Jogász lányom 2011. nyarán az adatvédelmi biztoshoz fordult, mert a kormánypárti sajtó egy része, különösen a Hír Tv Célpont fedőnevű kommandója nyilvánosságra hozta az engem érintő nyomozás iratait. Egyértelmű volt, hogy a Magyar Nemzet és a Hír Tv a nyomozási szakban nem szerezhette be legálisan a nyomozati iratokat, s különösen nem volt joga a bűnügyi személyes adatok tematikus csoportosításával, a valóság meghamisításával vagy éppen a valóság elhallgatásával a bűnösségemet igazoló híradásokkal engem lejáratni.

A dolog nem csak engem érintett, a kétharmados forradalom dicsőséges tavaszi hadjárata a médiában is zajlott a rendszer ellenségei ellen, s ennek során azonos forgatókönyv szerint rántották le a leplet a nép ellenségeiről. Reggel megírták, hogy kit fognak előállítani vagy hol lesz házkutatás, délben már ott álltak a kamerákkal, este a híradóban mutatták a hatósági intézkedést, s nem sokkal később már a gondosan szerkesztett tanúvallomások, kihallgatási jegyzőkönyvek is olvashatóak voltak. Az összjáték olyan pontosan és olajazottan működött, és működik ma is, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy vajon a Magyar Nemzet/Hír Tv konglomerátum az ügyészség leányvállalata, vagy fordítva. Nagylányom e gyakorlat kapcsán, az én példám bemutatásával kért állásfoglalást az adatvédelmi biztostól.

A bűnügyi személyes adat a különleges adatok közé van sorolva, amelyet az érintett személy hozzájárulásán kívül csak törvényben vagy nemzetközi egyezményben meghatározott szervek kezelhetnek. A sajtószervek ilyen adatokat az új médiatörvény szerint kizárólag az oknyomozó újságírás keretén belül kezelhetnek jogi értelemben büntetlenül. A nyomozási iratok – illegális úton történő - megszerzése és nyilvánosságra hozatala azonban, leszögezhetjük, nem oknyomozó újságírás. A kormánypárti médiumok részére az állami szervek által „kiszivárogtatott” átvilágítási jegyzőkönyvek vagy nyomozó hatóságok révén a sajtóhoz eljutó nyomozati iratok ugyanis nem újságírói munka produktumai. Egyetlen célja van: a közvélemény befolyásolása, és az érintettek – bírósági tárgyalás előtti – lejáratása bűnösnek bélyegzése.

Az adatvédelmi biztosnak az alábbi kérdésekre kellett választ adnia:
Mennyiben ütközik az adatvédelmi törvénybe a nyomozati iratok egészének vagy részének egyes sajtószervek általi megszerzése? Jogosultak-e ezen szervek az adatokat birtokolni? Jogosultak-e ezen adatokat felhasználni, a nyilvánosság elé tárni, illetve, jogosultak-e ezen adatokat továbbítani?

Dr. Jóri András adatvédelmi biztos 2011. november 23. napján kelt levelében válaszolt. (Fotó: origo)

Részletek az adatvédelmi biztos állásfoglalásából

(Terjedelme miatt nem teszem fel másolatban, csak a legfontosabb megállapításokat idézem.)

„A nyilvánosságnak tehát rendkívül fontos szerepe lehet az igazságszolgáltatás kontrolljaként, ugyanakkor ezen törekvés nem eredményezheti az egyént megillető alapjogok kiüresedését, sérelmét, így többek között az emberi méltósághoz való jog, a magánélet védelméhez való jog, az információs önrendelkezési jog és nem utolsó sorban az ártatlanság vélelmének sérelmét.”
A büntetőügyben adott tájékoztatás bárki részéről többnyire adatkezelésnek minősül, így az adatkezelés mellett vizsgálni kell annak jogos célját is.
„Jogos cél lehet természetesen a közvélemény tájékoztatása, de a közvélemény befolyásolása, a hangulatkeltés akár a sértett, akár a terheltek vagy tanúk ellen mind az igazságszolgáltatás, mind a médiumok részéről már nem nevezhető jogos célnak.”
A jogosulatlanul megszerzett bűnügyi iratokról:
„A bűnügyi tudósítások során, a jogosulatlanul megszerzett nyomozati iratok nyilvánosságra hozatala esetén végső soron a Smtv. 10. §, illetve 13. §-ában is deklarált hiteles, gyors és pontos tájékoztatás feladata kerülhet szembe az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált jó hírnévhez, valamint magántitok és a személyes adatok védelméhez való joggal.”
„A sajtó tájékoztatásnak a részletszabályait rendezi a büntetőeljárás nyomozási szakaszában a sajtónak adandó tájékoztatásról szóló 26/2003. (VI.26.) BM-IM együttes rendelet. …. Tehát nyomozati iratot a nyomozó hatóság nem hozhat a sajtó útján nyilvánosságra”.
„….(a) sajtó munkatársai természetesen más, a büntetőeljárás szereplőivel kapcsolatban álló egyéb személytől is megszerezhetik azon iratokat, amelyek nyilvánosságra hozatalával – az érintett hozzájárulása nélkül – jogellenes adatkezelést valósíthatnak meg.”

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a sajtó – az oknyomozó újságírás kivételével – jogellenesen kezeli és hozza nyilvánosságra azokat a bűnügyi adatokat, amelyhez a büntetőeljárás valamely szereplője útján hozzájutott. Persze nem az ügyészségre vagy a rendőrségre gondolok, hogy is tenném. Bizonyosan a gyanúsított vagy a védő adja ki ezeket a nyomozati iratokat, még akkor is, ha érdekeikkel teljesen ellentétes. Legalábbis rendre ezt a védekezést halljuk, ha valaki rákérdez a szivárogtatások gyakorlatára.

Ha az ellenzékkel ellenségként és nem ellenfélként bánunk, ha kriminalizáljuk vélt vagy valóságos politikai ellenfeleinket, ha kormányzati szintre emeljük a velünk egyet nem értők emberi-állampolgári jogainak semmibe vételét, ha nem csak eltűrjük, hanem egyenesen követeljük is a másként gondolkodók nyilvános megalázását, akkor kell és mindig is lesz „Szabad Nép”, amely megmutatja és elmagyarázza nekünk, hogy mit kell gondolnunk az emberekről vagy a világ dolgairól. Ebben a szép új világban a szerkesztőségi hazugsággyárak politikai megrendelésre állíthatnak valótlant, ha kell, még embereket is kiretusálnak a képernyőről. A mindennapi gyakorlat magától értetődő része, hogy a nyomozati iratokat megszerzik és ellenőrizetlen tartalmuk alapján embereket, és családokat tesznek tönkre.

Vajon miként tiltakoznának ugyanilyen helyzetben jogaik semmibe vétele miatt azok, akik ma jogainkat semmibe veszik? Remélem, nekik nem kell majd emiatt aggódniuk, mert bárki is kerül hatalomra a mostani kormány bukása után, a jogállamot ezen a területen is vissza kell állítania.