Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

264. Már a miniszter is?

2017.05.14. 13:41 Viszkisdoboz

Tényleg azon múlik „az évszázad korrupciós pere”, hogy Oláh János bevette-e vagy sem? És ha igen, akkor pontosan hány órakor? Mert hátha korán, így már nem állt a dilibogyók hatása alatt a kihallgatása idejére?

Ez egy szalmaszálnál is gyengébb kapaszkodó, uraim! Mert, ha elég korán felkeltenek valakit (elárulom, hajnali négykor volt szállításkor ébresztő, 2-3 óra várakozás a központi, majd a helyi csurmában, aztán az órákon tartó kihallgatás étlen-szomjan), akkor a teljesen „normális” krapek is olyan zombi már ekkora, hogy hajlamos menekülőre fogni a dolgot. - Hol kell aláírni? Mit akarnak hallani, uraim? - S már lehet is jegyzőkönyvezni azt, amit csak akarunk.

Amúgy is stresszes állapot egy ügyészi kihallgatás, a magánzárkás előzetes fogvatartás körülményeiről nem is beszélve.

FFB(1).jpgJobbra az első zárka az enyém volt, velem szemben Budaházy György raboskodott.

Egyébként mivel Oláh János folyamatosan szedte a tudatmódosító szereket, ezért hatásuk folyamatos a szakértők szerint. Tehát tök mindegy, hogy hány óra hány perckor vette be.

Ha egy drogos meg nem jut időben anyaghoz, akkor jönnek az elvonási tünetek, és megint csak arra tud gondolni, hogy: menekülés! - Hol írjam alá? Mit akartok hallani? - És már lehet jegyzőkönyvezni azt, amit csak akarunk.

Többek között ezért nem lehet figyelembe venni egy tudatmódosító szerek hatása alatt álló vallomását.

Nyomozni kell, ügyész urak! Nyomozni, nyomozni, nyomozni!

Nem letartóztatni, fenyegetni, becsapni és hitegetni, hanem valódi nyomozást végezni!

Tudják, Nyomozó Főügyészség!

Az a baj, hogy Magyarországon a katonai ügyészek a jogi egyetem elvégzése után rögtön bekerültek a katonai ügyészségre. Nyomozási tapasztalatuk egyenlő volt a nullával. Amikor ezred nyomozótiszti tevékenységet végeztem (nekik), akkor ébredtem rá, hogy azt sem tudják, mi is az a szolgálati szabályzat, eszik-e vagy isszák a századnaplót vagy akár egy szolgálatvezénylést.

Sok embert védtem ügyvédként „megalapozott” ügyészi vádjaik ellen. Sikeresen. Nem szerettek a katonai ügyészek, fel is jelentettek az ügyvédi kamaránál, hogy kicsináljanak, de a kamarából jogellenesen mégsem ők, hanem az első Orbán-kormány idején a Fidesz egyik oszlopos tagja, Wachsler Tamás HM közigazgatási államtitkár rúgatott ki. A bíróságon pedig nyertem ellenük.

Ügyész urak! Hol vannak a kétséget kizáró bizonyítékok?

Mert tudják, ha lennének ilyenek, akkor nem azon múlna ez az ügy sem, hogy bevette-e vagy sem?

Mert, ha nyomoztak volna, akkor már a nyomozati szakban kiderül, hogy ártatlanul vádolnak meg?

De hát nem ez volt a cél.

Ja, hogy az volt a felsőbb utasítás, hogy csak az Isten szerelmére, ki ne derüljön valami! Mert akkor megbukik a jól felépített koncepciónk. Pedig milyen szép, hihető mese! Nokiás doboz, viszkis doboz, akármilyen doboz, hogy legyen valami formája is.

De nyomozni azt nem szabad, mert akkor kiderül, hogy:

  1. a miniszter nem iszik alkoholt
  2. a miniszter nem ünnepel névnapot, szülinapot
  3. a minisztert nem lehet ajándékozni
  4. „szakmai megbeszélésem” Oláhval „édes kettecskén” sose volt
  5. a folyosók, irodák be vannak kamerázva a minisztériumban
  6. mikor is volt, nincs időpont
  7. honnan is volt, nincs eredet
  8. ki kit korrumpált volna, és miért
  9. mennyi is volt összegszerűen a mintegy X összeg
  10. viszkis volt-e egyáltalán a nem létező doboz

 

Mert lássuk be, elég szakmaiatlan az a vád, hogy meg nem határozható időpontban mintegy 12 millió forintnyi összeget vettem át, hogy abból mintegy 4 millió forinttal kibéleljek egy viszkis, majd piros italos dobozt (mai napig nem is értem miért volt fontos az ügyészeknek ez a módosítás), amivel a minisztert korrumpálom. Ezt a mintegy összeget Oláh János szerint hol valaki küldte (mert éppen nem ért rá korrumpálni), hol Oláh János szedegette össze (ki tudja honnan)?

Ha mintegy 4 millió vándorolt viszkis dobozban a miniszternek, akkor mi van a fennmaradó 8 millió forinttal? A vádból ez nem derül ki, és Oláh János meseszövése sem adott választ. Nem volt érdekes, ha a miniszternél landolt a mintegy 12 milla egyharmada? A lényeg, hogy a miniszter bele lett rángatva az ügybe?

Egyszóval, ügyész urak, ez a nagy helyzet. Sikerült egy olyan sztorit összehozniuk egyedül, vagy egy kis „telefonos segítséggel”, amely tarthatatlan.

Mert a hazugság nem válik igazsággá attól, hogy ügyészek leírják jegyzőkönyvbe.

Tanulságok:

Máskor azért ügyesebben manipuláljanak. Tudtam, hogy a miniszterre kellene vallomást tennem, de azt nem, hogy mit várnak tőlem, mit kellene hazudnom szabadulásomért. A börtönben arra próbáltak rávenni Csontos István, a romagyilkosságokért elítélt IV. r. vádlott, a katonai elhárítás egykori ügynöke útján, hogy bármelyik volt szocialista miniszterre tegyek vallomást. Választásom szerint? Melyiket kedvelem kevésbé? Ha nem tudok Juhász miniszterre mondani semmit, akkor Csonti azt szerette volna, ha Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter is ott sétálna velünk együtt a börtönben!

Teljes zavar. Mit várnak tőlem? Aztán ennek is eljött az ideje.

Oláhval való szembesítésen hallottam először a viszkis dobozos históriát. Ráadásul Waltner Rolland alezredes az egyik kihallgatásomon azt mondta, hogy egy másik tábornokkal fog szembesíteni (aki egyébként nem is tett vallomást, mint utóbb kiderült, így vele nem is tudott volna szembesíteni).

A szembesítés előtt a folyosón Oláh János bocsánatot kért tőlem. Jött az ügyvéd és nem értettem, hogy mit keres itt Oláh János, egy másik tábornokra számítottam, hiszen Waltner ügyész mást mondott… Azt mondta én tévedek, az ügyész ezek szerint Oláhval fog szembesíteni.

Nagy kérdőjelek voltak akkor az elmémben.

Teljesen letaglózott a szembesítésen Oláh által ülve felolvasott – nem a szemedbe mondott – vallomása. Annyit érzékeltem, hogy két esetben is mást mondhatott, mint korábban, mert Waltner Rolland ügyész ideges volt és rákérdezett, hogy biztosan úgy volt-e, ahogy éppen most mondja. Oláh hasonló arroganciával közölte, hogy ezt jegyzőkönyvezze.

Képtelen voltam megjegyezni a rám ömlesztett információkat. Papírt kértem és tollat, de olyan gyorsan olvasta Oláh a vallomását, hogy követni sem tudtam. Egy mondatban tagadtam, hogy a bárkitől pénzt vettem volna át, tehát nem is vihettem másnak sem, így a miniszternek sem.

Nem is tudtam mást kinyögni elképedésemben a szembesítés után, mint azt, hogy „Már a miniszter is benne van az ügyben?”

Végső tanulság ügyészeknek: soha ne írj koncepciós vádiratot, ha az ítélet még nincs kész!

A legmegrázóbb börtönélményem mégis az volt – bármilyen furcsa – amikor szállításban egy gyermekgyilkossal voltam egy csurmában, majd összebilincselve. Higgyék el, na, az valódi horror volt!

Szólj hozzá!

263. Bajban van a főügyész-helyettes!

2017.05.10. 10:10 Viszkisdoboz

Meggyőződésem, hogy nem tudja eladni a viszkis dobozos politikai terméket a bíróságon a Fidesz pártügyészsége, a Központi Nyomozó Főügyészség. A termék alkotója mára főügyész-helyettes lett és éppen ma láttam a televízióban, hogy a legfőbb ügyész mellett sertepertél. Waltner Rolland megtette, amit megkövetelt a … ki is? Előbb-utóbb erre is fény derül, de annyit elárulok, hogy nem a haza üdve volt.  

images_2.jpg                                                                      (fotó: index.hu)

Az ellenem emelt vád eddig is igencsak ingatag lábakon állt, normális országban egy szem gyanúsítotti vallomás alapján nem emelnek vádat (meg nem is löknek börtönbe). Az ügyészek tudom, hogy ellenőrizték Oláh János viszkis dobozos legendáját, azt azonban semmi nem támasztotta alá. Aztán jött a politika, és a sajtóban ezerszer elmondták, hogy viszkis dobozban hordtam a korrupciós pénzt a miniszternek. Ha már objektív bizonyíték nincs rá, akkor is így volt! Csak hinni kell benne!

A „nemzet” pedig bevette, mert senki nem gondolta volna 2010-ben, hogy a híres jobboldali erkölcsbe belefér az is, hogy a fideszkádéenpé vezetői lopnak, csalnak és hazudnak, és közben ártatlanokra mutogat, hogy ők a tolvajok! Ma már a napnál világosabb, hogy az ellenfeleiket minimum megbélyegzik, a kritikus sajtót elpusztítják, és közben tonnaszámra veszti el a közpénz a közpénz jellegét. Jogászként szégyellem kimondani, de kikívánkozik: mindezt az ügyészség asszisztálása mellett.

Visszatérve mondandóm lényegére, 2011 tavaszán az ügyészség nagy csinnadrattával sajtó nyilvánosan vádat emelt, így az egy szem – semmi mással alá nem támasztott - vallomásból „vádbéli bizonyosság” lett.

A tények viszont makacs dolgok (bár a saját bőrömön is megtanultam, hogy bizonyítékok nélkül is el lehet ítélni ma bárkit, mert a Fővárosi Törvényszék bevezette a jogi bűnösség kategóriáját, de ez nem aratott sikert a Fővárosi Ítélőtáblán. Még mindig vannak – szerencsére - olyan bírák, akik jogászi szakmájuk szerint és nem a NER kiszolgálóiként ítélkeznek).  

A Tábornok-perbe csomagolt viszkis dobozos ügyben hét év állt rendelkezésére a vádlónak, hogy ne csak állítson, hanem bizonyítson is. Az ügyészeknél - mint Kaposvárott az alapeljárásban - ez a bírósági felhívás megint süket fülekre talált.

waltnerroland.jpg               Úgy látom pedig, hogy van füle, lehet, hogy a hallása szelektív?

Csak egy paraszthajszállal lett több a tarsolyunkban a Debreceni Törvényszéken, az Ítélőtábla által megismételtetett első fokú eljárásban.

Az ügyészek nagy lelkesedéssel addig kapargatták Oláh János volt tábornok gyanúsítotti vallomása megtételének körülményeit, hogy a börtönben dekompenzálódott személyiségzavart immár megfejelték tudatmódosító szerekkel is. Kiderült ugyanis, hogy a közepes fokú beszámítási képességgel rendelkező, eredetileg ügyészségi koronatanúnak szánt vádlott a börtönben még nagy dózisú tudatmódosító szereket is kapott, így az ügyészi kihallgatásokon is ezen szerek hatása alatt állhatott. Bármit láthatott, bármire emlékezhetett, bármit mondhatott, „akár Jézussal is találkozhatott”. Éppen ezért Oláh Jánosnak nincs olyan nyomozati vallomása a bíróság előtt, amelyről kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy tiszta és ép tudatban tette, amely megfelelt volna akaratának és saját érdekeinek is. A bíróság előtt pedig soha nem tett vallomást, de ha tett volna, azt is ki kellene zárni, mert a személyiségzavara továbbra is fennáll. Oláh Jánost pedig nem lehet hamis vád miatt sem felelősségre vonni, mert korlátozott beszámítási képessége birtokában és tudatmódosító szerek hatása alatt tett vallomást. A kör most már valóban bezárult.

Természetesen erről az ügyészek mit sem tudtak, vétlennek tekintik magukat. Lazán olvasgatták a börtönből a családnak hazaküldött leveleket, de ők aztán semmiről semmit nem tudtak, még arról sem, hogy a koronatanú pszichotrop szerekkel leszedálva menti az életét a börtönben. Hiszi a piszi, meg aki elhiszi!

Ahogy végleg bedőlni látszik a viszkis dobozos vád, a három éve folyó eljárásban hirtelen a vád és a védelem is megtáltosodott és bizonyítási indítványokkal bombázta meg a Debreceni Törvényszék katonai tanácsát. Ezzel az eljárást újabb egy évvel lehet elhúzni, az ítélet a messzi távolba kerül.

Talán „véletlenül” jövő tavaszra? A Ctrl+C és a Ctrl+V billentyű kombinációk használata mellett, a váddal egyezően? Ahogy szokták? Ennél a bíróságnál kötve hiszem!

Ügyészi szempontból némileg érthető ez a vergődés. Menteni kell a menthetőt. Találni egy bármilyen szakértőt, aki egy kicsit is szembe megy az elmeszakértőkkel. Ezt a szerepet éppen egy igazságügyi toxikológusnak szánták (vajon már tud róla?). Aztán össze lehet ugrasztani őket. A bíróság meg vagy felülvéleményeztet, vagy maga dönti el, hogy melyik szakértőnek ad igazat. Persze az egy nagy kérdés, hogy ennyi bizonytalanság mellett, ebből a vallomásból hogyan lesznek kétséget kizáróan bizonyított tények, de ez az ügy egyre inkább már csak az ügyészségi presztízsről szól és nem rólam, meg Oláh János tudatmódosított állapotban megálmodott honvédelmi viszkis dobozáról.

Inkább megfigyelője vagyok ennek az eljárásnak, mint aktív szereplője, de most nem tudtam nem hozzászólni a vitához, mert nem szeretnék várni még egy évet az első fokú ítéletre!

Tisztelt Bíróság!

Annak a három indítványnak, amelyek most szerepelnek a tisztelt bíróság előtt, a két védői és az egy ügyészi indítvány elutasítását kérem.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a tisztelt bíróságot egyetlen egy szakmai kérdés tisztázására kötelezte, mégpedig azt az ügyészi indítványt, amelynek Kaposváron a bíróság nem adott helyt, hogy milyen gyógyszereket szedett Oláh János a vallomástételi időszakban, illetőleg azt követően. Ezt kérte korrigálni a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban a tisztelt bíróság részéről, és ennek a tisztelt bíróság eleget is tett a kiegészítő szakvélemény beszerzésével. Tehát egyéb kötelezettsége nincs.

A védői indítványról, mely szerint a büntetés-végrehajtási intézetet keressük meg az általános szakmai protokoll beszerzésével kapcsolatban, én azt gondolom, hogy ez semmilyen szempontból nem lehet irányadó a tisztelt bíróság részéről, mert ha valamit be kellene egyébként szereznie, az csak arra vonatkozhat, hogy a XVI. r. vádlott, Oláh János bevette-e gyógyszereit, és nem általában, hogy hogyan történik a büntetés-végrehajtási intézetben az előzetes letartóztatás során a gyanúsítottak gyógyszerezése.

Azt gondolom, hogy a büntetés-végrehajtás az átiratában pontosan leírta, hogy Oláh János milyen gyógyszereket szedett, milyen időtartamban. Nem került az feltüntetésre, hogy Oláh János ezeknek a gyógyszereknek a bevételét bármilyen módon megtagadta volna. Okirati bizonyíték áll rendelkezésre, vagyis tényként kell elfogadni, hogy Oláh János ezeket a gyógyszereket bevette. Ezzel ellentétes bizonyíték, bizonyítási indítvány, vagy bármi más egyébként a jelen eljárásban nincs.

Az igazságügyi könyvszakértő kirendelésének véleményem szerint nincs helye, ebben mindenképpen felemás a védői indítvány, mely szerint rendeljük ki, illetőleg még se rendeljük ki. Azt gondolom, a vádtól eltérés jogi lehetőségére is figyelemmel ez teljesen indokolatlan, és csatlakozom az ügyész úrhoz, mely szerint polgári jogi igényt a Honvédelmi Minisztérium nem támaszthat, csak az állam javára történő marasztalásnak lehetne helye (ha annak helye vagy egyáltalán). Meg kívánom jegyezni, hogy a HM nem is támasztott semmiféle igényt. A Honvédelmi Minisztérium jelen képviselője, aki hol megjelenik, hol nem a tárgyaláson, azt mondta, hogy sértettként kíván egyébként itt lenni. Ugyanakkor se észrevétele, se indítványa nem volt eddig és polgári jogi igényt sem támasztott. Azt gondolom, hogy olyan kérdésben nem lehet dönteni a tisztelt bíróságnak, ami a tisztelt bíróság asztalán sincs. Ha lenne a HM-nek polgári jogi igénye, akkor lehetne ezen vitatkozni, de azt gondolom, hogy erre tekintettel könyvszakértő kirendelésének nincs helye.

Az igazságügyi toxikológus szakértő kirendelés vonatkozásában az a véleményem, hogy a toxikológus szakértő maximum általában tud nyilatkozni. Azt azért nem gondolja senki komolyan, hogy 7 évvel ezelőtti egészségügyi állapotra, szedett gyógyszerekre, azok mellékhatásaira kihallgatásonként (nap, óra, perc) a toxikológus szakértő nyilatkozni fog, főleg abban a kérdésben, hogy kihallgatható állapotban volt-e Oláh János, vagy sem.

Ez nem szakértői kérdés, hogy egy gyanúsított kihallgatható állapotban van, vagy sem. Azt abban az időpillanatban annak kell eldönteni, aki a kihallgatást foganatosítja. Arról nem beszélve, hogy az elmeszakértők ezt a kérdést már részben érintették. Mindaddig egyébként, amíg az országos listán a Xanax és Frontin is úgy szerepel, mint tudatmódosító szer, ezt megint tényként kell elfogadni, és nem mondhatjuk azt, hogy az tulajdonképpen nem is az, vagy esetleg még jobb vallomás is született a pszichotrop anyag hatására. Ezt nem lehet magyarázni.

Kétféle ok lehetséges egy vallomás értékelhetőségének akadályaként. Az egyik, amikor valamilyen nyomozati, vagy ügyészi beavatkozás történik, akár legyen az egy kényszervallatás, vagy legyen az mondjuk egy olyan ígéret, ami az eljárás tisztességtelenségét  idézi elő. Ezek kizáró okok.

Amennyiben ilyen külső beavatkozás nincs, de valaki önmagát hozta védekezésre képtelen állapotba (pl. ittasan jelent meg egy kihallgatáson), ebben az esetben ezeket a jegyzőkönyveket a bírói gyakorlat, illetőleg az egyetemi tankönyvek szerint is egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Úgy kell rá tekintenünk, mintha ez a vallomás nem történt volna meg.

Nagyon furcsa helyzet alakulna ki, ha toxikológus szakértőt rendelne ki a bíróság. Egy olyan gyakorlat alakulhatna ki, amelyben azt kellene vizsgálnia a bíróságnak, hogy például egy 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációjú ittas személy kihallgatható állapotban volt és igazat mondhatott, de ha egyébként 2,7 ezrelék volt benne, akkor már nem bizonyos, hogy igazat mondott a kihallgatáson?

Itt nem erről van szó! Itt arról van szó, hogyha valaki tudatmódosító szert szed, akkor nincs abban az állapotban a kihallgatás folyamán, hogy a védekezéshez való jogával éljen, mert a szer gátolhatja, illetőleg korlátozhatja a tudati kontrollt, kritikai készséget.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bíróság nem az a hely, ahol a nyomozó hatóságnak a hibáit próbáljuk valamilyen módon orvosolni, kiküszöbölni. Oláh János nyomozati vallomása egy olyan vallomás, amiről mindenki tudja, hogy mind etikai, mind pedig jogi értelemben hibáktól szenved. A másodfokú bíróság nem véletlenül zárta ki egy részét, éppen azért zárta ki, mert törvénytelen ígéret történt az ügyészek részéről Oláh büntethetőségét illetően. Tehát a bíróság nem az a hely, ahol a bíróságnak kellene helyre pofoznia egy vallomást, vagy kibúvót kellene adnia az ügyészek számára, hogy mi nem tudtunk erről az egész dologról, mi nem voltunk képben, mi nem vagyunk hibásak.

Hetedik éve húzódik ez a büntetőeljárás. Az ügyek ésszerű határidőn belüli elbírálása megillet mindenkit, többek között engem is. A tisztességes eljáráshoz való jog meg pláne, főleg azóta, amióta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kimondta, hogy ez nemcsak a bírósági szakaszra vonatkozik, hanem a nyomozati szakaszra is, mert ott van a legtöbb olyan probléma, ami utána a bíróságon merül fel, és már kiküszöbölhetetlen.

Epilógus. A könyvszakértő kirendelésére vonatkozó védői indítványt a bíróság élből elutasította. A büntetés-végrehajtás gyógyszerezési szakmai protokolljának beszerzése, illetve a toxikológus szakértő kirendelésé tárgyában pedig később dönt.

Május végén kiderül, hogy az idén vagy csak jövőre lesz ítélet.

1 komment

262. Irhamentés ügyész módra

2017.04.27. 11:59 Viszkisdoboz

Egyre inkább bebizonyosodik a Tábornok-perben, hogy egyetlen vallomásra nem lehet felépíteni egy monstre pert a XXI. században.

A politika 2010-ben szabadjára engedte a rossz emlékű sztálini államügyészséget. És az ügyészek jobban teljesítettek a nyomozati szakban, mint korábban bármikor. Hereroppantás és körömtépés ugyan nem volt, de minden más igen: mindenkit börtönbe zártak, a hozzátartozókkal a kapcsolattartást korlátozták (csak az ügyész előtt vagy megtiltották), telefonálni nem lehetett, a levelezést ellenőrizték, ami azt jelentette, hogy senki nem tudott senkiről, mert sem a család nem kapott levelet, sem a fogvatartott. Alap volt a teljes elszigeteltségben, magánzárkában tartás, bár azért volt némi üzengetés, hogy mi is lehetne a szabadlábra helyezés feltétele.

Volt, aki táblázatba szerkesztve kapta meg mit kell vallani, volt, akinek elmondták kire kell vallomást tenni, volt, hogy más nyomozati vallomása került a kihallgatandó elé „véletlenül”, volt, aki a Magyar Nemzetben olvasgathatta más és persze a maga vallomását börtönbeli magányában. Többen még választhattak, gyanúsítottként vagy tanúként megerősítik Oláh János vallomását, vagy mehetnek a „recsóba”.

Ugyanez történt a nokiás dobozos mese esetében is, amit Oláh János a büntetés-végrehajtási intézetben az ügyész által engedélyezett Magyar Nemzet című napilapban 2010-ben naponta olvashatott.

Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy megszülessen a viszkis doboz története. Az agyában.

Oláh János viszkis dobozos vallomásában az áll, hogy ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű, mintegy 12 millió forintot hozott be az államtitkári irodámba, amelyből én mintegy 4 millió forintot kivettem, azt egy viszkis dobozba tettem és elvittem a honvédelmi miniszternek, majd visszajöttem, közöltem, hogy a főnök megköszönte és utána szakmai kérdésekről beszélgettünk.

A jutalom persze nem maradt el, 2 hét múlva az ügyészek szabadították az előzetesből. Lehet, hogy pacsi is volt?

Soha nem volt a védekezésem alapja a viszkis dobozos ügyben Oláh János elmebéli állapota és tudatmódosító szerekkel való etetése. Még akkor sem, ha meg nem történt dolog ellen elég nehéz védekezni, főként úgy, hogy még az alapparaméterek is ismeretlenek. Kaposvárott az első eljárásban megrázó élmény volt, amikor kiderült, hogy Oláh János szellemi állapota nem kóser, hogy az ügyészek úgy irányították, ahogy akarták. Akkor még nem tudtuk, hogy tudatmódosító gyógyszerekkel is traktálták. Ez most, Debrecenben derült ki, amikor kiegészítő elmeorvosszakértői véleményt szerzett be a bíróság a megismételt eljárásban. Az elmeszakértők szerint Oláh az ügyészi kihallgatások alatt ezen szer hatása alatt állt.

A vádlottakat csak kétséget kizáró bizonyítékok alapján lehet elítélni. Feltesszük a kérdést, e vallomás lesz a kétséget kizáró bizonyíték? A vallomás egy része törvénytelen ügyészi magatartás miatt már ki van zárva a bizonyítékok közül (büntetlenséget hazudtak Oláhnak az ügyészek). A maradék része pedig dekompenzálódott személyiségzavar talaján, tudatmódosító szerek szedése mellett került felvételre. Egy homályos szóbeli vádalku keretében, amit írásbeli megkötése után nem hagyott jóvá a bíróság.

Én tökéletesen megértem, hogy az ügyészség számára ez egy nagy blama, éppen ezért presztízs kérdés is, hogy az Oláh-féle vallomásból valami életben maradjon.

De felteszem a kérdést, lehet ezért emberek életével szórakozni hét hosszú éven át?

Most, hogy az Oláh-féle vallomás Debrecenben megítélésem szerint végleg elvérzett, az ügyészek azt szeretnék elérni, hogy a büntető dogmatikai rend változzék meg: teljesen beszámítható legyen, aki kóros elmeállapota miatt korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik; az a vallomás is értékelhető legyen, ami a tudatmódosító szer alkalmazása miatt értékelhetetlen.

1136.png

Hol vannak a mi jogaink, az eljárás alá vontak jogai, amit az ügyészeknek is védeniük kellene? Jog a tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez, a védelemhez, a büntetőeljárás ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez? Sehol.     

Azt hinnénk, hogy az ügyészek feladják végre, magukba néznek, bocsánatot kérnek és elvonulnak valami járási ügyészségre vezekelni és a pályát újrakezdeni. Á, dehogy!

Újabb szakértő kirendelésével próbálkozik meg az ügyészség!

Most, hogy a bizonyítási eljárás lassan lezárul, záporoznak az újabb és újabb bizonyítási indítványok, amelyek – teljes feleslegességük mellett - valóságosan is veszélyeztetik a per ésszerű határidőn belül történő elbírálását.

Ügyészi indítvány történt igazságügyi orvos toxikológiai szakértő kirendelésére. Az ügyész szerint Oláh János volt tábornok által szedett tudatmódosító szerek hatóanyag tartamára, valamint a vádlottra gyakorolt élettani hatására kellene nyilatkoznia, a bíróság számára fenntartott ténykérdésben: kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e Oláh János 2010-ben, mintegy 12 kihallgatása során (tételesen felsorolva minden kihallgatás napja, kezdete, vége).

Nem világos számomra, hogy mit várnak az ügyészek? Hét évvel később lesz olyan szakértő, aki kimondja, hogy ezeken a napokon, azokban az órákban és azokon a perceken Oláh János olyan jól volt, hogy mindent tisztán látott, felfogta, hogy éppen mit csinál, kit vádol meg?

Lehet ezt még fokozni?

Az ügyészek tisztában vannak azzal, hogy az elmeszakértők kimondták, az ügyészeknek nem kellett felismerniük Oláh János elmeműködésének kóros állapotát, ez még házi orvosi szinten sem követelmény. De ez semmin nem változtat. Tök mindegy, hogy tudták vagy sem az ügyészek! A gyanúsított bedrogozva tett terhelő vallomást magára és másokra nézve is, köztük rám is.

Az ügyészek nyilván megijedtek, mert a tudatmódosító szer hatása alatti kihallgatás-sorozatra már (még) nincs menlevele az ügyészségnek. Azért ez mégis abszurd! Egyrészt a büntetés-végrehajtás felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség látja el, de ők úgy tesznek, mintha nem tudtak volna ebben a kiemelt ügyben Oláh János gyógyszerezéséről. Másrészt bizonyosan mardossa őket a lelkiismeret (legyünk jóindulatúak, én ezt vélelmezem), hogy nem ismerték fel a pszichotrop anyagokkal kezelt gyanúsított állapotát, ezért a következő kérdésekre várnának választ:

  1. Oláh János ddtbk, XVI. r. vádlott által a fenti mennyiségben és időtartamokban bevett pszichiátriai gyógyszerek (Frontin, Xanax) hatóanyagai miatt – különös tekintettel az igazságügyi elmeorvosszakértő által diagnosztizált személyiségzavar alapbetegségre is – büntetőeljárásban biztosított jogai gyakorlására képes, kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e a fent megjelölt időpontokban és időtartamban a gyanúsítotti kihallgatásaikor.
  2. A fent megjelölt kihallgatási időpontokban a kihallgatást foganatosító személyeknek, illetve a kihallgatáson jelen lévő más személyeknek észlelniük kellett-e, illetve észlelhették-e azt, hogy a vádlott esetlegesen kihallgatásra, nyilatkozattételre alkalmatlan állapotban van-e, esetlegesen pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt áll.
  3. A pszichiátriai gyógyszerekkel egyidejűleg felírt más gyógyszerek a pszichiátriai gyógyszerek hatását bármilyen formában befolyásolták-e?
  4. A Frontin és a Xanax gyógyszereknek a fent megjelölt mennyiségben és időpontokban történő szedése a gyógyszer hatóanyagához történő hozzászokást okoz-e? A kezelés elhúzódása esetén a szervezet hozzászokása miatt, az adott mennyiségben a szervezetbe bevitt gyógyszer hatóanyaga a szervezetre – pszichés állapotra, tudatra – gyakorolt élettani hatása változik-e, a szervezet ugyanúgy reagál-e az adott mennyiségű hatóanyagra, mint a gyógykezelés elején?

 

Most is segítek, mert a kisdobos mindig segít!

Kedves Ügyész pajtások! Nem kell a kérdések megválaszolásához toxikológiai szakértő!

A Frontin és a Xanax mellékhatásai többek között: zavart állapot, depresszió, memóriakárosodás, szájszárazság, szorongás, feledékenység, mánia, hallucináció, ellenséges magatartás, rendellenes gondolkodás. Emellett a betegtájékoztatóban szerepel az is, hogy a gyógyszer szedése (még terápiás dózisokban is) fizikai függőség kialakulását eredményezheti.

Tőlem pedig megkaphatják a menlevelet, akár írásban is, csak legyen már vége!

Szólj hozzá!

261. Elvesztette jogállam jellegét!

2017.04.19. 10:28 Viszkisdoboz

Büntetés jelleget öltött a hetedik éve tartó eljárás az un. Tábornok-perben. Az ügyészek 2010-ben törvényen kívül helyezték magukat, azt gondolták, hogy bármit megtehetnek büntetlenül. Ezek az ügyészek elvesztették ügyész jellegüket, és most igyekeznek a végtelenségig tartó eljárással az emberek emlékezetéből kimosni bűnös magatartásukat.

Minden igyekezetem arra irányul, hogy ezt elkerüljük!

2013 óta nem bűnösségről vagy ártatlanságról szól a Tábornok-per, és az abba beleszőtt viszkis dobozos legenda. Megjegyzem a Kaposvári Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentett. Az azóta hatályon kívül helyezett ítélet helyett immár harmadik éve nyűjük a nagy semmit egy megismételt eljárásban Debrecenben.

Ez egy presztízs ügy lett, ahol a törvényeket semmibe vevő ügyészség le akarja győzni a bíróságokat, minimum szolidaritást vár el tőlük és nem mellékesen egy beteg ember egy szem vallomása alapján ártatlanokat is börtönbe akar juttatni. Nehogy kiderüljön, hogy mekkora hibát követtek el, amikor alárendelték ügyész jellegüket a politikának!

Hol vannak a büntetőjog és a büntetőeljárás civilizált nemzetekre jellemző klasszikus szabályai? Ebben az ügyben azok már régen elvesztették az ártatlanokat védő garanciális jellegüket. Ha belenyugszunk abba, hogy a cél szentesíti az eszközt, ha a tisztességes eljárás nem illeti meg a vád alá vontakat, ha a bíróságok nem védik meg jogainkat, hanem készek kiszolgálni az ügyészeket és egyszerűen nem vesznek tudomást a törvénysértéseikről, akkor kibontakozik annak az ügyészállamnak a képe, amit látunk. Minden ügyésztől félni kell. Még a bírónak is.

Független igazságszolgáltatást.jpg

Drága ügyészeink, ezek a kiváló katonák, egy vallomásra építették fel a viszkis dobozos ügyet, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodnak, holott egyszerűen meg tudnának szabadulni tőle. Az elmeszakértők szerint ugyanis nem volt felróható az ügyészeknek, hogy nem ismerték fel Oláh János volt tábornok személyiségzavarát.

Csak hát akkor meg kellene szüntetni az eljárást, ami vérciki lenne számukra hét év után. Hát, nem! Nem engednek!

A legfőbb ügyészségi ügyész szerint a drogok a személyiségzavart, mint kóros elmeállapotot meggyógyították, ezért Oláh János egészséges volt a vallomástételkor. Éppen csak egy kicsit „tudatmódosult”.

2017. április 18-án az elmeszakértők személyes meghallgatására került sor a Debreceni Törvényszéken. A doktorok fenntartották 2012-es szakvéleményüket, újra megerősítették, hogy Oláh János személyiségzavaros, amely a börtönbe való bezártság hatására dekompenzálódott. A gyogyók segítettek túlélni, de normálissá nem tették.

A szakértők meghallgatását egyébként az ügyészség indítványozta, mert homályosnak tartotta azt a szakértői megállapítást, hogy Oláh János volt tábornok az előzetes letartóztatás alatt, kevert személyiségzavara talaján a büntetés-végrehajtási intézetben naponta olyan mennyiségű pszichotrop anyagot kapott, hogy 2010. március 29-től az ügyészi kihallgatások ideje alatt is, ezen szer hatása alatt állhatott. Oláh Jánosnak ezért nincs olyan vallomása, ami értékelhető lenne.

A legjobb ügyészségi kérdés talán az volt, hogy a szakértők olvasták-e Oláh János vallomásait, mert azok olyan szépen összefogottak… Nos, azokat a jegyzőkönyveket az ügyészek készítették, azok diktálták! Oláh pedig bármit aláírt, olyan időpontban is elismerte a bűncselekmény elkövetését, amikor éppen nem is tartózkodott Magyarországon. Ettől függetlenül aláírt és magát is hamisan megvádolta.

A fénypont az ügyész családi élete volt. Bár egy nagyi sem érintett ebben a „rétestészta” ügyben, egyikőjükről mégis megtudtuk, hogy pont ugyanilyen tudatmódosító szert kapott és hál’ Istennek, nagyon jól alszik tőle!

A kapott tudatmódosító szer egy feszültségoldó szer volt, amely a szorongás és a feszültség (pánikreakció) leküzdésére szolgált. A gyógyszer a személyes felelősséget felfüggeszti, az érzések szintjén megjelenő életveszélyes helyzetet oldja, és lehetőséget teremt a megoldatlannak látszó élethelyzet megoldására, majd később a személyiség újraépítésére. És egyáltalán nem okoz aluszékonyságot, de feledteti a megoldatlan élethelyzetet – mondták a szakértők.

A vádlott realitásérzékelése részben volt megtartott, a kihallgatások alatt a személyes  felelősség felfüggesztése következett be (mint például az ittas vezetésnél). Ha pedig a börtönből való szabadulásról volt szó, akkor Oláh a regresszió miatt mesélésbe, vagy megtörtént események kiszínezésébe is kezdhetett. A vádlott az ügyészi törvényi figyelmeztetést ugyan megértette, de érzelmi állapota miatt annak megfelelően viselkedni nem tudott.

Az elmeszakértők szerint a vádlottat egy referenciaszemély a kihallgatási időszakban irányíthatta, személyiségzavara miatt ígérgetésre bármilyen vallomást megtehetett. Itt tennék egy megjegyzést: a referenciaszemélyek csak ügyészek lehettek, akik ennek az embernek törvénytelen büntetlenséget ígértek, illetve szóbeli vádalkuval kecsegtették, amit írásban később meg is kötöttek.   

A szakértők szerint a valóság csak tényekkel igazolt valósághalmaz lehet, vagyis annak eldöntése nem szakértői kérdés, hogy a vádlott igazat mondott vagy hazudott. Hazudhatott is, meg igazat is mondhatott, de ezt a bíróságnak kell megállapítania, mégpedig más bizonyítékok alapján.

Két lehetőség van. Vagy elfogadjuk, hogy Oláh János tudatmódosító szer hatása alatt tett vallomást, és ezért nem vesszük figyelembe (miként az ittas személyek nyomozati vallomásait is figyelmen kívül hagyjuk). Vagy azt mondjuk, hogy ki tudja bevette-e vagy sem ezeket, ezért figyelmen kívül hagyjuk a drogokat. Ebben az esetben a bíróság értékeli a megmaradt csonka vallomást. De a másodfokú bíróság iránymutatása szerint csak azokat fogadhatja el a tényállás alapjaként, amelyeket valamilyen más bizonyíték is megerősít. Csak az a bibi, hogy rám (és vagyunk így páran) nincs semmi bizonyíték. Mondjuk, hogy is lehetne bizonyítani a meg nem történtet?

Tehát jött, a bevettevagynemvettebe-történet a tárgyaláson, ami aztán meglehetősen ingerültté tett! Főként azért, mert a büntetés-végrehajtási intézet nem egy wellness intézmény, ahol szabadon válogathat a vendég a szolgáltatások között.

Az ügyészség nem is döntött azonnal, hogy beszáll-e a bevettevagynemvettebe-játékba, avagy kívül marad.

Tehát ez az ügy már tényleg elcsúszik egy olyan irányba, ami semmi másra nem jó, csak arra, hogy a hetedik éve folyó eljárásban bármilyen áron életben tartsanak egy olyan hazug vallomást, amelyet egy személyiségzavaros, bedrogozott embertől szereztek be törvénytelen ígéretekkel és corpus delictiként akarják alkalmazni, hátha lesz olyan bíróság, aki ezt beveszi.

Reményeim szerint a törvényszék katonai tanácsa nem veszti el igazságszolgáltató jellegét.

4 komment

260. Lebuktak a katonai ügyészek

2017.03.26. 11:50 Viszkisdoboz

„Asztalt terítesz nekem, ellenségeim szeme láttára” (Zsoltárok könyve 23).

A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa a Kaposvári Törvényszék anno 2013-ban, a viszkis dobozos ügyben hozott felmentő ítéletemet hatályon kívül helyezte és megismételt eljárást rendelt el Debrecenben.

Azonban minden rosszban van valami jó is. A Kaposvári Törvényszék előtti eljárásban derült ki, hogy az ügyészségi bábfigura személyiségzavarban szenved, erre tekintettel a bíróság a teljes vallomását kizárta a bizonyítékok köréből. A másodfokú bíróság (Főváros Ítélőtábla) e vallomás kizárását a bizonyítékok közül csak a durva ügyészi műhiba (valótlan büntetlenségi ígéret) miatt fogadta el, a szóbeli vádalku megtörténtét nem akarta bizonyítottnak látni, így az ügyészség ideig-óráig még életben tarthatta az Oláh-féle vallomás egy részét, és formailag igazolhatta vád alatt tartásomat, egészen 2017. március 17. napjáig. A megismételt eljárásra irányadó végzés szerint a Debreceni Törvényszék akkor értékelheti az Oláh-vallomás megmaradt részét, ha Oláh nem állt tudatmódosító szer hatása alatt.

A Debreceni Törvényszék beszerezte Oláh gyógyszerezési naplóját, kért egy szakvéleményt, amelyből kiderült, hogy a volt tábornok olyan pszichotrop anyagot kapott, ami hatással volt másnapi ügyészségi kihallgatásaira is.

Game over! Azt hinnénk.

A szabad bizonyítás elve alapján a magyar bíróság persze azt csinál, amit akar. A szakértői véleményt se köteles elfogadni, a beszámíthatatlant beszámíthatóvá, a drogost tiszta tudatúvá nyilváníthatja, azt is leírhatja, hogy a délelőtti vallomásokat kizárja, a délutániakat pedig hitelt érdemlőnek tartja. Amennyiben kellően meg tudja indokolni döntését. Azt is tudni kell, hogy a büntető bíróság akár egy vallomás alapján is elítélheti a megvádoltat, de akkor kétség kívül bizonyosságot kell nyernie annak a nyamvadt bizonyítéknak. A bíróság egyet nem tehet: a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem értékelheti a terhelt terhére.

Arról a súlyos jogtechnikai problémáról már nem is beszélek, hogy a másodfokú bíróság által kizárt vallomás részek (alapvallomás) miatt a későbbi vallomás-módosítások, toldozások-foldozások az alapvallomás nélkül, önmagukban eléggé értelmezhetetlenek.

Hát, akkor nézzük meg, hogy mi történhetett 2010-ben, a politikai terror évében!

Oláh János tábornokot, a HM Védelemgazdálkodási Főosztályának vezetőjét 2010. február 24. napján gyanúsítottként hallgatja ki a Budapesti Katonai Ügyészség, majd őrizetbe veszi, és a bíróság másnap előzetes letartóztatásba helyezi.

Oláh János folyamatosan megtagadja a vallomástételt, a büntetés-végrehajtási intézetben esténként kis dózisú pszichotrop anyagot kap, ami a szakértők szerint másnapi kihallgatását nem befolyásolja.

Mindeközben Oláh János tábornok személyiségzavara az elmeorvosszakértők szerint a börtönben dekompenzálódik, azaz folyamatosan veszíti el az uralmat saját tudata felett.

2010. március 18. napja és 2010. április 22. napja között (majdnem egy hónap!) az ügyészek nem hallgatják ki. Ám közben 2010. március 29-től négyszeresére növelik a pszichotrop anyagot. 2010. április 22-re Oláh tudati kontrollja és kritikai készsége megszűnik, de legalábbis fellazul.

csiri2_00111.jpg

Az ügyészek 2010. április 22-én félre is vezetik Oláh tábornokot: büntetlenséget ígérnek a pszichotrop anyagok hatása alatt álló gyanúsítottnak! Oláh megfelelési kényszere és nárcisztikus személyisége miatt végre újra fontosnak érezheti magát. Azt mondhat bárkiről és bármiről, amit akar, méghozzá büntetlenül. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a börtönből csak akkor szabadulhat, ha az ügyész, aki számára akkor a hatalom megtestesülése, úgy akarja. Ehhez viszont az ügyész számára meg kell felelnie! Ilyen tudatállapotban elegendőek a sugalmazó ügyészi kérdések is és a delikvens azonnal tudja, hogy mit várnak tőle.

2010. április. 25. napján győz a Fidesz a választásokon, megkezdődik az elszámoltatás. Az ügyészség gyorsan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, hiszen tudják, hogy hamarosan érkezik Polt Péter legfőbb ügyésznek, addigra jó lenne valami ütőset az asztalára tenni!

A törvénytelen büntetlenségi ígéretet 2010. május 10. napján ugyan visszavonják a katonai ügyészek, de dilettantizmusuknál fogva nem ismételtetik meg Oláhval korábbi vallomásait, csak jóváhagyatják vele, ami persze törvénytelen. A másodfokú bíróság ki is zárja Oláh korábbi vallomásait.

A katonai ügyészeknek, ha Oláh tábornokot továbbra is manipulálni akarják, tenniük kell valamit. Most feltételes módban állítom: megígérik szóban a vádalkut, amit Oláh tábornok elfogad. Most tényként írom le, hogy a vádalku később írásban is megköttetett. A büntető jogászok nagyon jól tudják, milyen súlyos törvénysértés, hogy az ügyész nem tartja be a tárgyalásról lemondásra vonatkozó szabályokat. De jelenleg ennek már alig van jelentősége.  

Hogy a katonai ügyészek nagy igyekezetükben hibákat követnek el, nem csodálkozom! Mindannyian azt gondolhatták, hogy megfogták az Isten lábát és semmi sem menti meg őket egy szép, fényes ügyészi karriertől. Az ügyész tábornok a legfőbb ügyészségre, a kihallgatók pedig a katonai ügyészség élére képzelhették magukat.

Szóval ott tartottam, hogy a Fidesz választási győzelme után Oláh János „megvilágosodott”. 2010. május 10. napján Oláh János egy szünet után minden eddigi vallomását felborítja, és előáll a viszkis dobozos mesével, amelynek lényege, hogy ismeretlen forrásból származó pénzt hoz be államtitkári irodámba egy ismeretlen időpontban, amelynek egy részét viszkis dobozban viszem el annak a honvédelmi miniszternek, akit bizonyítottan nem lehet megajándékozni, és nem is iszik alkoholt. És azt a tényt, hogy a honvédelmi miniszter nem iszik, és nem lehet megajándékozni, Oláh Jánosnak, aki ebben az időszakban a HM protokoll szervének egyik vezetője, hivatalból tudnia kellett! De ha ezt akarják hallani az ügyész urak, akkor azt mondja a szabadulásában reménykedő tábornok.

Oláh János 2010. május 10. napján a vádalku tudatában, szintén pszichotrop anyagok hatása alatt tesz vallomást. A másodfokú bírósággal egy kicsit vitatkozva, itt nem az számít, hogy az ügyészek ígértek-e tárgyalásról lemondást vagy sem (szerintem ígértek, utóbb meg is kötötték!), hanem az, hogy Oláh úgy tudta (abban a tudatban volt, ami megint akarati hiba), hogy vádalku keretében tesz vallomást. Ennek ékes bizonyítéka a vallomástétel első mondata: „Az ügyvédemmel konzultálva a későbbiekben a tárgyalásról lemondást fogom kérni. A vallomásomat erre tekintettel kívánom megtenni.” Ezt pedig nem Oláh János, hanem az ügyészek jegyzőkönyvezték le!

A vádalkuról meg az jut eszembe, hogy a szakértőktől dr. Ifkovics Béla hb. ezredes (Kaposvári Törvényszék) megkérdezte, hogy szerintük miért fogadta el Oláh János a vádalkut? Erre az elmeorvosszakértő azt felelte, hogy itt is látszik, hogy a tábornok elmeállapotával súlyos problémák vannak, mert mutasson a bíró egy olyan normális embert, aki látatlanban aláír 6 év börtönt.

Aztán jön a finálé! Az ügyészek oly mértékben elégedettek voltak Oláh János tábornok vallomásával, hogy semmilyen más bizonyítékot nem szereznek be, annak valóságáról nem is kívánnak meggyőződni.

A gyanúsított jutalma persze nem marad el, a katonai ügyész (nem a bíróság!) szabadítja Oláh tábornokot az előzetesből, a sors fintoraként éppen a születésnapomon, 2010. június 03. napján.

A vádalkut utóbb a Győri Törvényszék katonai tanácsa nem hagyja jóvá, ezért Oláh János a Tábornok-pernek nem lett a „koronatanúja”, ahogy az ügyészek tervezték, hanem XVI. rendű vádlottként nyerte el szerepét.

Ügyészeink tehát méltán idegesek. Tanút akartak a tábornokból csinálni, hogy annak ügyészileg irányított képzelgései alapján ártatlanul elítéljenek engem és a honvédelmi minisztert. Nem jött össze. A honvédelmi minisztert illetően ezt bizonyosan kijelenthetem. Bizonyítékuk volt egy olyan gyanúsítotti vallomás, amiről ma már tudjuk, hogy kettős akarathibában szenved, felhasználhatósága, hogy finoman fogalmazzak, erősen kétséges. De ezt nem nekem, hanem a bíróságnak kell majd eldöntenie.

Csak nyugalomra tudom inteni az ügyészeket. Nem kell idegeskedni! Mert akármilyen jó építész is vagy, szarból nem lehet várat építeni!

23 komment

259. Az ügyészség esete a döglött lóval

2017.03.21. 20:31 Viszkisdoboz

Ha megdöglött a lovad, szállj le róla! – tartja a közmondás. De ezt a gyöngyszemét dakota indiánjainknak úgy látszik, csak Orbán Viktor ismeri. A magyar katonai ügyészség nem!

A Tábornok-per megismételt eljárásában 2017. március 21. napján a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa nyilvános tárgyaláson ismertette a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Orvosszakértői Intézetének igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény kiegészítését.

A kérdés az volt, hogy Oláh János volt honvéd tábornok, a Tábornok-per XVI. r. vádlottja, tudatmódosító szer hatása alatt tett-e vallomást az ügyészeknek vagy sem.

Bizonyságot nyert a nyilvántartások alapján, hogy Oláh János volt tábornok az előzetes letartóztatás alatt a büntetés-végrehajtási intézetben pszichotrop anyagot kapott. A szakértők megállapították, hogy 2010. március 29. napjától kezdődően olyan mennyiségben adagolták az „anyagot”, hogy hatásuk a másnapi kihallgatások alatt is fennállhatott.

személyiségzavar1.jpeg

A szakértők azért nyilatkoztak feltételes módban, mert az ténykérdés, hogy a pszichotrop anyagokat a vádlott bevette-e vagy sem, erről ők nem tudnak nyilatkozni. A köztudomású tényeket azonban még a büntetőeljárásban sem kell bizonyítani. A börtönben a gyógyszerek bevétele az egészségügyi személyzet szigorú ellenőrzése mellett történik. A gyógyszereket mindenkinek nyelvre adják és egy pohár vízzel azonnal le kell nyelni, majd meg kell mutatni, hogy nem maradt gyógyszer a szájüregben. A gyógyszerek bevételének esetleges megtagadását az egészségügyi dokumentációban azonnal be kell jegyezni és az orvosnak jelenteni kell.

Védőm, dr. Csóka Velmira az ügyészségnek címezve a mondandóját felszólalt:

A büntetőeljárási törvény szerint az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, tehát nem szabadon választott műfaj, hogy a terheltet mentő körülményeket az eljárás minden szakaszában, így a bírósági eljárás során is figyelembe vegye.

A Be. 78. § (4) bekezdése szerint nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet

  • az ügyész bűncselekmény útján, vagy más tiltott módon szerzett meg (2010. május 10. napjáig az Oláh vallomásokat valótlan ügyészi büntetlenségi ígéret miatt a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa már kizárta),
  • a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg (2010. március 29. napjától kóros elmeállapotú személyt, pszichotrop anyag hatása alatt az ügyészség kihallgat és e személy vallomása alapján sokakat börtönbe vet, és további vallomásokat próbál kicsikarni több-kevesebb sikerrel, hogy Oláh János vallomása igaznak tűnjék).

 

Meg kívánom jegyezni azt is, hogy Oláh János gyanúsítotti vallomása tartalmi fogyatékosságban szenvedő, akarathibás cselekmény volt, mert bizonyítottan pszichotrop anyag hatása alatt tett vallomást. Ezeket az akarathibás vallomásokat a bírósági gyakorlat szerint, vagy ki kell zárni, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Végül nem utolsó sorban a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása szerint Oláh János vallomásának még ki nem zárt részei akkor értékelhetők bizonyítékként, ha Oláh János nem volt tudatmódosító szerek alatt.

A védelem álláspontja szerint éppen ezért nincs tartami értelemben vett törvényes vád, mert a vádirati tényállás szó szerint megegyezik Oláh János gyanúsítotti vallomásával és e vallomás a tényállás egyetlen „bizonyítéka” is. Ezt a vallomást pedig ha tetszik az ügyészségnek, ha nem, ki kell zárni a bizonyítékok közül, vagy figyelmen kívül kell hagyni.

Tehát e vallomásra sem tényállást nem lehet építeni, és sem bizonyítani nem lehet vele semmit.

Az ügyészség képviselője a védőnek azt felelte, hogy szerinte továbbra is létezik a törvényes vád. Oláh János vallomásának értékelhetősége tekintetében a szakértőkhöz kérdést kívánnak feltenni, mert az homályos (sic!). Lehet, hogy hiányoztak a szövegértési gyakorlatokról a középiskolában? Ezért szorulnak segítségre az orvosszakértőktől a leírtak megértésére? Az ügyészek kifejtették azt is, hogy vallomás értékelhetőségére majd a vádbeszédükben kitérnek, és ex catedra kijelentették, hogy a vádelejtés pedig szóba sem kerülhet.

Így válaszolt tehát a NER ügyészsége.

Én meg csak kikérhetem magamnak, hogy egy bizonyítottan személyiségzavarban szenvedő, bizonyítottan bedrogozott, az előzetesből szabadulni és önmagát menteni kívánó ember ügyészségi vallatása alapján hetedik éve büntetőeljárás alatt tartsanak. Felmerül bennem a gyanú, hogy mindez azért van, hogy egzisztenciálisan, mentálisan és egészségileg is tönkre tegyenek.

Mert nekik szabad!

Azt hiszem, elszívok egy jointot, és magam is beállok ügyészségi koronatanúnak. Megígérem, azt mondom, amit hallani akarnak, ha megmondják, kire kell vallomást tennem. Lehet, hogy jobbat találok ki náluk, mint a nokiás doboz mintájára készült viszkis dobozos mese, ha szárnyalhat a fantáziám.

De haladjunk csak tovább a nagy semmibe, katonai ügyész urak!

Ti csak, ha megdöglött is alattatok a ló, továbbra is tegyetek úgy, mintha lovagolnátok!

Nincs nektek főnökötök?

2 komment