Elhangzott az utolsó szó a Tábornok perben 2020. január 27. napján, vagyis semmi akadálya annak, hogy tizedik jubileumi évében a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa másodfokú határozatot hozzon a magyar sajtó által Tábornok-pernek/viszkis dobozos ügynek elkeresztelt ügyben.

2020. február 24. napján 09.00-kor hirdeti ki határozatát a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa. A nyilvános ülés valódi nyilvánosságot jelent, vagyis bárki meghallgathatja a döntés.

A nyomozás majdnem napra pontosan 2010-ben indult.

Az ügyészség 2011 tavaszán vádat emelt.  

2013-ban a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa felmentett az ügyészségi vád alól, azonban az ügyészség fellebbezése alapján a másodfokú bíróság megismételt eljárást rendelt el.

A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa 2019-ben felmentett a katonai ügyészek vádja alól. Az ügyészség azonban megint fellebbezett, így kerültem megint a Fővárosi Ítélőtáblára, amely elbírálja a vádhatóság replikáját.

Sokan kérdezték, mire számítok?

Megismételt eljárásra? Bűnösséget megállapító döntésre? A felmentést megerősítő, jogerős másodfokú határozatra?

Valahol szörnyű kimondani, de eljutottam arra a szintre, hogy teljesen mindegy, csak fejeződjön be ez a hamis, megalázó, méltatlan, alapos gyanú szintjét el nem érő ügyészségi vád alapján folyó büntetőeljárás.

Három büntetőeljárás folyt ellenem ebben a 10 évben, ebből kettőn már túl vagyok, csak ez az egy maradt jogerősen lezáratlan.

Lehet, hogy már az elején fel kellett volna állnom és kikérnem magamnak ezt a méltatlan eljárást. A törvénysértő ügyészi magatartást a nyomozati szakban. Az indokolatlan előzetes fogva tartást. A megalapozatlan vádemelést. A 9 éve tartó bírósági eljárást.

De nem vagyok hős.

                                         Csak katona és jogász (fotó: MTI)

Éppen ezért minden bírósági tárgyaláson megjelentem, és együttműködtem a bíróságokkal és még az ügyészséggel is.

Miért is?

Mert hiszek abban, hogy az igazságszolgáltatás nem a politikai szereplők, nem az ügyészség, és nem a sajtó, hanem a független bíróság feladata.

De elég volt. Legyen vége!

Régóta nem érdekel már, hogy miért, és főként kinek az utasítására kellett engem az ügyészségnek három büntetőügyben is kriminalizálnia, a sajtó politikailag meghatározható részének pedig karakteremet módszeresen legyilkolnia.

Személyes tapasztalatokat szerezhettem a magyar börtönviszonyokról. Voltam tettestárs, voltam fizikai bűnsegéd, voltam pszichikai bűnsegéd is ebben a szépséges 10 évben.

Legjobban azonban végérvényesen felmentett szeretnék lenni!

Normális életet élni, mint a legtöbb ember.