Amikor a magam módján felvettem a kesztyűt az emberi életekkel politikai okokból játszadozó ügyészséggel szemben, és elkezdtem ezt a blogot írni, tudtam, hogy kihívom magam ellen a Nemzeti Együttműködés Szellemének haragját. A hatalom azt szereti, ha a politikai elszámoltatottak lesütött szemmel járnak, én pedig erre nem voltam hajlandó.
Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy amióta a blogot írom, a földvédő Budai Gyula államtitkár és másodállású elszámoltatási kormánybiztos és társa, a vadhús után oly kiválóan nyomozó Hende Csaba honvédelmi miniszter mindenhol feljelentett, ahol megfordultam abban az átkos elmúltnyócévben. Azért nem a húszban, mert az elévülési szabályokat még nem változtatták meg visszaható hatállyal. Ha nem lenne helyettes átvevőm, akkor ki se mozdulhatnék otthonról, mert nincs olyan hét, hogy a postás ne hozna idézést vagy valamilyen más okiratot a szorgos ügyészségtől. Immár több tanúkihallgatás után otthonosan mozgok több ügyészségen és rendőrségen. Mágneskártyát még nem kaptam, de valamiért olyan érzésem van, hogy még visszatérek tanúkénti kihallgatásaim színhelyeire.
A Központi Nyomozó Főügyészségen legutóbb azért hallgattak ki tanúként, hogy ügyvédi megbízási szerződéseim alapján milyen munkát végeztem 2006 és 2010 között, egyrészt a minisztériumban, másrészt a HM egyik gazdálkodó szervezeténél. Nem szokás a tanúnak további tanúbizonyítást indítványoznia, de nekem kellett. Ugyanis a HM a végzett munkáról szóló teljesítés igazolások felét „elfelejtette” elküldeni az ügyészségnek, valamint álláspontjuk szerint ügyvédi tevékenységem felesleges volt, mert azt a HM jogi apparátusa is el tudta volna végezni. A HM-ben a harmadik NATO radar (Tubes) építési engedélyezési eljárásának koordinációját végeztem, amelyről a médiumoknak hála meg lehet győződni akár az interneten is, ha valaki egy keresőprogramban rákeres a kulcsszavakra. Most gyanúsított lehet a HM volt kabinetfőnöke, aki velem szerződést kötött, nekem a „társa” szerep maradhat. Ugyan ez a helyzet a HM egyik gazdálkodó szervénél végzett ügyvédi tevékenységemet illetően.
Nem lenne itt semmi baj, ha a közpénzek pazarlását hírből sem ismerő Nemzeti Együttműködés Rendszerében ne lenne olyan minisztérium, aki ne venne igénybe ügyvédi szolgáltatásokat. Egy év alatt egy igen összetett, nemzetközi szerződéseket érintő ügyben a HM-ben hatmillió forintért dolgoztam. Tudom, ez nem tűnik kevés pénznek, de az ilyenkor szokásos piaci árak alatt dolgoztam, - ha kellett, hétvégén és ünnepnapon is. Ma azt látom, hogy a jogi apparátussal rendelkező minisztériumokban különböző ügyvédi irodák évi több százmilliós megbízási díjakkal rendelkeznek. A tények ismerete nélkül nem akarok más zsebében turkálni, de az én havi félmilliós díjamon talán csak nevetne az az ügyvédi iroda, amelyik ma napi egymillió forintért (!) vizsgálja át a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szerződéseit. Nincs nap, amikor ne jelennének meg újabb és újabb híradások szerencsés ügyvédi irodákról, és felettébb bőkezű minisztériumokról.
Népügyészségünk ezeket az adatokat a minisztériumok honlapjáról is letölthetné és vizsgálódhatna is, de hát a kettős mérce ezt nem teszi lehetővé. Ehhez nincs felhatalmazásuk, mint ahogy Budai Gyula is csak a 2010. április 25. napja (a fülkeforradalom) előtti „ügyek” vizsgálatához nyújthat segédkezet, és csak akkor, ha az illető a korábbi kormányzathoz kötődik. Ezt mára nyugodtan nevezhetjük ügyészségi segédlettel folytatott politikai leszámolásnak, mindezt természetesen közpénzből.
Az már csak hab a tortán, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészségen konkrét ügyekben arról kellett tanúként vallomást tennem, hogy mit csináltam, illetve mit tudok ügyvédi megbízási szerződésem alapján. Most már jó lenne eldönteniük az ügyészségeknek, hogy csináltam valamit, vagy nem csináltam semmit. Tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy valamiben bűnös legyek. Vagy azért, mert - szerintük - nem csináltam semmit, vagy azért, mert csináltam.
Nem mondom, hogy a folyamatos ügyészségi zaklatás, nyomásgyakorlás ne lenne zavaró. De biztos, hogy így is jobban alszom, mintha az első támadások után meghunyászkodtam volna, és beletörődtem volna, hogy ma Magyarországon igazságszolgáltatás címén bármilyen gazságot meg lehet tenni.
