Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Hirdetés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

213. Nekifutottunk harmadszor is

2015.05.20. 08:21 Viszkisdoboz

Úgy érzem, soha nem lesz vége a Tábornok-per című szappanoperának…

Immár harmadjára rugaszkodik neki a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, dr. Nagy László hadbíró ezredes vezetésével a Tábornok-per megismételt eljárásának. Egyszer a törvényi határidőből szaladt ki a bíróság, most meg egy népi ülnök hagyta el a tanácsot. Helyette Farkas József rendőr dandártábornok, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei rendőr-főkapitány vette át ezt a megtisztelő tisztséget.

Az eljárás a tegnapi napon a vádaláhelyezéssel kezdődött. Waltner Roland alezredes katonai ügyész olvasta fel az unalomig ismert vádiratot. Már vagy hatszor hallottuk, mondhatnánk, a könyökünkön jön ki. Csak ültem a fülledt tárgyalóban, mint egy sült hal.

Mindig reménykedem, hogy egyszer egy reggeli órában belenéz Waltner katonai ügyész a tükörbe, ránéz két szép gyermekére, szemen köpi magát, majd az elszámoltatási kormánybiztosság és az ügyészség együttes képzelőerejével kidolgozott politikai kommunikációs vádiratot ejti.

Különösen azért, mert ennek az ügynek már nincs semmilyen kommunikációs hozadéka! Budai Gyula leszámolási kormánybiztos miután ezret meghaladó feljelentésével családok százait tette tönkre, már messze jár, most éppen országgyűlési képviselőként Orbán katonája. A Hír Tv és a Magyar Nemzet, akik 2010-ben és 2011-ben hét bőrt lehúztak a vádirati hazugságokról, már nem teszik tiszteletüket a tárgyalásokon. Ők már megtették, amire a Fidesz propagandistái kötelezték őket. Ma tisztességes polgári napilapot akarnak szerkeszteni, amibe a nyílt hazudozás és uszítás nem fér bele.

toltse_ki_mindenki_kedve_szerint.jpg

Ez az ügy a katonai ügyészek, de mondhatnánk, hogy az egész magyar ügyészség szégyenfoltja lett. Ezért minél később kell kiderülnie a kudarcnak! Körömtépés és a herék összezúzása az ügyészi nyomozás során elmaradt ugyan, de minden más módszer megfelelt az ÁVH kihallgatási módszereinek. Ám a nyomozás során elkövetett megszámlálhatatlan ügyészi törvénysértés a megismételt eljárásban nem téma! Már beszélni sem szabad róla!

Persze józan eszemmel tudom, hogy kár reménykedni, kár szakmai tisztességet, netán olyan ortodox intézményt, mint a tisztességes eljárás elvárni. A NER-ügyészek foggal és körömmel ragaszkodnak az egyszer már megbukott vádirathoz, és még a téves házszámomat sem hajlandóak a vádiratban módosítani!

Kezdem lassan megérteni, hogy az ügyész urak egy olyan bíróságban reménykedtek, amely nem akadékoskodik és nemes egyszerűséggel, a Ctrl-v gomb megnyomásával a bíróság által megállapított tényállássá változtatja a vádiratot. Eddig nem jött be.

Azóta a táblabíróság iránymutatást is adott, amely szerint kevés egy vádlott tisztázatlan körülmények (büntetlenségi ígéret, vádalku) között tett nyomozati vallomása. Bizonyítani kell/kéne az ügyészeknek szerencsétlen állításaikat. De ez nem megy. Mert egyértelműen hazug és logikátlan koncepciót építettek fel, vagy ha véletlenül lett is volna benne valami logika, akkor a bizonyítás során derült ki az alapbírósági eljárásban Kaposvárott, hogy ténybeli állításaikra nincs bizonyíték. Felépítményük olyan ingatagra sikeredett, hogy egy elemet sem vehetnek ki, mert összedől az egész és csak romhalmok maradnak.

Bár felkészültem, hogy a koncepciós vádra észrevételt teszek, de a tanács elnöke leheletnyi időt sem hagyva bezárta a tárgyalást. Legközelebb 2015. június 02. napján lesz lehetőségem reagálni az ügyész nerelvtárs vádjára.

 

Szólj hozzá!

212. Bírósági rebellió

2015.04.29. 19:25 Viszkisdoboz

Breaking news! A Fővárosi Törvényszék semmibe vette a magasabb bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla végzésbe foglalt jogerős döntését!

A másodfokú bíróságnak sikerült végleg koncepciós perré változtatnia a lakás-ügyet!

A mai napon a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a lakás-ügyben hozott első fokú felmentő ítéletemet hatályon kívül helyezte, megállapította hatáskörének hiányát, és áttette az ügyet elbírálásra a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához.

Dr. Keszthelyi előadó bíró vagy nem olvasta el a peranyagot vagy hallatlan bátorságról tett tanúbizonyságot. Ugyanis nyíltan szembehelyezkedett a magasabb bíróság döntésével. Az hagyján, hogy kész anyaggal várt minket, minden le volt gépelve, tök mindegy volt, hogy ki mit mondott vádlóként, védőként vagy vádlottként. De az mindennek a teteje, hogy semmibe vette a Fővárosi Ítélőtábla, a nálánál magasabb bíróság döntését, és ezzel újra kell kezdeni egy 4 éve húzódó ügyet.

Visszakerültünk oda, ahonnan elindultunk.

Történt ugyanis, hogy 2012-ben a polgári bíróság a vádirat alapján azt állapította meg, hogy nincs hatásköre az ügy elbírálására, mert katona voltam a vélelmezett bűncselekmény elkövetésekor. Ezért áttette az ügyet a katonai bíróságra. A katonai bíróság meg azt állapította meg, hogy nincs hatásköre, mert szolgálati lakásom megvásárlásakor már nem voltam aktív katona. Egyébként is jogszerűen utalt ki nekem a HM szolgálati lakást.

A Fővárosi Ítélőtábla a negatív hatásköri összeütközést feloldotta és – a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványára is tekintettel - polgári bíróságot jelölt ki végzésében az ügy bíróságaként.

Az első fokú bíróság bűncselekmény hiányában felmentő döntést hozott. Új tény és bizonyítékok hiányában az ügyészség fellebbezése alapján nem volt helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, ezt a Fővárosi Törvényszék is elismerte.

justitia.jpg

Felmentés helyben hagyása helyett azonban jött a fekete leves, amire senki nem gondolt, meggyőződésem, hogy még az ügyészség sem!

A másodfokú bíróság szerint nem a szolgálati lakás eladását kell vizsgálni, hanem a szolgálati lakás kiutalásának körülményeit. Akkor pedig hivatásos katona voltam, így katonai büntetőeljárásnak van helye.

Ezzel csak az a baj, hogy erről a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa egyszer már döntött: „ebben az időszakban bűncselekmény nem történt, semmilyen vagyoni hátrány nem következett, nem következhetett be…”

Ha ezzel befejezte volna a végzés indokolását a bíróság, akkor még megőriztem volna nyugalmamat, hiszen tanítottam az egyetemen, hogy vannak rossz bírósági döntések is. De nem így történt. A bíróság kimondta, hogy a katonai bíróság számára ugyan iránymutatást nem adhat, ezért a vádhatóság számára fejtegette, hogy az új eljárásban hogyan kell képviselnie a vádat és mit, hogyan kell bizonyítania ahhoz, hogy úgy lehessen forgatni az ügyet, hogy akár elítélő döntést is hozhasson a bíróság.

A másodfokú bíróság a nyomozati iratokból olvasta fel a szerinte „terhelő” mondatokat, félmondatokat. Nálam például hangsúlyozta, hogy nem felbujtóként kell ellenem a vádat fenntartania az ügyészségnek, hanem bűnsegédként. Még véletlenül sem törődött az első fokú bíráság bizonyítási eljárásával, amely kimerítően tisztázta az ügyet és végül arra jutott, hogy NEM TÖRTÉNT BŰNCSELEKMÉNY!

Amikor nyilatkozattételre került a sor, elmondtam a bíróságnak, hogy ezt a kört már egyszer megfutottuk, nincs garancia arra, hogy a katonai bíróság befogadja majd az ügyet, erre a tanács elnöke megvonta a vállát és azt mondta, hogy ez már nem az ő hatásköre. Azt is kifejtettem, hogy a hatáskörének hiánya indokolásán túl nem értek egyet az ügyészség számára adott iránymutatással.

Azt gondolom, hogy innentől kezdve nyugodtan nevezhetem ezt a pert koncepciós pernek. Azon se lepődnék meg, ha ítéletet is küldene a tanács a majdan eljáró katonai bírónak.

Szólj hozzá!

211. Bízom a bíróság józan paraszti eszében

2015.04.20. 19:28 Viszkisdoboz

Négy hosszú éve állok büntetőeljárás alatt katonai szolgálati lakásom miatt. Hogy pontosan miért is? Most éppen úgy tűnik, a Honvédelmi Minisztérium szakmai szerveinek gyors, szakszerű és jogszerű eljárása, valamint a minisztérium dokumentált joggyakorlata miatt szívok, mint a torkos borz.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2015. április 29. napján 10.30-kor nyilvános ülésen tárgyalja lakásügyemet, ahol Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és én, mint volt államtitkára üldögélünk a vádlottak padján. A Központi Nyomozó Főügyészség nagy bátorsággal továbbra is börtönt, közügyektől eltiltást és vagyonelkobzást kért a jogbíróságtól.

ft_logo_transparent_140.png

                                            (fotó: Fővárosi Törvényszék)

Meghurcolásom, bármilyen elképesztő, egy jogszerű, minden lakásbérlőt megillető jogon alapult. Szolgálati nyugállományba kerülésemet követően kértem a minisztertől határozatlan időtartamra kiutalt szolgálati lakásom elidegenítését. Így lettem felbujtó. A honvédelmi miniszter, aki a kérelmet - mérlegelési jogkörében eljárva - engedélyezte, tettesként lett megvádolva.

itelethirdetes_sandor_zsuzsa.jpg

                                    A vádlottak (fotó: dr. Sándor Zsuzsa)

A Pesti Központi Kerületi Bíróság, mint ténybíróság 2014. februárjában bűncselekmény hiányában mindkettőnket felmentett a vád alól.

Az ügyészség azonnal fellebbezett, ezzel alapos fejtörést okozva nekem. Kíváncsian vártam a felettes ügyészség írásos fellebbezését. Amikor megérkezett, az „itt a piros, hol a piros” átverő játék jutott eszembe róla, hiszen még ma sem tudom biztosan, hogy miért ülök felbujtóként a vádlottak padján. De nem lettem sokkal okosabb. Felbujtói magatartásomra az ügyészség a fellebbezésében, nem viccelek, egy mondatot, de egy szót sem vesztegetett!

Ellenben az ügyészség fellebbezése leszögezte, hogy az első fokú bírósági eljárás a szabályok betartásával került lefolytatásra, a bíróság minden bizonyítékot feltárt, értékelési körébe vont és a tényállást is lényegében helyesen állapította meg. Ez esetben viszont nem értem, hogy akkor miért is fellebbez az ügyészség???

A legborzasztóbb az, hogy az egész eljárás mindvégig sértette terhelti jogaimat, különösen védekezéshez fűződő jogomat. Mindig más és más ügyészségi állítás ellen kellett védekeznem. Mert, ha valamiről kiderült, hogy az ügyészség csúsztatott (hogy finom legyek), akkor jött a másik csalárd állítás. Ha ez is megbukott, akkor jött a harmadik variáció. Utána meg kezdtek mindent elölről.

Pedig ma már nemcsak Budai Gyula volt leszámolási biztos és Hende Csaba honvédelmi miniszter, mint feljelentők állítják, hogy a Honvédelmi Minisztérium szervei minden anyagi és eljárási szabályt betartottak szolgálati lakásom kiutalásakor és annak elidegenítésekor, hanem már a fellebbviteli ügyészség is azt állítja, hogy minden szabályos volt, vagyis „formálisan a jogi előírások megtartásával” történt szolgálati lakásom megvásárlása.

De, ami nem gyanús, az továbbra is gyanús. A gyanú alapját, a bűnök bűnét pedig nóvumként az képezi a fellebbezésben, hogy a HM szervei gyorsan és minden jogszabályt betartva dolgoztak. És nem vicceltem!

Pedig bíztam a felettes ügyészségben, a Fővárosi Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Osztályában, mert ott már biztosan nem kontárok, hanem magasan továbbképzett ügyészek dolgoznak. Talán azt is észreveszik, hogy az iratok között elfekszik a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa – katonai és polgári illetékességi vitát eldöntő – végzése, amely logikusan kijelölte a polgári bíráskodás terjedelmét is. Vagyis a vád tárgyává tett hűtlen kezelés bűncselekménye alapján szolgálati lakásom kiutalása nem, csak annak értékesítése vizsgálható a polgári bíróságok által.

Hát, nem jött be.

A fellebbviteli ügyészség az egyik mondatában azt állítja, hogy „nem volt olyan jogszabály, amely egyértelműen arra kötelezte volna az I. r vádlottat, hogy a kettős jogállású – szolgálati viszonyban álló katona és állami vezető – II. r. vádlott lakáshoz juttatásakor, illetve a lakás elidegenítésekor ne a HM rendelet szabályait alkalmazza”, illetve „…nem róható fel a vádlottak részére, hogy nem a Korm. rendelet alapján jártak el”.

Aztán egy sorral lejjebb a következőt olvashatjuk „a II. r. vádlott lakásigényét a 131/1997. Korm. rendelet alapján lehetett és kellett volna biztosítani”.

Aztán később megint nem hivatali lakást, hanem HM rendelet szerinti vezetői lakás kellett volna kapnom.

Majd ráfejel az egészre a fellebbviteli ügyészség, és azt írja: „A bizonyítási anyagból kitűnően a katonák számára a HM rendeletben jogszerű lehetőség volt arra, hogy az általuk határozatlan tartammal bérelt ingatlan meghatározott szolgálati idő elteltével megvásárolhassák. Ez a lehetőség a gyakorlatban a kettős jogállású vezetők vonatkozásában is fennállt, sőt tipikus gyakorlat volt.”

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Hol azzal vádol az ügyészség, hogy nem voltam katona, tehát nem is kaphattam szolgálati lakást. Majd azzal álltak elő, hogy nem szolgálati lakást kellett volna kapnom, hanem egy másik jogszabály alapján hivatali lakást. Majd amikor erről is kiderült, hogy hülyeséget állítanak, akkor megint más lett a vád, szolgálati lakás helyett vezetői lakást kellett volna kapnom. Aztán eljutottak végre az ügyészi vádbeszédben, hogy jogszerűen kaptam katonaként szolgálati lakást, végül a fellebbezésben elismerik, hogy ami az én lakásügyben történt, az volt az általánosan követett gyakorlata minisztériumnak.

A tények az ügyészségnek azonban nem jelentenek semmit, holott minden okiratot ők csatoltak és szinte minden tanút ők idéztettek a bíróságra. Pofátlanul úgy nyújtottak be vádiratot, hogy egyetlen bizonyítási eszközük sem a vádlottak terhére, hanem azok javára szólt. Tehát semmi és senki nem erősítette meg a vádhatóság gyanúját, már a nyomozás során sem! A polgári bíróság látván a vád „laza szerkezetét”, azonnal azzal kezdte a munkáját, hogy felszólította az ügyészséget a vád pontosítására. A katonai ügyészek ezen megsértődtek és a védelem által is várva várt pontosítás helyett gyakorlatilag megismételték a vádiratot.

A fellebbezésben - így nem meglepő módon - a perben megállapított tények figyelmen kívül hagyását kéri a felettes bíróságtól az ügyészség. „…az első fokú bíróság által rögzített szolgálati út betartása, illetőleg az, hogy a szakmai szerveztek, szakemberek is jogszerűnek értelmezték a dokumentációkon a lakáshoz jutással kapcsolatos szabályok alkalmazását, nem bírt jelentőséggel”.

Ott adtam fel, amikor elolvastam a következő mondatot. Szerintem nagyítom, bekereteztetem és a szobám falára kifüggesztem, hogy mindennap szembesülhessek vele.

„Mivel egységes a jogelmélet és a joggyakorlat, hogy az elkövető szándékára vont következtetés jog- és nem pedig ténykérdés, ekként a másodfokú bíróság nem lépi túl a vád kereteit, amennyiben a vádlottak szándéktartalmára – a vádban nem írt, avagy attól eltérő – következtetést von.”

Az ügyészség tehát azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy mindegy hogy miben, mindegy, hogy miért, csak állapítson meg valamiféle bűnösséget a vádlottak terhére. Akkor is, ha nem történt vagyonkezelési kötelezettség megszegése, ha nincs vagyoni hátrány és az okozati összefüggés is hiányzik. Akkor is, ha tettesi alapcselekmény hiányában kizárt a felbujtás! Tehát a tényeket ne vegye figyelembe, mert a bizonyított tények csak zavaró körülmények. Akkor is, ha minden szabályos volt, mert az csak a látszat! Mögötte fertelmes bűn lakozik!

Én pedig, mivel nem tehetek mást, bízom a bíróság józan paraszti észben.

4 komment

210. Egy ország legfőbb ügyész nélkül

2015.03.31. 19:11 Viszkisdoboz

A tisztességes eljáráshoz való jog – nemzetközi szerződésben vállalt - emberi jog. Garanciái szerencsére Strasbourgban és nem Budapesten találhatóak. Lényegében azt jelenti, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy ügyeiket az állam szervei (ide értve az ügyészséget is) részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

De van egy ország, valahol Európában, ahol a jogállam legfőbb ügyészi tisztsége egyelőre betöltetlen. Csak egy olyan személy van, akit az illiberális állam vezetője ültetett az ügyészi székbe, és ezt meghálálva pártügyészként jár el. Esküjét nem tartja be, az ügyészséget a kormánypolitika eszközévé tette.

Pechemre, pechünkre ez az ország Magyarország.

Ez az ember nevesítve, Polt Péter. Az egykor liberális egyetemi oktató eladta a lelkét és szakmai tisztességét, és hű ebként kiszolgálja az álkonzervatív vezér utasításait. Ő is az orbáni, vagyis az értékek nélküli, szabad rablás elvén működő polgári állam politikai terméke. Addig marad a posztján, amíg a vezér elégedett vele. És egyelőre elégedett vele, mert kiválóan használja!

Polt Péter, a Központi Nyomozó Főügyészség útján, a politikai ellenfeleket tisztességtelen büntetőeljárásokkal, kirakat- és látványperekkel ellehetetlenítette vagy egyszerűen bemocskolta. Az orbáni állam kádereinek meg lehetővé tette és teszi, hogy a hatóságok üldözése elől meneküljenek. Vagy megszünteti a fideszes potentátok elleni nyomozásokat, vagy ha azok nem elkerülhetők a sajtó miatt, majd később szünteti meg.

Ez az ember tisztességes eljárásról csak akkor papol, amikor kormányhoz közeli emberek bűncselekmény gyanús cselekményeiről beszél. Poltnál emberi jogai csak akkor vannak egy gyanúsítottnak, ha az fideszes.

polt_nepszava_hu.jpg

                                                                   (fotó: nepszava.hu)

Az utóbbi öt évben az ügyészség minden eszközt megragadott, hogy bizonyítani tudja a Fidesz politikai állításait, mely szerint a baloldali kormányzás alatt korrupciós, meg mindenféle nemzetellenes cselekmények történtek. Polt Péter és Budai Gyula együttes erőlködése ellenére, kevés sikerrel.

Nem lett sikertörténetük a Tábornok-pernek nevezett koncepciós eljárás sem. Ebben az ügyben bíróság előtt is bizonyítottan a Hegedűs Antal ügyész tábornok által vezetett katonai ügyészség részrehajlóan, az eljárási szabályokat semmibe véve, csak tisztességtelenül járt el. Ennek eredménye lett a vádlottak első fokú felmentése is, amely – jegyezzük meg a bíró nevét – dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes nevéhez fűződik. A másodfokú bíróság azonban hatályon kívül helyezte az ítéletet és új eljárást rendelt el, amelyet jelenleg a Debreceni Törvényszék folytat.

Az ügyészség végeláthatatlan eljárási szabálytalanságait e blogban már kiveséztem. A felelősöket feljelentettem, de úgy pattantam vissza az ügyészségről, mint a ping-pong labda egy erős lecsapás után. Az ügyész soha nem lesz ügyésznek a farkasa! Ők jogon kívül élnek, és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek.

Persze, mint kötelességtudó NER polgár, minden nap elmondom magamnak, hogy csak én és tizenhét védő látja rosszul, és minden szabályos volt, minden szabályos volt… Egyelőre nem sok sikerrel. Nem tudom magamat meggyőzni.

Nehezen értem meg, hogy egy bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított személy, tisztázatlan vádalku keretében tett feljelentése, mint egyetlen „bizonyíték” alapján hogyan lehetek a vádlottak padján? Nekem ez a „tisztességes eljárás” jutott.

Most a bíróságokon lenne a sor, hiszen tisztességes tárgyaláshoz van jogom a Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke szerint, de a jelenlegi bíróságot, a Debreceni Törvényszéket egyszerűen nem érdekli, hogy az ügyészség a nyomozás során betartotta-e az eljárási szabályokat vagy sem. Ha valaki jelzi a tárgyaláson az ügyészi törvénytelenséget, a hamis vádra való bírói kioktatása után megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Lassan már senki nem szól semmiért. Sem a vádlottak, sem a védők. Csak ülünk és nézünk ki a fejünkből.

Én persze nem hagyom magam, éppen ezért írásban kértem a bíróságot, hogy a Tábornok-per öt vádlottját tanúként hallgassa ki, mert a NER ügyészsége azt állapította meg, hogy a vádlottakat teljesen jogszerűen lehetett tanúként kihallgatni.

Kértem a bíróságot, ha az ügyészség jogi álláspontja ellenére mégis azt állapítaná meg, hogy a vádlottak tanúkénti kihallgatása fogalmilag kizárt, akkor a bíróság a vádlottak tanúkihallgatási jegyzőkönyveit ismertesse, és azokat okirati bizonyítékként értékelje.

Indokolásképpen előadtam, hogy „jelen ügyben (a továbbiakban Tábornok-per) a Budapesti Katonai Ügyészség a nyomozását lezárta, iratot ismertetett, és 2011. március 17. napján vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszékre.

A Központi Nyomozó Főügyészség 168/2011. ügyszámon jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt Juhász Ferenc és társa, dr. Fapál László II. r. vádlott (mint felbujtó) ellen nyomozást folytatott.

A Központi Nyomozó Főügyészség a Tábornok-perben közölt vádemelést követően, 2011. június és augusztus hónapokban tanúként hallgatta ki a Tábornok-per fent megjelölt vádlottjait, és arról faggatta őket, hogy kapott-e Juhász Ferenc honvédelmi miniszter vagy Fapál László államtitkár korrupciós pénzt.

2014. október 07. napján feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. A feljelentés elbírálására kijelölt Budapesti Nyomozó Ügyészség (Nyom. 1938/2014/I. számon) az iratok alapján a feljelentésemet elutasította. A határozat ellen bejelentett panaszomat – mint nem jogosulttól származót - pedig a Fővárosi Ügyészség utasította el.

A határozat indokolása szerint a vádlottak „tanúkénti kihallgatásukra történt intézkedés, valamint a nyomozási cselekmény foganatosítása a büntetőeljárási törvénnyel nem volt ellentétes. Önmagában az a tény, hogy ugyanezen személyek ellen egy másik ügyészség súlyos, korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt vádiratot nyújtott be a törvényszékre, nem jelenti azt, hogy kihallgatásuknak akadálya lett volna”. Az ügyészség az iratok alapján azt is megállapította, hogy a büntetőeljárásra a jogtalan hátrány okozási célzat hiányában került sor, így a feljelentést bűncselekmény hiányában kellett elutasítania.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség határozata azt is megállapította, hogy „A kérdésekre a tanúk korrupciós cselekményről nem számoltak be, O. János dandártábornok pedig e körben nem nyilatkozott”.

A vádlottak tanúként tett vallomása újabb bizonyítékként szolgál arra, hogy a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el.”

A tisztességes tárgyaláshoz való jog birtokosaként várom, hogy a bíróság az iratot a tárgyaláson ismertesse és arra érdemi választ adjon!

3 komment

209. Volt-nincs népi ülnök

2015.03.25. 16:58 Viszkisdoboz

Tegnap a Tábornok-per 2.0 tárgyalása volt Debrecenben. Amikor hazaértem, töredelmesen be kell vallanom, hogy berúgtam. És csak másnap álltam neki a poszt megírásának. Ugyanis a papíron gyorsító fokozatra kapcsolt kiemelt büntetőügyben a Debreceni Törvényszéken az átlagos napi tárgyalási idő másfél óra. Igen, jól olvasták: 90 perc/ tárgyalási nap.

De tegnap rekordot döntöttünk!

Öt órát utaztam oda-vissza azért, hogy részt vegyek a tárgyaláson, ahogy az egy tisztességes vádlotthoz illik. A tárgyaláson az 55 tanúból kettőt hallgatott ki a bíróság. Amikor hazafelé indultam, még az autó hűtővize is üzemi hőmérsékleten volt. Nem csoda, mert a tárgyalás 43 percig tartott! Abszolút negatív rekord!

img_0295.JPG

Kiszámoltam, ha így haladunk tovább, akkor kell még egy év a tanúk kihallgatásához, és még egy esztendő az esetleges szakértő kirendeléséhez, valamint a vád-és védőbeszédekhez és az ítélet megírásához. Számításokkal nem kívánok senkit sem untatni, de évente maximum 20 tárgyalási nappal számolva 30 óránál nem tárgyal többet ez a katonai tanács. Mindezt közpénzen, mert a megismételt eljárás költségeit mindenképpen az adófizetők állják.

Összehasonlításul: a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa bő egy év alatt tokkal vonóval lezongorázta a Tábornok-per 1.0-t, amely nem mellékesen a felmentésemmel zárult. Persze könnyű volt nekik! Reggel kilenctől délután négyig is eltartott egy-egy tárgyalás.

Ugyanakkor a Debreceni Törvényszéken egy év alatt eljutottunk a vádlottak egy részének kihallgatásához (akik nem tettek vallomást szóban, azok vallomásait a bíróság még nem olvasta fel). És már két tanút is meghallgatott a tanács!

Hideg zuhanyként ért az a bírósági bejelentés is, hogy dr. Tarcsa Csaba rendőr tábornok, népi ülnök más fontos beosztást kap a belügyminisztertől, ezért a bírósági tanácsból kiválik. Vagyis, a tanács összetételében bekövetkezett változás miatt az egész Tábornok-per 2.0-t – immár harmadszor – elölről kell kezdeni!

Bár arra nem kaptunk magyarázatot, hogy a rendőr tábornok új beosztása mellett miért nem tudja ellátni bírósági feladatait, a katonai tanács elnöke mindenkit megnyugtatott, hogy éppen most van ülnökválasztás, ezért már májusra lesz egy új, tábornoki rendfokozatú népi ülnök.

Hipp-hipp hurrá! Már két hónap múlva kezdődhet elölről a Tábornok-per!

Szólj hozzá!

208. Hetven hazug ember

2015.03.10. 14:47 Viszkisdoboz

Úgy érzem magam, mintha egy olyan filmforgatás kellős közepén ülnék, ahol a rendező egy abszurd és nonszensz helyzetet teremt, amelyről mindenki azt gondolja, hogy ilyen nálunk, egy jogállamban nem történhet meg. A megismételt forgatás (mert az elsőt újra kellett forgatni) most számomra véget ért. Nincs több szerepem a fináléig.

A megismételt eljárásnak Debrecen a helyszíne. Az eredeti per Kaposvárott zajlott, ahol dr. Ifkovics Béla hadbíró ezredes által vezetett katonai tanács bűncselekmény hiányában felmentett az ügyészség vádja alól. A II. fokú bíróság azonban hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet. Így került az ügy Debrecenbe.

Most nézzük a vádat, amely az egész ügy abszurditását adja!

O. János egy vádalku keretében született vallomása szerint – megjegyzem, egy gyanúsított büntetlenül hazudhat (!) - ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű összeget vettem át tőle államtitkári dolgozószobámban, és az ismeretlen pénz egy részét viszkis dobozban vittem el a honvédelmi miniszternek.

De az ügyész a viszkis dobozos mesének a felét levágta, és vádjában azt állítja, hogy az ismeretlen eredetű pénzzel kitömött már nem viszkis, hanem piros italos dobozzal elhagytam az irodámat. Pont.

Ezt a vallomást tekinti az ügyészség bizonyítéknak. Igen, a 2000-es évek elején, egy állítólagos Európai Uniós államban vádat emelnek úgy, hogy nincs semmi más az ügyészség kezében, mint egy gyanúsított vallomása valakire, aki ellen nagy lelkesen, szolgai módon (vagyis politikai utasításra) vádat emelnek. Nem nyomoznak, nem néznek utána, még logikailag sem gondolják végig.

15 „vádlott társ” sem korábban, sem most nem tett rám terhelő vallomást. Az alapeljárásban kihallgatott 55 tanú vallomása – akik pedig büntetlenül nem hazudhatnak – hitelt érdemlően bizonyította, hogy nem volt közöm semmilyen visszaosztott pénzekhez.

Tehát az ügyészség azt állítja, hogy 70 ember hazudik, köztük a vád valamennyi tanúja! Ez az igazán abszurd helyzet!

survive-all_hu.jpg

Nem csoda, hogy a viszkis dobozos ügyészi vád Kaposvárott csúfosan elbukott. Vártam, hogy mit lépnek az ügyészek. Hát, semmit! A megismételt eljárásban a vádirat nem változott. Az ügyészség presztízs okokból időhúzásra törekszik. Alaposan feladja a leckét a bíróságnak, hogy az odahordott halmazból maga állapítson meg tényállást, és még keressen hozzá bizonyítékot is.

Persze a tények az ügyészséget nem zavarják, továbbra is egy börtönben tett vallomás miatt vagyok 5. éve vád alá helyezve. Egzisztenciálisan is tönkretettek, mert e vád miatt ügyvédi hivatásomtól törvényük erejénél fogva megfosztottak és semmilyen más munkát nem kapok az egész országban.

A legbosszantóbb az, hogy a vádirati tényállás szó szerint megegyezik O. János gyanúsítotti vallomásával. A bizonyíték pedig maga O. János gyanúsítotti vallomása. Tehát a tényállás és annak bizonyítéka ugyanaz a vallomás. Ez valóban szokatlan és abszurd helyzet!

A normális gyakorlat még abban is kétséget mutat, hogy egy gyanúsítotti vallomás vajon elég-e ahhoz, hogy mást meggyanúsítsunk bűncselekmény elkövetésével, mert egy személyi bizonyíték csak gyanúra ad okot. Egyéb bizonyíték híján pedig vádemelést nem alapozhat meg. Tehát nem lehet egy ember életét azért tönkre tenni, mert valaki – bármilyen oknál fogva – tesz rá egy terhelő vallomást.

Ez volt legalábbis a magyar gyakorlat 2010-ig. Aztán jött a Fidesz, aki eredményt akart felmutatni, bármi áron. A Fidesz ellenzéki nyolc éve alatt azzal hülyítette az embereket, hogy a Gyurcsány kormány lop, csal és hazudik. Hatalomra kerülve kellettek tehát a sztorik, kellettek a használható gyanúsítottak, akik gyakran saját szorult helyzetükből úgy vágták ki magukat, hogy a politikusokra, minisztériumi vezetőkre tettek valótlan vallomásokat. Kellettek ehhez persze olyan politikai inkvizítorok, mint Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, aki a médiumok útján vádolt és ítéletet is hozott. Tiszta középkor!

Mára minden lecsillapodott. Budai Gyula hagyatéka tovább él, bár ő mosta kezeit és elvonult államtitkárnak, illetve az új ciklusban most éppen az illiberális állam egyik képviselőjeként keresi a kenyerét. És persze remegő térddel várja az elévülést, hogy gyomorforgató tevékenysége miatt ne lehessen majd felelősségre vonni.

A forgatás március 10. napján elmarad, mert a bíróság hivatalos ok miatt elhalasztotta a tárgyalást, így a folytatásra 2015. március 24-én kerül sor. Természetesen ott leszek minden további tárgyaláson.

Várom a finálét!

Szólj hozzá!