Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

  • látjátok feleim szümtükkel: @AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: "Ha valaki előkészületeket egy bűncselekményre, akkor is elítélhető... (2018.12.08. 21:02) 291. A Tábornok-per 8. évfordulójára
  • krokodil2008: Az aktív vesztegetők akkor még kaphattak "mentességet" meghatározott esetekben. Szóval ebben semmi... (2018.11.10. 10:27) 290. Perbeszéd az ügyészségi „koronatanú” érdekében
  • Mzperx: kissiú! Ha, meg nem volt annyi, akkor meg hagyják már békén a büdös francba!!! Rohadt aljas állam ... (2018.11.09. 22:02) 288. A védők is elfáradtak
  • krokodil2008: Szomorú olvasni amit a védők teljesítményéről ír. De sajnos nem példa nélküli. Az átlagember, mint... (2018.10.09. 14:54) 289. Debrecen, az nem Kaposvár!
  • Hajnali Blogger: Időről időre beleszaladok ebbe a történetbe, és mindig azzal az érzéssel távozom, hogy tanítani ké... (2018.06.20. 22:03) 286. Rágjuk a gittet!

Linkblog

286. Rágjuk a gittet!

2018.06.20. 21:29 Viszkisdoboz

Az 50-es évek hangulatát idéző volt a Tábornok-per nyomozati szakasza, szinte már a történelem homályába vész. A katonai ügyészek 2010-ben a jogszabályokat átlépték, kényszervallatásokat végeztek, a herék ugyan nem roppantak, a körmök is a helyükön maradtak.

És ahogy az lenni szokott a megtervezett perekben, emberre, vagyis konkrét célszemélyekre mentek rá az ügyészek, és ez a méltatlan magatartásuk rendre visszatért a kaposvári és debreceni tárgyalási vallomásokban.

Aki hajlandó volt akárcsak ”gondolni” arra, hogy a volt állami vezetők korruptak voltak, annak nyíltak a rácsok. Akik erre nem voltak hajlandók, visszamehettek gondolkodni a börtönbe. Volt olyan is, aki megreccsent és legális drogokkal megtömve engedelmes bábja lett az ügyészeknek. Vádalku és több mint 6 év börtön lett volna az „együttműködés” ára. Erre csak annyit mondott az elmeorvos szakértő, hogy ép tudatú ember ilyen alkut nem ír alá. E korlátozott beszámítási képességű személy valótlan nyomozati vallomása miatt vagyok 8 éve taccsra téve. Ő Oláh János.

Nekem is meg lett volna a szerepem, de nem voltam hajlandó szabadulásom fejében azt hazudni, hogy a honvédelmi miniszter korrupt volt, amikor nem volt az. A büntetésem 8 éve tartó büntetőeljárás, gyakorlatilag a közügyektől való eltiltás, ide értve az ügyvédi tevékenységem felfüggesztését is.

De.

Nem sikerült az ügyészeknek sem az őrületbe, sem a halálba hajszolniuk, pedig volt, amikor három büntetőeljárás is folyamatban volt ellenem és a médiumok naponta karaktergyilkoltak. Mindezek ellenére nem lettem alkoholista, nem lettem drogos. Családomat sem hagytam el, sőt született két szép lányom a másik négy gyermekem mellé.

csalad_2018.JPG

Eddig a bíróságok minden ügyészi vád alól felmentettek. Bűncselekmény hiányában. A Tábornok-perben is, de az ismétlő fokozaton van 4 éve. Védőbeszédek zajlanak, a bíróság és az ügyészség hallgat. Mi meg csak rágjuk a gittet.

A Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hozom nyilvánosságra. Most újabb fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

„VIII. A védelem bizonyítékai

Az ügyészség a vádat egy személyi bizonyítékra alapította. II. r. vádlott bűnösségét a II. r. vádlott és a vádlott társak is tagadták. Még azok is, akik magukra terhelő vallomást tettek. A vád tanúi a II. r. vádlottra semmilyen értékelhető információval nem szolgáltak. Az I/9. vádpont esetében a védelem tanúi egyértelműen cáfolták Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, és a vádirattal szó szerint megegyező vallomásának valóságalapját. A védelem a bizonyítékok tükrében állítja, hogy Oláh János által vallomásában előadottak objektíve nem történhettek meg. Az ügyészségnek lehetősége lett volna egyéb bizonyítékok beszerzésére, de hivatali kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügyészség a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket, a Be. szabályait megszegve a nyomozás során nem tárta fel. 

A vád által megjelölt bizonyítékok közül kizárólag Oláh János, XVI. r. vádlott gyanúsítotti vallomása tartalmaz olyan információt, melyen a vád alapul, így a vád szerint II. r. vádlott bűnösségét alátámasztó e „bizonyítékot” az alábbiakkal cáfolom:

1. II. r. vádlott eddig az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, miszerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.

„A bűncselekmény elkövetését nem ismerem el, a bűncselekményt nem követtem el, nem ismerem el a gyanúsításban szereplő cselekményeket. Nem állapodtam meg Oláh János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal, N. Dénes psz-el sem, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy én Oláh Jánostól dandártábornoktól, az én irodámban 12 millió forintot vettem át 2006. év elején” (2010. december 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 4. oldal 2. és 5. bekezdés, 804. naplószám)

„Korábbi vallomásomat fenntartom, továbbra is állítom, hogy Oláh János dandártábornoktól, de mástól sem vettem át ún. visszaosztott pénzt, de semmilyen pénzt sem.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 6. oldal 1. bekezdés, 804. naplószám)

„Határozottan kijelentem, hogy nem állapodtam meg sem Oláh dandártábornokkal, sem N. Dénessel, és L. dandártábornokkal sem, hogy gazdasági társaságoktól visszaadott pénzből részesüljek. Nem is kaptam pénzt.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 9. oldal 5. bekezdés, 804. naplószám)

„A szembesítés során Oláh dandártábornok azt mondta, hogy előbb Tápiószecsőn, majd Táborfalván volt egy találkozó, akkor mi beszéltünk, de ezt Ő mondja nem én. Ilyen találkozó nem volt.”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 11. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Ügyészi kérdésre elmondom, hogy Oláh János dandártábornok, L. Attila dandártábornok, N. Dénes és én köztem, mely az ún. visszaosztott pénzekre vonatkozott volna. Egyáltalán nem volt ilyen találkozó és semmilyen visszaosztott pénzről nem beszéltünk, sem akkor, sem később”

Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre nem volt jellemző, hogy ő a saját névnapját, vagy születésnapját megünnepelte volna és nem lehetett neki vinni kisebb ajándékot sem. Szóbeli vagy smsbeli köszöntésen kívül nem fogadott el semmit sem.” (2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 12. oldal 2. és utolsó bekezdés, 804. naplószám)

„Azon ügyész kérdésre, hogy kértem-e vissza pénzt a magyar honvédséggel szerződésében álló gazdasági társaságok vezetőitől, vagy alkalmazottaitól, vagy volt-e egyáltalán ilyen megállapodásom, a válaszom nem. Egyébként sem tartottam cégekkel kapcsolatot, a cégek vezetőit sem engedtem be az irodámba, nem tartozott hozzám a terület….”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 13. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Oláh János szemedbe mondom, énnekem nem volt olyan megállapodásom N. Dénessel, de mással sem, hogy rajta keresztül pénzt kérjek vissza, nem is keresett meg engem ilyen kéréssel….Én ennek megfelelően nem is kaptam sem N. Dénestől, sem tőled, de mástól sem olyan pénzt, mint amiről te az előbb beszéltél. Mivel nem kaptam tőled pénzt, így nyilvánvalóan másoknak sem adhattam tovább.” (2010. december 16. napján kelt Oláh Jánossal történő szembesítésről készült jegyzőkönyv 3. oldal 1. bekezdés, 889. naplószám)

„Egy gazdálkodó szervezet, egy kht. egy támogatási megállapodással kap egy x összeget, a szakmai főosztályok meghatározzák, hogy milyen célra költheti el, ezt követően minden kérdésben önállóan dönt. Hogy ennek a pénznek az elköltését a társaság miként és hogyan oldja meg, az a gazdálkodó szervezet saját hatásköre, így tehát nincs felterjesztés, jóváhagyás. Ezért érthetetlen számomra az a vízió és fikció, hogy itt bármilyen segítség kellene felső szintről ahhoz, hogy elköltsék a pénzüket, vagy erősítsék a katonai szervezetet, vagy bármi más történjen. A katonai ügyészség és senki nem tud olyat mutatni, hogy bárki vonatkozásában aláírtam volna olyan beszerzéseket vagy mást, ami a gazdálkodó szervezet saját hatáskörébe tartozott.” (Kaposvár Törvényszék, 24. tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 1. bekezdés)

„Államtitkári időszakom alatt akár belső ellenőrzési, akár titkosszolgálati jelentésben nem olvastam olyat, hogy felfelé pénzt kell adni.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 5. bekezdés)

„Oláh János XVI. r. vádlott nyomozás során tett vallomása nem felel meg a valóságnak. Továbbra is állítom, hogy sem III. r. vádlottal, sem mással nem állapodtam meg, hogy a vádirat szerinti visszaosztott pénzekből részesüljek. Ebből kifolyólag ilyen pénzt sem a III. r., sem a XVI. r. vádlottól és mástól sem kaptam. Mivel ilyen pénzt nem kaptam, ebből következően nem is továbbíthattam.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 2. bekezdés).

A II. r. vádlott a Kaposvári Törvényszéken már egyszer elmondott vallomását ismételte meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.

A II. r. vádlott vallomásában részletesen kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmény miért nem történhetett meg, miért életszerűtlen. Az egész eljárás alatt II. r. vádlott szavahihetősége nem kérdőjeleződött meg. Ezért arra kérem a bíróságot, hogy II. r. vádlott vallomását teljes egészében fogadja el.

2. Valamennyi vádlott társ az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II. r vádlottra.

Tekintettel arra, hogy semelyik vádlott társ sem nyomozati, sem a bírói eljárásban tett vallomása nem tartalmaz II. r. vádlottra vonatkozó terhelő információt, adatot, ezért azokat hosszasan jelen védőbeszéd keretében nem kívánom idézni, csupán néhány a védelem álláspontját különösen alátámasztó vallomás részletre kívánok utalni az alábbiakban:a) L. István Attila dandártábornok, I. r. vádlott vallomása:

„Sorolta a minisztérium volt és akkori vezetőit, akikről, különösen Juhász Ferenc volt miniszterről, Fapál László államtitkárról, Zámbori Mihály kabinetfőnökről, Gömbös János miniszteri biztosról, Szekeres Imre miniszterről és bizonyos cégekkel való kapcsolatukról mondjak terhelő adatokat. Ekkor megint elővett egy több oldalas, gépelt iratcsomót, ami egy szürke papír mappában volt és abból felsorolt különböző cégeket, pl. Nyíruncia Kft, főleg olyanokat, amelyek a minisztériummal szerződéses kapcsolatban álltak a különböző inkurrencia értékesítések vagy megsemmisítések kapcsán. Kérte, hogy ismerjem be az általam egyébként el nem követett bűncselekményeket, mivel én ott voltam főosztályvezető, nekem látnom kellett, hogy mit művelnek a minisztérium vezetői, de ha nem emlékszem, ő segít nekem, hogy mire kellene emlékeznem.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 7. oldal)

„Ezért is érthetetlen számomra az a vádbeli állítás, hogy bármilyen megállapodásnak részese lehettem volna, amelyben az Oláh János és H. András mellett közvetítő útján Fapál KÁT is érintve lett volna. Fapál úr akkor lett KÁT-nak kinevezve, kizártnak tartom, hogy mint jogvégzett szakember, kockáztatja állami pozícióját holmi összegek elfogadásával.”

„Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál KÁT úrral kapcsolatosan. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál KÁT úrral! Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.”(Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 22. oldal)

„A vádpont szerint egy megállapodás részese lennék, mi szerint Oláh Jánossal és Fapál Lászlóval N. Dénes közvetítésével megállapodásban vettem volna részt.

Mindezek ellenére kijelentem, hogy jómagam semmiféle megállapodásban nem vettem részt amelyet ez az al-vádpont megfogalmaz. Kizártnak is tartom, hogy egy ilyen megállapodás bárki között is megszületett volna. Annál is inkább mert a valamit, valamiért logika szerint, nem hogy növekedett volna a HM PNRI feladatrendszere, hanem még pár hónap múlva meg is szűnt a HM PNRI. Miért is kellett volna adni akkor pénzt a KÁT-nak. Másrészt a HM PNRI elöljárója tudomásom szerint a Kabinetfőnök volt, aki dönthetett a HM PNRI feladatbővítéséről. …..

Nem vettem részt semmilyen pénz gyűjtögetésben, hogy azt a N. Dénesnek odaadjam, mint ahogyan ezt a vádirat tartalmazza. De nem is tudtam volna, hiszen nem álltam semmilyen kapcsolatban vállalkozásokkal.

Minden alapot nélkülöz az a vádirati állítás, hogy pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken pontosan meg nem állapítható összeget adtam át N. Dénes III. r. vádlottnak. Mivel neki én pénzt nem adtam, így nem is továbbíthatta azt a Fapál László részére. Ugyanezen okok és logika alapján az sem igaz, hogy a 23. o. 3. bekezdése szerinti 12 millió Ft összeadásában részt vettem volna.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 27. oldal)

Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál közigazgatási államtitkár úrral kapcsolatban. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál úrral. Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.” (Debreceni Törvényszék, 25. számú tárgyalási jegyzőkönyv 39. oldal).

Az I. r. vádlott a terhére rótt bűncselekményt, illetve abban II. r. vádlott szerepét tagadta.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 705. naplószám) I. r. vádlottat 2011. augusztus 10. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően I. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Újabb kérdésre kijelentem, hogy nincs tudomásom arról, hogy dr. Fapál László vagy Juhász Ferenc érintve lett volna azokban a cselekményekben, amelyeket a Budapesti Katonai Ügyészség vesztegetés bűntette miatt velem szemben indított eljárásban vizsgált.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

b) H. András dandártábornok, IV. r. vádlott vallomásai:

„Dr. Fapál Lászlóval való kapcsolatfelvétel vonatkozásában azt tudom elmondani, hogy nem emlékszem ilyen kezdeményezésre, amennyiben lett volna, az csak arra vonatkozhatott, hogy az igazgatóság valamennyi állami vezetői – miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár – szinten bekövetkezett változást követően az illetékes urakat és hölgyeket megkereste egy bemutatkozó céginformációs előadás keretében, melynek során vázoltuk a cég szervezeti és feladatrendszerét, lehetőségeit. Itt sem lehetett szó másról, ha egyáltalán ez a beszélgetés megtörtént.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal)

„Továbbra is határozottan cáfolom, hogy kenőpénzek visszaosztásában, elosztásában, vagy arról szóló megbeszélésen részt vettem, illetve arról tudomással bírtam volna.”

„Fapál urat 2001. vagy 2002. óta ismerem, a Zrínyi Kht.-nál dolgozott és egy egyeztető cégszerű megbeszélésen találkoztunk. Ezután akkor találkoztunk újra, amikor államtitkár lett. .N. Dénesről annyit tudok, hogy vállalkozó, a Zrínyi Kht.-tól kapott megbízást, de mi nem dolgoztunk vele. Nem tudok arról, hogy bármelyikük pénzt kapott volna és arról sem, hogy Fapál úr akár a N. Dénes útján, akár közvetlenül pénzt kapott volna.”

„Nem volt olyan beszélgetés, ahol beleegyeztem volna, hogy L. és Oláh tábornok úr felvegye a kapcsolatot N. Dénessel.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal)

„Szeretném külön hangsúlyozni, hogy semmiféle utasítást arra nem adtam, hogy bármiféle negatív értelmű kapcsolatot Fapál államtitkár úrral vegyenek fel, ez rosszindulatú rágalom.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 4. bekezdés)

„A vádiratban szereplő Dr. Fapál Lászlóval történő kapcsolatfelvételt nem kezdeményeztem. Ha megtörtént is, az csak arra vonatkozhatott, hogy számára is, mint a HM vezetésébe újonnan került állami vezetőnek bemutassuk az igazgatóság feladatrendszerét. Ezt tettük minden hasonló korábbi esetben is, ha alárendeltségünk megváltozott, 2001. és 2005. között 3 alkalommal, vagy ha a felső szintű vezetésbe új ember került (Debreceni Törvényszék, 34. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal).

Megjegyzés: IV. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy IV. r. vádlott magára nézve az alapeljárásban részben terhelő vallomást tett.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 663. naplószám) IV. r. vádlottat 2011. június 08. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően IV. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy – mint ahogy már az ellenem büntetőeljárást folytató Budapesti Katonai Ügyészségen is elmondtam - nincs semmi konkrét tudomásom, információm arról, hogy Dr. Fapál Lászlónak a büntetőeljárás tárgyát képező korrupciós, vesztegetési ügyhöz bármiféle kapcsolata lenne.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

c) N. Imre, VIII.r. vádlott vallomása:

„Waltner Roland megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozólag, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem kire gondol? Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert, az előző minisztert és a közigazgatási államtitkárt. Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó, ha egyszer találkoztam a fenti urakkal…Erre ő mondta, hogy akkor menjek  vissza a börtönbe és még gondolkodjak.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/7 alatt csatolt vallomás 4. oldal)

„Egyetlen egy igazi okot találtam a vizsgált időszakban, hogy mi lehet a tényleges oka az előzetes letartóztatásomnak. 2010 októberében, amikor egy két perces kihallgatást követően megkérdeztem Waltner Rolandot, hogy mit akarnak tőlem, mivel az elmúlt négy hónap során nem bírtam rájönni, hogy mi az igazi oka az előzetes letartóztatásomnak. Erre ő azt kérdezte, hogy tudok-e arról, hogy a HM előző szocialista vezetői (miniszterek, államtitkárok) kaptak-e visszaosztott pénzt. Mire azt válaszoltam, hogy személyesen nem is igazán ismertem ezen magas rangú vezetőket. Erre, jelezte az ügyész, hogy akkor menjek vissza a Venyigébe gondolkodni.” (Debreceni Törvényszék, 41. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal)

A VIII. r. vádlott bírósági vallomása bizonyítja, hogy a katonai ügyészség nem elfogulatlanul, hanem konkrét beosztású személyekre próbált vallomást tetetni az előzetes letartóztatás kényszerében lévő vádlottaktól.

d) N. Dénes, III. r. vádlott tárgyalási vallomása:

A III. r. vádlott a nyomozás során nem tett vallomást.

„Megalapozott gyanúm, hogy Oláh János dandártábornok kényszer vagy erős pszichés befolyás alatt…koholta meg ellenem, Dr. Fapál László, …ellen felhozott vádakat.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/4 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„A vádiratban szereplő cselekményt én nem követtem el, soha nem közvetítettem Oláh János és L. Attila, Fapál László között” (Debreceni Törvényszék, 25. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 53. oldal)

III. r. vádlott a tárgyaláson több alkalommal kifejtette, hogy Oláh János vallomását fikciónak tekinti.

e) T. István ezredes, X.r. vádlott tárgyalási vallomása

„A kihallgatások során, kifejezetten hangsúlyoztam, hogy csak sejtéseim benyomásaim vannak. … De meggyőződéssel állítani nem tudtam, hogy következtetéseim helyesek, mivel nem vettem részt az eseményekbe, nem láttam, nem beszéltünk ilyesmiről.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„Fapál államtitkár úr nevét egyszer említettem a vallomásomban. Annyira jelentéktelen és súlytalan volt, amire emlékeztem, hogy nem hittem, hogy majd bekerül a jegyzőkönyvbe.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 15. oldal utolsó előtti bekezdés)

„Azt sem mondhatom, hogy derékszíjhoz bilincselve kellemes volt végignézni, hogy az Oláh tábornokon már nincs, mert már kiengedték, és bűnbáró arccal olvassa fel kis füzetéből a válaszait a szembesítéskor, nehogy eltévessze a kérdésekre az elvárt válaszokat.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 18. oldal 3. bekezdés)

„Rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem ezek a kérdéskörök érdeklik a vizsgálókat, hanem az, hogy mit tudok az ún. visszaosztott pénzekről, ebben kik voltak benne. Ezen kérdésekre adott válaszaimban már megmutatkozott, hogy minden konkrét ismeret nélkül próbáltam megfelelni az ügyészség igényének.” (Debreceni Törvényszék, 48. számú tárgyalási jegyzőkönyv 14. oldal)

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 655. naplószám) X. r. vádlottat 2011. június 07. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően X. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„… én tudtam, hogy Ő (megjegyzés: Fapál László) kicsoda, de meggyőződésem, hogy Ő nem tudhatta, hogy én ki vagyok. A Budapesti Katonai Ügyészségen vesztegetés bűntette miatt folyó eljárásban én már nyilatkoztam a dr. Fapál Lászlóval kapcsolatban feltett kérdésekre a katonai ügyész úrnak, jelenleg sem tudnék mást elmondani, mint a gyanúsítotti jegyzőkönyvemben foglaltakat.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam. Megjegyzem, a X. r. vádlott katonai ügyészi kihallgatása során a Tábornok-per nyomozati szakában jegyzőkönyvezett kérdést a II. r. vádlottal kapcsolatosan nem olvashatunk.

Takács ezredest a II. r. vádlott valóban nem ismerte, Kaposvárott, az első tárgyalás ebédszünetében mutatkoztak be egymásnak. Akkor Takács ezredes bocsánatot kért és azt közölte a II. r. vádlottal, hogy azért „gondolt” a II. r. vádlottra gyanúsított vallomása során, mert a katonai ügyész a II. rendű vádlottról kérdezte.

Megjegyzés: X. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy X. r. vádlott bár bűnösségét tagadta, de tárgyi oldalról nézve részben beismerő vallomást tett.

3. Az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6, I/7., I/8. vádpontok szerint a vád által, illetve a vád indítványára meghallgatott tanúk vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II.r vádlottra, sőt egyáltalán semmilyen információt nem tartalmaz II. rendű vádlottra vonatkozóan.

Tekintettel arra, hogy az eljárásban igen nagy számú tanú került meghallgatásra, akik közül senki sem tett még csak említés szintjén sem semmit II. r. vádlottra vonatkozóan, ezért ezen nyilatkozatokból nem tudok idézeteket kiemelni.

4. A védelem tanúi (I/9. vádpont)

Juhász Ferenc tanúvallomása

„…a Honvédelmi Minisztérium olyan minisztérium lett, ahol a miniszter nem köszöntette meg a közvetlen munkatársait, ugyanakkor nekik is tilalmazott volt a minisztert köszönteni. Ezt mindenki tudta. Egyetlenegy születésnapomon vagy névnapomon nem járt nálam itallal delegáció, a kollégák közül pedig végképp senki, aki ilyen módon akart volna meglepni. Mindezekre tekintettel népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a viszkis doboz teóriát.”

„Soha nem kértem, soha nem kaptam, és soha nem kezdeményeztem pénz megszerzését az itt mögöttem ülő uraktól és másoktól sem.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26-27. oldal)

Zámbori Mihály tanúvallomása

„Juhász Ferenc miniszter úr kategorikusan megtiltotta és szóban jelezte a vezető állomány felé, a vezető állomány pedig a saját alárendeltjei felé azt az utasítást, miszerint nem lehet megajándékozni és megköszönteni. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bárki is végigvonul a folyosón a miniszter úrhoz egy üveg itallal, hiszen a tiltás mindenkire vonatkozott, tehát a közigazgatási államtitkárra és a portásra is.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal 13. bekezdés)

„Nincs tudomásom arról, hogy bárki, köztük Fapál úr pénzt kapott volna.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal 6. bekezdés)

L. Györgyné tanúvallomása

„Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens, vagy a titkárság vezetője, vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna Oláh urat miközben átmegy a miniszterhez.”

„Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, megköszönteni.”

„… Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tárolunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenő szobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 30. oldal 2-4. bekezdés).

Oláh János dandártábornok, XVI. rendű vádlott tanúvallomása

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 699. naplószám) XVI. r. vádlottat 2011. június 24. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően XVI. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Az eljáró ügyész a tanú elé tárja a Budapesti Katonai Ügyészség B.IV. 165/2010. számú, 2010, május 10. napján kelt folytatólagos jegyzőkönyvét, mely Oláh János dandártábornok gyanúsított kihallgatásáról készült. Az ügyész felolvassa a jegyzőkönyv 27. oldalán tett gyanúsítotti nyilatkozatokat.

Ügyész: Kérem nyilatkozzon arról, hogy ezt a vallomást fenntartja-e?

Válasz: Kijelentem, hogy erre a kérdésre élni kívánok a vallomás megtagadásának jogával, nem kívánok erre a kérdésre válaszolni, illetve a felolvasott vallomásomban szereplő tényállással kapcsolatban sem kívánok a további kérdésekre válaszolni.”

Oláh János dandártábornok gyanúsítottként büntetlenül állíthatott valótlant, tanúként azonban igazmondásra kötelezett. A védelem álláspontja szerint Oláh János dandártábornok azért tagadta meg a vallomástételt, mert nem akarta Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és a II. r. vádlottat hamis váddal illetni, és egyben hamis tanúvallomást tenni.

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

Dr. L. László János vezérőrnagy tanúvallomása

Dr. L. László János tanúvallomása megerősíti a védelem azon álláspontját, hogy a vádirati történeti tényállás valótlan és, hogy az ott leírt cselekmények, úgy és abban a formában nem történhettek meg.

„…Mindezt figyelembe véve H. és L. tábornoknak nem volt köze a PNRI átalakításához, legfeljebb akkor, amikor megkapták a döntést.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 20. oldal utolsó bekezdés).

„…Hogy melyik feladat hová került, történt-e kiszervezés….L., H. és Oláh tábornokoknak ebben a kérdésben véleményük lehetett, de döntő szerepük nem…” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 7. bekezdés)

„Oláh Úr…nem adhatott utasítást, hogy ki kivel kössön szerződést, mert a HM és az adott főosztály SZMSZ-e erre neki nem adott lehetőséget.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 6. bekezdés)

Dr. B. Attila ezredes tanúvallomása

„Ki van zárva, hogy mint PNRI főigazgatója eldöntse, hogy jó pénzért a számára és általa meghatározott céggel fog szerződést kötni és ezért befolyásolja a döntést, illetve a szerződéskötést, ugyanis ehhez befolyásolnia kellett volna a bizottságot és a felső vezetést is, ami szerintem kivitelezhetetlen.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26. oldal utolsó bekezdés)

„Véleményem szerint sem Fapál, sem L., sem H., sem pedig Oláh úrnak nem volt lehetősége beleszólni abba, hogy a gazdasági társaságok kivel kössenek szerződést.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 27. oldal utolsó bekezdés).

A tanúk a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt tett vallomásukat azok ismertetését követően fenntartották a Debreceni Törvényszék katonai tanács előtt.

5. A vádhatóság mulasztásai

A vádemelés alapvető követelménye, hogy be kell szerezni a terhelt bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat. Az ügyészség ezt elmulasztotta. A vádhatóság egyetlen személy, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett - ellenőrizetlen – gyanúsítotti vallomására alapozta II. r. vádlottal szemben a vádat. Az ügyészségnek lehetősége lett volna arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium nemzetbiztonsági rezsim szabályai alá eső területén található operatív eszközök adatait beszerezze (kamerák, hangrögzítő berendezések, beléptető rendszer adatai). Vagyonvizsgálatot is elrendelhetett volna az ügyészség, de nem tette.

Különösen sérelmes, hogy a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket az ügyészség a nyomozás során nem tárta fel. Ennek az volt az oka, hogy ez önmagában megakadályozta volna a vádemelést. Az ügyészség a nyomozati szakban nem hallgatta ki tanúként a II. r. vádlott közvetlen munkatársait, feletteseit, nem tisztázta, hogy Oláh János gyanúsított által előadottak egyáltalán megtörténhettek-e.”

Folytatása következik.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr8814061395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajnali Blogger 2018.06.20. 22:03:46

Időről időre beleszaladok ebbe a történetbe, és mindig azzal az érzéssel távozom, hogy tanítani kéne ezt az esetet, a jogi és az emberi vonatkozásait is. Komolyan, minden elismerésem!