Sokáig gondolkodtam azon, hogy az egyes vádlottak - ítélet kihirdetése előtti - utolsó szavait, mondatait nyilvánosságra hozzam-e egyáltalán, végül úgy döntöttem, hogy nem teszem. Nem teszem, mert egyrészt tiszteletben tartom a vádlottak személyhez fűződő jogait, másrészt nem lehet hitelesen közre adni azokat az érzelmektől átfűtött szavakat, ami a bírósághoz intézett utolsó mondatokból áradt.
Ezért inkább összefoglalom az utolsó szavak, mondatok lényegét, mert a „Tábornok ügyben” 2013. február 13. napján a vádlottak utoljára szólhattak a bírósághoz, dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes vezette katonai tanácshoz.
A Kaposvári Törvényszék épülete
Volt, aki a tisztességes eljáráshoz való jogot kérte számon az ügyészségen. Volt, aki azzal vádolta meg az ügyészeket, hogy trehány munkájuknak köszönhetően mérhetetlen károkat okoztak a hadseregnek. Olyan is előfordult, hogy a vádlott az utolsó szó jogán az ügyészek szemébe mondta, hogy hazudtak az eljárás folyamán. Volt, aki koncepciót érzékelt a katonai ügyészek nyomozati tevékenységében.
Az egyik vádlott azt mondta, hogy „Waltner tervez, a bíróság végez”, vagyis végre a sok ügyészségi gazság után a bíróság végre igazságot szolgáltathat, és csak a bűncselekmény hiányában történő felmentését tudja elfogadni.
Olyan is előfordult, hogy a vádlott egy védőbeszédet rögtönzött és összefoglalta a váddal szembeni ártatlansága bizonyítékait. Volt, aki részben, más teljes egészében elismerte felelősségét.
Az a vádlott, akinek a gyanúsítotti vallomására az ügyészség az egész eljárást alapozta, a bírósági tárgyalásokon nem szólalt meg. Az utolsó szó jogán az ártatlanul megvádoltak által elvárt nyilvános bocsánatkérés helyett csupán csatlakozott védőjéhez. Ezzel maga is kérte nyomozati vallomásának kizárását a bizonyítékok közül.
Volt, aki 18 oldalban foglalta össze utolsó szavait és még sem mondta el, mert úgy érezte, hogy „senkit nem érdekel, hogy mi történt vele, senkit nem érdekel, hogy bűnös-e vagy ártatlan”.
Volt olyan, aki azt kárhoztatta, hogy miért működött együtt az ügyészséggel, mert azok kiforgatták a szavait, ellene és mások ellen fordították.
Volt, aki úgy értékelte, hogy az előzetes letartóztatásban eltöltött idő büntetés volt valamiért, amit maga sem tud, hogy mi az, de le kellett töltenie.
Személyes tragédiákról, feleség, gyermek elvesztéséről, és nem utolsó sorban egzisztenciák tönkremeneteléről szólt a vádlottak egy része.
Magam az utolsó szó jogán az alábbiakat mondtam, mert úgy éreztem, hogy mást már nem mondhatok. Az ártatlanságon nincs mit magyarázni, márpedig én ártatlan vagyok.
„Tisztelt Katonai Tanács!
Nem követtem el bűncselekmény, nem vagyok bűnös.
Kérem a bíróságtól, hogy az ügyészség által ellenem emelt vád alól felmenteni szíveskedjen.
Köszönöm.”
A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa 2013. február 28. napján, délelőtt 11.00-kor hirdeti ki az első fokú ítéletet. Az ítélet kihirdetése nyilvános, azon bárki részt vehet.
