Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

46. Az első bírósági tárgyalás

2012.02.01. 09:14 Viszkisdoboz

Január 30-án álltam bíróság elé a Somogy Megyei Törvényszéken. Furcsa volt újra egyenruhát ölteni, hiszen bár szakszervezeti ügyvédként, egyetemi oktatóként, majd államtitkárként is katona voltam, egyenruhát az utóbbi évtizedben csak ritkán viseltem. Katonai bíróság előtt azonban nyugalmazott ezredesként egyenruhában kellett megjelennem, és ezt nem is bántam, hiszen katonai eskümet egyetlen beosztásomban, és azóta sem szegtem meg soha. Ezért is csodálkoztam, amikor a folyosón megláttam tiszti vagy tábornoki rangot viselő vádlott társaimat, akik egy kivétellel civilben jelentek meg.

 

Ügyvédemmel, Dr. Dezső Antallal a bíróság épülete előtt.

Ugyanígy meglepett, hogy a tizenhét vádlott közül csak én járultam hozzá, hogy rólam kép- és hangfelvétel készüljön. Nem mintha jól esne, hogy vádlottként egyedül állok a kamerák kereszttüzében, de mivel nincs semmi titkolni valóm, a minél nagyobb nyilvánosságban vagyok érdekelt.

Az első napon a katonai tanács és a vádlottak előtt a katonai ügyész két és fél órán keresztül ismertette a vádiratot. Az anyagot ismertem már, de mégis másképp hangzott az engem megalázó körülmények között kihallgató, tőlem hamis vallomást kicsikarni kívánó ügyész szájából hallani mindezt. Az ügyészség szerepéről többször elmondtam, hogy politikai motivációkat sejtek mögötte. A bíróság függetlenségében azonban rendületlenül hiszek, és a tárgyalás első napján tapasztaltak is ebben erősítettek meg. 

A vádirat ismertetése után a vádlottak nyilatkoztak arról, hogy kívánnak-e vallomást tenni. A rám terhelő vallomást tévő O. János tábornok, XVI. rendű vádlott azt nyilatkozta, hogy nem kíván vallomást tenni. Sőt, O. János tábornok meghatalmazott védője azt kérte a bíróságtól, hogy O. János tábornok ügyészségi vallomásait se ismertesse a bíróság. Kiderült az is: hosszú perre számíthatunk, hiszen még márciusban és áprilisban is csak a vádlottak vallomásai következnek.

Másnap délelőtt L. Attila tábornokot hallgatta meg a bíróság, délután én és N. Dénes következtünk. Vallomásomat írásba foglalva adtam át a katonai tanács elnökének és kértem annak ismertetését. Vallomásomat a tanács elnöke felolvasta. Erre azért volt szükség, mert gyakorlattá vált egyes médiumok (pl. HírTv) részéről, hogy a mondatokat félbevágják, és akár teljesen ellentétes értelemmel közvetítik a nyilvánosság felé. Vallomásom után – miután kiemelt ügyről van szó – először az ügyész, utána a védők, végül a bíróság kérdezett ki. A kérdésekre válaszoltam, kivéve amikor az államtitkárként tudomásomra jutott szolgálati- és államtitkok kerültek szóba. Ezekről a kérdésekről csak akkor beszélhetnék, ha a titokgazda feloldana titoktartási kötelezettségem alól.

A bíróság előtt tett vallomásomat az alábbiak szerint hozom nyilvánosságra:


Tárgyalási vallomás



Tisztelt Bíróság!


Alulírott, dr. Fapál László nyá. mk. ezredes, II. r. vádlott a Tisztelt Bíróság részére az alábbi vallomást teszem:

A terhemre rótt cselekményekben nem vagyok bűnös.

A vádiratban szereplő cselekmények ellen nehéz védekezni, mert konkrétumokat, pontos helyet, időt, összegszerűségeket nem tartalmaz. Tehát még a naptáramat sem tudom fellapozni, hogy megnézzem, egyáltalán itthon voltam-e vagy külföldön voltam kiküldetésben, vagy éppen szabadságon tartózkodtam, vagy dolgoztam. A vádirat ezért konkrétumok hiányában teljes államtitkári időszakom alatt vádol olyan cselekmények elkövetésével, amit nem követtem el.

A vádhatóság az első vádpontban vélelmez egy megállapodást, amelyből én, mint megállapodást kötő fél hiányzok. Szándékosan használom a vélelmez szót, mert a vádiratban vázolt megállapodás megkötésére nincs semmilyen adat az iratanyagban. Ilyen megállapodás a részemről nem történt.

A vádirat szerint 2004. végén vagy 2005 elején, pontosan meg nem állapítható időpontban L. ezredes, O. ezredes – H. ezredes beleegyezésével – megbeszélték, hogy felveszik a kapcsolatot velem N. Dénesen keresztül, mert a HM PNRI feladatrendszerét bővíteni akarták, szerették volna a katonai szervezetet megerősíteni és hozzáfűzték, hogy kérésük teljesítése esetén nem lennének hálátlanok. A vádirat szerint N. Dénes engem megkeresett az ajánlattal, és én megegyeztem N. Dénessel, hogy a visszaosztott pénzek 50 %-át kérjük vissza. E találkozót követő 2 héttel egy újabb találkozó jött létre, amelyen N. Dénes közölte O. és L. ezredesekkel, hogy „menni fog a dolog”. Majd N. Dénes közölte, hogy a visszaosztott pénzekből 50 %-ot kérek vissza, amely megállapodást mindenki elfogadott.

A vádiratnak ez a része O. János gyanúsított vallomásán alapul, annak ügyészi átdolgozása.
A vádirat eléggé életszerűtlenül egy olyan közvetítői mechanizmust ír le, amelyből én, mint megállapodást kötő fél hiányzom. Én nem állapodtam meg sem N. Dénessel sem senki mással, hogy részesedjek a vádirati visszaosztott pénzekből. Ha N. Dénes ilyen ajánlattal megkeresett volna, a szükséges intézkedéseket megteszem. Jelentem miniszteremnek és a KBH-nak is.
 
Egyébként 2004 decemberében a Magyar Honvédség irányításával, vezetésével kapcsolatos kormányhatározat kidolgozásával és egyeztetésével voltunk elfoglalva, illetve előkészítettük az átszervezéshez szükséges jogszabályi módosításokat.

2005-ben a HM szervek és háttérintézmények két ütemben történő teljes átszervezését hajtottuk végre. Minden szervnél, így a HM PNRI-nél is radikálisan csökkentettük a létszámot és a költségvetést. Teljesen irracionális ilyen körülmények között a hivatali (és nem katonai) szervezet „megerősítéséről” beszélni.

A vádirat nem tartalmazza, hogy nekem mit kellett volna tennem (vagy mit tettem) annak érdekében, hogy részesedjek a visszaosztott pénzekből. Azért egy bűnszervezetben így illik, nem? Úgy tűnik, sem 2001-től 2004-ig, sem államtitkári időszakomat követően, 2006 júliusától 2009-ig nem volt szükség arra, hogy állami vezető valamilyen módon részt vegyen a vádirati cselekményekben. Olybá tűnik tehát, hogy O. János alig több mint másfél évben „nagylelkűen” megosztotta velem az ún. visszaosztott pénzt, én pedig – ugyancsak az ő vallomása szerint – elharmadoltam, és főnökömnek, Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek adtam belőle, meg kabinetfőnökének, Zámbori Mihály helyettes-államtitkárnak.  

A különböző cégek által O. Jánosnak visszaosztott pénzek egy részéről a vádirat – az egyes vádalpontoknál – mindenhol azt tartalmazza, hogy „az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott (N. Dénes) közvetítésével II. rendű vádlott (Fapál László) is a fele összeg erejéig” részesült. A vádiratban felsorolt cégeket és személyeket nem ismerem, nem tudom milyen tevékenységet végeztek. Az ügyészség a gyanúsításban közölt 22 millió forint helyett a vádiratban 20,6 millió forinttal terhelt meg úgy, hogy az egyes alvádpontokkal – az I/9-es alvádpont kivételével – korábban meg sem gyanúsított.

Kijelentem, hogy ezekből az un. visszaosztott pénzekből sem közvetlenül, sem N. Dénesen, sem más személyen keresztül nem részesültem. Vallomást a vádirati cselekményekről nem tudok tenni, azokról nem tudtam, az abban szereplő cégeket nem ismerem.

Az I/9-es vádpont tekintetében az alábbi vallomást teszem:

O. János dandártábornok egyetlen vallomásában sem tesz arról említést, hogy e vádpont szerinti 12 millió forint a HM Zrínyi Kht.-tól származna.  

Azonban 2010. október 08. napján a katonai ügyész O. János tábornokot 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg. Ebből idézek:

Katonai ügyész:
„12. N. Dénes polgári személy 2003. január 01-től 2004. október 31-ig a Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. pr.-marketing osztályának vezetője volt. N. Dénes különböző pénzösszegeket kért vissza a Zrínyi Kht.-val szerződéses kapcsolatban lévő gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből. Annak ellenére, hogy N. Dénes polgári személy munkaszerződése megszűnt, 2004. őszén a Zrínyi Kht-nál, azt követően is kapcsolatban maradt a kht-val szerződésben álló cégekkel és továbbra is különböző pénzösszegeket kért vissza az általuk teljesített szolgáltatások ellenértékéből. 2006. év elején megkérte Önt N. Dénes arra, hogy az általa visszakért és átvett pénzösszeget, 12 millió forintot vigyen el dr. Fapál László államtitkárnak. A kérésnek megfelelően Ön dr. Fapál László államtitkárnak az irodájában 2006. év elején át is adta a fenti összeget.”

„O. János dandártábornok gyanúsított: Megértettem, ellene panasszal nem élek.”

O. János tábornok tehát – korábbi vallomásával ellentétben - „tudomásul veszi”, hogy a HM Zrínyi Kht.-tól származó 12 millió forintot vett át N. Dénestől, holott a nyomozás során nem merült fel arra vonatkozóan adat, hogy a HM Zrínyi Kht. érintett lehet bármilyen bűncselekményben.   

Így vádirat szerint 2006 év elején – pontosan meg nem állapítható időpontban – N. Dénes, mivel nem ért rá, megkérte O. Jánost, hogy az un. 50 %-os megállapodás alapján a pénzt személyesen adja át nekem. A 12 millió forintot a vádirat szerint pontosan meg nem állapítható arányokban O. és L. ezredesek és N. Dénes gyűjtötték össze. O. János ezt behozta az államtitkári irodámba, ahol én azt átvettem. A pénzt kivettem a borítékból, annak 1/3-át, kb. 4 millió forintot egy fém színű piros italos dobozba tettem, majd azt egy papír italtartóba helyeztem, aztán az irodámat elhagytam.

Tehát a 12 millió forint átadásáról szóló gyanúsítás a vádiratban alapjaiban megváltozott. A 12 millió forintnak – más alvádpontokkal szemben - nincs eredete! Már nem a HM Zrínyi Kht.-tól származik a pénz, hanem az előbb említett 50 %-os megállapodás alapján - pontosan meg nem állapítható időpontban került átadásra – és a pénzt pontosan meg nem állapítható arányokban O. János, L. Attila és N. Dénes gyűjtötték össze.

Az I/9-es alvádpont többi része O. János gyanúsított vallomásával egyezően lett leírva, az ügyészség a viszkis doboz helyett a piros színű italos doboz kifejezést alkalmazta. A vádirat ezen része ott fejeződik be, hogy az irodámból kilépek.

A vádirat mellőzi Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre O. János által tett – egyébként valótlan - állítást, hogy én a pénz egy harmadát, kb. 4 millió forintot neki vittem volna. A vádirat nem foglalkozik O. János valótlan vallomásának azzal a részével sem, hogy a pénz Juhász Ferenc miniszter, Zámbori kabinetfőnök és én közöttem szétosztásra került volna. Megjegyzem, hogy e kérdésben O. János tábornok ellentmondásba is keveredett, mert valótlan vallomása szerint először ezt én mondtam neki, a szembesítésen meg már úgy nyilatkozott, hogy N. Dénes mondta neki.

A katonai ügyészségtől elvárható lett volna, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és Zámbori Mihály kabinetfőnököt tanúként kihallgassák. Nyilván ezt azért nem tették meg, mert Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek én nem adtam át semmiféle italos dobozban pénzt, ezért tanúkénti kihallgatása nem erősítette, hanem gyengítette, illetve lehetetlenné tette volna a vádemelést.

O. János vallomása teljesen életszerűtlen:
Elképzelhető, ha valaki „nem ér rá”, ezért mást kér meg, hogy adjon át olyan pénzösszeget, amely bűncselekményből származhat és az érintett még át is veszi? A szigorúan őrzött irodájában? Majd kimegy a pénz egy részével, ráadásul közli, hogy kinek viszi azt? Közben meg ott hagyja egyedül a pénzt hozó embert az irodájában a maradék pénzzel együtt? Ezek nem normális dolgok, ésszerű választ nem is lehet rá adni.


A közigazgatási államtitkári irodámban történő pénz átvétel teljesen életszerűtlen, mivel az állami vezetőket a titkosszolgálatok szoros megfigyelés alatt tartották, az irodájuk fel volt szerelve megfigyelésre és lehallgatásra alkalmas berendezésekkel. A honvédelmi miniszter nemzetbiztonsági védelem alatt álló vezető, akinek személyi védelmét a Köztársasági Őrezred, nemzetbiztonsági védelmét a Katonai Biztonsági Hivatal biztosította. A Honvédelmi Minisztérium vezetői zárt részen dolgoztak, külön beléptető rendszer működött és még a folyosókon is kamerák voltak elhelyezve.

A Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjétől államtitkot tartalmazó jelentéseket kaptam heti rendszerességgel. A Katonai Biztonsági Hivatal (továbbiakban: KBH) által kért intézkedéseket mindenkor megtettem. Olyan jelentéseket azonban nem kaptam, amely konkrét személy konkrét ügyében intézkedési kényszert írt volna elő számomra, csak felületes információkat kaptam. Meg voltam győződve arról, hogy a katonai titkosszolgálat megfelelő intézkedéseket tesz az esetlegesen felmerülő ügyek kezelésére. Ezeket az intézkedéseket sem bírálni, sem megkérdőjelezni nem volt jogom. A KBH vezetője a Kormány átruházott hatáskörében a honvédelmi miniszternek tartozott felelősséggel, nem nekem.

Alapvető rezsim (titokvédelmi) szabály volt, hogy az irodámban egyedül senki nem tartózkodhatott. Az asztalomon és a páncélszekrényemben feküdtek az állami- és szolgálati titokkörbe tartozó iratok, valamint a NATO titkos anyagok. Ha egyedül hagytam volna bárkit az irodámban, az már önmagában bűncselekmény lett volna. Ha tárgyaltam valakivel és kimentem az irodámból – mert pl. a miniszter hivatott – akkor az illetőnek távoznia kellett az előtérbe vagy az államtitkári váróba. Ha nem tehettem meg pl. külföldi vendéggel, hogy kiküldjem, akkor a titkárságvezető vagy a titkárnő nyitott ajtónál álldogált, amíg vissza nem érkeztem.

Amit leghatározottabban visszautasítok az ügyészségi vádiratban a bűnszervezeti szerepem: a vádirat szerint „a bűnszervezet tevékenységét a közigazgatási államtitkár közjogi tisztséget viselő II. r. vádlott tudomására hozták, aki a bűnszervezet aktív tagjává vált az által, hogy ő is részesedést kért a bűncselekmények során megszerzett pénzekből, leplezte magas szinten a vádlottak korrupciós cselekményeit III. r.(N. Dénes) vádlott közreműködésével”.

A magyar nyelv szabályai szerint sem értem, hogy miként tudtam volna leplezni a korrupciós    cselekményeket, főként N. Dénes közreműködésével, aki 2005. július 01. napjától már nem is dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, mert felmondtam neki.

Továbbá a HM PNRI államtitkári időszakom utolsó félévében került közvetlen alárendeltségembe, 2005. december 31-ig a HM kabinetfőnöke, Zámbori Mihály helyettes-államtitkár irányította és felügyelte.

Nem kértem, és nem is kaptam semmiféle részesedést. Senki nem hozta a tudomásomra, hogy az ügyészség által állított bűnszervezet létezik. Erre vonatkozóan semmiféle adat, bizonyíték nincs az iratanyagban. Nem lepleztem senki tevékenységét, munkakörömből eredően ezt nem is tehettem volna meg! A közigazgatási államtitkár bármilyen szakmai üggyel a felterjesztési rendnek megfelelően – döntés előtt - találkozik. A közigazgatási államtitkár adminisztratív vezető, döntéseit írásban hozza meg vagy a miniszteri döntéseket írásban dolgozza ki. Azokkal az információkkal rendelkeztem saját szakterületem vonatkozásában, mint a miniszter. A KBH-tól tájékoztatást is csak azon szervekről, személyekről kaptam, akik az alárendeltségembe tartoztak. A HM PNRI 2006. január 01. napjától került irányításom alá, előtte Zámbori Mihály kabinetfőnökhöz tartozott. Nem emlékszem arra sem, hogy a HM PNRI tevékenységét illetően bármilyen titkosszolgálati tájékoztatást kaptam volna.

A vádirati cselekmények közel 10 évig folytak. Úgy tűnik, hogy másfél éves állami vezetői megbízásom időtartama alatt kellett e cselekményeket leplezni, egyébként sem előtte sem utána erre nem volt szükség.  

Elmondtam már többször, és most sem tudok mást tenni: nem kaptam senkitől egy fillért sem. És miért kerülhetett a miniszter, a kabinetfőnök és a közigazgatási államtitkár mégis abba a gyanúsítotti vallomásba? Nem találok más magyarázatot rá, minthogy O. János tábornok, vallomástevő csökkenteni akarta az erkölcsi és anyagi felelősségét, továbbá meg kívánt felelni azoknak az elvárásoknak is, amelyek Juhász Ferenc miniszter politikai tönkretételét is kívánták. Nyilvánvaló, hogy 2006-ban O. János, mint az NRH vezetője olyan alacsony szintű vezető volt, hogy a miniszternek a színét sem láthatta, így szükség volt egy közvetítő személy beiktatására.
 
A még vallomást sem tevő, de máris alkupozícióba kerülő O. János azt is tudta, hogy ha magas szintű állami vezetőkre tesz vallomást, akkor a saját felelősségét is csökkenti, hiszen ő is csak „parancsra tette”, amire a katonák oly előszeretettel szoktak hivatkozni. És ha sikerül maga elé újabb gyanúsítottakat, vádlottakat tenni, akkor a várható büntetés is csökken, arról nem is beszélve, hogy a szétosztott (így az eljárás végén elkobozható) pénz összege is csökken. A választásokat követően módosított vallomásban egy huszárvágással elérte, hogy ne az ő és társai büntetőügyéről beszéljünk, hanem a volt honvédelmi miniszterről, rólam, és a médiumokban elhíresült piros viszkis dobozról.

Az az ügyészi elgondolás pedig, hogy tanút csináljon Oláh Jánosból és a tárgyalásról lemondás szabályai szerint megszületett ítélet alapján ebben az ügyben is beálljon a „res iudicata” és O. Jánost, mint tanút idézhesse meg erre a tárgyalásra, eredménytelennek bizonyult.

Ez az elképzelés is mutatja O. János dandártábornok ellentmondásos, sorozatosan módosított vallomásain alapuló vád bizonytalanságát.

O. János dandártábornok vallomásai kétes értékűek, mivel minden egyes vallomáskor más-más elkövetői körben osztja szét az un. visszaosztott pénzt. A 2010. április 22. napján kelt vallomás azt tartalmazza, hogy 2005-ben hárman, 2006-ban ketten - hárman osztoztak az un. visszaosztott pénzeken.

 O. János tábornok a 2010-es országgyűlési képviselő választásokat követően, 2010. május 10. napján tett vallomásában utal alkupozíciójára, korábbi vallomásait kiegészíti és vallomást tesz rám, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre és Zámbori Mihály kabinetfőnökre.

Különös figyelmet érdemel, hogy O. János tábornok 2010. október 15. napján korábbi vallomásait tizenegyszer módosítja, és ebben a vallomásban számos újabb bűncselekmény elkövetésével vádol meg:

„A velem 2010. október 8-án közölt gyanúsítással kapcsolatban azt az észrevételt tenném, hogy a gyanúsítás 1., 2., 3., 4., 5., 6., 10., pontjaiban szereplő tényállásokhoz hozzátartozik, hogy az ezen gyanúsításokban szereplő pénzek felét a korábban általam említett un. 50 %-os megállapodás alapján dr. Fapál Lászlónak adtuk át elsősorban N. Dénesen keresztül.” (56. oldal)

Érdekes, hogy 2010. október 08. napján, amikor a katonai ügyész O. János tábornokot 12 rendbeli újabb bűncselekményekkel gyanúsítja meg, még megértette a gyanúsítást és panaszt sem jelentett be ellene. Ezzel szemben egy héttel később a terhére rótt cselekményekből származó un. visszaosztott pénzek felével – egy észrevétel formájában - már engem terhel meg.


A továbbiakban az eljárás alá vontakkal való munkakapcsolatomról szeretnék vallomást tenni:

H. András dandártábornok:

H. tábornokot, akkor még ezredest egy rendezvényen ismertem meg 2003 tavaszán. A Zrínyi Kht-nál dolgoztam és a hétvégén tartott honvédségi rendezvényekre gyakran kimentünk családommal együtt. A Zrínyi Kht. biztosította a szórakoztató programokat, a Magyar Honvédség alakulatai a katonai feladatokat hajtották végre, a HM PNRI pedig az étkeztetést biztosította. A Zrínyi Kht-val a HM PNRI nem állt szerződéses kapcsolatban, így nem ismerem a HM PNRI étkeztetési tevékenységét.

2004 decemberében lettem államtitkár, a HM és háttérintézményei átszervezését kellett végrehajtanom. A HM PNRI – mint protokoll szerv – közvetlenül a HM kabinetfőnöke alá lett rendelve, így a HM PNRI tevékenységét közvetlenül a HM kabinetfőnöke irányította. Ezért a HM PNRI tevékenységére közvetlen rálátásom nem volt, H. tábornokkal közvetlen kapcsolatot nem tartottam. H. tábornok 2005 nyarán a tatai dandár parancsnokának lett kinevezve, utódjául elöljárói javaslatára helyettesét, O. János ezredest nevezte ki a honvédelmi miniszter. H. tábornokban egy kiváló katonát ismertem meg, öltözete, megjelenése példamutató volt.


O. János dandártábornok:

O. János ezredest egy honvédségi rendezvényen ismertem meg 2003 tavaszán, amikor H. tábornokot. 2005 nyarán O. János ezredest – elöljárói javaslatára – a HM PNRI főigazgatójává nevezte ki. A HM PNRI 2005. december 31. napjáig a HM kabinetfőnök közvetlen alárendeltségében volt. 2005 decemberében a HM kabinetfőnöke arról tájékoztatott, hogy a 2006. évi országgyűlési képviselő választások előtt, 2006 tavaszán elmegy a HM-ből, ezért arra kért, hogy a HM PNRI kerüljön az én közvetlen alárendeltségembe. Így is lett. 2006 tavaszán még két helyettes államtitkár távozott a minisztériumból (K. Levente HUPHÁT és K. Bálint VGHÁT), a hétfői heti feladatszabó és beszámoltató értekezleten már alig fértünk el az irodámban. Ezeken az értekezleteken részt vett O. János ezredes is. Beszámolt a hivatal által végrehajtott feladatokról és jelentette a hét feladatait. Ha szükséges volt, részére, mint bármely más személy részére, feladatot szabtam. Ez volt a feladatom.

O. János 2005-ben még ezredes többször volt Táborfalván, egyszer a lakásomban is. 2005 nyarán László napot tartottam, melyen részt vett a HM felső vezetése, az állami vezetők, KBH vezetői családtagjaikkal együtt. A HM PNRI rendezte természetesen térítés ellenében az étkezést, mely rendezvény az én házamban volt. O. János intézte az étkezést, egy fehér furgonnal és két pincérrel jött le, nem mint meghívott vendég, csak az étkezés lebonyolításával, koordinálásával volt megbízva. O. János nem kapott meghívást a rendezvényre, nem volt olyan szintű vezető, egyszerű kiszolgáló volt. Arra emlékszem még, hogy O. Jánost elküldtük házi sörért, mert elfogyott és szükség volt rá. Számla ellenében fizettem ki a rendezvényt. A kifizetést nem személyesen, hanem titkárságvezetőn vagy titkárnőn keresztül intéztem.

Táborfalván 2005. május 1-jén, falunap keretében egy toborzó napot tartottunk. A HM kitelepült és ezen a rendezvényen én is részt vettem, kötelező jelleggel járt a HM protokoll. O. János ezredes a PNRI részéről rendezte a sátrat, étkezést, de ez egy hivatalos honvédségi rendezvény volt. Meg kívánom jegyezni, hogy Táborfalva katonai helyőrség.

Határozottan kijelentem, hogy O. Jánossal való kapcsolatom szigorúan elöljáró – alárendelti viszony volt. O. Jánossal akkor sem tartottam magán jellegű kapcsolatot, amikor nem voltam államtitkár, hanem a HM-ben jogi tanácsadóként intéztem a 3. nagy hatótávolságú NATO radar ügyeit. Ehhez egyébként, mivel ingatlan építéséről volt szó, O. János tábornok által vezetett HM VGF-nek semmi kapcsolata nem volt.  

L. Attila dandártábornok:

L. ezredest egy HÉF ülésen ismertem meg, akkor még a HM KPSZH-nál dolgozott és a szakszervezeti vezetőket tájékoztatta valamilyen pénzügyi tárgyú intézkedésről. Utána 2005-ban találkoztam vele a HM-ben, amikor államtitkárrá kineveztek. Elöljárói javaslatára a miniszter 2005 februárjától a HM VGF vezetőjének nevezte ki. Az átszervezés a 23 főosztály 11 főosztályra csökkentését eredményezte. Közvetlen elöljárója K. Bálint HM VGHÁT volt. L. tábornok impulzív ember benyomását keltette, s mint nagyon sokan ő is hajlamos volt arra, hogy a szolgálati utat megkerülje, és kihagyjon döntési szinteket. Ez ellen szigorúan felléptem, és mindig hangsúlyoztam, hogy mindenki a HM hatásköri jegyzéke alapján saját hatáskörében döntsön. L. tábornokot – mint másokat is – visszacsatornáztam a helyettes államtitkár alá.

Határozottan kijelentem, hogy L. tábornokkal való kapcsolatom szigorúan elöljáró – alárendelti viszony volt. L. tábornokkal akkor sem tartottam magán jellegű kapcsolatot, amikor nem voltam államtitkár.

N. Dénes:

N. Dénes a HM Zrínyi Kht-nál dolgozott 2002 decemberében, amikor ügyvédi megbízási szerződéssel elkezdtem dolgozni a közhasznú társaságnál. Emlékezetem szerint pr-marketing osztályvezető volt. A Zrínyi Kht. átszervezését követően az SZMSZ is megváltozott, hangsúlyossá vált a rendezvényszervezés az önkéntes haderőre való áttérés miatt. Nagyon sok toborzó rendezvényt kellett lebonyolítani. Ekkor N. Dénes pr-marketing igazgatói beosztásba került a cégnél. N. Dénes 2004 októberében önként elment a Zrínyi Kht-tól, emlékezetem szerint az indok az volt, hogy saját cégeivel kíván foglalkozni. 2005 elején én kértem fel kommunikációs tanácsadónak, mivel jó szakembernek ismertem meg. A HM-ben észleltem, hogy a Kommunikációs Főosztály túlterhelt (itt is létszámot kellett csökkenteni), másrészt hiányzik a kreatív gondolkodás. Ugyanis M. Péter kommunikációs főigazgató elment a Miniszterelnöki Hivatalba dolgozni, a kommunikációs főosztályról pedig Sz. Csaba ezredes lett a KÁT titkárság vezetője. B. István lett a főosztályvezető és egyben a sajtószóvivő. Szükségem volt tehát egy olyan tanácsadóra, aki a HM kommunikációját ismeri és érti, segít a kommunikációs főosztály irányításával kapcsolatos szakmai feladatokban, üzeneteket fogalmaz meg, beszédeket ír, és részt vesz a napi rendszerességgel jelentkező sajtó-helyreigazítási ügyekben. N. Dénes a Kommunikációs Főosztályhoz rendelten végezte tevékenységét, feladatait a titkárságvezető vagy én határoztam meg. 2005 júniusában Stefán Géza a KBH főigazgatója jelezte, hogy N. Dénes a HM-ben nem dolgozhat tovább, távolítsam el. Az indokolás hihetetlennek tűnt számomra (csak zárt tárgyaláson mondom el), de nem állt módomban, hogy annak valóságáról meggyőződjek. Az ügynek nem volt köze jelen eljáráshoz és nem gazdasági ügylet volt. Stefán Géza minden intézkedése mögött az őt irányító honvédelmi minisztert kellett érteni, így az utasítást teljesítettem. Először én akartam megszüntetni a szerződést azonnali hatállyal, de V. ezredes, HM személyzeti osztályvezető azt javasolta, hogy elegánsabb, ha az érintett maga kéri a megbízási szerződés megszüntetését. A személyügy előkészített, N. Dénest berendeltem, majd aláírta.

A katonai ügyészség – mivel nem támogatta a vádat - nem szerezte be sem N. Dénes kommunikációs tanácsadó 2005 elején keletkezett megbízási szerződését, sem annak megszüntetésére vonatkozó okiratot. Jelen vallomásomhoz csatolom a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára 8/89/2005. számú értesítését N. Dénes megbízási szerződésének 2005. július 01. napjával történő megszüntetéséről, amelyet Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek is felterjesztettem tájékoztatásul, és amit a miniszter úr tudomásul is vett.

Kapcsolatunk jellege: a Zrínyi Kht-nál havonta csapatépítő tréningeken vettünk részt a HM Kommunikációs Főosztály munkatársaival együtt (általában hétvégén egy napos rendezvény volt). Ezeken én is részt vettem. Toborzó rendezvények egy részén én is kint voltam. Megünnepeltük az ügyvezető, igazgatók születésnapját, névnapját, gyermek születését, mint ahogy egy munkahelyi kollektívában szokásos. 2004 végén vagy 2005 elején, amikor az új irodáját a Népligetben berendezte, akkor azt megmutatta nekem. Azt mondta, hogy jól mennek a cégei, sok megrendelése van, más minisztériumoknak is dolgozik. N. Dénessel a megbízás megszüntetése után a kapcsolatunk megszakadt.

L. Szilárd ezredes:

Amikor 2004 novemberében a miniszter felkért államtitkárnak, akkor ezt titokban kellett tartani. A HM-et belülről nem ismertem, ezért amikor publikussá vált a dolog, Sz. Csaba ezredest, - aki a kommunikációs főosztályon dolgozott - kértem fel a titkárság állományának összeállítására. Meghatároztam, hogy milyen beosztásokra keressen megfelelő szakmai tudással rendelkező személyeket. A titkárságvezető javaslata alapján pedig később, mint államtitkár lefolytattam a személyi beszélgetéseket. Nem kellett csalatkoznom, jó szakembereket választott. Egy hely nem volt feltöltve, ha jól emlékszem, akkor a közbeszerzési szakterületre nem talált olyan embert, aki vállalta volna a feladatot. Valamikor 2005 elején lett betöltve ez a szakmai beosztás L. Szilárd ezredes részéről, aki korábban a Nemzetvédelmi Egyetemen dolgozott, de átszervezés miatt a helye ott megszűnt. Lefolytattam a személyi beszélgetést, így került a beosztásába. Meg kell jegyeznem, hogy a titkárság állománya a titkárságvezetőnek referált, a titkárságvezető meg nekem. Tehát nem kellett találkoznom naponta a titkárság állományával. Referálási lapot készítettem, és ezen kellett a felterjesztett anyagokat véleményezni. L. Szilárd ugyanazon ok miatt került ki a titkárság állományából, mint N. Dénes, de esetében Stefán Géza csak azt kérte, hogy a HM-ből távolítsam el, keressek neki helyet máshol. Stefán Gézával egyeztettem, hogy hová kerüljön. Így lett a HM Térképészet Kht. gazdasági igazgatója.

L. Szilárddal kapcsolatunk elöljáró – beosztott volt. Sem új beosztásának időtartama alatt, sem államtitkári megbízásom megszűnte után nem tartottunk kapcsolatot.

Kaposvár, 2012. január 30.


                        (Dr. Fapál László nyá. mk. ezredes)
                                  II. r. vádlott


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr654038263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.