Megérkezett az első tárgyalási nap hivatalos bírósági jegyzőkönyve. Ígéretemhez híven minden olyan dokumentumot nyilvánosságra hozok, amely mások jogait nem sérti. Teszem ezt egyrészt azért, hogy az olvasó valós és hiteles képet kapjon a tárgyaláson történtekről, másrészt nincs semmi titkolni valóm az ügyben, ezért a legteljesebb nyilvánosságban vagyok érdekelt.

A január 30-ai első bírósági tárgyalásról már írtam. A tárgyalási jegyzőkönyv engem érintő érdemi részeit - két bejegyzésben - nyilvánosságra hozom.

A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt indított büntetőügyben kezdte meg a tárgyalást, ahol II. rendű vádlott vagyok. A tárgyalás menetére a kiemelt ügyekre vonatkozó büntetőeljárási szabályok az irányadók.

A tárgyalóteremben jelen voltak a sajtó munkatársai, akik a tárgyalásról hang- és képfelvételt kívántak készíteni. A katonai tanács elnöke közölte a sajtó képviselőivel, hogy a tárgyaláson jelen lévő személyekről – a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészeken és a védőkön kívül – csak az érintett hozzájárulásával szabad hang- vagy képfelvételt készíteni. A vádlottak közül egyedül én járultam hozzá, mert nincs mit takargatnom.

Ezt követően a katonai ügyész ismertette a vádiratot. Erről már korábban írtam. 
A nyomozati szakaszban rám valótlan vallomást tevő O. János tábornok XVI. rendű vádlott lett, és a katonai ügyész 11 rendbeli, költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta meg. Így már bizonyossá vált, hogy O. János tábornokból már nem lesz tanú, miként azt az ügyészség szerette volna. Nem jogász olvasóimnak írom, hogy a gyanúsítottnak (majd a bíróság előtt már vádlottnak) nevezett személy nem köteles az igazmondásra, tehát hazudhat, míg a tanú ezzel ellentétesen az eljárás teljes szakaszában igazmondásra kötelezett.

A vádirat ismertetését követően a vádlottak, majd az ügyvédek észrevételezték a vádiratot. Azt nyilatkoztam, hogy a vádat megértettem, arra nem kívánok észrevételt tenni. Vallomást kívánok tenni.

Dr. Zamecsnik Péter ügyvéd, L. István Attila tábornok, I. rendű vádlott védője, a következőket mondta:

„A katonai ügyészség vádiratával kapcsolatban számos eljárásjogi és anyagi jogi probléma merült fel, melyet a későbbiek során részletesen ki fogunk fejteni. A Budapesti Katonai Ügyészség eljárása némely esetben szemben áll az eljárási törvényekkel, némely esetben pedig súlyosan sérti az eljárási törvény jogállami kereteinek eszmeiségét. Védencem vallomást fog tenni, vallomását leírtuk, melyet a bíróság és az ügyészség rendelkezésére bocsátunk.”

Dr. Dezső Antal ügyvéd, meghatalmazott védőm a következőket nyilatkozta: 

„A vádirattal kapcsolatban – egyetértve I. r. védőkollégámmal – több súlyos eljárásjogi hibát látok. Védencem vonatkozásában a vádirat minősítése nem tartalmaz rendbeliséget, nem derül ki, hogy mely időpontban, hol és milyen bűncselekményt követett el. Erre tekintettel úgy ítélem meg, hogy ez a vádirat a II. r. vádlott vonatkozásában nem felel meg a Be. 217. § (3) bekezdés b) és c) pontjában írtaknak, mert nem tartalmazza értékelhető módon a bűncselekmény leírását és a minősítéshez szükséges elemeket sem.”

Magyarázat: az 1998. évi XIX. törvény - a büntetőeljárásról - 217. § (3) bekezdése szerint a vádiratnak tartalmaznia kell – többek között - a vád tárgyává tett cselekmény leírását, valamint a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését. A rendbeliség és az üzletszerűség összefügg egymással. Üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vagyok megvádolva, de a vád az üzletszerűséget megalapozó egyes vesztegetési cselekményeket nem tartalmazza. Ezt a furcsaságot ahhoz hasonlíthatnám, mintha valakit úgy vádolnának meg lopással, hogy sem sértett nincs, akinek hiányzik valamilyen értéke, és nincsen lopott holmi sem.

Az ügyészség szerepéről már többször elmondtam, leírtam hogy politikai motivációkat sejtek mögötte. Sajnos az eljárás során végig azt éreztem, hogy a vádhatóság nem az igazságot szeretné kideríteni, hanem politikai elvárásoknak engedelmeskedve az előző kormány minél magasabb rangú vezetőit szeretné besározni. A katonai ügyészek halmozták az eljárási szabálysértéseket, és ebben O. János tábornok korábbi meghatalmazott védői is aktívan közreműködtek.

O. János dandártábornok, XVI. r. vádlott védője a következőket nyilatkozta:

„A vádiratra észrevételt nem kívánok tenni. Egyetértve az előttem szólókkal, számos eljárási hiba és szabálysértés történt a nyomozás során. Erre tekintettel védencem jelen pillanatban nem kíván vallomást tenni. Kérem, hogy ne olvassák fel a nyomozati vallomását, mert annak felvétele is súlyos eljárási szabálysértésekkel történt: egyrészt több ízben törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretek hangzottak el kérdésekben, így pl. hogy amennyiben olyan tényeket, befejezési cselekményt tár fel, amely a nyomozó hatóság számára nem ismert, akkor mentesül, amelyről a kihallgatási jegyzőkönyv elején is egyértelmű volt, hogy nem állt fenn hiszen a Btk. 252. § (3) bekezdése miatt folytattak vele szemben büntetőeljárást, amelyre nem vonatkozik ez a kitétel. Nyilván egészen más tartalmú vallomást tett volna, ha ezzel tisztában van. Később a katonai ügyészség pontosította egy jóval későbbi gyanúsítotti kihallgatása alkalmával, de akkor is csupán paragrafus szerint sorolták fel neki és konkrétan nem hozták a tudomására, hogy ez a mentesség nem illeti meg; másrészt tévedett a katonai ügyészség, amikor tárgyalásról lemondást indítványozott, mellyel a bíróság a jogi minősítés miatt nem értett egyet. Védencem mind a két esetben olyan ígéretet kapott, amely később azért hiúsult meg, mert egyáltalán nem volt meg a feltétele. Harmadrészt a kihallgatások során erőteljes pszichikai nyomásgyakorlás történt a katonai ügyészség részéről.”

A tárgyaláson egyébként hosszas vita bontakozott ki, hogy O. János tábornok, XVI. r. vádlott gyanúsított vallomásait a bírósági eljárásban fel lehet-e egyáltalán használni.

Dr. Zamecsnik Péter ügyvéd, L. István Attila tábornok, I. r vádlott védője:

„A Be. XXVI. fejezete rendelkezik a tárgyalásról lemondásról. Az 538. § (9) bekezdése és 539. § (2) bekezdése és egyéb rendelkezések alapján azt kell mondanom, hogy álláspontunk szerint az Oláh úr vallomása itt sem lehetne, mert a megállapodás nem jött létre, a bíróság nem hagyta jóvá. Ha pedig nem hagyta jóvá, akkor az ügyészségnek a törvény szerint kötelessége lett volna ezeket a vallomásokat kivenni. A Be. 358. § (9) bekezdése rögzíti, hogy az ilyen jegyzőkönyv, amennyiben a bíróság nem hagyja jóvá a megállapodást, akkor semmilyen egyéb joghatás kiváltására nem alkalmas.”

A magyar jogrendszerben nem létezik az amerikai filmekből ismerős vádalku intézménye. O. János esetében azonban valami hasonló történt: az ügyészség felajánlotta neki, hogy jóval enyhébb büntetést kap, ha másokat vádol bűncselekményekkel. A megállapodás létrejött, a terv azonban füstbe ment: a bíróság nem járult hozzá a tárgyalásról való lemondáshoz. A tárgyalást vezető katonai bíró el is mondta, miért. Ha az egykori gyanúsított - immár tanúként – a bíróság előtt visszavonná korábbi terhelő vallomását, az egész ügy véget érne, hiszen más bizonyíték lényegében nem is létezik. Az eljárási törvény szerint a létrejött, írásba foglalt megállapodás a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. Ha pedig a bíróság a megállapodás tartalmával nem ért egyet, a megállapodásban foglalt nyilatkozatok sem az ügyészt, sem a terheltet nem kötik.

A megállapodás O. János tábornok és a Budapesti Katonai Ügyészség között létrejött, amit az alábbiak bizonyítanak: