Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és két kiskorú fiam és lányom, s a most születendő gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Hirdetés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

187. Hogyan rúgtak öngólt a katonai ügyészek, avagy a második feljelentés - kiegészítésem

2014.09.14. 17:50 Viszkisdoboz

A Tábornok-per című szappanopera végtelen történetének 185. részében feljelentettem a nyomozó katonai ügyészeket hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt Polt Péter legfőbb ügyésznél. Bíztam abban, hogy a legfőbb ügyész úr – élve utasítási jogával – kötelez valamely ügyészi szervezetet a feljelentés kivizsgálására. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy feljelentésemet maga a feljelentett fogja elbírálni.

Pedig ez történik. Kaptam egy tisztelettudó levelet a Legfőbb Ügyészségtől, amelyben arról tájékoztatnak, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség állományában szolgálatot teljesítő, feljelentett katonai ügyészek elleni feljelentésemet a Központi Nyomozó Főügyészség fogja elbírálni.

Lelki szemeim előtt látom, ahogy a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője megkapja a feljelentésemet a Legfőbb Ügyészségtől, majd kiszignálja azt helyettesének, aki maga az ismeretlen tettes, aki alaposan gyanúsítható, hogy a Tábornok-per nyomozása során bűncselekményeket követett el. Ő pedig alapos és körültekintő vizsgálat után javaslatot tesz főnökének, hogy melyik területi szervéhez tegye át az ügyet. Aztán mindenki legnagyobb megelégedésére a kijelölt szerv katonai ügyésze megállapítja, hogy a Tábornok-per nyomozása során nem történt semmi, ami aggodalomra adna okot. Legalábbis az övékére semmiképp.

Hát nem, tisztelt Legfőbb Ügyészség!

Feljelentés - kiegészítéseimet továbbra is a Legfőbb Ügyészségnek címzem, mert Önöknek mégis csak tisztában kell lenniük azzal, hogy az alárendeltségükbe tartozó ügyészek hogyan folytatják le saját büntető ügyeiket. Mégiscsak Önök irányítják a teljes ügyészi szervezetrendszert, így Önök felelnek a legutolsó ügyészségi fogalmazó munkájáért is.

És most álljon itt második feljelentés - kiegészítésem:

Feljelentésemben kértem annak vizsgálatát, hogy „az ügyészségről – a nyomozás érdekeit veszélyeztetve – ki volt az az ügyészségi dolgozó, aki a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította, amely napilap azt másnap eredetiben közzé is tette. Arra is kérem a választ, hogy miként lehetséges az, hogy az egyik gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv a Magyar Nemzet című napilapban megjelent, de a bűnügyi iratok között már nem fellelhető.”

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Indítványozom, hogy az ügyészség hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt a Magyar Nemzet című napilappal munkaviszonyban álló újságírókat hallgassa ki tanúként, és ha kell, a bíróság útján kötelezze őket azon információkat átadó személy kilétének felfedésére, aki a Budapesti Katonai Ügyészség részéről 2010 tavaszán a választási kampányban a Tábornok-per nyomozása során született gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a napilap újságírója részére átadta.

Indítványozom, szíveskedjék megkeresni a Katonai Biztonsági Hivatal (katonai elhárítás) jogutód szervezetét, hogy beszerezzék azokat a titkosszolgálati információkat, amelyek választ adnak az ügyészségi informátor és Magyar Nemzet újságírójának kilétére.

Indokolásképpen előadom, hogy a precedens ügyet maga a Központi Nyomozó Főügyészség katonai ügyészei produkálták a minap. A Blikk című napilap újságíróját bíróság útján arra kötelezték, hogy informátorát adja ki, mert alapos a gyanú, hogy hivatali bűncselekmény történt a nyomozás során. Az ok pedig ugyanaz: a gyanú szerint hivatalos személy információkat adott ki egy folyamatban lévő nyomozásról az újságírónak.

Határozottan tiltakozom a Magyar Nemzet című napilap érintett újságírójának vezetőszáron való elővezetése és médiumokban való mutogatása ellen! Határozottan ellenzem, hogy 43 vagy 51 rendőr által házkutatást hajtsanak végre nála, családja jelenlétében! Nem tartanám szerencsésnek, ha az érintett újságíró mobiltelefonját jogellenesen klónoznák.

Kérem, hogy a fentiektől, amennyiben a magyar jogállamiság ezt megengedi, a nyomozás során eltekinteni szíveskedjék.

Tisztelettel:

Fapál László, a feljelentő

hivatali visszaélés.jpg

Szólj hozzá!

186. Feljelentésem első kiegészítése

2014.09.10. 21:53 Viszkisdoboz

Dr. Polt Péter, legfőbb ügyész

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Alulírott, dr. Fapál László, a Táborfalván, 2014. augusztus 31. napján kelt feljelentésemet - a volt Budapesti Katonai Ügyészség (továbbiakban: BKÜ) vezetőjének, a nyomozás felett törvényességi felügyeletet gyakorló helyettesének, a nyomozást végrehajtó két katonai ügyésznek, a katonai ügyészség akkori szóvivőjének, valamint a katonai főügyészség illetékeseinek és az ügyészség, illetve az érintett titkosszolgálathoz tartozó más ismeretlen személyeknek, mint ismeretlen tettesek - ellen a Tábornok-perként nevezett ügy katonai ügyészi nyomozása során elkövetett személyi szabadság megsértése, jogellenes fogva tartás, kényszervallatás, hivatali visszaélés, bűnpártolás és/vagy más bűncselekmények alapos gyanúja miatt, az alábbiakkal egészítem ki:

Indítványozom, hogy a Tábornok-per valamennyi vádlottját az ügyészség tanúként hallgassa ki a Budapesti Katonai Ügyészség katonai ügyészei által foganatosított gyanúsítotti kihallgatásokat lefolyását illetően.

Indokolás:

A tényállás teljes körű tisztázása megköveteli, hogy az ügyészség megvizsgálja a gyanúsítotti kihallgatások körülményeit. Ugyanis az ügyészi szervek jogszerű működésébe vetett közbizalom, vagyis közérdek annak tisztázása, hogy a katonai ügyészek a rájuk vonatkozó büntető anyagi és eljárási szabályokat vajon maradéktalanul betartották-e a gyanúsítotti kihallgatások folyamán vagy sem.

Kérem, szíveskedjék tisztázni a nyomozás során – különösen - a Budapesti Katonai Ügyészségen történő gyanúsítotti megjelenés körülményeit, mivel az iratok között idézés nem található. Kérem megvizsgálni azt is, hogy a védekezéssel összefüggésben a védővel való konzultáció lehetőségét az első kihallgatás előtt biztosították-e a katonai ügyészek, kötelező védelem esetén a védő kirendelése pedig megtörtént-e az első kihallgatás előtt.

Waltner Roland.jpeg

                       A kihallgatásokat lefolytató ismeretlen katonai ügyész

Kérem, szíveskedjék azt is megvizsgáltatni, hogy a gyanúsítotti kihallgatás és a jegyzőkönyvvezetés megfelelt-e a jogszabályoknak, valamint a belső szakmai normáknak. Indokoltak voltak-e egyes kihallgatottaknál a gyakori szünetek vagy sem. Történt-e ekkor a gyanúsítottakra ható kényszer vagy fenyegetés vagy sem. Hogyan lehetséges az, hogy az ügyészek több alkalommal is tévedtek a jogszabályok tartalmát illetően, és törvénytelenül több személynek is büntetlenséget ígértek vallomásuk fejében? Hogyan lehetséges az, hogy ezt a feljelentésben megnevezett beosztású felettes ügyészek sem észlelték, holott a gyakorlat szerint a kihallgatási jegyzőkönyveket a BKÜ azonnal elküldte a Katonai Főügyészségre is.

Kérem annak határozott vizsgálatát, hogy a kényszerintézkedések ügyészségi indítványai megfeleltek-e a jogszabályi előírásoknak, és azokat törvényesen alkalmazták-e. Azt is szükséges megállapítani, hogy az előzetes letartóztatásból történő ügyészségi szabadítás vagy letartóztatásban (börtönben) hagyás, és a gyanúsítotti vallomás tartalma között van-e okozati összefüggés. Történt-e jogellenes ígéret a szabadításra az ügyészség által elvárt vallomás megtétele érdekében.

Kérem annak vizsgálatát is, hogy a katonai ügyészség az előzetes letartóztatásban lévő személyekkel szemben milyen okból és jogszerűen, vagy hivatali hatalmával visszaélve tette szinte lehetetlenné a közvetlen hozzátartozókkal (feleség és gyermekek) való kapcsolattartást.

Táborfalva, 2014. szeptember 10.

Tisztelettel:

(Dr. Fapál László)

feljelentő

 

                                                                                             

 

1 komment

185. A feljelentés – a labda Poltnál pattog

2014.08.31. 15:16 Viszkisdoboz

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Alulírott, dr. Fapál László feljelentést teszek ismeretlen tettesek ellen a Tábornok-perként nevezett ügy nyomozása során elkövetett személyi szabadság megsértése, jogellenes fogva tartás, kényszervallatás, hivatali visszaélés, bűnpártolás és/vagy más bűncselekmények alapos gyanúja miatt.

Kérem a Legfőbb Ügyész Urat, ahol személyes érintettségem nem állapítható meg, jelen okiratban foglaltakat szíveskedjék bejelentésnek tekinteni, és hivatalból szíveskedjék észlelni a bűncselekmény elkövetésének gyanúját.

Kérem, hogy feljelentésem alapján kivizsgáltatni szíveskedjék különösen a volt Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjének, a nyomozás felett törvényességi felügyeletet gyakorló helyettesének és a nyomozást végrehajtó két katonai ügyésznek, a katonai ügyészség akkori szóvivőjének, valamint a katonai főügyészség illetékeseinek és az ügyészség, illetve az érintett titkosszolgálathoz tartozó más ismeretlen személyeknek a nyomozás során tanúsított magatartását, ezzel egyidejűleg az ügyészek ellen etikai eljárás lefolytatására is szíveskedjék intézkedni.

Szíveskedjék megvizsgáltatni 2010 decemberétől az ügy politikai kommunikációs feladatait ellátó elszámoltatási kormánybiztos és honvédelmi miniszter esetleges felbujtói szerepét. Kérem annak vizsgálatát is, hogy Budai Gyula kormánybiztos a Központi Nyomozó Főügyészséget hogyan irányíthatta közvetlen politikai utasításokkal. Kérem azt is tisztázni, hogy a vádirat (illetve annak rám vonatkozó része) az ügyészségen vagy az elszámoltatási kormánybiztosságon készült. Kérem határozott írásbeli állásfoglalását e kérdésekben.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Ön a Tábornok-per nyomozásának jelentős részében még nem volt legfőbb ügyész, így közvetlen felelősség az ügyben nem terheli. Legfőbb ügyészi kinevezése és az én börtönbe kerülésem közötti összefüggést csupán a véletlenek összjátékának tekintem. Azt is tudom, hogy az Ön kinyilvánított véleménye szerint is botrányos és szégyen, ami a Tábornok-per nyomozása során történt, és azt is tudom, hogy mindent latba vet annak érdekében, hogy hasonló eset magyar ügyészi szervezetben többé ne fordulhasson elő.

Reményeim szerint Ön is egyetért azzal, hogy „Egy demokratikus, XXI. századi jogállamban a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom érvényesülése megkérdőjelezhetetlen. Így még a látszatát is kerülni kell annak, hogy egy ügyben a bizonyítékok aggályosan kerültek a felszínre.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/20011/135. számú ítélete a Tábornok perben, 103. oldal)

Gondolom, azzal Ön is egyetért, hogy az ügyészség nem lehet egyetlen államban sem az élet és halál ura! Az ügyészség nem arra kapott felhatalmazást - amikor az állam büntetőjogi igényét érvényesíti - hogy maga önkényesen eldöntse: kiből lesz gyanúsított (majd vádlott), és kiből lesz tanú.

Gondolom abban is egyetérthetünk, hogy az a magatartás, mely szerint a börtönben lévő delikvenstől az ügyészség – szabadon bocsátása reményében - meghatározott célszemélyre terhelő vallomást csikarjon ki, elfogadhatatlan minden tisztességes ügyész számára.

A politikailag determinált ügyekben 2010-től megfigyelhető, hogy az ügyészség maga dönti el, hogy ki az, akit meg kell büntetni vélt (gyakran koholt) vagy valós bűncselekmény elkövetése miatt, és ki az, aki büntetlen marad, miközben tanúvallomásában – mentességi okra történő kioktatása ellenére - magát bűncselekmény elkövetésével vádolja.

Kérem tehát annak vizsgálatát, hogy az ügyben a katonai ügyészség miként jutott a Tábornok per nyomozása során arra a következtetésre, hogy - az ügyészség szerinti - vesztegetőket tanúként (és nem gyanúsítottként) vonta be az eljárásba, holott a vesztegetést végrehajtó személyeket a törvény ugyanúgy büntetni rendeli, mint a megvesztegetett személyeket.

Kérem annak vizsgálatát, hogy mi alapján szelektált a katonai ügyészség. Ugyanis a katonai ügyész a nyomozás során tanúként hallgatott ki olyan személyt, akire O. János tábornok terhelő vallomást tett, sőt, az is előfordult, hogy O. János terhelő vallomása ellenére még tanúként sem hallgattak ki embereket. O. János vallomása alapján ellenben másokat ugyanazon vallomás (mint egyetlen „bizonyíték”) alapján a katonai ügyész meggyanúsított, majd megvádolt.

Kérem annak vizsgálatát, hogyan fordulhatott elő, hogy az „ügyfél” maga dönthette el eljárási pozícióját. Az ügyészségre behurcolt emberek egy részét választás elé állította a katonai ügyész: ha megerősítik az eléjük tárt O. János-féle vallomást, akkor az eljárásban tanúk lesznek, ha nem, akkor gyanúsítottak, és kényszerintézkedés hatálya alá kerülnek.

Megdöbbentőnek tartom, hogy a Tábornok-per tárgyalásán volt olyan vádlott, aki elmondta, hogy a nyomozás során azért tartottak előzetes letartóztatásban, hogy rám terhelő vallomást tegyen. A katonai ügyész hivatali hatalmával visszaélve azzal kecsegtette, ha rám terhelő vallomást tesz, „akkor nyílnának a rácsok”. Amikor a vádlott elmondta, hogy semmiféle kapcsolata nem volt velem és semmit nem tud mondani az ügyész felszólítására, akkor a katonai ügyész visszaküldte a börtönbe gondolkodni. Ha ez nem kényszer, ha nem hivatali visszaélés, ha nem hamis vádra való felbujtás, akkor mi lehet? Az ügyészi hatalom nem lehet korlátlan.

Amellett sem lehet elmenni szótlanul, hogy a Tábornok-per kaposvári tárgyalásán, tárgyalási szünetben, a katonai ügyész – tanúk előtt - fenyegeti a vádlottat, hogy ne merészelje a vallomását visszavonni, mert akkor sokkal súlyosabb büntetést fog kapni. Felmerül a kérdés, ha a katonai ügyész ezt meg merte tenni, akkor vajon a nyomozás során hol voltak azok a jogi és etikai határok (kényszer és fenyegetés), amelyeket átléphetett?

Kérem annak vizsgálatát, hogy az ügyészségről – a nyomozás érdekeit veszélyeztetve – ki volt az az ügyészségi dolgozó, aki a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította, amely napilap azt másnap eredetiben közzé is tette. Arra is kérem a választ, hogy miként lehetséges az, hogy az egyik gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv a Magyar Nemzet című napilapban megjelent, de a bűnügyi iratok között már nem fellelhető.

Kérem annak vizsgálatát, hogy a jegyzőkönyvezés hogyan történt a katonai ügyészségen. Annyi a téves elírás, az indokolatlan és gyakori szünetek a kihallgatások alatt, amely kétséget ébreszt a jegyzőkönyv készítésének hitelessége tekintetében. A szünet ugyanis lehetőséget adhatott a nyomásgyakorlásra, a kényszer vagy a fenyegetés alkalmazására.

Kérem annak vizsgálatát, hogy a katonai ügyészek miért nem szereztek be O. János tábornok vallomásán kívül – azt ellenőrizendő – más bizonyítékokat. Az ügyészségi gyakorlat szerint nem szokásos egy gyanúsítotti vallomás alapján vádat emelni. Felmerül a kérdés, hogy miért nem ellenőrizték (egyszerű logikai és matematikai módszerekkel) pontról pontra O. János vallomásának életszerűségét, főként annak sokadik módosítása után. Különösen annak fényében, hogy Honvédelmi Minisztérium volt állami vezetőire tett terhelő vallomása a 2010. évi országgyűlési képviselő választás (FIDESZ-KDNP kétharmad) eredménye után történt közvetlenül, és teljesen felborította a korábbi vallomásait. Miként lehetséges, hogy e vallomás megtételét követő 2 hét elteltével szabadlábra került O. János tábornok? Miért nem vizsgálták meg O. János elmeállapotát a nyomozás során, miért nem tűnt fel, hogy 2001-re visszamenőleg „emlékszik” az általa vallomása szerint átvett összegekre, miközben egy normális ember a BKV jegyek árának változására sem emlékszik 9 év távlatából.

Kérem annak vizsgálatát, hogy a gyanúsítottak ártatlanságát alátámasztó bizonyítékok miért nem kerültek beszerzésre. Miért nem hallgatták ki tanúként a nyomozás során a viszkis dobozos vádpontban a volt honvédelmi minisztert, a kabinetfőnökét vagy a HM-I. biztonsági protokollját ismerő szakembereket? Mert megakadályozta volna a vádemelést?

Kérem annak vizsgálatát, hogy egy ügyésznek miként lehet meséket szőnie a vádiratban. A vádpontok 90 %-ában úgy vagyok beleírva a vádiratba, hogy O. János tábornok vallomása engem – közvetlenül - nem is terhel.

Kérem arra is adjon választ, hogy lesz-e jogkövetkezménye annak, hogy a katonai ügyészek O. János tábornokot vallomástételekor büntetlenségről oktatják ki, amely törvénybe ütközött, és vallomásának ez a része bíróságon már fel sem használható. Szíveskedne megvizsgálni, hogy történt-e jogellenes ígéret, kényszer vagy fenyegetés vallomásának megváltoztatása fejében? A katonai ügyészek szakszerűen és jogszerűen alkalmaztak vádalkut (tárgyalásról lemondás) O. János tábornokkal, ha azt a bíróság tanácsülésen elutasította, vagyis törvénysértés miatt nem fogadta be, és amelyet a II. fokú bíróság is helyben hagyott? Jogszerű és etikus-e egy ellenőrizetlen, módosítások módosításából álló gyanúsítotti vallomás igen csak gyenge bizonyító erejét azzal növelni, hogy tanúvallomássá kívánja változtatni az ügyészség?

Don Quijote.jpg

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Visszarepülve az időben mintegy 60 évet, 2010. december 03. napján, reggel 06.00-kor két katonai ügyész jelent meg táborfalvai lakásomon és arra kértek, hogy menjek velük Budapestre, kihallgatásra. Együttműködési szándékom jeléül velük mentem, bár nem tudtam, hogy tanúként vagy gyanúsítottként fognak kihallgatni, mert nem közölték velem. Előállításomról határozatot nem mutattak, ilyen az iratok között sem volt fellelhető. Ahogy beértünk a Budapesti Katonai Ügyészség épületébe, W. Roland őrnagy katonai ügyész a személyi szabadságomtól önkényesen megfosztott. Az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrrel közölte, hogy az ő engedélye nélkül az ügyészség épületét nem hagyhatom el, és állandó kísérőmül jelölte ki az őrt.

2010. december 03. napján olyan gyanúsítást közölt velem a katonai ügyész, amelynek büntetési tétele miatt kötelező lett volna a védő jelenléte a kihallgatáson. W. őrnagy, katonai ügyész ugyan megkérdezte, hogy ki a védőm, amire közöltem vele, hogy nincs védőm. A katonai ügyész a védő kirendelése helyett kihallgatásomról intézkedett. A védekezéshez való jogom sérült, mert nem tudtam tanácskozni védővel, főként olyan gyanúsítás ellen, amely önmagában sem tényállási, sem jogi szempontból nem is volt érthető. Valójában a katonai ügyész már – jogellenesen - fogva tartott, így védő kirendelését ez okból sem mellőzhette volna az első kihallgatás előtt. Különös súllyal esik latba az is, hogy megfelelő időt és lehetőséget sem kaptam a védekezésre való felkészülésre. A gyanúsítás magyarázata a „mindent tudunk” volt a katonai ügyész részéről.

A kényszerintézkedések törvényessége is csorbát szenvedett. Az őrizetbe vételnek, különösen az előzetes letartóztatásnak a különös törvényi feltételei (szökés, elrejtőzés stb.) hiányoztak. A katonai ügyész indítványára a nyomozási bíró úgy helyezett előzetes letartóztatásba, hogy O. János vallomásán kívül (gyanú) semmi nem támasztotta alá (valószínűsítette), hogy a Be. különös feltételei fennállnak a kényszerintézkedés alkalmazásához (Kaposvári Törvényszék Kb.II. 18/2011/135. számú ítélete 89. oldal). A katonai ügyész indítványára a nyomozási bíró úgy rendelte el egy magántulajdonú lakás egészének zár alá vételét, hogy annak fele tulajdoni hányada olyan személyt illet meg, aki nem áll a büntetőeljárás hatálya alatt.

A katonai ügyész több alkalommal – félrevezető - információkat adott számomra. Például azt állította, hogy L. tábornokkal kíván szembesíteni, majd a szembesítés előtt kiderült, hogy O. tábornokkal szembesít valójában. Amikor az előzetes házból a Budapesti Fegyház- és Börtönbe szállítottak át, megkérdeztem a katonai ügyészt, hogy miért kerültem ilyen embertelen körülmények közé, ráadásul magánzárkába. A katonai ügyész azt mondta, hogy nincs ráhatása, hogy a büntetés-végrehajtás engem hol helyez el. Az iratok között ellenben megtalálható, hogy H. ügyész tábornok utasította a büntetés-végrehajtást, hogy az előzetes házból a Budapesti Fegyház- és Börtönbe szállítsanak át. Ennyit a szavahihetőségükről.

Törvénytelen befolyásolással igyekezetek rábírni arra, hogy Juhász Ferenc vagy Szekeres Imre volt honvédelmi miniszterekre terhelő vallomást tegyek. A Budapesti Fegyház- és Börtönben egyedül, vagy Cs. Istvánnal, a romagyilkosság IV. r. vádlottjával (továbbiakban: Csonti) sétálhattam napi egy órát. Amikor Csontival sétáltam, akkor több alkalommal arra próbált rábírni, hogy tegyek vallomást Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre. Amikor mondtam neki, hogy akkor hazudnom kellene, mert nem tudok rá terhelő vallomást tenni, közölte, hogy akkor tegyek Szekeres Imrére, mert „olyan jó lenne, ha ő is itt sétálna”. Közöltem vele, hogy Szekeres miniszterre sem tudok terhelő vallomást tenni. Ezek után már nem jött velem sétálni. Kérem annak kivizsgálását, hogy ki bízta meg Csontit, a katonai elhárítás ügynökét, hogy befolyásoljon a vallomásom megtételében.

A katonai ügyész O. János tábornokkal való szembesítésemet is törvénytelenül hajtotta végre. Azzal kezdődött, hogy én L. tábornokot vártam, és talpig bilincsben a katonai ügyészség folyosóján üldögéltem. Egyszer csak megjelent O. János tábornok, oda jött hozzám, haptákba vágta magát, bocsánatot kért, majd távozott. Akkor még nem tudtam, hogy vele fognak szembesíteni. Megérkezett a védőm és ő mondta, hogy nem L. tábornokkal, hanem O. Jánossal fognak szembesíteni. A szembesítésen O. tábornok és én ültünk, O. tábornok pedig gépelt lapokból álló vallomását olvasta fel. Amikor nem azt mondta, ami le volt írva, a katonai ügyész rámordult, hogy „biztosan így volt?”. O. János határozottan azt válaszolta, hogy így volt (ekkor még nem tudtam, hogy eltérés van a vallomása és a szembesítésen elmondottak között, de a konfliktus határozottan érzékelhető volt). Magam papírt és tollat kértem, mert nem tudtam követni a gyors felolvasást, de így sem tudtam olyan gyorsan írni, hogy érdemben és azonnal reagálni tudjak a hazug állításokra.

Álláspontom szerint a hűtlen kezelés gyanúját is felveti, hogy előzetes letartóztatásom megszüntetését követően kb. kettő évig állandó titkosszolgálati megfigyelés és – családommal együtt - megfélemlítés áldozata voltam. Éjjel és nappal is ellenőriztek bennünket, gyakran agresszív módon, leplezetlenül juttatták tudomásunkra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ellenségei vagyunk.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Tudom, hogy az ügyészi szervezet egy vádlott feljelentését védekezési taktikának tartja, és nem foglalkozik vele érdemben. Azonban én mégis arra kérem, hogy szíveskedjék érdemi vizsgálatot lefolytatni, különös tekintettel azért, mert ugyanazok a katonai ügyészek, ugyanazon vádiratot, amely egyszer már szégyenletesen megbukott a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsánál – arcátlanul - változtatások nélkül benyújtották a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsánál, holott a Be. lehetőséget biztosít a vádirat módosítására. Még a helyesírási hibákat, a téves elütéseket sem javították ki, nem hogy a vádiratot módosították volna, legalább a tényállás szempontjából, hogy az új bíróságnak ne azzal kelljen kezdenie, hogy megállapítja a vádtól merőben eltérő tényállást.

Kérem annak határozott cáfolatát, hogy az ügyészség nem „megfelelő” bíróságot keres annak érdekében, hogy a vádja „megalapozott” legyen.

Végezetül szíves figyelmébe ajánlok néhány sort felmentő ítéletemből, hogy nem csak én, a feljelentő, hanem egy három főből álló katonai tanács miként vélekedett a nyomozó ügyészek tevékenységéről.

„..a bíróság szerint nem volt átgondolt azon ügyészi döntés, hogy O. János ügyét egy olyan eljárás keretében bírálják el, amelynek következtében az ő meghallgatására a többi vádlott tekintetében tanúként kerülhet sor, és óhatatlanul adódik az a lehetőség, hogy amennyiben a vallomástételt megtagadja, hiszen erre joga van, a nyomozati vallomásai nem ismertethetők és nem vehetők figyelembe.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 93. oldal),

„Ugyancsak észlelte a bíróság a benyújtott vádiratok kellékhiányosságait, ennek ellenére a bíróság úgy értékelte, hogy bár felmerül a törvényes vád hiányának lehetősége is, a tárgyalást meg kell kezdeni és a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeképpen kell dönteni a vádról.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/20011/135. 93. oldal),

„A bírósági eljárás során (a védők) folyamatosan hivatkoztak arra, hogy az egyes vádpontokat rögzítő tényállások annyira hiányosak és értelmezhetetlenek, hogy ennek folytán lehetetlenné teszik az abban hivatkozottak elleni érvelést és védekezést (ki, hol, mikor, miért, mennyit, kinek és milyen célból). Kihangsúlyozták, a vádirati tényállások homályos, nem tényeken, hanem vélt összefüggéseken alapuló megállapításait és az ezekből levont, nem igazolható, a logika szabályait alapvetően nélkülöző téves következtetéseket. Ezekre a kétséget ébresztő felvetésekre, kifejezetten tényszerűen előadott és felsorolt hiányosságokra vonatkozó védői érvelésekre az ügyészség képviselői nem reagáltak.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/20011/135. 93., 94. oldal),

„Az előzetes letartóztatásba helyezett vádlottak a tárgyalási vallomásaikban a védőikkel együtt valamennyien nehezményezték és kifogásolták a nyomozati eljárás során eljáró és vádat képviselő ügyészek tevékenységét. Emiatt valamennyi vádlott és védő elfogultságot jelentett be a tárgyaló nyomozó ügyészek személye ellen. A bíróság ezen indítványt továbbította a döntésre jogosultak felé, de a bíróságot az érdemi döntésről senki nem tájékoztatta.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 96., 97. oldal),

„A bíróság számára nem érthető az a nyomozati taktika, hogy az ügy jellegére, rejtettségére, nehezen bizonyíthatóságára, a személyes összefonódásokra is figyelemmel szóba sem kerül, és meg sem kísérelnek titkos adat- vagy információgyűjtést kezdeményezni vagy lefolytatni.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 102. oldal). Itt meg kívánom jegyezni, hogy velem szemben a titkos házkutatástól kezdve a lehallgatásig minden meg volt rendelve, azonban azok nem hozták a kívánt eredményt, így még a telefonos híváslistámat sem csatolták be, hiszen az azt bizonyította volna, hogy semmiféle kapcsolatot nem tartottam a vádlott társaimmal. Egy konkrét műveletet a katonai elhárítás hajtott végre, ezért feltételezem, hogy ellenem ők próbáltak meg adatokat gyűjteni.

„Ugyancsak nem érthető, hogy 3 héttel a nyomozás elrendelését követően a katonai ügyészség szóvivője nyilvánosan kijelenti, hogy egy gengszterszervezet működését fedték fel a Honvédelmi Minisztériumban, melyben az ügyészség nyomozást folytat. Erre több válasz is lehetséges, amelynek megválaszolása nem a bíróság feladata.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 102. oldal),

„Ugyancsak érthetetlen, hogy a nyomozó ügyészek minden látókörükbe kerülő potenciális gyanúsítottat azonnal letartóztatnak, majd aki terhelő vallomásokat vagy egyet is tesz valaki másra, esetleg magas beosztású személyre, azt azonnal kiengedik, aki pedig hallgat, mert vagy nem csinált semmit vagy nem tud semmit, az marad a börtönben.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 103. oldal),

„A bíróság arra sem talált magyarázatot, hogy a nyomozást végző ügyészek a Btk.-ban rögzített szabályokkal ellentétben olyan jogellenes és félrevezető ígéretekkel szereztek meg terhelő vallomásokat, amelynek nincs alapja, és így a gyanúsítottakat félrevezetve, a büntetlenség ígéretével jutnak további információkhoz.” (Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.II. 18/2011/135. 103. oldal). Megjegyzem, hogy nem csak O. János tábornok esetében tájékoztattak gyanúsítottakat „tévesen” a katonai ügyészek.

Feljelentésem mellékletét képezi a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa által lefolytatott Tábornok-per vádirata, első fokú felmentő ítélete és tárgyalási jegyzőkönyvei, amelyet azért nem csatolok, mert azok a Központi Nyomozó Főügyészségen rendelkezésre állnak.

Táborfalva, 2014. augusztus 31.

Tisztelettel:

(Dr. Fapál László sk.)

feljelentő

 

 

2 komment

184. Miért is teszek feljelentést a Tábornok-perben?

2014.08.11. 13:10 Viszkisdoboz

Mert nem hagyhatom, hogy elévüljenek azok a bűnök, amelyben az orbáni rendszer eredendően fogant. Ez a NER bűnös rendszere, amely hatalomra kerülését követően azonnal megfélemlítette a társadalmat, hogy erőszakos és féktelen politikáját érvényre juttathassa. Ma már világosan láthatjuk, hogy 2010-ben és 2011-ben azért csattogtak a bilincsek, hogy az emberek féljenek. Amit velem, mint egy volt állami vezetővel megtettek, azt mással is bármikor megtehetik. Ezzel már vége lett a szabadságnak is, csak ekkor még senki nem vette észre. Fülét farkát behúzta mindenki.

Feljelentést teszek, holott, tudom, hogy az egyeduralmat szentesítő kollégista kormányformában nincs esély a tisztességes eljáráshoz, főként ahhoz, hogy az ügyészség érdemben foglalkozzon saját ügyészei és az azokat irányító állami vezetők elleni feljelentésemmel. Ettől függetlenül erkölcsi kötelességem, hogy ne hallgassak tovább, és intézkedésbe hozzam az állam büntetőjogi gépezetét.

Bíróság előtt - Kaposvár.jpg

                                                        A feljelentő

Talán akad még az országban egy tisztességes ügyész, aki a szakmai becsülettől vezérelve nem elkeni, hanem érdemben megvizsgálja kollégái által elkövetett, alapos gyanúra okot adó cselekménysorozatot. Mert itt nem egy katonai ügyész tévedéséről vagy botlásáról van szó, hanem a volt Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjének, a nyomozás felett törvényességi felügyeletet gyakorló helyettesének és a nyomozást végrehajtó két katonai ügyésznek a sorozatos törvénysértéseit kell megvizsgálni. Az ügy pedig a büntetőeljárási törvény szabályainak nyílt semmibevételéről, a diktatúrákból már közismert „a cél szentesíti az eszközt” típusú ügyészi hatalommal való visszaéléséről szól.

Budapesti_Katonai_Ugyeszseg_1117.jpg

                                                        A feljelentett

A tisztességes eljárás és az ártatlanság vélelme már akkor elveszett az ügyben, amikor Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos ellenem kiterjedt sajtókampányt folytatott, amiben az állami és jobboldali sajtótermékek fontos szerepet játszottak. Talán emlékeznek, hogy 2010. decemberétől 2011. április közepéig naponta szerepeltem a hírműsorokban, mint egy elvetemült bűnöző. Ennek hangadója az állam képviseletében eljáró Budai Gyula volt, aki először a Sukoró-ügyben nevezett meg bűnösnek, majd a viszkis dobozos ügyben és a lakás-ügyben kiáltott ki fő gonosznak. Ezt megfejelve Hende Csaba honvédelmi miniszter „gengszter főnöknek” titulált 2011 tavaszán. Mint jogászoknak (különösen Hendének, aki igazságügyi államtitkár is volt) tudniuk kellett, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az állam képviselői nem tehetnek olyan kijelentéseket, amelyek bűnösségemet állapítják meg, amíg végső, érdemi bírósági döntés meg nem születik az ügyeimben. Pillanatnyi politikai előnyökért tehát vállalták az egyezmény nyílt megsértését is.

Mit várok a feljelentésemtől?

Azt, hogy az ügyészségnek a feljelentésem alapján meg kell vizsgálnia, hogy jogszerűen alkalmazta-e az eljáró katonai ügyész a kényszerintézkedéseket. A vizsgálatnak ki kell terjednie a nyomozási bírák tevékenységére is, különösen arra, hogy az előzetes letartóztatás különös részi feltételei fennálltak-e vagy sem.

Vizsgálni kell a gyanúsítotti - a tanúvallomások beszerzésének körülményeit, a kihallgatást megelőző ügyészségi eljárással együtt. A jegyzőkönyvek hitelt érdemlősége kérdésében is állást kell foglalni. Választ kell adni a kirendelt védők hiányára a kényszerintézkedés hatálya alatt lévők kihallgatásánál.

Azt is meg kell vizsgálni, hogy az egyéb eljárási cselekmények a Be. szabályai szerint kerültek-e lefolytatásra vagy sem (pl. szembesítések).

Ki kell deríteni, hogy az ügyészségről – a nyomozás érdekeit veszélyeztetve – ki volt az az ügyészségi alkalmazott, aki a 2010. évi választási kampányban a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket a Magyar Nemzet című napilap számára faxon továbbította, amely napilap azt másnap eredetiben közzé is tette. Itt felmerül a katonai főügyészség felelőssége is, aki nem tett semmit ennek megakadályozására.

Arra is választ szeretnék kapni, hogy a nyomozás kezdetén a katonai ügyészség – sajtószóvivője útján – hogyan minősíthette gengszter szervezetté nemzeti intézményünket, a Honvédelmi Minisztériumot.

Arra is választ kell adni a nyomozásnak, hogy a katonai ügyészség miként jutott arra a következtetésre, hogy a „vesztegetéses” ügyben az állítólagos vesztegetőket tanúként (és nem gyanúsítottként) vonta be az eljárásba, miként azt is ki kell deríteni, hogy miért nem szereztek be O. János tábornok vallomásán kívül – azt ellenőrizendő – más bizonyítékokat. Egyáltalán. Miért nem ellenőrizték az ügyészségi „koronatanú” vallomását?

Azt is meg kell vizsgálni, hogy a gyanúsítottak ártatlanságát alátámasztó bizonyítékok miért nem kerültek csatolásra az iratokhoz.

Vizsgálni kell a katonai ügyészek felelősségét O. János tábornok büntetlenségéről való törvénysértő kioktatásukról, meg kell állapítani, hogy O. János kihallgatását megelőzően és kihallgatása közben történt-e az ügyészek részéről kényszer vagy fenyegetés. Szakszerűen és jogszerűen alkalmaztak vádalkut O. János tábornokkal, ha azt a bíróság törvénysértés miatt nem fogadta be?

Már régóta nincsenek illúzióim. Holló hollónak nem vájja ki a szemét! Tisztában vagyok azzal, hogy a feljelentéssel annak kockázatát is vállalom, hogy újabb koholt büntetőeljárásnak teszem ki magamat. Ez is csak politikai döntés függvénye. Majd a felettes ügyész megmondja…

Tudatom kedves Nemzetvezetőnkkel és hű klienseivel, hogy nekem már nincs hova hátrálnom!

Feljelentésemet teljes terjedelemben a következő posztban nyilvánosságra hozom.

3 komment

183. A kormányforma: kollégista

2014.07.22. 17:37 Viszkisdoboz

Ez az ország ugyan nem engedhetné meg magának, hogy majd egy évig - a három választás miatt – gyakorlatilag ne történjen semmi. Minden a maga rutinja szerint haladjon, a nehézségi erő forgassa tovább a kerekét. Mégis ez történik. A kormányzati tevékenység 2014-ben minimalizálódott, míg az államtitkárok és helyettes-államtitkárok számát illetően maximalizálódott. Nyilván az olcsóbb állam jegyében. Persze ezzel sem lenne semmi baj, ha jól menne az a bizonyos szekér - amin, ha akarjuk, ha nem, mindannyian rajtaülünk - de nem megy. Csak döcög.

Másrészt örülnünk kellene, mert legalább nem „boldogítanak”, hanem egy kicsit békén hagynak bennünket oda föntről. Nem kell minden nap valami unortodox megoldásnak álcázott, de valójában a maffia valamelyik tagjának egyéni profitot produkáló dolgára felkapni a fejünket.

A napi rutin mozgatja tehát az államgépezetet, Habonyék pedig élénk fantáziáról tanúskodva minden napra tartogatnak valamit, hogy az ellenzéknek legyen min rágódnia, önmagát marcangolnia. Gyakorlatilag az ellenzéki pártok tevékenysége kimerül abban, hogy igyekeznek rátromfolni a másikra, ki a demokratább. Közben pedig az ország végképp elvész alattuk, az emberek pedig egyre jobban elfordulnak a politikától. Egyéni túlélési stratégiákat dolgoznak ki, és már senkit nem érdekelnek a kormánypárti vagy az ellenzéki akciók. Belefásultak.

Lehet Maradna Párt a parlamentben akkor is, ha az ellenzéki képviselők nem vennének részt a törvényalkotásban. Ők akkor is ott lennének, ha kormányzót, és dinasztikus alapon kormányzó-helyettest is választana a parlament 8 évre. A látszat demokrácia színházában kell egy párt, aki bizonyítja: itt többpártrendszer van, és szabad választás alapján nyert hatalmat egy magát jobboldalinak, kereszténynek és konzervatívnak nevezett párt. A valóságban pedig szélsőségesen baloldali programot végrehajtó kollégisták kerültek hatalomra, akik nyíltan a saját klientúrájuknak biztosítják az ország erőforrásait.

Az Orbán rezsim 2014-re már mindent megszerzett magának. Még a baloldaliságot is elorozta. Éppen ezért nincs értelme jobboldali és baloldali programok közötti választásról beszélni. Újra kell definiálni érték alapon azokat a politikai téziseket, amelyek alkalmasak a kormányzók és ellenzéki pártok megkülönböztetésére. Ehhez szükséges az érték tartalmának meghatározása is (pl. sajtószabadság kritériumai), mert e nélkül a kormányzók és ellenzékiek arra a következtetésre jutnának, hogy értékazonosság áll fenn, hiszen mindketten akarják a sajtó szabadságát. Az egyik szavakban, és annak elpusztítására törekszik, a másik pedig a gyakorlatban.

Egy dolog biztosan látszik. A magyar jogállamiság megbukott, a liberális parlamenti demokrácia intézményrendszere nem volt alkalmas a köztársaság védelmére. A Fidesz a demokratikus intézményrendszert kiüresítette, valamennyi hatalmi ágat megragadott és bevezette a kollégista kormányformát (nem összekeverendő a kollegiális kormányformával).

Kollégisták (nepszava.hu).jpg

                                         Kollégisták (fotó: nepszava.hu)

Mi pedig ott vagyunk, mint a rendszerváltáskor. Az állam jogi szervezete önmagában már nem biztosítja mindenki számára a szabadságot és a biztonságot. Elsőrendű fideszes káderek és másodrendű senkik világa alakult ki. A monolitikus hatalomgyakorlás ellenében kell egy közös és teljes ellenzéki fellépés, egy új egységfront, amely nem megoszt, hanem összeköt bennünket. Az egységfront értékmérője az emberi jogok korlátozásmentes biztosítása kell, hogy legyen. Egy új ellenzéki kerekasztal kell tehát, ahol csak a Fidesz utáni Magyarország – emberi jogokon alapuló - alapvető értékeiben kell megállapodni azon kívül, hogy ennek a kormányzatnak – velejéig ható romlottsága miatt – mennie kell. S ha lehet, békésen kell távozásra késztetni őket.

Először azonban végre nevén kell nevezni a gyereket: kollégista kormányformát és azon belül a miniszterelnök egyszemélyi egyeduralmát vezették be. Ezért először is a totalitárius rendszer gerincét kell megtörni. A magát az orbáni rezsim kérlelhetetlen ellenfelének tekintett, valódi ellenzéknek ki kell vonulnia a parlament plenáris üléseiről és nem szabad munkát végezni a bizottságokban sem. Az ellenzéki képviselők személyes jelenlétükkel ne legitimálják a totalitárius rendszert! Minden felelősség kizárólag az állam politikai és jogi szervezetrendszerét megszálló miniszterelnököt és kollégista környezetét, a törvényeket író ügyvédeket, és az azokat megszavazó – gombnyomogató és arctalan - nyájat terhelje. Meg a szégyenszemre maradó álellenzéki, kollaboráns képviselőket.

Mert a jog és a jogtalanság között a határ Magyarországon végképp bizonytalanná vált. A kétharmad által alkotott jogi normában és jogi eljárásokban igazságtalan tartalom is jelentkezik. Határozottan mondjuk ki: azok a törvények, és azok az eljárások, amelyek emberi jogainkat sértik, érvénytelenek! Azt követni nem szabad, mert az emberi jogokba ütköző fideszes törvények, és alantasaik által folyatott jogi eljárások nem alkalmasak arra, hogy a magyar emberek engedelmességi kötelezettsége érvényesüljön (Radbruch).

Arra bíztatok mindenkit, hogy ne mondjon le az emberként bennünket megillető ellenállás jogáról! Ne törődjünk bele a jogaink kijátszásába! Minden nap küzdjünk az egy párti diktatúra, és az azt megtestesítő kollégista maffiaállam elnyomása ellen! Magunkért, gyermekeink jövőjéért, és mindenki másért. Akkor is, ha sokan még mindig nem értik meg, miről beszélünk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

 

36 komment

182. A hatodik élet

2014.07.07. 19:26 Viszkisdoboz

„Az Úr 2014. esztendejében, július hónap 7. napján megszületett hatodik gyermekem, Fapál Kamilla, aki a keresztségben – édesanyám után – az Ilona nevet kapja. Kamilla leányom 3430 gramm súllyal és 51 centiméterrel született. Hála Istennek, a leánygyermek és édesanyja a legjobb egészségnek örvend.” - ezt a bejegyzést írtam a családi Bibliába.

Kamilla születése 2014. 07. 07 001.JPG

S Te, tisztelt Olvasóm, most bocsásd meg nekem, hogy személyes hangvételre váltok!

Azt szeretném, hogy gyermekeink egy szabad országban éljenek, ahol politikai utasításra, valódi bizonyítékok nélkül nem lehet vádat emelni emberek ellen. Ahol a munkavállalás, a boldogulás, a tehetség kibontakoztatása nem politikai hitvallás kérdése. Ahol az autonóm civil társadalom és a sajtó elég erős ahhoz, hogy megvédje az emberek jogait. Ahol az állam nem szól bele a mindennapi életünkbe. Ahol észre sem vesszük, hogy a politikai pártok léteznek, mert a közjó számukra azt jelenti, hogy minden intézkedésük valóban, a szó legnemesebb értelmében a közösség érdekeit szolgálja, és nem egyes politikai pártok és holdudvaruk nyers gazdasági érdekeit. Olyan országban akarok tehát élni, ahol egyetlen politikai párt sem arra törekszik, hogy pillanatnyi politikai előnyökért egyeduralmat valósítson meg.

S ha ezt végig gondolom, akkor arra jutok, amire már a múltban számtalan családfő, édesapa. El kell innen menekülni! Addig, amíg nem késő!

Miért? Mert a magyar jogállamiság megszűnt létezni. A hatalommegosztás szervezeti és funkcionális módon leírható, de személyi értelemben nem létezik. A kormányzó párt az elmúlt négy évben zsákmányként szerzett meg minden közjogi tisztséget, saját politikusait ültette be minden olyan szervezetbe (alkotmánybíróság, ügyészség, bíróság, köztársasági elnök stb.), amely képes lehetett volna a hatalom kontrolljára. Nyugodtan kimondhatjuk tehát, hogy a fékek-és ellensúlyok rendszere Magyarországon nem működik! Csak látszat tehát a hatalmi osztottság, ami azt lenne hivatott megoldani, hogy egy kézben ne összpontosulhasson az állam hatalma, amely mindig önkényhez vezetett a történelem során.

Az a nép, amely szabadságával nem tud mit kezdeni, és helyette Orbán Viktor vagy bárki más egyeduralmát választja, megérdemli a szolgaságot.

A parlamentarizmus eszméjének igazi megcsúfolása a díszletellenzék országgyűlésbeli szerepvállalása, ami óhatatlanul legitimálja az orbáni diktatúrát. Az ellenzéki képviselők azon kívül, hogy felveszik nem csekély tiszteletdíjukat, valójában semmi érdemlegeset sem tehetnek a plenáris üléseken és a bizottságokban. Amíg az ellenzéki képviselők az egyéni- és pártérdekeikről a közjó érdekében nem mondanak le, a diktatórikus hatalomgyakorlásnak csak egy teljes gazdasági összeomlás vethet véget. Vagy polgárháború. Amelytől Isten óvjon mindannyiunkat!

A társadalom minden szegmense meghódításának, a politikai zsákmányszerzésnek – mint napjainkban tapasztaljuk - még nincs vége. A kormányzat éppen megszünteti az egyetemek évszázados autonómiáját, a maradék civil társadalmat és az egyre vékonyodó sajtószabadságot. Folytatják tehát a demokrácia teljes felszámolását.

Azonban az élet úgy hozta, hogy a viszkis dobozos ügy bírósági tárgyalásának megismétlése miatt „rabok lettünk” saját hazánkban.

Örömömet azonban ma semmi nem ronthatja el! Nincs annál szebb és boldogabb óra, amikor az újszülött gyermek lilás bőre a karjaidban rózsaszínné válik.  

1 komment · 1 trackback