Van egy rossz/jó hírem: a félistenek kasztja már nem létezik. A görög-római mitológia mesés félistenei a régmúlt homályába vesztek.
Időnként emlékeztetni kell az állami hatalmat gyakorlókat, hogy a hatalom forrása nem a Fidesz és nem a KDNP, nem Orbán Viktor, hanem az ember. Az adott területen élő emberek összessége, akik természetes hatalmuk egy részéről lemondtak annak érdekében, hogy a maguk fölé emelt közhatalom az ő érdekükben eljárjon. Tisztelje át nem ruházott jogaikat, védelmezze őket és vagyonukat mások kártevéseivel szemben, és a közösség tagjai részére a közjót megvalósítsa.
2016-ra eljutottunk oda, hogy a gondolkodás nélkül megfelelni akarás tömegei kezdik tolni a vezér szekerét. Lassan a gondolatait is kitalálják. A miniszterelnök pedig csak ennek az egymillió új munkahelyesnek szónokol, nekik csurrant-cseppent. 9 millió ember pedig remény és politikai képviselet nélkül maradt. Az ország az alternatívát jelentő politikai ellenzék és az államszervezeti kontroll hiányában menthetetlenül összeomlás felé sodródik.
Formálissá vált a jogállamiság, nem működik a hatalommegosztás. Nincs fék és ellensúly az államszervezetben, amely a magát polihisztornak hívő miniszterelnök ámokfutásának gátat szabna.
Egyetlen reményünk maradt: a harmadik hatalmi ág. A bírói kar. Az emberi jogok őrzője.
Ezért a bíráknak meg KELL őrizniük személyes függetlenségüket olyan körülmények között is, amikor a kormánypárt már megszállta és gyakorolja az igazgatási hatalmat a bíróságok felett.
Az általuk gyakorolt „igazságszolgáltatás” nem Handó Tündéé, nem a Törvényszék elnökéé, hanem a mienk, embereké!
Az ember vele született tulajdonsága és joga az igazságszolgáltatás, amelyet – életünk, szabadságunk és vagyonunk közvetlen védelme kivételével – átruháztunk rájuk, hogy egy formalizált eljárás során – bizonyítékok alapján - döntsenek jogosról vagy jogtalanról, ártatlanságról vagy bűnösségről.
(fotó: 168óra)
A bírók nem félistenek, nem kényük és tetszésük szerint ítélkeznek.
Nekünk, embereknek pedig jogos elvárásunk, hogy a bíró bárminemű befolyástól mentesen, kizárólag a törvények alapján hozza meg jogi normaként viselkedő döntését és védelmezze emberi jogainkat!
Mert az a bíró, aki a függetlenségét akként értelmezi, hogy azt csinálok, amit akarok, ahol a tények zavaró körülményként jelentkeznek, az alkalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot. Az a bíró, aki a jogszabályi előírásoktól is függetlenné teszi magát, vagy a médiumok útján manipulált közhangulatnak akar megfelelni, az szintén alkalmatlan. Az a bíró, aki nem tudja kikapcsolni szubjektumát, személyes politikai szimpátiáját és így ítélkezik, szintén alkalmatlan. Az a bíró, aki ennél tovább megy, és utasítást fogad el az ítélet tartalmára nézve, vagy e nélkül is ítéleti döntésével meg akar felelni a politikai hatalmat gyakorlók elvárásainak, az nem csak alkalmatlan, de méltatlan is a bírói talárra.
A harmadik hatalmi ágat persze nem könnyű rabigába hajtani. Akadnak azonban olyanok, akik saját gyengeségük miatt hajlandóak személyes függetlenségüket feladni és a politikai hatalmat döntéseikkel kiszolgálni. Olyan döntéseket hoznak, ami kedves a politikai megrendelőnek, kedvesebb a politikai vezetőnek. Hiszem, hogy ők vannak kevesebben.
A függetlennek megmaradók feladata pedig nem túl bonyolult. Ma is olyan döntéseket kell hozni, amit holnap, egy demokratikusan működő államszervezetben is vállalni lehet! Ma is olyan döntéseket lehet csak meghozni, amivel ma nyugodt lelkiismerettel gyermekeink szemébe tudnak nézni, holnap pedig a társadaloméba.
