Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

286. Rágjuk a gittet!

2018.06.20. 21:29 Viszkisdoboz

Az 50-es évek hangulatát idéző volt a Tábornok-per nyomozati szakasza, szinte már a történelem homályába vész. A katonai ügyészek 2010-ben a jogszabályokat átlépték, kényszervallatásokat végeztek, a herék ugyan nem roppantak, a körmök is a helyükön maradtak.

És ahogy az lenni szokott a megtervezett perekben, emberre, vagyis konkrét célszemélyekre mentek rá az ügyészek, és ez a méltatlan magatartásuk rendre visszatért a kaposvári és debreceni tárgyalási vallomásokban.

Aki hajlandó volt akárcsak ”gondolni” arra, hogy a volt állami vezetők korruptak voltak, annak nyíltak a rácsok. Akik erre nem voltak hajlandók, visszamehettek gondolkodni a börtönbe. Volt olyan is, aki megreccsent és legális drogokkal megtömve engedelmes bábja lett az ügyészeknek. Vádalku és több mint 6 év börtön lett volna az „együttműködés” ára. Erre csak annyit mondott az elmeorvos szakértő, hogy ép tudatú ember ilyen alkut nem ír alá. E korlátozott beszámítási képességű személy valótlan nyomozati vallomása miatt vagyok 8 éve taccsra téve. Ő Oláh János.

Nekem is meg lett volna a szerepem, de nem voltam hajlandó szabadulásom fejében azt hazudni, hogy a honvédelmi miniszter korrupt volt, amikor nem volt az. A büntetésem 8 éve tartó büntetőeljárás, gyakorlatilag a közügyektől való eltiltás, ide értve az ügyvédi tevékenységem felfüggesztését is.

De.

Nem sikerült az ügyészeknek sem az őrületbe, sem a halálba hajszolniuk, pedig volt, amikor három büntetőeljárás is folyamatban volt ellenem és a médiumok naponta karaktergyilkoltak. Mindezek ellenére nem lettem alkoholista, nem lettem drogos. Családomat sem hagytam el, sőt született két szép lányom a másik négy gyermekem mellé.

csalad_2018.JPG

Eddig a bíróságok minden ügyészi vád alól felmentettek. Bűncselekmény hiányában. A Tábornok-perben is, de az ismétlő fokozaton van 4 éve. Védőbeszédek zajlanak, a bíróság és az ügyészség hallgat. Mi meg csak rágjuk a gittet.

A Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hozom nyilvánosságra. Most újabb fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

„VIII. A védelem bizonyítékai

Az ügyészség a vádat egy személyi bizonyítékra alapította. II. r. vádlott bűnösségét a II. r. vádlott és a vádlott társak is tagadták. Még azok is, akik magukra terhelő vallomást tettek. A vád tanúi a II. r. vádlottra semmilyen értékelhető információval nem szolgáltak. Az I/9. vádpont esetében a védelem tanúi egyértelműen cáfolták Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, és a vádirattal szó szerint megegyező vallomásának valóságalapját. A védelem a bizonyítékok tükrében állítja, hogy Oláh János által vallomásában előadottak objektíve nem történhettek meg. Az ügyészségnek lehetősége lett volna egyéb bizonyítékok beszerzésére, de hivatali kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügyészség a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket, a Be. szabályait megszegve a nyomozás során nem tárta fel. 

A vád által megjelölt bizonyítékok közül kizárólag Oláh János, XVI. r. vádlott gyanúsítotti vallomása tartalmaz olyan információt, melyen a vád alapul, így a vád szerint II. r. vádlott bűnösségét alátámasztó e „bizonyítékot” az alábbiakkal cáfolom:

1. II. r. vádlott eddig az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, miszerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.

„A bűncselekmény elkövetését nem ismerem el, a bűncselekményt nem követtem el, nem ismerem el a gyanúsításban szereplő cselekményeket. Nem állapodtam meg Oláh János dandártábornokkal, L. Attila dandártábornokkal, N. Dénes psz-el sem, hogy különböző gazdasági társaságoktól pénzt kérjünk vissza.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy én Oláh Jánostól dandártábornoktól, az én irodámban 12 millió forintot vettem át 2006. év elején” (2010. december 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 4. oldal 2. és 5. bekezdés, 804. naplószám)

„Korábbi vallomásomat fenntartom, továbbra is állítom, hogy Oláh János dandártábornoktól, de mástól sem vettem át ún. visszaosztott pénzt, de semmilyen pénzt sem.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 6. oldal 1. bekezdés, 804. naplószám)

„Határozottan kijelentem, hogy nem állapodtam meg sem Oláh dandártábornokkal, sem N. Dénessel, és L. dandártábornokkal sem, hogy gazdasági társaságoktól visszaadott pénzből részesüljek. Nem is kaptam pénzt.” (2010. december 09. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 9. oldal 5. bekezdés, 804. naplószám)

„A szembesítés során Oláh dandártábornok azt mondta, hogy előbb Tápiószecsőn, majd Táborfalván volt egy találkozó, akkor mi beszéltünk, de ezt Ő mondja nem én. Ilyen találkozó nem volt.”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 11. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Ügyészi kérdésre elmondom, hogy Oláh János dandártábornok, L. Attila dandártábornok, N. Dénes és én köztem, mely az ún. visszaosztott pénzekre vonatkozott volna. Egyáltalán nem volt ilyen találkozó és semmilyen visszaosztott pénzről nem beszéltünk, sem akkor, sem később”

Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre nem volt jellemző, hogy ő a saját névnapját, vagy születésnapját megünnepelte volna és nem lehetett neki vinni kisebb ajándékot sem. Szóbeli vagy smsbeli köszöntésen kívül nem fogadott el semmit sem.” (2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 12. oldal 2. és utolsó bekezdés, 804. naplószám)

„Azon ügyész kérdésre, hogy kértem-e vissza pénzt a magyar honvédséggel szerződésében álló gazdasági társaságok vezetőitől, vagy alkalmazottaitól, vagy volt-e egyáltalán ilyen megállapodásom, a válaszom nem. Egyébként sem tartottam cégekkel kapcsolatot, a cégek vezetőit sem engedtem be az irodámba, nem tartozott hozzám a terület….”(2011. január 03. napján kelt gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyv 13. oldal 2. bekezdés, 804. naplószám)

„Oláh János szemedbe mondom, énnekem nem volt olyan megállapodásom N. Dénessel, de mással sem, hogy rajta keresztül pénzt kérjek vissza, nem is keresett meg engem ilyen kéréssel….Én ennek megfelelően nem is kaptam sem N. Dénestől, sem tőled, de mástól sem olyan pénzt, mint amiről te az előbb beszéltél. Mivel nem kaptam tőled pénzt, így nyilvánvalóan másoknak sem adhattam tovább.” (2010. december 16. napján kelt Oláh Jánossal történő szembesítésről készült jegyzőkönyv 3. oldal 1. bekezdés, 889. naplószám)

„Egy gazdálkodó szervezet, egy kht. egy támogatási megállapodással kap egy x összeget, a szakmai főosztályok meghatározzák, hogy milyen célra költheti el, ezt követően minden kérdésben önállóan dönt. Hogy ennek a pénznek az elköltését a társaság miként és hogyan oldja meg, az a gazdálkodó szervezet saját hatásköre, így tehát nincs felterjesztés, jóváhagyás. Ezért érthetetlen számomra az a vízió és fikció, hogy itt bármilyen segítség kellene felső szintről ahhoz, hogy elköltsék a pénzüket, vagy erősítsék a katonai szervezetet, vagy bármi más történjen. A katonai ügyészség és senki nem tud olyat mutatni, hogy bárki vonatkozásában aláírtam volna olyan beszerzéseket vagy mást, ami a gazdálkodó szervezet saját hatáskörébe tartozott.” (Kaposvár Törvényszék, 24. tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 1. bekezdés)

„Államtitkári időszakom alatt akár belső ellenőrzési, akár titkosszolgálati jelentésben nem olvastam olyat, hogy felfelé pénzt kell adni.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 5. bekezdés)

„Oláh János XVI. r. vádlott nyomozás során tett vallomása nem felel meg a valóságnak. Továbbra is állítom, hogy sem III. r. vádlottal, sem mással nem állapodtam meg, hogy a vádirat szerinti visszaosztott pénzekből részesüljek. Ebből kifolyólag ilyen pénzt sem a III. r., sem a XVI. r. vádlottól és mástól sem kaptam. Mivel ilyen pénzt nem kaptam, ebből következően nem is továbbíthattam.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 2. bekezdés).

A II. r. vádlott a Kaposvári Törvényszéken már egyszer elmondott vallomását ismételte meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.

A II. r. vádlott vallomásában részletesen kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmény miért nem történhetett meg, miért életszerűtlen. Az egész eljárás alatt II. r. vádlott szavahihetősége nem kérdőjeleződött meg. Ezért arra kérem a bíróságot, hogy II. r. vádlott vallomását teljes egészében fogadja el.

2. Valamennyi vádlott társ az eljárás valamennyi szakában tett eddigi vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II. r vádlottra.

Tekintettel arra, hogy semelyik vádlott társ sem nyomozati, sem a bírói eljárásban tett vallomása nem tartalmaz II. r. vádlottra vonatkozó terhelő információt, adatot, ezért azokat hosszasan jelen védőbeszéd keretében nem kívánom idézni, csupán néhány a védelem álláspontját különösen alátámasztó vallomás részletre kívánok utalni az alábbiakban:a) L. István Attila dandártábornok, I. r. vádlott vallomása:

„Sorolta a minisztérium volt és akkori vezetőit, akikről, különösen Juhász Ferenc volt miniszterről, Fapál László államtitkárról, Zámbori Mihály kabinetfőnökről, Gömbös János miniszteri biztosról, Szekeres Imre miniszterről és bizonyos cégekkel való kapcsolatukról mondjak terhelő adatokat. Ekkor megint elővett egy több oldalas, gépelt iratcsomót, ami egy szürke papír mappában volt és abból felsorolt különböző cégeket, pl. Nyíruncia Kft, főleg olyanokat, amelyek a minisztériummal szerződéses kapcsolatban álltak a különböző inkurrencia értékesítések vagy megsemmisítések kapcsán. Kérte, hogy ismerjem be az általam egyébként el nem követett bűncselekményeket, mivel én ott voltam főosztályvezető, nekem látnom kellett, hogy mit művelnek a minisztérium vezetői, de ha nem emlékszem, ő segít nekem, hogy mire kellene emlékeznem.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 7. oldal)

„Ezért is érthetetlen számomra az a vádbeli állítás, hogy bármilyen megállapodásnak részese lehettem volna, amelyben az Oláh János és H. András mellett közvetítő útján Fapál KÁT is érintve lett volna. Fapál úr akkor lett KÁT-nak kinevezve, kizártnak tartom, hogy mint jogvégzett szakember, kockáztatja állami pozícióját holmi összegek elfogadásával.”

„Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál KÁT úrral kapcsolatosan. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál KÁT úrral! Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.”(Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 22. oldal)

„A vádpont szerint egy megállapodás részese lennék, mi szerint Oláh Jánossal és Fapál Lászlóval N. Dénes közvetítésével megállapodásban vettem volna részt.

Mindezek ellenére kijelentem, hogy jómagam semmiféle megállapodásban nem vettem részt amelyet ez az al-vádpont megfogalmaz. Kizártnak is tartom, hogy egy ilyen megállapodás bárki között is megszületett volna. Annál is inkább mert a valamit, valamiért logika szerint, nem hogy növekedett volna a HM PNRI feladatrendszere, hanem még pár hónap múlva meg is szűnt a HM PNRI. Miért is kellett volna adni akkor pénzt a KÁT-nak. Másrészt a HM PNRI elöljárója tudomásom szerint a Kabinetfőnök volt, aki dönthetett a HM PNRI feladatbővítéséről. …..

Nem vettem részt semmilyen pénz gyűjtögetésben, hogy azt a N. Dénesnek odaadjam, mint ahogyan ezt a vádirat tartalmazza. De nem is tudtam volna, hiszen nem álltam semmilyen kapcsolatban vállalkozásokkal.

Minden alapot nélkülöz az a vádirati állítás, hogy pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken pontosan meg nem állapítható összeget adtam át N. Dénes III. r. vádlottnak. Mivel neki én pénzt nem adtam, így nem is továbbíthatta azt a Fapál László részére. Ugyanezen okok és logika alapján az sem igaz, hogy a 23. o. 3. bekezdése szerinti 12 millió Ft összeadásában részt vettem volna.” (Kaposvár Törvényszék, 24. számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz V/5. szám alatt csatolt írásbeli vallomás 27. oldal)

Teljesen kizártnak tartom a vádiratban leírtakat a Fapál közigazgatási államtitkár úrral kapcsolatban. Én semmilyen 50 %-os megállapodásnak nem voltam részese. Semmilyen pénzt nem gyűjtögettem és nem is osztottam meg Fapál úrral. Ez az ügyészség agyszüleménye. Nem is logikus. Hiszen a HM PNRI feladatrendszerét nem sikerült bővíteni, amit a vád állít okként Fapál felkeresésére, ezért már emiatt sem érthető, hogy a vádiraton miért fut végig az 50 %-os juttatás.” (Debreceni Törvényszék, 25. számú tárgyalási jegyzőkönyv 39. oldal).

Az I. r. vádlott a terhére rótt bűncselekményt, illetve abban II. r. vádlott szerepét tagadta.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 705. naplószám) I. r. vádlottat 2011. augusztus 10. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően I. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Újabb kérdésre kijelentem, hogy nincs tudomásom arról, hogy dr. Fapál László vagy Juhász Ferenc érintve lett volna azokban a cselekményekben, amelyeket a Budapesti Katonai Ügyészség vesztegetés bűntette miatt velem szemben indított eljárásban vizsgált.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

b) H. András dandártábornok, IV. r. vádlott vallomásai:

„Dr. Fapál Lászlóval való kapcsolatfelvétel vonatkozásában azt tudom elmondani, hogy nem emlékszem ilyen kezdeményezésre, amennyiben lett volna, az csak arra vonatkozhatott, hogy az igazgatóság valamennyi állami vezetői – miniszter, államtitkár, helyettes államtitkár – szinten bekövetkezett változást követően az illetékes urakat és hölgyeket megkereste egy bemutatkozó céginformációs előadás keretében, melynek során vázoltuk a cég szervezeti és feladatrendszerét, lehetőségeit. Itt sem lehetett szó másról, ha egyáltalán ez a beszélgetés megtörtént.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal)

„Továbbra is határozottan cáfolom, hogy kenőpénzek visszaosztásában, elosztásában, vagy arról szóló megbeszélésen részt vettem, illetve arról tudomással bírtam volna.”

„Fapál urat 2001. vagy 2002. óta ismerem, a Zrínyi Kht.-nál dolgozott és egy egyeztető cégszerű megbeszélésen találkoztunk. Ezután akkor találkoztunk újra, amikor államtitkár lett. .N. Dénesről annyit tudok, hogy vállalkozó, a Zrínyi Kht.-tól kapott megbízást, de mi nem dolgoztunk vele. Nem tudok arról, hogy bármelyikük pénzt kapott volna és arról sem, hogy Fapál úr akár a N. Dénes útján, akár közvetlenül pénzt kapott volna.”

„Nem volt olyan beszélgetés, ahol beleegyeztem volna, hogy L. és Oláh tábornok úr felvegye a kapcsolatot N. Dénessel.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal)

„Szeretném külön hangsúlyozni, hogy semmiféle utasítást arra nem adtam, hogy bármiféle negatív értelmű kapcsolatot Fapál államtitkár úrral vegyenek fel, ez rosszindulatú rágalom.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv 19. oldal 4. bekezdés)

„A vádiratban szereplő Dr. Fapál Lászlóval történő kapcsolatfelvételt nem kezdeményeztem. Ha megtörtént is, az csak arra vonatkozhatott, hogy számára is, mint a HM vezetésébe újonnan került állami vezetőnek bemutassuk az igazgatóság feladatrendszerét. Ezt tettük minden hasonló korábbi esetben is, ha alárendeltségünk megváltozott, 2001. és 2005. között 3 alkalommal, vagy ha a felső szintű vezetésbe új ember került (Debreceni Törvényszék, 34. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal).

Megjegyzés: IV. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy IV. r. vádlott magára nézve az alapeljárásban részben terhelő vallomást tett.

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 663. naplószám) IV. r. vádlottat 2011. június 08. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően IV. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy – mint ahogy már az ellenem büntetőeljárást folytató Budapesti Katonai Ügyészségen is elmondtam - nincs semmi konkrét tudomásom, információm arról, hogy Dr. Fapál Lászlónak a büntetőeljárás tárgyát képező korrupciós, vesztegetési ügyhöz bármiféle kapcsolata lenne.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

c) N. Imre, VIII.r. vádlott vallomása:

„Waltner Roland megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozólag, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem kire gondol? Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert, az előző minisztert és a közigazgatási államtitkárt. Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó, ha egyszer találkoztam a fenti urakkal…Erre ő mondta, hogy akkor menjek  vissza a börtönbe és még gondolkodjak.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/7 alatt csatolt vallomás 4. oldal)

„Egyetlen egy igazi okot találtam a vizsgált időszakban, hogy mi lehet a tényleges oka az előzetes letartóztatásomnak. 2010 októberében, amikor egy két perces kihallgatást követően megkérdeztem Waltner Rolandot, hogy mit akarnak tőlem, mivel az elmúlt négy hónap során nem bírtam rájönni, hogy mi az igazi oka az előzetes letartóztatásomnak. Erre ő azt kérdezte, hogy tudok-e arról, hogy a HM előző szocialista vezetői (miniszterek, államtitkárok) kaptak-e visszaosztott pénzt. Mire azt válaszoltam, hogy személyesen nem is igazán ismertem ezen magas rangú vezetőket. Erre, jelezte az ügyész, hogy akkor menjek vissza a Venyigébe gondolkodni.” (Debreceni Törvényszék, 41. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal)

A VIII. r. vádlott bírósági vallomása bizonyítja, hogy a katonai ügyészség nem elfogulatlanul, hanem konkrét beosztású személyekre próbált vallomást tetetni az előzetes letartóztatás kényszerében lévő vádlottaktól.

d) N. Dénes, III. r. vádlott tárgyalási vallomása:

A III. r. vádlott a nyomozás során nem tett vallomást.

„Megalapozott gyanúm, hogy Oláh János dandártábornok kényszer vagy erős pszichés befolyás alatt…koholta meg ellenem, Dr. Fapál László, …ellen felhozott vádakat.” (Kaposvár Törvényszék, 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/4 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„A vádiratban szereplő cselekményt én nem követtem el, soha nem közvetítettem Oláh János és L. Attila, Fapál László között” (Debreceni Törvényszék, 25. sz. tárgyalási jegyzőkönyv 53. oldal)

III. r. vádlott a tárgyaláson több alkalommal kifejtette, hogy Oláh János vallomását fikciónak tekinti.

e) T. István ezredes, X.r. vádlott tárgyalási vallomása

„A kihallgatások során, kifejezetten hangsúlyoztam, hogy csak sejtéseim benyomásaim vannak. … De meggyőződéssel állítani nem tudtam, hogy következtetéseim helyesek, mivel nem vettem részt az eseményekbe, nem láttam, nem beszéltünk ilyesmiről.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 6. oldal)

„Fapál államtitkár úr nevét egyszer említettem a vallomásomban. Annyira jelentéktelen és súlytalan volt, amire emlékeztem, hogy nem hittem, hogy majd bekerül a jegyzőkönyvbe.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 15. oldal utolsó előtti bekezdés)

„Azt sem mondhatom, hogy derékszíjhoz bilincselve kellemes volt végignézni, hogy az Oláh tábornokon már nincs, mert már kiengedték, és bűnbáró arccal olvassa fel kis füzetéből a válaszait a szembesítéskor, nehogy eltévessze a kérdésekre az elvárt válaszokat.” (Kaposvár Törvényszék, 31. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/3 alatt csatolt vallomás 18. oldal 3. bekezdés)

„Rá kellett jönnöm egy idő után, hogy nem ezek a kérdéskörök érdeklik a vizsgálókat, hanem az, hogy mit tudok az ún. visszaosztott pénzekről, ebben kik voltak benne. Ezen kérdésekre adott válaszaimban már megmutatkozott, hogy minden konkrét ismeret nélkül próbáltam megfelelni az ügyészség igényének.” (Debreceni Törvényszék, 48. számú tárgyalási jegyzőkönyv 14. oldal)

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 655. naplószám) X. r. vádlottat 2011. június 07. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően X. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„… én tudtam, hogy Ő (megjegyzés: Fapál László) kicsoda, de meggyőződésem, hogy Ő nem tudhatta, hogy én ki vagyok. A Budapesti Katonai Ügyészségen vesztegetés bűntette miatt folyó eljárásban én már nyilatkoztam a dr. Fapál Lászlóval kapcsolatban feltett kérdésekre a katonai ügyész úrnak, jelenleg sem tudnék mást elmondani, mint a gyanúsítotti jegyzőkönyvemben foglaltakat.”

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam. Megjegyzem, a X. r. vádlott katonai ügyészi kihallgatása során a Tábornok-per nyomozati szakában jegyzőkönyvezett kérdést a II. r. vádlottal kapcsolatosan nem olvashatunk.

Takács ezredest a II. r. vádlott valóban nem ismerte, Kaposvárott, az első tárgyalás ebédszünetében mutatkoztak be egymásnak. Akkor Takács ezredes bocsánatot kért és azt közölte a II. r. vádlottal, hogy azért „gondolt” a II. r. vádlottra gyanúsított vallomása során, mert a katonai ügyész a II. rendű vádlottról kérdezte.

Megjegyzés: X. r. vádlott vallomásának értékelésénél vegye figyelembe t. eljáró Bíróság, hogy X. r. vádlott bár bűnösségét tagadta, de tárgyi oldalról nézve részben beismerő vallomást tett.

3. Az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6, I/7., I/8. vádpontok szerint a vád által, illetve a vád indítványára meghallgatott tanúk vallomásával, melyek egyike sem tartalmaz semmilyen terhelő adatot II.r vádlottra, sőt egyáltalán semmilyen információt nem tartalmaz II. rendű vádlottra vonatkozóan.

Tekintettel arra, hogy az eljárásban igen nagy számú tanú került meghallgatásra, akik közül senki sem tett még csak említés szintjén sem semmit II. r. vádlottra vonatkozóan, ezért ezen nyilatkozatokból nem tudok idézeteket kiemelni.

4. A védelem tanúi (I/9. vádpont)

Juhász Ferenc tanúvallomása

„…a Honvédelmi Minisztérium olyan minisztérium lett, ahol a miniszter nem köszöntette meg a közvetlen munkatársait, ugyanakkor nekik is tilalmazott volt a minisztert köszönteni. Ezt mindenki tudta. Egyetlenegy születésnapomon vagy névnapomon nem járt nálam itallal delegáció, a kollégák közül pedig végképp senki, aki ilyen módon akart volna meglepni. Mindezekre tekintettel népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a viszkis doboz teóriát.”

„Soha nem kértem, soha nem kaptam, és soha nem kezdeményeztem pénz megszerzését az itt mögöttem ülő uraktól és másoktól sem.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26-27. oldal)

Zámbori Mihály tanúvallomása

„Juhász Ferenc miniszter úr kategorikusan megtiltotta és szóban jelezte a vezető állomány felé, a vezető állomány pedig a saját alárendeltjei felé azt az utasítást, miszerint nem lehet megajándékozni és megköszönteni. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy bárki is végigvonul a folyosón a miniszter úrhoz egy üveg itallal, hiszen a tiltás mindenkire vonatkozott, tehát a közigazgatási államtitkárra és a portásra is.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal 13. bekezdés)

„Nincs tudomásom arról, hogy bárki, köztük Fapál úr pénzt kapott volna.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal 6. bekezdés)

L. Györgyné tanúvallomása

„Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens, vagy a titkárság vezetője, vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna Oláh urat miközben átmegy a miniszterhez.”

„Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, megköszönteni.”

„… Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tárolunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenő szobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.” (Kaposvár Törvényszék, 89. számú tárgyalási jegyzőkönyv 30. oldal 2-4. bekezdés).

Oláh János dandártábornok, XVI. rendű vádlott tanúvallomása

A Központi Nyomozó Főügyészségen (Nyom.168/2011. számú ügyben, 699. naplószám) XVI. r. vádlottat 2011. június 24. napján tanúként hallgatta ki a főügyészség, ahol törvényes figyelmeztetéseket követően XVI. r. vádlott az alábbiakat mondta:

„Az eljáró ügyész a tanú elé tárja a Budapesti Katonai Ügyészség B.IV. 165/2010. számú, 2010, május 10. napján kelt folytatólagos jegyzőkönyvét, mely Oláh János dandártábornok gyanúsított kihallgatásáról készült. Az ügyész felolvassa a jegyzőkönyv 27. oldalán tett gyanúsítotti nyilatkozatokat.

Ügyész: Kérem nyilatkozzon arról, hogy ezt a vallomást fenntartja-e?

Válasz: Kijelentem, hogy erre a kérdésre élni kívánok a vallomás megtagadásának jogával, nem kívánok erre a kérdésre válaszolni, illetve a felolvasott vallomásomban szereplő tényállással kapcsolatban sem kívánok a további kérdésekre válaszolni.”

Oláh János dandártábornok gyanúsítottként büntetlenül állíthatott valótlant, tanúként azonban igazmondásra kötelezett. A védelem álláspontja szerint Oláh János dandártábornok azért tagadta meg a vallomástételt, mert nem akarta Juhász Ferenc honvédelmi minisztert és a II. r. vádlottat hamis váddal illetni, és egyben hamis tanúvallomást tenni.

II. r. vádlott védelmében ezt a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a bíróság számára az ügy irataihoz már korábban csatoltam.

Dr. L. László János vezérőrnagy tanúvallomása

Dr. L. László János tanúvallomása megerősíti a védelem azon álláspontját, hogy a vádirati történeti tényállás valótlan és, hogy az ott leírt cselekmények, úgy és abban a formában nem történhettek meg.

„…Mindezt figyelembe véve H. és L. tábornoknak nem volt köze a PNRI átalakításához, legfeljebb akkor, amikor megkapták a döntést.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 20. oldal utolsó bekezdés).

„…Hogy melyik feladat hová került, történt-e kiszervezés….L., H. és Oláh tábornokoknak ebben a kérdésben véleményük lehetett, de döntő szerepük nem…” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 21. oldal 7. bekezdés)

„Oláh Úr…nem adhatott utasítást, hogy ki kivel kössön szerződést, mert a HM és az adott főosztály SZMSZ-e erre neki nem adott lehetőséget.” (Kaposvár Törvényszék, 116. számú tárgyalási jegyzőkönyv 22. oldal 6. bekezdés)

Dr. B. Attila ezredes tanúvallomása

„Ki van zárva, hogy mint PNRI főigazgatója eldöntse, hogy jó pénzért a számára és általa meghatározott céggel fog szerződést kötni és ezért befolyásolja a döntést, illetve a szerződéskötést, ugyanis ehhez befolyásolnia kellett volna a bizottságot és a felső vezetést is, ami szerintem kivitelezhetetlen.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 26. oldal utolsó bekezdés)

„Véleményem szerint sem Fapál, sem L., sem H., sem pedig Oláh úrnak nem volt lehetősége beleszólni abba, hogy a gazdasági társaságok kivel kössenek szerződést.”(Kaposvár Törvényszék, 117. számú tárgyalási jegyzőkönyv 27. oldal utolsó bekezdés).

A tanúk a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt tett vallomásukat azok ismertetését követően fenntartották a Debreceni Törvényszék katonai tanács előtt.

5. A vádhatóság mulasztásai

A vádemelés alapvető követelménye, hogy be kell szerezni a terhelt bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat. Az ügyészség ezt elmulasztotta. A vádhatóság egyetlen személy, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett - ellenőrizetlen – gyanúsítotti vallomására alapozta II. r. vádlottal szemben a vádat. Az ügyészségnek lehetősége lett volna arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium nemzetbiztonsági rezsim szabályai alá eső területén található operatív eszközök adatait beszerezze (kamerák, hangrögzítő berendezések, beléptető rendszer adatai). Vagyonvizsgálatot is elrendelhetett volna az ügyészség, de nem tette.

Különösen sérelmes, hogy a II. r. vádlottra vonatkozó mentő körülményeket az ügyészség a nyomozás során nem tárta fel. Ennek az volt az oka, hogy ez önmagában megakadályozta volna a vádemelést. Az ügyészség a nyomozati szakban nem hallgatta ki tanúként a II. r. vádlott közvetlen munkatársait, feletteseit, nem tisztázta, hogy Oláh János gyanúsított által előadottak egyáltalán megtörténhettek-e.”

Folytatása következik.

2 komment

285. Ügyész urak! Plagizálni tilos!

2018.06.03. 10:20 Viszkisdoboz

Elgondolkodtam a napokban, hogy még mi következhet ebben a Tábornok-pernek nevezett ügyészségi kutya komédiában.

A 2010-ben és 2011-ben ellenem indított három büntetőeljárásban voltam már társtettes, felbujtó és fizikai bűnsegéd.

A Tábornok-per vádiratában 7 évig tettesi pozícióban leledztem, majd az ügyészség megtalálta 2018 tavaszán a tutit: a viszkis dobozos vezérfonalat elvetették, majd előálltak a farbával, és pszichikai bűnsegédlettel vádoltak meg a perbeszédükben.

Az ügyészek egyébként 2011-ben egy olyan személlyel kötöttek vádalkut, aki az egész vallomástételi időszakban – így az ügyészségi vádalku megkötésekor is – közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett. Ő lett volna az ügyészségi koronatanú, de hála Istennek a Győri Törvényszék katonai tanácsa résen volt, törvénytelennek találta az alkut. Így nem lett tanú Oláh Jánosból. Vádlott lett, akinek az ügyészség jelenlegi álláspontja szerint – változatlan történeti tényállás mellett - éppen én stimuláltam az agyát…

neuromarketing.jpg

Csináld meg és fogd rá a nyúlra! Klasszikus ügyészi módszer.

Tulajdonképpen még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy Oláh János volt tábornok elmebéli állapota (beszámítási képessége) az ún. visszaosztott pénzek beszedésekor csak enyhe fokban volt korlátozva, mert elkövetés kori beszámíthatatlansága esetén semmi nem mentett volna meg a közvetett tettességtől.

Ügyész Urak! Ez nem ötlet volt! Plagizálni tilos!

Újabb ügyészségi házi szakértőt azért ne emeljenek be a perbe!

Komolyra fordítva a szót, a Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hoztam, hozom nyilvánosságra. Három már lefutott, most újabb fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

Íme:

„VI. A II. r. vádlott ügyészi végindítvány szerinti cselekvőségének értékelése, a pszichikai bűnsegély

Az ügyészség azt kérte a bíróságtól perbeszédében, majd az azt követően írásban is közölt végminősítésében, hogy a II. r. vádlottat Oláh János XVI. r. vádlott szándékos tettesi cselekményeihez igazodó bűnsegély miatt mondja ki bűnösnek.

A vádirati történeti tényállás bevezető része (11. oldal 2. bekezdés) szerint az ún. 50 %-os megállapodást a II. r. vádlott „nevében eljárva” a III. r. vádlott kötötte meg I. r., IV. r. és XVI. r. vádlottal. Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását nem támasztotta alá más bizonyíték.

Az I. r., a III. r. és IV. r. vádlott a nyomozás során és a bíróságok előtt is tagadták a megállapodás megkötését. Oláh János XVI. r. vádlott 2010. október 08. napján kelt gyanúsítotti kihallgatása során H. tábornok IV. r. vádlottat nem említi azok között, akik tudtak az ún. 50 %-os megállapodásról, holott korábban azzal terhelte meg, hogy a IV. r. vádlott volt az „ötletgazda”.

H. András Ernő ddtbk., IV. r. vádlott a bíróság előtt a következő vallomást tette: „A Dr. Fapál Lászlóval történő kapcsolatfelvételt nem kezdeményeztem. Ha megtörtént is, az csak arra vonatkozhatott, hogy számára is, mint a HM vezetésébe újonnan került állami vezetőnek bemutassuk az igazgatóság feladatrendszerét. Ezt tettük minden hasonló korábbi esetben is, ha alárendeltségünk megváltozott (2001 január-2005 augusztus között 3 alkalommal), vagy ha a felső szintű vezetésbe új ember került.”

Az ún. 50 %-os megállapodás vádiratban leírt megkötése életszerűtlen, és logikátlan a védelem álláspontja szerint:

Életszerűtlen, hogy a II. r. vádlott 2004. december 04. napján történt államtitkári kinevezését követő 3 héten belül gyermeki, üzengetéses módszerrel megállapodást köt olyan pénzvisszaosztásról, amit Oláh János XVI. r. vádlott – saját vallomása szerint - nem is közölt a közvetítőként beemelt N. Dénes III. r. vádlottal.

Miről is szólhatott volna ez a megállapodás? Mire bólintott volna a II. r. vádlott? Hogyan kért volna 50 %-ot abból, amiről a II. r. vádlott Oláh János szerint nem is tudhatott, mert azt nem közölte a III. r. vádlottal?

Ezek a kérdések megválaszolatlanul maradtak.

Logikátlan a „szervezet megerősítési indok” is, mert a HM PNRI az ún. 50 %-os megállapodás Oláh János XVI. r. vádlott által vizionált megkötésének időszakában (2004 vége vagy 2005 eleje), majd azt követően is 2006-ig nem a II. r. vádlott irányítása alatt állt, hanem Zámbori Mihály helyettes államtitkár, HM kabinetfőnök közvetlen alárendeltségében tartozott. A honvédelmi miniszteri kabinetiroda és annak közvetlen szervei, így a HM PNRI tekintetében a HM közigazgatási államtitkárnak nem volt közvetlen ráhatása. A „szervezeti megerősítésre” nem került sor. A HM PNRI 2005. évre létszámában és költségvetésében is csökkentést hajtott végre a közigazgatási államtitkár javaslata alapján a honvédelmi miniszter.

A katonai tanács részére 2015. február 23. napján kelt indítványomhoz csatoltam I. r., IV. r., X. r., XI. r., vádlottak tanúvallomását, kértem azok okirati bizonyítékként való értékelését, amelyben a KNYF előtt – más ügyből (Juhász-Fapál lakás-ügy, hűtlen kezelés bűntette) kifolyólag az érintettek kijelentették, hogy a KNYF előtt folyó korrupciós ügyekben a II. r. vádlott nem érintett, Oláh János XVI. r. vádlott pedig megtagadta a tanúkénti vallomástételt az ún. viszkis dobozos korábbi gyanúsítotti vallomását illetően.     

Az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban meghatározottak szerint az ún. 50 %-os megállapodás alapján a III. r. vádlott, mint „közvetítő” kapta a XVI. r. vádlottól az ún. visszaosztott pénzt, nem pedig a II. r. vádlott. A II. r. vádlottra vonatkozóan Oláh János XVI. r. vádlottnak nincs közvetlen terhelő vallomása.

Az ún. visszaosztott pénz átadása Oláh János XVI. r. vádlott vallomásán alapul, azt nem támasztja alá más bizonyíték. III. r. vádlott következetesen tagadta, hogy XVI. r. vádlottól pénzt vett volna át, így azt nem is adhatta át II. r. vádlottnak. Az összegszerűség nem a XVI. r. vádlott nyomozati vallomásán, hanem az ügyészség matematikai számításain alapul.

Az alapvádiratban az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontok egy mondatot tartalmaztak a II. r. vádlott cselekvőségét illetően:

„az 50 %-os megállapodás alapján III. rendű vádlott közvetítésével II. rendű vádlott is a fele összeg erejéig részesedett a fenti összegből”

A Budapesten, 2018. január 12. napján kelt, az ügyészség vádirati tényállás módosítása, kiegészítése c. irata csupán annyiban változtatta meg a tényállásokat, hogy az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban a vádhatóság saját matematikai számításán alapuló konkrét összegszerűségeket rendelt.

A vádirat nem tartalmazza tényállásonként a büntető törvénybe ütköző cselekmény körülírását. A történeti tényállás nem tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét. (1. Bkv. 2. b) pontja).

Az I/9. tényállásban az ügyészség megismétli az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban egyszer már leírt történeti tényállást, ott akkor azt rögzítette, hogy „a III. r. részben az I. r. vádlottól, részben a XVI. r. vádlottól átvett fenti összeget több alkalommal – pontosan meg nem állapítható körülmények között – tovább adta II. r. vádlottnak”

Tehát nem volt megállapítható az irányadó tényállásokból, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlottól hol, mikor, mekkora összegeket vett át. E körben bizonyítás sem folyt le, így megállapítható, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlottól se pontosan, se pontatlanul meghatározott körülmények között pénzt nem vett át.

Megjegyzem, hogy a következetes bírósági gyakorlat alapján a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vagyonelkobzást csak akkor lehet megállapítani, ha az irányadó tényállás szerint a bűncselekményben szereplő összeg bizonyítottan az elkövetőhöz került. Ennek hiányában vagyonelkobzást még bűncselekmény elkövetésének megállapítása esetén sem lehet alkalmazni.

A vádirati szereposztás a következő volt: Oláh János XVI. r. vádlott tettes, aki az ún. visszaosztott pénzt kapja, N. Dénes III. vádlott fizikai bűnsegéd, a „közvetítő”, dr. Fapál László II. r. vádlott pedig pszichikai bűnsegéd, akihez az ún. visszaosztott pénz került.

A vádirat szerint a II. r. vádlott nem valósított meg tényállási elemet. A II. r. vádlott objektíve nem is valósíthatott meg tényállási elemet, mert a vádbeli időszakban hivatalos személy volt, nem pedig költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója.

A védelem álláspontja szerint egyetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy a II. r. vádlott az ún. visszaosztott pénzből részesedett volna, így pszichikai bűnsegélyt megállapítani terhére nem lehet.   

A pszichikai bűnsegélyt ugyanis csak akkor lehet megállapítani, ha előzetes megállapodáson  alapul. Ilyen megállapodás megkötésére a II. r. vádlott cselekvőségét illetően semmilyen bizonyíték nincs. Oláh János XVI. r. vádlott vallomása szerint a II. r. vádlott közvetlenül nem kötött „megállapodást” vele.

2010. május 26. napján Oláh János XVI. r. vádlott az alábbi vallomást tette:

„Olyan eset is történt, hogy 2005. második felében Táborfalván négyesben ültünk le beszélgetni és ekkor rajtam kívül ott volt L. tábornok, dr. Fapál államtitkár és N. Dénes is. Ezen megbeszélés során különböző projektek, feladatok kerültek megbeszélésre, de érintettük a visszaosztást is. Gyakorlatilag mindenki tudta miről van szó, hiszen ekkor már az 50 %-os megállapodás a gyakorlatban működött”.

Oláh János XVI. r. vádlott és II. r. vádlott 2010. december 16. napján megtartott szembesítése (inkább XVI. r. vallomásának felolvasása) során a XVI. r. vádlott az alábbiakat nyilatkozta:

2005. év elejét követően 5-6 hónappal – pontos időpontot nem tudok – én, L. dandártábornok és N. Dénes leutaztunk a vidéki házadhoz, ami Tápiószecsőn van, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Ott négyen beültünk egy szórakozóhelyre, és beszéltünk. A részedre visszaosztott 50% itt szó szerint nem került szóba, de pénzről beszéltünk, mert kevesellted azt a pénzt, amit kaptál tőlünk”.

Oláh János XVI. r. vádlottal a II. r. vádlott hivatali ideje alatt – azt megelőzően és azt követően sem – nem tartott kapcsolatot.  A II. r. vádlott sem Táborfalván, sem Tápiószecsőn nem ült le szórakozóhelyen az I., III, és XVI. r. vádlottakkal. Az eljárás során erre adat Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásán kívül nem merült fel, a „megbeszélés” tényét az I. r. és III. r. vádlott is tagadta. Teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a II. r. vádlott a XVI. r. vádlott által változó helyszínen vizionált „megbeszélésén” nem vett részt.

A pszichikai bűnsegédnek mindvégig szándékegységben kell lennie a tettessel, továbbá a bűnsegédnek tisztában kell lennie a bűncselekmény elkövetésével, de nem kell minden részletről tudnia. Arról, hogy a II. r. vádlott tudott volna XVI. r. vádlott cselekvőségéről, arról, hogy a XVI. r. vádlott ún. visszaosztott pénzeket szed a vállalkozóktól, semminemű bizonyíték nincs. Amennyiben a II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetéséről tudomást szerzett volna köteles lett volna feljelentést tenni. Oláh János XVI. r. vádlott tevékenységét illetően a katonai elhárítástól a II. r. vádlott semmiféle jelentést nem kapott.

A pszichikai bűnsegédnek a tettesre kell szándékerősítő hatásúnak lennie. Oláh János XVI. r. vádlott az ún. 50 %-os megállapodás megkötése tekintetében azt a vallomást tette, hogy abban a II. r. vádlott közvetlenül nem vett részt, azt is állította a XVI. r. vádlott, hogy az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontokban szereplő cégektől beszedett ún. visszaosztott pénzt III. r. vádlottnak adta át.

Megállapítható, hogy II. r. vádlott nem vett át semmiféle pénzt XVI. r. vádlottól, ezért szándékerősítő tevékenységet a II. r. vádlott objektíve nem fejtethetett ki Oláh János XVI. r. vádlott, mint tettes vonatkozásában.

A pszichikai bűnsegéd elsődlegesen nyilatkozatával erősíti, tartja ébren a tettes bűnelkövetői szándékát. Nincs adat arra, hogy a II. r. vádlott a XVI. r. vádlottnak nyilatkozatával erősítette volna azt, hogy szedje az ún. visszaosztott pénzeket.

A II. r. vádlott terhére az ún. mulasztásos bűnsegély sem állapítható meg, mert a II. r. vádlott ugyan hivatalos személy volt a vádbeli időszakban és feljelentési kötelezettség is terhelte, de nem tudott olyan konkrétumokról, amely alapján eljárhatott volna. Erre vonatkozóan semmilyen tény nem merült fel. A II. r. vádlott, ha a katonai elhárítástól tájékoztatást kapott bűncselekmény elkövetésének gyanújáról, akkor megtette a szükséges intézkedéseket. A Honvédelmi Minisztériumban gyakran előforduló befolyással üzérkedés ellen is fellépett a katonai elhárítás jelentése alapján, amit a II. r. vádlott okirattal (HM Tervezési- és Koordinációs értekezlet jegyzőkönyve, nyomozati iratok 17. kötet 1064. sz irat) is igazolt, és ami a Kaposvári Törvényszék előtt is bizonyságot nyert.

A Btk. 14. § (2) bekezdése szerint bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A részesi - így a bűnsegédi - magatartás járulékos. A járulékosság egyrészt azt jelenti, hogy megállapításához minden esetben szükséges egy szándékos tettesi alapcselekmény legalább kísérleti szakig való eljutása, másrészt azt, hogy a részesek soha nem valósíthatnak meg tényállási elemet, harmadrészt pedig azt, hogy a bűnsegédi magatartás értékelése - ritka kivételektől eltekintve - a tettes cselekményéhez igazodik, annak jogi sorsában osztozik. Ez az egység, illetve halmazat területére is vonatkozik.

Csak a bűncselekmény elkövetését előmozdító, segítő, szándékerősítő magatartást tanúsítása alkalmas a Btk. 14. § (2) bekezdésében meghatározott bűnsegédi bűnrészesség megállapítására. A cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó - akár fizikai, akár pszichikai - bűnsegéd tisztában van azon bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel, melyet az elkövető megvalósít.

A pszichikai bűnsegéd - a felbujtóhoz hasonlóan - a bűncselekmény véghezvitelében közvetlenül nem vesz részt; a tettes vagy a fizikai bűnsegéd akaratelhatározására gyakorol pszichikai befolyást, illetve erősíti, szilárdítja azoknak az elkövetésre irányuló szándékát. A pszichikai bűnsegéd ösztönző, szándékerősítő magatartása is csak akkor valósítja meg valamely bűncselekménynek a bűnszövetség szerint minősülő alakját, ha az a szervezettség, az előzetes megállapodás alapján kapcsolódik a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetéséhez” (IV. számú Büntető Elvi Döntés a bűnszövetségről). A kommentár szerint a pszichikai bűnsegéd a tettes szándékát tipikusan nyilatkozatával erősíti (pl. BH2003. 2., BH2003. 3.).

„Bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd a tettessel szándékegységben cselekszik, ami azt jelenti, hogy fel kell ismernie: a tettes milyen jellegű bűncselekményt követ el, s azt is - hogy fizikai vagy pszichikai támogatásban megnyilvánuló magatartása - alkalmas a tettesi cselekmény véghezvitelé­nek előmozdítására” (BH2008. 233.).

Ha a bűnsegélyre pszichikai formában került sor, akkor különös körültekintést igényel annak elemzése, hogy a bűncselekmény elkövetésénél e bűnsegély a tettesre szándékerősítő hatást gyakorolt-e, s ha igen, azt a jelenlévő kívánta, vagy abba belenyugodott-e.

A bűnsegédnek tudnia kell arról, hogy bűncselekményhez nyújt segítséget, tevékenységével bűncselekményt mozdít elő. Ez az objektív alapja a bűnsegéd büntethetőségének. A bűnsegéd magatartása akkor szándékos, ha tisztában van azzal, hogy a saját cselekménye alkalmas a bűncselekmény elkövetésének elősegítésére, arra, hogy az elkövető milyen jellegű bűncselekményt követ el, vagy kíván elkövetni, tudja, hogy bűnsegédi magatartásával - fizikai vagy pszichikai úton - valóban előmozdítja a bűncselekmény elkövetését. Szubjektív oldalon pedig a bűnsegéd szándéka a bűncselekményt átfogja, azt akarja vagy legalábbis szándékába veszi.

Szándékegység hiányában nem állapítható meg a pszichikai bűnsegély [régi Btk. 21. § (2) bek., 170. § (2) bek.]. A bűnsegédi bűnrészesség szándékos közreműködést feltételez. A bűnsegéd szándékának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, valamint arra, hogy ehhez a bűncselekményhez segítséget nyújt. A gondatlan segítségnyújtás nem bűnsegély” (BH1986. 485.).

„A bűnsegély megállapításának nem csak akkor van helye, ha a bűnsegéd a tettes cselekményét tevőlegesen mozdítja elő, hanem akkor is, amikor a bűncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bűncselekmény elkövetésének megakadályozására vagy legalábbis megnehezítésére alkalmas lett volna. Az ún. mulasztásos bűnsegélyért felel az, akit a tettes által megvalósított bűncselekmény megakadályozására nézve speciális kötelezettség terhel és - bár erre a lehetősége volna - ennek ellenére e kötelezettségét nem teljesíti. Vádlottak esetében tehát a passzív pszichikai bűnsegély mellett az ún. mulasztásos bűnsegély is megállapítható az egységes bűnsegédi minőségük keretében” (Kúria Bhar.624/2012/4.).

A már kialakult szándék ébren tartásában való közreműködés pszichikai bűnsegély (BH 1991/10-378. szám).

A pszichikai bűnsegéd szándékerősítő magatartást jelent, és az elkövetőben az akarat-elhatározást erősíti, támogatja. Pszichikai bűnsegédnek minősül a bűncselekmény végrehajtásával kapcsolatos tanácsadás, figyelmeztetés, biztatás, valamint az ún. szándékerősítő jelenlét is. Büntetőjogi felelősség az elkövetési magatartást ki nem fejtő jelenlévő személyt csak akkor terheli, ha tud a tettes bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékáról, a tettessel szándékegységben van és a jelenléte szándékerősítőleg hat a tettesre. A bűnsegéd tudatának ki kell terjednie az alapcselekmény tényállási elemeire, valamint hogy magatartása alkalmas ezen cselekmény megvalósításának elősegítésére. Ugyanakkor a bűnsegéd pszichikai háttere nem feltétlenül teljes. Nem kell minden részletre kiterjedően tisztában lennie azzal, hogy az a személy, akinek segítséget nyújt, pontosan milyen törvényi tényállást fog megvalósítani. A bűnsegédnek a saját tevékenységeivel és annak kihatásaival kellett tisztában lenni, valamint azzal okozati összefüggésben a lehetséges tettesi tevékenység társadalomra veszélyes voltával és következményeivel is számolnia kell.

Az egész büntetőeljárás során – Oláh János XVI. r. vádlott többszörösen módosított vallomásán túlmenően - sem merült fel olyan terhelő adat, bizonyíték, amelyből ítéleti bizonyossággal arra lehetne következtetni, hogy II. r. vádlott tudott volna XVI. r. vádlott, illetve más vádlottak bárminemű bűnös tevékenységéről, illetve a XVI. r. vádlott cselekményeiből eredő pénzt vett volna át bárkitől.

Konkrét tények nem támasztják alá, hogy a vádbeli időben a II. r. és a III. r. vádlott között bűnös kapcsolat lett volna. Erre utaló bizonyíték hiányában éppen az állapítható meg, hogy II. r. vádlott nem tudott III. r. vádlott ún. „közvetítői" tevékenységéről, így ahhoz pszichésen nem is viszonyulhatott.

A rendelkezésre álló bizonyítékokból csupán arra vonható következtetés, hogy a vád tárgyává tett időszakban II. r. vádlott nem kapott pénzt III. r. vádlottól, és a HM PNRI tevékenységét illetően semmiféle „szervezeterősítő” tevékenységet nem végezett. Nem vonható következtetés arra sem, hogy a II. r. vádlott tudott volna arról, hogy az ügyészi vád szerinti tettes, vagyis a XVI. r. vádlott részére bárki is anyagi előnyt juttat. Az előbbiek hiányában pedig a II. rendű vádlott büntetőjogi felelősségére megalapozott következtetést vonni nem lehet.

A II. r. rendű vádlottnál vagyongyarapodás nem következett be, gyanús pénzmozgásra sem volt adat, erre vonatkozó bizonyítást az ügyészség nem is ajánlott fel a bíróság részére.

Különös nyomatékkal esik latba, hogy a bizonyítékok mozaikjaiból az a kép áll össze, hogy a váddal szemben a másként történés lehetősége nem hogy nincs kizárva, hanem éppen ellenkezőleg, a bizonyítékok értékeléséből éppen másként történés következik.

A kifejtettek szerint, a rendelkezésre álló bizonyítékokból álláspontom szerint bírói bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a vád tárgyát képező bűncselekményeket II. rendű vádlott elkövette volna.”

Folytatása következik.

Szólj hozzá!

284. Ez a harc lesz a végső

2018.05.27. 18:51 Viszkisdoboz

Sokszor elgondolkodtam már azon, mikor mondja már meg valaki, hogy valójában mit követtem el! Egyszer legyenek korrektek! Súgja már meg valaki, hogy mire ez a boszorkányüldözés, amiért ilyen hosszú idő óta az ügyészek ellehetetlenítik az életemet. Hét év bünti a hét közszolgálati kormányzati évért? Nincs ugyan rendben, de már letöltöttem, rendben!

De ez már a nyolcadik év! És ez már nagyon nincs rendben!

Persze azt hiszik, hogy gyengébb lettem, hogy eltapostak, tönkre tettek! Innen is üzenem, tévednek.

idezet.jpg 

Ez a harc lesz a végső. A Tábornok-per megismételt eljárása Debrecenben.

E perben is ugyan már egyszer felmentett a katonai bíróság, de a másodfok megismételtette az eljárást.

Az világosan látszott a megismételt eljárást elrendelő Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa határozatából, hogy a táblabíróság nem fogadja el Oláh János teljes nyomozati vallomásának kirekesztését a bizonyítékok közül (bár egyes részeit maga zárta ki). A vád egyetlen „bizonyítéka”, vagyis Oláh János XVI. r. vádlott pedig hiába rendelkezik közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel, hiába tömték a börtönben a vallomástételi időszakban legális drogokkal, a tábla - nagy valószínűséggel - megint csak azt fogadja el, ha Oláh nyomozati vallomását a ténybíróság értékeli.

E gondolatok alapján jutott el védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd arra az elhatározásra, hogy tegyük félre a vallomás, mint bizonyíték törvényességével kapcsolatos aggályokat. Tekintsünk úgy az érintett nyomozati vallomásra, mint ami alkalmas arra, hogy a bíróság azt mérlegelési jogkörében értékelje. Mert ebben az esetben sem lehet más a bírósági következtetés, mint a vád alóli felmentésem.

Dr. Kovátsits László ügyvéd 2018. május 9. napján elhangzott perbeszédének fejezeteit hozom nyilvánosságra. Kettő már lefutott, most újabb két fejezet következik a 41 oldalas védőbeszédből.

A vád bizonyítékait rövidített változatban közlöm, mert a vádiratban leírt 13 bizonyíték, az csak ügyészségi „kacsa”, valójában a vádirat egy személyi „bizonyítékot” tartalmaz és unalmas lenne tizenkétszer azt a mondatot olvasni, hogy „Ezen vádirati bizonyíték nem alkalmas II. rendű vádlott bűnösségének bizonyítására”.

IV. fejezet (részlet)

A vád bizonyítékai

Az alapvádiratban az ügyészség bizonyítékokat sorol fel, amelyek nem alkalmasak a II. r. vádlott bűnösségének bizonyítására. Bizonyítéknak egy vádlott társ, Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett, ott is folyamatosan módosított vallomása tekinthető.

Az ügyészségi végindítvány alapján ezek a bizonyítékok jelenleg az alapos gyanú közléséhez sem lennének elegendőek. A két első fokú eljárás (Kaposvár, Debrecen) során a bizonyítékok nem változtak, vagyis nem merült fel olyan újabb bizonyíték a bizonyítási eljárásban, amely alkalmas lett volna a II. r. vádlott bűnösségének megállapítására.

A fenti igen terjedelmes és Oláh János XVI. r. vádlott szinte minden gyanúsítotti kihallgatás alkalmával módosított vallomás semmilyen közvetlen bizonyítékot nem tartalmaz II. rendű vádlottra vonatkozóan, tekintettel arra, hogy Oláh János által a vallomásában említett személyek, akik állítólagosan tudtak, illetve akár közre is működtek abban, hogy II. rendű is részesüljön a visszaosztott pénzből, egyike sem erősíti meg Oláh János vallomásában elmondottakat. Sem I. r., III. r., IV. r., sem X. r. vádlott, akik közül IV. r. és X. r. magukra terhelő vallomást tettek, vallomásukban nem szerepel II. rendű vádlott bűnösségére vonatkozó adat.

Az ügyészi végindítványt figyelembe véve pedig megállapítható, hogy Oláh János XVI. r. vádlott vallomásában a III. r. vádlottra tett közvetlen vallomást, akár az ún. 50 %-os megállapodás megkötése, akár az ún. visszaosztott pénz átvétele tekintetében.

V. A mérlegelés körében hozandó bírósági döntés indokai

Az ügyészség azt kérte a perbeszédében a katonai tanácstól, hogy higgyen Oláh János XVI. r. vádlott nyomozás során elmondott és többször módosított szavainak, mert az ügyészek szerint a vádlott igazat mond!

Aztán még ebben a perbeszédben megcáfolták magukat, amikor az I/9. vádpont (megjegyzés: viszkis dobozos story) értékelésénél, amely kizárólag Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomása alapul, hangot adtak kétkedésüknek, és a II. r. vádlott szavahihetőségét alátámasztó tanúk vallomása miatt a II. r. vádlott bűnösségének kimondását a végindítványukban e tényállásban nem kérték.   

A védelem azt kéri a II. r. vádlott védelmében eljárva, hogy a tisztelt katonai tanács ne higgyen, hanem a büntetőeljárási törvény előírásai szerint, tisztességesen és törvényesen járjon el, és mérlegelési jogkörében eljárva hozza meg döntését.

A védelem azt kéri, hogy fenntartás nélküli „hit” helyett a bíróság a vád tárgyává tett cselekmény szempontjából a releváns bizonyítékokat tárja fel, azokat részletesen, iratszerűen jelölje meg, majd okszerűen, az ésszerűség és a logika követelményeinek megfelelően, a Be. 78. § (3) bekezdésében írtak szem előtt tartásával, egyenként és összességükben is értékelte.

A védelem szerint a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésében a bíróság számára előírt bizonyítást a katonai tanács lefolytatta.

A védelem álláspontja szerint minden releváns körülményre kiterjedő bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság eleget tett a Be. 75. § (1) bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek, mivel a tényállás alapos és hiánytalan felderítéséhez szükséges valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyíték rendelkezésre áll.

A védelem azt kéri a katonai tanácstól, hogy a bizonyítékok mérlegelése során vegye figyelembe, hogy a Be. 4. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítása a vádlót terheli, továbbá e rendelkezés (2) bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

Oláh János XVI. r. vádlott vallomását, mint bizonyítékot értékelni szíveskedjék az alábbiak figyelembe vételével:

1. Kérem, hogy a katonai tanács vegye figyelembe a Kaposvári Törvényszék, valamint a Debreceni Törvényszék előtt lefolyt bizonyítás anyagát, és indokolási kötelezettségének eleget téve ítéletében adjon számot arról, hogy mely bizonyítékot fogad el és melyet nem a tényállás megállapítása során.

2. Figyelemmel arra, hogy Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását a bíróság felolvasással teljes terjedelmében a bizonyítás anyagává tette, vegye figyelembe a vallomások megtételének, különösen azok módosításának körülményeit. Ennek indokaként előadom, hogy

„A korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatban a bűncselekmény jellegéből adódóan ezek az ügyek rendkívül bizonyíték-szegények. A tettenérés esetét kivéve az aktív és a passzív vesztegető vallomásain kívül más bizonyíték rendszerint nem áll a hatóság rendelkezésére, a tanúk pedig döntően ugyanazon személyi körből kerülnek ki, akik a vesztegetés valamelyik oldalán maguk is elkövetők voltak. Éppen ezért mindenekelőtt a terhelti vallomásokat, azok módosításának indokait kell fokozott gondossággal vizsgálni, és kritikusan kezelni, értékelni. Ennek során az általános mérlegelési elveknek kell érvényesülniük, melynek lényege, hogy a minden konkrét, valós indokot nélkülöző vallomás-módosítások az egyébként megengedett védekezési taktika részeként értékelendők, de olyan bizonyítékként, mint amelyek a korábbi nyilatkozatokat felülírják, nem fogadhatók el” (Fővárosi Ítélőtábla Bf.291/2015/15.).

3. Kérem, hogy a katonai tanács Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakban tett vallomásai értékelésénél körültekintően járjon el, vegye figyelembe Oláh János XVI. r. vádlott szavahihetősége, vallomásainak hitelt érdemlősége tárgyában meghozandó döntésekor, hogy a XVI. r. vádlott a Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézet igazságügyi elmeorvosszakérői vélemény szerint cselekmény elkövetés kori enyhe fokban, illetve a vallomástételi időszakban közepes fokban korlátozott beszámítási képességgel rendelkezett.

Az Országos Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete OSZ. 3166/2012. számú szakvéleményében megállapította, hogy „a nyomozati eljárás során tett vallomásainak időszakában is a fentebb részletezett kevert személyiségzavarban …. nyilvánulhatott meg, és amely kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette arra, de közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.”  A szakértők megállapították azt is, hogy Oláh János jelenleg is személyiségzavarban szenved.

A szakértők szerint Oláh János tábornok személyiségzavara fiatal felnőtt korában alakult ki, 2010 nyarán már dokumentált volt, és a környezeti hatásoktól függően bármikor dekompenzálódhat. Oláh János tábornok előzetes letartóztatásának traumatikus élménye személyiségét felborította, személyiségzavara dekompenzálódott. Könnyen befolyásolhatóvá vált, mindig másoknak akart megfelelni, a kihallgatásakor éppen az ügyészi elvárásoknak igyekezett megfelelni. Bármi áron ki akart kerülni a börtönből, így védekezett a stressz helyzet ellen.  Hajlamos volt arra, hogy a múlt eseményeit kiszínezze, eltúlozza, vagy – a fokozott megfelelni akarás miatt - éppen ne a valóságot mondja. A szakértők szerint a vádlottnál „a valóság és a fikció össze is mosódhatott”. Oláh János ügyészekkel kötött alkujában (tárgyalásról lemondás) a szakértők „csábítást” láttak, aminek elfogadását a személyiségzavar elősegítette, ami „minden bizonnyal így is történt”. Oláh János saját magára tett terhelő vallomását is úgy értékelte a szakértő, hogy stressz helyzetben a személyiségzavar ezt idézi elő. Ügyészi kérdésre a szakértők elmondták, hogy Oláh János börtönben történt gyógyszeres kezelése személyiségzavarában nem játszik jelentős szerepet, csupán kritikai érzékét csökkenthette.

Az igazságügyi szakértők szerint a vádlott szabadlábra helyezése után is súlyos depressziós állapotban volt, a provokált helyzetek (pl. egy újabb kihallgatás) újra és újra egyensúlybomláshoz vezetett és a személyiségzavar dekompenzálódott, így a már szabadlábon tett vallomásai tekintetében is fennállt a közepes fokú beszámíthatósági korlátozottsága.

A szakértők megállapították, hogy O. János tábornok a felelősséget igyekezett szétporlasztani, regresszív állapota (a felelősség áthárítása) személyiségzavarának egyik jele volt.

A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése szerint az orvosszakértői megállapítás csak annyiban lehet releváns, hogy e körülmény figyelembe vételével dönthető el, hogy Oláh János azon vallomásai, amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá, mennyiben hitelt érdemlőek, a vallomás igaznak fogadható-e el, továbbá a megtörtént eseményeket a valóságnak megfelelően tükrözik-e (21. oldal első bekezdés).

A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése elrendelte, hogy az első fokú bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően köteles megkeresni a bv. intézetet, hogy valóban szedett-e Oláh János XVI. r. vádlott tudatmódosító szereket és e gyógyszerek hatása alatt tette-e meg a vallomásait.

Az első fokú bíróság megkereste a bv. intézetet Oláh János XVI. r. vádlott börtönben történő gyógyszerezését illetően. A büntetés-végrehajtás által megküldött adatokat a katonai tanács megküldte a Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézetének azzal a bírósági kérdéssel, hogy „Oláh János tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást, illetve vallomását a dokumentumokban szereplő gyógyszerek befolyásolták-e”.

A Nemzeti Szakértői és Kutató Intézet Orvosszakértői Intézet OSZ: 3873/2016. számú kiegészítő igazságügyi elmeorvosszakérői vélemény szerint 2010. március 29. napjától (Oláh János XVI. r. vádlott valamennyi érdemi ügyészségi kihallgatása alatt) a feltételezett délelőtti kihallgatások ideje alatt tudatmódosító szerek hatása alatt állhatott, mivel ettől az időponttól kezdődően a beszedett tudatmódosító szer 400 %-os növelése következett be. A szakértők szerint a tudatmódosító szerek Oláh János vallomását oly módon befolyásolhatták, hogy a tudati kontrollt, kritikai készséget fellazíthatták.   

Az igazságügyi orvosszakértők utóbbi véleményüket – a katonai tanács megkeresésére - Dr. Zacher Gábor toxikológus igazságügyi szakértői véleménye ismeretében is fenntartották.

Jogilag jelentős tény, hogy az 1979. évi 25. törvényerejű rendelet - a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről – IV. jegyzéke szerint a benzodiazepin a nemzetközi és a magyar jog szerint pszichotrop anyagként van nyilvántartva.

4. Kérem, hogy az első fokú bíróság a II. r. vádlott nyomozati szakban és az eljárt bíróságok előtt tett vallomásait, észrevételeit, nyilatkozatait, Oláh János XVI. r. vádlottal történő szembesítése során tett nyilatkozatait, valamint a II. r. vádlott ártatlanságát kétség kívül bizonyító egyéb vádlotti- és tanúvallomásokat értékelni szíveskedjék. A II. r. vádlott vallomását soha nem vonta vissza, azokat nem módosította.

5. Kérem, hogy a Főváros Ítélőtábla katonai tanácsa, mint II. fokú bíróság 6. Kbf.54/2013/32. számú végzésében Oláh János XVI. r. vádlott vallomásainak kizárt részeit bizonyítékként ne értékelje.

Ugyanakkor arra is rá kell mutatnom, hogy Oláh János XVI. r. vádlott az I. vádponthoz tartozó tényállások jelentős részében a kizárt vallomásaiban tesz feltáró beismerő vallomást, a 2010. május 10. napját követő vallomásaiban pedig visszautal a kizárt vallomásokra és azokat módosítja.    

6. Kérem, hogy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésére figyelemmel, mely szerint „A tárgyalásról lemondás intézményének lehetséges alkalmazásának felmerülése tehát nem teszi felhasználhatatlanná Oláh XVI. r. vádlott beismerő vallomását” (20. oldal), annak figyelembe vételével értékelje, hogy azt alátámasztja-e más bizonyíték vagy sem: amennyiben más kétséget kizáróan bizonyított tény alátámasztja Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását, azt a bíróság - az igazságügyi elmeorvosszakértők véleménye, illetve a II. fokú bíróság irányadó álláspontja szerint is - bizonyítékként értékelheti.

Ha viszont kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem támasztja alá Oláh János XVI. r. vádlott vallomását, akkor Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásának azt a részét hagyja figyelmen kívül.

7. Kérem annak figyelembe vételét is, hogy a Főváros Ítélőtábla katonai tanácsa, mint II. fokú bíróság 6. Kbf.54/2013/32. számú végzése szerint Oláh János XVI. r. vádlott vallomásainak automatikus elfogadása nem lehet a bíróság által megállapítandó tényállás alapja (21. oldal). Ezt a vallomást – az előzőekben rögzített elvek alapján - a másodfokú bíróság végzése szerint is a többi bizonyítékkal együtt kell mérlegelni.

8. Kérem a katonai tanácsot, hogy a tényállás megállapítása során a vádban rögzített történeti tényállástól eltérően állapítsa meg, hogy N. Dénes III. r. vádlott nem a teljes vádbeli időszakban, hanem csak nemzetbiztonsági ellenőrzését követően, 2005. március 01. napjától volt a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója, mégpedig 2005. július 01. napjáig. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára 8/89/2005. számú értesítését az alap- és a megismételt eljárásban is csatoltuk, ami igazolta, hogy N. Dénes III. r. vádlott megbízási szerződése 2005. július 01. napjával megszüntetésre kerül, amelyet a II. r. vádlott Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek is felterjesztett tájékoztatásul, amit a miniszter szignójával látott el. A per során került (nem a II. r. vádlott részéről) nyilvánosságra az az adat, hogy a katonai elhárítás (minősített okiratba foglalt) jelentése alapján a II. r. vádlott egy nem támogatott agresszív egyházhoz (szcientológiai egyház) való tartozása miatt szorította ki III. r. vádlottat a Honvédelmi Minisztériumból.

9. Határozottan kérem, hogy a katonai tanács csak kétséget kizáróan bizonyított tényekből következtessen további tényekre.

10. Kérem a tisztelt katonai tanácsot, hogy az ügyészég tetten érhető törvénytelen és etikátlan eljárási módszereit, különösen a vádlottak ügyészségre hurcolásával, védő nélküli kihallgatásával, őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba helyezésével kapcsolatosan elkövetett törvénytelenségeket, ide értve a vallomások Oláh János vallomásához való közelítése esetére a szabadulásra vonatkozó ígéreteket, vagy a szabadulást konkrét személyre, így a II. r. vádlottra is megteendő vallomástól függővé tétele okán – az elévülésre is tekintettel – szükség szerint vegye figyelembe.

Ugyanakkor az (aktív vesztegető) tanúk vonatkozásában értékelő tevékenysége során vegye figyelembe a Kaposvári Törvényszék előtti tanúvallomásokban előadott tényeket, hogy ezeket a tanúkat az ügyészség választás elé állította: vagy megerősítik Oláh János nyomozati vallomását vagy tanúból gyanúsítottak lesznek.

Folytatása következik.

Szólj hozzá!

283. Fantáziadús államügyészek

2018.05.19. 17:19 Viszkisdoboz

A Tábornok-per megismételt eljárásában az ügyészek 2018 márciusában perbeszéddel fejezték be munkájukat, majd ezt követően – szokatlan módon – még írásban is végminősítettek, amelyet maguk küldtek ki postán a vádlottaknak.

Így 7 év után a bíróság, a védőm és én is végre megtudhattuk, hogy az államügyészek milyen bűncselekmény elkövetésével vádolnak.

Ennek persze az lett a következménye, hogy a tisztességes eljárás szabályainak „betartása” miatt a bizonyítási eljárás lezárást követően kerültem abba a helyzetbe, hogy védekezni tudjak. Mikor is? Mi jön legközelebb? Hát persze, az utolsó szó joga! Így tisztességes, igazságos és egyébként is rendben lévőnek LÁTSZIK!

Tettesi pozíciómat tartalmazó, 7 éven át változatlan minősítésből újólag lefokoztak pszichikai bűnsegéddé, a viszkis doboz ügyben pedig nem kértek döntést a bíróságtól drága jó ügyészeink. Tehát az ment a kukába!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ismertem fel a katonai ügyészek tévedését.  Kezdettől fogva nyilvánvaló volt számomra, hogy nem lehetek önállóan gazdálkodó szervezet vezetője, mert közigazgatási államtitkárként a Honvédelmi Minisztérium hivatali szervezetét vezettem, és a vád nem is tartalmazta, hogy a HM-ben bárminemű ún. pénz visszaosztási rendszer alakult volna ki.

Az némileg a padlóra tett, hogy pont Oláh János XVI. r. vádlott elkövetési időszakban enyhe fokban korlátozott elmebéli beszámítási képességét kellett volna – közelebbről meg nem határozott módon – erősítenem.  

Annak azért kimondottan örülök, hogy az ügyészek végminősítésére (vagyis arra, hogy ki, mit követett el) nem a védőbeszédek elhangzása után került sor, mert ha én nem is, de legalább védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd a védőbeszédében tudott reagálni a katonai ügyészek megváltoztatott vádbeli álláspontjára.

dr-kovatsits-laszlo-ugyved.jpg

                                           Dr. Kovátsits László védőügyvéd

A védőbeszédet védőm hozzájárulásával teszem közzé fejezetenként. Most ügyvédem védőbeszédének III. fejezetet olvashatják, amely a vád megalapozatlanságáról szól.

Íme:

A Be. 2. § (2) bekezdése szerint akkor törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi a bírósági eljárás lefolytatását.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

A vád történeti tényállása nem tartalmazza a fentiek szerint körülírt módon a törvényi tényállásnak megfelelő konkrét tényeket.

A vádirat gyakori szóhasználata a „pontosan meg nem állapítható alkalommal és helyszíneken”, „pontosan meg nem állapítható körülmények között”, „pontosan meg nem állapítható időpontban”, „pontosan meg nem állapítható arányokban”. Konkrét tények hiányában a II. r. vádlott védekezése is szinte lehetetlenné vált, ami a II. r. vádlott védekezéshez fűződő jogát sértette.

Az I. vádpont az alapvádiratban rendre ugyan azt a szöveget tartalmazta minden egyes alvádpontnál: „.. továbbá az 50%-os megállapodás alapján III. r. vádlott közvetítésével II. r. vádlott is a fele összeg erejéig.” Az alapvádirat nem tartalmazza, hogy pontosan mikor, ki, kitől, hol, milyen eredetű pénzt vett át. Az összegek megállapítása Oláh János nyomozati szakaszban tett egyes vallomásain alapul, amit a 2018. január 12. napján kelt vádirati tényállás módosítása útján a katonai ügyészek számoltak ki és pontosították, hogy mit is értenek a „fele összeg erejéig” szövegrész alatt.   

A vádirat és annak módosítása nem tartalmazza, hogy a II. r. vádlottnak, mint hivatalos személynek a közigazgatási államtitkári működéséhez kapcsolódó elemeket. A katonai ügyész által csatolt HM Szervezeti-és Működési Szabályzat egyértelműen bizonyítja, hogy a II. r. vádlott közreműködésére a vád tárgyává tett cselekményekhez nem volt szükség.

A lefolytatott bizonyítás alapján az okirati bizonyítékok és a tanúkihallgatások azt igazolják, hogy a vád tárgyává tett cselekmények két szervezetnél, a HM PNRI (később NRH) és a HM Térképészeti Kht.-nál történtek. Mindkettő önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkezett, így fel sem merülhetett, hogy a II. r. vádlott közreműködése bármilyen okból szükséges lett volna.

Sőt, a II. r. vádlott esetleges beavatkozása hatáskört vont volna el az érintett szervektől, amit a jogszabályi rendelkezések nem tettek lehetővé. A vád nem tartalmazza, hogy a II. r. vádlott hivatali működése során visszaélt volna hivatali hatalmával vagy bármilyen formában segítséget nyújtott volna a bűncselekmény elkövetéséhez. A II. r. vádlott az érintett költségvetési, illetve gazdálkodó szervezet részére pótlólagos költségvetési forrásokat nem biztosított, szabálytalannak minősített beszerzést nem talált szabályosnak stb.  

Az ügyészi perbeszédben ugyan megjelent a vádiratban szövegszerűen le nem írt olyan tevékenysége a II. r. vádlottnak, amely hivatali működéséhez kapcsolódott (pl. közbeszerzési eljárás lefolytatásának engedélyezése, vagy eredményes beszerzésnek a közigazgatás hallgatása útján való tudomásul vétele), azonban ehhez még perbeszédében sem kapcsolt semmiféle negatívumot az ügyészség, ezért azt a védelem indítványozza azt figyelmen kívül hagyni. Soha nem merült fel az eljárás során, hogy a II. r. vádlott szabályokat szegett volna meg annak érdekében, hogy az ún. visszaosztott pénzben érdekelt Oláh János XVI. r. vádlottat kedvező helyzetbe hozza.  

A vád megalapozatlanságát alátámasztja az is, hogy az állítólagos ún. 50%-os megállapodásra, illetve II. r. vádlott bevonására azért került sor, hogy a katonai szervezetet megerősítsék, a HM PNRI feladatrendszerét bővítsék(vádirat 11. oldal második bekezdés).

A katonai szervezet „megerősítését” éppen maga a vádirat cáfolja:

  1. Ténykérdés, hogy a vádiratban szereplő szerződéses jogviszonyok egyike sem II. rendű vádlott államtitkári időszaka (vádbeli időszak) alatt jött létre;
  2. A szerződéses jogviszonyok közül vannak olyanok, amely esetében II. rendű vádlott államtitkári időszaka (vádbeli időszak) alatt a szerződéses állományok, szerződéses összegek csökkentek. Pl. a vádirat 21. oldalának harmadik bekezdése azt tartalmazza, hogy 2005-ben és 2006-ban a delegációs szállításokhoz köthető teljesítések után az …… Kft. kisebb összeget adott át, mint korábban;
  3. A szerződéses jogviszonyok között szereplő I/3. vádpont alapját képező HM PNRI, HM NRH – ……. Kft. közötti jogviszony 2005-ben 7 hónapon keresztül nem létezik, míg 2006-ban nem történik ún. visszaosztás;
  4. A szerződéses jogviszonyok alapján ún. visszaosztására kerülő pénzekben történő megállapodásban egyik esetben sem II. rendű államtitkári időszaka alatt (vádbeli időszak) állapodtak meg. A vádirat szerint Oláh János, XVI. r. vádlott 2001 vége és 2004 tavasza közötti időpontokban állapodott meg a szerződéses beszállítókkal az ún. visszaosztott pénzekről. II. r. vádlott pedig 2004. decemberében került kinevezésre a HM közigazgatási államtitkárává.

A vádirati tényállás valótlanságát, pontatlanságát tovább erősíti az összegszerűség tekintetében megfigyelhető ellentmondások. Bár maga az összegszerűség pontatlansága nincs közvetlen kihatással a vád által megjelölt bűncselekmény minősítésére, de arra igen is rávilágít, hogy a II. r. vádlott terhére megállapított összegszerűségek - melyeket a vádló 2018. január 12. napjától nem körülbelüli, hanem pontos összegként jelöl meg – már nem felelnek meg a vád bizonyítékaként megjelölt Oláh János, XVI. r. vádlott által állított összegekkel.

A vádirat 10. oldalának második bekezdése rögzíti, hogy már 2001-ben megkérdőjeleződött a HM PNRI léte, tehát 2004. év végén és 2005. év elején, azaz II. r. vádlott államtitkári kinevezését követően már teljesen életszerűtlen a HM PNRI megerősítéséről beszélni. A II. r. vádlott a honvédelmi minisztertől kinevezését követően azzal a feladattal lett megbízva, hogy csökkentse a HM és háttérintézményei létszámát és költségvetési támogatását, ami a HM PNRI-re is vonatkozott. 2005. április 01. napjával a HM PNRI megszűnt és létrejött a kisebb költségvetéssel és létszámmal rendelkező HM NRH.

A vádirat megalapozatlanságát támasztja alá, hogy az ügyészség vádirata olyan valótlan tényeket tartalmaz, amelyet semmilyen bizonyítékkal – még Oláh János XVI. r. vádlott vallomásával sem - támasztott alá. A vádirat 11. oldalának második bekezdése ugyanis tényként rögzíti, hogy „Ezt követően a III. r. vádlott I. r. vádlott és Oláh János dandártábornok közösen előterjesztett kéréséről tájékoztatta  II. r. vádlottat és abban egyeztek meg, hogy az I. r. vádlottól és Oláh János dandártábornoktól a különböző gazdasági társaságoktól az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékéből „visszaosztott” pénzek 50 %-át kérik.” Mikor, kik, hol és miben egyeztek meg? Hol van egyáltalán erre bármilyen bizonyíték? A vádhatóság képzelődése – álláspontom szerint - nem képezheti a vádirat történeti tényállását.

A vádirat 11. oldalának első bekezdése rögzíti, hogy Oláh János, XVI. r. vádlott 2004. év elején ítélte meg úgy, ahhoz, hogy biztonságosabban működjön az ún. visszaosztási rendszer más személyeket is be kell vonni, nevezetesen a HM EI Rt.-t. Ekkor még II. rendű vádlott nem volt államtitkár. Később a vádirat (sem Oláh János XVI. r. vádlott) nem tesz arról említést, hogy Oláh János XVI. r. vádlott még ez után is úgy ítélte meg, hogy erősíteni kellene a hamarosan mindenki által tudottan átalakuló szervezetet.

A vádirat 12. oldalának negyedik bekezdése azt tartalmazza, hogy II. rendű vádlott 2005. év elejétől 2006. év júniusáig III. rendű vádlott közvetítésével kapott pénzösszeget. Teljesen életszerűtlen az, hogy III. rendű vádlott miután – a bíróság előtt már ismert okból - megszűnt kommunikációs tanácsadói megbízási szerződése, bármiben is közreműködött volna. Érdekes módon a vádirat elfelejti megemlíteni, hogy meddig volt III. rendű vádlott II. rendű vádlott tanácsadója. III. r. vádlott csak a 2005. évben és abból is 4 hónapig (2005. március 01. napja és 2005. június 31. napja között) volt II. r. vádlott tanácsadója.

Az is teljesen életszerűtlen hogy pár héttel az államtitkári kinevezése után, illetve - figyelembe véve a vádirat szavait - már kinevezésekor, akár Oláh János, XVI. r. vádlott, akár bárki más felvegye a kapcsolatot II. rendű vádlottal, anélkül, hogy előzetesen feltérképezték volna, hogy milyen veszélyt jelenthet a II. rendű vádlott a már kialakult ún. visszaosztási rendszerre.

II. rendű vádlott új személynek számított a Honvédelmi Minisztériumban, hisz előtte ebben a szervezetben sosem töltött be beosztást, így sem Őt, sem Ő nem ismerhette, maximum névről Oláh Jánost, illetve azon vádlott társakat, akikkel állítólag a vádirat alapján – III. r. vádlott közreműködésével - megállapodott az ún. visszaosztási pénzekből való részesedésben. Hisz az államtitkári kinevezéskor illetve pár héttel a kinevezés után még azt sem tudhatta senki a vádlott társak közül, hogy II. rendű vádlott esetleg fedett beosztást lát-e el. Egy, a vádirat szerint 2001-től működő rendszerbe idegen személyek beavatása teljesen életszerűtlen.

Folytatása következik.

7 komment

282. Nem meglepő módon a védőm felmentést kért

2018.05.13. 14:15 Viszkisdoboz

2018. május 09. napján a Tábornok-per megismételt eljárásában védőm perbeszéde elhangzott a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.

A védőnek nem kellett foglalkoznia a bűnszervezeti elemmel, mert attól az ügyészség elállt. A polgári jogi igénnyel sem, mert azt meg a Honvédelmi Minisztérium nem tartotta fenn. És az ügyészi végindítványból 7 év után (!) végre kiderült, hogy mi a vád tárgya: pszichikai bűnsegély.

Dr. Kovátsits László ügyvéd, írásban is benyújtotta a 41 oldalas védőbeszédét a bíróságnak, amelyből a védőm hozzájárulásával az elkövetkező poszt-sorozatban tájékoztatom a közvéleményt.

dr_kovatsits_laszlo_ugyved.jpg

                                        Dr. Kovátsits László védőügyvéd

A védőbeszéd tartalmi elemei a következők voltak:

I. Indítványok;

II. A vád törvényessége

III. A vád megalapozatlansága;

IV. A vád bizonyítékai;

V. A mérlegelés körében hozandó bírósági döntés indokai;

VI. A II. r. vádlott ügyészi végindítvány szerinti cselekvőségének értékelése, a pszichikai bűnsegély;

VII. A bűnszövetség hiánya;  

VIII. A védelem bizonyítékai;

IX. Az I/9. (viszkis/piros italdobozos) vádpont értékelése;

X. Az új Btk. alkalmazása.

Tisztelt Debreceni Törvényszék katonai tanácsa!

Alulírott, dr. Kovátsits László ügyvéd, dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlott kirendelt védőjeként védőbeszédemet az alábbiak szerint adom elő:

I.

Indítványok

1.Indítványozom, hogy dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlottat a katonai tanács a Be. 331. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel az ellene emelt és a Központi Nyomozó Főügyészség 2.B.IV.165/2010. számú, Budapesten, 2018. március 14. napján kelt végindítványában meghatározott 6 rendbeli, a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő, részben folytatólagosan, bűnsegédként, önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette alól (I/1., I/2., I/4., I/5., I/6-I/7., I/8. vádpontok).

2. Figyelemmel arra, hogy a Be. 2. (2) bekezdése alapján a vádhatóság az I/9. vádpont (piros italos doboz, illetve viszkis dobozos tényállás) vonatkozásában nem minősítette védencem (valamint más vádlottak) cselekvőségét sem, vagyis nem kérte e vádpontban a bűnössége megállapítását, ezért minősítés hiánya miatt kérem a Be. 2. § (3) bekezdése alapján – mely szerint a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz – a büntetőeljárást a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eljárást szüntesse meg (1. Bkv. I/3. pont). Az irányadó bírósági gyakorlat szerint nem tekinthető a vád tárgyához tartozónak a történeti tényállásban leírt olyan magatartás, amelyet a vádló nem minősít bűncselekménynek, vagyis a bíróság a vád szerinti történeti tényállásban leírt, de a vádló által nem minősített cselekményt nem bírálhatja el. Orientáló módon az is megállapítható, hogy az ügyészi végindítványban vagyonelkobzás címén a II. r. vádlottal szemben alkalmazni kért 15.240.000-Ft. összegű vagyonelkobzás fogalmilag kizárja az I/9. vádpontban leírt cselekvőség bírósági elbírálását.

3. Amennyiben a bíróság mégis azt állapítja meg, hogy a Be. 2. § (2) bekezdése alapján a törvényes vád fennáll az I/9. vádpont tekintetében, akkor azt kérem, hogy dr. Fapál László nyá. ezredes II. r. vádlottat a katonai tanács a Be. 331. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel az ellene emelt vád alól.

4. Kérem a tisztelt katonai tanácsot, hogy a II. r. vádlott tulajdonában lévő ingatlanra elrendelt zár alá vételt megszüntetni szíveskedjék.

II.

A vád törvényessége

Az ügyészség védencemet a Budapesten, 2011. március 10. napján kelt alapvádiratban a régi Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta (I. vádpont), amelyet az ügyészség akkori álláspontja szerint bűnszervezetben követett el. Az I. vádponthoz tartozó egyes alvádpontok értékelése során azt lehetett megállapítani, hogy az I/3. alvádpont védencem cselekvőségét egyáltalán nem tartalmazta.

Az is megállapítható az alapvádiratból, hogy a II. és III. r. vádlottak kivételével az ügyészség minősítése – akkor - megfelelt a törvény és a bírói gyakorlat előírásainak.

Az alapvádirat általános minősítése alapján a védelem csak azt tudta megállapítani, hogy a vádló védencem cselekvőségét tettesként határozta meg, holott a vádbeli időszakban védencem hivatalos személy volt, így az alapvádirat szerinti bűncselekményt elkövetni nem is tudta.

A védelem folyamatosan jelezte az alapügyben eljárt, valamint a megismételt eljárásban eljáró bíróságnak is, hogy az ügyészség a törvényes vád mind a tényállás, mind a minősítés tekintetében pontatlan, és az 1. Bkv szerinti alakszerűségek hiánya a védekezéshez való jogot is akadályozza, korlátozza. Az ügyészség a védelem felvetésére 7 év alatt egyszer sem reagált érdemben, csupán azt nyilatkozták, hogy a bizonyítási eljárás lezárását követően, majd ha szükséges, módosítják a vádat.

A vád módosítása a Be. 310. §-a alapján 2018. január 12. napján történt meg, azonban a vád megváltoztatása minősítést nem tartalmazott.

Az 1. Bkv. 2. b) pontja szerint a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

A védencem terhére rótt vádpontok történeti tényállásai, az I/1., I/2., I/4., I/5., I/6-I/7., I/8. vádpontok a konkrét elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb. nem tartalmazzák. Az I/9. vádpont vonatkozásában is megállapítható a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírásának hiánya.

Az 1. Bkv. 2 c) pontja szerint a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Büntető Törvénykönyv – a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), illetőleg e törvénynek a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezésére tekintettel az 1978. évi IV. törvény – szerinti minősítése. A vádirat Be. 217. §–a (3) bekezdésének c) pontja szerinti ezen, valamint a d)–j) pontja szerinti további kellékének hiányossága a bírósági eljárásban pótolható.

A Be. 315. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ügyész a vádbeszédében, ha a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a jogszabályokat is megjelölve, indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a vádlottat mely tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek.

Az ügyészi perbeszédben elhangzó végminősítésre, majd annak vádlottak és védők részére történő – utólagos - kézbesítésére, az I/9. vádpont minősítésének hiánya a bírósági eljárásban már nem pótolható és azt jelzi a bíróság számára, hogy e vádpontban leírt cselekvőség az ügyészség álláspontja szerint már nem képezi a vád tárgyát. Megjegyzem, az I/9. vádpontban a történeti tényállásban érintett személyek egyikének sincs felróva az ügyészség által ott leírt cselekvőség, ezért az 1. Bkv 3. a) pontja szerint a Be. 2. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében nem tekinthető a vád tárgyának a vádban nem szereplő személy cselekvősége, továbbá a vádban le nem írt cselekmény, s ehhez képest a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, a vádat viszont köteles kimeríteni (vádelv).

Az ügyészség az I/9. vádpont vonatkozásában a védelem álláspontja szerint akkor járt volna el helyesen, ha a Be. 315. § (3) bekezdését alkalmazza. Vagyis, ha az ügyész a vádlott bűnösségét nem tartja megállapíthatónak, a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére. Különösen azért, mert az ügyészi perbeszédben elhangzott, hogy a II. r. vádlott szavahihetőségét alátámasztották a bíróság előtt tanúként (Juhász Ferenc, Zámbori Mihály és Liczek Györgyné) kihallgatott személyek vallomásai.

A védelem álláspontja az, hogy az ügyészség vádja – figyelemmel a rendkívül engedékeny bírósági gyakorlatra – törvényesnek tekinthető.  

Függetlenül attól, hogy a vádirati tényállásokból az sem derül ki, vagyis nem vált ismertté, hogy az elkövetés miként történt meg II. r. vádlott részéről. Az egyetemi büntetőjog tankönyv ízű ügyészi perbeszéd két mondatából derült csak ki a védelem számára is, hogy a II. r. vádlottat az ügyészség bűnsegédlettel vádolja, az is azon alapul az ügyészség szerint, aki pénzt fogad el, de nem vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, az pszichikai bűnsegéd.

 „II. Nem lehet az elkövető tettese/társtettese a vesztegetés elfogadása bűntettének az, aki nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem a passzív vesztegető segítője. Amennyiben a terhelt nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem - előzetes megállapodásuknak megfelelően - a passzív vesztegető tevékenységéhez nyújt segítséget és az általa elfogadott jogtalan vagyoni előnyből részesül, a passzív vesztegető bűnsegéde.” (BH2017. 250).

Bátran tekintsünk el attól is a vád értékelése során, hogy a vádirat szerint a XVI. r. vádlott, mint tettestől származó „pénz átvételének” sem N. Dénes III. r. fizikai bűnsegédlettel vádolt vádlott vonatkozásában, sem pedig a III. r. vádlottól, mint „közvetítőtől” állítólagosan a II. r. vádlott részére eljuttatott pénz átadásoknak nincs helye, időpontja, a pénznek címlete stb.

Tekintsünk el attól is, hogy a vád pontatlansága miatt csorbult a II. r. vádlott védekezéshez való joga, hiszen vádiratba foglalt tények, konkrétumok nélkül nem lehet védekezni, függetlenül attól, hogy saját ártatlanságának bizonyítására a II. r. vádlott nem köteles. Ugyanakkor e védekezési lehetőséget, vagyis ártatlanságának bizonyítását a II. r. vádlott nem tudta gyakorolni.   

Még akkor is fogadja el tehát a bíróság törvényesnek a vádat, ha az egyes vádirati tényállások a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit nem tartalmazzák olyan részletességgel, amelyből az alanyi oldal szükséges elemeire egyáltalán bírósági következtetést lehessen levonni.

Ugyanis az, hogy a vádiratnak a megállapításait az ott megjelölt, megjelölt bizonyítékok mennyiben támasztották alá, kizárólag a bizonyítási eljárás lefolytatásával volt megállapítható, mely tehát nem a törvényes vád, de még csak nem is a vád kellékhiányosságának kérdéskörére tartozik (Be. 217. §).

„A Kúria Büntető Kollégiuma által kimunkált és a bírói gyakorlatban követett jogértelmezés szerint a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon, és a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, valamint a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. Amennyiben a fentiek nem teljesülnek, nem indulhat bírósági eljárás, illetve az nem folytatható. Ugyanakkor azonban nem jelenti a vádelv sérelmét az, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretei között marad (BKv 2.).

A vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg a vád kereteit, azonban a vádirati megfogalmazásnál - és értelemszerűen a tényállás tettazonosság szempontjainak megfelelő megállapítása során - nem követelmény a történeti tényállás minden részletre kiterjedő aprólékos rögzítése; törvényes a vád, ha a cselekmény leglényegesebb tényeinek rögzítése oly módon történik meg, hogy abból a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi és alanyi ismérvei egyértelműen felismerhetőek, ennél fogva az anyagi jogi következtetések levonására alkalmasak.

A vád tárgyává tett történeti tények leírásának nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kell felsorolnia, hanem konkrétan azokat a tényeket, amelyek alkalmasak az indítványozott (vagy akár attól eltérő), ám mindenképpen büntető törvénybe ütköző cselekmény bíróság által történő megállapítására. Ez a feltétel teljesül, ha a vádirati tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazza, amelyből az alanyi oldal szükséges elemeire alapos következtetést lehet levonni. A vád törvényessége szempontjából ugyanakkor annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése, melyre a bíróság ügydöntő határozatában ad választ (EBH 2015.B.10.; Büntetőügyben hozott határozat, Kúria Bfv.166/2016/6.)

Folytatása következik.

5 komment

281. Felesleges ember

2018.05.10. 16:26 Viszkisdoboz

2018. május 09. napján a III. rendű vádlott védelmében szót emelő dr. Zamecsnik Péter védőügyvédet hallhattuk a Tábornok-perben, ahol éppen a védőbeszédek sorjáznak.

A III. r. vádlottat, N. Dénes polgári személyt 2010. júniusában vették őrizetbe a katonai ügyészek. Sikeres vállalkozásait, egész életét egy tündérmeseszerű vallomás, na, találják ki, vajon kinek a vallomása tette tönkre? Nem volt nehéz feladvány. Persze, hogy Oláh János volt tábornok szabaduló vallomása, amelyben mindenkit megterhelt, aki vele kapcsolatba került: a kapus tiszthelyettestől a volt EU biztosig terjedt a portfóliója.

Csak az ügyészeknek nem tűnt fel semmi…

A védő felháborodottan kérte számon az ügyészeket. Tönkre tették egy ember életét, mert egyszerűen nem ellenőrizték a reá nézve terhelő vallomás valóságtartalmát, majd 8 év után, de csak a megismételt eljárás legvégén felfüggesztett szabadságvesztést kérnek rá!

Ez egy következmények nélküli ország! – mondta a neves védőügyvéd.

Elvileg persze örülni kellene a felfüggesztett szabadságvesztésre irányuló ügyészi indítványnak, ha a III. r. vádlott bűnös lenne, de szent meggyőződése a védelemnek, hogy nem az.

Bezzeg, amikor a III. r. vádlott nem tett semmilyen vallomást a börtönben és megverték az őrök, hogy „tudja, hol a helye, meg mit kellene tennie”, akkor minden egyben volt. Zárkatárs, azonosított őrök, látlelet a sérülésekről, de a katonai ügyészek nem indítottak büntetőeljárást.

Hogy is van ez? – kérdezte a védő.

Összevetve a két ügy bizonyítékait azt láthatjuk, hogy egy kétes tartalmú gyanúsítotti vallomás alapján 8 év büntetőeljárás jár, a széles bizonyíték rendszerű kényszervallatás bűntette meg büntetlenséget biztosít az elkövetőknek. Ráadásul mindkét ügyben katonai ügyészek jártak, járnak el.

A védő részletesen foglalkozott a vádirati tényállással, ami teljesen azonos az enyémmel, csak annyi a különbség, hogy a III. r. vádlott Oláh János, mint tettes fizikai, én meg a pszichikai bűnsegédje vagyok.

Már ez is egy őrület!

38c55017991bd2c6c94790c0deec144ef7a23e64-1-e1471530747101.jpg

                                                                                  (fotó: Equilor.blog)

A védő szerint teljesen életszerűtlen a vád. Zamecsnik Péter elmondta, hogy sok ilyen ügyben eljárt, de olyan még nem volt, hogy az állítólagos közvetítő más szép szeméért vigye vásárra a bőrét és nem kap semmit az ún. visszaosztott pénzből.

A védő azt is kiemelte, hogy a III. r. vádlott a Honvédelmi Minisztériumban „fekete bárány” volt, mert a katonai elhárítás eltávolíttatta a II. r. vádlottal egy agresszív kisegyházhoz (szcientológiai egyházhoz) való tartozása miatt 2005 júniusában. Vagyis mindössze 4 hónapig állomásozott a HM-ben kommunikációs tanácsadóként.

A vádirat e tényről nem vett tudomást, a vádirat szerint a III. r. vádlott 2006 júniusáig a II. r. vádlott kommunikációs tanácsadója. A vádirat szerint a HM-ből kitiltott III. r. vádlott továbbra is hordta (közvetítette) még egy évig Oláh János ún. visszaosztott pénzét a II. r. vádlotthoz.

Igencsak életszerű ez is, ügyész urak! – mondta a védő. Ezt is jól összehozták!

A védelem feltette a kérdéseit az ügyészeknek.

Ha a magas rangú katona vádlottak akár naponta találkozhattak a Honvédelmi Minisztériumban a II. r. vádlottal, akkor mi szükség volt N. Dénes polgári személy „közvetítésére”?

Miért nem ellenőrizték Oláh János vallomását?

Miért nem ellenőrizték, hogy belefért-e egy borítékba, az Önök szóhasználatát idézve, mintegy 12 millió forint?

Miért nem ellenőrizték, hogy a piros italos dobozba belefért-e egyáltalán mintegy 4 millió forint? Milyen piros dobozról beszélnek egyáltalán? Hogy lett a viszkis dobozból piros doboz és miért?

Miért nem ellenőrizték a Honvédelmi Minisztérium beléptető rendszerének adatait?

Miért nem határozták meg pontosan az általuk vélelmezett elkövetői kör alá-és fölérendeltségi viszonyait, mégpedig a vádirati tényállások különböző idősíkjaiban?

Miért nem határozta meg a vádirat, mégpedig tényállásonként, hogy a III. r. vádlott mikor, kitől, hol, mennyi és milyen címletű pénzt vett át?

Miért nem határozta meg a vádirat, mégpedig tényállásonként mikor, hol, mennyi és milyen címletű pénzt adott át a III. r. vádlott a II. r. vádlottnak?

Csupán ez utóbbiak hiányoznak a vádiratból, ügyész urak, pont az, ami alapján tényállást lehetne megállapítani, sőt talán védekezni is lehetne ellene!

A bíróságnak csak a III. r. vádlott felmentését tudom indítványozni! – fejezte be beszédét dr. Zamecsnik Péter.

A következő posztokban védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd érdekemben előadott 41 oldalas védőbeszédéből teszek közzé részleteket, amit a védő írásban is benyújtott az eljáró katonai tanácsnak.

Szólj hozzá!