Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

235. Önbírálat - vádkiegészítést javaslok

2016.02.26. 17:49 Viszkisdoboz

A NER eljutott egy olyan fejlettségi szintre, ahol a magyar emberektől már elvárható, hogy együttműködve és segítve a népügyészséget, maguk vádolják meg magukat.

Senki nem kötelezhető ugyan önvádra a törvények szerint, de én felismertem, hogy romlottságom és erkölcstelenségem olyan méreteket öltött, amitől csak akkor tudok tiszta lelkiismerettel megszabadulni, ha önbírálatot gyakorlok.

Töredelmesen beismerem, hogy én, Fapál László, a nemzeti kormány ellensége, milyen galád tetteket követtem el. Ugyan a lakás-ügyben született vádirat 1985-ben kezdődik, amikor honvédtiszté avattak, de ez így nem teljes.

Ezért könyörgöm, az ellenem szóló vádiratot az alábbiakkal egészítsük ki:

„Fapál László (szüleinek csak Lacika) egy másfél szobás tanácsi lakásban született meg Oroszlányon, egy bányász városban, egy fürdőszobás szocialista luxuslakásban. Szüleivel együtt irreálisan alacsony bérleti díj ellenében élt ott 14 éves koráig, majd jelképesnek is alig mondható havi összegért állami kollégiumi elhelyezést kapott Budapesten, középiskolai tanulmányai időszakára. Ezt követően a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatójaként négy éven át ingyenes állami lakhatási juttatásban részesült, mert nem kellett ott sem fizetnie bérleti és egyéb díjakat a kollégiumi elszállásolásáért, sőt még enni is kapott! Ingyér’!”

Valahol végtelen büszkeséggel tölt el, hogy Orbán Viktoron, édes hazánk megmentőjén kívül alig akad ember széles e honban, akinek a lakhatásával annyit foglalkozott volna a sajtó, mint az én lakásommal.

sgforum_hu.JPG

             Fidesz-KDNP 2010-től, amíg le nem váltjuk őket (fotó: sgforum.hu)

Viccet félretéve, ma az ügyészségi vádról és annak bírósági fogadtatásáról szóló néhány gondolattal teszem gazdagabbá a koncepciós perek iránt érdeklődő közönséget.

Nagyon úgy tűnik, hogy a NER-ben megszűnik a törvényes vád és a bíróságok vádhoz kötöttsége. Az ügyészeknek nem kell pontosan körülírniuk cselekvőségedet, ha kilövésre jelöltek ki Orbánék, sőt, a bűnösséged megállapításához még jogszabályt sem kell sértened. Elég, ha a rendszer ellensége vagy! A magasan képzett bíróság majd megtalálja a vétkedet abban, amire te álmodban sem gondoltál!

Jobb helyeken, demokratikus jogállamokban azért a bíróságok elvárják az ügyészségtől, hogy pontosan határozza meg, ki és mit követett el, miben bűnös, és nem árt, ha erre bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A vádirat műfaja pedig nem regény, és nem is életrajz! Egy dolgot kell nagyon pontosan tartalmaznia, a történeti tényállást, amely hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket (az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.).

Nézzük, mi volt az ügyészség konkrét vádja: „Dr. Fapál László vádlott azzal bírta rá az I. r. vádlottat (Juhász Ferenc honvédelmi minisztert) a vagyonkezelői szabályok megszegésére, hogy 2006. május 10-én, annak ellenére, hogy lakását korábban elidegenítésre nem jelölték ki, maga kezdeményezte a miniszterhez címzett méltányossági elbírálást kérő beadványában az általa bérelt lakás elidegenítésre való kijelölését”. Tehát egy kérelem benyújtása miatt lettem felbujtó, ezzel bírtam rá a minisztert a bűncselekmény elkövetésére.

Na, ez ellen a vád ellen a bíróság első fokon bűncselekmény hiányában felmentett.

Ehhez képest miért ítélt el a Fővárosi Törvényszék 23. Bf. tanácsa, mint bűnsegédet?

Először is a tényállást a másodfokú bíróság – eltérő jogkövetkeztetésként (igen, a tényállást jogkövetkeztetésként!) – nemes egyszerűséggel átírta:

„Az I.r. vádlott cselekményéhez dr. Fapál László a lakás igénylését kizáró okok alóli határozatlan időre szóló felmentési kérelem benyújtásával, a határozatlan tartamú lakásbérleti szerződés aláírásával, a lakás elidegenítése iránti kérelem benyújtásával nyújtott segítséget.”

1. Hivatásos katonaként mentesítési kérelmet nyújtottam be a miniszternek (mert korábban lakásveszteséget okoztam), amely nem tartalmazta, hogy a lakást határozatlan időtartamra kértem (egyértelmű iratellenesség az ítéletben) – bűnsegédlet. A miniszter mérlegelési jogkörében döntött, az apparátus javaslatára mentesített, majd határozatlan időtartamra engedélyezte a HM rendelkezésű lakás bérbeadását. A vád nem tartalmazta a cselekvőségemet, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőségem megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig polgári bíróság. A cselekmény, feltéve, hogy bűncselekménynek tekinthetünk egy mentesítésre irányuló kérelmet, elévült.

2. Hivatásos katonaként bérleti szerződést írtam alá a HM Központi Lakásbizottság elnöke által kiutalt HM szolgálati lakás tekintetében. Az állam nevében nem a miniszter, hanem a HM IKH lakásgazdálkodási osztály vezetője írta alá a bérleti szerződést – bűnsegédlet. Mi köze egyébként ennek a honvédelmi miniszterhez? A vád nem tartalmazza a cselekvőségemet, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőségem megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig polgári bíróság. A cselekmény, ha bűncselekmény is lett volna egy bérleti szerződés megkötése, elévült.

3. Nyugállományú katonaként kérelmet nyújtottam be a lakás megvásárlására – bűnsegédlet. Már megint az a rohadt kérelem… Nem volt jogom kérelmet benyújtani a miniszternek? 184 ember kérhette, én nem? A miniszternek nem volt joga dönteni mérlegelési jogkörében? Nincs válasz. A vád tartalmazza, polgári bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, mert már ekkor nem állok szolgálati jogviszonyban. Tehát erről kellett volna érdemben dönteni.

Nézzük a fentiek bírósági indokolását:

Az irányadó tényállásból (a bírónő a maga által önkényesen átírt tényállást tekinti irányadónak) azonban egyértelműen megállapítható, hogy II. r. vádlott közvetlenül a honvédelmi miniszternek alárendelt, a HM tevékenységének tervezéséért, szervezéséért, a feladatok végrehajtásáért felelős közigazgatási államtitkárként, (nem államtitkári minőségemben, hanem szolgálati jogviszonyom alapján, katonaként kaptam lakást még a bírónő szerint is) a HM rendelkezésű lakással kapcsolatos kérelmei benyújtásakor is tisztában volt az I.r. vádlottat terhelő általános vagyonkezelői kötelezettséggel (tisztában voltam azzal, hogy valamennyi jogszabály, különösen a Lakástörvény és végrehajtási rendeleteinek szabályai betartásra kerültek, amely döntések előkészítéséért a HM szakmai apparátusa, mint előterjesztő felelt jogi értelemben és nem a miniszter) és azzal is, hogy az ő határozatlan időre történő lakáshoz jutása, (miniszteri mérlegelési jogkörbe tartozó kérdés volt, mert a mentesítéssel egyidejűleg meg kellett határoznia, hogy a szolgálati lakás határozott vagy határozatlan időtartamra adható bérbe) majd az érintett ingatlan részére rövid időn belül (miniszteri mérlegelési, méltányossági döntési körben, a 10 éven belül beszerzett lakásokat is értékesíteni lehetett) jóval a tényleges értéken alul történő elidegenítése (a lakás vételára a jogszabályoknak megfelelő volt, ha akartam sem tudtam volna többet fizetni érte! Az ügyészség szerint a vételárat a HM apparátusa helyesen számította ki! Milyen tényleges értéken aluli elidegenítésről beszél a bírónő?) a HM rendeltetésszerű működéséhez szükséges vagyonfelhasználáson túlmutat, (a HM rendeltetésszerű működéséhez, vagyonfelhasználásához hozzátartozott, hogy a miniszter évente kétszer köteles volt a szolgálati lakásokat értékesíteni) s mint ilyen, vagyoni hátrányt okozását vonja maga után. (Mint minden állami lakás eladása evidens módon vagyoni hátrányt jelent az államnak, mint tulajdonosnak, mert a bérlői és egyéb kedvezmények miatt a vételár a piaci ár alatt van, de az nem azonos a büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátránnyal.)

A tényállásból azonban arra nem vonható következtetés, hogy I.r. vádlott bűncselekmény elkövetésére irányuló szilárd akaratelhatározása dr. Fapál László II.r. vádlott ott rögzített cselekvősége nyomán alakult ki (vagyis az ügyészségi koncepció megbukott), így az csupán (figyelik, „csupán”. Már csak az hiányzik, hogy milyen kár!) bűnsegédi bűnrészességének megállapítására volt alkalmas. (A kérelmem a bírói koncepció szerint tehát nem rábírás, hanem segítségnyújtás volt a miniszter részére.)

Ez már valódi dráma! Az ügyész szerint én bírtam rá a jogban járatlan minisztert egy kérelemmel bűncselekmény elkövetésére. Én alakítottam ki a miniszter szándékát a bűnözésre. A bírónő szerint meg a miniszter akart bűnözni, és megkért, hogy én ebben segítsem, és nyújtsak be kérelmet, hogy börtönbe kerülhessen. Azért lássuk be, nem túl életszerű, hogy Juhász Ferenc magyar állampolgár felébred egy szép napon és úgy határoz, hogy ma az első embert, aki szembe jön vele a HM folyosóján, azt megdobja egy kecóval, és felszólítja, hogy nyújtson be egy kérelmet, ha van hozzá kedve.

Ne legyenek kétségeik. Ennyi szól rólam az ítéletben. Abszurd, de ezért kaptam börtönt meg vagyonelkobzást.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr848421980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.