Nincs könnyű dolga annak, aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerében meg akar felelni a nemzeti elvárásoknak. Mi ugyanis pártunk és kormányunk bölcs vezetőjének iránymutatása alapján háztáji gazdálkodásra adtuk fejünket. Szeretett vezérünk ugyanis kinyilatkoztatta, hogy mindenki tartson otthonában haszonállatot és művelje a háztájit, amit mi - a NER rendületlen hívei - meg is fogadtunk. A gazdálkodásban szerencsére segítségünkre van Budai Gyula leváltott elszámoltatási kormánybiztos, jelenleg agrárügyekben szakértő államtitkár, aki vezérünk bölcs gondolatait váltja aprópénzre. Fejünkben az sem okozott zavart, hogy Orbán és Budai a két kiváló jogász vélhetőleg életében nem tartott állatot és nem művelt háztáji földet. De mi hiszünk nekik, mert abban a magasságban csak ők tudhatják, hogy nekünk mi a jó. Önkritikát gyakorolva a nagy nyilvánosság előtt be kell jelentenem, hogy nem fogadtuk meg a mi kormányunk szintén jogász végzettségű, olajügyekben is járatos belügyminiszterének, Pintér Sándor kecsketartásra vonatkozó útmutatását, mert annyi eszünk magunktól is volt, ha kecskét tartunk, akkor az lelegeli a háztáji föld terményeit.
Egy sokoldalú politikus ért a mezőgazdasághoz
Budai Gyula által megalakított dinnyekartellt irigykedve figyeltük, és azon gondolkoztunk, hogy miért nem dinnyét termelünk a háztájiban, amit jól rá tudnánk sózni a rohadt multikra. Hiszen a mi Budai Gyulánk azt is megmondta, hogy neki és a kormánynak nincs lehetetlen és menjen a nemzeti versenyhivatal is a sóhivatalba, ha versenykorlátozó megállapodást talál dinnye ügyben, mert ők csak a magyar embereknek akartak jót, amikor kiszorították a piacról az olcsó dinnyét.
Naponta néztük a mezőgazdálkodással kapcsolatos hajnali műsorokat a televízióban és művelgettük a háztájit. A szomszéd adott földet a krumplinak és a kukoricának, mert a sajátunkat zöldségfélékkel ültettük tele. A kukorica szárazság miatt kiégett, a burgonyát még nem szedtük fel. Sok volt a csalódás, minden napra esik valami, azért várunk még a jobb időkre. Aztán támadtak a tetvek….. Az első csirkeállományunkat elvitte valami betegség, de mi nem adtuk fel, hiszen nyakas a magyar. Új csirke állományt vettünk és azon gondolkodtunk, hogy milyen jó lesz, ha mi látjuk el a népes családot tojással, ezzel is nagyot ütve az idegen nyelvű és szívű tőkéseken. Azonban el kezdett hullani ez az állomány is. Vártuk Budai Gyulánk iránymutatását, hogy mit tegyünk, de ő a dinnyével volt elfoglalva, így magunkra maradtunk. Megkerestük, hát Mari nénit, aki, mint kiderült ért az állattartáshoz és a növénytermesztéshez is. A tyúkok egy részét azonnal levágta, majd megállapította, hogy tyúktetű van az udvarban milliomszám, álljunk neki a kiirtásának. Mari nénitől megtanultunk tyúkot fürdetni, ólat vegyszerrel permetezni és tyúkólat meszelni. A télen már félretesszük a fahamut, hogy a tetűinváziót megelőzzük, és tavasszal legyen miben fürdenie a tyúkoknak. Még sorolhatnám a praktikákat.
Hálásan megköszönjük szeretett vezérünknek és hű csatlósának, Budai Gyulának, hogy Polt Péter legfőbb ügyész segítségével lehetővé tette, hogy sivár értelmiségi létünk értelmet nyerjen. Bízunk abban, hogy eljön még az idő, amikor a háztáji gazdálkodással megszerzett tudásunkat és tapasztalatunkat – különösen a tyúktetűt - át tudjuk adni szeretett vezérünknek, és ügyvédként a halottak is aláírásra bíró, földügyekben oly kiváló agrárállamtitkárunknak Budai Gyulának.
