Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

  • látjátok feleim szümtükkel: @AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: "Ha valaki előkészületeket egy bűncselekményre, akkor is elítélhető... (2018.12.08. 21:02) 291. A Tábornok-per 8. évfordulójára
  • krokodil2008: Az aktív vesztegetők akkor még kaphattak "mentességet" meghatározott esetekben. Szóval ebben semmi... (2018.11.10. 10:27) 290. Perbeszéd az ügyészségi „koronatanú” érdekében
  • Mzperx: kissiú! Ha, meg nem volt annyi, akkor meg hagyják már békén a büdös francba!!! Rohadt aljas állam ... (2018.11.09. 22:02) 288. A védők is elfáradtak
  • krokodil2008: Szomorú olvasni amit a védők teljesítményéről ír. De sajnos nem példa nélküli. Az átlagember, mint... (2018.10.09. 14:54) 289. Debrecen, az nem Kaposvár!
  • Hajnali Blogger: Időről időre beleszaladok ebbe a történetbe, és mindig azzal az érzéssel távozom, hogy tanítani ké... (2018.06.20. 22:03) 286. Rágjuk a gittet!

Linkblog

78. „Az ügyészek tudták, hogy mi történt, mert csak úgy történhetett, ahogy ők tudták.”

2012.09.14. 22:59 Viszkisdoboz

Sokáig gondolkodtam, hogy közzétegyem-e O. János tábornok igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatának részletes eredményét. A nyilvánosságra hozatal mellett döntöttem. Egyrészt azért, mert korábban megírtam, hogy minden, az üggyel kapcsolatos dokumentumot nyilvánosságra hozok, másrészt pedig azért, mert O. János tábornok a bíróságon nem tett vallomást. Így nem lehetett tudni, hogy milyen körülmények között hallgatták ki az ügyészek, hogyan kecsegtették meg először büntetlenséggel, majd utóbb alkukötéssel. Hogyan történhetett meg, hogy a katonai ügyészek – valószínűleg politikai utasítást követve - egy védekezésre képtelen állapotban lévő embert kívántak felhasználni a vád „koronatanújaként”.

Emlékeztetem olvasóimat, hogy O. János, XVI. rendű vádlott védője korábban igazságügyi szakértői véleményt nyújtott be a bíróságon, amely megállapította, hogy O. Jánosnál „ az előzetes fogvatartás első napjait követően fokozatosan súlyos tudatbeszűkülés lépett fel, mely a pszichotikus határt (kóros elmeállapot) elérte, és amely cselekedeteiben, magatartásában, megnyilatkozásaiban, beszámíthatóságában közepes fokban korlátozta.” Erről már korábban írtam: A katonai ügyészek egy beteg embert használtak ki.

A Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa által kirendelt igazságügyi szakértői intézet megerősítette O. János védője, Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd által már korábban csatolt szakvéleményt.

Részlet az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek által, O. János tábornok XVI. r. vádlottra vonatkozó OSZ: 3166/2012. számú igazságügyi elmeorvosszakértői leletből és véleményből:

„ 2010. február 22-től június 4-ig kb. 100 napon át volt előzetesben, és amikor oda bekerült, akkor már gyógyszert is kapott az ottani orvostól, és ott végig egyszemélyes zárkában volt. Egy idő után úgy érezte, hogy nekiront a falnak, mert nem volt körülötte senki. Ezt szóvá is tette. Kérte, hogy kapjon valamit, mert öngyilkossági gondolatai is voltak. Ekkor Rivotrilt és Frontint kapott. Pontosan nem emlékszik, hogy a gyógyszereket hogyan is szedte be, de lehet, hogy naponta háromszor is bevett egy-egy tablettát. Az előzetes második felében egy orvosi vizsgálatot követően altatót is kapott, ennek a nevét nem tudja. Miután kiengedték az előzetesből, szakorvosi javaslatra, többféle gyógyszert is szedett.

A vallomások idején 4 órakor már felkeltették, és a „csurmába” (megjegyzés: gyűjtő/várakozó helyiség, mérete az 1 négyzetmétertől a kb. 30 négyzetméterig terjed) vitték, ahol fura dolgok is történtek vele. A kihallgatás előtt volt orvosi vizsgálaton is, és ekkor vette be a gyógyszereit is. Vagyis a kihallgatások előtt mindig bevette a gyógyszereket, de volt 1-2 alkalom, amikor a kihallgatás után kapta csak meg külön kérésre. Általában a gyógyszerbevételt követően 2-5 órával kezdődött meg a kihallgatás.

Budapesti Fegyház és Börtön 1.jpg

A BV-ben (megjegyzés: büntetés-végrehajtási intézetben) 20 kg-ot fogyott, mivel ott konzerveket kapott és előre felszeletelt kenyeret étkezésre, de konzervnyitót nem, és ekkor arra gondolt, hogy így fizikailag akarják megsemmisíteni. Végül is 48 konzervet gyűjtött össze. Csak a sétákra kiengedve találkozott emberekkel, de azok köztörvényes bűnözők voltak.

Az eseményekkel kapcsolatban elmondja, hogy ez az egész irracionálisnak tűnik számára, irreális, így visszatekintve vallomásai idejére nem is érti, hogy azokban hogyan kerülnek elő megmagyarázhatatlan dolgok, nem emlékszik, hogy mit miért is mondott. Mintha nem is vele történtek volna meg ezek a dolgok. 6 alkalommal volt érdemi kihallgatása és összesen kb. egyszer volt az ügyészségen. Abban az időben azt érezte, hogy ha nem engedik ki, akkor fizikailag fog megsemmisülni. Volt olyan eset, hogy állt a sorban szállításkor, a mögötte lévő rab rászólt, ő hátranézett, kutyát uszítottak rá. A kutya mancsai a mellkasán voltak. Igaz, hogy a kutyán szájkosár volt, de úgy érezte, hogy ő most ebbe belehal. Volt, hogy szállításnál el akarták rabolni az óráját. Úgy látta, hogy az ügyészeknek volt egy koncepciójuk, ők mondták, hogy ők ezt jobban tudják nála. Volt egy váz, és mintha „helyi kis színesekkel” kellett volna kitöltenie. Eleinte, vagyis két hónapig hiába mondta, hogy például a vádban szereplő egyik esetnél itthon sem volt, vagyis nem volt Magyarországon, nem érdekelte őket. Ő abban az időben köztiszteletben állt, és egyszer csak kiderült, hogy mindaz, amiben addig hitt, nem úgy van, és kiderült, hogy ő egy bűnöző.

BUdapesti Fegyház és Börtön 2.jpg

2010 áprilisába több tényező is egyszerre megváltozott körülötte. Úgy érezte, hogy politikai nyomás alatt áll. A média is tele volt vele. Úgy nézett ki, mintha egy gengszterfőnök lenne. Úgy érezte, hogy most megsemmisítik. Ekkor tudta meg azt is, hogy élettársa elhagyta, és úgy érezte, hogy minden áron ki kell kerülnie, ki kell törnie a börtönből. Például az őröktől hallotta, hogy gyakran foglalkozott vele a tévé, és mint mondtak róla. Az ügyével a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet foglalkozott a legtöbbet. Ne érti, hogy hogyan, de szinte szó szerint idézték a kihallgatási jegyzőkönyvek egy részét, akkor ő már két hónapja volt benn, mindenki azt mondta, hogy ő rosszat tett. Úgy érezte, hogy eddigi élete kukába való. Az ügyészek tudták, hogy mi történt, mert csak úgy történhetett, ahogy ők tudták. Neki csak bólintania kellett, és mondták, hogy elengedik. Ez év tavaszára sikerült kihúzni őt a médiából. Állandóan érezte ezt a nyomást. Úgy érzi, hogy akkor ő nem látta tisztán az érdekeit, és akkor az volt a kérdés a számára, hogy életben marad-e, mert ott a kihallgatáson más játékszabályok vannak. Nem mérlegelte a helyes magatartást, vagy válaszai hatását. Azért ment bele hogy jórészt csak bólintson, mert megígérték, hogy így kijöhet. Akkor úgy érezte, hogy felakasztja magát, vagy eléri, hogy kijöjjön záros határidőn belül, mert már nem bírta tovább. Akkor félt, szorongott, kiúttalanságot látott maga előtt. Pedig ez korábban nem volt rá jellemző. Mindig céltudatos volt. Ott már nem voltak játékszabályok, hanem ő csupán játékszere lett egy általa nem ismert rendszernek. Volt, hogy azt is magakadályozták, hogy fürödjön, mert szándékosan a fürdési időben, ami hetente egyszer volt, hívták kihallgatásra. Mikor visszament, akkor pedig nem engedték, hogy fürödjön és amikor a vallomást megtette, máris mehetett fürödni, akár minden nap, és megengedték, hogy fizikoterápiára is menjen, mert gerincpanaszai folyamatosan fennálltak. Most utólag nehezen is érti magát, hogy hogyan volt képes arra, hogy ne a valóságot mondja, hanem azt, amit hallani akarnak. Abban az időben sikeres élete egy szakadékba zuhant.

A BV-ben annyira összeomlott, hogy például, mikor a kantinba engedték, már néhány számot sem tudott összeadni, mintha már nem is tudna logikusan gondolkodni. Jó lenne azokkal találkoznia, akik ott bent voltak, és akik akkor látták, ők elmondhatnák, hogy mennyire is volt kivetkőzve önmagából Ott benn őt „csicskáztatták”, például felmosatták vele a padlót, és most úgy érzi, mintha ez nem is vele történt volna meg, az elzárás idejére mindennap gondol. Ezzel gyakran álmodik. Volt olyan, hogy kommandósok valakit kiemeltek egy cellából és ott verték, az kiabált, és ő részben látta a kémlelőnyíláson keresztül, és mostanában ilyen álmokra is felriad, hogy ezt álmodja.”

A következő bejegyzésben a bíróság által feltett szakértői kérdésről és az arra adott szakértői válaszokról írok.    

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr404777022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erdős 2012.09.15. 07:41:37

Ugye ez nem a demokratikus Magyarországon történik?

safranek50 2012.09.15. 12:34:14

@Erdős: Nem. Ez Magyarország, 2012-ben. Demokráciáról szó sincs.

labirintus1 2012.09.16. 19:14:22

Hát Laci, azt hiszem, itt az ideje, hogy felülvizsgáld a nézeteidet a „rendes” nevelőtiszttel kapcsolatban, aki a nagy rendességében még könyvtárba is elvitt. (Egyébként én ezt a véleményedet mindig is a Stokholm szindróma jelének tartottam.)

Nyilvánvaló, hogy napi 3 adag (mert nem tudjuk, pontosan hány szem volt) Rivotril után még maga a rettegett W. Roland ügyész is bevallotta volna, hogy ürgebőrbe varrva jelent meg a Honvédelmi Minisztériumban, ahol kicsi zöld emberkéknek milliókat adott át egy viszkisdobozban. Ennyi gyógyszer után O. János minden bizonnyal jobban hasonlított egy fej kelkáposztára, mint emberi lényre és ez senkinek nem tűnt fel.

Ebben a történetben az a legszomorúbb, hogy ez nem egyetlen ember vagy pusztán az ügyészség mesterkedése volt. A BV-ben dolgozó emberek mind mind hozzátették a maguk részét: Az orvos, aki felírta ezt az elképesztő mennyiségű gyógyszer, a nővér, aki beadta az adagokat, a BV dolgozók (tisztek, őrök, nevelők) akik hagyták, hogy az ügyészek messze túlterjeszkedve a hatalmukon nyomást gyakorolva elérjék, hogy O. Jánost magánzárkában tartsák. Aztán ott vannak az őrök és a nevelő, akik látták, hogy 48 db konzervet gyűjtött össze. Ha valaki nem eszik az rögtön fegyelmi vétség, tehát nekik kötelességük lett volna beavatkozni. Ők viszont tudták, hogy nem arról van szó, hogy megtagadta az evést, csak egyszerűen nincs konzervnyitója és mivel magánzárkában volt, nem volt senki, aki megtanította volna neki, hogy hogyan tudja a betonpadlóhoz dörzsöléssel kinyitni a dobozt. 48 db konzerv összegyűjtése, még ha minden nap 2 db kapott is, nem éppen rövid idő, és az ott dolgozók heteken át nézték, hogy mi történik.

Aztán ott voltak, akik minden különösebb cél nélkül, csak a kínzás „öröméért” vettek részt ebben: voltak, aki hajlandóak voltak O. Jánost hajnali 4-kor betenni a csurmába, úgy hogy biztos lehetett benne, a hivatali idő kezdetéig nem fog semmi történni. És akkor még az is ott van, hogy nem hagyták fürdeni.

Ezek az emberek nem csak a munkájukra vonatkozó alapvető szabályokat szegték meg, illetve olyan magasabb rendű elveket, mint a kínzás és az embertelen bánásmód tilalma, de az itt leírtak nagy része valószínűleg bűncselekmény is.

A világ rendje csak akkor tudna helyreállni, ha lenne számonkérés, ha ezeket az embereket egyesével elszámoltatnák arról, amit tettek és amit nap mint nap tesznek, mert azért azt senki nem gondolhatja, hogy ez egy elszigetelt eset volt.

Nyilván hallanánk az ilyen helyzetben szokásos összes védekezést: „parancsra tettem”, „én nem tudtam”, „szabályok rosszak, nem én vagyok az”, „mit akarnak ennyi fizetésért”.

Én azt gondolom, hogy ezek az emberek olyan alapvető normákat sértenek meg, amikor az ilyen eseteket nem csak hogy hagyják megtörténni, de aktívan részt vesznek benne, ami mellett nem lehetne szó nélkül elmenni.

De ez Magyarország. Semmi következménye nem lesz semminek. Rémisztő, hogy ez a szakvélemény elhangzott egy elvileg független magyar bíróságon és összesen annyi történt vele, hogy lefűzték az aktába.