Sokáig gondolkodtam, hogy közzétegyem-e O. János tábornok igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatának részletes eredményét. A nyilvánosságra hozatal mellett döntöttem. Egyrészt azért, mert korábban megírtam, hogy minden, az üggyel kapcsolatos dokumentumot nyilvánosságra hozok, másrészt pedig azért, mert O. János tábornok a bíróságon nem tett vallomást. Így nem lehetett tudni, hogy milyen körülmények között hallgatták ki az ügyészek, hogyan kecsegtették meg először büntetlenséggel, majd utóbb alkukötéssel. Hogyan történhetett meg, hogy a katonai ügyészek – valószínűleg politikai utasítást követve - egy védekezésre képtelen állapotban lévő embert kívántak felhasználni a vád „koronatanújaként”.
Emlékeztetem olvasóimat, hogy O. János, XVI. rendű vádlott védője korábban igazságügyi szakértői véleményt nyújtott be a bíróságon, amely megállapította, hogy O. Jánosnál „ az előzetes fogvatartás első napjait követően fokozatosan súlyos tudatbeszűkülés lépett fel, mely a pszichotikus határt (kóros elmeállapot) elérte, és amely cselekedeteiben, magatartásában, megnyilatkozásaiban, beszámíthatóságában közepes fokban korlátozta.” Erről már korábban írtam: A katonai ügyészek egy beteg embert használtak ki.
A Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa által kirendelt igazságügyi szakértői intézet megerősítette O. János védője, Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd által már korábban csatolt szakvéleményt.
Részlet az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek által, O. János tábornok XVI. r. vádlottra vonatkozó OSZ: 3166/2012. számú igazságügyi elmeorvosszakértői leletből és véleményből:
„ 2010. február 22-től június 4-ig kb. 100 napon át volt előzetesben, és amikor oda bekerült, akkor már gyógyszert is kapott az ottani orvostól, és ott végig egyszemélyes zárkában volt. Egy idő után úgy érezte, hogy nekiront a falnak, mert nem volt körülötte senki. Ezt szóvá is tette. Kérte, hogy kapjon valamit, mert öngyilkossági gondolatai is voltak. Ekkor Rivotrilt és Frontint kapott. Pontosan nem emlékszik, hogy a gyógyszereket hogyan is szedte be, de lehet, hogy naponta háromszor is bevett egy-egy tablettát. Az előzetes második felében egy orvosi vizsgálatot követően altatót is kapott, ennek a nevét nem tudja. Miután kiengedték az előzetesből, szakorvosi javaslatra, többféle gyógyszert is szedett.
A vallomások idején 4 órakor már felkeltették, és a „csurmába” (megjegyzés: gyűjtő/várakozó helyiség, mérete az 1 négyzetmétertől a kb. 30 négyzetméterig terjed) vitték, ahol fura dolgok is történtek vele. A kihallgatás előtt volt orvosi vizsgálaton is, és ekkor vette be a gyógyszereit is. Vagyis a kihallgatások előtt mindig bevette a gyógyszereket, de volt 1-2 alkalom, amikor a kihallgatás után kapta csak meg külön kérésre. Általában a gyógyszerbevételt követően 2-5 órával kezdődött meg a kihallgatás.
A BV-ben (megjegyzés: büntetés-végrehajtási intézetben) 20 kg-ot fogyott, mivel ott konzerveket kapott és előre felszeletelt kenyeret étkezésre, de konzervnyitót nem, és ekkor arra gondolt, hogy így fizikailag akarják megsemmisíteni. Végül is 48 konzervet gyűjtött össze. Csak a sétákra kiengedve találkozott emberekkel, de azok köztörvényes bűnözők voltak.
Az eseményekkel kapcsolatban elmondja, hogy ez az egész irracionálisnak tűnik számára, irreális, így visszatekintve vallomásai idejére nem is érti, hogy azokban hogyan kerülnek elő megmagyarázhatatlan dolgok, nem emlékszik, hogy mit miért is mondott. Mintha nem is vele történtek volna meg ezek a dolgok. 6 alkalommal volt érdemi kihallgatása és összesen kb. egyszer volt az ügyészségen. Abban az időben azt érezte, hogy ha nem engedik ki, akkor fizikailag fog megsemmisülni. Volt olyan eset, hogy állt a sorban szállításkor, a mögötte lévő rab rászólt, ő hátranézett, kutyát uszítottak rá. A kutya mancsai a mellkasán voltak. Igaz, hogy a kutyán szájkosár volt, de úgy érezte, hogy ő most ebbe belehal. Volt, hogy szállításnál el akarták rabolni az óráját. Úgy látta, hogy az ügyészeknek volt egy koncepciójuk, ők mondták, hogy ők ezt jobban tudják nála. Volt egy váz, és mintha „helyi kis színesekkel” kellett volna kitöltenie. Eleinte, vagyis két hónapig hiába mondta, hogy például a vádban szereplő egyik esetnél itthon sem volt, vagyis nem volt Magyarországon, nem érdekelte őket. Ő abban az időben köztiszteletben állt, és egyszer csak kiderült, hogy mindaz, amiben addig hitt, nem úgy van, és kiderült, hogy ő egy bűnöző.
2010 áprilisába több tényező is egyszerre megváltozott körülötte. Úgy érezte, hogy politikai nyomás alatt áll. A média is tele volt vele. Úgy nézett ki, mintha egy gengszterfőnök lenne. Úgy érezte, hogy most megsemmisítik. Ekkor tudta meg azt is, hogy élettársa elhagyta, és úgy érezte, hogy minden áron ki kell kerülnie, ki kell törnie a börtönből. Például az őröktől hallotta, hogy gyakran foglalkozott vele a tévé, és mint mondtak róla. Az ügyével a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet foglalkozott a legtöbbet. Ne érti, hogy hogyan, de szinte szó szerint idézték a kihallgatási jegyzőkönyvek egy részét, akkor ő már két hónapja volt benn, mindenki azt mondta, hogy ő rosszat tett. Úgy érezte, hogy eddigi élete kukába való. Az ügyészek tudták, hogy mi történt, mert csak úgy történhetett, ahogy ők tudták. Neki csak bólintania kellett, és mondták, hogy elengedik. Ez év tavaszára sikerült kihúzni őt a médiából. Állandóan érezte ezt a nyomást. Úgy érzi, hogy akkor ő nem látta tisztán az érdekeit, és akkor az volt a kérdés a számára, hogy életben marad-e, mert ott a kihallgatáson más játékszabályok vannak. Nem mérlegelte a helyes magatartást, vagy válaszai hatását. Azért ment bele hogy jórészt csak bólintson, mert megígérték, hogy így kijöhet. Akkor úgy érezte, hogy felakasztja magát, vagy eléri, hogy kijöjjön záros határidőn belül, mert már nem bírta tovább. Akkor félt, szorongott, kiúttalanságot látott maga előtt. Pedig ez korábban nem volt rá jellemző. Mindig céltudatos volt. Ott már nem voltak játékszabályok, hanem ő csupán játékszere lett egy általa nem ismert rendszernek. Volt, hogy azt is magakadályozták, hogy fürödjön, mert szándékosan a fürdési időben, ami hetente egyszer volt, hívták kihallgatásra. Mikor visszament, akkor pedig nem engedték, hogy fürödjön és amikor a vallomást megtette, máris mehetett fürödni, akár minden nap, és megengedték, hogy fizikoterápiára is menjen, mert gerincpanaszai folyamatosan fennálltak. Most utólag nehezen is érti magát, hogy hogyan volt képes arra, hogy ne a valóságot mondja, hanem azt, amit hallani akarnak. Abban az időben sikeres élete egy szakadékba zuhant.
A BV-ben annyira összeomlott, hogy például, mikor a kantinba engedték, már néhány számot sem tudott összeadni, mintha már nem is tudna logikusan gondolkodni. Jó lenne azokkal találkoznia, akik ott bent voltak, és akik akkor látták, ők elmondhatnák, hogy mennyire is volt kivetkőzve önmagából Ott benn őt „csicskáztatták”, például felmosatták vele a padlót, és most úgy érzi, mintha ez nem is vele történt volna meg, az elzárás idejére mindennap gondol. Ezzel gyakran álmodik. Volt olyan, hogy kommandósok valakit kiemeltek egy cellából és ott verték, az kiabált, és ő részben látta a kémlelőnyíláson keresztül, és mostanában ilyen álmokra is felriad, hogy ezt álmodja.”
A következő bejegyzésben a bíróság által feltett szakértői kérdésről és az arra adott szakértői válaszokról írok.