A Nemzeti Együttműködés Rendszerének ügyészei ellenőrizetlen hatalommal rendelkeznek, és ezzel visszaélve immár unortodox módon alkalmazzák a büntetőjogot. Két katonai ügyész üldögél a vádlók padján, és közömbös arccal veszik tudomásul, hogy a védők minden második mondata elmarasztaló. Nem védekeznek, fel sem háborodnak, nem mondják, hogy nem így volt. Nem fenyegetőznek. Néha zavarodottan mosolyognak. Megtehetik. Nincs mitől félniük. Felelősségüket ügyész kollégáik vizsgálják ki. Ügyész az ügyésznek pedig nem vájja ki a szemét.
2012. augusztus végén, a Kaposvári Törvényszéken - tárgyalási szünetben - a katonai ügyészek félrehívták V. Sándor ezredest és megkérdezték tőle, hogy változtat-e védekezési taktikáján. Megígérik neki, ha fenntartja a nyomozáskor tett vallomását, akkor „áll az alku”, és 3-4 évvel megúszhatja. Ha viszont visszavonja a vallomását, akkor össztüzet zúdítanak rá – hallottuk ma V. Sándor védőjétől. V. Sándor ezredes a fenyegetés ellenére visszavonta vallomását.
2013. február 12. napján védőbeszédekkel folytatódott a „Tábornok per” a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt. A tárgyalás megkezdése előtt a katonai tanács elnöke, dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes ismertette a Honvédelmi Minisztériumnak, mint sértettnek – a bizonyítási eljárás lezárását követően – benyújtott polgári jogi igényét. A katonai ügyész és a védelem az igény elutasítását kéri, mert annak nincs jogi alapja. A polgári jogi igényről az első fokú bíróság ítéletében fog rendelkezni.
Dr. Kardos Éva ügyvéd, H. András nyugállományú dandártábornok, IV. r. vádlott védője perbeszédét azzal kezdte, hogy „vajúdtak a hegyek, és egerek születtek”. A meghatalmazott védő a vádirattal kapcsolatosan kifejtette, hogy az nem törvényes, mert a vád minimális tartalmi elemeit nem tartalmazza, a vádirat feltételezéseken, és kizárólag O. János tábornok nyomozati szakban tett vallomásán alapul. Álláspontja szerint a katonai ügyész a tárgyaláson már kifejtette, hogy „Önmagában az, hogy a tanú pénzt adott a vádlottnak, az nem bűncselekmény. Az csak akkor bűncselekmény, ha a kötelesség megszegésére adja. Erről nincs itt szó”. Tehát tényleg nincs miről beszélni, a vesztegetés jelen ügyben nem valósulhatott meg. A védő szerint a törvényi tényállás hiánya is megállapítható, mert H. András nyugállományú tábornok nem minősült önálló intézkedésre jogosult személynek.
Dr. Horváth László ügyvéd, K. Gábor V. r. vádlott védője perbeszédében kifejtette, 2010 februárjában Ács Tibor alezredes, a Budapesti Katonai Ügyészség szóvivője – a Hír Tv-nek nyilatkozva a HM EI Zrt.-t „gengszterszervezetnek” nevezte. Az ügyészség ezt követően mindent megtett, hogy ezt bizonyítsa. A védő szerint koncepciógyártás folyt a katonai ügyészségen, K. Gábor vezérigazgatóra „utaztak” az ügyészek. Előzetes letartóztatásba helyezték, folyamatosan terrorizálták, és nem engedték, hogy családjával kapcsolatot tartson. Az ügyészek célszemélyekhez kívántak eljutni, pszichés kényszert alkalmaztak mindenkivel szemben. A börtönbe került gyanúsított csak akkor szabadulhatott – azonnal - ha a célszemélyekre terhelő vallomást tett. A meghatalmazott védő elmondta, hogy védence ellen egyedül O. János tábornok nyomozati vallomása szolgál az eljárás alapjául. Azonban O. János tábornok vallomását a katonai ügyészek által a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretei, a szintén jogszerűtlen vádalku miatt nem lehet figyelembe venni. A védő szerint O. János tábornok „őrült, irracionális és megmagyarázhatatlan dolgokat állított”. Álláspontja szerint O. János tábornok szétporlasztja a felelősséget, hogy a visszafizetendő összegből rá kevesebb jusson. Nem azért köt a tábornok egyezséget az ügyészséggel, hogy az igazság kiderüljön, hanem azért, hogy minél kevesebb pénzt kelljen visszafizetnie, és minél kisebb büntetést kapjon.
Dr. Molnár Lajos ügyvéd, M. István VI. r. vádlott védője a katonai ügyészek eljárását „unortodox eljárásnak” nevezte, mert a vádhatóság tagjai az írott és íratlan szakmai szabályokat semmibe véve folytatták le a büntetőeljárást. „A szükségesnél nagyobb mértékben szaporodtak el Magyarországon az olyan büntetőeljárások, ahol az ügyészek ígérettel, fenyegetéssel vagy vádalkukkal vallomásokat csikarnak ki előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottaktól, és ezeket másokkal szemben igyekeznek felhasználni. Az így megszerzett vallomások a hatóságokat félrevezethetik, ezért kritika nélkül ezeket a vallomásokat felhasználni nem lehet, a vallomások tartalmát pedig ellenőrizni kell. A katonai ügyészek e kötelezettségüket O. János tábornok vallomásával kapcsolatban elmulasztották megtenni, ezért azt ki kell zárni a bizonyítékok közül.” – mondta a védő.
A védő szerint „recseg, ropog a vád, és saját súlyától fog összedőlni”. Az ügyészek O. János tábornok vallomását „mindenhatónak” vélték, és nem látták szükségesnek, hogy más bizonyítékot beszerezzenek. A bűnszervezeti minősítéssel kapcsolatban előadta, hogy „az nem kötőanyag, amely az egymással össze nem függő cselekményeket összeragasztja”. A Kúria álláspontja szerint a bűnszervezet létét tényállásonként, és személyenként is bizonyítani kell, ami jelen eljárásban nem történt meg. A katonai ügyészek úgy alkalmazták a vádalkut, mint egy gyerek, aki bicskát kap, és az ajtófélfától az ablakig mindent összevagdos vele. Álláspontja szerint az ügyészek a bizonyítás szabályait rendre megsértették, mert kialakítottak egy elképzelést és csak ahhoz szereztek be bizonyítékokat. O. János tábornok vallomásának bizonyítékok közül történő kizárását kérte a bíróságtól: egyrészt a sikertelen vádalku (tárgyalásról lemondás) után egyetlen irat sem lehetne itt O. János vallomásából, másrészt a vádalkut nem is lehetett volna megkötni, mert nem volt rá jogi lehetőség. A védő azt is kritizálta, hogy a vádirat szerint védence „ismeretlen gazdasági társaságoktól vett át pénzt”. Álláspontja szerint erre törvényi tényállást nem lehet alapítani, és nem lehet ellene védekezni sem.
Dr. Molnár Csaba ügyvéd, V. Sándor ezredes, VII. r. vádlott védője perbeszédében elmondta, hogy a gyanúsítottakat és a tanúkat is megfélemlítették, kocsival mentek értük és bevitték őket az ügyészségre. Az előzetes letartóztatásba helyezett személyek nem azt mondták el, ami történt, hanem amit a katonai ügyészek hallani akartak. A tanúk is úgy tettek vallomást, hogy eléjük tárták a gyanúsított vallomásokat. Amikor a gyanúsítottak az ügyészeknek „megfelelő” vallomást tettek, azt nem ellenőrizték, hanem azonnal szabadították a börtönben lévő személyt. Feltette a kérdést, hogy az ügyészek miként alkalmazták az előzetes fogvatartásra vonatkozó szabályokat, ha egy nap alatt is megszűnhetett az előzetes letartóztatás oka. A védő szerint a vádlottak ma is félnek az ügyészektől. Az ügyvéd kifejtette, hogy a vádirati tényállás hiányos és pontatlan, kérte O. János tábornok vallomásának kizárását eljárási szabálytalanságok, és a vádlott elmebéli állapota miatt.
Dr. Sárdy István ügyvéd, N. Imre VIII. r. vádlott védője perbeszédében tételesen cáfolta a vádirat minden állítását. A védő álláspontja szerint N. Imre nem volt önálló intézkedésre jogosult dolgozó, így hiányzik a vesztegetés egyik törvényi eleme. Kifejtette, hogy N. Imre védője nélkül nem volt hajlandó vallomást tenni, ezért előzetesbe helyezték. A katonai ügyészek a kihallgatáson neveket tartalmazó listát tettek elé, hogy ezekre a személyekre tegyen vallomást, és akkor „nyílnak a rácsok”. Védence nem tett valótlan vallomást, így elég hosszú időt – 8 hónapot - kellett rácsok mögött töltenie. „N. Imre tagadásával szemben egyetlen vádlott sem, egyetlen tanú sem állít mást, az ún. visszaosztott pénz egyedül O. János tábornok agyszüleményében van, amire ép magyarázat nincs, illetve van, amit az orvos szakértői vélemények képviselnek.” – mondta a védő és kérte O. János vallomásának bizonyítékok közül történő kizárását.
Dr. Kovács Elvira ügyvéd, R. György tartalékos őrnagy védője kifejtette, hogy a vádirati tényállás nem felel meg a törvényi előírásoknak, a vád kizárólag O. János tábornok vallomásán alapul. A védő szerint az ügyészek „folyosói pletyka szinten” írták meg a vádiratot. Sérelmezte, hogy védence védekezését azzal teszik lehetetlenné, hogy „pontosan meg nem állapítható időpontban, pontosan meg nem határozható gazdasági szervezetektől származó” ún. visszaosztott pénzről tartalmaz a vádirat terhelő adatokat. Védence majdnem 2 hónapig volt előzetes letartóztatásban, azonban ez idő alatt az ügyészek érdemi nyomozási cselekményeket nem végeztek, szokatlan módon még O. János tábornokkal sem szembesítették. O. János vallomásának bírósági kizárására tett indítványt ügyészi eljárási szabálysértések, és az érintett elmeállapota miatt.
Dr. Kálnási Ágnes ügyvéd, T. István ezredes védője hosszú védőbeszédében a vádiratot ízekre szedte. Kifejtette, hogy az eljárási anomáliák nem a vádlottakat, hanem az ügyészséget terhelik. Az ügyészek a bírósági tárgyaláson elhangzottakat, a felvett bizonyítást nem vették figyelembe, nem módosították a vádiratot, úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Védence maximálisan együttműködött az ügyészséggel, de csak azt érte el, hogy az általa elmondottakat kiforgatták, és ez alapján vádat emeltek ellene. A védő részletesen elemezte, hogy védencét miért nem terheli bűnösség.
Holnap is védőbeszédekkel folytatódik a tárgyalás, és elhangozhat a vádlottak részéről az utolsó szó.
