Vallását gyakorló római katolikus vagyok. S bár többször szóban és írásban is jeleztem, hogy a lelkiismereti szabadság gyakorlását a katonai ügyész nem korlátozhatja, és szeretnék részt venni bármilyen lelki gyakorlaton, ez a börtönben nagyon nehézkesen ment. Csupán egy - hitem szerinti - római katolikus missziós foglalkozásra sikerült eljutnom szilveszter előtt.
December 23-án nevelőtisztem elvitt a könyvtárba könyvet kölcsönözni, ezzel megkezdődtek az ünnepek. Karácsony előtt a kötelező szent gyónást nem tudtam elvégezni. A karácsonyi Szentmise a börtönben elmaradt, mert a fegyőrök szabadságon voltak, és nem tudták megoldani a kíséretet. Szenteste azonban sikerült a börtönben dolgozó református lelkész által tartott közös imádságon részt vennem, több rabtársammal együtt. Kaptunk diós bejglit, szaloncukrot, naptárt és újságot. Imádkoztunk, énekeltünk. Megértettem, hogy Isten mindenütt ott van. Mindegy, hogy hol vagy, az Atya és a Fiú és a Szentlélek akkor is veled van. Mindegy, hogy a karácsonyfa mellett családod körében vagy szegényes zárkádban vagy-e éppen. Nem vagy egyedül! Zárkám magányában este hat órakor imádkoztam és énekeltem, tudtam, hogy otthon gyertyagyújtás van….
Közös adventi imádság a börtönben, (fotó: református.hu)
A börtönben majdnem elveszítettem hitemet, mert azt gondoltam, hogy Isten akaratából ilyen mélyre nem kerülhetek. Aztán megerősödve hitemben, már minden nap imádkoztam és vártam a szabadítót. Karácsonyra már ki tudtam tenni gyermekeim fényképét a falra anélkül, hogy sírtam volna, ha rájuk nézek. Csak később tudtam meg, hogy plébániai kormányzónk karácsonykor misét tartott értem.
Kislányom rajzát, amit ajándékul készített, és sok erőt meríthettem volna belőle, nem kaphattam meg csak hazaérkezésemet követően. Akik azt hitték, hogy megtörhetnek, tévedtek. Hitem és szeretetem (ezeket soha és senki nem veheti el) megmentett.
Szilveszter előtt a nevelőtisztem elvitt a helyi kisboltba „kiétkezni”. A vásárlás a rabokat havonta egyszer illeti meg. Ott vásárolhattam 15.000-Ft-ért élelmiszert. Azonnal vettem vitamint, tejet, almát és hagymát. Jobb lett a közérzetem, az étkezésem egy része már rám volt bízva.
Egyre nehezebben viseltem már az egyedüllétet. Kértem az ügyvédemet, hogy lépjen, nem igaz, hogy nem találnak a bv-ben egy olyan embert, aki a cellámba befogadható lenne. Szilveszter éjjel fél kettőig voltam fenn. Nagylányom születésnapját meg kellett várnom akkor is, ha csak lélekben köszönthettem.
