Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

  • Secnir: @Ballib Cenzúrázók Lidérce 2: "Ezt az új lakást direkt azért vette Juhász a mi pénzünkből, Fapáln... (2016.04.25. 22:05) 240. Mesterházy megtudta Simicskótól
  • Mzperx: @CyberPunK: A G ruha nélküli repülésről én is hallottam, de az teljesen más, mint a "csatakrészeg... (2016.04.21. 22:02) 239. A titkárnők mindent tudnak
  • Burgermeister: na ja...távolságtartó vezető...hogy nem szakad le a mennyezet... (2016.04.16. 17:51) 238. A miniszter vallott
  • Mzperx: @Burgermeister: "2016. június 14-én a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság nyilvános ülés... (2016.04.02. 08:28) 237. Hol a tiszti becsület, ügyészek?
  • Mzperx: @krokodil2008: Abszlút egyetértek a meglátásaiddal kedves Krokodil. Az ügyészséget is emberek al... (2016.04.01. 13:48) 233. Ébredező középkor

Linkblog

240. Mesterházy megtudta Simicskótól

2016.04.24. 22:21 Viszkisdoboz

Simicskó nertárselvtársminiszter kicsinálta a katonai ügyészek vádját. Jól betett nekik. Az egyetlen tisztességes lépésük lehetne a vádelejtés. Vagy ha felállnának és átadnák civil ügyészeknek az egyébként polgári és nem katonai bíróság előtt folyó lakás-ügyet, mert azt kívánná a becsület.

Ez a per nem jó sem a katonák, sem a katonai ügyészek presztízsének. Ha erről az utóbbiról még beszélhetünk egyáltalán.

Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő (MSZP) írásbeli kérdést tett fel Dr. Simicskó István honvédelmi miniszternek (Fidesz), hogy hány katonai bíró és katonai ügyész kapott szolgálati lakást, hányan vásárolták meg a szolgálati lakásukat és milyen árképzés alapján?

images_1.jpg

                             Dr. Mesterházy Attila országgyűlési képviselő

A következő választ kapta (Ha valaki megtalálja ebben a pontos számadatokat, akkor kommentben jelezze. Magam is többeknek terjesztettem fel a kérelmét).

„A honvédelmi tárca által működtetett lakhatási támogatási rendszerben a katonai bírók és a katonai ügyészek nem az igazságszolgáltatásban betöltött beosztásuk, hanem a Honvédséggel fennálló hivatásos katonai szolgálati jogviszonyuk alapján – amennyiben egyéb, külön jogszabályban (megjegyzés: HM lakásrendelet) fennálló feltételek is fennállnak – kaphatnak lakhatási támogatást.”

Tehát adva van egy jogszabályi környezet. Ha katonai ügyész vagy, akkor teljesen természetes, hogy katonai szolgálati lakást kapsz és azt meg is veszed, de emellett még az ügyészség lakhatási támogatásaival is számolhatsz. Akár párhuzamosan is élvezheted az állami juttatásokat.

„Az ügyészi, bírói jogviszonyuk alapján privilégiumot nem élveztek ezek a beosztások, státuszokra különleges, „kivételes elbírálást” elősegítő rendelkezések nem voltak és jelenleg sincsenek tárca szinten.”

Még szerencse, hogy kivételes elbírálásban nem részesülnek! Még azt is? Nem elég, hogy katonai szolgálati lakásukat áron alul megvehették?

„A katonai bírók és ügyészek kérelmeinek elbírálására a hivatásos katonákra vonatkozó általános szabályok szerint került és a jövőben is a szerint kerül sor.”

És ez így természetes. Minden katona jogosult volt erre - az egyenruhába bújtatott, de katonának nehezen nevezhető ügyészek is - kivéve Fapál Lászlót!

Én ugyanis botorkodtam kérelmet benyújtani szolgálati lakásom értékesítésére a honvédelmi miniszternek, aki törvény szerint kizárólagos munkáltatóm volt. A katonai ügyészség szerint a kérelmemmel bűncselekmény elkövetésére bírtam rá a minisztert (felbujtás). Első fokon bűncselekmény hiányában felmentett a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Majd bizonyítás nélkül, új tényállást írt a Fővárosi Törvényszék, az anyagi és eljárási szabályok sokaságát meghágva nem jogerősen elítélt, mint bűnsegédet. A kérelmem a bírósági határozatban már a segítségnyújtás eszköze lett. Vagyis segítséget nyújtottam a miniszternek, hogy bűncselekményt kövessen el.

Gondolom, amikor híres ügyészeink megírják kérelmüket az illetékes lakásbizottsághoz vagy a honvédelmi miniszterhez, tisztában vannak a jogszabályokkal és azok be nem tartása esetén a büntetőjogi következményekkel. Mindenesetre elég ciki volt, amikor bevallásuk szerint az első fokú bírósági eljárás során tanulták a katonai jogszabályokat.

De megnyugtatom őket, Simicskó nertársminiszter megerősítette, ha egy katonai ügyész kérelmet ír szolgálati lakásának elidegenítésére, az nem felbujtás és nem bűnsegédlet.

Ha megtanulták a jogszabályokat, akkor csak írogassanak kérelmeket, csak azt kérem, ha sikerült elsajátítaniuk szakmájuk csínját-bínját, akkor ejtsék az ellenem felhozott vádat.

Köszönöm!

14 komment

239. A titkárnők mindent tudnak

2016.04.20. 18:23 Viszkisdoboz

Egy iroda sem működhet titkárnők nélkül. Szinte észrevehetetlenül simulnak bele az iroda mindennapjaiba. Egy jó titkárnőt nem is lehet látni, nem is lehet hallani. Egyszerűen csak van. De nélküle megáll az élet, mert ő az iroda lelke. A titkárnők mindenről tudnak, ami az irodában történik. Mindent látnak, mindent hallanak. Nekem is volt egy ilyen aranyat érő titkárnőm. A viszkis dobozos történet kiagyalói mégis megfeledkeztek róla. Az ügyészeknek nem volt hozzá kérdésük a nyomozás során. Ezért én kérdeztem a bíróságon.

22952271-personal-assistant-or-hard-working-secretary-symbol-vector-illustration-stock-photo.jpg

Mert csak rajta keresztül lehetett az államtitkári irodámba bejutni, vagy azt elhagyni. Az ő tudta nélkül még egy szellő sem mert belépni az irodába. És ez nem vicc! Aki ismeri, jól tudja, miről beszélek.

Liczek Györgyné 1998-tól 2006-ig a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárságán dolgozott, mint vezető titkárnő. A közigazgatási államtitkári tisztség törvényi megszüntetését követően miniszteri megbízotti munkámat segítette 2010-ig a harmadik nagy hatótávolságú NATO radar építésének jogi előkészítése területén.

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2016. április 14. napján hallgatta meg tanúként.

img_0295.JPG

„Az államtitkárságon a belépés beléptető rendszerrel működött, kód alapján lehetett a folyosóra bejönni. Aki nem rendelkezett erre engedéllyel és be akart jönni, megnyomott egy gombot, és vagy beengedték, vagy nem.

Oláh Jánost ismerem. Azt nem tudom, hogy rendelkezett-e közvetlen belépési engedéllyel. Bejelentkezett az államtitkár úrhoz és előzetesen időpontot kért, hogy bebocsátást nyerhessen. Ennek megfelelően a témához illő szakembert is hozzárendeltük, hogy az államtitkár ne legyen egyedül. A bejelentkezések általában rajtam keresztül történtek, de előfordult, hogy az államtitkár úr szólt a bejelentkezésről, hogy azt tudjam regisztrálni az időbeosztása miatt. Nem mondhatnám, hogy Oláh úr rendszeresen jött volna, általában amikor egy anyaggal (megjegyzés: írásbeli előterjesztéssel) elkészültek, akkor jelentkezett be.

Egy vendég soha nem maradhatott egyedül az államtitkár szobájában, vagy a szakterületnek megfelelő referens vagy a titkárság vezetője, vagy én voltam jelen, vagy pedig a vendégnek ki kellett jönnie a szobából. Kizárt dolog, hogy Fapál úr egyedül hagyta volna Oláh urat, miközben átmegy a miniszterhez.

Tudomásom szerint Juhász miniszter urat soha semmivel nem lehetett megajándékozni, megköszönteni.

Volt egy pihenőszoba, melyet mindig zárva tartottunk és a kulcs nálam volt, ott kezeltem a protokoll italokat, italos dobozokat, üdítőitalokat. Mindig tartottunk olyan italt, hogy ha jön egy külföldi partner, vagy nagykövet, akkor tudjunk ajándékot adni. Ki van zárva, hogy ebben a szobában Fapál úr Oláh úrral tartózkodott volna, Fapál úr dolgozószobájában pedig soha nem tároltunk italt. Látnom kellett volna, ha Fapál úr átmegy a miniszter úrhoz egy italos dobozzal. Az italos táskák is a pihenőszobában voltak elzárva, illetve a miniszter urat nem is lehetett megköszönteni. Biztosan nem maradhatott Oláh úr az államtitkár úr szobájában egyedül, mert vagy én, vagy a titkárságvezető bementünk, még akkor is bementünk, vagy beálltunk az ajtóba, amikor a szakreferens jött le az elöljárójával, mert ők ketten sem maradhattak egyedül.

Fapál úr nem túl gyakran, talán havonta egyszer fogadott delegációs vendégeket az államtitkári irodában.

A mi kis csapatunk egy pohár pezsgővel megköszöntötte az államtitkár urat, én személy szerint pl. rétest sütöttem neki.

A köszöntés helye változó volt, volt, amikor a titkárnői előtérben történt, sokszor alig volt időnk rá.”

A katonai ügyész megkérdezte a tanút, honnan veszi, hogy Juhász Ferenc honvédelmi minisztert nem lehetett a HM-ben megajándékozni? A tanú úgy válaszolt, hogy a miniszter urat sem a névnapján, se a születésnapján nem lehetett megajándékozni, és ezt onnan is tudja, hogy személyesen vezette a HM közigazgatási államtitkár protokoll listáját.

Hogy miért kellett zárni az italokat? 10 év elteltével talán el lehet ezt is mondani. A katonai elhárítás jelezte, hogy a biztonsági kamerák felvételei szerint a HM-I. objektum egyes őrei (tisztelet a kivételnek!) éjszakai járőrözésük alkalmával enyves kezűnek bizonyultak. Megdézsmálták az állami vezetők reprezentációs ital keretét. És ezen most gondolkodjon el mindenki, ha már az ügyész urak nem tették meg bokros teendőik miatt! Miként lehet, hogy ezek a bizonyos biztonsági kamerák felvételei miért nincsenek bizonyítékként a Tábornok-perben feltüntetve? Talán nem találtak olyan felvételt, amin fel-le masírozok egy viszkis dobozzal a hónom alatt? Nem, nem találtak. Nem is találhattak. Mert ilyen nem volt soha.

9 komment

238. A miniszter vallott

2016.04.15. 10:11 Viszkisdoboz

A közérdeklődésre nemigen számot tartó Tábornok-per a védelem tanúinak bírósági meghallgatásával új szakaszba lépett. Természetesen elfogultan az általam indítványozott tanúk vallomását jelentetem meg a blogomon. Persze, jogosan kérdezhetnék a pikírtek, hogy „bezzeg a vád tanúit” miért nem? Én igazán jó szívvel teret engedtem volna az ügyész urak által felsorakoztatott tanúknak, ha lettek volna. De nem voltak.

Mert akár hiszik, akár nem, egyetlen egy Lódító János sem volt ebben az elárvult országban, aki tanúnak állt volna az ügyészek szolgálatában. Hogy akkor mi alapján vádoltak meg magasan képzett ügyészeink? Na, ez jó kérdés! Hogy miért ráncigáltak bele? Na, arról vannak sejtéseim.

A vád továbbra is az, hogy Oláh János vádlott, akkor még ezredes, kedvesen 12 milliót adományozott nekem, a kabinetfőnöknek és a miniszternek 2006-ban valamikor. „Mintegy 4 millió forintot” előtte gondosan viszkis dobozba és papírtasakba csomagoltam, majd kiléptem vele irodám ajtaján. Hogy hova? Az nem derül ki a vádiratból. Csak úgy hurcolásztam ide-oda a bekamerázott miniszteri folyosón. Hogy nincs a pénznek eredete? Az sem számít! Hogy pontosan mikor? Nem érdekes!

A viszkis dobozos történetet szerintem nem Oláh találta ki. Csak olyan ember lehetett, aki életében nem járt a minisztériumban, nem ismerte a HM belső viszonyait és bennünket sem. Nem nehéz kitalálni, hogy csak egy katonai ügyész vagy egy volt katonai ügyész – és itt B. Gyula elszámoltatási biztosra gondolok – jöhet számításba.

Miért állítom ezt? Mindjárt olvashatják!

Az első tanú Juhász Ferenc, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere volt, aki 2002 és 2006 között regnált a minisztériumban. A volt miniszter tegnapi vallomásából az alábbiakat teszem közzé:

„Miniszteri időm alatt dr. Fapál Lászlóval munkakapcsolatban álltam. Közigazgatási államtitkári kinevezése előtt nem ismertem. Nekem, mint katonai jogászt mutatták be és hallottam róla, hogy fiatal, energikus, korábban nagyon sok pert és eljárást sikeresen folytatott. A kormányom erős nyomást gyakorolt, hogy az önkéntes tartalékos rendszert megelőző hivatásos katonai státuszt hozzunk létre, a sorkatonai szolgálatot mielőbb számoljuk felés ennek a jogi előkészítésére kerestem megfelelő embereket, végül Fapál László mellett döntöttem. Fapál úrral személyes kapcsolatom nem volt, de kollégáim többségével sem tartottam személyes kapcsolatot. Fapál úr fegyelmezett katona, én pedig távolságtartó vezető voltam.

Irodán kívül keveset találkoztunk, mert a feladatrendszerünk teljesen eltért egymástól. A honvédségen belüli sátoros ünnepek kivételével a hivatalos eseményekre nem kísért, nem volt része a miniszteri csapatnak. Ugyanakkor minden nap reggel – és csak is reggel – fél8-tól tartottam egy vezetői értekezletet, amelyen a Honvéd Vezérkar öt felső vezetője, a HM államtitkárai, helyettes államtitkárai, a kommunikációs szakemberek és a kabinetfőnök vett részt, ami kb. 18-20 embert jelentett. Az értekezleten arról tartottunk megbeszélést, hogy mi történt tegnap, mi lesz ma és holnap. Ezzel el akartam kerülni, hogy napközben rendszeresen látogassanak a kollégák, ami egy-két kivétellel sikerült is megtartani. Ha napközben akartam valamit, akkor felkerestem őket hivatali szobájukban. Az államtitkáraim és helyettes államtitkáraim a miniszteri időszakomban talán 4-5 alkalommal jártak nálam az irodámban, de ezzel sokat is mondtam.

Mindig alkalmi ivó voltam, nem kerestem az ital társaságát. Miniszteri megbízatásom harmadik napján az akkori vezérkari főnök (megjegyzés: 2010 után az Orbán kormány HM közigazgatási államtitkára) egyensúlyi és artikulációs zavarral jelent meg azon a találkozón, ahol a Magyar Köztársaság védelmi terveit kellett átvennem, ezért ezt a megbeszélést 5 perc után félbe kellett szakítanom.

index_hu_2.jpg

"Egyensúlyi és artikulációs zavarral" küszködő Fodor Lajos vezérezredes, vezérkari főnök balról (fotó: index.hu)

Innentől kezdve gyilkos hadjáratot indítottam a szeszfogyasztás ellen, mert elfogadhatatlan volt számomra, hogy munkaidőben a kollégák meg-megfogják a poharat, éppen ezért a Honvédelmi Minisztérium olyan minisztérium lett, ahol a miniszter nem köszöntötte meg a közvetlen munkatársait, ugyanakkor nekik is tilalmazott volt a minisztert köszönteni. Ezt mindenki tudta. Egyetlen születésnapon vagy névnapon nem járt nálam itallal delegáció, a kollégák közül pedig végképp senki, aki ilyen módon akart volna meglepni. Mindezekre tekintettel népmesei elemnek vagyok kénytelen minősíteni a viszkis dobozos teóriát.

Fapál úrral nem voltunk olyan viszonyban, hogy bármilyen ajándékozás lett volna köztünk. Fapál úr egy abszolút fegyelmezett katonai beosztott volt, én pedig a fegyelmezett katonák, beosztottak társaságát nem kerestem.

Soha nem kértem, soha nem kaptam és soha nem kezdeményeztem pénz megszerzését az itt mögöttem ülő uraktól és másoktól sem.”  

Joggal felmerülő kérdést teszek fel!

Oláh János protokoll tiszt volt 2006-ban. Akinek hivatalból még azt is kellett tudnia, hogy a honvédelmi miniszter hányas cipőt hord, milyen étkeket szeret. Ez az ember nem tudta, hogy a minisztert nem lehet megajándékozni semmivel, főként nem itallal?

Majd megteszi a börtönben azt a vallomást, amely szerint én italos dobozban hordtam a pénzt a miniszternek?

Remélem, megértik, hogy miért gondolom úgy, hogy ezt a népmesét nem Oláh János költötte. A vallomást aláírta, és láss csodát, az előzetesből azonnal szabadult!

4 komment

237. Hol a tiszti becsület, ügyészek?

2016.04.01. 17:47 Viszkisdoboz

Nem tudom, hogy az ügyészek tudják-e, hogy katonai ügyész társaik a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonnyal rendelkeznek, s mint ilyenek, jogosultak HM rendelkezésű szolgálati lakásra, amit meg is vásárolhatnak maguknak töredék áron, „mélyen a piaci ár alatt”. Ugyanakkor az ügyészség által biztosított lakhatási célú kedvezményeket is igénybe vehetik.

Nos, ezek a törvény(tnem)tisztelő, erkölcseikről hírhedt katonai ügyészek képviselik a vádat a lakás-ügyben Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és ellenem, ahol az a vád továbbra is, hogy szolgálati lakásom megvásárlására kérelmet nyújtottam be a miniszternek, aki „pechemre” azt törvényesen engedélyezte. Első fokon a bíróság bűncselekmény hiányában felmentett bennünket, másodfokon a Fővárosi Törvényszék egyik tanácsa először elszabotálta a döntést, majd egy másik tanácsa elítélt bennünket. Törvénytelenül, tisztázatlan összetételű tanácsban.

Jön a harmadik menet! 

Meg kell, hogy állapítsam, helyesnek bizonyultak a Népszabadság információi. Az idézés hozzám is megérkezett. 2016. június 14-én a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság nyilvános ülést tart a lakás-ügyben. Ahová szeretettel várom az érdeklődőket!

Ha valaki azt hinné, hogy nincs miről írnom, meg lerágott csont az egész ügy, alaposan téved! A Polt Péter, vagyis a Fidesz vezette ügyészség mindig gondoskodik valami meglepőről. Hogy van bőr a pofájukon, az biztos!

A másodfokú, marasztaló döntést követően az ügyészség hamarabb adta ki az MTI-nek, hogy végrehajtandó szabadságvesztést kér, meg közügyektől eltiltást, mint azt a bíróság kézhez vehette volna. Az indokolás szerint majd így statuálnak példát az állami vezetők számára. Ezen jót derültem! Miközben Polt Péter legfőbb ügyész az, aki falaz az állami vagyon szemérmetlen lenyúlásának, immunitást biztosít a maffiaállam vezetőinek, és koncepciós vádak mentén igyekszik a Fidesz politikai ellenfeleit ellehetetleníteni.

De újabb meglepetések is értek!

A bíróság az idézéssel együtt kézbesítette a Fővárosi Fellebbviteli Ügyészség ügyészi indítványát, amit Csiha Gábor alezredes, katonai ügyész jegyez.

Ebben a rövid iratban azt olvashatjuk, hogy a másodfokú bíróság minden szabályt betartott, jó döntést hozott, csak egy bibi van, hogy nem zárta börtönbe a minisztert meg engem. Mert „hivatali esküjükkel szembe helyezkedő” vádlottak vagyunk, meg „alkalmatlannak mutatkoztunk megfelelni az állami vezetőkkel szemben támasztott magasabb fokú társadalmi és erkölcsi elvárásoknak”.

Ennek a vádnak minden szavát és betűjét visszautasítom!

De ha már a hivatali eskünél meg a magas röptű erkölcsiségnél tartunk, akkor katonai ügyész urak, nekem is van mit mondanom!

becsulet.jpg

Hivatali esküjével szembe helyezkedik az az ügyész, aki törvényes kötelezettségei teljesítése során elfogultan és részrehajlóan jár el (részlet az ügyészi esküből).

A cél szentesíti az eszközt? A bíróság törvénysértéseit csak akkor észleli az ügyész, ha az a vádra kedvezőtlen? Vagyis törvénytelenül el lehet ítélni valakit és ehhez az ügyészség asszisztál? Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a „politikai elszámoltatósdiban” valamit fel kell mutatnia az ügyészségnek, na de törvénytelenül valakit elítéltetünk, hogy tudjuk mutogatni, milyen „sikereket” is értünk el? Ehhez már tényleg gyomor kell.

A katonai ügyész az indítványában nem észlelte, hogy a másodfokú bíróság törvényt sértett. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást csak akkor állapíthat meg, ha a vádlottak felmentésének van helye (büntetőeljárási törvény). Itt pedig éppen fordítva történt. Elítéltek bennünket, nem felmentettek.

Hogy is van az ügyészi kötelesség? Egy ügyész nem működhet közre abban, hogy bárkit törvényellenesen vonjanak büntetőjogi felelősségre, vagy fosszanak meg vagyonától (ügyészi törvény). Ez is csak egy írott maszlag lenne?

A másodfokú bíróság ítéletében a feleségemet – aki a büntetőeljárásnak nem volt részese – egy indokolással megfosztotta vagyonától. A katonai ügyész szerint ez is helyes döntés volt. Sőt, a másodfokú bíróság abban is tévedett, amikor fellebbezési jogot biztosított neki. Kéri az asszony fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – elutasítani. Vagyis az ügyész szerint ebben az országban bírói rendelkezés nélkül, egy ítéleti indokolásba illesztve bárkit meg lehet fosztani a vagyonától, és az érintett még nem is tiltakozhat ellene!

Az erkölcsiségről pedig csak annyit, hogy a katonai ügyészek velem azonos cipőben járnak! Én is és ők katonai szolgálati viszonnyal rendelkezünk. Én is és ők rendelkezési állományba lettünk helyezve. A különbség kettőnk között az, hogy én a kormány tagjai és az államtitkári jogállásról szóló törvény, ők pedig az ügyészségi törvény szerint végzik hivatali feladataikat.

A katonai ügyészek ugyanúgy HM rendelkezésű lakást kaptak a Honvédségtől, mint én. Bérleti szerződést írtak alá, mint én. Ha lakásveszteséget okoztak, ugyanúgy mentesítési kérelmet írtak a miniszternek, mint én. Kérték szolgálati lakásuk elidegenítését, mint én.  Azon az áron vásárolták meg a szolgálati lakásukat, mint én.

Hol van ügyész urak, a tiszti becsület? Ami nálatok erkölcsös és tisztességes, az nálam bűncselekmény?

Ha azt állítják, hogy nekem nem járt katonaként a szolgálati lakás, hanem államtitkári minőségemben kaphattam volna csak lakást, akkor én azt állítom, hogy nekik sem járt HM rendelkezésű lakás, csak ügyészi minőségükben, az ügyészségi dolgozókra előírt lakáscélú támogatásokat vehették volna csak igénybe. Ezek után elvárom, hogy álljanak fel, nézzenek tükörbe, nyilvánosan kérjenek bocsánatot és adják vissza megvásárolt szolgálati lakásaikat az államnak!

Vagy lenne egy még jobb ötletem! Emeljenek vádat maguk ellen is!

Tehát ezek az erkölcsbajnokok képviselik a vádat. Tényleg ég az arcom, helyettük is! Megvásárolt szolgálati lakásuk langymelegében hivatali esküről meg magasröptű erkölcsiségről szóló gondolatokat fogalmaznak meg! Ha csak fogalmaznának! De másnap az irodában le is írják!

Mint tiszt a tisztnek mondom: Szégyelljétek magatokat!

2 komment

236. A hazug ügyészt hamarabb utolérik, mint a sánta ebet

2016.03.14. 10:40 Viszkisdoboz

Miközben a Népszabitól kell megtudom, hogy mikor lesz a lakás-ügy harmadfokú tárgyalása, a Tábornok-per, az „évszázad korrupciós ügye” (by Fazekas ügyész) bizonyítási eljárása a végéhez közeledik. A vád tanúi után a védelem tanúi következnek.

A 17 vádlottból csak Oláh János volt tábornokra, valamint a HM Térképészeti Kft. két alkalmazottjára vannak terhelő tanúk. Ez különösen annak fényében fontos, hogy Oláh János tábornok a börtönben, előzetes letartóztatása alatt „megreccsent” (börtön szleng), bárkire terhelő vallomást tett, akire az ügyészek kérték.

Jó fideszes módszer szerint, ha valakit sikerült megtörniük, felhasználják. Büntetlenséget ígérnek, vádalkut kötnek vele, még azzal biztatják, hogy elítélés esetén elnöki kegyelmet is kaphat, ha miniszterre vagy államtitkárra tesz vallomást.

Na, nem azért, hogy bűnözőket leplezzenek le, nem, dehogy! Hanem azért, hogy „koronatanúként” használják egy politikai koncepciós perben.

Nem kellett sok idő annak felismeréséhez, hogy milyen aljas módszereket használnak. A legutóbbi debreceni tárgyalás során hamar fény derült arra, hogy Waltner ügyész hogyan állított fel egy koncepciót, és hogyan állított „csapdát” nekem és a miniszternek. A cél szentesíti az eszközt. Talán erre gondolt, amikor abszolút törvénytelenséget elkövetve gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket adott át egy ügyésznőnek.

Koncepciós ügyekben általában nincsenek véletlenek. Vagy mégis?

Minő véletlen, a lakás-ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség tanúként hallgatta ki a Tábornok-per vádlottjainak egy részét, de nem szolgálati lakásomról érdeklődtek, hanem arról, hogy Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László volt államtitkár kaptak-e korrupciós pénzt. Ezért kértem a katonai bíróságtól a vádlottak kihallgatását. Tanúként.

Ezt az indítványomat éppen az ügyészség támasztotta alá határozataival. Ugyanis a Legfőbb Ügyészségen feljelentettem a kihallgatást foganatosító Berki Tímea ügyésznőt, hivatali visszaélés miatt. A szokásos ügyészségi tili-toli után a Budapesti Nyomozó Ügyészég kizárólag az iratok tanulmányozása alapján belelátott az ügyésznő fejébe, és arra a következtetésre jutott, hogy a jóságos Berki Tímea ügyésznő nem akart nekünk rosszat, így hiányzott a bűncselekmény elkövetésének célzata, ezért elutasította feljelentésemet. Később a panaszomat is, mivel a tanúk nem tettek rám terhelő vallomást, ezért nincs jogom panaszkodni sem.

Tehát minden szabályos volt az ügyészség szerint. Tehát akkor nincs és nem is lehet akadálya annak, hogy a vádlottakat tanúként kihallgassa a bíróság.

index.jpg

                                                                  (fotó: magyarszo.com)

Dr. Nagy László hadbíró ezredes nem értette, hogy mit is akarok. Vádlottakat tanúként kihallgatni? Hisz ez lehetetlen! Teljes képtelenség! A vádlott, az vádlott (saját érdekében akár hazudhat is). A tanú, meg tanú (igazmondásra kötelezett).

A katonai bíró hitetlenkedve hallgatta a történetet. Ekkor megszólalt Waltner Roland alezredes, katonai ügyész, hogy mentse a menthetetlent. Mentegetőzve állította, hogy a vádlottak tanúkénti kihallgatása azért következett be, mert a katonai ügyészség még nem integrálódott be a Központi Nyomozó Főügyészségbe, ezért nem tudtak egymás nyomozási cselekményeiről.

Arra a kérdésre, hogy akkor a Budapesti Katonai Ügyészség gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvei mégis hogyan kerültek a Központi Nyomozó Főügyészségre, nem tudott válaszolni.

Nem csodálom. A gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveket csak Waltner Roland ügyésztől lehetett beszerezni, mert az iratok nála voltak.

A lakás-ügyben nyomozó jóságos Berki Tímea ügyésznő pedig még a látszatra sem adott (a lakás-ügyről egy kérdése sem volt), azonnal a lényegre tért! Csupán egy dolgot akart Oláh Jánostól: tanúként ismételje meg gyanúsítotti kihallgatása 27. oldalán jegyzőkönyvezett viszkis-dobozos vallomás részletét.

Megjegyzem, a tábornok megtagadta a vallomástételt. Gyanúsítottként büntetlenül hazudhatott, de tanúként bűncselekményt követett volna el (hamis tanúzás).

Szóval, az ügyész megint hazudott.

13 komment

235. Önbírálat - vádkiegészítést javaslok

2016.02.26. 17:49 Viszkisdoboz

A NER eljutott egy olyan fejlettségi szintre, ahol a magyar emberektől már elvárható, hogy együttműködve és segítve a népügyészséget, maguk vádolják meg magukat.

Senki nem kötelezhető ugyan önvádra a törvények szerint, de én felismertem, hogy romlottságom és erkölcstelenségem olyan méreteket öltött, amitől csak akkor tudok tiszta lelkiismerettel megszabadulni, ha önbírálatot gyakorlok.

Töredelmesen beismerem, hogy én, Fapál László, a nemzeti kormány ellensége, milyen galád tetteket követtem el. Ugyan a lakás-ügyben született vádirat 1985-ben kezdődik, amikor honvédtiszté avattak, de ez így nem teljes.

Ezért könyörgöm, az ellenem szóló vádiratot az alábbiakkal egészítsük ki:

„Fapál László (szüleinek csak Lacika) egy másfél szobás tanácsi lakásban született meg Oroszlányon, egy bányász városban, egy fürdőszobás szocialista luxuslakásban. Szüleivel együtt irreálisan alacsony bérleti díj ellenében élt ott 14 éves koráig, majd jelképesnek is alig mondható havi összegért állami kollégiumi elhelyezést kapott Budapesten, középiskolai tanulmányai időszakára. Ezt követően a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatójaként négy éven át ingyenes állami lakhatási juttatásban részesült, mert nem kellett ott sem fizetnie bérleti és egyéb díjakat a kollégiumi elszállásolásáért, sőt még enni is kapott! Ingyér’!”

Valahol végtelen büszkeséggel tölt el, hogy Orbán Viktoron, édes hazánk megmentőjén kívül alig akad ember széles e honban, akinek a lakhatásával annyit foglalkozott volna a sajtó, mint az én lakásommal.

sgforum_hu.JPG

             Fidesz-KDNP 2010-től, amíg le nem váltjuk őket (fotó: sgforum.hu)

Viccet félretéve, ma az ügyészségi vádról és annak bírósági fogadtatásáról szóló néhány gondolattal teszem gazdagabbá a koncepciós perek iránt érdeklődő közönséget.

Nagyon úgy tűnik, hogy a NER-ben megszűnik a törvényes vád és a bíróságok vádhoz kötöttsége. Az ügyészeknek nem kell pontosan körülírniuk cselekvőségedet, ha kilövésre jelöltek ki Orbánék, sőt, a bűnösséged megállapításához még jogszabályt sem kell sértened. Elég, ha a rendszer ellensége vagy! A magasan képzett bíróság majd megtalálja a vétkedet abban, amire te álmodban sem gondoltál!

Jobb helyeken, demokratikus jogállamokban azért a bíróságok elvárják az ügyészségtől, hogy pontosan határozza meg, ki és mit követett el, miben bűnös, és nem árt, ha erre bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A vádirat műfaja pedig nem regény, és nem is életrajz! Egy dolgot kell nagyon pontosan tartalmaznia, a történeti tényállást, amely hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket (az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.).

Nézzük, mi volt az ügyészség konkrét vádja: „Dr. Fapál László vádlott azzal bírta rá az I. r. vádlottat (Juhász Ferenc honvédelmi minisztert) a vagyonkezelői szabályok megszegésére, hogy 2006. május 10-én, annak ellenére, hogy lakását korábban elidegenítésre nem jelölték ki, maga kezdeményezte a miniszterhez címzett méltányossági elbírálást kérő beadványában az általa bérelt lakás elidegenítésre való kijelölését”. Tehát egy kérelem benyújtása miatt lettem felbujtó, ezzel bírtam rá a minisztert a bűncselekmény elkövetésére.

Na, ez ellen a vád ellen a bíróság első fokon bűncselekmény hiányában felmentett.

Ehhez képest miért ítélt el a Fővárosi Törvényszék 23. Bf. tanácsa, mint bűnsegédet?

Először is a tényállást a másodfokú bíróság – eltérő jogkövetkeztetésként (igen, a tényállást jogkövetkeztetésként!) – nemes egyszerűséggel átírta:

„Az I.r. vádlott cselekményéhez dr. Fapál László a lakás igénylését kizáró okok alóli határozatlan időre szóló felmentési kérelem benyújtásával, a határozatlan tartamú lakásbérleti szerződés aláírásával, a lakás elidegenítése iránti kérelem benyújtásával nyújtott segítséget.”

1. Hivatásos katonaként mentesítési kérelmet nyújtottam be a miniszternek (mert korábban lakásveszteséget okoztam), amely nem tartalmazta, hogy a lakást határozatlan időtartamra kértem (egyértelmű iratellenesség az ítéletben) – bűnsegédlet. A miniszter mérlegelési jogkörében döntött, az apparátus javaslatára mentesített, majd határozatlan időtartamra engedélyezte a HM rendelkezésű lakás bérbeadását. A vád nem tartalmazta a cselekvőségemet, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőségem megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig polgári bíróság. A cselekmény, feltéve, hogy bűncselekménynek tekinthetünk egy mentesítésre irányuló kérelmet, elévült.

2. Hivatásos katonaként bérleti szerződést írtam alá a HM Központi Lakásbizottság elnöke által kiutalt HM szolgálati lakás tekintetében. Az állam nevében nem a miniszter, hanem a HM IKH lakásgazdálkodási osztály vezetője írta alá a bérleti szerződést – bűnsegédlet. Mi köze egyébként ennek a honvédelmi miniszterhez? A vád nem tartalmazza a cselekvőségemet, a bíróság a vádon túlterjeszkedett! E cselekvőségem megítélésére egyébként kizárólag katonai büntetőeljárásban, katonai bíróság jogosult, a Fővárosi Törvényszék pedig polgári bíróság. A cselekmény, ha bűncselekmény is lett volna egy bérleti szerződés megkötése, elévült.

3. Nyugállományú katonaként kérelmet nyújtottam be a lakás megvásárlására – bűnsegédlet. Már megint az a rohadt kérelem… Nem volt jogom kérelmet benyújtani a miniszternek? 184 ember kérhette, én nem? A miniszternek nem volt joga dönteni mérlegelési jogkörében? Nincs válasz. A vád tartalmazza, polgári bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, mert már ekkor nem állok szolgálati jogviszonyban. Tehát erről kellett volna érdemben dönteni.

Nézzük a fentiek bírósági indokolását:

Az irányadó tényállásból (a bírónő a maga által önkényesen átírt tényállást tekinti irányadónak) azonban egyértelműen megállapítható, hogy II. r. vádlott közvetlenül a honvédelmi miniszternek alárendelt, a HM tevékenységének tervezéséért, szervezéséért, a feladatok végrehajtásáért felelős közigazgatási államtitkárként, (nem államtitkári minőségemben, hanem szolgálati jogviszonyom alapján, katonaként kaptam lakást még a bírónő szerint is) a HM rendelkezésű lakással kapcsolatos kérelmei benyújtásakor is tisztában volt az I.r. vádlottat terhelő általános vagyonkezelői kötelezettséggel (tisztában voltam azzal, hogy valamennyi jogszabály, különösen a Lakástörvény és végrehajtási rendeleteinek szabályai betartásra kerültek, amely döntések előkészítéséért a HM szakmai apparátusa, mint előterjesztő felelt jogi értelemben és nem a miniszter) és azzal is, hogy az ő határozatlan időre történő lakáshoz jutása, (miniszteri mérlegelési jogkörbe tartozó kérdés volt, mert a mentesítéssel egyidejűleg meg kellett határoznia, hogy a szolgálati lakás határozott vagy határozatlan időtartamra adható bérbe) majd az érintett ingatlan részére rövid időn belül (miniszteri mérlegelési, méltányossági döntési körben, a 10 éven belül beszerzett lakásokat is értékesíteni lehetett) jóval a tényleges értéken alul történő elidegenítése (a lakás vételára a jogszabályoknak megfelelő volt, ha akartam sem tudtam volna többet fizetni érte! Az ügyészség szerint a vételárat a HM apparátusa helyesen számította ki! Milyen tényleges értéken aluli elidegenítésről beszél a bírónő?) a HM rendeltetésszerű működéséhez szükséges vagyonfelhasználáson túlmutat, (a HM rendeltetésszerű működéséhez, vagyonfelhasználásához hozzátartozott, hogy a miniszter évente kétszer köteles volt a szolgálati lakásokat értékesíteni) s mint ilyen, vagyoni hátrányt okozását vonja maga után. (Mint minden állami lakás eladása evidens módon vagyoni hátrányt jelent az államnak, mint tulajdonosnak, mert a bérlői és egyéb kedvezmények miatt a vételár a piaci ár alatt van, de az nem azonos a büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátránnyal.)

A tényállásból azonban arra nem vonható következtetés, hogy I.r. vádlott bűncselekmény elkövetésére irányuló szilárd akaratelhatározása dr. Fapál László II.r. vádlott ott rögzített cselekvősége nyomán alakult ki (vagyis az ügyészségi koncepció megbukott), így az csupán (figyelik, „csupán”. Már csak az hiányzik, hogy milyen kár!) bűnsegédi bűnrészességének megállapítására volt alkalmas. (A kérelmem a bírói koncepció szerint tehát nem rábírás, hanem segítségnyújtás volt a miniszter részére.)

Ez már valódi dráma! Az ügyész szerint én bírtam rá a jogban járatlan minisztert egy kérelemmel bűncselekmény elkövetésére. Én alakítottam ki a miniszter szándékát a bűnözésre. A bírónő szerint meg a miniszter akart bűnözni, és megkért, hogy én ebben segítsem, és nyújtsak be kérelmet, hogy börtönbe kerülhessen. Azért lássuk be, nem túl életszerű, hogy Juhász Ferenc magyar állampolgár felébred egy szép napon és úgy határoz, hogy ma az első embert, aki szembe jön vele a HM folyosóján, azt megdobja egy kecóval, és felszólítja, hogy nyújtson be egy kérelmet, ha van hozzá kedve.

Ne legyenek kétségeik. Ennyi szól rólam az ítéletben. Abszurd, de ezért kaptam börtönt meg vagyonelkobzást.

Szólj hozzá!