Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Hirdetés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

196. A tili-toli játék ügyészségi módra

2014.11.21. 12:34 Viszkisdoboz

Az önkény ellen megálmodott hatalommegosztás azt lenne hivatott biztosítani, hogy a közjónak megfelelő döntések szülessenek.

Ma Magyarországon a hatalmi csomópontokba vezényelt kollégisták és hűbéreseik végzik a politikai munkát. A kollégisták: a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke, a kormányfő, a bírói és ügyészi hatalom letéteményesei, a NAV vezetősége ugyanazon érdekkör foglyai. Éppen azért lettek odatéve, hogy jogköreiket ne gyakorolják, ne fékként és ellensúlyként működjenek az állami szervezetrendszerben, hanem katalizátorai legyenek a bűnre szakosodott kormánytevékenységnek. Ezért valódi funkciójuk betöltésére alkalmatlanná váltak.

Úgy teszünk ebben az országban, mintha demokratikus jogállam lenne, holott nem az! A hatalommegosztás szervezeti és funkcionális értelemben létezik, látszólag olyan, mint egy valódi jogállam. Személyi értelemben azonban a hatalommegosztás csak látszólagos. Ugyanis a hatalmi csomópontok minden szegmensét a kollégisták vagy kedvenc tanáraik foglalták el.

Egyikük Polt Péter, a kollégisták egyik büntető-eljárásjogot tanító tanára. Vezetése alatt az ügyészség kettős rendeltetésű szervvé vált a NER-ben: egyrészt következetesen üldözi Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentései alapján az orbáni rendszer ellenfeleit, ügyeket produkál a rendszerszintű korrupció leplezésére. Másrészt meg kell akadályozniuk, hogy a kormányzópárt korrupciós ügyei eljussanak a bíróságokig.

Csak gratulálni tudok, eddig sikert sikerre halmoztak!

Sokszor megírtam már, de úgy tűnik nem elégszer. A kormányzat 2010-ben kezdődő nagy elszámoltatása semmi egyéb, mint annak leplezése, hogy a volt kollégisták az Európai Unió és a magyar állam valamennyi erőforrását – szervezetten, maffia módszerek alapján - maguknak kaparintották meg. Ne velünk foglalkozzanak az emberek, az a lényeg – gondolták. És meg kell adni, be is jött a számításuk!

A jobboldali sajtó kriminalizált, az ügyészség pedig vádolt. A kollégisták meg röhögve szereztek meg mindent maguknak és a haveroknak: uniós fejlesztési forrásokat, magánnyugdíj megtakarításokat, szolgálati- és rokkant nyugdíjakat, földeket és trafikokat. És ez csak a jéghegy csúcsa! Nem csak a meglévőt kollektivizálták maguknak, a kollégista-rablógazdálkodás az ország életéből legalább 20 évet előre ellopott!

Végre változnak az idők. Az ország lerablása mára mindenki számára nyilvánvalóvá vált, és az emberek félelme elkezdett oldódni. Bár élnek jogaikkal, egyelőre tüntetnek felháborodottságukban és csalódottságukban. Aztán majd visszaveszik életük és az ország irányítását is. Reményeim szerint ekkor helyre áll a jogállamiság is. Ahogy azt tanultuk, tanítottuk és működtettük is egykoron.

Vida (NAV) Ildikó, volt kollégista korrupciós ügyei miatt már újra jogállamról beszél a kormányzópárt, és az igazságszolgáltatás pártatlanságáról regél a Legfőbb Ügyészség. Mert baj van, mégpedig nagy a baj! Még hitegetik magukat, és az övéiket, hogy megoldható a probléma és csak a csőcselék fordult ellenük, de előbb-utóbb végük lesz.

Tudom, hogy amit velünk elszámoltatás ürügyén tett a kormányzat, az én és a családom élete egy pici pont a jogtalanság tengerében. Mégis. Pont az ilyen icipici pontokból épül fel, és tanulható meg az ellenállás joga, amit soha nem vehetnek el tőlünk, mert azt nem az állam adja, hanem emberi mivoltunkból fakad!

Háromszor kriminalizáltak, vettek minden alkalommal ujjnyomot, DNS-t, fényképeztek mindenféle szögből. Börtönbe zárattak. Bizonyítékok nélkül gyanúsítottak meg, vagy emeltek vádat. Azóta háromszor mentettek fel vagy éppen szüntették meg bűncselekmény hiánya miatt az eljárást. És még nincs vége.

A sorozatos jogtalanságok miatt nekimentem az ügyészségnek, bár tudtam, hogy ebben a kollégista rendszerben nem nyerhetek. De meg kell állapítanom, hogy valami az ügyészség berkein belül is történik, ugyanis korábban a látszatra sem adtak.

Most meg kell állapítanom, hogy a Legfőbb Ügyészség és az egész ügyészi szervezetrendszer elkezdett a látszatra adni! Vagyis az ügyészek az ügyészek által elkövetett bűncselekményeket látszólagosan elkezdték vizsgálni. Éjszaka az iratok alapján simán megálmodják a felsőbb utasításnak megfelelő, a nyomozás elutasításáról szóló határozat tartalmát. Nem számít az sem, hogy szakszerűtlenségükön röhög az ország büntetőjogászsága, nem számít, hogy végképp lejáratják magukat.

Még durvábbat mondok. Az éppen nyomozásra szakosodott ügyészségek egyszerűen nem hajlandóak nyomozni, ha ügyész követ el jogtalanságot!

Az ügyészség ezzel a magatartásával éppen nem az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat erősíti, hanem az állampolgári tehetetlenség miatt a zsigeri indulatokat szolgálja.

Történt ugyanis, hogy feljelentésemet a Legfőbb Ügyészség megküldte a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek annak elbírálására. A Budapesti Nyomozó Ügyészség a feljelentést áttette a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert a feljelentés ügyészt érintett. A Központi Nyomozó Főügyészség megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, mely szerint ők nem kívánják magukat elbírálni, így a Legfőbb Ügyészség megint kijelölte a Budapesti Nyomozó Ügyészséget a feljelentés elbírálására. Erre írtam korábban, hogy azt a bizonyos végterméket lapátolják ide vagy oda. Jelen állás szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség kapta azt a nemes feladatot, hogy valami orbitális baromsággal megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. És elhitesse mindenkivel, hogy ami bűzt éreznek, az nem trágya-, hanem rózsaillat.

Nem adom fel, holott tudom, hogy feljelentésemet el fogják utasítani. A politikai feladatokat felvállaló ügyészeket a Legfőbb Ügyészség meg fogja védeni! Sebaj! Az elévülés újból megkezdődik…

BNYÜ újra kijelölve 001.jpgBNYÜ újra kijelölése 2 001.jpg

3 komment

195. Az ügyészség, aki tökön szúrta magát

2014.11.09. 12:22 Viszkisdoboz

A már bíróság előtt álló vádlottak tegyenek terhelő vallomást tanúként a Honvédelmi Minisztérium politikai és szakmai vezetőire – csupán csak ennyit akart az ügyésznő. Nos, ez még a NER-ben is kicsapta a biztosítékot. Vagy mégsem? Mindenesetre nálam igen, ezért feljelentést tettem, mire megkezdődött annak a bizonyos végterméknek a lapátolása, amely egyformán büdös minden helyzetben. A feljelentés ugyanis eljutott az egyik ügyészségről a másikra, majd vissza.

De nézzük, hogy hogyan is jutott vissza a feladóhoz az a bizonyos állagú és szagú!

A Debreceni Törvényszék, illetve a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsainak munkáját megkönnyítendő, magamra vállaltam a feljelentő szerepkörét. Nekem már mindegy! Úgy is kicsinált a katonai ügyészség, egy-két újabb büntetőeljárás nem oszt és nem szoroz.

Tehát a Tábornok-per nyomozása során elkövetett ügyészi visszaélések miatt feljelentést tettem a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei és jelenleg más (pl. fellebbviteli) ügyészségen szolgálatot teljesítő ügyészek (pl. H. Antal tábornok, a Budapesti Katonai Ügyészég volt vezetője) ellen. A Központi Nyomozó Főügyészség elfogultságot jelentett be és kérte a Legfőbb Ügyészséget, hogy feljelentésemet más ügyészség vizsgálja ki. A Legfőbb Ügyészség kijelölte a Budapesti Nyomozó Ügyészséget. Na, eddig korrekt is volt az eljárás!

A Budapesti Nyomozó Ügyészség feljelentésemet és annak első kiegészítését elutasította, amely ellen panaszt jelentettem be. Feljelentésem második kiegészítéséről az ügyészség nem nyilatkozott. Ezzel is biztosan az történt, ami manapság a kormányzat háza táján oly gyakran előfordul: elveszett a postán.

De a legizgalmasabb köröket a harmadik feljelentés kiegészítésem futotta a Budapesti Nyomozó Ügyészségen!

A feljelentés kiegészítést a Budapesti Nyomozó Ügyészség részére a Legfőbb Ügyészség határozata alapján maga a Legfőbb Ügyészség kézbesítette. A Budapesti Nyomozó Ügyészség nem volt hajlandó vacakolni a feljelentéssel, és inkább áttette a Központi Nyomozó Főügyészségre, hivatkozva (most jön az attrakció!) a Legfőbb Ügyészségi utasításra, mely szerint ügyész esetében nem ők, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség jár el.

Ez aztán a káosz! A Budapesti Nyomozó Ügyészség tehát szembe ment a Legfőbb Ügyészség határozatával, és így visszatértünk az eredeti felálláshoz! Tehát a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze elleni feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja ki. Még az az abszurdum is előfordulhat, hogy a feljelentést maga a feljelentett ügyész bírálja el és utasítja el, elvégre ő is a Központi Nyomozó Főügyészség állományába tartozik. Vagy esetleg (na, azért tán mégis inkább) valamelyik ügyész kolléga elbírálja a feljelentett ügyész kolléganő ügyét. Látom magam előtt a kolléga cinkos kacsintását: „Semmi gond, Tímea, majd én elintézem… Ha meg engem jelentenek fel, akkor meg majd Te intézed el, ügyi?”.

Pedig ami történt, az tényleg botrány a köbön. A Központi Nyomozó Főügyészség egy másik büntetőeljárásban (hűtlen kezelés) olyan személyeket hallgatott ki tanúként, akik ellen már a Budapesti Katonai Ügyészség vesztegetés gyanúja miatt vádat emelt. A kihallgatás témaköre azonban nem a vélelmezett hűtlen kezelés volt, hanem a Tábornok-per vesztegetési cselekményei voltak. Az ügyésznő nem kért sokat, csak annyit, hogy a vádlottak tegyenek terhelő vallomást tanúként Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre vagy rám.

Slussz poénnak persze, utána ezeket, az immár tanúvallomásokat (!) csatolják a Tábornok-perhez! Így lettek volna bizonyítékok is abban a perben.

Erre mondják, hogy ügyes, olyan neres. De hiba csúszott a számításukba. Az igazmondásra kötelezett vádlott tanúk nem tettek mást, mint ami az előírás, azaz igazat mondtak: sem a honvédelmi miniszter, sem én nem vettünk részt korrupciós ügyletekben.

Persze nincs min csodálkoznunk. Egy olyan világban, ahol Vida (NAV) Ildikó vélelmezett korrupciós ügyeit Vida (NAV) Ildikó által vezetett grémium vizsgálja, miért ne férne bele, hogy Berki Tímea ügyésznő hivatali visszaélését Berki Tímea ügyésznő vizsgálja. Elvégre ők ügyeik legjobb ismerőik!

Én azonban arra lennék a legjobban kíváncsi, hogy ki adott utasítást a szennyes műveletek végrehajtására, ami megérte egy kormányzati, illetve egy ügyészi tisztség kockáztatását. És mit kaptak cserébe?

áttétel 001.jpg

 

11 komment

194. Én, a nagyi

2014.10.31. 17:42 Viszkisdoboz

Ahogy ígértem, ma megjelentetem szó szerint a Tábornok-per III. rendű vádlottjának vallomását, amelyet a megismételt eljárás második tárgyalásán tett. És még egyet ígérhetek: felülmúlhatatlan élményben lesz részük.

Igen tisztelt Debreceni Katonai Tanács!

Nem akarok viccet csinálni „az évszázad vesztegetési peréből”. Csupán rá kívánok világítani, hogy a vádirat rám vonatkozó része nem más, mint O. János konfabulációja. A konfabuláció a szakirodalomban kóros pontatlanság, a visszaemlékezés során az emlékek kiegészítése vagy cseréje nem valós, fantázia szülte elemekkel. A konfabuláció latin eredetű, szó szerinti jelentése „meseszövés”.

Most rátérnék az ellenem felhozott vádra tételesen, mondatonként:

„O. János ddtbk, I. r. vádlott, valamint II. r. vádlott között III. r. vádlott közvetítésével 2004. év végén, vagy 2005. év elején megállapodás jött létre, mely szerint az O. János ddtbk és I. r. vádlott által a különböző gazdasági társaságoktól visszakért összegek 50%-át átadják II. r. vádlottnak.”

E szerint a mondat szerint én voltam az az ember, aki közvetítettem azt a vád szerinti megállapodást, miszerint O. és L. urak az általuk visszakért pénzeket átadják Fapál úrnak.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki „közvetíti”, hogy majd „különböző gazdasági társaságoktól visszakért összegek 50%-át átadják”, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem közvetítettem O. János és L. Attila meg Fapál László között, ha igaz lenne ez a kitaláció, akkor sem lett volna ilyesmire szükség, hiszen a nevezett személyek együtt dolgoztak, nap mint nap találkoztak, és semmi szükség nem volt/nem lett volna közöttük közvetítésre.

meska.hu.jpg

                                                                  (fotó: meska.hu)

Az én mesém így kezdődik: Piroska elmegy a nagymamához. Elmeséli neki, hogy a farkasok azt kérték tőle, bízza rájuk kosárkáját, mert majd abba beleteszik a valahonnan származó félvalamit és majd azzal megérkeznek nagymamához. Piroska megkérdezi a nagymamától, hogy jó lesz így, nagyi? Persze, kis unokám! Most szaladj vissza a farkasokhoz és mondd el nekik, hogy bármikor hozhatják a valaminek a felét.

„A létrejött un. 50 %-os megállapodás alapján 2005. év eleje és 2006 júniusa között összesen legalább 20,6 millió forintot több részletben legalább két alkalommal O. János ddtbk. és pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken I. r. vádlott III. r. vádlottnak adta át.”

E szerint a mondat szerint én – amikor nem is dolgoztam még a HM környékén sem – végül is kaptam összesen 20,6 millió forintot azzal a céllal, hogy azt adjam tovább Fapál Lászlónak.(Nem mellékes, hogy a nevezett időszakban a KBH utasítása okán Fapál László nem találkozhatott velem!)

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki kapott valahol, valamikor, valahonnan származó 20,6 millió forintot azzal, hogy azt adja tovább egy harmadik személynek, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el.

A mese tehát így folytatódik: A farkasok végül meggondolták magukat és a félvalamit a kosárkákban végül nem a megállapodás szerint egyből a nagyinak vitték, hanem Piroskának, hogy majd inkább ő adja oda azt a nagyinak, de azt nem tudták, hogy Piroskát hol is találták meg.

„Amikor O. János ddtbk. legalább két alkalommal vitte a pénzt III. r vádlottnak, akkor a pénz átadására III. r. vádlott népligeti irodájában került sor.”

E szerint a mondat szerint O. János személyesen legalább két alkalommal adott át pénzt a Népligetben nekem a továbbítás szándékával.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ismeretlen eredetű, ismeretlen mennyiségű pénzt egy megnevezett helyen, ámbár ismeretlen időpontban átad egy személy egy másik személynek, hogy azt adja tovább egy harmadik személynek, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, nekem soha senki nem adott át pénzt azzal, hogy azt adjam tovább valakinek.

Jöjjön a mese: Az egyik farkas végül rátalált Piroskára a sűrű és sötét Népligetben és a nála lévő félvalamit gyorsan neki is adta, annyira megörült, hogy ezt legalább két alkalommal megtette.

„III. r. vádlott részben O. János ddtbk.-tól, részben I. r. vádlottól átvett fenti összeget több alkalommal – pontosan meg nem állapítható körülmények között – tovább adta II. r. vádlottnak.”

E szerint a mondat szerint én a Népligetben O. Jánostól átvett ismeretlen mennyiségű összeget (a fenti összeg ugyanis ismeretlen) és L. Attilától átvett valamekkora összeget pontosan meg nem állapítható körülmények között tovább adtam Fapál Lászlónak.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ismeretlen eredetű, ismeretlen mennyiségű pénzt, ismeretlen időpontban, pontosan meg nem állapítható körülmények között egy személy átad egy feltételezett másik személynek, amely átadását senki nem látott?! – mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el.

A mese folytatódik: Piroska gondolt egyet és elindult egy meg nem állapítható helyre, hogy meg nem állapítható mennyiségű félvalamiket odaadja a nagyinak. Sajnos a kosárkája a farkasoknál volt, ezért azt sem tudjuk megállapítani, hogy miben vitte a félvalamiket.

„2005. év közepén - pontosan meg nem állapítható időpontban - O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott Táborfalván felkereste II. r. vádlottat.”

E szerint a vádirati pont szerint egyszer találkoztam Fapál Lászlóval, L. Attilával és O. Jánossal Táborfalván (itt fontos megjegyezni, hogy a helyszín O. János vallomásában változik.)

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ha négy ember találkozik valahol, mindenesetre én a vádiratban szereplő három emberrel nem találkoztam Táborfalván, sem máshol.

Fokozódik a mese tartalma: Piroska és a farkasok közösen is meglátogatták a nagyit.

„Táborfalván egy szórakozóhelyen négyen leültek beszélgetni, mely beszélgetés során II. r. vádlott – mivel kevesellte az 50%-os megállapodás alapján, a „visszaosztott” pénzekből jutott részesedését - közölte O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott előtt I. r. vádlottal, hogy nem ezt ígérte.”

E szerint a mondat szerint a fenti négy személy beszélgetett, majd én és O. János hallottuk, hogy Fapál László azt mondja L. Attilának, hogy „nem ezt ígérted”.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha négy ember egy egyébként meg nem határozható helyen beszélget, és az egyik hall valamit, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, nem találkoztam három emberrel sem Táborfalván, sem máshol, így nem is hallhattam semmit.

Közeledik a mese csúcspontja: Piroska és a farkasok és nagyi békésen beszélgetnek egy meg nem határozható szórakozóhelyen valahol az erdő mélyén és ekkor Piroska azt hallja, hogy nagyi dorgálja az egyik farkast, hogy bizony, bizony nem lakott jól a félvalamikkel.

„2006. év elején - pontosan meg nem állapítható időpontban – III. r. vádlott – mivel nem ért rá – arra kérte O. János ddtbk-t, hogy az un. 50%-os megállapodás alapján a pénzt személyesen ő adja át II. r. vádlottnak.”

E szerint a mondat szerint én nem értem rá, ezért megkértem O. Jánost, hogy a „PÉNZT” ő adja át Fapál Lászlónak. Kérdésként merül fel, hogy ha O. János is át tudta adni a pénzt közvetlenül Fapál Lászlónak, akkor korábban miért volt rám ehhez szükség, sőt, mint ahogyan azt már korábban említettem, a KBH-s ellenőrzés után a közelébe sem mehettem Fapál Lászlónak.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, ha valaki nem ér rá – akár pénzt – elvinni valahova, ezért megkér arra valaki mást, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem kértem meg O. Jánost, hogy helyettem végezzen el bármit is.

A mesemű csúcspontja: Történt egyszer, hogy Piroska nem ért rá meglátogatni a nagymamát, ezért az egyik farkast kérte meg, hogy látogassa meg és vigyen neki félvalamit.

„A pénzt – összesen 12 millió forintot – pontosan meg nem állapítható arányokban O. János ddtbk., I. r. vádlott és III. r. vádlott gyűjtötték össze.”

E szerint a mondat szerint az O. János által Fapál Lászlónak személyesen elvitt pénz 12 m ft volt, melyet hárman, O. János, L. Attila és én gyűjtöttünk össze. E szerint a mondat szerint valamennyit végül magam is gyűjtöttem Fapál Lászlónak, ami azért értelmezhetetlen, mert maga O. János is csak azt állítja, hogy az én szerepem az volt, hogy az általa és L. Attila által összegyűjtött pénz felét vigyem el Fapál Lászlónak, ennek tükrében nem tudom, nálam mi és hogyan gyűlt volna össze.

Az én álláspontom szerint ugyan nem bűncselekmény, hogy ha valakinél valamennyi pénz összegyűlik, mindenesetre én ezt a vádiratban szereplő cselekményt nem követtem el, soha nem gyűjtöttem sem Fapál Lászlónak, sem másnak pénzt.

A mese happy endje: Piroska végül megelégelte, hogy éhezik a nagyi, ezért ő maga is elkezdett gyűjteni félvalamiket, hogy a farkasok többet vihessenek a kis kosárkájukban. A nagymama azóta is boldogan él, kamrájában egymás mellett állnak a félvalamik.

A mese később azzal folytatódik, hogy az összegyűjtögetett félvalamiket az egyik farkas maga vitte kis kosárkájában a nagyihoz, de a nagyi épp nem volt annyira éhes, ezért megosztotta a félvalamiket egy honvédelmi miniszterrel. Csak hát a nagyi körültekintőbb volt és kosárka helyett egy piros italos dobozba tette át a félvalamiket, nehogy útközben szétmarcangolja valami farkas…de ez már egy másik mese.

Nos, kedves Olvasóim, ez után a kis esti mese után kíváncsian várom a folytatást november 25-én Debrecenben.

Szólj hozzá!

193. Keleten a helyzet változatlan

2014.10.29. 21:40 Viszkisdoboz

A Tábornok-per megismételt eljárásában a mai napon, a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa előtt megkezdődött a bizonyítási eljárás. Ma hárman tettünk vallomást. Az I. rendű vádlott vallomásán a magyar jog szerint nem lehettem jelen, így arról csak a tárgyalási jegyzőkönyv birtokában tudok majd beszámolni az Olvasóknak.

A médiumok sem mutattak túlzott aktivitást a Budai és Hende politikai tengely által mozgatott, az évszázad korrupciós ügyeként beharangozott büntetőeljárásban. A Hír tv-t mondjuk megértem. Talán még nem sikerült kiheverni az internet adó elleni tegnapi tüntetésen elszenvedett megaláztatást. Így jár, aki hazug híreket gyárt éjjel, nappal és este is. A Magyar Nemzet újságírója azonban – becsületére legyen mondva - végig ülte az egész napos tárgyalást. Sokat persze nem kellett írnia, hiszen 2010 tavaszán a gyanúsítottak kihallgatási jegyzőkönyveit eredetben hozta le a lap.

A bíróság kioktatási kötelezettségének meghallgatása, és a személyi körülményeimre vonatkozó kérdések megválaszolása után a következőket mondtam el:

„Tisztelt Bíróság!

Ha az ügyész urak csak egy kicsikét is komolyan vennék a munkájukat. Ha adnának szakmai becsületükre. Ha csak egy apró tiszteletmorzsa lenne bennük a bíróság munkája iránt, akkor vádat sem emeltek volna az egy szem „bizonyíték”, egy vádlott társ előzetes letartóztatásban, ismeretlen körülmények között tett gyanúsítotti vallomása alapján.

Ha az ügyész urakban lenne némi alázat a bíróságok munkája iránt, akkor a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának II. fokú végzését elolvasva elgondolkodnak a vádirat módosításán, és nem folytatják az eljárást olyan személyek ellen, aki vonatkozásában kizárólag O. János tábornok vallomása az egy szem bizonyíték.

Ügyész urak, a másodfokú bíróság elvi éllel kimondta, hogy O. János tábornok gyanúsítottként tett vallomását a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa automatikusan nem fogadhatja el a tényállás alapjaként! Ezzel a vallomással ugyanis az a baj, hogy túl sok benne a „ha..”.

Ügyész urak is tudják, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy O. János a vallomástétel időszakában állt-e tudatmódosító szerek hatása alatt, illetve történt-e a katonai ügyészek, vagy más részéről, kényszer vagy fenyegetés. Ha a vallomástétel önkéntessége bármely okból megdől, a gyanúsítotti vallomás nem is ismertethető. Ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy O. János vallomását össze kell vetnie más bizonyítékokkal, akkor - megállapított korlátozott beszámítási képességeire is tekintettel – a tábornok gyanúsítotti vallomásának azon részeit, amelyek ellentétesek más bizonyítékokkal, figyelmen kívül kell hagynia.

ZDF_3636.jpg                         Ma megint ezt a gúnyát koptattam (fotó: Deák Zoltán)

Az ellenem felhozott összes vádpontban ártatlan vagyok. Soha, semmilyen körülmények között nem vettem át, és senkinek nem adtam tovább kenőpénzt, vagy ún. visszaosztott pénzt. Egyébiránt – mivel a katonai ügyész arra sem méltatta a bíróságot, hogy a valótlan tényállításait módosítsa – a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt tett vallomásomat fenntartom.”

Bírósági kihallgatásomat követően igyekeztem volna a legjobb tudásom szerint válaszolni az ügyészek, a védők és a bíróság kérdéseire is, ha lettek volna. De nem voltak.

A III. r. vádlott vallomását a következő posztban hozom nyilvánosságra.

Szólj hozzá!

192. Panaszkodom, csak azért is

2014.10.25. 18:05 Viszkisdoboz

A dicsőséges nagy fülkeforradalom 5. évében panaszt jelentettem be a Tábornok-per nyomozása során eljárt katonai ügyészek elleni feljelentésemet elutasító, ugyancsak ügyészségi határozat ellen. Ezt elolvasva sokan csak legyintenek és be is zárják a posztot, mert tudják, hogy teljesen feleslegesen futom a köröket. Ügyész ügyésznek soha nem lesz farkasa.

Az ügyészi rendszer azonban vizsgázik. Tényleg nem találok az országban egy ügyészt sem, aki érdemben foglalkozna kollégái dokumentált törvénytelenségeivel?

Ügyész hölgyek és urak! Most nem a koncepciógyártás a feladat. Most nem Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentései alapján kell kitalálni, hogy ki, mit követett el, és az hogyan történhetett. Most csupán a katonai ügyészek magatartását és a büntetőtörvényeket kell összevetni, s tisztázni, felmerül-e a bűncselekmény gyanúja vagy sem. Tehát nem az a feladat, hogy miként mentse a bőrét az ügyészség a törvénytelenül eljáró ügyészeknek, hanem az, hogy ország és világ előtt bizonyítsák: az ügyészség pártatlanul és befolyásmentesen képes rendszerhibák esetén is eljárni.

Mert az ma már sokak nyilvánvaló, ha ügyész követ el bűncselekményt, akkor az tévedés vagy hiba, amelyet korrigálni lehet, hiszen ezeket az aranyembereket nemhogy a szándékosság, de még a gondatlanság sem terhelheti. Oly tiszta szívűek… Ha azonban ugyanezt egy nem ügyész jogállású személy követi el, akkor az bizony társadalomra iszonyatosan veszélyes cselekmény, és a bűnösség stigmáját azonnal megkapja a delikvens egy vádirat formájában. Legyintenek. Kéz leporol. Majd a bíróság 8 vagy 10 év múlva jogerősen felmenti. Ja, és addig? Kit érdekel, mert ügyészi körökben nincs, és nem is lesz felelős.

Ennél már jobb lenne az is, ha azt tanítanák a jogi egyetemen, hogy a törvényben meg nem határozott büntethetőséget kizáró ok az ügyészi jogállás, mert egy ügyész soha nem követhet el törvénytelenséget. Vagy a büntetőeljárási törvényben rögzítsük az ügyész jogszerű eljárásának megdönthetetlen vélelmét.

Lássuk be, elég sok törvényes bűnöző van a társadalomban. Azok közé soroltam egyetemi előadásaim során nem csak a titkosszolgálati műveleteket végrehajtó állományt, hanem az ügyészeket is. Lássuk be, valahogy az nincs jól, hogy ügyészek vizsgálódnak kollégáik vélt vagy valós hivatali tettei ügyében, vagyis a rendszerhibákat ugyanaz a szervezet vizsgálja. Ezen tehát változtatni kell, majd ha eljön az idő.

Teljesen feleslegesen megírt panaszomban előadtam, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség példátlan gyorsasággal, kizárólag a nyomozati iratok alapján hozta meg döntését. Olyan iratok alapján, amelyek hitelessége vonatkozásában kétség merül fel. A jegyzőkönyvek hitelességét nem csak a sértettek, de a bíróság is kifogásolta.

Ennek ellenére az ügyészség nem hallgatott meg tanúként senkit a sértettek közül, holott határozatában nyolc személyt határoz meg, akik ”kifogásolható ügyészi magatartásról” számolnak be a Tábornok-per nyomozása során.

Súlyosan törvénysértő az az ügyészi megállapítás, hogy „Az eljáró ügyész által szóban tett közléseket az iratokból nem lehet megállapítani, de valószínűsíthető, hogy ….”. Éppen ezért kell a nyomozást elrendelni, hogy tisztázni lehessen a szóbeli közléseket. Különös tekintettel arra, hogy tendenciaszerűen volt megfigyelhető a kapcsolat az ügyészség által elvárt vallomás és az előzetes letartóztatásból való ügyészi szabadítás között.

A feljelentésemet nem merítette ki a határozat. Nem kaptam választ arra, hogy a velem szemben alkalmazott kényszerintézkedéseknek (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás) volt-e különös részi alapja vagy sem. Nem felel meg a valóságnak, hogy a kényszerintézkedések bírósági kontroll alatt állnak, ezért az ügyészek nem hibázhatnak. Az előzetes letartóztatás ura az ügyész. A nyomozási bíró egy gyanúsítotti jegyzőkönyvvel, és egy ügyészi indítvánnyal találkozik. Ha bírósági kontroll alatt állna az előzetes letartóztatás, akkor az ügyész nem szabadíthatna bírói engedély nélkül, és nem lenne joga a kapcsolattartás korlátozására sem.

Sérelmeztem, hogy a védelemhez való jogomat semmibe véve egy tervezett kihallgatásnál kirendelt védő jelenlétét az ügyész nem biztosította, és ebben sem kaptam sértetti pozíciót. A kötelező védelemre vonatkozó szabályok kijátszása is bűncselekmény, az én álláspontom szerint.

Sérelmeztem azt is, hogy az ügyészség sértettként nem vesz számításba, ezzel önkényesen megfoszt a panaszjogomtól olyan ügyben is, amikor a katonai ügyész hivatali hatalmával visszaélve azzal kecsegtetett börtönben lévő személyeket, ha rám terhelő vallomást tesznek, „akkor nyílnának a rácsok”. E kísérletek ugyan kudarcba fulladtak, de ettől még büntetőjogi értelemben üldözendők.

Fővárosi Főügyészség.jpg                        A panaszt nekik kell elbírálni (fotó: budaorsiinfo.hu)

A jogellenes fogva tartás bűntette ügyében panaszomban a következőket adtam elő:

„A feljelentésemben foglaltak szerint 2010. december 03. napján, reggel 06.00-kor két katonai ügyész jelent meg táborfalvai lakásomon és arra kértek, hogy menjek velük Budapestre, kihallgatásra. A lakásba nem voltak hajlandók belépni. Kérdésemre, hogy mit vigyek magammal, azt mondták, hogy egy személyi azonosító igazolvány és a lakcímkártyám elég lesz. Együttműködési szándékom jeléül velük mentem, bár nem tudtam, hogy tanúként vagy gyanúsítottként fognak kihallgatni, mert nem közölték velem. Előállításomról határozatot nem mutattak, ilyen az iratok között sem volt fellelhető. Ahogy beértünk a Budapesti Katonai Ügyészség épületébe, W. Roland őrnagy katonai ügyész a személyi szabadságomtól önkényesen megfosztott. Az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrrel közölte, hogy az ő engedélye nélkül az ügyészség épületét nem hagyhatom el, és állandó kísérőmül jelölte ki az őrt.

A határozat szerint a katonai ügyészek jogszerűen jártak el, mert azon a hajnali órán szóban megidéztek és én, mint kötelességtudó állampolgár, velük mentem.

A határozat indokolása téves. A határozat nem tényeket állapít meg, hanem következtet („mindebből az következik…”). A szóbeli idézést a törvény a nyomozó hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával biztosítja. Ennek két kritériuma van: csak a nyomozó hatóság székhelyén való személyes megjelenés alkalmából és ügyelőzmény (írásbeli idézésre történő megjelenés, mint tipikus példa) léte. Ezzel szemben a vélelmezett szóbeli idézés kibocsátására lakásom ajtajában, tulajdonképpen az utcán került sor. Vagyis nem én jelentem meg a nyomozó hatóság előtt, hanem ők jelentek meg az én lakásomon. Szóbeli idézés kibocsátásának tehát nem volt törvényes lehetősége.

A katonai ügyészek nem közölték velem, hogy szóban idéznek. „A be kell jönnie az ügyészségre kihallgatásra!” felszólítás szóbeli idézésként sem értékelhető, mert a vélelmezett „szóbeli idézés” egyébként sem tartalmazta hol, mikor és milyen minőségben kell megjelennem a hatóság előtt, az eljárási cselekmény várható időtartamára, a távolmaradás következményeire sem kaptam szóban kioktatást. A határozat nem vizsgálta, hogy a katonai ügyészségre való beérkezésemkor W. Roland katonai ügyész hogyan fosztott meg személyes szabadságomtól, hogyan ejtett fogságba.”

Ui.: W. Roland őrnagy 2010-ben egy egyszerű csoportvezető katonai ügyész volt a Budapesti Katonai Ügyészségen. Ma már alezredes és a Központi Nyomozó Főügyészség főügyész helyetteseként több kiemelt (politikai) ügy ügyésze. Remélem értik már, miért futom a felesleges köröket…

 

3 komment

191. Állam az államban – ügyészség a neved

2014.10.20. 14:07 Viszkisdoboz

Feljelentésemre, amelyet ismeretlen ügyészek ellen tettem, megérkezett a válasz. Természetesen elutasították. Újra bebizonyosodott, hogy az ősi mondás igaz: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Most, hogy az ügyészek elleni feljelentésemet élből elutasították az ügyészek, röviden ki kell tekintenünk az intézményre, amely közel 70 éve változatlanul működik. Szocialista ügyészségként a párt ökleként jött létre. Képviselte a vádat az 50-es évek koncepciós pereiben, tevékenyen részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharc megtorlásában. Majd a kádári érában közvetlen pártirányítás alatt működött tovább, és annak megszűnte után is, változatlan mentalitással és struktúrával élte meg a rendszerváltást, sőt a 2010-es fülkeforradalmat is. Az illiberális demokrácia időszakában pedig a Központi Nyomozó Főügyészséget helyezték direkt pártirányítás alá, legalábbis tevékenységük erre enged következtetni.

Lássunk egy tipikus példát, amely érzékenyen érinti a jobboldali érzelmű publikumot is. Belegondoltak abba, hogy ez az ügyészség a 2006-os események után a rendőrökre támadó személyeket vádolta meg, s juttatta előzetesbe, majd akár börtönbe is? Majd a semmisségi törvény után mindenfajta kétség nélkül a rendőröket vegzálta, és állította bíróság elé?

Sokszor megírtam, hogy Visinszkij szelleme továbbra is ott van az ügyészségen, és éppen ezért nem fogják megúszni majd egy kisebb reformmal. A teljes nyomozati, vádképviseleti, felügyeleti és egyéb jogosítványaikat újra kell gondolni, és bírósági kontroll alá kell helyezni.

Mert az nem lehet, hogy egy szerv azt csinál, amit akar. Az nem lehet, hogy már a bíróknak is félniük kelljen az ügyészek tevékenységétől. Azt csinálnak, amit akarnak, illetve, amire utasítást kapnak: vagy eltusolják a bűncselekményeket, vagy vádat koholnak, s embereket így tesznek tönkre. Hogy csak a két végletet említsem.

Pedig magának a kormányzópártnak is érdeke lenne, hogy olyan ügyészséget működtessen, amely maradéktalanul betartja a törvényeket. Csak olyan ügyészek dolgozzanak, akik tényleg a törvényesség őrei. Nem tudom, miért gondolja a Fidesz vezetése, hogy ez a prostituálódott ügyészség, ha egyszer úgy alakul (esetleges kormányváltás esetén), nem fog azonnal lecsapni rájuk?

2014. szeptember 30. napján posztolt, 188. bejegyzésemben még azzal biztattam magam, hogy a Tábornok-per ügyészei elleni büntető feljelentésemet az ügyészség élből nem utasította el, sőt a jogállamiság szikráját is felfedezni véltem a Legfőbb Ügyészség határozatában. Aztán be kellett látnom, hogy tévedtem. Amikor ezt a blog bejegyzést írtam, a feljelentésem elutasítását már aláírták, csak 20 nappal később kézbesítették.

Történt ugyanis, hogy a Legfőbb Ügyészség a 2014. szeptember 01. napján postára adott feljelentésem alapján 2014. szeptember 18. napján határozatában – a Központi Nyomozó Főügyészség helyett - a Budapesti Nyomozó Ügyészséget jelölte ki a feljelentésem elbírálására. A kijelölt ügyészség pedig mintegy 4 munkanap alatt beszerezte az iratokat, azokat tanulmányozta és még 12 oldalas elutasító határozatot is írt.

Hollók (veszprzoo.hu).jpg

                                                           (fotó: veszprzoo.hu)

Megjegyzem, 4 nap alatt elolvasni sem lehet az iratokat. Sem engem, mint feljelentőt, sem a többi sértettet nem hallgatta ki tanúként az ügyészség, ami az ügyészségi gyakorlat szerint alapkövetelmény.

A határozat szerint vagy a bűncselekmény, vagy annak gyanúja hiányzik.

Panaszt a határozat ellen csak a 2010. december 03. napján 06.00-kor a lakásomról való ügyészi elhurcolás ellen jelenthetek be, de az sem volt bűncselekmény az ügyészség szerint. Az indokolás szerint a hajnalban megjelenő két ügyész szóban idézett (sic!), én meg eleget tettem az idézésnek, velük mentem. Annak pedig ne tulajdonítsunk jelentőséget, hogy szóban idézni a büntetőeljárási törvény szerint csak a hatóság előtti személyes megjelenés alkalmából történhet. Holott nem én jelentem meg az ügyészségen, hanem ők jelentek meg az én lakásomon. Még azt is megkaphatom a panasz elutasításakor, hogy a nyomozó ügyészek éppen a lakásomat jelölték ki a nyomozó hatóság székhelyéül, és ezért volt szabályos a szóbeli idézés.

Hivatalossá tett panaszomat a következő bejegyzésben teszem közzé. Várom a feljelentésem harmadik és negyedik kiegészítésének elutasító határozatait is, ami már bizonyosan aláírtak csak még nem kézbesítettek.

Tulajdonképpen örülnöm kellene. Sőt, panaszkodni sincs okom. Az ügyészek meg is vádolhattak volna hatóság félrevezetésével, hamis váddal, hamis tanúzással, vagy valamilyen állam elleni bűncselekménnyel. Úgy tűnik, ezt egyelőre megúsztam. Bár előre a medve bőrére már régen nem iszom. Jöhet még egy gyanúsítotti idézés is. Postán. Mert ha megint lakásról idéznek szóban, akkor közlöm, hogy rájuk csapom az ajtót. Kezekre és lábakra vigyázni szíveskedjenek!

Mindegy. A minimális célt elértem: az elévülés megszakadt és újból megkezdődött. Tehát újabb öt év áll annak a rendelkezésére, aki egyszer úgy gondolja, hogy a Tábornok-per nyomozása során elkövetett bűncselekmények miatt rendet kell tenni az ügyészségen és főként a fejekben. Az időmúlás nyomatékos enyhítő körülmény. A politikai játszmákban való részvétel viszont súlyosító.

 

 

2 komment