Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

  • Mzperx: Katonai ügyészeket nem vállalsz? Képzelem, mikor a vádlóid az ügyfeleid/védenceid lesznek... :O Va... (2020.05.28. 14:35) 310. Epilógus
  • Pálné Nagy: @Tudok én türelmes is lenni, ha írsz időnként: Örülök, hogy kiderült az igazság és vége a megpróbá... (2020.03.17. 02:30) 309. Itt a vége, fuss el véle
  • Secnir: kitartás Fapál úr! csak ennyit tudok hozzátenni... (2020.02.19. 13:23) 308. Ítélethirdetés előtt
  • Magyaur: Az erkölcsi tisztasága HŐS-sé avatta Önt, a rothadó és kapzsi NER-rel szemben. Példát mutat számun... (2019.12.03. 18:50) 306. Az életre szavaztunk
  • Molen David: Tisztelt Fapál László Ezredes Úr! Volt egy kérdése amiben azt kérdezte van ennél lejjebb? VAN !!... (2019.11.12. 22:29) 303. Az ügyészi fellebbezésre adott védői válasz

Linkblog

304. Második nekifutás a táblabíróságon

2019.11.25. 21:12 Viszkisdoboz

A megismételt Tábornok-per másodfokú bírósága, a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa ma megkezdte munkáját.

Felmentő ítéletem ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, a táblabíróság azt bírálja el.

Dr. Szabó Éva hadbíró ezredes, a tanács elnöke a nyilvános ülés megkezdését követően megállapította, hogy az iratok ismertetését – Oláh János védője kivételével – senki nem kérte, bizonyítási indítványt nem tett. A védő indítványát a katonai tanács elutasította, így lehetővé vált, hogy az ügy előadását a tanács mellőzze.

Megkezdődtek a perbeszédek.

index_1.jpg

Dr. Csiha Gábor alezredes, mb. osztályvezető katonai ügyész kijelentette, hogy az első fokú ítélet az ügyészség eljárásjogi szűrőjén átment, vagyis nincs helye új eljárás lefolytatásának. Egyebekben írásbeli fellebbezéséhez tartotta magát és azt felolvasta a bíróságnak. Továbbra is kérte a tényállás kiegészítését és bűnösségem megállapítását a másodfokú bíróságtól, ennek alapjaként a tényből tényre következtetés alkalmazását jelölte meg a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében.

Az ügyész fellebbezése tárgyi tévedéseit nem javította ki, vagyis az eredeti vádirati időszakot két évvel (!) előre hozta, és továbbra is azzal kéri kiegészíteni az ítéletet, hogy 2003 és 2005 tavasza között, mint másodlagos bűnsegéd ún. visszaosztott pénzeket vettem át az elsődleges bűnsegédtől, akit szintén felmentett a bíróság.

Azt is mondhatnám, hogy mindegy milyen időszakot jelöl meg az ügyész, mert sem 2003 és 2005 tavasza, sem 2005 tavasza és 2006 júniusa között nem vettem át semmiféle ún. visszaosztott pénzt Oláh Jánostól és mástól sem. A bibi az, a vádbeli időszaktól való eltérésben, hogy az ügyészség szerint sem előtte, sem utána, hanem pontosan államtitkári kinevezésem napján lettem korrupt és korruptságom államtitkári kinevezésem törvény erejénél fogva történő megszűnése napján szűnt meg, ami 2004 decembere és 2006 júniusa közötti időszakot öleli fel.

Védői perbeszédek következtek.

Dr. Kovátsits László ügyvéd, kirendelt védőm a bíróságnak az alábbi perbeszédet adta elő:

„Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa!

Dr. Fapál László nyugállományú ezredes, II. r. vádlott védelmében perbeszédemet azzal kezdem, hogy egy igen hosszadalmas - a magyar és az európai bírósági gyakorlat szerint is az észszerű elbírálási határidőt áttörve - több mint 9 éve folyó büntetőeljárásban egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk.

Ha végig gondoljuk, hogy mi minden történt ebben a kilenc évben, akkor azt tapasztaljuk, hogy védencem tekintetében semmi sem változott.

Az ügyészségnek gyanúra okot adó gyanúsítotti vallomásrészlet, vagyis egyetlen egy személyi bizonyíték állt rendelkezésére, amely az alapos gyanú szintjét sem érte el, nem hogy a vádbéli bizonyosságét.

Ez a gyanúsítotti vallomás már beszerzésének körülményeit tekintve is unikumnak számít, hiszen arra egy törvénytelen büntetlenségi ígéret ügyészségi visszavonását követően került sor, amely egyértelműen Oláh János személyes felelősségének kisebbítésére, e felelősség másokra való átterhelésére irányult.

A bírósági gyakorlat szerint a bizonyítékok perrendszerű és logikailag helyes értékelése tekintetében azt az elvet követi, hogy az eltérő és többször megváltoztatott vádlotti vallomások nem alkalmasak arra, hogy a történeti tényállás alapjául szolgáljanak, még akkor sem alkalmasak, ha azokban részleges beismerés is szerepel.

Oláh János XVI. r. vádlott az eljárt bíróságokon gyanúsítotti vallomását nem adta elő, a nyomozás során tett vallomását nem erősítette meg. A bíróságon Oláh Jánostól nem lehetett kérdezni és szembesítést sem lehetett lefolytatni. Ez pedig nagymértékben korlátozta a védelem lehetőségeit.

Oláh János gyanúsítotti vallomásának védencemre vonatkozó terhelő részét sem a nyomozás sem az első fokú bírósági eljárások alatt egyetlen más bizonyíték nem támasztotta alá.

A nyomozás során volt ugyan szembesítés, de az nem felelhetett meg a törvény rendelkezéseinek, mert Oláh János felolvasta a vallomását. Viszont volt egy előnye az egyébként eredménytelen szembesítésnek, hogy védencem, aki addig nem tudta, hogy miért van letartóztatásban, legalább megtudta, hogy mivel gyanúsítja az ügyészség.

Az ügyészség a nyomozás során nem tárta fel Oláh János vallomása ellen ható bizonyítékokat, 2011 elején a védelem által indítványozott tanúkihallgatásokat a katonai ügyészség azzal utasította el, hogy a nyomozást már lezárta. Holott törvényi kötelezettsége volt a terheltet mentő körülményeket figyelembe vétele.

A védelemnek az első fokú bírósági eljárás folyamán sikerült a vádnak a kidolgozatlan, tényeket nélkülöző tényállításait kigyomlálnia és bizonyítania, hogy a történeti tényállás egyes elemei miért nem valósághűek.

Elegendő itt arra gondolni, hogy az ügyészségnek még a mai napig is fenntartott álláspontja szerint a III. r. vádlott a II. vádlott, mint a HM közigazgatási államtitkárának teljes államtitkári időszaka alatt a tanácsadója volt, miközben okiratokkal igazoltuk, hogy a III. r. vádlott 3 hónapos tanácsadói regnálását követően a katonai elhárítás jelezte, hogy meg kell válni a III. r. vádlott munkájától.

Több tanú vallomása igazolta a bírósági eljárás során, hogy Oláh János II. r. vádlott gyanúsítotti vallomása nem hiteles és nem valóságos. Itt Juhász Ferenc, Zámbori Mihály és Liczek Zsuzsanna vallomására utalok.

A védelem a bírósági eljárások alatt nehéz helyzetben volt, mert a vádirat a törvényes vád minimális tartalmi követelményét, a pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt a vádiratban nem rögzítette. A vádirat mindvégig hiányos és homályos volt, amit kellékhiányként kell értékelnünk. A „pontosan meg nem állapítható” szövegrész rendre visszatérő volt a vádiratban az elkövetés helyére, idejére, az összegszerűségre és minden más tényállási elemre.

A tisztességes eljárás szabályait az eljárt bíróságok mindvégig betartották. A Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa az alapeljárásban is többször felhívta az ügyészség figyelmét a bizonyítási kötelezettségére, de ahogy dr. Ifkovics Béla hb. ezredes úr fogalmazott, az „süket fülekre talált”. A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa is úgy zárta le a bizonyítási eljárást, hogy az ügyészségnek indítványa a bizonyításra nem volt.

Éppen ezért kijelenthetem, hogy az ügyészség teljesen indokolatlanul tartotta védencemet 9 évig vád alatt egy, a gyanú szintjét elérő vallomás részlet alapján.

Bíztam a megismételt első fokú eljárás végén abban, hogy az ügyészség eláll a vádtól, vagy legalább az I/9. vádponttól, a viszkis dobozos tényállásban rögzített vádtól. Az első fokú eljárás végén, az ügyészi perbeszédben ugyanis a katonai ügyészek helyesen állapították meg, hogy Oláh János vallomása védencemre hiteltelen az egyéb bizonyítékok tükrében, de nem álltak el a vádtól, ahogy azt a törvény előírja, hanem a végindítványukban azt egyszerűen nem minősítették.

Felteszem a kérdést.

Tisztességesnek lehet tekinteni azt az ügyészi magatartást, hogy védencemet soha nem gyanúsították meg a vádiratban megjelölt cselekvőségekkel?

Tisztességesnek lehet tekinteni, hogy az ügyészség végindítványából derül ki a vádirati cselekvőség minősítése?

Tisztességes az az ügyészi fellebbezés, amely a vádat nem bizonyította és a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt akarja a terhelt terhére a bírósággal értékeltetni?

Az alapeljárásban a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa azt állapította meg, hogy Oláh János vallomása teljes mértékben hiteltelen, arra tényállást nem lehet alapítani, bizonyítékként sem lehet figyelembe venni.

A másodfokú bíróság első fokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében előírta a Debreceni Törvényszék számára, hogy az igazságügyi elme-orvosszakértők véleményére figyelemmel, Oláh János vallomását nem lehet kritikátlanul elfogadni. Oláh János gyanúsítotti vallomása automatikusan a megállapítandó tényállás alapja nem lehet, hacsak egyéb bizonyítékok e vallomás valóságtartalmát nem támasztják alá.

A Debreceni Törvényszék a másodfokú bíróság iránymutatásának megfelelően járt el. Nem általában, hanem vádirati tényállásonként vizsgálta a történeti tényállást alátámasztó vagy azzal ellentétes bizonyítékokat. A bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte és így állapította meg a tényállást. Minden tényállás tekintetében állást foglalt a bíróság Oláh János vallomásának hitelessége vagy hiteltelensége kérdésében. Amennyiben Oláh János vallomását más bizonyíték alátámasztotta, akkor azt értékelte, ha nem támasztotta alá semmilyen más bizonyíték, akkor Oláh János vallomását a tényállás megállapítása szempontjából figyelmen kívül hagyta.

Védencemet az első fokú bíróság teljes körűen, vagyis minden ügyészi végindítványban meghatározott vádpontot, illetve ügyészi minősítés hiányában az alapvádiratban rögzített vádirati történeti tényállást értékelve felmentette.

Az I/9. vádpont, a viszkis dobozos tényállás, amely az alapvádiratban rögzített vádirati történeti tényállás volt, az első fokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve állapította meg, hogy kétséget kizáró módon védencem bűnösségét megállapítani nem lehet.

Védencem felmentése ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést.

Az ügyészi fellebbezések alaptalanok.

Az ügyészi fellebbezések nem csak alaptalanok, hanem alkalmatlanok is a kívánt joghatás, a részleges megalapozatlanság másodbírói kiküszöbölésére. Az ügyészség fellebbezésében olyan időszakokra vonatkozóan kéri az ítéleti tényállás kiegészítését, amelyek nem találhatóan a védencemmel közölt vádpontok között. Tehát a kért kiegészítések törvénytelenek. Az ügyészség szerint a bíróságnak Oláh János vallomását kellett volna elfogadnia a II. r. vádlott vallomása helyett. Ez már önmagában felülmérlegelésre való felhívás. Továbbá a II. r. vádlott nem tett eleget ellenbizonyítási kötelezettségének, vagyis a II. r. vádlott a tagadó vallomását nem támasztotta alá bizonyítékokkal.

A védelem álláspontja szerint a büntetőbíróság nem kötelezheti a vádlottat saját ártatlanságának bizonyítására, azonban azt lehetővé teszi, hogy a vádlott bizonyíték beszerzésére indítványt tegyen a bíróságnak. Nyilván ehhez egy, a II. r. vádlott cselekvőségét pontosan körülíró vádirati történeti tényállás alapján lehetséges. Ha a vád hiányos és homályos, konkrétumok nélküli, akkor a vádlotti és védői bizonyítás-indítványozás ellehetetlenül.    

Nemleges bizonyításra a vádlottat nem lehet kötelezni, nemleges bizonyítás nem létezik, és nemleges bizonyítás objektív eredménytelensége nem járhat együtt a bűnösség megállapításával.

A Be. 7. § (4) bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

A következetes bírói gyakorlat szerint a büntetőeljárás során, bár csak szűk körben, egyes tények ítéleti tényállás részeként történő megállapítására sor kerülhet úgy is, hogy a bíróság a bizonyítási cselekmény eredményeként megállapított bizonyított tényből a bizonyítandó másik tényre logikai úton következtet. A releváns bizonyítandó tényt tehát nem bizonyítás útján állapítja meg (ténybeli vagy másként szólva tényről tényre való következtetés). Ez esetben azonban az adott tény logikai következtetéssel való megállapítása csak akkor tekinthető megalapozottnak, hogy ha a bizonyított tényből más nem következhet, mint a bizonyítás nélkül megállapított további tény, azaz a következtetési művelet eredménye minden más lehetőséget kizár. A Be. 7. § (4) bekezdésében meghatározott jogszabályi alapelv sérülne abban az esetben, ha a bizonyítandó releváns tényt a bíróság nem bizonyítás útján, hanem logikai következtetéssel akként állapítaná meg, hogy a következtetési művelet eredménye nem zár ki minden más lehetőséget.

A vád bizonyításához szükséges tények, bizonyítási eszközök beszerzése, indítványozása a vádlót, azaz az ügyészséget terhelik. A bíróság nem hivatalból, hanem indítványra szerzi be a bizonyítékokat a tényállás tisztázása érdekében.

A Be. 7. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítására a vádló köteles.

A Be. 164. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.

A Be. 164. § (2) bekezdése szerint a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.

A Be. 164. § (3) bekezdése szerint indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.

Az ügyészség fellebbezésében az első fokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét támadja, és azt akarja felülmérlegeltetni a másodfokú bírósággal. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma azonban az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást védi.

Az első fokú bíróság ítélet megalapozottsága csak a Be. 593. § (4) bekezdése szerinti korlátokkal együtt kérhető számon.

Amennyiben a megalapozatlanság nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy az ügyészség nem tett hiánytalanul eleget a bizonyítandó tények alátámasztására hivatott bizonyítási eszközök bíróság rendelkezésére bocsátására vagy azok bíróság általi beszerzésének indítványozására vonatkozó kötelezettségének, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók.

Indítvány:

Kérem a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsát, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú elsőfokú ítéletének dr. Fapál László nyugállományú ezredes II. r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezését szíveskedjék helybenhagyni”.

Az ügyészségi viszontválaszban a fellebbviteli főügyészségi ügyész szerint a védelem már a nemzetközi bíróság előtti eljárást készíti elő. Hogy honnan vette ezt a katonai ügyész? Nem tudom. Ezek szerint érzi, hogy gáz, amit műveltek velem az elmúlt évtizedben?

A védői perbeszédet az ügyész nem tekintette védekező nyilatkozatnak. Persze, most kioktathatnám, hogy a védő a büntetőeljárásban nem védekezik, hanem véd. De minek. Meg egyébként is, egy felmentő ítélet után, egy elrontott ügyészi fellebbezés mellett, mi ellen is kellene védekezni? Ügyész Úr, most komolyan!?!  

Az ügyész visszautasította az ügyészség nevében, hogy ne lett volna az ügyészség eljárása tisztességes vagy ne lett volna törvényes. Azért én tudom sorolni! Azt javaslom ügyész úrnak, hogy kezdje az ügyészség „jogszerű eljárásának” tanulmányozását a blog első bejegyzésben. Aztán haladjon csak tovább egészen a mai bejegyzésig.

2019. november 27. napján a katonai tanács védői perbeszédek meghallgatásával folytatja munkáját.

Szólj hozzá!

303. Az ügyészi fellebbezésre adott védői válasz

2019.11.09. 16:48 Viszkisdoboz

Közeleg az idő.

2019. november 25. napján megkezdődik a Tábornok-per másodfokú tárgyalása a Fővárosi Ítélőtáblán.

Ebben az ügyben első fokon kétszer is felmentettek. Egyszer a bizonyítékok értékelése nélkül mentett fel a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa, mert az ügyészség nyomozás során elkövetett törvénysértéseit a bíróság olyan súlyosnak ítélte meg, hogy a vádat egyszerűen nem értékelte.

Utóbb, a megismételt eljárásban - a bizonyítékok értékelése alapján is - erre a következtetésre jutott a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa, és teljes körűen felmentett az ügyészég vádja alól.

Az ügyészség felmentő rendelkezésem ellen olyan fellebbezést nyújtott be a másodfokú bíróságnak, amely véleményem szerint bírósági elbírálásra egyrészt alkalmatlan, ha nem lenne az, akkor is a bizonyítékok bírósági értékelésének másodbírói felülmérlegelésére irányul.

Erről itt és itt részletesen írtam.

Most a bíróság által kirendelt védőm, dr. Kovátsits László ügyvéd  - ügyész fellebbezésekre tett - észrevételét hozom nyilvánosságra, teljes tartalommal.

Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa

Ügyszám: 6.Kbf.46/2019.

 Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa!

Alulírott, dr. Kovátsits László ügyvéd (Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda, székhely: 1054 Budapest, Hold utca 15. V. em. 3/A., telefon: 061/269-0507, e-mail: kovatsits@kovatsits.hu), dr. Fapál László nyá. ezredes, II. r. vádlott kirendelt védőjeként, a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú első fokú ítélete ellen védencem terhére bejelentett ügyészi fellebbezés tárgyában, a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség 2.B.IV.165/2010. számú, valamint a Fővárosi Fellebbviteli Ügyészség BF.342/2019/4. számú fellebbezésére a Be. 586. § (1) bekezdése alapján az alábbi

 észrevételt

terjesztem elő:

Határozottan kérem a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsát, hogy a Be. 605. § (1) bekezdése alapján a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú elsőfokú ítéletének védencemre vonatkozó felmentő rendelkezését szíveskedjék helybenhagyni, figyelemmel arra, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés alaptalan. 

Indokolás:

Védencemet, dr. Fapál László nyugállományú ezredest a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa 2019. január 31. napján kihirdetett 239. számú ítéletében az ellene 7 rendbeli, részben folytatólagosan, bűnsegédként önálló intézkedésre jogosult személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vád alól felmentette (I/1., I/2., I/4., I/5., I/6., I/7., I/8. vádpontok).

A Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a megismételt eljárásban – a másodfokú bíróság iránymutató végzésének megfelelően - részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során az összes szükséges bizonyítékot beszerezte, illetve megismerte. Az első fokú bíróság a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt folyt alapeljárás iratait is a bizonyítás részévé tette. Az első fokú bíróság a bizonyítékokat ítéletében részletesen, egyenként és összességében is értékelte. A bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes - általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja, mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH 1998.9.418). Az első fokú bíróság ítéletében logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért az elsőfokú ítéletben rögzített tényállásokat állapította meg.

A felmentő ítéleti rendelkezés ellen az ügyészség védencem terhére bűnösség megállapítása, börtön fokozatban letöltendő végrehajtandó szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás kiszabása, továbbá 15.240.000-Ft. összegű vagyonelkobzás elrendelése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyészség álláspontja szerint az első fokú ítélet történeti tényállása a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságban szenved, amely a Be. 593. (1) bekezdés c) pontja alapján kiküszöbölhető.

A Be. 592. § (2) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan lehet, ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg.

A Be. 592. § (2) bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan lehet, ha megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával.

A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja szerint a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során

1./ az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.

Az elsőfokú bíróság által megállapított bizonyítást érintő ügyiratok alapján a tényállás módosítása valójában nem más, mint ugyanazon bizonyíték alapján olyan további, az elsőfokú bíróság által nem megállapított ténynek a megállapítása, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, azonban a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából releváns. Az iratellenesség kiküszöbölése azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós tartalma szerint vette figyelembe a bizonyítékot, és ezt javítja ki a másodfokú bíróság az ügyiratok szerinti tartalom alapulvételével.

Az ügyészség nem jelölte meg az ügyiratokat, amelyek ugyanazon bizonyíték alapján további tények megállapítása következne, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott. Ha az ügyészség XVI. r. vádlott vallomására gondolt, akkor az alaptalan, mert az első fokú bíróság Oláh János XVI. r. vádlott vallomását – a kizárt rész kivételével - értékelési körébe vonta, annak valós tartalma szerint.

2./ ténybeli következtetés alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.

Téves ténybeli következtetés esetén az elfogadott bizonyítékból történő, a logika szabályainak meg nem felelő ténykövetkeztetést helyesbíti a jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság. Az ügyészség azt kéri, hogy Oláh János XVI. r. vádlott vallomásának – álláspontjuk szerint – helyes ténybeli következtetésekkel egészítse ki az egyes tényállásokat Oláh XVI. r. vádlott vallomása alapján a vádiratnak megfelelően és a II. r. vádlottat ítélje el.

A bírósági gyakorlat szerint a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg akár primer, akár secunder tényként és értelemszerűen jogkövetkeztetésként is tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya.

Az első fokú bíróság megállapította az I/1-2., valamint I/4.- I/9. számú tényállásokat érintő indokolásában (65., 67., 70., 72., 75., 78., 80., 82. oldalak), hogy a tényállások keretében Oláh János XVI. r. vádlott vallomásán kívül nem állt rendelkezésre több bizonyíték. A II. r. vádlott tagadásával szemben a II. r. vádlottal kapcsolatos tényállásokban a bíróság bizonyítékok hiányában nem tudta megállapítani a II. r. vádlott bűnösségét.

3./ az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.

Az ügyészség bizonyítást nem ajánlott fel, új tényre vagy bizonyítékra nem hivatkozott fellebbezésében.

Az ügyészség azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy az első fokú ítélet történeti tényállási részét „a katonai ügyészi fellebbezés indokolásában tényállási részenként részletezettek, kifejtettek szerint az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel egészítse ki” és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölését követően az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, állapítsa meg védencem bűnösségét.

Az ügyészég konkrétan azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy mérlegelje felül az első fokú bíróság ténymegállapító és bizonyíték-értékelő tevékenységét. Az indokolásból vegye ki a bírósági mérlegelés eredményeként megállapított, a II. r. vádlott felmentése alapjául szolgáló mondatokat, amely szerint bizonyítékok hiányában nem tudta a bíróság a II. r. vádlott bűnösségét megállapítani, majd egészítse ki a következő „tényekkel” az első fokú ítéletet: a II. r. vádlott tudott a „korrupciós kapcsolatokról” és „kapott a tényállási pontokban szereplő gazdasági társaságok részéről eljáró személyek által adott korrupciós pénzekből”. Az ügyészség Oláh János XVI. r. vádlott vallomását jelölte meg, ami azért különleges az ügyészi indítvány szempontjából, mert a ténybíróság értékelési körébe vonta és értékelte Oláh János XVI. r. vádlott teljes nyomozati vallomását, kivéve az ügyészi műhibából eredő, törvénytelen büntetlenségi ígéret miatti kizárt részeit.

Az ügyészség állítása szerint nem Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomásának az eltérő értékelését, felülmérlegelését kéri a másodfokú bíróságtól, hanem Oláh János XVI. r. vádlott bíróság által értékelt vallomásának megfelelő tényállás kiegészítést kért, ami fából vaskarika.

Az ügyészség olyan cselekményekkel kívánja az ítéleti tényállásokat kiegészíteni, amely sem az eredeti vád, sem a vádmódosítás, sem az ügyészi végindítványnak nem volt a tárgya.

Az ügyészség azzal kívánja a másodfokú bírósággal kiegészíttetni a tényállást, az I/1., az I/2., az I/4., I/7. és I/8. tényállásoknál, hogy a II. r. vádlott 2003. év eleje és 2005. év eleje között részesedett III. r. vádlott közreműködésével az ún. vissza osztott pénzből.

Az ügyészség az I/5. tényállásnál 2004 elejétől határozza meg a II. r. vádlott részesedését a III. r. vádlott közreműködésével az ún. visszaosztott pénzből.

Az ügyészségnek fellebbezésében egyedül az I/6. vádpontnál sikerült eltalálnia az eredi vádiratnak megfelelő idő intervallumot, amely egyébként minden tényállásnál a „2005. év eleje és 2006 júniusa között” volt a vád tárgya, ami védencem közigazgatási államtitkári tevékenysége időtartamának felelt meg.

Vagyis a kért ítéleti kiegészítések törvénytelenek és alkalmatlanok is a vélelmezett megalapozatlanság kiküszöbölésére.

Az ügyészség fellebbezése az I/9. (viszkis dobozos) tényállást nem érintette, ugyanakkor indokolásában – ítéletszerkesztési hibaként hivatkozik – az első fokú ítélet 83. oldal második és harmadik bekezdéseire, amely megállapításokat sérelmez, mert éppen ellenkező előjelű bizonyíték-értékelést kellett volna végeznie a bíróságnak. Tehát az ügyészség az első fokú bíróság  bizonyíték-értékelő tevékenységét akarja felülmérlegeltetni a másodfokú bírósággal.

A Be. 593. § (2) bekezdése előírja, hogy a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.

A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, az iratellenesség kiküszöbölése, illetve a téves ténybeli következtetés helyett a helyes ténybeli következtetés levonása az elfogadott bizonyítékból nem esik a felülmérlegelés tilalma alá.

Az ügyiratok alapján, az iratellenességen alapuló, valamint a téves ténybeli következtetésen alapuló tényállás módosítás szükségességén keresztül az ügyészség valójában a bizonyítékok felülmérlegelését kívánja elérni.

A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a másodfokú bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette.

Az első fokú bíróság állást foglalt Oláh János XVI. r. vádlott minden egyes vallomás-részleteinek hitelességét illetően. A II. r. vádlott tekintetében Oláh János vallomását nem fogadta el hitelesnek, mert a II. r. vádlott védekező vallomásával szemben Oláh XVI. r. vádlott vallomását egyetlen más bizonyíték nem támasztotta alá és jelen helyzetben a hitelesség vagy hiteltelenség kérdésben való állásfoglalása kialakításakor az első fokú bíróság nyilván nem hagyhatta figyelem kívül a gyanúsítotti vallomás ügyészségi beszerzésének szokatlan körülményeit, valamint a kirendelt igazságügyi elme-orvosszakértők megállapításait.  

Az ügyészség továbbra is kitart amellett, hogy a büntetlenségi ígéret miatt Oláh János XVI. r. vádlott kizárt nyomozati vallomás-részletét a másodfokú bíróság használja fel „mivel az már nem a korábbi, hanem egy törvényes figyelmeztetésnek megfelelő vallomás”, mert ugyan a törvénytelen vallomástételt követően abban a tárgyban újabb vallomás nem született, de a törvénytelenség kiküszöbölését követően a XVI. r. vádlott a törvénytelennek tekintett vallomását továbbra is fenntartotta.

A másodfokú bíróság iránymutató 6.Kbf.54/2013/32. számú végzése e körben a következőket tartalmazta (18. oldal):

„Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a katonai ügyész a Be. 117. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelő kioktatása ellenére is, azok a vallomásrészek, amelyeket Oláh XVI. r. vádlott még a mentességével kapcsolatos téves feltevésben tett meg, bizonyítékként nem vehetők figyelembe”.

Az ügyészég úgy értékelte, hogy a bíróság azért mentette fel a II. r. vádlottat, mert Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomását semmilyen más bizonyíték nem támasztotta alá, a II. r. vádlott pedig tagadó vallomást tett.

Az ügyészség álláspontjával szemben hivatkozom a Be. 7. § (1) bekezdésére, mely szerint a vád bizonyítására a vádló köteles. A Be. 593. § (4) bekezdésében foglaltak szerint, ha a megalapozatlanság a Be. 164. § (1) bekezdésére vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem is alkalmazhatók.

Az ügyészség szerint a II. r. vádlott a tagadó vallomását nem támasztotta alá bizonyítékokkal.

E körben hivatkozom az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésére, amely előírja, hogy senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg (ártatlanság vélelme), valamint a Be. 7. § (2) bekezdésére, mely szerint a terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására.

Az általánosan követett gyakorlat szerint a vádlott tagadása esetén bűnössége a vádlott-társ terhelő vallomása alapján általában csak akkor állapítható meg, ha a vádlott-társ vallomását egyéb adatok kellően alátámasztják (BH 1963.1.3406).

Az ügyészség által a fellebbezés tárgyában meghatározott tényállásokban rendre ugyan azt a szöveget tartalmazta az alapvádirat minden egyes vádpontnál: „.. továbbá az 50%-os megállapodás alapján III. r. vádlott közvetítésével II. r. vádlott is a fele összeg erejéig.” Az alapvádirat nem tartalmazta, hogy a II. r. vádlott pontosan mikor, ki, kitől, hol, milyen eredetű pénzt vett át. Az összegek megállapítása Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati szakaszban tett egyes vallomásain alapul, amit a 2.B.IV.165/2010. számú,  2018. január 12. napján kelt vádirati tényállás módosítása útján a katonai ügyészek számoltak ki matematikai módszerekkel és pontosították, hogy milyen összeget is értenek a „fele összeg erejéig” szövegrész alatt.

A vádirat szerint a XVI. r. vádlott, mint tettestől származó „pénz átvételének” sem N. Dénes III. r. fizikai bűnsegédlettel vádolt vádlott vonatkozásában nincs értékelhető adattartalom a vádiratban, sem pedig a III. r. vádlottól, mint „közvetítőtől” állítólagosan a II. r. vádlott részére eljuttatott pénz átadásoknak nincs helye, időpontja, a pénznek címlete stb.

A II. r. vádlott védekezésének tehát alapvető korlátja maga az ügyészi vádirat volt, amely nem határozott meg semmit konkrétan, ami ellen védekezni lehetett volna.

A jogtudomány jelenlegi álláspontja szerint nemleges bizonyításra senki nem kötelezhető, a nemleges tény bizonyításának előírása a vádlott számára pedig nem is lehetséges. 

A büntetőbíróság nem kötelezheti a vádlottat saját ártatlanságának bizonyítására, illetve a nemleges bizonyítás objektív eredménytelensége nem járhat együtt a bűnösség megállapításával, mert akkor az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme kellene, hogy az irányadó legyen a bíróság számára.

Az ügyészség szerint semmilyen érdeke nem volt XVI. r. vádlottnak, hogy hazudjon, nem állt érdekében valótlanságot állítani.

Álláspontunk szerint pedig elegendő oka volt XVI. r. vádlottnak ahhoz, hogy valótlanságokat is állítson. Az eredeti vallomásban nem szereplő „50 %-os megállapodással” és a 20%-os költségelemmel kiegészített vallomásával a XVI. r. vádlott az általa vállalkozóktól átvett ún. visszaosztott pénzek 70 %-ától (sic!) szabadult meg. A viszkis dobozos meséjével pedig elérte, hogy az országos hírek az ügyben nem Oláh Jánosról és esetleges társairól, hanem a volt honvédelmi miniszterről és a II. r. vádlottról, mint volt államtitkárról szóltak.

Oláh János XVI. r. vádlott vallomásának hitelességét éppen ügyészség döntötte meg. A 2018. március 12. napján kelt tárgyaláson a katonai ügyész perbeszédében az I/9. vádpont kapcsán részletesen értékelte a bizonyítékokat, így a vádlottak és a tanúk vallomásait is. Oláh János vallomásának viszkis dobozos részével szemben a katonai ügyész arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott-társak és a tanúk a II. r. vádlott vallomását támasztották alá a XVI. r. vádlott nyomozati vallomásával szemben. Az I/9. vádpont kapcsán az ügyészség a viszkis dobozos tényállást a 2018. március 14. napján kelt végindítványában nem is minősítette, nem kis zavart okozva annak bírósági elbírálásának szükségessége vagy szükségtelensége körében.

Az ítéletszerkesztési hibára hivatkozó ügyészség azt állítja, hogy az indokolásban az első fokú bíróság által bizonyítatlanság miatti felmentést indokoló szövegrészeket ki kell „cserélni” Oláh János XVI. r. vádlott vallomására és a részbeni megalapozatlanság így kiküszöbölhető.

A „tudtak” és „kaptak” kifejezéseket az egyes történeti tényállásokban az ügyészség nem szerepeltette a vádiratban, megjegyzem, az ügyészség a vádirati tényállításokat semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Oláh János XVI. r. vádlott nyomozati vallomása volt a vád történeti tényállásának kizárólagos alapja és egyben kizárólagos bizonyítéka is.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.12.392).

Ebben az eseti döntésben arra mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítéleti tényálláshoz tartozóként kell tekintetbe venni minden, a határozat indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélése körébe esik.

Megalapozatlan az ügyészség ítéletszerkesztési hibára való hivatkozása, mert az első fokú ítélet indokolásában nem található olyan ténymegállapítás, mely ellentmondana a felmentő ítéleti rendelkezésnek, a bizonyítékok mérlegelése kapcsán az első fokú bíróság ténymegállapítást pedig nem is tett.

Az első fokú bíróság ítélet megalapozottsága (Be. 592. §) csak a Be. 593. § (4) bekezdése szerinti korlátokkal együtt kérhető számon.

Amennyiben a megalapozatlanság nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy az ügyészség nem tett hiánytalanul eleget a bizonyítandó tények alátámasztására hivatott bizonyítási eszközök bíróság rendelkezésére bocsátására vagy azok bíróság általi beszerzésének indítványozására vonatkozó kötelezettségének, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók.

A vád bizonyításához szükséges tények, bizonyítási eszközök beszerzése, indítványozása a vádlót, azaz az ügyészséget terhelik. A bíróság nem hivatalból, hanem indítványra szerzi be a bizonyítékokat a tényállás tisztázása érdekében.

A Be. 164. § (1) A vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.

A Be. 164. § (2) bekezdése szerint a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.

A Be. 164. § (3) bekezdése szerint indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.

A bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból csak pártatlanságának fenntartása mellett az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján szerezhet be és vizsgálhat meg. A vádlói funkció elkülönítése következtében a bíróságnak lehetősége van arra, hogy hivatalból teljes körben tisztázza a tényállást, azonban a vád bizonyítására nem kötelezhető és ezért a vádló bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a bíróságra nem telepíthet az ítélkező funkciótól idegen következményeket. Éppen ezért a törvény megfogalmazásában a bíróság feladata a tényállás tisztázása, a vád garanciális keretei között.

A vádló vádért való felelősségének következetes érvényesítését a Be. 593. § (4) bekezdése teljesíti be a megalapozatlanság következményeinek viselésénél, mely szerint, „ha a megalapozatlanság nyilvánvalóan a 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztására vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók”.

Az elsőfokú bíróság a vádiratban megjelölt bizonyítékokat megvizsgálta, a vádiratban indítványozott bizonyítási eljárást lefolytatta, erre az ügyészség észrevételt nem tett és további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegeléséről számot adott:

„a bíróság a tényállások közül azokat tudta elfogadni a bűnösség alapjául, amikben Oláh János XVI. r. vádlott vallomását más bizonyítékok is alátámasztják és megerősítik. Ezen elv alapján a bíróság a beismerő vallomás azon részeit, amelyeket más bizonyítékok nem erősítették meg és nem támasztották alá, a tényállás és a bűnösség megállapításakor nem tudta figyelembe venni, és értékelni” (első fokú ítélet 61. oldal).

A bizonyítékok mérlegelése során az első fokú bíróság figyelembe vette a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.54/2013/32. számú végzésében foglalt iránymutatást, amely szerint „Az a szakértői megállapítás, hogy a vallomás megtételekor korlátozva volt vallomása következményeinek felismerésében a másodfokú bíróság álláspontja szerint annyiban lehet releváns, hogy e körülmény figyelembe vételével dönthető el, hogy Oláh János azon vallomásai, amelyeket egyéb bizonyítékok nem támasztanak alá, mennyiben hitelt érdemlőek, vallomás igaznak fogadható-e el, továbbá a megtörtént eseményeket a valóságnak megfelelően tükrözik-e… A másodfokú bíróság mindezek mellett meg kívánja jegyezni, hogy az előzőekben kifejtettek nem jelenthetik Oláh XVI. r. vádlott gyanúsítottként tett vallomásainak automatikus elfogadását a megállapítandó tényállás alapjaként, csupán azt, hogy az eljáró bíróságnak e bizonyítékot együtt kell mérlegelnie a többi bizonyítékkal, majd állást kell foglalnia annak hitelt érdemlősége kérdésében és mérlegelő tevékenységéről a logika szabályainak megfelelően számot kell adnia, vagyis indokolási kötelezettségének teljes körűnek kell lennie” (6.Kbf.54/2013/32. végzés 21 – 22. oldalak).  

A fent kifejtettek alapján kérem a tisztelt másodfokú bíróságot, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa Kb.I.13/2014/239. számú első fokú ítéletének védencemre vonatkozó felmentő rendelkezését szíveskedjék helybenhagyni.

Budapest, 2019. október 17.

                                                                       Tisztelettel:

                                                        (Dr. Kovátsits László ügyvéd)

                                                         II. r. vádlott kirendelt védője

1 komment

302. Ítéletszerkesztési hibává silányultam

2019.10.20. 17:41 Viszkisdoboz

Leszálló ágban vagyok.

Az ügyészség nyolc évig tettesi pozícióban tartott, egy éve vagyok pszichikai bűnsegéd, a felmentő ítéleti rendelkezésem ellen bejelentett ügyészi fellebbezésből pedig megtudtam, hogy ítéletszerkesztési hiba vagyok.

Egy ideje komoly fejtörést okoz számomra, hogy az ügyészek, mint az igazságszolgáltatás részei maguktól ilyen balfékek, vagy tanult viselkedés az önmaguk lejáratása.

Mert, ha alaposabban górcső alá vetjük a munkájukat (nem egyszer alaposabb vizsgálat sem szükségeltetik hozzá), akkor kiderül a szakmaiatlanság, a nemtörődömség és az elemi erkölcsi érzék hiánya.

Ott tartottunk a Tábornok-per másodfokú bíróságához benyújtott ügyészi fellebbezések értékelése tekintetében, amely fellebbezés felmentő rendelkezésem ellen irányul, hogy olyan időpontbéli cselekményekkel szeretnék kiegészíteni az első fokú ítéletet, amely időszakokat a vádirat soha nem tartalmazott. Lehet azt mondani, hogy elírták. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, tehát egy ügyész is megbotolhat.

Azonban nem egyszer írták el az ügyészek, hanem hatszor! Valami oknál fogva következetesen ragaszkodnak ahhoz a fellebbezésükben, hogy 2003 és 2005 eleje között voltam pszichikai bűnsegéd, aminek az az egyetlen szépséghibája, hogy ekkor még a vádlott-társaimmal, különösen Oláh Jánossal hivatali kapcsolatba sem kerülhettem.

Sajna azon a tényen még az ügyészek sem változtathatnak, hogy államtitkár 2004 decemberétől 2006 júniusáig voltam. Nem mintha bármit is elkövettem volna bármikor is abból, amivel vádolgatnak!

Lendüljünk is akkor túl ezen és vizsgáljuk meg tartalmilag a fellebbezést!

Az első fokú bíróság 10 vádlott esetében alkalmazott felmentő rendelkezést a vádirathoz képest. Ebből 3 vádlott kapott teljes körű felmentést, a többiek részlegeset. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy 10 vádlottat érintő 28 tényállás tekintetében hozott a bíróság felmentő rendelkezést.

Na, ez a „sikertörténet”, ahol az ügyészek annak is örülhettek, hogy egyáltalán egy-egy vádlottat, egy-egy vádpontban marasztalt a bíróság.

Persze ez az „ügyészségi sikertörténet” úgy kell, hogy záruljon - mondják az ügyészek - hogy engem hosszú-hosszú évekre börtönbe juttatnak. Szerencsére az ügyészi és bírói funkció még elkülönült, de „szerves fejlődésünk” eredményeként a jövő nem feltétlenül ebbe az irányba mutat.

Az ügyészek azt állítják, hogy ítéletszerkesztési hiba történt. Az első fokú ítélet indokolásában található felmentő rendelkezés indokait a tényállásba kellene szerkesztenie a másodfokú bíróságnak ellenkező előjellel, azzal, hogy „tudtam a korrupciós kapcsolatokról” meg „kaptam a gazdasági társaságoktól visszaosztott korrupciós pénzekből”. Mert „Oláh János nyomozati vallomása ellenére ezt az ítélet nem tartalmazza”.

Megint az alfánál és omegánál vagyunk. Ha Oláh János azt mondta, akkor az úgy volt – mondá az ügyész. Hát, Oláh János 2010-ben, a kétharmados győzelmet követően nagyon sokféle dolgot állított, nagyon sok emberre tett terhelő vallomást, a portfólió volt uniós biztostól a kapuügyletesig terjedt. Volt kikből válogatni az ügyészeknek, hogy végül kik legyenek a vádlottak! Na, nehogy azt higgyék, hogy bizonyítékok alapján. Nem, dehogy! Pofára. Másra nem tudok gondolni, nem is merek…

Az ügyészség nyíltan elismeri a fellebbezésében, hogy „Oláh János XVI. r. vádlott vallomását e körben más bizonyíték nem támasztotta alá, ahogy a tagadó vádlottakét sem”.

mihalik_ugyesz_jpeg.jpg              Az "ügyészségi mestermű" másik alkotója, a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség üdvöskéje

Az ügyészség tehát bátran kijelenti, hogy nem tett eleget hivatali kötelezettségeinek, nem nyomozott, nem produkált bizonyítékot. Megelégedett egy önmagát menteni kívánó ember előzetes letartóztatásban tett vallomásával, akit először megtévesztett büntetlenségi ígérettel, hogy megúszhatja, majd vádalkut kötött vele, elvégre olyan jól, irányíthatóan együtt lehetett vele működni, megérdemli.

A Győri Törvényszék katonai tanácsa észnél volt, nem engedte, hogy Oláh tanúként parolázzon a Tábornok-perben, így az ügyészi terv dugába dőlt, s lett a tanúból XVI. r. vádlott.

A vádhatóság Oláh János vallomását hitelesnek próbálja feltüntetni a másodfokú bíróság előtt. A viszkis dobozos tényállásban viszont ők maguk ismerték el, hogy Oláh János vallomása hiteltelen. Az utolsó pillanatban az ügyészség elállt a vádtól a végindítványában, és a katonai ügyész ezt – védőbeszédet felülmúló érveléssel – perbeszédében kellően meg is indokolta.

Oláh vallomását az ügyészség a fellebbezésben – mivel éppen így tartja pillanatnyi érdekük - teljesen hitelesnek tartja és fél gépelt oldalon keresztül bizonygatja, hogy nem állt érdekében hazudni és nem vonta vissza a vallomását.

Nem állt érdekében hazudni?

Á, nem. Csak azzal az egy mondattal, hogy 50 %-os megállapodást kötött a fele pénzről, az ún. visszaosztott pénzek felét tüntette el, amivel már nem magát vádolta innentől fogva.

Nem vonta vissza a vallomását? Persze, hogy még hamis vád bűntettét is a nyakába vegye?

Most következzen a szánalmas vádhatósági magyarázkodás: az ügyészség „nem Oláh vallomásának az eltérő értékelését, felülmérlegelését célozza, hanem Oláh XVI. r. vádlottnak a bíróság által már értékelt vallomásának megfelelő tényállás kiegészítését”.

Értjük? Ha Oláh vallomása egyes vádlottaknál hiteles volt (mert Oláh vallomását egyes esetekben egyéb körülmények alátámasztották), akkor legyen nálam is hiteles „egyéb körülmények” nélkül is.

Hab a tortán, hogy az ügyészek szerint nem bizonyítottam ártatlanságomat. Úri ember leszek, ezért nem küldöm el őket a sunyiba! Ilyet csak a középkorban követeltek a vádlottaktól, a bűnösség vélelme alapján. Tudtommal még az ártatlanság vélelme alapján nem vagyok kötelezhető ártatlanságom bizonyítására.

Ennek ellenére mindent megtettem!

Az ártatlanságom bizonyítását azonban maguk az ügyészek tették lehetetlenné. A vádirati tényállás oly mértékben hiányos, hogy ellene – objektíve - védekezni sem lehet. A vádirat minden egyes történeti tényállásából csak a tények hiányoznak! A vád ugyanis nem tartalmazza a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

Hogy teljes legyen a zavar, az I/9. tényállás, a viszkis dobozos felmentő ítéleti rendelkezésem ellen nem jelentettek be ugyan fellebbezést ezek a ritkaságszámba menően felkészült ügyészek, de támadják a teljes körű felmentésemre vonatkozó indokolás részeket szintén ítéletszerkesztési hibára hivatkozva, miközben egyetlen tényt sem írt le a bíróság azt indokolásban, ami a tényállás része kellene, hogy legyen.

Az első fokú bíróságnak az indokolásban az egyes tényállásokhoz írt megállapítása, mely szerint „a felmentett vádlottaknál nem lehetett bizonyítani, hogy a vádirati tényállásban szereplő bűncselekményeket elkövették volna” nem tényállítás.

Az első fokú ítélet részleges megalapozatlanságát úgy kérik a másodfokú bíróságtól kiküszöbölni az ügyészek, hogy hivatalai kötelességük megszegésére beismerő vallomást tesznek: a vád tisztázáshoz szükséges tényeket nem tártuk fel, a bizonyítási eszközöket nem szereztük be, és arra indítványt sem tettünk az első fokú bíróságnak.

Van azért jó hír is.

Pont kerülhet a 9 éve folyó eljárás végére, mert az ügyészség szerint nem történt eljárási szabálysértés, az első fokú ítélet nem teljesen megalapozatlan, új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoznak az ügyészek, vagyis nem lesz semmiféle bizonyítás másodfokon.

Egy formailag megfelelő, tartalmi elbírálásra viszont alkalmatlan, a bizonyítékok mérlegelését meg nem engedett módon támadó ügyészi fellebbezés alapján jár el a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa.

Még egy hónap, aztán kezdődik.

Szólj hozzá!

301. Most már elég volt! Szakmailag hozzáértő ügyészt kérek!

2019.10.04. 10:58 Viszkisdoboz

Nem csalódtam az ügyészségben. Hozták ismét a formájukat!

Előző posztomban beszámoltam arról, hogy a Tábornok-perben megérkezett a másodfokú bíróság tárgyalásokra invitáló végzése az ügyészi fellebbezésekkel együtt.

Az ügyészség felmentő ítéleti rendelkezésem ellen jelentett be fellebbezést.

Minden „elismerést” megérdemel az ügyészség, szakmaiatlanságukat ismét csúcsra járatták. A legszánalmasabb azonban az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, mint az ügy ura baromságokat vet papírra, a fellebbviteli főügyész meg azzal egyetértve terjeszti fel azt a bíróságnak.

A 17 vádlottas ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség alig tíz, míg a fellebbviteli főügyészség 13 oldalon keresztül fejti ki jogi álláspontját, hogy a Debreceni Törvényszék katonai tanácsának az ítélete – részben - miért megalapozatlan. A két ügyészi fellebbezés érdemi része teljesen azonos. Betűről betűre.

Ha ezekből az iratokból kihagyjuk a szokásos ügyészségi sablon és töltelék mondatokat, akkor kiderül, hogy az érdemi rész néhány oldal, ebből is, ami rám vonatkoztatható, pedig még kevesebb.

Tudom, hogy az ügyészség által megálmodott „évszázad korrupciós ügye” dugába dőlt és most már csak a tévesen értelmezett „ügyészi becsület” viszi előre a süllyedő hajót, de ami sok, az sok!

Vissza kell tekintenünk a 2018-ban történtekre, hogy érthető legyen, miről is szeretnék írni.

A Tábornok-per megismételt eljárása végén a katonai ügyészek magatartásában alapvető változások álltak be. A bűnszervezeti minősítést elhagyták, a Honvédelmi Minisztérium is elállt a polgári jogi igényétől. Tettesi minőség helyett bűnsegédlettel vádoltak meg, majd azt is elmondták, hogy másodlagos pszichikai bűnsegéd vagyok, vagyis a bűnsegéd bűnsegédje. Az ügyészség a viszkis dobozos tényállást nem minősítette végindítványában, sőt, az ügyészi perbeszédben elmondták, hogy Oláh János vallomásával szemben a tanúk által megerősített vallomásom alátámasztotta, hogy a vádirati cselekmény nem történt meg. Valami oknál fogva azonban nem kérték a felmentésemet e vádpontban, hanem sunnyogtak! A Debreceni Törvényszék pedig azt az utat választotta (mivel a vádirat történeti tényállásához inkább kötött a munkája, mint az ügyészségi indítványhoz), hogy felmentett e vádpont alól is.

A viszkis dobozos tényállásban meghozott bírói felmentés ellen az ügyészség nem jelentett be fellebbezést, azonban a másodfokú bíróság nagy valószínűséggel a hivatalbóli teljes felülbírálat irányába mozdult el, mert természetesen ezek a jól képzett ügyészek, megint elbarmoltak valamit. Ennek pedig az a következménye, hogy részleges felülbírálat helyett a teljes felülbírálat szabályai szerint kell a bíróságnak dolgoznia.

Vagyis az ügyészek elrontják, a bírák meg helyrehozzák!

index_1.jpg

Dr. Csiha Gábor alezredes, mb. osztályvezető katonai ügyész, a "mestermű" alkotója

Azt gondolná az ember, hogy olyan ügyben, ami már kilenc éve folyik, három bírósági eljárást ért meg, teherautónyi lassan az irathalmaz, a felmentésemmel szemben indítványozott végrehajtandó szabadságvesztést, közügyektől eltiltást, vagyonelkobzás súlyossága megérdemel annyit, hogy az igen sok közpénzbe kerülő állami vádlók megalapozott előterjesztést tegyenek a másodfokú bíróság részére.

Hát, nem! Figyeljék csak a dátumokat!

A vádirat, az ügyészi végindítvány, a bíróság ítélete mindvégig közigazgatási államtitkári kinevezésem kezdetéhez (2004 december) és törvény erejénél fogva történt megszűnéséhez (2006 június) kötődött.

Fellebbezésükben az ügyészek most azzal kérik kiegészíteni az ítéletet, hogy 2003 és 2005 tavasza között, mint másodlagos bűnsegéd ún. visszaosztott pénzeket vettem át az elsődleges bűnsegédtől, akit szintén felmentett a bíróság.

Először arra gyanakodtam, hogy az ügyben egy újabb ügyészségi koncepcióváltás történik.

Hát, nem!

Semmi ilyesmi nem történt! Az ügyészek egyszerűen csak érdektelenek, slendriánok. Emberek életével játszadoznak könnyedén. És főként büntetlenül!

Ezt arra alapozom, hogy az ügyészség a fellebbezésben bizonyítással nem állt elő, hatályon kívül helyezést és megismételt eljárást nem indítványozott.

Az általuk vélt megalapozatlanságot pedig úgy kérik kiküszöbölni, hogy van az arcukon bőr beleírni a fellebbezésbe, hogy ítéletszerkesztési hiba vagyok!

De erről majd a következő posztban számolok be!

6 komment

300. Végre kezdődik!

2019.09.28. 09:20 Viszkisdoboz

Csengetett a postás és a régóta várt bírósági idéző végzést hozta meg.

A boríték tartalmazta az ügyészség fellebbezését is. De haladjunk sorban.

A viszkis dobozos ügyként is elhíresült Tábornok-per 2010 óta folyik, és talán, miután az alapügyben és a megismételt eljárásban is felmentettek első fokon a katonai bíróságok, még az idén véget is érhet.

Persze ne igyunk előre a medve bőrére, mert a másodfokú ítélet tartalmától függetlenül már az is eredmény lesz, ha az ügy 10. éves évfordulóján – rendkívüli perorvoslatok nélkül - lezárt ügyként tartják majd nyilván, hiszen az észszerű elbírálási határidőn jócskán túl vagyunk.

Néhány dolog bizonyosan látszik. Az ügyészség megismételt eljárást nem indítványozott. Az ügyészség fellebbezése alaki szempontból megfelelő. Másodfokú elbírálásra a katonai tanács pedig alkalmasnak tartja a peranyagot.

A másodfokú bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 2019. november 25., 27., 29. és december 02. és 11. napjaira kitűzte a tárgyalást.

586315348.jpg

Korábbi posztjaimban részletesen írtam arról, hogy a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának új összetételben kellene eljárnia, mert az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követel­mény a büntetőeljárásról szóló törvény alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.

Az új Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjában ezért kimondta, hogy bíróként nem járhat el az a bíró sem, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.

A törvényalkotó a Be. 869. § (1) bekezdésében rögzítette, hogy a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak.

Vagyis kétféle bíró van. A kizárt, meg ugyanezért nem kizárt. Aki 2016. november 30. napja előtt járt el nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában arra nem vonatkozik a kizárási szabály, aki ezt követően indult büntetőeljárásban vett részt, az meg kizárt bíró.

Nem teljesen érthető a különbségtétel a pártatlanság követelményének alkotmányos követelményének érvényesülése körében, azonban az Alkotmánybíróság a 3019/2019. (I. 21.) AB végzésben is kimondta, hogy határozatának nincs visszaható hatálya.

Ez pedig azt jelenti, hogy az ügyelosztási rend szerint a 6. Kbf. tanács bármely tagja eljárhat, akkor is, ha 2010-ben és 2011-ben a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés elbírálásában másodfokú bíróként vett részt.

Ennek ellenére úgy látszik, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a pártatlanság alkotmányos követelményét az Alkotmánybíróságnál is szigorúbban értelmezi, mert a katonai tanács elnöke olyan bíró lett, aki az ügyben nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában nem járt el.

A másodfokú bíróság tehát minden törvényes feltételnek megfelel.

Kezdődhet az újabb menet.

Szólj hozzá!

299. Csipkerózsika, ébredj fel!

2019.08.27. 18:21 Viszkisdoboz

A viszkis dobozos ügy, a 2010-es kormányzati elszámoltatás egyik legnagyobb port kavart ügye egyelőre „Csipkerózsika álmát” alussza, de köszöni szépen él és virul.

Az ÜGY létezik, csak éppen az ügyészségen, vagy a bíróságon, vagy éppen a kettő között szunnyadozik.

Már évek óta nem kérek számon olyan ósdi liberális elveket, mint ártatlanság vélelme, törvény előtti egyenlőség, tisztességes és részrehajlás nélküli ügyészi eljárás és észszerű büntetőeljárási határidő. Kilenc és fél éve vagyok folyamatosan büntetőeljárás hatálya alatt. Volt három ürgebőrbe öltöztettet vád, ami alól a magyar bíróságok eddig felmentettek. Két jogerős felmentésen és egy nem jogerős felmentésen vagyok túl.

cyanideandhappiness_blog_hu.jpg

2019. január 31. napján felmentett a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa az ügyészség által - viszkis dobozos ügyként elhíresült ügyben - emelt vád alól. A megismételt eljárásban hozott újabb felmentő ítéletem ellen a drága jó magyar ügyészség fellebbezést jelentett be, így az nem lett jogerős.

Az első fokú bíróság az ítéletet 2019 márciusára írásba foglalta, és Dr. Nagy László hadbíró ezredes, a katonai tanács elnöke az ügyiratokat a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján felterjesztette a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsához.

Az ügyészség nem bíbelődhetett sokat, de gyaníthatóan a törvényi maximumot kihasználva, három hónapig gondolkodott azon, hogy mi szépet és jót, legfőképpen igazat írjon a fellebbezésben.

A másodfokú bíróság mellett működő főügyész ugyan dönthetett volna az első fokon eljárt ügyész által bejelentett fellebbezés visszavonásáról, de el tudja ezt valaki képzelni ma Magyarországon?

Hogyan dönthetett volna másként a fellebbviteli főügyész, amikor legfőbb ügyészi utasítás írja elő, hogy a bírósági eljárásban részt vevő ügyész az ügyben kialakított korábbi állásponttól - ideértve a Legfőbb Ügyészség utasítására vagy jóváhagyásával benyújtott vádiratot is - akkor térhet el, ha utóbb merülnek fel a tényállást, a szükséges bizonyítás körét, a jogi minősítést, valamint az indítványozott joghátrányt lényegesen befolyásoló kérdések. Eljárásáról az ügyésznek közvetlen felettesének jelentést kell tennie, az eltérést szükségessé tevő kérdésről előzetesen egyeztetnie kell közvetlen felettesével.

Így lett foglya az ügyészség saját maga által komponált vádiratának.

Külön érdekessége az ügynek, hogy a tábla előtt az alapeljárásban eljárt fellebbviteli főügyész (aki az ügy nyomozáskor a Budapesti Katonai Ügyészséget vezette) befejezte áldásos ügyészi tevékenységét. És láss csodát, éppen a nagy mesélő, Oláh János volt tábornokot - az ügyészi nyomozás időszakában „védő” - Bárándy Ügyvédi Irodában kezdett dolgozni.

Sok sikert, Ügyvéd Úr!

Hol tartunk most?

Ott tartunk, hogy a táblabíróság mellett működő fellebbviteli főügyészség a büntető ügy iratait érdemi elbírálás végett, indítványaival együtt legkésőbb 2019. június végéig a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának megküldte.

Elvileg.

A büntetőeljárást a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsának (6. Kbf.) soron kívül kell lefolytatnia.

Elvileg.

Egyetlen „biztató” dolog látszik, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán 2018-ban a katonai ügyek száz százaléka fejeződött be egy éven belül.

Csipkerózsika sóhajt egyet és a másik oldalára fordul.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása