Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

37. Adatvédelmi szabályok és a kormánypárti sajtó II.

2011.12.18. 21:42 Viszkisdoboz

 Az 1989 előtt a pártállami időszakban az állami vezetők ellen csak az illetékes pártszerv hozzájárulása alapján lehetett büntetőeljárást indítani és ki voltak jelölve azok a „megbízható” személyek, akik ezeket az ügyeket zárt tárgyaláson tárgyalták. Még korábban, az 50-es években a párt adhatott közvetlen utasítást az ügyészségnek, hogy a nép ellenségeivel folytatott harc ne lankadjon. Amit a Magyar Népköztársaságban nyíltan meg lehetett csinálni, arra - sokak sajnálatára - az Európai Unió nem ad lehetőséget. Ezért izzadságos aprómunkával  kell jogszabályokat fércelnie annak, aki pártügyészséget vagy politikai bíróságot szeretne létrehozni.

A bírósági tevékenység szabályozásában a kétharmad folyamatosan alkot. Szeretné, hogy az ügyész hozzon ítéletet, de erre a fránya európai jogrend nem ad lehetőséget. Szeretné a bírói kart teljesen lecserélni, de ezt sem tudja megtenni, ezért csak „reformál”. Sajnos Brüsszel mindenbe beleszól, meg hát ott az ENSZ is, meg a rómaik óta kialakult hagyományos jogelvek, úgy általában. Ezek az igazságszolgáltatás – mint elkülönült hatalmi ág - alkotmányos alapelvei körébe sorolják többek között a bírósági tárgyalás nyilvánosságának elvét, valamint a bírói függetlenség elvét. A fülkeforradalom nem ment el odáig, hogy ezeket az alapelveket a nyilvánosság előtt tagadja, de a kormány azért nem szereti, ha valaki emlékezteti ezekre az elavult dolgokra.

Ilyen okvetetlen ember például Dr. Jóri András adatvédelmi biztos, akinek január 1-jétől még a hivatala helyét is sóval hintik be a Nemzeti Együttműködés nevében. Büszke vagyok rá, hogy egyik utolsó állásfoglalásában az én ügyemmel foglalkozott. Az ombudsman 2011. november 23-án lányomnak írt levelében a bírósági tárgyalás nyilvánossága tekintetében az alábbiakat szögezte le:

„A független, pártatlan, igazságos eljáráshoz való jog mindenkit megillető alkotmányos alapjog, ellenőrzésére azonban a bírói függetlenség következtében nincs külön szerv vagy intézmény. Annak eldöntése tehát, hogy az igazságszolgáltatás valóban függetlenül, a törvénynek alárendelten végzi-e a tevékenységét, a nyilvánosság bevonásával van lehetőség.”

„A nyilvánosságnak tehát rendkívül fontos szerepe lehet az igazságszolgáltatás kontrolljaként, ugyanakkor ezen törekvés nem eredményezheti az egyént megillető alapjogok kiüresedését, sérelmét, így többek között az emberi méltósághoz való jog, a magánélet védelméhez való jog, az információs önrendelkezési jog és nem utolsó sorban az ártatlanság vélelméhez való jog.”

„A tárgyalás nyilvánosságának elve nem keletkeztet jogot a tárgyaláson elhangzottak szabadon történő rögzítésére, majd a felvételek szabad felhasználására. A tárgyaláson hang-vagy képfelvétel készítése a polgári jog szabályai és az adatvédelemre vonatkozó jogi előírások alapján az eljárással érintett természetes személyek előzetes hozzájárulásával történhet.”

„Az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvéből következik, hogy a nyilvános tárgyalásról szóló bűnügyi tudósítás – a jogerős ítélet meghozataláig – a vádiratban szereplő bűncselekmény ismertetésén túl a vádlott nevének kezdőbetűvel való jelzésével történhet.”

A bírói függetlenség garanciális elemei a bíróságok szervezeti függetlensége, a politikailag semleges magatartású bíró személyes függetlensége és főként az ítélkező bíró függetlensége, amely azt jelenti, hogy a bírók csak a törvénynek vannak alávetve, tehát a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.

A bírói függetlenség garanciális elemei biztosítják, hogy a független, pártatlan és igazságos eljáráshoz való jog alkotmányos alapjog bárkire nézve érvényesülhessen. Ma már külföldről is pontosan látszik, hogy a végrehajtó és törvényhozó kétharmados hatalom részéről a bírósági függetlenség tartalmi garanciái ellen ható lépések történtek. Pedig nem újdonságról van szó. Gondoljunk csak a 2006-os budapesti események (a Hír Tv akkori helyszíni tudósítása szerint „forradalom”) után hozott jogerős – rendőri vallomásokon alapuló - bírósági döntéseket hogyan vizsgáltatta felül a törvényhozó, gyalázatos módon éppen a bíróságokkal.  Emlékszünk az indokolatlan és megalázó bírósági kényszernyugdíjazásokra. 

Országos vihart kavart a kétharmad azzal is, hogy lehetővé tette az ügyészségnek, hogy a „kiemelt ügyek” tekintetében, az adott ügyre illetékes bíróságtól másik bíróságra való áthelyezés lehetőségét, amely támadja azt az alapelvet, hogy saját bírójától senkit sem lehet elvonni. Sőt, most már a kormánypárti képviselők arról tárgyalnak, hogy a legfőbb ügyész bármely ügyben maga dönti el, hogy melyik bíróságon emel vádat. A jövőben az ügyész talán már a bíró személyét is kijelölheti? 

Vagy gondoljunk a bíróság, mint szervezet függetlensége ellen ható, s megkérdőjelezhető szervezeti átalakításokra és személyi kinevezésekre, amely a napokban játszódtak le. Bár dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének személye számomra garancia, hogy nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekszik majd a bíróságok függetlenségét, azonban a bíróság, mint szervezet függetlensége nem függhet az őket vezető személyek bírósági függetlenségről vallott elképzeléseitől. A bírósági függetlenség jogszabályi garanciáit nem szabad fellazítani, időlegesen kikapcsolni, mivel ez arra enged következtetni bennünket, hogy a bíróságokat a politikai hatalmat gyakorlók befolyásolni igyekeznek. 

Montesquieu úgy vélte, ha a különböző hatalmak egyetlen társadalmi erő kezében vannak, az intézményi hatalommegosztás nem működik a rendeltetése szerint. Ők pedig már minden hatalmi ágat maguk alá gyűrtek. Nincs olyan állami (újfideszül: nemzeti) intézmény vagy gazdálkodó szerv ahol ne pártkatonák ülnének. Az igazságszolgáltatás pártpolitikai ellenőrzés alá vonása egyben a jogállam végét is jelentené. Mert a bíróság működése állampolgári bizalmon alapul. Ha ez a közbizalom elveszik, nincs ami az államot egyben tartsa, s ember embernek lesz a farkasa.  

Hallgatóimnak mindig azt tanítottam, hogy addig szabad ebben az országban élni, amíg van remény arra, hogy a jogsérelmeket független és pártatlan bíróság tárgyalja. Ha azt tapasztalják, hogy az ártatlanság vagy a bűnösség kérdése politikai akarattól függ, akkor sürgősen más országban kell letelepedniük.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr33474254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

svejkné 2011.12.19. 11:01:21

Száz százalékig igaza van a blog írójának. Csak a vak nem látja, hogy mi történik ebben az országban. Senki és semmi nincs biztonságban. Mindenki bűnöző, aki nem a fidesz szekerét tolja.
A magántulajdon sem szent többé. Lásd a magánnyugdíjak lenyúlását. Ez a kormány nem garancia arra, hogy a tisztességesen ledolgozott, évtizedek után valaha is élhető életet biztosítő nyugdíjat kapjunk. Úgy tesznek, mintha különös kegyet gyakorolnának, és a nyugdíjakat ajándékba adnák.
Nincs mit szépíteni, mindannyiunkat megloptak, és az élet minden területén megrövidítenek.
Hol van az ígért egy millió munkahely???
És a többi választási ígéret, amivel átverték az ország szavazópolgárait??
Tragikus módon elszegényedtek már az emberek, és még mindig újabb és újabb bőrt akarnak lehántani rólunk.
Tényleg el kell innen menni. Nagyon messzire.
Mindig attól rettegtem, mikor állnak elém a gyerekeim azzal , hogy elmennek. Most ott tartok, hogy - bár mindennél jobban szeretem a szülőföldemet - ha mennek, velük megyek.

Mzperx 2011.12.19. 20:24:53

@svejkné: Az egy dolog, hogy az ország java el akar húzni innen a világ szebb felére. De az eszébe jutott-e valakinek, hogy a világgá menő normálisak hogyan viszik ki vagyonukat? Mekkora veszteséggel? Ezek az alávalók egy nap alatt hozhatnak olyan "törvényt", hogy mehetünk, de csak egy szál ruhában. Na, nem akarok tippeket adni.
Vajon mikor veszik észre, hogy Dózsa György unokái már nagyon sokan vannak?

MaxVeller 2011.12.25. 16:38:56

Budai Gyula ismét a lakásüggyel kapcsolatban nyilatkozott. Kíváncsian várom a blogíró reakcióját!

blacklord 2013.08.21. 11:02:29

"Ha azt tapasztalják, hogy az ártatlanság vagy a bűnösség kérdése politikai akarattól függ, akkor sürgősen más országban kell letelepedniük"
Én nem tudom, de én személyesen úgy érzem, hogy ha és amikor ez de facto bekövetkezik, akkor az én személyes kötelességemmé is válik a kormány minden áron (akár felfegyverezve is) való eltávolítása. Még úgy is, hogy nekem nincs katonai hátterem. Meglep, hogy egy katona nem akarna adott esetben harcolni a saját országáért... (ahogy pl. Zimbabwe-ban is hülye az ellenzék, hogy nem kezd drasztikus lépésekbe, illetve azok kifutásával jobb híján nem fog fegyvert Mugabe és rezsimje ellen - évtizedek óta hülyítik őket "szabad" választásokkal egy tokkal-vonóval nettó diktatúrában.