelte a viszkis dobozos tényállást is írásba foglalt ítéletében. Így nem kerülhet sor egy újabb megismételt eljárásra azon a címen, hogy az első fokú bíróság nem merítette ki a vádat.

Az persze nonszensz, hogy pont az ügy zászlós hajóját nem volt hajlandó az ügyészség végindítványában minősíteni, holott perbeszédében a katonai ügyész a bizonyítékokat értékelve úgy foglalt állást, hogy én vagyok a szavahihető és nem a koholmány kiötlője. Ugyanakkor azonban nem felmentésemre tett indítványt, hanem úgy tett, mintha nem is létezne ez a vádpont.

A bíróság tényállást ugyan nem tudott megállapítani a viszkis dobozos ügyben, de indokolásában számot adott a rendelkezésre álló bizonyítékokról és értékelte azokat, vagyis e tényállásban rögzített vád alól is felmentett. Vagyis az én vallomásomat fogadta el Oláh János vallomásával szemben.

Ha valaki azt hiszi, hogy a felmentő ítéleti rendelkezés egy ártatlan ember esetében dicsőség, az téved! Inkább szomorúságra ad okot, hogy erre kilenc évet és ki tudja még hány évet kell várni.

A bíróság a felmentő rendelkezését az ítéletében a legrövidebben, néhány mondattal indokolja. Mert ezen nincs mit rágódni, nincs mit magyarázni.

A lényeg, hogy a Kaposvári Törvényszék (2013) után a Debreceni Törvényszék (2019) a lefolytatott bizonyítási eljárást követően újra felmentett az ügyészég vádja alól.

 Az ügyészség fellebbezett, így a határozat nem lett jogerős.

gyalog-galopp.jpg

                                Rolland lovag tovább harcol...                 (fotó: librarius.hu)

Most mi következik?

Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az ügyiratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján – hamarosan felterjeszti a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsához, mint másodfokú bírósághoz.

A másodfokú bíróság mellett működő ügyészség az ügyiratokat az indítványával egy hónapon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben két hónapon belül megküldi a másodfokú bíróságnak. Arra már gondolni sem merek, hogy erre még egy hónappal rá is fejelhetnek.

Ügyészi fellebbezést nem láttam még, mert a katonai ügyészek felmentésem elleni fellebbezését az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség akár még vissza is vonhatja. Ebben persze kár gondolkodni, mert ezek az ügyészek elmennek a falig, s ha onnan lepattannak, akkor is újra és újra nekirugaszkodnak. Saját megtépázott presztízsükért folytatott ámokfutásuknak úgy tűnik, csak a bíróság vethet véget, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy belső ellenőrzéssel sem rendelkeznek.

Az ügyészi indítvány után a másodfokú bíróságot először meg kell alakítani. Ennek oka, hogy a korábbi másodfokú bírósági tanács eljárása kizárt, mert a vádemelés előtt (2011) a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos nyomozási bírói határozatok elleni fellebbezések tárgyában határozatokat hoztak.

A másodfokú bírósági tanács elnöke valamikor majd kézbesíti az ügyészi fellebbezést, amire észrevételt lehet tenni.

Az idén talán még a tárgyalást is kitűzi az ügyiratok érkezésétől számított 2 hónapon belüli időpontra.

Az ügy soron kívüliséget élvez a megismételt eljárásra tekintettel, de erre ne vegyünk mérget, mert a törvény nem ír elő a bíróság számára meghatározott határidőt.

Tehát ül, vár és vár! Esetleg észrevételez. Majd megint vár, vár!

5 komment

295. Fellebbezett az ügyészség a Tábornok-perben

2019.02.05. 18:01 Viszkisdoboz

Szeretünk Rolland! Én és a családom.

Unalmas lenne az életünk nélküled! Úgy látszik, Te is megkedveltél bennünket, mert nem eresztesz minket.

Megható ez a ragaszkodás a részedről...

Ezért gyorsan ittunk is egy pálinkát az egészségedre!

palinka.jpg

Miért is?

Most kaptam a gyorshírt, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa KB.I.13/2014/239. számú ítéletének reám vonatkozó felmentő rendelkezése ellen – bűnösség megállapítása iránt – Waltner Rolland alezredes, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyész-helyettese három munkanapig gondolkozott, majd fellebbezést jelentett be a bíróságon.

Mondjuk nem vártam mást, de meglepő volt, hogy nem a sajtóból kellett értesülnöm róla, mint korábban.

Hajrá! Akkor rágjuk tovább a gittet!

Egyszer egy barátom azt mondta nekem, hogy a Kúrián fog befejeződni a viszkis dobozos koholmány. Nem hittem neki.

Most meg úgy állunk, hogy ha a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6-8 hónap múlva helyben hagyja az első fokú ítéletet, akkor ügyészi felülvizsgálat folytán (még plusz egy év) kerülök a legmagasabb bírói fórumra, ha pedig másodfokon elítélnének, akkor fellebbezés folytán kerülök fel a Kúriára.

Abba már bele sem merek gondolni, hogy egy újabb megismételt eljárást rendel el a táblabíróság. Budapest, Győr, Kaposvár és Debrecen kilőve. Már csak a Szegedi Törvényszék katonai tanácsa a fogadóképes bíróság. Ha azt is lekaszálják, akkor nem lesz Magyarországon bíróságunk sem.

Nem tudnak veszíteni az ügyészek!

Elmennek a falig és azon is átmásznak, ha kell.

Semmi nem számít: tisztességes ügyészi eljárás, ésszerű határidő etc. Meg egyáltalán. Az ellopott életem.

Kedves Rolland!

További sikereket kívánok!

Ha most aztán előléptetnek ezredessé, remélem, meghívsz a csillagáztató bulidra.

Ott leszek!

12 komment

294. Felmentett a törvényszék a Tábornok-perben

2019.01.31. 19:07 Viszkisdoboz

Csont nélkül felmentett a bíróság a katonai ügyészek minden vádpontja alól.

Ártatlanságomat most már bírósági ítélet is megerősíti. Nem is egy, hanem kettő ténybírósági ítélet.

2019. január 31. napján hirdette ki ítéletét a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a Tábornok-perben.

A katonai bíróság felmentett az összes vád alól. Az első fokú ítélet elleni fellebbezési jogomról lemondtam. A katonai ügyész 3 munkanap gondolkodási időt tartott fenn magának, ezért az ítélet nem jogerős.

2013-ban egyszer már felmentett a Tábornok-perbe csomagolt viszkis dobozos ügyben a katonai tanács Kaposvárott. Akkor a bíróság az egyetlen személyi bizonyítékot, egy gyanúsítotti vallomást kizárt a bizonyítékok közül.

A másodfokú bíróság ezt a felmentést hatályon kívül helyezte és megismételt eljárást rendelt el, ez folyt Debrecenben.

2019-ben a Debreceni Törvényszék ezt a gyanúsítotti vallomást értékelte, mérlegelt és így is felmentett a vádak alól.

iaoktkqturbxy8zogq0y2zmzjq5njk5n2y4odrlowywnwjjogm4ytq1mi5qcgvnkpudaadnaxtnabutbc0dfm0bva.jpg

Remélem, hogy 9 éve tartó vesszőfutásom ezzel talán véget ér. Ha nem, akkor a végső szót a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa fogja kimondani 6-8 hónap múlva.

Azt már fél lábon állva is kibírom.

Köszönöm az Index.hu minden munkatársának, hogy 8 éve folyamatosan megjelenhettem! Nélkülük csak ügyészek olvasták volna a posztjaimat.

Köszönöm, hogy olvastatok és kommentekkel támogattatok!

Köszönöm, hogy hittetek bennem!

48 komment

293. Felmentésemet kértem

2019.01.15. 19:02 Viszkisdoboz

A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a Tábornok-perben 2019. január 15. napján megtartott tárgyaláson folytatta munkáját. Az ügyészi viszontválasz felolvasása után a megjelent vádlottak nyilatkozhattak az ítélet meghozatala előtt az utolsó szó joga alapján.

Apropó. Ügyészi viszontválasz.

A védők védőbeszédeire a katonai ügyészek reflektálhattak. Természetesen ki nem hagyták volna a lehetőséget, hogy megpróbálják menteni a menthetetlent. Az ügyészi viszontválasz 4-5 oldalasra sikeredett, három témakörben tartalmazott ügyészi álláspontot.

Azt nem tudom, hogy fontossági sorrendben haladtak-e tanult kollégáim, mindenesetre házi szakértőjük, Zacher Gábor véleményével kezdték. Azt várja el az ügyészség a bíróságtól, hogy kilenc igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményével szemben a médiasztár toxikológus véleményét fogadja el, mely szerint Oláh János tábornoknak adott tudatmódosító szerek nem voltak hatással a vallomására. A szépséghibája ennek az érvelésnek az, hogy Zacher Gábor a szakértendő személyt nem vizsgálta meg, papírokból „szakértett”. A doktor maga is elismerte, hogy Oláh János a börtönben a vallomástételi időszak alatt a jogszabályok által tudatmódosító szernek minősülő gyógyszereket kapott.

Nekem nem oszt, nem szoroz, hogy Oláh János hétfőn vagy kedden tett-e vallomást, aznap sütött-e a nap vagy sem, szedett-e tudatmódosító szereket vagy sem, elmebeteg volt-e vagy sem, ez az ember hazudott! Hogy bőrét mentse a Honvédelmi Minisztérium állami vezetőire tett hazug vallomásokat.

Aztán következett a szappanoperák világa. Adott egy ex élettársnő, aki hogy bosszút álljon volt hapiján, besétált az ügyészeinkhez és hablatyolt valamit holmi borítékokról, persze minden konkrétum nélkül. Természetesen az ügyészek eme vallomást is bizonyítéknak tekintik, s kérik a bíróságtól, hogy ők is tegyenek így, bár azt nem határozták meg, hogy mégis, melyik vádponthoz is kapcsolódik eme fontos személyi bizonyíték.

Kimaradhatatlan szereplője lettem az ügyészi viszontválasznak. A kreatív büntetőjog élharcosai elmondták: tény, hogy nem minősítették a viszkis dobozos vádpontot, de az úgy általában benne van az ügyben, azt más vádpontoknál (sic!) minősítették. Kérik ebben is a bíróság döntését, minősítsen a katonai tanács úgy, ahogy akarja, csak ítéljen el, az a lényeg.

images_3.jpg                                                Hol van, hol nincs

Az ügyészek szerint én államtitkárként nem voltam hivatalos személy, hanem önálló intézkedésre jogosult dolgozóként irányítottam a HM szakigazgatási szervezetrendszerét. Sőt, hol hivatalos személy voltam, hol nem. A „legfőbb bűnt” azzal követtem el, hogy közigazgatási államtitkári tevékenységem alatt felterjesztettem a honvédelmi miniszternek különféle beszerzéseket miniszteri jóváhagyásra.

Az utolsó szó jogán – szándékom ellenére - kénytelen voltam egy mondatnál többet mondani.

Először a katonai ügyészekhez fordultam. Megkértem őket, hogy végre fejezzék be a kettős beszédet. Van, amit az ügyész elmond a tárgyaláson és van a vádirat, amely meghatározott személy, meghatározott cselekvőségét tartalmazza. Az ügyészi viszontválasz - ami még mindig csak sejtetéseket tartalmaz - és a konkrét vádirat köszönő viszonyban sincs egymással. A vádiratban egyetlen mondat sincs, amely közigazgatási államtitkári tevékenységem körében azzal vádol, hogy jogszabálysértést követtem volna el. Éppen ezért határozottan visszautasítottam, hogy e körben az ügyészség engem lejárató módon nyilatkozzon.

Elmondtam azt is, hogy szakmai szempontból a vádirati cselekmény ügyészi minősítése a törvényes vád kelléke. E nélkül a bíróság érdemben nem tud dönteni. Ugyanakkor elfogadtam, hogy az ügyészség kéri a viszkis dobozos tényállás bírósági értékelését is.

A bírósághoz fordulva magam is kértem a viszkis dobozos tényállás bírósági értékelését, és az utolsó szó jogán indítványt tettem felmentésemre a katonai tanácsnak.

Január 21. és 22 napjain tovább gördül az utolsó szó joga, a még nem nyilatkozó vádlottak kapnak lehetőséget. Ezeken a tárgyalásokon már nem veszek részt, ezt be is jelentettem a bíróságnak.

A bíróság az ítéletét 2019. január 31. napján 09.30-kor a Debreceni Törvényszéken (Debrecen, Széchenyi u. 9., bejárat a Simonffy u. 10. szám felől) hirdeti ki, amelyre mindenkit szeretettel meghívok.

A sajtó képviselői részére tudatom, hozzájárulok ahhoz, hogy rólam hang- és képfelvétel készüljön.

Ebben az ügyben sem nekem kell szégyenkeznem, nekem nincs mit takargatnom!

6 komment

292. Aki bújt, aki nem, jön az ítélet!

2019.01.07. 20:11 Viszkisdoboz

A 2019. január 7. napján a Tábornok-perben megtartott tárgyaláson elhangzott az utolsó két és fél perbeszéd, és ezzel a védők befejezték munkájukat.

Ezekből a védőbeszédekből is megtudhattuk, hogy a tisztességes eljárás uniós és hazai alkotmányos alapelvei csorbát szenvedtek. A katonai ügyészek nyomozása 2010-ben aktuálpolitikai célokat szolgált, törvénytelenségekkel volt tarkított, a vádlottakkal és a tanúkkal szembeni kényszerintézkedéseket vallomások kiszorítására alkalmazták. A nyomozás szakszerűtlen volt, éppen ezért a perben nem derült ki az igazság, csak az, hogy „valaki, valamit hallott”. A büntetőeljárás ésszerű határidőre nem fejeződött be, amiről sem a vádlottak, sem a védők nem tehetnek.

„A mérgezett fa gyümölcse is mérgező” – hívta fel a figyelmet Molnár Lajos védőügyvéd.

Vagyis minden törvénytelenül beszerzett bizonyíték másodlagos felhasználása (más vádlottak, tanúk elé tárását követően tett nyilatkozatok, a szembesítések eredményei stb.) is osztják a törvénytelenség sorsát. Tehát nem lehetséges, hogy a törvénytelenül beszerzett bizonyítékot a bíróság a bizonyítási eljárásból kizárja, majd az annak alapján keletkezett gyanúsított – és tanúvallomásokat pedig értékeli, ami értelemszerűen visszamutat a kizárt bizonyítékra és éppen azt terheli meg, akit az ügyészség megtévesztő magatartása miatt, a törvénytelen büntetlenségi ígéret hatására vallomást tett. Magára és másokra.

Nekem ugyan nincsenek ilyen problémáim, hiszen a viszkis dobozos ügyből mára viszkis doboz nélküli ügy lett, mert az ügyészség ezt a vádpontot nem minősítette és nem is kérte megbüntetésemet a magyar bíróságtól. Sőt, az ügyészség a vádbeszédben azt is elmondta, hogy Oláh János extábornok vallomásával szemben a tanúk és én is (sic!) szavahihetőbbnek bizonyultunk.

Egyebekben pedig szavahihetőnek tekinthető az ügyészek szerint Oláh János, hiszen egy gyors ügyészi végindítvánnyal Oláh János pszichikai bűnsegédje lettem, de a pszichikai segítségnyújtás alapelemeiről (mikor, hol, hogyan, mivel stb. alapkérdésről) nincs semmi a vádiratban. Sőt, azt sem olvastam, hogy arra biztattam volna az exkatonát, hogy: „Lopjál, János!” A pszichikai bűnsegédletemet egy másik bűnsegéden keresztül fejtettem ki az ügyészség szerint, ámbár ez a személy tagadta ezt. Közvetlenül terhelő vallomás, illetve más bizonyíték persze pszichikai bűnsegédletemre sincs.

Itt és most is kijelentem, hogy sem bűnsegédje, sem felbujtója, sem közvetett, sem közvetlen tettese, sem társ tettese, sem semmi egyebe nem voltam Oláh Jánosnak!  

Folytatva a tárgyaláson elhangzottakat.

A bíróság megkérdezte a jelen lévő két nyomozó és vádat is képviselő katonai ügyészt, hogy kívánnak-e viszontválasszal élni? Waltner Rolland honvéd alezredes, a legnagyobb hatalmú főügyészség (KNYF) főügyész-helyettese a következőket válaszolta:

 Waltner Roland.jpeg

               „Egy-két mondatot mondanánk. A következő tárgyaláson.”

A bíróság új határnapokat hirdetett ki. Január 15-én - az ügyészi egy-két mondat után - az utolsó szó hangzik el a megjelenő vádlottak részéről. Aki bújt, aki nem! A bíróság nem várja meg a későn ébredező vádlottakat és nem fog napolni felkészületlenség miatt.

Tartalék napok: január 21. és 22. napjai. Mindenkinek szíve joga, mennyit beszél. Én bizonyosan nem fogom a blogomat felolvasni a bíróságnak, csupán egy mondatot kívánok mondani, amelyben kérem a régen várt felmentésemet.

A bíróság az ítéletét 2019. január 31. napján hirdeti ki Debrecenben, amelyre mindenkit szeretettel meghívok. A pontos időpontot és helyet ezen a blogon nyilvánosságra hozom.

1 komment

291. A Tábornok-per 8. évfordulójára

2018.12.03. 12:31 Viszkisdoboz

Elérkezett ez a nap is, az „újesztendő” első napja a Fapál családban. Ilyenkor pezsgővel kívánunk magunknak sikeresebb és boldogabb új évet. Már nem lázadunk, már nem tervezgetünk. Csak túlélést kívánunk magunknak a következő évre.

Nyolc évvel ezelőtt, 2010. december 3-án jelentek meg hajnalban a katonai ügyészek a lakásunkon, hogy elvigyenek egy kihallgatásra. Szokatlan volt a módszer, szokatlan volt az időpont, hacsak nem lapoztunk vissza a naptárban az 50-es évekhez. Az eljárási szabályok betartásáról nem beszélek, mert azokat azokban az időkben az ügyészeknek nem kellett betartaniuk.

Amíg öltözködtem az egyik ügyész rohangált a házunk előtt, talán azt gondolta, hogy a másik bejáraton elszököm. Saját sorsa elől senki sem szökhet meg, ügyész urak! Meg aztán nem is volt miért.

Az ügyészek nem tartóztattak le, nem vettek őrizetbe, nem bilincseltek meg. Arra szólítottak fel, hogy csak egy személyit vigyek magammal, másra nem lesz szükség (persze néhány óra múlva kiderült, hogy jobb lett volna, ha legalább az órámat magammal viszem). Az ügyészek kocsiba ültettek és kedélyesen beszélgettek. Persze nagy igyekezetükben elfelejtettek szólni a jegyzőkönyv vezetőnek, hogy ő is hajnalozzon, ezért hiába értünk be korán az ügyészségre, nem lehetett megkezdeni a kihallgatást. Az ugyan aggasztónak tűnt, hogy az ügyész utasította az őrszemélyzetet, hogy az épületet nem hagyhatom el, de még mindig bíztam abban, hogy haza mehetek. Talán valami félreértés... Nem tudtam, miért vagyok ott. Nem mondták.

Aztán elérkezett munkaidő kezdete. Az új időszámítás első napját a Gyorskocsiban kezdtem egy rövid kihallgatás után, amitől nem lettem sokkal okosabb.

Jó pár hét eltelt, mire megtudtam, hogy mit is akarnak tőlem. Egy vallomást Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre. Mondjuk időt és energiát spórolhattunk volna, ha azonnal közlik. Azóta se kapták meg. A semmiről továbbra sem tudok vallomást tenni. Soha, sehol, senkitől nem vettem át és nem vittem senkinek korrupciós pénzt.

Ma már tudom, hogy semmi esélyem sem volt, azt így rendezték meg a koreográfusok: nekem börtönbe kellett vonulnom, hogy újság szalagcím legyek és nevem naponta kimondható legyen a Hírtv-ben.

Azóta terhelt vagyok. Nem elkövető. A rendszer terheltje!

Az elkövető ugyanis anyagi jogi, míg a terhelt eljárásjogi kategória.

A törvény szerint a terhelt az, akit bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja terhel, s emiatt büntetőeljárást folytatnak ellene. A terhelt nem azonos az elkövetővel. Az elkövető az, aki a bűncselekménynek a Btk. általános és különös részében meghatározott törvényi tényállását megvalósítja. Az elkövetői minőség szükségszerűen létező objektív kapcsolat a bűncselekmény és valamely személy között. A terhelti pozícióhoz nem szükséges elkövetőnek lenni. Elég, ha az ügyész szubjektíve az gondolja, hogy a terhelt egyben elkövető is. 

Az „alapos gyanú” pedig egy gyanúsítotti vallomás, egy személyi bizonyíték, amelynek alátámasztására semmiféle objektív bizonyíték nincs és nem is volt. Szerencsétlenségemre nem az USA egyik tagállamában élek, mert ott egy gyanúsítotti vallomás arra sem lenne elegendő, hogy kihallgassanak. A magyar jogállamban viszont ez az elkövetői vallomás elég volt ahhoz, hogy 8 évig terhelt legyek. Akkor is, ha az igazságügyi elmeszakértők szerint a vallomástevő korlátozott beszámítási képességekkel rendelkezett. Akkor is, ha a vallomástevő a vallomás megtételekor tudatmódosító szerek hatása alatt állt. Akkor is, ha már maguk az ügyészek is belátták, hogy nem vettem át a vallomástevőtől korrupciós pénzt és nem vittem viszkis dobozba rejtve egy részét a honvédelmi miniszternek.

Kezdődik a kilencedik év és továbbra is egy eljárásjogi kategória vagyok.

Egyre lejjebb csúszok…

A kilencedik évemet egy terhelti pozícióváltással kezdtem meg. Tettesből pszichikai bűnsegéd lettem az ügyészi végminősítés szerint.

Persze alkothatnak újabb és újabb variációkat, de nem szabad elfelejteniük, hogy hozott anyagból dolgoznak.

A semmiből azonban nem lesz semmi.

BUÉK, Ügyész Urak!

img_7708.JPG

Ezt azokra a katonai ügyészekre, akik ez elmúlt 8 évemet meghatározták.

50 komment