Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

9. Az ünnepek

2011.06.15. 17:22 Viszkisdoboz

Vallását gyakorló római katolikus vagyok. S bár többször szóban és írásban is jeleztem, hogy a lelkiismereti szabadság gyakorlását a katonai ügyész nem korlátozhatja, és szeretnék részt venni bármilyen lelki gyakorlaton, ez a börtönben nagyon nehézkesen ment. Csupán egy - hitem szerinti - római katolikus missziós foglalkozásra sikerült eljutnom szilveszter előtt.

December 23-án nevelőtisztem elvitt a könyvtárba könyvet kölcsönözni, ezzel megkezdődtek az ünnepek. Karácsony előtt a kötelező szent gyónást nem tudtam elvégezni. A karácsonyi Szentmise a börtönben elmaradt, mert a fegyőrök szabadságon voltak, és nem tudták megoldani a kíséretet. Szenteste azonban sikerült a börtönben dolgozó református lelkész által tartott közös imádságon részt vennem, több rabtársammal együtt. Kaptunk diós bejglit, szaloncukrot, naptárt és újságot. Imádkoztunk, énekeltünk. Megértettem, hogy Isten mindenütt ott van. Mindegy, hogy hol vagy, az Atya és a Fiú és a Szentlélek akkor is veled van. Mindegy, hogy a karácsonyfa mellett családod körében vagy szegényes zárkádban vagy-e éppen. Nem vagy egyedül! Zárkám magányában este hat órakor imádkoztam és énekeltem, tudtam, hogy otthon gyertyagyújtás van….

Közös adventi imádság a börtönben, (fotó: református.hu)

A börtönben majdnem elveszítettem hitemet, mert azt gondoltam, hogy Isten akaratából ilyen mélyre nem kerülhetek. Aztán megerősödve hitemben, már minden nap imádkoztam és vártam a szabadítót. Karácsonyra már ki tudtam tenni gyermekeim fényképét a falra anélkül, hogy sírtam volna, ha rájuk nézek. Csak később tudtam meg, hogy plébániai kormányzónk karácsonykor misét tartott értem.

Kislányom rajzát, amit ajándékul készített, és sok erőt meríthettem volna belőle, nem kaphattam meg csak hazaérkezésemet követően. Akik azt hitték, hogy megtörhetnek, tévedtek. Hitem és szeretetem (ezeket soha és senki nem veheti el) megmentett.

Szilveszter előtt a nevelőtisztem elvitt a helyi kisboltba „kiétkezni”. A vásárlás a rabokat havonta egyszer illeti meg. Ott vásárolhattam 15.000-Ft-ért élelmiszert. Azonnal vettem vitamint, tejet, almát és hagymát.  Jobb lett a közérzetem, az étkezésem egy része már rám volt bízva.

Egyre nehezebben viseltem már az egyedüllétet. Kértem az ügyvédemet, hogy lépjen, nem igaz, hogy nem találnak a bv-ben egy olyan embert, aki a cellámba befogadható lenne. Szilveszter éjjel fél kettőig voltam fenn. Nagylányom születésnapját meg kellett várnom akkor is, ha csak lélekben köszönthettem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://viszkisdoboz.blog.hu/api/trackback/id/tr812996315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.