Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Hirdetés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

207. Sose bízz egy ügyészben

2015.02.24. 14:22 Viszkisdoboz

„Az ügyészség, mivel XVI. r. vádlott vallomását hitelesnek fogadta el, az ő vallomása alapján állapította meg ezen történeti tényállást.” (Kaposvári Törvényszék, ügyészi vádbeszéd)

Nem tetszik a szomszédja, a főnöke, ne adj Isten a felesége? Menjen be a Központi Nyomozó Főügyészségre, jelentse fel, és örökre megszabadulhat tőle! Ezen az ügyészségen hisznek magának! Vallomását alátámasztó bizonyítékok beszerzésével ez az ügyészség nem fárasztja magát. Az Ön vallomása lesz a bizonyíték. Hogy mi támasztja alá a vallomását? Hát a vallomás maga. És már kész is a vád.

A Tábornok-per 2.0 tegnapi tárgyalásán a bíróság meghallgatta az utolsó vádlottat, O. Jánost.

O. János beismerő vallomása, melyet az ügyészeknek tett, az egy szem „bizonyítéka”, mit mondok, a bizonyítékok királynője, a Tábornok-perbe ágyazott viszkis dobozos ügynek, mint politikai marketing terméknek!

A XVI. r. vádlott, a Debreceni Törvényszéken ugyan megjelent, de a katonai tanács előtt nem tett vallomást, kérdésekre sem válaszolt és még arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy bűnösnek érzi-e magát!

Tehát egy börtönben tett gyanúsítotti vallomás alapján egy volt államtitkárt le lehetett tartóztatni, börtönbe lehetett csukni és még vádat is lehetett emelni ellene! Nem nyomoznak az ügyészek, nem vizsgálódnak, hanem hisznek. Példátlan!

Öt éve állok büntetőeljárás alatt a Központi Nyomozó Főügyészség hitbéli felfogása miatt.

Ezt velem a Fidesz által vezényelt pártügyészség teszi. Jegyezzük meg a nevét, bár remélem, nemsokára csak az ügyészség működését leíró könyvekben lehet majd megtalálni: Központi Nyomozó Főügyészség. Normális jogállami viszonyok esetén ilyen nem fordulhatott volna elő. De ma nincsenek normális viszonyok az állami élet egyetlen területén sem. Miért lenne kivétel az ügyészség, aki kormányzati irányítás alatt egyrészről a politikai ellenfelek ostora, másrészről a kormányzati korrupció leplezője, a feljelentők következetes üldözője?

Még nem derült ki, hogy O. János személyesen a viszkis dobozos legenda kiötlője, vagy az más szellemi terméke. Az azonban tény, hogy ezt a vallomását a Kaposvári Törvényszék a Tábornok-per 1.0-ban kizárta a bizonyítékok közül, mert a katonai ügyészek részéről súlyos eljárási szabálytalanságokkal került beszerzésre. Ezt osztotta részben a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa is, amely megállapította, hogy a vallomás egy részét valóban nem lehet felhasználni a katonai ügyészek jogellenes büntetlenségi ígérete miatt.

Visszatérve O. Jánosra, a XVI. r. vádlott személyi körülményeire nyilatkozva elmondta, hogy jelenleg a Honvéd Kórház pszichiátriai osztályán speciális terápiában részesül. Megjegyzem, hogy a volt tábornokot előzetes letartóztatása alatt a börtönben, a vallomástétele időszakában saját elmondása alapján már gyógyszerezték, és a viszkis dobozos vallomása megtételét követő ügyészi szabadítását követően – immár öt éve – pedig folyamatos pszichiátriai kezelést kap.

Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd kérte a bíróságtól O. János feljelentésétől kezdődően a vallomásainak a bizonyítékok köréből történő kirekesztését, mert azok beszerzése nem felelt meg az eljárási szabályoknak. Példaként hozta fel, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák az önvádra kötelezés tilalmára vonatkozó passzusokat, és a volt tábornok elmeműködésének kóros állapota miatt csak korlátozottan volt beszámítható. A védő szerint az ügyészek a volt tábornok vallomását „kicsalták, kicsikarták”, és védence „teljesen téves tudattartalomban” tett vallomást.

Nóvumként a védő azt állította, hogy Hegedűs Antal ügyész tábornok, a Budapesti Katonai Ügyészség volt vezetője, 2010. február 17. napján, törvénytelen módon O. János feljelentő tanúnak teljes büntetlenséget ígért, amit azóta sem vont vissza az ügyészség.

Hegedűs Antal dandártábornok.JPG

                   Dr. Hegedűs Antal ügyész dandártábornok (fotó: Deák Zoltán)

Ez is egy szép történet! 2010. február 17-én O. János egykori honvédtábornok máig ismeretlen körülmények között úgy „döntött”, hogy nem tetszik neki egy másik honvéd ezredes, ezért feljelentést tett ellene, hogy a Honvédelmi Minisztériumban mit hallott róla „pletyka szinten”, hitelt érdemlően. A feljelentő részére bármit is mond, Hegedűs Antal ügyész tábornok azonnal büntetlenséget ígért. Egy tábornok ígért egy másik tábornoknak. Egy hét sem telt el és O. János már gyanúsított volt.

A védő kérte az ügyész tábornok tanúként kihallgatását.

Ezt követően a katonai tanács úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, nemcsak a ki nem zárt részeket, hanem O. János teljes nyomozati vallomását felolvassa, és majd a bírói mérlegelési körében dönt arról, hogy a vallomás mely része használható fel és melyik része nem.

És akkor még egyszer elmondom, hogy mindenki megértse: semmiféle 50 %-os megállapodást nem kötöttem sem szóban, sem ráutaló magatartással. O. Jánostól és mástól sem vettem át ún. visszaosztott pénzt vagy korrupcióból, illetve befolyással üzérkedésből származó pénzt. Ebből kifolyólag sem a honvédelmi miniszternek, sem a kabinetfőnökének nem is adhattam át semmiféle pénzt.

A bíróság tanúk kihallgatásával folytatja a bizonyítási eljárást 2015. március 10. napján.

8 komment

206. Az orbánista ügyésznő most még megúszhatta

2015.02.12. 18:49 Viszkisdoboz

Ezek az ügyészek tényleg összejátszanak egymással! Eddig abban reménykedtem, hogy az illiberális állam elpusztítása után elég lesz csak a Központi Nyomozó Főügyészség teljes állományát szélnek ereszteni, de belátom tévedtem. A Budapesti Nyomozó Ügyészség és a Fővárosi Főügyészség határozatai arra engednek következtetni, hogy az orbánista ügyészek már mindenütt ott vannak.

Így a fertőzött góc kimetszése helyett most már azt mondom, hogy komplett ügyészségi nyomozóhivatalokat, fellebbviteli és legfőbb ügyészségeket kell amputálni. Majd egy vadonatúj vádhatóságot kell felállítani.

Mert az illiberális állam egy anómiás társadalmat (Merton) hozott létre, amelyben a normák és a társadalmi valóság között egy óriási szakadék keletkezett. A normák szerint az ügyészség a politikától független, a törvényesség őre és üldözi a bűnt. A valóságban az ügyész politikai utasításokat fogad el, politikai szerepet vállal látvány és koncepciós perekben, és a feljelentőt üldözi a feljelentett helyett. Csodálkozunk, hogy az államilag szervezett korrupciót az ügyész mosolyogva nézi, és a bűnöző fideszeseknek pedig még azt is lehetővé teszik, hogy beleröhögjenek a pofánkba? Bicskanyitogató!

atlatszo.jpg

                                                               (fotó: atlatszo.hu)

Az új rend első intézkedése között kell, hogy legyen annak törvényben rögzítése, hogy az orbáni illiberális állam teljes regnálása alatt az elévülés nyugszik. Ennek indoka, hogy nincs független ügyészség, és vád hiányában pedig nincs olyan bíróság sem, amely a hatalmat gyakorló személyek köztörvényes büntetőjogi felelősségét vizsgálhatná.

Azonnal létre kell hozni a korrupció elleni ügyészséget, tevékenységét külön bírósági kontroll alá kell helyezni. A nyomozási bíróságoknak valódi függetlenséget kell biztosítani. A nyomozási bíró engedélye nélkül az ügyész nem nyomozhat, és nem emelhet vádat sem. A nyomozási bíró ellen csak a törvényszékek, ítélőtáblák bírósági tanácsai határozata alapján, és csak a korrupció elleni ügyészség nyomozhat. Ügyészek ellen a nyomozási bíró nyomoz és emel vádat. A katonai ügyészséget ismételten külön ügyészségként kell működtetni, minden katonai ügyész köteles lesz minimum egy évet az adott fegyveres szervnél eltölteni szolgálatban.

Most pedig nézzük a történetet, amely miatt a fenti, bevallom, indulatoktól sem mentes kijelentésekre ragadtattam el magam.

A legfőbb ügyészhez címzett harmadik feljelentés-kiegészítésem arról szólt, hogy a pártügyészség állományába tartozó Berki Tímea ügyésznő hivatali visszaélést követett el akkor, amikor a már a Tábornok-per bírósága előtt álló vádlottakat tanúként idézte be egy másik büntetőügyben, és arról kérdezgette őket, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és Fapál László államtitkár kapott-e korrupciós pénzt.

Már a kezdet is kalandos volt, ügyészségi tili-toli kezdődött. A feljelentésemet a Legfőbb Ügyészség megküldte a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek intézkedésre. A Budapesti Nyomozó Ügyészség átküldte a Központi Nyomozó Főügyészségre („Egyétek meg, amit főztetek” felkiáltással), onnan ismét a Legfőbb Ügyészségre került, hogy újra a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél landoljon („Nem húzhatod ki magad, öreg!”).

A Budapesti Nyomozó Ügyészég kizárólag az iratok tanulmányozása után belelátott az ügyésznő fejébe, és arra a következtetésre jutott, hogy a jóságos Berki Tímea ügyésznő nem akart nekünk rosszat, így hiányzott a bűncselekmény elkövetésének célzata, ezért elutasította a feljelentésemet azzal, hogy nem vagyok sértett az ügyben, így panaszjogom sincs.

2014. december 10. napján panaszt jelentettem be a Legfőbb Ügyészségen. Panaszomban kifejtettem, hogy a hivatali visszaélés nem eredmény bűncselekmény, ezért azon az alapon, hogy a vádlott tanúk nem tettek terhelő tanúvallomást rám és a miniszterre, még kimeríti a hivatali visszaélés törvényi tényállását. Új tényként hivatkoztam arra is, hogy a honvédelmi miniszter a nyomozás alatt parlamenti képviselő volt, így az ügyészség úgy folyatott ellene nyomozást 10 hónapon keresztül, hogy mentelmi jogát semmibe vették. Úgy gondolták megtehetik, mert Juhász Ferenc szocialista képviselő, vele bármit meg lehet tenni.

2014. december 15-én arról értesített a Legfőbb Ügyészség, hogy panaszomat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Főügyészségnek megküldték. Aztán egy bő hónap elteltével megkaptam a végső, egy mondatos határozatot: „dr. Fapál László feljelentő által bejelentett panaszt, mint nem jogosulttól származót elutasítom”. Pecsét, aláírás.

Hát, röviden ennyi. Arra sem méltattak, hogy a panaszomban kifejtettekre érdemben válaszoljanak. Minek? Bármit megtehetnek. Még örülhetek, hogy nem indítottak ellenem büntetőeljárást rágalmazásért, mint az mára már szokásukká vált, hogy megfélemlítsenek mindenkit, és elvegyék az emberek kedvét a valódi fideszes bűnözők feljelentésétől.

Hivatalból persze semmit sem kell észlelniük. Ezek az ügyészek csak azt észlelik, amire parancsot kapnak. Az az ügyészségi szóvivő, aki a Magyar Hírlap cikke alapján nyomozást rendelt el szocialista politikus ellen, most is ott van a Legfőbb Ügyészségen, az elnöki kabinetben, csak vagy elfelejtett olvasni vagy már nem is olvas. Az Átlátszón megjelenő cikkeket biztosan nem olvassa, mert akkor az összes ügyész kevés lenne a Fidesz, mint maffiapárt nyilvánvaló lopásainak kivizsgálására.

13 komment · 1 trackback

205. Jó fiú és rossz fiú

2015.02.06. 10:34 Viszkisdoboz

Dr. Nagy László hadbíró ezredes vezetésével a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. február 02. napján vádlottak meghallgatásával folytatta munkáját.

Ha őszinte akarok lenni, akkor erről a tárgyalásról nem is kellene beszámolnom, mert semennyiben nem érint engem. Olyan mellékszálak ezek, ahol az ügyészek valami téves képzet alapján azt gondolták, hogy O. János tábornok vallomását majd úgy „bizonyítják” nyomozás helyett, hogy kiszúrnak olyanokat, akik kellő beszaratás után hajlandóak beismerni bármit. Márpedig a már kiismert ügyészi logika szerint, ha alátámasztják egy-két esetben O. tábornok vallomását, akkor majd a bíróság az egészet, így a viszkis dobozos legendát is igaznak fogja elfogadni. Persze az azért elgondolkodtató, hogy az ő képességeik ilyen szerények, vagy a bíróságot tekintik ennyire korlátoltnak.

T. László alezredes bírósági vallomásában elmondta, hogy a vádiratban terhére rótt cselekményt nem követte el, és az ott megfogalmazottakat határozottan visszautasította. Az alezredes elmondta, hogy több alkalommal kapott pénzjutalmat elöljárójától, O. János tábornoktól, jó munkája elismeréseként.

Megjegyezte, hogy még O. János tábornok sem állította vallomásában, hogy neki a „visszaosztásról” tudnia kellett volna. Szembesítésükön is csak azt mondta az alezredesnek, hogy „sejthetted”. Az alezredes pedig nem sejtette és nem is gondolt arra, hogy a jó munkája elismeréseként kapott pénzjutalom „visszaosztott pénzből” származik. Különösen azért, mert ezeket a jutalmakat jelentette parancsnokának is, aki azokat rendben lévőnek találta. T. László azt is elmondta, hogy a HM protokoll szervénél gyakran előfordult, hogy a velük együttműködő külső szervektől (pl. önkormányzatok) kaptak pénzes borítékokat, vagyis jutalmakat. Azokat is az elöljárók osztották szét a végzett munka alapján az állomány között.

Az alezredes vallomásában beszámolt a katonai ügyészek már ismert módszereiről is. 2010 decemberében egy kora reggeli órán kereste fel lakásán két ügyész, akik közölték, hogy előállítják az ügyészségre, és elvették a telefonját. T. László azt gondolta, hogy ez az egész egy rossz álom, de nem az volt. Mihalik százados az ügyészségen meggyanúsította, amire válaszul védő kirendelését kérte. A katonai ügyész megtagadta, mert szerinte „ez most nem az a helyzet”, ahol ügyvédre lenne szüksége az éppen elhurcoltnak. Az alezredes ennek ellenére nem volt hajlandó beismerni azt, amit nem követett el, sőt merészelte tagadni a vádakat. De ebbe az ügyész százados nem törődött bele.

images.jpg

A megkomponált színjáték folytatódott. Mihalik ügyész (rossz fiú) megeresztett egy telefont: „rendőrökre lesz szükség”. A kihallgatást felfüggesztették. Ekkor megjelent Waltner ügyész (a jó fiú), aki „nagyon szimpatikus, közvetlen ember benyomását keltette”. Waltner elbeszélgetett az alezredessel. Az akkor még csoportvezető katonai ügyész elmondta, hogy neki O. János tábornokot kell rács mögé juttatnia, az alezredes csak egy súlytalan mellékszereplő. A beismerés - mondta az ügyész – enyhítő körülmény, továbbá, ha a jutalomként kapott pénzt ügyvédi letétbe helyezi az alezredes, akkor még meg is úszhatja az egészet. Ehhez viszont az kell, hogy az alezredes ismerje el a gyanúsításban foglaltakat. Arról már „elfelejtette” felvilágosítani a szerencsétlent, hogy a beismerés csak akkor enyhítő, ha csinált valamit egyáltalán. Az ártatlanság ma még nem büntethető.

A védőügyvédi funkciókat is átvevő katonai ügyész ügyes meggyőzése mégis hatásos volt.

A kellőképpen beszaratott T. László alezredes hagyta, hogy a jegyzőkönyvet a két katonai ügyész alakítsa ki O. tábornok vallomásával szó szerint megegyezően. Eszébe jutott persze az is, hogy olvasta a Magyar Nemzetben, hogy kollégái egy része börtönbe került, így elfogadta, ahogy az ügyész fogalmazott, „saját jól felfogott érdekében” kell a tagadását teljes beismerésre változtatnia. Nem is került előzetes letartóztatásba. Hogy mégsem úszhatja meg, arról meg szintén „elfelejtette” felvilágosítani az ügyész-ügyvéd. Vádat emeltek ellene is, és immáron öt éve ő is koptatja a vádlottak padját.

A HM PNRI tolmács-fordító osztály korábbi vezetőjét, L. Tibort is kihallgatta a bíróság. Érdekessége a vádnak az, hogy H. András tábornok emlékezett úgy egyik kihallgatása során, mintha tőle kapott volna „visszaosztott pénzt”, de még L. Tibor nevére sem emlékezett. Hát, igen. Jobb is elfelejteni, hogy kitől veszünk át pénzeket. A legjobb, ha kölcsönt kérünk, és azt felejtjük el, hogy kitől. Esetleg hivatkozhatunk családi összefogásra is.

L. Tibor elmondta, hogy a vád nem tartalmaz semmi konkrétumot, sem céget, sem helyszínt, sem időpontot és összeget, így nem tudja gyakorolni védekezéshez fűződő jogait. Ez a vádemelési szisztéma is ismerős lehet. Én sem tudom, hogy milyen pénzt és mikor vettem át, mert a vádiratból nem derül ki. L. Tibor vallomásában kifejtette, hogy Kaposvárott minden tolmácsot kihallgatott a bíróság és a tanúk elmondták, hogy neki és másnak sem fizettek vissza pénzeket a HM megrendelései alapján. Mégis itt áll a bíróság előtt. Nem érti. Én sem.

A Tábornok-per következő tárgyalására 2015. február 23-án kerül sor, amire egy személy, O. János tábornok van megidézve.  

Szólj hozzá!

204. A Tábornok-per eredet története

2015.02.03. 22:19 Viszkisdoboz

Többször leírtam már, hogy a Tábornok-per szerintem tipikus koncepciós per. Ez egyre világosabbá válik számomra. Hogy miért? Mert a koncepciós perek a nyilvánosságnak szólnak, céljuk az elrettentés, megfélemlítés, megsemmisítés, a diktatúrák kedvelt eszköze, és mondjuk ki bátran, mai fedőszerve, az illiberális magyar állam is alkalmazza. A kirakatperek alapja egy olyan valós esemény, személy, akár bűncselekmény, amelyre fel lehet fűzni olyan személyeket és történeteket, amelyeket már nem a valóság, hanem az emberi képzelet teremtett.

A koncepciós per lebonyolításához szükség van egy ügyészségre, amely kiszolgálja a kormányzók politikai utasításait. A per gyanúsítottjait, később vádlottjait véletlenszerűen választják ki látszólag, de valójában tudatosan építik fel az események láncolatát. Már a bírósági ítélet előtt ítéletet mondanak felettük, bűnös az, akit annak neveznek.

Szükség lenne persze bíróságra is. Egyelőre azonban az látszik, hogy az ítélkező bíró függetlenségét még nem zabálta fel a Nemzeti Együttműködés Rendszere, bár a bíróságok szervezeti függetlensége már régen elesett. Az ítélkező bíró függetlenségének volt köszönhető, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa egyszer már felmentő ítéletet hozott (leválasztotta a koncepciós elemeket), elkülönítette a térképészeti társaságnál történteket (ez volt a valós alap, amelyre az ügyészek építkeztek). De a másodfok végzése alapján most újra a Tábornok-per része, tehát a valós és a koncepciós elemeket együtt kell tárgyalnia Debrecennek.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy még a vádiratban sincs semmi arról, hogy közöm lett volna a térképészeti társasághoz, az ott történtekhez vagy B. Zsolt századoshoz, akiről soha nem hallottam, sőt csak a tárgyaláson ismertem meg.

B. Zsolt százados a térképészeti társaságnál teljesített szolgálatot. A százados részben elismerte bűnösségét. Nyomozati vallomása szerint pénzt kért vissza a honvédségi beszerzések után a közhasznú társasággal szerződésben álló egyes cégektől. Ezt elégelte meg az éveken át B. Zsolt századost korrumpáló Mészáros Zsolt József cégvezető (DigiGraph Kft.). Szólt a térképészeti előkészítő csoport vezetőjének, Pásztor Zoltánnak. Pásztor szerint viszont „még nem jött el az idő”, ezért Mészáros 2009 őszén mintha mi sem történt volna, tovább korrumpálta B. Zsolt századost.

Beköszöntött a 2010-es esztendő és megkezdődött az országgyűlési képviselőválasztások kampánya. Pásztor ekkor szólt a cégvezetőnek, hogy „itt az idő”, és megszervezett Mészáros számára egy találkozót két katonai ügyésszel, Waltner Roland őrnaggyal és Mihalik Balázs századossal, innentől ők mondták meg, hogy mit tegyen.

Mészáros Zsolt telefonon felhívta B. Zsolt századost, hogy mikor és hol adja át a másfél millió forintot. A bankjegyek sorszámát az ügyészségen rögzítették, a csapdát kifeszítették. Mihalik százados utasítására a rendőrség a pénz átadását követően B. Zsolt századost 2010. január 19-én elfogta és előállította az ügyészségre.

A Tábornok-per itt kezdődik és nagyjából itt is fejeződik be. Ide értve azt a szánalmas magyarázatot is, hogy a katonai elhárítás fedte volna fel a cselekményt. Az igazság az, hogy a katonai elhárítás csak futott az ügyészek után, de annyit azért sikerült kiderítenie a felügyelő miniszter utasítása alapján, hogy a választási kampányban a gyanúsítotti vallomásokat a Budapesti Katonai Ügyészségről adták ki a Magyar Nemzet című napilapnak.

A többi, az már nem más, mint koncepció. Nem csak nálam, hanem más vádlottaknál is kizárólag O. János tábornok börtönben tett gyanúsítotti vallomása az ügyészség egyetlen „bizonyítéka”. Minden „vádlottat” az ügyészek börtönbe vetettek és attól tették függővé szabadlábra kerülésüket, ha az ügyészséggel együttműködnek, de minimum beismerik, hogy bűnösök. Az ügyészek készségesen mutattak vallomásokat vagy éppen excel táblázatba foglalták, hogy mit kell a potenciális vádlottnak elismernie. De ez gyakran kevés volt, ha valóban szabadulni is akart a delikvens, akkor elöljáróira is vallomást kellett tennie. Az ügyészek név szerint kérdeztek rám, mint államtitkárra és a honvédelmi miniszterre is, nehogy a magánzárkákban őrlődők gondolatai elkalandozzanak. Aki nem működött együtt, az egy évig is ülhetett a fegyházban. Volt olyan is, akit megvertek a börtönben, mert nem tudta a dolgát. Soroljam még? Szerintem nem szükséges. A kaposvári felmentő ítélet lényegi indokolása is ez volt.

Az igazi botrány az, hogy a vádirat szó szerint megegyezik egy gyanúsított vallomásával! Ami pedig logikailag hiányzott a tábornok vallomásából, azt az ügyészek nagyvonalúan maguk találták ki és illesztették be a vádiratba. És csak azért nem lett a személyiségzavarral küszködő botrányhős tábornokból a büntetőeljárásban tanú, mert a bíróság nem fogadta el az ügyészség és a tábornok közötti vádalkut! Ha elfogadja, akkor ma újra le lehetne forgatni élőben „A tanú” című filmet. Minden adott lenne hozzá és azt hallanánk a tábornoktól a közmédia egyenes adásában: „Fapál államtitkárt 2003-ban ismertem meg egy honvédségi rendezvényen. Akkor még nem tudtam, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek viszkis dobozban hordja a pénzt…”

a_tanu.jpg                                                                   (fotó: wikipedia.org)

Komolyra fordítva a szót! Egy ÁVH-s tiszt a következőképp foglalta össze a koncepciós eljárások lényegét: "A koncepció alatt értettük, hogy az őrizetes által önként elismert valamilyen gyanús, de a valóságnak megfelelő tényadathoz olyan adatokat fűztünk, amelyek esetleg megfelelnek a valóságnak, de annak bizonyítására semmiféle eszköz nem állott rendelkezésünkre. Így aztán az őrizetessel azt elismertettük, és mint bizonyítékot mutattuk be az eljárás során, mintha megtörtént volna." (Tomka Ferenc: Halálra szántak, mégis élünk!, Budapest 2005, 51. oldal)

Az ügyész azt kéri a bíróságtól, hogy a térképészeti társaságnál történt tetten érés alapján fogadja el bizonyítékok nélkül a vádirat többi valótlan állítását, magát az ügyészi koncepciót valósnak.

2 komment

203. Fejvadászat

2015.01.20. 13:15 Viszkisdoboz

2015. január 19. napján három honvéd ezredest hallgatott ki a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a Tábornok-per megismételt eljárásában.

Egyre jobban tisztul a kép. Egyre több vádlott számol be a katonai ügyészek törvénytelen módszereiről. Egyre többet tudunk meg azokból a részletekből, ami a Tábornok-per kaposvári tárgyalásain nem hangzottak el, de amely ennek ellenére is felmentésekkel zárult.

„Ezt a szar embert véded?”- kiáltott fel Waltner Roland őrnagy katonai ügyész V. Sándor ezredes egyik kihallgatásán egy honvéd tábornokra utalva. Ez a mondat önmagában alkalmas lenne a szolgálati tekintély megsértésére, ami ugye katonai bűncselekmény, de mint láttuk, a Tábornok-per nyomozása során a katonai ügyészek törvényen kívül helyezték magukat.

V. Sándor ezredes, VII. r. vádlott a bírósági kihallgatásakor elmondta, hogy azért tett valótlan tartalmú vallomást a nyomozás során, mert hamar felmérte, hogy az előzetes letartóztatásból egyetlen módon lehet szabadulni, mégpedig hamis vallomással. A már megszokott módszert alkalmazták a katonai ügyészek, odaadták neki mások vallomásait és azt kérték tőle, hogy azokat erősítse meg. De ez persze így is kevés lesz, a börtönből való szabaduláshoz az is kell, mondták az ügyészek, hogy feletteseire, mégpedig tábornokokra tegyen terhelő vallomást.

Persze nem teljesen jogtalan, amit tettek. A gyanúsított elé lehet tárni ugyan vallomásokat, de először magának a gyanúsítottnak kell vallomást tennie, s utóbb lehet mutogatni neki egyéb bizonyítékokat, persze azok jegyzőkönyvi feltüntetése mellett.

Az ügyészség a 2010-es választási kampányban fejvadászatot hajtott végre – mondta az ezredes. Három célszemélyt határoztak meg számára: L. tábornokot, O. tábornokot és „Mr. tíz százalékot”. Az ügyészek a „miszter tíz százalék” alatt nem a közismert fideszes politikust értették, hanem egy kétcsillagos tábornokot, aki nem áll eljárás alatt.

job-center_hu.jpg

                                                                                (fotó: job-center.hu)

A VII. r. vádlottat nem érte váratlanul a katonai ügyész kérése, mert a katonai elhárítás egyik tisztje még az ügyészségre történő bevitele előtt felvilágosította, hogy az ügyészek nem kishalakra, hanem tábornokokra utaznak, ehhez tartsa magát.

V. Sándor ezredes ekkor egy hajmeresztő huszárvágással maga szüntette meg előzetes letartóztatását. Tudta, hiszen az ügyészek megmondták előre, hogy magán kívül másokat is bele kell kevernie. De „Miszter tíz százalék” helyett a HM EI Zrt. vezérigazgatójára tett hamis terhelő vallomást. A felesége és fia érdekében képes volt bármire, hogy kiszabaduljon az ügyészek fogságából. És ekkor a kihallgatás befejeztével már nem a börtönbe vitték vissza, hanem azonnal haza is mehetett.

„Beismerte” azt is, hogy a katonai ügyészek az utolsó pillanatig, még a Tábornok-per kaposvári utolsó tárgyalásán is fenyegették, ha vissza meri vonni a vallomását, akkor 7-8 évet kap, ha fenntartja hazugságait, akkor 2-3 évvel megúszhatja.

L. Szilárd András ezredes jelenleg is pszichiátriai okok miatt kórházban fekvő beteg ember. Az ő ügyét különítette el dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes úr, mert nem tudott élni a védekezés jogával. Tegnap mégis megjelent Debrecenben, orvosai engedélyével.

Az ezredes a nyomozati vallomását nem tartotta fenn, a bíróság előtti nem létező vallomását viszont igen, mert bíróságon eddig még nem tett vallomást.

Az ügyészek a nyomozás során neki is büntetlenséget ígértek. Törvénytelenül. Ezért dr. Molnár Lajos meghatalmazott védője indítványozta a bíróságnál a vádlott nyomozati vallomása egy részének kizárását. A védő álláspontja szerint azok a nyomozati vallomások, amelyeket a vádlott büntetlenségével kapcsolatos téves feltevésben tett, bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Megjegyzem, O. János tábornok vallomásának egy részét éppen ugyanilyen törvénytelen büntetlenségi ígéret miatt zárta ki a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa, amelyet a II. fokú bíróság helyben hagyott, és végzésében kötelezővé tette jelen bíróság számára is ennek figyelembe vételét.

T. István ezredes következett, aki saját állítása szerint nem tett terhelő vallomást senkire, csak sokat beszélt. Nyomozati vallomását ő sem tartotta fenn, a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa előtt tett vallomását viszont igen.

Az ezredes megfigyelte, hogy tagadással senki nem került szabadlábra, ezért a nyomozás során túlzott igyekezettel próbálta sejtéseit megosztani a nyomozó hatósággal. Mivel nem volt tudomása korrupciós cselekményekről, ezért folyosói pletykákkal színezett történetekkel traktálta az ügyészeket 30 hosszú oldalon keresztül. Aztán az ügyészek ezekből két vádpontot is eszkábáltak éppen ellene, saját vallomása alapján.

A rétes tésztát tovább nyújtjuk 2015. február másodikán.

3 komment

202. A hála kötelez

2015.01.08. 17:26 Viszkisdoboz

„Felhívom dr. Fapál László figyelmét, hogy a panaszt elutasító határozat közlésétől számított 60 napon belül a jogellenes fogva tartás bűntette vonatkozásában pótmagánvádlóként léphet fel és vádindítványt nyújthat be.” (Fővárosi Főügyészség)

Egy hónapja azon gondolkodom, hogy vádlómat, Waltner Roland alezredest, a vádlottak padjára ültessem-e vagy sem. Végül döntöttem.

A Központi Nyomozó Főügyészség egy ügyészéről van szó. Ma a Fidesz ügyészsége, pártügyészség. Ha valaki nem értené, akkor elmondom, hogy arról az ügyészségről beszélek, amely készségesen kiszolgálja a diktátor minden bosszúszomjas utasítását, kész bármikor bárki ellen koncepciós vádakat kreálni.

Ezzel egyidejűleg pedig nem észlelik sem hivatalból, sem feljelentés alapján a fideszes kollégisták és csatlósaik által elkövetett korrupciós bűncselekményeket, és ezzel maguk is részévé válnak a maffiaállam működésének. A korbács szerepét töltik be a jobboldali sajtóval maximálisan együttműködve. Ez az ügyészség nem a bűnt, hanem a feljelentőt üldözi, és nem tesz eleget hivatali kötelezettségének. Ügyészi esküjüket szemen köpve nemcsak asszisztálnak, hanem kifejezetten védelmezik a korrupt állami vagy önkormányzati hivatalnokokat.

A Tábornok-per nyomozása során minden nyilvánosságra került ügyészi visszaélés miatt feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen. De a Budapesti Nyomozó Ügyészségen falba ütköztem. Nyomozásra nem is volt szükség, kizárólag az iratok alapján megállapították, hogy minden rendben volt. Mondjuk a hajnali órákban lakásunkról elhurcoló ügyészek megakasztották egy pillanatra őket, de csak egy szemhunyásnyira. Aztán a fejükre ütve kitalálták a megoldást! A nyomozó ügyészek szóban idéztek, és én ennek eleget tettem, így szó sem lehet jogtalan fogva tartásról. Nos, ekkor a határozat elleni panaszomban felhívtam arra a figyelmüket, hogy a szóbeli idézéssel csak az az apró probléma, hogy csak a törvényi feltételei hiányoztak. Erre a Fővárosi Főügyészég új verziót agyalt ki.

Na, akkor ezt hallgassák meg!

„Nem a személyi szabadságtól megfosztás a hivatalos személy olyan rendelkezése, mely szerint a sértett a kijelölt helyről nem távozhat el, mert ez a rendelkezés közvetlenül nem kényszeríthető ki. Maga a feljelentő sem hivatkozott arra, hogy el kívánt volna távozni, de ebben megakadályozták. Kívülállónak a hivatali épületben való mozgásához kísérő rendelése pedig nem minősül személyi szabadságtól való megfosztásnak.”

Szóval az, hogy egy hajnali órán beültettek egy kocsiba és elvittek Budapestre, továbbá az ügyész utasítására nem hagyhattam el az ügyészség épületét, és őrzésemre az ügyész által kirendelt biztonsági őr még a WC-re is elkísért, ez rendben lévő volt. Csak úgy tudhattam volna meg, hogy tényleg fogva vagyok-e tartva, vagy csak viccelődött az ügyész úr, ha az őrt valahogy kijátszom és elhagyom az épületet?

Mindezt azért, hogy szökésemmel bizonyítsam bűnösségemet, és az előre tervezett kényszerintézkedés (őrizet és előzetes letartóztatás) alapja a szökés legyen? Vagy ennek így kellett volna lennie az ügyész szerint, csak nem ismertem fel, hogy mit kellene csinálnom?

Azt tudtam, hogy nem vagyok bűnös, nem követtem el semmit, akkor miért kellett volna szöknöm? Mi elől? Ki elől? Nem tudtam, hogy miért vittek be, nem mondták. Azt sem közölték velem, hogy tanúként vagy gyanúsítottként kell velük mennem.

Immár végleg bebizonyosodott, hogy tényleg nem találok az országban egy ügyészt sem, aki érdemben foglalkozna kollégája dokumentált törvénytelenségeivel! Egy nyilvánvaló hivatali bűncselekmény miatt nincs közvád, hanem azt a lehetőséget adták meg számomra, hogy pótmagánvádlóként én, a vádlott a vádlómat bíróságra idéztessem, a vádlottak padjára ültessem, és én tetszelegjek a vádló szerepében, hiszen még ügyvédi képviseletre sincs szükségem, mert magam is ügyvéd vagyok.

Nem kérem, ez nem az én szerepem! Nem akarok botrányhős lenni!

Nyilván nagy port verne fel ebben az országban, ha egy ügyészt megvádolnak a bíróságon és a vád tárgyában dönteni kell. Még nagyobb csinnadratta kísérné az ügyet, ha egy koncepciós perben az ügyész által megvádolt személy teszi ezt közvádlójával szemben. Ugyanakkor ez egy olyan mellékszál a Tábornok-perben elkövetett ügyészi törvénytelenséghalmaz mellett, ami valójában szóra sem érdemes. És nem tartozik a koncepciós ügy, a viszkis dobozos ügy lényegéhez sem. A gyanúsítottakat miniszter vagy államtitkár elleni vallomásra kényszerítő vagy csábító ügyészi tevékenység sokkal súlyosabb, mint egy a lakásról való elhurcolás.

eletmod_transindex_ro.JPG

                                                                (fotó: eletmond.transindex.ro)

Nem, nem adom meg azt a lehetőséget, ügyész urak, hogy tisztára mossátok magatokat!

Határozottan vallom, hogy hivatali bűncselekményeknek közvádasoknak kell lenniük. Az elévülés megszakadása miatt újabb 5 év áll rendelkezésre, hogy a Tábornok-perben elkövetett ügyészi visszaélések ügyében egy elfogulatlan hatóság eljárhasson.

Soha nem felejtem el azt a magánzárkában eltöltött karácsonyt, távol a szeretteimtől. De elmúlt. Túl kell tennem magam rajta, felül kell kerekednem személyes sértettségemen.

De ha mélyen magamba nézek, akkor csak azért nem emelek Waltner katonai ügyész ellen vádat, mert mélységes megvetésem mellett végtelenül hálás is vagyok neki. A katonai ügyész az egyik kihallgatáson a börtönőrök éberségét kijátszva lehetővé tette, hogy kincset érő, különböző tárgyakat (pl. karóra, szemüveg, sapka, sál, kesztyű, gyapjú pulóver, cigaretta, öngyújtó) csempésszek be a büntetés-végrehajtási intézetbe.

A hála pedig kötelez. Mert akkor a túlélésről szólt minden.

 

Szólj hozzá!