Tanúkihallgatásokkal folytatódott – három napon át - a „tábornokper” a Kaposvári Törvényszéken. A tanúkat – a minisztert és államtitkárt kiszolgáló tolmácsok kivételével - én magam nem ismerem, ők sem ismernek engem. A tanúmeghallgatások után összegezhetem, hogy egyetlen tanú sem tett rám terhelő vallomást.
A büntetőper politikai motivációjára is fény derült egy tanú kihallgatása folyamán. M. Zsolt tanú már 2009 őszén jelezte a HM Térképészeti Kht. térképészeti előkészítő csoport vezetőjének, P. Zoltánnak, hogy a szervezetben pénz kérnek vissza tőle az egyes megrendelések után. P. Zoltán arra kérte, hogy várjon és mindent tegyen úgy, mint eddig. M. Zsolt tanú így is tett. 2009 októbere és 2010 januárja között két ügyészségi nyomozó is felvette vele a kapcsolatot, majd 2010 januárjában P. Zoltán közölte M. Zsolt tanúval, hogy „most jött el az idő”.
2010. január 18. napjára a Budapesti Katonai Ügyészség megszervezte a tettenérést. Ilyen információk mellett nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az ügy kirobbantását szándékosan a 2010. év választások kampányára időzítették. Az sem tekinthető véletlennek, hogy a Magyar Nemzet – vélhetőleg az ügyészségtől kapott - kihallgatási jegyzőkönyveket majdnem hamarabb kapta meg, mint a gyanúsított és azt azonnal nyilvánosságra is hozta. Hiába volt minden igyekezete a Budapesti Katonai Ügyészségnek, sorsát nem kerülhette el, szervezeti önállóságát az új kormány ilyen előzmények után is megszüntette.
(fotó: Somogy Online - a szerkesztők levágták a fejemet, pedig én egyedül vállaltam az arcomat a vádlottak közül)
Az első tárgyalási napon megjelent a HírTv stábja. Fáradtan, lehangoltan érkeztek és – néhány vágókép elkészítését követően - fél óra múlva már távoztak, a per maga nem igazán érdekelte őket. Ekkor már tudtam, hogy mi fog megjelenni az esti híradóban, ugyanis a bíróság helyt adott védőm, dr. Dezső Antal ügyvéd indítványának és augusztus végére a védelem tanújaként idézi meg Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert. A rémhír-televízió a tanúk vallomásaira nem volt kíváncsi, mert a kívánt kommunikációs célt elérték: újra lehetett viszkisdobozozni, juhászozni meg fapálozni.
A HírTv, a már megszokott, hazug módon, a „koronatanú” vallomására hivatkozott tudósításában. A szerkesztők lemaradtak egy brosúrával, még nem vették észre, hogy az ügyészség koncepciója megbukott, és nincsen semmiféle koronatanú. O. János tábornok a nyomozás során gyanúsítottként tett rám és a miniszterre valótlan vallomást. Egy botcsinálta vádalku eredményeként tanú sem lett belőle, és most vádlottként üldögél a második sorban, a vádlottak padján. Ráadásul a „koronatanú”-nak nevezett XVI. rendű vádlott nem tett vallomást a bíróságon, így a kormánypárti televíziónemes egyszerűséggel nem létező vallomásról tudósított. Az pedig egy külön kérdés, hogy a közszolgálatiság nagyobb dicsőségére az MTI hogyan adhatott hírt az eseményről, amikor a tárgyalóteremben csak HírTv-s munkatársak voltak.
A tanúk egy része elmondta a bíróságnak, hogy a katonai ügyészek úgy bántak velük, mint a bűnözőkkel. A katonai ügyészek „előzékenyen” elmentek a munkahelyükre, ahol fenyegetően fellépve azonnal autóba ültették a tanúkat, és elvitték őket kihallgatásra vagy berendelték őket délutáni kihallgatásra. A tárgyaláson dr. W. Roland őrnagy, katonai főügyészségi ügyész a tanúkat rendszeresen arról faggatta, egyébként eredménytelenül, hogy „pletyka szinten” rendelkeznek-e információval – a saját terminológiájuk szerint aposztrofált - visszaosztott pénzekről. Megnéztem a büntető-eljárási törvényt, de a „pletyka”, mint bizonyíték nem szerepel a bizonyítás eszközei között. Az ügyészek elfogultságára kirívó példa volt, hogy szándékosan úgy jegyzőkönyvezték a nyomozás során egy tanú vallomását, hogy az egyik vádlottat ismeri, miközben a tanú annak ellenkezőjét állította. Arra is fény derült, hogy az ügyészek valótlanul, a tanú akarata ellenére foglalták jegyzőkönyvbe, hogy az átadott borítékban pénz volt, amikor a tanú ilyet nem állított.
