Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

269. Délelőtt honvéd orvos, délután igazságügyi szakértő

2017.09.09. 09:19 Viszkisdoboz

„Ha kóros elmeállapotban vagy és beveszed a tudatmódosító szert, akkor olyan állapotba tud hozni, hogy süt a nap!” – mondta dr. Zacher Gábor a Tábornok-per 2017. szeptember 7. napján tartott bírósági tárgyalásán.

Tehát három fontos állítást mondott a közismert és elismert szakértő:

  1. Oláh János kóros elmeállapotban volt;
  2. Tudatmódosító, azaz pszichotróp anyagot szedett előzetes fogvatartása során, amikor nyomozati vallomásait tette;
  3. Hatásuk alatt állt, hiszen úgy érezte, hogy „süt a nap” felette.

 

iaoktkqturbxy8zogq0y2zmzjq5njk5n2y4odrlowywnwjjogm4ytq1mi5qcgvnkpudaadnaxtnabutbc0dfm0bva.jpg

                                                                                                        (fotó: blikk.hu)

Azt gondolom, e mondat után nehéz lesz Oláh János extábornok vallomását a bíróságnak figyelembe vennie, vagy pontosan ezért kell kizárnia.

Az elmeorvos-szakértők szerint az ügyészségi vallomástétel időszakában kóros elmeállapota miatt közepes beszámítási képességgel rendelkező, valamint a börtönben pszichotróp anyagokkal kezelt, az ügyészségi koronatanúként felhasználni megkísérelt tábornok tudatmódosító szerek hatása alatt állt. Így tett vallomást magára, meg mindenki másra. Vallomásaiban a kapuügyeletes tiszthelyettestől a honvédelmi miniszterig, mindenkit korruptnak látott.

Tehát a toxikológiai, illetve elmeorvos-szakértői vélemény megegyezik abban, hogy pszichotróp anyag hatása alatt állt Oláh János. Jogi szempontból csak egy következtetés vonható le a szakvéleményekből: nem vehető figyelembe a vallomása.

Dr. Zacher Gábor elmondta, hogy toxikológiai szempontból nem volt jelentősége, hogy Oláh János volt tábornoknak a börtönben 400 %-kal megnövelték a tudatmódosító szer adagját (az addig tagadásban lévő tábornok innentől kezdve 6 órás kihallgatásokon vett részt). A 0.25 és a 1 mg hatóanyag között – szerinte - nincs különbség, a dózis emelése klinikai tüneteket nem okoz. A szakértő szerint a tudatmódosító szer pedig úgy hat, hogy „jól alszik tőle az ember és leszarja a problémát”.

A függetlenségét és a Honvéd Kórház adatbázisának – bírósági felhatalmazás nélküli - jogellenes használatát megkérdőjelező védői nyilatkozatokat a szakértő visszautasította. Azt elismerte, hogy a Honvéd Kórház vezető beosztásban dolgozó polgári alkalmazottja, de szerinte itt és most igazságügyi szakértőként jár el. A Honvéd Kórház adatbázisának jogellenes használatára meg azt felelte, hogy „délelőtt honvéd orvosként megnéztem (Oláh János extábornokra vonatkozó különleges adatokat) délután meg igazságügyi szakértőként megírtam a szakvéleményt”. Ennek az a pikantériája, hogy a Honvédelmi Minisztérium, mint sértett, jelen van a büntető perben, a vezető beosztásokat a Honvéd Kórházban meg ott osztják.

Védői kérdésre dr. Zacher Gábor a következőket válaszolta:

  1. A Xanax és a Frontin tudatmódosító szer? – Igen. A jogszabály 4. számú mellékletében található, a pszichotróp szerek közé tartozik.
  2. Megvizsgálta Oláh János volt tábornokot? – Nem. Elméleti szempontból vizsgáltam, az általános tapasztalatom alapján fejtettem ki véleményemet. Ilyen dózis emelés mellett a nagy számok törvénye alapján a vádlott a szerhez hozzászokott.
  3. Ha a gyógyszert bevette, akkor gyógyszerhatás alatt állt? – Igen.

 

A katonai ügyész tagadta, hogy tudtak volna Oláh János volt tábornok börtönbéli gyógyszerezéséről (ez annak fényében, hogy a Tábornok-perben minden börtönbe csukott katona magánlevelezését maguk ellenőrizték postázás előtt, eléggé hihetetlenül hangzik).

De most már tudnak róla!

A labda az ő térfelükön is pattog, mert az ügyészi eskü egy életre kötelez…

„Fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; ügyészi tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el. Isten engem úgy segéljen!”

Ha komolyan veszik esküjüket, akkor itt az idő, hogy lépjenek, hogy Oláh János extábornok vallomásának kizárását vagy figyelmen kívül hagyását maguk kérjék a bíróságtól. Ha van még bennük becsület, szakmai tisztesség.

22 komment

268. Zavarban a vádhatóság – jöjjön a toxikológus!

2017.08.29. 21:02 Viszkisdoboz

Ha valaki elvesztette volna a fonalat a Tábornok-perként vagy viszkis dobozos ügyként elhíresült büntetőügyben, annak röviden összefoglalom a folyó év első félévének történéseit.

Bizonyságot nyert igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény kiegészítése útján, hogy az ügyészség által „koronatanúnak” tervezett Oláh János volt tábornokot a börtönben tudatmódosító szerekkel kezelték, ezért az elmeorvos-szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az ügyészségnek tett vallomásait gyógyszer hatása alatt tette. A bírósági gyakorlat szerint az ilyen vallomásokat figyelmen kívül kell hagyni. A jogirodalom az ilyen vallomástételt, az akarat bénítása vagy hajlítása miatt a kényszervallatással hozza egy nevezőre.

Tehát van egy ember, aki a nyomozati szakaszban többször megtagadta, hogy a katonai ügyészeknek vallomást tegyen. Aztán előzetes letartóztatása alatt a börtönben tudatmódosító szerekkel kezdik kezelni.

Láss csodát! Amikor a tudatmódosító szereket egyik napról a másikra 400 %-ra növelték a börtönben, onnantól kezdve együttműködő lett az ügyészséggel, ami azt jelentette, hogy azt mondta, amit az ügyészek hallani akartak. Mert szelektív hallásuk volt, csak meghatározott személyek érdekelték őket. Mint például én, meg a honvédelmi miniszter!

depositphotos.jpg

                                                                                            (fotó: depositphotos)

Tény viszont, hogy az ügyészek ennek az embernek törvénytelenül büntetlenséget ígértek. Amikor az ügyészek mégis úgy döntöttek, hogy megbüntetik, akkor törvénytelenül szóbeli vádalkut kötöttek vele, amit később írásban is megerősítettek. Olyan emberrel írattak alá több, mint 6 év vállalt börtönt, aki kóros elmeállapotú és tudatmódosító szerek hatása alatt tett vallomásokat az ügyészek által kijelölt célszemélyekre és saját magára nézve is (az elmeorvos-szakértők szerint normális ember ilyet nem ír alá).

És itt jön a zavar!

Saját állításuk szerint az ügyészek mit sem tudtak a tábornok gyógyszeres kezeléséről. (Itt akár illik hangosan felnevetni!)

Hogy egy példát mondjak, ennek némileg ellentmond, hogy a tábornok velem való szembesítésekor (2010. decembere) az ügyészek - teljes természetességgel - ülve felolvastatták vele a vallomását, amelyben kétszer is „elhajlott”, vagyis nem azt olvasta, ami abban le volt írva. Waltner kétszer is ráförmedt: - Biztosan így volt? Nincs csoda! A tábornok ekkor már szabadlábon volt, de már napi háromszor 1 mg Rivotrilt szedett, amit esténként még 0.5 mg Frontinnal és 0.5 mg Rivotrillal megfejeltek. Az valóban csoda, hogy olvasni egyáltalán tudott!

Így aztán teljesen ártatlanul az ügyészek azt indítványozták a bíróság számára, hogy toxikológus szakértőt rendeljen ki, elsődlegesen abban a kérdésben, hogy a kihallgatók számára felismerhető volt-e, hogy az extábornok tudatmódosító gyógyszereket szed.

A bíróság kirendelte a Központi Nyomozó Főügyészség indítványára, dr. Zacher Gábor toxikológust, aki a Honvédelmi Minisztérium alkalmazásában áll, mindeközben a Honvédelmi Minisztérium sértettként lép fel a büntetőperben. Milyen etikus, és milyen törvényes!

Dr. Zacher Gábor igazságügyi szakvéleményében szakértői hatáskörét túllépte, áttévedt az igazságügyi elmekórtan területére és azt állapította meg, hogy Oláh János által szedett tudatmódosító szerek mellett is teljesen ép beszámítási képességgel rendelkezett. Mindent megértett, mindent felismert, vallomása jelentőségét felfogta etc.

Ez a vélemény különösen annak fényében szépséges, hogy Oláh János kóros elmeállapotáról – tudatmódosító szerektől függetlenül - az elmeorvos-szakértők már nyilatkoztak: a tábornok személyiségzavara a börtönben dekompenzálódott, ami a vallomástételi időszakban közepes fokban korlátozta beszámítási képességét.

Leegyszerűsítve a toxikológus szakértő véleményét, a szedett tudatmódosító szerek a tudatot nem módosították, csak placebóként hatottak. (Itt is lehet hangosan nevetni!)

Dr. Zacher Gábor a bíróság idézése ellenére nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, kimentette magát azzal, hogy szabadságon van. Mert megteheti.

A védők indítványozták dr. Zacher Gábor toxikológus kizárását a perből és ízekre szedték a szakvéleményét. Végül dr. Horváth Z. Péter védőügyvéd csatolta a per anyagához Dr. Róna Kálmán egyetemi magántanár, igazságügyi és klinikai toxikológus szakértő – védői megrendelésre készített – 64 oldalas szakvéleményét, amely teljesen ellentmond dr. Zacher Gábor véleményének.

Ez a vélemény a legnagyobb szakmai alapossággal mutatja be, hogy a tudatmódosító szerek hogyan hatnak az emberi szervezetre és nem terjeszkedik túl a toxikológia szakmai kompetenciáján.

Dr. Róna Kálmán egyetemi magántanár véleménye megerősítette az igazságügyi elmeorvos szakértők kiegészítő-véleményét. 2010. március 29. napjától Oláh János részére a börtön orvosa újabb gyógyszeres terápiát rendelt el. A Frontin dózisában ez 400 %-os emelést jelentett. Addig reggel nem kapott alprazolamot, áprilistól a reggeli adagja is a korábbi egész napos adagjának kétszerese lett. Az ilyen szintű gyógyszer dózis eszkaláció okozhat olyan hatás-mellékhatás tünet-együttest, amely alapján véleményezhető, hogy az adott személy „gyógyszerhatás” alatt állt.

2017. szeptember 7-én dr. Zacher Gábor toxikológus meghallgatásával folytatódik a pör.

Egyébként minden irat ismertetve, a bíróság előtt még a vád- és védőbeszédek meghallgatása van az ítélethozatal előtt.

Ha csak, az ügyészség nem lesz még kíváncsi Oláh János extábornok DNS analízisére és hét évvel ezelőtti vizeletmintájára. Vagy nem akar éppen a NER vádhatósága egy családfakutatást megrendelni vagy egy újabb szakértőt, mondjuk egy addiktológust kirendeltetni a bírósággal.

Mert hát egy olvasóm kommentjét kell idéznem:

„Mindenesetre döntő bizonyítéknak tekinteni olyan ember vallomását, aki letartóztatásban van, és olyan gyógyszereket szed, amelyek alkalmasak tudatmódosítás kiváltására, nem jogszerű, nem etikus, és nem alkalmas az igazságszolgáltatás iránti bizalom növelésére.” (látjátok feleim szümtükkel)

4 komment

267. Gratula az ügyészeknek!

2017.07.13. 12:19 Viszkisdoboz

Bátran merem állítani, hogy az ügyészség sikeresen irányította és irányítja a közérdeklődésre számot tartó büntetőügyek robbanási idejét, ezzel aktívan részt vesz a választási kampányokban.

Polt hálás krapek!

A Tábornok-per nyomozati szakasza 2010-ben, a választási kampányban kezdődött. Az ügyészség egy tanúvallomás szerint 2009 őszén már tisztában volt azzal, hogy felmerül a vesztegetés gyanúja a HM egyik gazdálkodó szervezeténél, de az ügyészségi informátor szerint várni kellett a feljelentésre készülő vállalkozónak a hivatalos feljelentéssel, mert „nem jött még el az idő”.

Most pedig úgy állunk, hogy az ügyészség a második bőrt is le akarja húzni az ügyről.

Mert Polt valóban hálás krapek!

Az ügyészség úgy ügyeskedett tavasszal, hogy a Tábornok-per első fokú ítéletét sikeresen beletolja a 2018-as választási kampány finisébe. Toxikológus szakértő kirendelését indítványozta abban a kérdésben, hogy a kóros elmeállapotban (személyiségzavarban) szenvedő, tudatmódosító szerekkel az ügyészség engedelmes bábjává tett Oláh János extábornok vajon kihallgatható állapotban volt-e cirka 7 évvel ezelőtt. Ezt kellett papíralapúan, vizsgálatok nélkül a toxikológus szakértőnek szakértenie.

zacher_gabor_2.jpg                                                          (fotó: Nemzeti Audiovizuális Archívum)

Korábban már megírtam, hogy ezt abszolút feleslegesnek tartom.

Egyrészt azért, mert a toxikológus szakértő erre nem tud értelmes választ adni (nem volt ott, Oláh János szájából meg valószínűleg nem csorgott a nyál, hogy észre lehetett volna venni, tudata nem kóser), másrészt nem a szakmai kompetenciájába tartozó kérdés (hogy a tudatmódosító szer milyen változásokat okoz az ember tudatában, erre csak elmeorvos-szakértők nyilatkozhatnak), harmadsorban a bíróságot „a tudatmódosító szer alatt állás” elsődlegesen jogi (mi minősül pszichotrop anyagnak), másodlagosan elmeszakértői (milyen mennyiség esetén lehet az adott egyénnél tudatmódosulásról beszélni) és nem toxikológiai értelemben (mi a pszichotrop szer hatásmechanizmusa) érdekli.

Addig, amíg a 1971. évi Egyezmény a pszichotrop anyagokról (1979. évi 25. tvr.) jegyzékeiben az adott hatóanyag a magyar jog szerint pszichotrop anyagként van nyilvántartva, addig a jogász számára ez az irányadó, különösen, ha azt az elmeorvos-szakértők is kimondják: Oláh Jánosnak 2010. március 29. napjától a tudatmódosító szer négyszeres adagra emelése miatt a másnapi kihallgatások alatt is pszichotrop anyag hatása alatt állhatott. „Vallomását a tudatmódosító szerek oly módon befolyásolhatták, hogy a tudati kontrollt, kritikai készséget fellazíthatták.”  

Ennek fényében tehát „nagyon nagy izgalommal” vártam a Tábornok-per tárgyalását folyó hó 11. napján, hogy a toxikológus szakértő megjelenjen a bíróság előtt, válaszoljon az esetleges kérdésekre, aztán haladhatnánk tovább és végre jöhetne az ügyészi perbeszéd, majd a védőbeszédek. Szívtam már eleget ebben a perben, jó lenne mihamarabb befejezni.

Aztán csalódnom kellett. Dr. Zacher Gábor toxikológus, igazságügyi szakértő szabadságon van, így személyes meghallgatására nem kerülhetett sor – jelentette be Dr. Nagy László hb. ezredes, a tanács elnöke.

Aztán fokozódott a hangulat, a védők erélyesen léptek fel.

Dr. Horváth Z. Péter ügyvéd, Oláh János volt tábornok védője elfogultságot jelentett be a szakértővel szemben és kérte a bíróságot, hogy Dr. Zacher Gábor igazságügyi szakértőt zárja ki az eljárásból.

A védő álláspontja szerint a szakvélemény formai okokból nem felel meg a szakvélemény követelményeinek, olyan szubjektív megállapításokat tartalmaz, amelyet a szakértő nem támasztott alá tényadatokkal. Munkakörével összefüggésben olyan adatbázisokból vett Oláh Jánosra vonatkozó adatokat, amelyhez nem volt jogosultsága, vagyis ha nem dolgozna a Honvédkórházban, hozzá sem férhetett volna.

Dr. Zacher Gábor osztályvezető főorvosként a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségében lévő MH Egészségügyi Központ (továbbiakban: MH EK) egyik szervezeti egységénél a Honvédkórházban dolgozik vezető beosztásban.

A Szervezeti – és Működési Szabályzat szerint az MH EK irányító és felügyeleti szerve a Honvédelmi Minisztérium. Feladatait a Honvéd Vezérkar főnökének közvetlen szolgálati alárendeltségében végzi. A Honvédelmi Miniszter felügyeleti jogkörébe tartozik többek között a vezető személyek kinevezése, megbízása. MH Egészségügyi főnök felügyeli a katonai igazságügyi hatóságok hatáskörébe tartozó orvosszakértői vizsgálatok végrehajtását.

A Védelemegészségügyi Intézet hatáskörébe tartozik többek között a Központi Nyomozó Főügyészség felkérésére (!) szakértői vélemények koordinálása, elkészítése és kiadatása, amelynek alárendeltségében működik a Védelem Egészségügyi Laboratóriumi Intézet- Toxikológiai és Környezetanalitikai Osztály.

A védői okfejtés szerint mivel a perben érdekelt a Honvédelmi Minisztérium, mert sértettként jelen van az eljárásban és polgári jogi igényt is érvényesített, így a HM-nek alárendelt szerv egy képviselője sem lehet elfogulatlan, független! A bíróságnak még a látszatát is kerülnie kellene, hogy az SZMSZ-ben is nevesített munkakapcsolat a Központi Nyomozó Főügyészség és az MH EK között esetleg hatással lehet az igazságügyi szakértői munkára.

Dr. Waltner Rolland alezredes (Központi Nyomozó Főügyészség) katonai ügyész arra kérte a bíróságot, hogy a védő szakértő kizárására irányuló indítványát utasítsa el.

Az ügyész szerint nincs jogi alapja, hogy a Honvédelmi Minisztérium sértettként lépjen fel a perben. A bíróságnak a sértetti igényeket majd el kell utasítania. (?) Így nem áll fenn összeférhetetlenség.

Dr. Zacher Gábor nem áll jogviszonyban a Honvédelmi Minisztériummal. A Honvédkórház önálló költségvetési szervként működik, a HM csak szakmai felügyelőként van jelen és a betegellátás területén nincs irányítási jogosultsága (megjegyzés: az Alapító Okirat és SZMSZ szerint ez nem felel meg a valóságnak, mert 2013. február 1-től a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, mint önálló költségvetési szerv egyik szervezeti egysége a Honvédkórház).

Az ügyész szerint azért sem alapos a kizárási indítvány, mert a toxikológus szakértő a büntetés-végrehajtási intézetben Oláh János által szedett tudatmódosító szerekkel foglalkozott.

Az ügyész szerint a vélemény nem homályos, nem hiányos. Az esetleges szakértői túlterjeszkedés irreleváns kérdés. Egy kérdésre valóban nem válaszolt a szakértő, hogyan hat a tudatmódosító szer a kezeletlen cukorbetegségre, ismerte el, de az személyes meghallgatásakor pótolható. A Honvédkórház adatbázisát a szakértő Oláh János pszichiátriai kezelése vonatkozásában jogosult volt megtekinteni.

Dr. Horváth Z. Péter védőügyvéd szerint az ügyész téved. A polgári jogi igény sorsáról valóban majd a bíróságnak kell dönteni, de jelenleg az a jogi helyzet, hogy a Honvédelmi Minisztérium sértettként vesz részt az eljárásban. Mivel a vezető személyek kinevezése a HM feladata, így Dr. Zacher Gábor osztályvezető főorvos függetlensége és pártatlansága megkérdőjelezhető. A védő szerint még az is elképzelhető, hogy a jelen lévő ügyészeket tanúként kell kihallgattatnia a bíróság útján, hogy milyen állapotban volt Oláh János az ügyészségi kihallgatások alatt, és eljuthatunk oda is, hogy a 400%-ra növelt pszichotrop anyagnak „semminemű” hatása nem volt a vádlottra. 

A védő szerint a szakvélemény még laikus számára is komolytalan. A pszichiátriai kezelés adatai tekintetében a szakértőnek nem volt joga a Honvédkórház adatbázisát használnia, miként erre nem is kerülhetett volna sor, ha a bíróság más szakértőt rendel ki, aki nem a HM alkalmazásában áll.

Dr. Waltner Rolland katonai ügyész viszontválaszában kifejtette, hogy Zacher úr nem áll munkaviszonyban a HM-mel, a szakértőt és a szakvélemény elkészítésével kapcsolatosan a főigazgató nem is utasíthatja.

Dr. Molnár Lajos védőügyvéd szerint Dr. Zacher Gábor toxikológus szakértő túlterjeszkedett a kompetenciáján. A szakértő Oláh János beszámítási képességével kapcsolatosan, az ő mentális állapotáról nyilatkozik, ami nem a szakterülete. A védőügyvéd a tudatmódosító szer hatásmechanizmusával kapcsolatos véleményt várt volna a toxikológustól. A védő javasolja megküldeni a toxikológus véleményt az elmeorvos-szakértőknek, hogy annak fényében fenntartják-e korábbi fő- és kiegészített szakvéleményüket (az ügyészség nem ellenezte az indítványt).

A bíróság nem döntött azonnal a védői kizárási indítványról. 2017. szeptember 07. napjára idézi Dr. Zacher Gábort szakértőt személyes meghallgatásra.

Dr. Horváth Z. Péter védőügyvéd csatolta a per anyagához Dr. Róna Kálmán egyetemi magántanár, igazságügyi és klinikai toxikológus szakértő – védői megrendelésre készített – 64 oldalas szakvéleményét. A bíróság ezt a véleményt megküldi Dr. Zacher Gábor szakértőnek.

Erről a szakvéleményről egy külön posztban tájékoztatom Olvasóimat.

2 komment

266. Zacher Gábor a Tábornok-perben

2017.06.29. 21:54 Viszkisdoboz

A Tábornok-perbe csomagolt viszkis-dobozos ügyben a „legfontosabb” momentummá az vált, hogy Oláh János extábornok kihallgatható állapotban volt-e 2010-ben vagy sem.

Az elmeorvos-szakértők saját szakterületük, az ember tudata és pszichéje tekintetében megállapították, hogy dekompenzálódott személyiségzavara Oláh János beszámítási képességét közepes fokban korlátozta, valamint az általa szedett Frontin és Xanax miatt tudatmódosító szerek hatása alatt is állhatott.

Az ügyészek indítványára igazságügyi toxikológus szakértőt is kirendelt a bíróság. Remélhetőleg az ügy utolsó felvonásaként megérkezett Dr. Zacher Gábor szakvéleménye.

A toxikológus szakértő, aki a vegyszerek (ide értve a gyógyszerek) tulajdonságainak jellemzésével, és az élő szervezetek válaszreakcióival foglalkozik), azt állapította meg szakvéleményében, hogy Oláh János vádlott által szedett szorongásgátló, nyugtató gyógyszerek nem voltak hatással a vallomására és mindvégig kihallgatható állapotban volt.

A szakterületek terminológiája is eltérő. A toxikológus a Frontint és a Xanaxot gyógyszernek, az elmeorvos-szakértők pedig tudatmódosító szernek tekintik. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. El is mondom miért!

1. A toxikológus szakértőnek elsődlegesen arra kellett választ adnia, hogy a vád korábbi „koronatanúja”, jelenleg XVI. rendű vádlottja, Oláh János által a vallomástételi időszakban bevett pszichiátriai gyógyszerei (Frontin, Xanax) hatóanyagai miatt – különös tekintettel az igazságügyi elmeorvos-szakértő által diagnosztizált személyiségzavar alapbetegségére is – a büntetőeljárásban biztosított jogai gyakorlására képes, kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e ügyészségi kihallgatásai alatt.

Dr. Zacher Gábor azt állapította meg, hogy Oláh János a nyugtató gyógyszereit már 60 napja szedte, amikor érdemi kihallgatására sor került, így ezen időre nála ki kellett, hogy alakuljon olyan szintű tolerancia, hogy az általa szedett benzodiazepinek oly irányba nem befolyásolták toxikológiai, farmakológiai szempontból tudatállapotát, hogy kihallgatásra alkalmatlan állapotban lett volna.

(A szakirodalom szerint a benzodiazepinek pszichoaktív gyógyszerek osztályába tartozó vegyületek, melyet főként nyugtatóként és altatóként közismertek. A gyógyászatban szedatív (nyugtató), hipnotikus (altató), szorongásoldó (anxiolitikus), görcsoldó (antikonvulzív), izomlazító (izomrelaxáns) és amnéziát (emlékezet-kiesést) okozó tulajdonságaik miatt használják.)

A szakértő szerint: „Az igazságügyi elmeszakértő véleményében leírtak, már ami a terápiásan szedett benzodiazepinek vonatkozásában leírásra került, szakértői szempontból elfogadható”. Az igazságügyi elmeszakértők szerint a benzodiazepinek Oláh János vallomásának megtétele során oly módon befolyásolhatták, hogy a tudati kontrollt, kritikai készséget fellazíthatták, vagyis nem volt képes az adott helyzet reális értékelésére.

A tudat meghatározása elég eltérő, de központi elem, hogy a környezet érzékelését, a gondolkodást és az érzéseinket értjük alatta. A szakirodalom a tudat két fő funkcióját különíti el. Az egyik, a monitorozás, azaz önmagunk és a környezetünk megfigyelése. A másik a kontroll, azaz cselekedeteink tervezése és ellenőrzése.

Az elmeorvos-szakértők szerint nem a monitorozással, percepcióval (érzékeléssel) összefüggő funkció működése befolyásolhatta a vallomást, hanem a kontrollfunkcióé, azaz a cselekedetek tervezéséért és ellenőrzéséért felelős funkcióé. Azaz, ha valakinek pszichoaktív szerek hatása alatt (pl.: mentális zavarok kezelésére használt gyógyszerek) bizonyos mértékben módosul a tudatállapota, akkor nem biztos, hogy a helyzetnek megfelelő viselkedést fogja produkálni.

Az elmeorvos- szakértők véleménye szerint, ha a monitorozó funkció megtartott is volt (erről nem nyilatkoztak a szakértők, tehát feltételezzük), de a kontrollfunkció sérülhetett. Azaz a vádlott nem biztos, hogy tudhatta megfelelően tervezni cselekedeteit; nem feltétlenül látta előre annak saját magára és másokra vonatkozó következményeit; és esetleg nem tudhatta ellenőrizni (kritika alá vonni) viselkedését, azaz cselekedete nem kívánt következményeit felismerni, elkerülni és megfelelően korrigálni.

Legyünk őszinték, a „lesz@rom tablettának” éppen ez a lényege.

dr_zacher_gabor.jpg                                                             (fotó: Nemzeti Audiovizuális Archívum)

Dr. Zacher Gábor véleménye tehát összhangban áll az igazságügyi elmeorvos-szakértők véleményével. A toxikológus szerint Oláh János monitorozó funkciója a pszichoaktív szerek használata mellett is megtartott lehetett. A kontroll funkció sérülése pedig nem toxikológiai, hanem elmekórtani kérdés, amely szerint Oláh János nem volt képes az adott helyzet reális értékelésére.

2. A szakértőnek arra is választ kellett adnia, hogy az ügyészeknek, illetve a kihallgatásokon résztvevő más személyeknek észlelniük kellett volna, hogy Oláh János nyilatkozattételre alkalmatlan állapotban van, hogy pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt áll.

Dr. Zacher Gábor igazságügyi szakértő értékelhető tények hiányában nem tudott konkrét választ adni. Így csak feltételezte, hogy az ügyészeknek fel kellett volna ismerniük, ha a szó farmakológiai értelmében gyógyszer hatása alatt állott volna Oláh János. A szakértő e feltételezéshez vélelmezte azt is, hogy az ügyészek megfelelő rutinnak rendelkeztek a tekintetben, hogy például kihallgatásuk során felismerik az ittas vagy kábítószer hatása alatt álló személyt. A szakértő szerint „A szó orvosi értelmében a vádlott alkalmas volt kihallgatásra egészségügyi szempontból”.

3. Arra is választ kellett adni a szakértőnek, hogy a pszichiátriai gyógyszerekkel egyidejűleg szedett más gyógyszerek a tudatmódosító szert bármilyen formában befolyásolták-e.

A toxikológus szakértő szerint a szedett más gyógyszerek a benzodiazepinek hatását nem befolyásolták.

4. A szakértőnek szánt utolsó kérdésben azt tudakolta a bíróság, hogy a tudatmódosító szerekhez hozzá lehet-e szokni, és a pszichés állapot és tudat miként változik a terápiás feszültségoldó, nyugtató szerek kezdeti, majd későbbi stádiumaiban.

Dr. Zacher Gábor szerint farmakológiai és toxikológiai szempontból kijelenthető, hogy a vádlott a vallomástételek időpontjában nem állt gyógyszer hatása alatt.

„Jelen helyzetben a vádlott által terápiásan szedett feszültségoldó, nyugtató gyógyszerek elegendőek voltak ahhoz, hogy a vádlott pszichés betegségét, amely diagnózis szintjén csak a klauzúrában jött elő, pozitív irányba befolyásolják, de nem voltak hatással a vádlott szellemi állapotára oly módon, hogy akár 1-3 órával a vallomástétel előtt bevett terápiás adag gyógyszer miatt a vallomását gyógyszertől befolyásolt állapotban tette volna. Farmakológiai és toxikológiai szempontból szakértői bizonyossággal kijelenthető, hogy a vádlott a vallomástételek időpontjában nem állt gyógyszerek hatása alatt. Vallomását olyan tudati állapotban tette, hogy a kérdéseket megértette, vallomásának jelentőségét felfogta. Pszichés állapotának elbírálása természetesen szakértői kompetenciámon kívül esik”.

Az igazságügyi szakértők szakvéleménye között tehát nincs ellentmondás. Oláh János toxikológiai szempontból a szedett gyógyszerek mellett is kihallgatható állapotban volt. Az elmeorvos-szakértők szerint a szedett tudatmódosító szerek miatt viszont pszichés állapota, tudata akként változhatott, hogy a tudati kontroll és kritikai készség fellazult.

Az elmeszakértők bírósági meghallgatásukkor kifejtették, hogy elsődlegesen nem annak van jelentősége, hogy Oláh János vádlott tudatmódosító szerek hatása alatt lehetett ügyész kihallgatásai alatt, hanem annak, hogy kevert személyiségzavarban szenved, amely a vallomástételi időszakban dekompenzálódott, és amely kóros elmeállapot képtelenné ugyan nem tette, de közepes fokban korlátozta, hogy cselekménye, vallomása következményeit felismerje, vagy, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Éppen e tények miatt írta elő a Főváros Ítélőtábla a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa részére, hogy Oláh János még ki nem zárt vallomás-részletei akkor értékelhetők bizonyítékként, ha a vádlott nem volt tudatmódosító szerek alatt. Ezt majd a bíróság nyilván eldönti, hogy állt vagy nem állt.

Ha a bíróság úgy dönt, hogy tudatmódosító szer hatása alatt tett Oláh János vallomást, akkor a vallomását figyelmen kívül kell hagynia.  

Ha a bíróság úgy dönt, hogy Oláh János nem állt tudatmódosító szer hatása alatt, a másodfokú bíróság végzése szerint még bíróság által ki nem zárt gyanúsítotti vallomásait az első fokú bíróság automatikusan nem fogadhatja el a tényállás alapjaként, hanem a többi bizonyítékkal együtt kell mérlegelnie, és állást kell foglalni Oláh János vallomásának hitelt érdemlősége tekintetében.

Persze ez csak akkor lehetséges, ha valami más bizonyíték alátámasztja Oláh János vallomását. Öhöm. A vádiratot. A viszkis-dobozos vallomás rész vádirati kompozíciója, a tényállás, kizárólag Oláh János szó szerinti vallomásán alapul, amelyet kizárólag Oláh János vallomása „bizonyít”.

Ezt kell összevetnie a bíróságnak. Mivel is?

7 komment

265. Pszichiátriai szerekkel kezelték az ügyészségi „koronatanút”

2017.05.25. 18:31 Viszkisdoboz

Eldőlt az úgy látszik legfontosabb kérdés (sic!) a viszkis dobozos perben. Oláh János volt tábornok, a katonai ügyészek által kinézett és menedzselt „koronatanú”, jelenlegi XVI. r. vádlott a vallomástételi időszakban dokumentált módon pszichiátriai gyógyszereket szedett.

A kérdés az volt, hogy bevette, vagy nem vette be a börtönben ezeket a szereket.

A bevette, nem vette be játékot az ügyészség forszírozta, mert maga is belátta (gondolom én), hogy a leszedált tábornok viszkis dobozos vallomása sem politikai kommunikációs, sem jogi értelemben nem használható.

Az ügyészek nyilván azt szerették volna elérni, hogy ne legyen bizonyított, hogy a volt tábornok a börtönben a legális drogokat magához vette. És akkor a bíróság megállapíthatja, hogy mivel nem bizonyított, hogy bevette Oláh a pszichiátriai szereket, ezért a bizonyítás köréből még ki nem zárt vallomásait értékelheti, az elmeorvosszakértők kiegészítő véleménye meg mehet a kukába.

bfb_fejleckep_2015_01_19.jpg

A Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka megküldte a bíróságnak a 2010-ben hatályos 30/2009. számú parancsnoki intézkedését, ami alapján már egyértelműen megállapítható, hogy Oláh János volt tábornok az orvos által felírt tekintélyes mennyiségű pszichotrop szereket bevette. Reggel, és este is.

Az intézkedés szerint gyógyszert csak egészségügyi ápoló oszthat. A pszichiátriai szerek osztása reggel és este történik az egészségügyi ápoló szigorú felügyelete mellett. Ezeket a szereket törve kell kiadni az előzetesen fogvatartottnak.

Ha a fogvatartott az egészségügyi ellátás visszautasításának jogával él, ezt a döntését az egészségügyi törzslapra kell bevezetni és a fogvatartottal alá kell íratni.

A büntetés-végrehajtás által megküldött egészségügyi dokumentációban olyan feljegyzés nem szerepel, hogy a tábornok visszautasította volna a pszichotrop anyagok bevételét.

Az elmeorvosszakértők feltételesen határozták meg Oláh János kihallgatáskori tudati állapotát. A rögzített dekompenzálódott személyiségzavar mellett csak akkor állt a másnapi ügyészi kihallgatások alatt tudatmódosító szerek hatása alatt, ha a dilibogyókat ténylegesen is bevette. Ha pedig bevette, akkor a tudati kontroll és a kritikai készség bizony-bizony fellazult.

1329766578_6717-magicalbookabstractbookfantasymagic640x480-f.jpg

Nekem persze egy percig sem volt kétségem afelől, hogy a börtönben nem szabadon választott műfaj a gyógyszer bevétele, de aki nem járt még ilyen helyen, az azt gondolhatná, hogy megtehette a fogvatartott, hogy nem veszi be az orvos által felírt szereket.

Ezzel legalább megvolnánk, de a szappanopera folytatódik tovább.     

Az ügyész indítványára, az indítvány szó szerinti átvételével ugyanakkor igazságügyi orvosi toxikológiai szakértőt is kirendelt a bíróság dr. Zacher Gábor személyében.

Az ismert szaktekintélynek arra kellene választ adnia, hogy Oláh János tábornok az ügyészi kihallgatásai idején kihallgatásra alkalmas állapotban volt-e. Ha nem, akkor az ügyészek észlelhették-e, hogy kihallgatásra alkalmatlan állapotban volt a gyanúsított, illetve észlelhették-e azt, hogy pszichiátriai gyógyszerek hatása alatt állt. A szakértőnek ki kell térnie arra a kérdésre is, hogy a pszichiátriai szerekkel együtt szedett egyéb gyógyszerek milyen hatással voltak Oláh Jánosra a vallomástételi időszakban, valamint azt is kérdezik a bíróság útján az ügyészek, hogy ezekhez a pszichiátriai szerekhez hozzá lehet-e szokni és annak milyen élettani hatásai vannak.

A bíróság a szakértőnek 2017. június 15. napjáig adott határidőt a szakvélemény elkészítéséhez. 2017. július 11. napján pedig a szakértő személyes meghallgatására is sor kerülhet Debrecenben.

Ez a per menthetetlenül belesodródott az abszurditásba. Már nem az a kérdés, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény, és ha igen, akkor ki, mikor, mit, miért és hogyan követett el. Hanem, hogy az ügyésznek fel kellett-e ismernie, hogy a gyanúsított tudati és érzelmi állapota nem kóser, miközben referenciaszemélyként úgy vezethették a gondolatait, ahogy akarták.

De hát miért tették volna, hiszen Oláh János érdekesebbnél érdekesebb meséket adott elő és a katonai ügyészek boldogok voltak: akár a fél hadsereget börtönbe lehet vetni! Minek elküldeni az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, meggyőződni arról, hogy minden rendben van vele? Ugyan már? Még kiderült volna, hogy az álmuk szertefoszlik, a „koronatanúnak” kinézett ember beteg is, szedált is. Megtehették mindezt büntetlenül? Hát persze, egy ügyésznek mindent szabad!

Az utasításalapú ügyészség az illiberális államban felelőtlen és sérthetetlen. Ha a politikai utasításra végezett „elszámoltatás” alapján (tehát bizonyítékok nélkül) akar valakit elítéltetni a Központi Nyomozó Főügyészség és az megakad a ma még független bíróságon, általános esetben lehülyézik a bírót, rosszabb esetben meglebegtetik a gyanúsítás és a vád alá helyezés lehetőségét, még rosszabb esetben meg is vádolják a bírót valami mondva csinált dologgal. A katonai büntetőeljárások gyakorlatában sajnos találunk rá példát.

A jövő adott. A törvény által rendelt, ellenőrizhető ügyelosztási rend alapján ítélkező bíró (bírósági tanács) függetlenséget meg kell erősíteni. Az OBH-t azonnal meg kell szüntetni, mert ügyészi mintára hamarosan ott készülnek az ítéletek vázlatai. Az ügyészek vádjait bírói kontroll alá kell helyezni. Törvényben kell kimondani, objektív bizonyítékok nélkül vádat az ügyész nem emelhet, a bírósági vádtanács a vádemelést objektív bizonyíték hiányában nem engedélyezi.

27 komment

264. Már a miniszter is?

2017.05.14. 13:41 Viszkisdoboz

Tényleg azon múlik „az évszázad korrupciós pere”, hogy Oláh János bevette-e vagy sem? És ha igen, akkor pontosan hány órakor? Mert hátha korán, így már nem állt a dilibogyók hatása alatt a kihallgatása idejére?

Ez egy szalmaszálnál is gyengébb kapaszkodó, uraim! Mert, ha elég korán felkeltenek valakit (elárulom, hajnali négykor volt szállításkor ébresztő, 2-3 óra várakozás a központi, majd a helyi csurmában, aztán az órákon tartó kihallgatás étlen-szomjan), akkor a teljesen „normális” krapek is olyan zombi már ekkora, hogy hajlamos menekülőre fogni a dolgot. - Hol kell aláírni? Mit akarnak hallani, uraim? - S már lehet is jegyzőkönyvezni azt, amit csak akarunk.

Amúgy is stresszes állapot egy ügyészi kihallgatás, a magánzárkás előzetes fogvatartás körülményeiről nem is beszélve.

FFB(1).jpgJobbra az első zárka az enyém volt, velem szemben Budaházy György raboskodott.

Egyébként mivel Oláh János folyamatosan szedte a tudatmódosító szereket, ezért hatásuk folyamatos a szakértők szerint. Tehát tök mindegy, hogy hány óra hány perckor vette be.

Ha egy drogos meg nem jut időben anyaghoz, akkor jönnek az elvonási tünetek, és megint csak arra tud gondolni, hogy: menekülés! - Hol írjam alá? Mit akartok hallani? - És már lehet jegyzőkönyvezni azt, amit csak akarunk.

Többek között ezért nem lehet figyelembe venni egy tudatmódosító szerek hatása alatt álló vallomását.

Nyomozni kell, ügyész urak! Nyomozni, nyomozni, nyomozni!

Nem letartóztatni, fenyegetni, becsapni és hitegetni, hanem valódi nyomozást végezni!

Tudják, Nyomozó Főügyészség!

Az a baj, hogy Magyarországon a katonai ügyészek a jogi egyetem elvégzése után rögtön bekerültek a katonai ügyészségre. Nyomozási tapasztalatuk egyenlő volt a nullával. Amikor ezred nyomozótiszti tevékenységet végeztem (nekik), akkor ébredtem rá, hogy azt sem tudják, mi is az a szolgálati szabályzat, eszik-e vagy isszák a századnaplót vagy akár egy szolgálatvezénylést.

Sok embert védtem ügyvédként „megalapozott” ügyészi vádjaik ellen. Sikeresen. Nem szerettek a katonai ügyészek, fel is jelentettek az ügyvédi kamaránál, hogy kicsináljanak, de a kamarából jogellenesen mégsem ők, hanem az első Orbán-kormány idején a Fidesz egyik oszlopos tagja, Wachsler Tamás HM közigazgatási államtitkár rúgatott ki. A bíróságon pedig nyertem ellenük.

Ügyész urak! Hol vannak a kétséget kizáró bizonyítékok?

Mert tudják, ha lennének ilyenek, akkor nem azon múlna ez az ügy sem, hogy bevette-e vagy sem?

Mert, ha nyomoztak volna, akkor már a nyomozati szakban kiderül, hogy ártatlanul vádolnak meg?

De hát nem ez volt a cél.

Ja, hogy az volt a felsőbb utasítás, hogy csak az Isten szerelmére, ki ne derüljön valami! Mert akkor megbukik a jól felépített koncepciónk. Pedig milyen szép, hihető mese! Nokiás doboz, viszkis doboz, akármilyen doboz, hogy legyen valami formája is.

De nyomozni azt nem szabad, mert akkor kiderül, hogy:

  1. a miniszter nem iszik alkoholt
  2. a miniszter nem ünnepel névnapot, szülinapot
  3. a minisztert nem lehet ajándékozni
  4. „szakmai megbeszélésem” Oláhval „édes kettecskén” sose volt
  5. a folyosók, irodák be vannak kamerázva a minisztériumban
  6. mikor is volt, nincs időpont
  7. honnan is volt, nincs eredet
  8. ki kit korrumpált volna, és miért
  9. mennyi is volt összegszerűen a mintegy X összeg
  10. viszkis volt-e egyáltalán a nem létező doboz

 

Mert lássuk be, elég szakmaiatlan az a vád, hogy meg nem határozható időpontban mintegy 12 millió forintnyi összeget vettem át, hogy abból mintegy 4 millió forinttal kibéleljek egy viszkis, majd piros italos dobozt (mai napig nem is értem miért volt fontos az ügyészeknek ez a módosítás), amivel a minisztert korrumpálom. Ezt a mintegy összeget Oláh János szerint hol valaki küldte (mert éppen nem ért rá korrumpálni), hol Oláh János szedegette össze (ki tudja honnan)?

Ha mintegy 4 millió vándorolt viszkis dobozban a miniszternek, akkor mi van a fennmaradó 8 millió forinttal? A vádból ez nem derül ki, és Oláh János meseszövése sem adott választ. Nem volt érdekes, ha a miniszternél landolt a mintegy 12 milla egyharmada? A lényeg, hogy a miniszter bele lett rángatva az ügybe?

Egyszóval, ügyész urak, ez a nagy helyzet. Sikerült egy olyan sztorit összehozniuk egyedül, vagy egy kis „telefonos segítséggel”, amely tarthatatlan.

Mert a hazugság nem válik igazsággá attól, hogy ügyészek leírják jegyzőkönyvbe.

Tanulságok:

Máskor azért ügyesebben manipuláljanak. Tudtam, hogy a miniszterre kellene vallomást tennem, de azt nem, hogy mit várnak tőlem, mit kellene hazudnom szabadulásomért. A börtönben arra próbáltak rávenni Csontos István, a romagyilkosságokért elítélt IV. r. vádlott, a katonai elhárítás egykori ügynöke útján, hogy bármelyik volt szocialista miniszterre tegyek vallomást. Választásom szerint? Melyiket kedvelem kevésbé? Ha nem tudok Juhász miniszterre mondani semmit, akkor Csonti azt szerette volna, ha Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter is ott sétálna velünk együtt a börtönben!

Teljes zavar. Mit várnak tőlem? Aztán ennek is eljött az ideje.

Oláhval való szembesítésen hallottam először a viszkis dobozos históriát. Ráadásul Waltner Rolland alezredes az egyik kihallgatásomon azt mondta, hogy egy másik tábornokkal fog szembesíteni (aki egyébként nem is tett vallomást, mint utóbb kiderült, így vele nem is tudott volna szembesíteni).

A szembesítés előtt a folyosón Oláh János bocsánatot kért tőlem. Jött az ügyvéd és nem értettem, hogy mit keres itt Oláh János, egy másik tábornokra számítottam, hiszen Waltner ügyész mást mondott… Azt mondta én tévedek, az ügyész ezek szerint Oláhval fog szembesíteni.

Nagy kérdőjelek voltak akkor az elmémben.

Teljesen letaglózott a szembesítésen Oláh által ülve felolvasott – nem a szemedbe mondott – vallomása. Annyit érzékeltem, hogy két esetben is mást mondhatott, mint korábban, mert Waltner Rolland ügyész ideges volt és rákérdezett, hogy biztosan úgy volt-e, ahogy éppen most mondja. Oláh hasonló arroganciával közölte, hogy ezt jegyzőkönyvezze.

Képtelen voltam megjegyezni a rám ömlesztett információkat. Papírt kértem és tollat, de olyan gyorsan olvasta Oláh a vallomását, hogy követni sem tudtam. Egy mondatban tagadtam, hogy a bárkitől pénzt vettem volna át, tehát nem is vihettem másnak sem, így a miniszternek sem.

Nem is tudtam mást kinyögni elképedésemben a szembesítés után, mint azt, hogy „Már a miniszter is benne van az ügyben?”

Végső tanulság ügyészeknek: soha ne írj koncepciós vádiratot, ha az ítélet még nincs kész!

A legmegrázóbb börtönélményem mégis az volt – bármilyen furcsa – amikor szállításban egy gyermekgyilkossal voltam egy csurmában, majd összebilincselve. Higgyék el, na, az valódi horror volt!

Szólj hozzá!