Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Hirdetés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

201. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

2014.12.13. 13:18 Viszkisdoboz

„Önt is mentelmi jog illeti meg, így valószínűleg súlyosan jogsértőnek találná, ha Ön ellen e mentelmi jog fennállása alatt bármely nyomozó hatóság nyomozást végezne. Csupán csak úgy, hogy egy büntetőeljárásban a tanúktól azt kérdezgetné a rendőr vagy ügyész, hogy kapott-e Ön vesztegetésből származó pénzt”- írtam levelemben, amelyet Polt Péterhez, a legfőbb ügyészhez címeztem.

A legfőbb ügyész e körben elismert szakértőnek számít, hiszen nagydoktorijának a témája 2010-ben a parlamenti mentelmi jog volt.

A Tábornok-per nyomozása során ugyanis súlyos eljárási szabálysértések történtek a katonai ügyészek részéről, ami miatt feljelentéseket tettem a Legfőbb Ügyészségen. Ezek a feljelentések rendre elvéreztek, ahogy vártam, de az elévülést megszakították, így a törvénysértő ügyészek, no meg a határozatot hozó, kollégáiknak falazó társaik nem aludhatnak nyugodtan még úgy vagy 5 évig.

Az egyik kirívóan súlyos törvénytelenség volt a Tábornok-per vádlottjainak tanúkénti kihallgatása. Amit megtetéztek azzal, hogy egy újabb törvénytelenséget elkövetve, mentelmi joggal rendelkező országgyűlési képviselő ellen (is) nyomoztak. A Budapesti Nyomozó Ügyészség törvénysértő módon nem tette lehetővé, hogy panasszal éljek az elutasító határozat ellen, de minden törvényes eszközzel fel fogok lépni a gazság ellen az igazságért, még akkor is, ha előre látszik, hogy a NER ügyészségénél célt aligha érhetek el.

Különösen azért, mert „gyanúsítottként és vádlottként alkalmas alanya voltam (vagyok) a lakásügyben és a Tábornok-perben a viszkis dobozos ügyben folyó büntetőeljárásoknak. Amikor pedig a nyomozás törvénytelenségei miatt feljelentést teszek a büntetőügyekben eljáró ügyészek ellen, mert azokat a hivatalos személyek (bíró, ügyész) nem akarják hivatalból észlelni, akkor rendre megállapítják az eljáró ügyészek, hogy nem lehetek sértettje a közjogi hatalommal bíró ügyészi visszaéléseknek.

Jelen feljelentésemmel is ez történt. A határozatot hozó ügyész ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Tábornok-per bírósága hatáskörébe tartozó vádlottjainak egy másik büntetőeljárásban tanúként történő kihallgatása folyamán a tanúk – konkrét ügyészi kérdésekre válaszolva - korrupciós cselekményekről nem számoltak be, így nem lehetek sértett az ügyben.

Jogi álláspontom szerint az eljáró ügyész tévedett. A hivatali visszaélés nem eredmény bűncselekmény, a Btk. 225. §-ában rögzített elkövetési magatartások valamelyike, az egyenes szándék és a célzat együttes megvalósulása elég a befejezett bűncselekmény megállapításához. A bűncselekmény megvalósulásának ugyanis a jogtalan hátrány okozása nem tényállási eleme, elegendő, ha Berki Tímea ügyésznőt a tanúkihallgatások folyamán ilyen célzat vezette.”

poltpeter_sikerado_hu.jpg

                       Dr. Polt Péter legfőbb ügyész (fotó: sikerado.hu)

Üldözi vagy pártolja a bűn az ügyészség? – tettem fel a kérdést a legfőbb ügyésznek.

„Ismerve az ügyészségi gyakorlatot, ha nem ügyészről, hanem rendőrről lenne szó, akkor az ügyészség szó nélkül, azonnal nyomozást rendel el az ügyben. Nem célom az ügyészi szerveket bűnpártolással megvádolni, mert azt gondolom, hogy az ügyészi szervezetben többségében tisztességes ügyészek dolgoznak. Ugyanakkor a kollegialitás nem jelentheti azt, hogy az egyik ügyész a másik ügyésznek lehetővé teszi, hogy bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén az ügyészség üldözése elől meneküljön.”

Majd új tényt hoztam a legfőbb ügyész tudomására. Mert az ügyészség 10 hónapon át úgy nyomozott országgyűlési képviselő ellen, hogy a legfőbb ügyész nem kérte ki a parlamenttől Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert, akit képviselőként mentelmi jog illetett meg. Amikor meg kikérte, akkor pedig hitelt adott a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője által leírt valótlanságoknak. Ezzel pedig a legfőbb ügyész a házelnököt és az Országgyűlés tagjait is félrevezette.

„Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Ön csak 2011. december 15. napján kezdeményezte Kövér László házelnöknél Juhász Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, ezzel a megbillent jogi egyensúlyt helyrerántani szíveskedett, de nem tette semmissé a korábbi jogtalanságot.

Azt azonban példátlannak tartom, hogy Juhász Ferenc mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló indítványában Ön azt állította, hogy a bűncselekmény gyanúját okirati bizonyítékok és tanúvallomások támasztják alá, miközben egyetlen tanúvallomás és egyetlen okirat sem támasztotta alá az ügyészség koncepcióját. Ellenkezőleg. Minden irat, minden vallomás azt támasztotta alá, hogy a HM szervek eljárása törvényes volt és megfelelt a korábban kialakult, és az első Orbán-kormány alatt is folytatott gyakorlatnak.

Sőt, olyan jogszabályra hivatkozott indítványában, amely a vélelmezett hűtlen kezelés bekövetkezésekor már nem volt hatályban!”

Mit kértem a legfőbb ügyésztől?

Azt, hogy a feljelentésemet elutasító határozatot szíveskedjék hivatalból felülvizsgálni, mert az egyrészt megalapozatlan, másrészt olyan új tény és körülmény merült fel, amely a nyomozás elrendelését, illetve vádemelést eredményezhet.

Kíváncsi vagyok!

8 komment

200. Vádlott! Álljon fel, most tanúként is kihallgatom!

2014.12.08. 14:41 Viszkisdoboz

Ta damm… Megérkezett az utolsó feljelentés kiegészítésemre az utolsó elutasító határozat is.

Azt hiszem most jött el az idő, hogy már magam is szégyenkezzem jogász kollégáim jeles okfejtésein. Talán szabad ezt írnom, hiszen magam is ügyvéd lennék, ha a NER ügyészségének alaptalan vádja miatt nem lennék már négy éve a kamarából felfüggesztve!

Írtam már gondolatokat lejegyzőkönyvező ügyészről. Az „előzetesből való szabadulás miniszter/államtitkár elleni vallomásért” ügyészségi üzletekről. Azt eddig is tudtam, hogy ügyész az ügyésznek nem vájja ki a szemét. Hogy megint összefognak, és megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant.

De azon már berágtam, hogy az ügyészek megsértik a bíróság hatáskörét, hogy bizonyítékokat produkálnak, vádlottból tanút csinálnak, sőt mentelmi joggal érintett személy ellen folytatnak törvénytelen nyomozást. És lassan már ott tartunk, hogy még nekem kell bocsánatot kérni, amiért mertem felháborodni.

A Tábornok-per bírósága előtt álló vádlottjainak egy részét az ügyészség egy másik büntetőügyben, az un. lakásügyben tanúként hallgatta ki, és ebben a másik ügyben konkrét kérdések hangzottak el arról, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter vagy én, aki akkor államtitkára voltam, kaptunk-e vesztegetésből származó pénzt.

Feltételezhetően, a lakásügyben akartak bizonyítékokat produkálni a Tábornok-perhez ellenem. Hozzáteszem, azóta sem sikerült. Ugyanakkor Juhász Ferencet is oda akarták ültetni a vádlottak padjára, mert az ügyészséget irányító elszámoltatási kormánybiztos Juhász Ferenc honvédelmi minisztert a Tábornok-per vádlottjai között kívánta látni.

Na, ezt az ügyésznőt, Berki Tímeát jelentettem fel az ügyészségen hivatali visszaélés miatt.

Most pedig megszületett a remekmű. Megkaptam a feljelentésemet elutasító határozatot, amely ellen természetesen még panasznak sincs helye, mert nem vagyok sértett. Miért is? Azért, mert a „tanúk korrupciós cselekményekről nem számoltak be”– áll a határozatban. Vagyis, mert nem sikerült bizonyítékokat produkálni az ügyésznőnek ellenünk, vagy legalább ellenem.

Feljelentésemben kifogásoltam, hogy olyanokat hallgattak ki, akiknek semmi közük nem volt szolgálati lakáskiutalásomhoz, de az ügyészségi határozat szerint a vádlott tanúk kihallgatása indokolt volt, mert „E tanúk mindegyike magas vezető beosztást látott el a feljelentéssel érintett ingatlanvásárlás, továbbértékesítés időszakában a Honvédelmi Minisztériumban, az ott történtekre rálátásuk lehetett.” Tehát hallhattak volna szaftos folyosói pletykákat. Bár a semmiről nehéz lett volna.

A HM lakásgazdálkodásában részt vevő szervek és személyek körének megállapításához elég lett volna az iratok között található HM SZMSZ-ét fellapozni, és nem a Tábornok-per vádlotti listáját nézegetni!

Az ortodox állami vezetésben a katonai protokoll szerv vezetőjének és beosztottainak nem kellett lakásokat kiutalniuk, a tatai lövészdandár parancsnokának nem kellett lakást felújítania, egy közhasznú társaság gazdasági igazgatójának pedig nem kellett lakást takarítania.

Kizárólag az iratok alapján a látnoki képességekkel rendelkező Ott István vezető ügyész azt is megállapította, hogy a hivatali visszaélés azért nem valósulhatott meg, mert a jóságos ügyésznő, Berki Tímea nekünk nem akart jogtalan hátrányt okozni.

Így hiányzott a bűncselekmény megvalósulásához szükséges célzat. Hogy az iratokból hogyan sikerült Berki Tímea ügyésznő tudattartamára következtetéseket levonni a nagytiszteletű vezető ügyésznek? Nem tudom. Ezt a módszert már biztosan tanítják az ügyészségi (látnoki és gondolatolvasó) továbbképzéseken.

Amiről viszont a határozat mélyeket hallgat, hogy mentelmi joggal rendelkező képviselő ellen folyatott nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség 2011. február 28. napjától kezdődően, majd 10 hónapon keresztül. A NER ügyészsége megszegte kötelességét, holott tudta, hogy országgyűlési képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy bárminemű nyomozati cselekményt végezni.

Polt Péter legfőbb ügyész meg csak 2011. december 15. napján kezdeményezte Kövér László házelnöknél Juhász Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

Arról már nem is beszélek, hogy pont azért volt törvénytelen a nyomozás, mert összekutyulta a lakásügyet a viszkisdobozos üggyel. Erre a nyomozást elutasító határozat hosszú oldalakon keresztül szó szerint idézi Budai Gyula feljelentését lakásügyben, és a Tábornok-per viszkisdobozos részét is megismétli. Magáról a nyomozásról, amelynek a módszereit kifogásoltam, meg szinte semmi!

Minden rosszban van valami jó. Ha az ügyészségi eljárás szabályos volt, akkor ezeket a tanúvallomásokat megküldöm a Tábornok-per bíróságának. Kérem a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsát, hogy a vádlottakat hallgassa ki tanúként!

hajdupress_hu.jpg

Katonai Tanács elnöke: A vádlottak közül a tanúk hagyják el a tárgyalótermet kihallgatásukig! (fotó: hajdupress.hu)

Ugyanis már nem csak vádlottként, hanem tanúként is állítják ezek a személyek, hogy sem Juhász Ferenc, sem Fapál László vesztegetésből származó pénzt nem kapott.

Előtte persze még megpróbálkozom a legfőbb ügyésznél egy panasszal. Hátha okosabb leszek egy újabb jogértelmezéssel, hogy miért nem hajlandóak tenni a dolgukat a nyomozó ügyészek, amiért fizetésüket kapják: nyomozni!

Szólj hozzá!

199. Hanta a szabadságért

2014.12.02. 12:06 Viszkisdoboz

A Tábornok-per tegnapi tárgyalásán megint beleshettem az ügyészek kulisszatitkaiba. Már említettem korábban, hogy meggyőződésemmé vált, hogy az egyetem után továbbképzésen vesznek részt derék ügyész kollégáink, ahol újabb és újabb módszereket tanulhatnak. Egy ilyen fogás egy új mértékegység bevezetése a katonai ügyészek részéről. A hanta. Egy hantáért büntetésenyhítés, kettőért előzetesből való szabadulás, háromért akár vádalku is járhatott.

N. Imre alezredest, a katonai ügyészek 8 hónapig tartották előzetes letartóztatásban. A Tábornok-per tegnapi tárgyalásán vallomást tett, amelyben beszámolt az ügyészség új módszeréről, amellyel bővíthető a Tábornok-per személyi köre miniszterekkel és államtitkárokkal, is.

Mindig megrendülve hallgatom az újabb és újabb vádlottakat, akik arról számolnak be a bíróságon, hogy személyi szabadságuk árucikké vált. A katonai ügyészek ugyanis, mint egy vásáron kínálták a szabadságot a gyanúsítottaknak és védőiknek egyaránt. Ellenértékként semmi mást nem kértek, mint egy jó hantát. Na, nem akárkikre. A Honvédelmi Minisztérium volt minisztereire vagy államtitkáraira.

cyanideandhappiness.blog.hu.jpg

Waltner Roland katonai ügyész, nyilvánvalóan hallott arról a természettudományi tényről, hogy a halnak van feje is, meg farka is. A feje meg még büdös is. Ebből kiindulva a katonai ügyész azt a következtetést vonta le, hogy a HM egy gazdálkodó szervezetétől a honvédelmi miniszterig kell eljutnia.

Én még úgy tanultam, hogy az ügyészség nem arra kapott felhatalmazást, hogy egy abszurd dráma koreográfiáját megírja. Egy ügyész ugyanis nem lehet koncepcionális alakítója egyetlen büntetőeljárásnak sem.

Nekem még azt tanították a jogi karon, hogy egy jogállamban a vádirat az egy komoly dolog, annak minden mondata bizonyítékokkal alátámasztott, és nem a tömegeknek szánt színdarab.

Én sokáig azt gondoltam, hogy az ügyészt nem illeti meg az a jog, hogy a nyomozás során maga ossza ki a szerepeket, hogy kiből lesz tanú, kiből lesz vádlott és ki az, akit még kihallgatni sem kell. Pedig így történt.

Csakhogy a szereposztás nem úgy alakult, ahogy azt az ügyészségi szóvivő anno 2010 tavaszán beharangozta. Az ügyészség szerint ugyanis egy gengszterszervezet nem létezhet miniszter vagy államtitkár nélkül. Hát, keresni kellett hozzá minisztert vagy államtitkárt.

Egyetlen egy igazi okot találtam a vizsgált időszakban, hogy mi lehet a tényleges oka az előzetes letartóztatásomnak. 2010 októberében, amikor egy két perces kihallgatást követően megkérdeztem Waltner Rolandot, hogy mit akarnak tőlem, mivel az elmúlt négy hónap során nem bírtam rájönni, hogy mi az igazi oka az előzetes letartóztatásomnak.

Erre ő azt kérdezte, hogy tudok-e arról, hogy a HM előző szocialista vezetői (miniszterek, államtitkárok) kaptak-e visszaosztott pénzt. Mire azt válaszoltam, hogy személyesen nem is igazán ismertem, ezen magas rangú vezetőket. Erre, jelezte az ügyész, hogy akkor menjek vissza a Venyigébe gondolkodni (megjegyzés: Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 3. sz. objektuma).

Aha, most már értem… Tehát, ez így működik. Ha megteszem azt a szívességet, hogy akár hamisan tanúzva beterhelem az „elmút nyóc év” vezető politikusait, vagy legalább elismerem, amivel beterheltek akkor nyílnak a rácsok (ahogy az ügyész ezután a kihallgatás után az ügyvédemnek mondta). Nem tettem meg ezt a szívességet. Ezért megbüntettek….” (N. Imre alezredes, VIII. r. vádlottja a Tábornok-pernek).

A Tábornok-per első, kaposvári előadása után a kép Debrecenben már iszonyúan lehangoló. A megismételt eljárást a teljes értelmetlenség, a tudatos irracionalitás, a passzivitás, és az ehhez kapcsolódó szorongás és bizonytalanság élmény jellemzi. Valóban egy abszurd dráma.

 

Szólj hozzá!

198. A nyakas tábornok

2014.11.28. 12:19 Viszkisdoboz

„Meg kell, hogy mondjam az ügyész úr szavatartó ember, következetes, meg kellene ezért a tulajdonságáért dicsérni. Ugyanis minden ugyanúgy történt, ahogyan előre megmondta, hogy mi lesz, ha nem teszem, amit ő elvár” – mondta a Tábornok-per tárgyalásán az I. r. vádlott.

Tudják Önök, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében hogyan működik az igazságszolgáltatás jutalmazási és a büntetési rendszere? Nos, úgy: Ha az ügyészek elvárásainak megfelelő vallomást tesz minisztériumi vezetőkre (persze kizárólag a korábbi, szocialista kormányok vezetőire), akkor szabadul a börtönből, de még a büntetését is elengedhetik. Ha ellenszegül, akkora börtönben fog megrohadni!

A békési nyakas paraszti családból származó tábornok nem adta be a derekát. Nem volt hajlandó olyan vallomást tenni, amelyet Waltner Roland katonai ügyész elvárt tőle.

Büntetésül egy évig tartotta az ügyészség előzetes letartóztatásban L. István Attila honvéd tábornokot (ebből is 9 hónapig Vácott, magánzárkában csücsült). A katonai ügyész a kapcsolattartást a tábornok közeli hozzátartozóival is korlátozta, hogy a pszichikai hadviselés részeként vallomást csikarjon ki belőle a Honvédelmi Minisztérium felsővezetőire.

A jó kihallgató.jpg

Eljárása nem vezetett eredményre. A tábornok tartotta magát.

A Moszkvába, Minszkbe, Jerevánba és Örményországba akkreditált, a Magyar Köztársaság véderő katonai és légügyi attaséját hazarendelésekor repülőgépéről leszedték a katonai ügyészek, elvettek tőle minden iratot, és már Ferihegyen vallatóra fogták:

Az ügyész az ügyvéd jelenlétét nem tartotta fontosnak, semmit nem tett, azt mondta majd arra is sor kerül és ő maga magyarázta el nekem, mit jelent ez a meggyanúsítás, először szép szóval megpróbált rábeszélni, hogy nekem lesz jobb, ha beismerem, mert akkor enyhébb büntetést kaphatok, sőt, ha segítem az ő munkáját, akkor még ő is tehet lépéseket az én érdekemben.”- ajánlotta fel az ügyész „bajtársi” segítségét a tábornoknak, ahogy később O. János és H. András tábornokoknak.

„Miután én csak az ügyvéddel való konzultációt kértem, mérges lett és már hangos szóval, erőszakosan magyarázta el, mondta el, szinte utasított, hogy ismerjem be a bűncselekményt és tegyek vallomást más ügyekről is, merthogy az ügyészség már tud mindent.

Elővett egy szürke mappát, azt lobogtatta előttem, és arra tekintve sorolta, hogy kikre tegyek terhelő vallomást úgy, ahogy ő kéri. Elmondta, hogy ha nem teszem meg, amit kér, akkor nekem annyi, bemocskolja a múltamat, teljesen szétzilálja a jelenemet, az egzisztenciámat és elveszi mindenem, amim van, tönkre fogja tenni a családomat, nekem ebben az országban nem lesz jövőm. De ha együttműködöm vele és vallomást teszek, elmondok mindent, amit tudok, akkor a súlyos 10 év körüli büntetésemet 7 évre, de akár 5 évre is enyhítheti.” – tett jogellenes ígéretet Waltner Roland a tábornoknak.

Majd „Sorolta a minisztérium volt és akkori vezetőit, akikről, különösen Juhász Ferenc volt miniszterről, Fapál László államtitkárról, Zámbori Mihály kabinetfőnökről, Gömbös János miniszteri biztosról, Szekeres Imre miniszterről és bizonyos cégekkel való kapcsolatukról mondjak terhelő adatokat. Ekkor megint elővett egy több oldalas, gépelt iratcsomót, ami egy szürke papír mappában volt és abból felsorolt különböző cégeket, pl. Nyíruncia Kft, főleg olyanokat, amelyek a minisztériummal szerződéses kapcsolatban álltak a különböző inkurrencia értékesítések vagy megsemmisítések kapcsán. Kérte, hogy ismerjem be az általam egyébként el nem követett bűncselekményeket, mivel én ott voltam főosztályvezető, nekem látnom kellett, hogy mit művelnek a minisztérium vezetői, de ha nem emlékszem, ő segít nekem, hogy mire kellene emlékeznem.” – ilyen irányú segítséget a nyomozás során másoknak is felajánlott Waltner Roland. Volt olyan, aki inkább a börtönt választotta és volt, aki nem.

Nem tudom, ki járt jobban.

L. Isván Attila honvéd tábornok, akit teljesen tönkre tettek, s egy évig rohasztottak börtönben, mert tiszti becsületét megtartva nem tett hazug vallomást feletteseire?

Vagy O. János honvéd tábornok, akit az ügyészeknek sikerült megtörniük, és Waltner Roland katonai ügyész szürke mappájának tartalmát saját szájába véve – szabadulása fejében - hazug vallomást tett a politikai élet és a Honvédelmi Minisztérium számos vezetőjére, így például Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterre, Zámbori Mihály kabinetfőnökére és rám, a tárca akkori közigazgatási államtitkárára? S akit e vallomása után két héttel az ügyész szabadlábra helyezett?

Esetleg a rútul becsapott H. András tábornok, aki hitt a bajtársiasságban? Hegedűs Antal ügyész tábornok szavában?

Mára azonban mindhárman a Tábornok-per foglyai.

1 komment

197. Koncepció excel táblázatban – a segítőkész katonai ügyész

2014.11.25. 19:16 Viszkisdoboz

Ma megint tanultam valamit a magyar igazságszolgáltatás mély és sötét bugyrairól. Nem tudom, hogy az ügyészek hol és kitől kapják továbbképzésüket az egyetem elvégzése után az 50-es évek óta, de fantasztikus képességekre tesznek szert. Az már biztos!

Azt hittem, ebben a perben már nem érhetnek meglepetések, de alaposan tévedtem. A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa előtt ma vallomást tett H. András dandártábornok, aki ügyészi, illetve bírósági kérdésekre is válaszolt. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, tartja egy régi közmondás. Az ügyész urak magukra vehették volna, és jobban tették volna, ha nem kérdeznek. A tábornok válaszában borított. A dominósor tovább dőlt.

„Irányított emlékezetem volt, amit az ügyész úr irányított” – mondta H. András tábornok a jobboldali sajtó által az évszázad korrupciós ügyeként emlegetett Tábornok-per mai tárgyalásán. Hozzátette: „Az ügyész úr O. János tábornok vallomását tényként tárta elém. Ha nem mondom azt, amit kell, akkor megyek előzetesbe”.

H. András dandártábornok elmondta, hogy 2010. június elején felhívta telefonon Hegedűs Antal tábornokot, a Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjét, és arról érdeklődött nála, hogy a Tábornok-per nyomozása érinti-e az ő szolgálati nyugállományba helyezését. Hegedűs ügyész tábornok azt válaszolta, hogy a nyomozás a nyugállományba helyezését ugyan nem érinti, de fáradjon be a katonai ügyészségre, és beszéljék meg a dolgot.

Másnap H. András tábornok bement a katonai ügyészségre, ahol Hegedűs Antal ügyész tábornok és jobbkeze, Waltner Roland őrnagy, csoportvezető katonai ügyész várta. A hatszemközti tárgyaláson Hegedűs ügyész tábornok közölte H. dandártábornokkal, hogy érintett az ügyben. Hegedűs ügyész tábornok először is leszögezte, hogy O. János tábornok kezdetben nem fogadta el a felajánlott együttműködést, így hamar előzetesben találta magát.

Két választást vázoltak az ügyészek előtte:

1./ Magát is megterhelve feljelentést tesz, és akkor nem kerül előzetes letartóztatásba. Amennyiben vallomása alátámasztja O. János tábornok vallomását, akkor az ügyészség büntetlenséget biztosít vagy a büntetését az ügyészség korlátlanul enyhíti;

2./ De ha nem működik együtt az ügyészséggel, akkor „mehet a többiek után a lecsóba!”.

H. András tábornok úgy érezte, nincs választása. Egyrészt meg akarta őrizni a nyugdíját, másrészt pedig semmiképpen nem akart börtönbe kerülni! Így elfogadta Hegedűs Antal ügyész tábornok ajánlatát és 2010. június 04. napján – önmagát is megterhelve - feljelentést tett.

Az alapos gyanút az ügyészség csak egy héttel a feljelentése után, 2010. június 10. napján közölte H. András tábornokkal, amelynek tényalapja saját feljelentésén és Waltner Roland őrnagy, katonai ügyész előzékeny, mondhatni „bajtársi” segítségén alapult.

Waltner új.jpeg

                   A segítőkész ügyész, aki mára a NER főügyész-helyettese lett

Ugyanis Waltner Roland őrnagy O. János tábornok vallomását egy excel táblázat formájában rögzítette (nevek, cégek, összegek), azt átadta H. András tábornoknak és arra kérte, hogy erre tegyen vallomást. „A kihallgatáson pedig minden kérdés úgy hangzott el, amiben a válasz is benne volt” – mondta H. András tábornok.

Holott az egyetemen tanultak alapján csak a vallomástétel után lehet más vallomásokat a gyanúsított elé tárni. De hát az ügyészségi továbbképzéseken mást tanítanak ezek szerint!

H. András tábornok azt is elmondta, hogy vallomásában csak azért szerepeltem, mert az ügyész úr rám kérdezett! A tábornok nyomozati vallomása során gyanúsítottként és később, jogellenesen kihallgatott, vádlott tanúként is tagadta, hogy közöm lenne a vádbéli cselekményekhez.

A katonai ügyészek a bíróságon nem tiltakoztak! Nem álltak fel, nem verték az asztalt és nem üvöltöttek, hogy a vádlott hazudik!

1 komment

196. A tili-toli játék ügyészségi módra

2014.11.21. 12:34 Viszkisdoboz

Az önkény ellen megálmodott hatalommegosztás azt lenne hivatott biztosítani, hogy a közjónak megfelelő döntések szülessenek.

Ma Magyarországon a hatalmi csomópontokba vezényelt kollégisták és hűbéreseik végzik a politikai munkát. A kollégisták: a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke, a kormányfő, a bírói és ügyészi hatalom letéteményesei, a NAV vezetősége ugyanazon érdekkör foglyai. Éppen azért lettek odatéve, hogy jogköreiket ne gyakorolják, ne fékként és ellensúlyként működjenek az állami szervezetrendszerben, hanem katalizátorai legyenek a bűnre szakosodott kormánytevékenységnek. Ezért valódi funkciójuk betöltésére alkalmatlanná váltak.

Úgy teszünk ebben az országban, mintha demokratikus jogállam lenne, holott nem az! A hatalommegosztás szervezeti és funkcionális értelemben létezik, látszólag olyan, mint egy valódi jogállam. Személyi értelemben azonban a hatalommegosztás csak látszólagos. Ugyanis a hatalmi csomópontok minden szegmensét a kollégisták vagy kedvenc tanáraik foglalták el.

Egyikük Polt Péter, a kollégisták egyik büntető-eljárásjogot tanító tanára. Vezetése alatt az ügyészség kettős rendeltetésű szervvé vált a NER-ben: egyrészt következetesen üldözi Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentései alapján az orbáni rendszer ellenfeleit, ügyeket produkál a rendszerszintű korrupció leplezésére. Másrészt meg kell akadályozniuk, hogy a kormányzópárt korrupciós ügyei eljussanak a bíróságokig.

Csak gratulálni tudok, eddig sikert sikerre halmoztak!

Sokszor megírtam már, de úgy tűnik nem elégszer. A kormányzat 2010-ben kezdődő nagy elszámoltatása semmi egyéb, mint annak leplezése, hogy a volt kollégisták az Európai Unió és a magyar állam valamennyi erőforrását – szervezetten, maffia módszerek alapján - maguknak kaparintották meg. Ne velünk foglalkozzanak az emberek, az a lényeg – gondolták. És meg kell adni, be is jött a számításuk!

A jobboldali sajtó kriminalizált, az ügyészség pedig vádolt. A kollégisták meg röhögve szereztek meg mindent maguknak és a haveroknak: uniós fejlesztési forrásokat, magánnyugdíj megtakarításokat, szolgálati- és rokkant nyugdíjakat, földeket és trafikokat. És ez csak a jéghegy csúcsa! Nem csak a meglévőt kollektivizálták maguknak, a kollégista-rablógazdálkodás az ország életéből legalább 20 évet előre ellopott!

Végre változnak az idők. Az ország lerablása mára mindenki számára nyilvánvalóvá vált, és az emberek félelme elkezdett oldódni. Bár élnek jogaikkal, egyelőre tüntetnek felháborodottságukban és csalódottságukban. Aztán majd visszaveszik életük és az ország irányítását is. Reményeim szerint ekkor helyre áll a jogállamiság is. Ahogy azt tanultuk, tanítottuk és működtettük is egykoron.

Vida (NAV) Ildikó, volt kollégista korrupciós ügyei miatt már újra jogállamról beszél a kormányzópárt, és az igazságszolgáltatás pártatlanságáról regél a Legfőbb Ügyészség. Mert baj van, mégpedig nagy a baj! Még hitegetik magukat, és az övéiket, hogy megoldható a probléma és csak a csőcselék fordult ellenük, de előbb-utóbb végük lesz.

Tudom, hogy amit velünk elszámoltatás ürügyén tett a kormányzat, az én és a családom élete egy pici pont a jogtalanság tengerében. Mégis. Pont az ilyen icipici pontokból épül fel, és tanulható meg az ellenállás joga, amit soha nem vehetnek el tőlünk, mert azt nem az állam adja, hanem emberi mivoltunkból fakad!

Háromszor kriminalizáltak, vettek minden alkalommal ujjnyomot, DNS-t, fényképeztek mindenféle szögből. Börtönbe zárattak. Bizonyítékok nélkül gyanúsítottak meg, vagy emeltek vádat. Azóta háromszor mentettek fel vagy éppen szüntették meg bűncselekmény hiánya miatt az eljárást. És még nincs vége.

A sorozatos jogtalanságok miatt nekimentem az ügyészségnek, bár tudtam, hogy ebben a kollégista rendszerben nem nyerhetek. De meg kell állapítanom, hogy valami az ügyészség berkein belül is történik, ugyanis korábban a látszatra sem adtak.

Most meg kell állapítanom, hogy a Legfőbb Ügyészség és az egész ügyészi szervezetrendszer elkezdett a látszatra adni! Vagyis az ügyészek az ügyészek által elkövetett bűncselekményeket látszólagosan elkezdték vizsgálni. Éjszaka az iratok alapján simán megálmodják a felsőbb utasításnak megfelelő, a nyomozás elutasításáról szóló határozat tartalmát. Nem számít az sem, hogy szakszerűtlenségükön röhög az ország büntetőjogászsága, nem számít, hogy végképp lejáratják magukat.

Még durvábbat mondok. Az éppen nyomozásra szakosodott ügyészségek egyszerűen nem hajlandóak nyomozni, ha ügyész követ el jogtalanságot!

Az ügyészség ezzel a magatartásával éppen nem az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat erősíti, hanem az állampolgári tehetetlenség miatt a zsigeri indulatokat szolgálja.

Történt ugyanis, hogy feljelentésemet a Legfőbb Ügyészség megküldte a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek annak elbírálására. A Budapesti Nyomozó Ügyészség a feljelentést áttette a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert a feljelentés ügyészt érintett. A Központi Nyomozó Főügyészség megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, mely szerint ők nem kívánják magukat elbírálni, így a Legfőbb Ügyészség megint kijelölte a Budapesti Nyomozó Ügyészséget a feljelentés elbírálására. Erre írtam korábban, hogy azt a bizonyos végterméket lapátolják ide vagy oda. Jelen állás szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség kapta azt a nemes feladatot, hogy valami orbitális baromsággal megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. És elhitesse mindenkivel, hogy ami bűzt éreznek, az nem trágya-, hanem rózsaillat.

Nem adom fel, holott tudom, hogy feljelentésemet el fogják utasítani. A politikai feladatokat felvállaló ügyészeket a Legfőbb Ügyészség meg fogja védeni! Sebaj! Az elévülés újból megkezdődik…

BNYÜ újra kijelölve 001.jpgBNYÜ újra kijelölése 2 001.jpg

3 komment