Két hónappal ezelőtt kihirdetett ítéletében a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa teljes körűen felmentett a viszkis doboz ügyként elhíresült ügyben az ügyészségi vádak alól.
Az első fokú bíróság ítéletét írásba foglalta, tehát megint léptünk egyet előre a 9. éve folyó büntetőeljárásban.
Kíváncsian vártam az írásba foglalt ítéletet, mert a szóbeli kihirdetéskor kézbesített ítéleti rendelkező rész éppen a viszkis dobozos ügyben nem tartalmazott semminemű rendelkezést, mert azt a tényállást az ügyészség végindítványában – véleményem szerint törvénytelenül – nem minősítette. Minősítés hiányában az általánosan követett bírósági gyakorlat alapján úgy kell tekinteni, hogy az ügyészség a tényállásban rögzített személy cselekvőségét nem értékeli bűncselekménynek és nem is kéri az állam büntetőjogi igényének érvényesítését.
A vitatható ügyészségi álláspont azonban az, hogy a bíróság a vádhoz kötöttség elvének megfelelően nem a jogi minősítéshez, hanem a tényállásba foglalt magatartáshoz kötött, ezért köteles a vádirati tényállásban rögzített terhelti cselekvőséget értékelni akkor is, ha az ügyész a jogi minősítést elmulasztja.
Külön köszönet érte, hogy a katonai tanács az ügyészség álláspontjával értett egyet és értékelte a viszkis dobozos tényállást is írásba foglalt ítéletében. Így nem kerülhet sor egy újabb megismételt eljárásra azon a címen, hogy az első fokú bíróság nem merítette ki a vádat.
Az persze nonszensz, hogy pont az ügy zászlós hajóját nem volt hajlandó az ügyészség végindítványában minősíteni, holott perbeszédében a katonai ügyész a bizonyítékokat értékelve úgy foglalt állást, hogy én vagyok a szavahihető és nem a koholmány kiötlője. Ugyanakkor azonban nem felmentésemre tett indítványt, hanem úgy tett, mintha nem is létezne ez a vádpont.
A bíróság tényállást ugyan nem tudott megállapítani a viszkis dobozos ügyben, de indokolásában számot adott a rendelkezésre álló bizonyítékokról és értékelte azokat, vagyis e tényállásban rögzített vád alól is felmentett. Vagyis az én vallomásomat fogadta el Oláh János vallomásával szemben.
Ha valaki azt hiszi, hogy a felmentő ítéleti rendelkezés egy ártatlan ember esetében dicsőség, az téved! Inkább szomorúságra ad okot, hogy erre kilenc évet és ki tudja még hány évet kell várni.
A bíróság a felmentő rendelkezését az ítéletében a legrövidebben, néhány mondattal indokolja. Mert ezen nincs mit rágódni, nincs mit magyarázni.
A lényeg, hogy a Kaposvári Törvényszék (2013) után a Debreceni Törvényszék (2019) a lefolytatott bizonyítási eljárást követően újra felmentett az ügyészég vádja alól.
Az ügyészség fellebbezett, így a határozat nem lett jogerős.
Rolland lovag tovább harcol... (fotó: librarius.hu)
Most mi következik?
Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az ügyiratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján – hamarosan felterjeszti a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsához, mint másodfokú bírósághoz.
A másodfokú bíróság mellett működő ügyészség az ügyiratokat az indítványával egy hónapon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben két hónapon belül megküldi a másodfokú bíróságnak. Arra már gondolni sem merek, hogy erre még egy hónappal rá is fejelhetnek.
Ügyészi fellebbezést nem láttam még, mert a katonai ügyészek felmentésem elleni fellebbezését az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség akár még vissza is vonhatja. Ebben persze kár gondolkodni, mert ezek az ügyészek elmennek a falig, s ha onnan lepattannak, akkor is újra és újra nekirugaszkodnak. Saját megtépázott presztízsükért folytatott ámokfutásuknak úgy tűnik, csak a bíróság vethet véget, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy belső ellenőrzéssel sem rendelkeznek.
Az ügyészi indítvány után a másodfokú bíróságot először meg kell alakítani. Ennek oka, hogy a korábbi másodfokú bírósági tanács eljárása kizárt, mert a vádemelés előtt (2011) a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos nyomozási bírói határozatok elleni fellebbezések tárgyában határozatokat hoztak.
A másodfokú bírósági tanács elnöke valamikor majd kézbesíti az ügyészi fellebbezést, amire észrevételt lehet tenni.
Az idén talán még a tárgyalást is kitűzi az ügyiratok érkezésétől számított 2 hónapon belüli időpontra.
Az ügy soron kívüliséget élvez a megismételt eljárásra tekintettel, de erre ne vegyünk mérget, mert a törvény nem ír elő a bíróság számára meghatározott határidőt.
Tehát ül, vár és vár! Esetleg észrevételez. Majd megint vár, vár!
Hol van, hol nincs