Viszkisdoboz

fapalrepulo.jpg

A nevem Fapál László. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára voltam, korábban katonatiszt, majd sikeres ügyvéd. Az életem egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott egy állítólagos viszkis doboznak köszönhetően.  

 

Egy volt tábornok, egy büntetőügy első számú vádlottja megváltoztatta korábbi vallomásait, és azt vallotta, hogy kenőpénzt adott nekem, amit én egy viszkis dobozba téve elvittem felettesemnek.  A vallomástevő ettől kezdve már nem vádlott, hanem tanú az eljárásban, én pedig minden egyéb bizonyíték híján, pusztán egy önmagát menteni kívánó ember vallomása alapján előzetes letartóztatásba kerültem.

Egy hónapos letartóztatásom alatt megpróbálták elérni, hogy tegyek terhelő vallomást az egykori honvédelmi miniszterre. Nem tettem, mert nem volt miért. Most bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolnak. Naponta jelennek meg rólam hazugságoktól hemzsegő lejárató cikkek, de a valóságra senki sem kíváncsi. Az életem, a karrierem romokban, végzettségemnek megfelelő munkát talán soha nem kapok majd.

Két okból írom ezt a blogot. Egyrészt nem akarok lesütött szemmel járni, mert nincs okom rá: szeretném, hogy egykori munkatársaim, barátaim, ismerőseim, két felnőtt korú és négy kiskorú gyermekem megismerjék az igazságot velem kapcsolatban. Másrészt az a célom, hogy minél többen átlássák azt a folyamatot, amit ma Magyarországon elszámoltatásnak neveznek, és amelynek során bárkit, akinek haragosa van, egyetlen vallomás alapján börtönbe lehet vetni, tönkre lehet tenni. Ezen a blogon nyilvánosságra hozok minden fontos iratot az eljárással kapcsolatban és elmesélem, mi és hogyan történt valójában.

Friss topikok

Linkblog

252. Gondolatügyészség

2016.09.29. 13:04 Viszkisdoboz

„A kiválasztott hazugságból maradandó tény lesz, igazsággá válik – mondja Winston az Igazság-minisztérium alkalmazottja”. (George Orwell, 1984)

Az előzetes letartóztatásban lévő Takács István honvéd ezredes utolsó kihallgatásának a legvégén, amikor védője szerint is már a levegőben lógott ügyészi szabadlábra helyezése, az eljáró katonai ügyész, Waltner Roland feltesz még egy utolsó kérdést: Tud terhelőt mondani a Honvédelmi Minisztérium felső vezetőire?

A gyanúsított visszakérdez, mivel tudja, hogy életbevágóan fontos a helyes, az elvárt válasz: - A HM kabinetfőnökére gondol? - Ugyan! – legyintett Waltner Roland - A Fapálról beszéljen!

Takács ezredes együtt akar működni, hiszen a szabadsága a tét. Meg egyébként is elege van. Valamikor volt valaki. Ma meg egy senki. Folyamatosan alázzák a börtönben, az ügyvédi beszélő után – mint a náci időkben - meztelenre vetkőztetve ellenőrzik.

aaa.jpg

Némi ügyészi segédlettel elkezd „emlékezni”! A gyanúsítotti jegyzőkönyv szerint beszámolt egy olyan megbeszélésről Oláh Jánossal, ahol 2004-ben vagy 2005-ben az hangzott el, hogy az ún. visszaosztott pénzek fele felfelé ment.

Elmondom, hogy az egyik összejövetel során 2004. vagy 2005. évben – pontos dátumot mondani nem tudok – Oláh János dandártábornok néhány pohár bor után csepegtetett nekem információt Dr. Fapál László közigazgatási államtitkárról is. Azt mondta, hogy a pénzek 50%-a vagy a fele, és ez alatt a visszaosztott pénzeket értem, felfelé ment. Talán annyi rémlik nekem, hogy úgy fogalmazott, hogy „mindennek a fele felfelé megy”. Dr. Fapál László nevét konkrétan nem mondta ki, csak azt mondta felfelé, de a főosztályvezetők fölött közvetlen főnök a közigazgatási államtitkár volt, így számomra egyértelmű volt, hogy Dr. Fapál László közigazgatási államtitkárról volt szó.”

A Fapál név nem hangzik el ugyan a beszélgetés alatt („nevét nem mondta ki”), de a kényszer vallatott ezredes arra GONDOLT, amire az ügyész. A főosztályvezetők főnöke a közigazgatási államtitkár. Takács szerint. „Felkészült” katonai ügyészeink szerint is, ezért több tény sem zavarta meg őket jegyzetelő munkájukban. Miszerint a főosztályvezetők főnökei a helyettes államtitkárok a HM SZMSZ-e szerint, nem a közigazgatási államtitkár. Takács ezredes 2002-2005 között Belgiumban teljesített szolgálatot. Oláh János 2007-től lett főosztályvezető, miközben a közigazgatási államtitkári tisztséget a parlament 2006. június 30. napjával megszüntette.

Már csak az hiányzik, hogy tanult ügyészeink feltalálják az időgépet és minden a helyére kerül.

Megjegyzem, Takács ezredes nem jutott el az „elgőzösítésig” (by Orwell, 1984), így alkalma volt arra, hogy tárgyalási vallomásaiban a bíróságoknak előadja, hogy semmiféle tudomása nem volt visszaosztott pénzekről. „Át kellett volna élni mindazt, amit én éltem át, látni kellett volna, hogyan zajlottak a kihallgatások, milyen lélektani nyomás alatt álltam.” – mondta vallomásában Takács ezredes.

Hadd említsek még egy példát a sugalmazó ügyészi kérdésekre.

Nagy Imre VIII. r. vádlott bíróság előtti vallomásában a következőket mondja: „Waltner Roland megkérdezte tőlem, hogy van-e információm arra vonatkozólag, hogy a HM felső vezetői közül kapott-e valaki kenőpénzt? Én megkérdeztem kire gondol? Mire ő nevek nélkül mondta a honvédelmi minisztert, az előző minisztert és a közigazgatási államtitkárt. Én mondtam neki, hogy honnan lenne információm, mikor személyesen jó ha egyszer találkoztam a fenti urakkal…Erre ő mondta, hogy akkor menjek  vissza a börtönbe és még gondolkodjak.”( KTKT 29. számú tárgyalási jegyzőkönyv V/7 alatt csatolt vallomás 4. oldal)

Nagy Imre VIII. r. vádlott bírósági vallomása is bizonyítja, hogy a katonai ügyészség nem elfogulatlanul, hanem a Be. szabályait megszegve irányította a nyomozást és konkrét személyekre próbált vallomást kicsikarni az előzetes letartóztatás kényszerében lévő vádlottaktól.

Ezt az arcátlanságot, melyet újra előadtak jól képzett ügyészeink a kaposvári bukta után Debrecenben is, nem állhattam meg szó nélkül. Azon melegében észrevételt tettem a bíróság előtt:

  1. Takács ezredest a Kaposvári Törvényszéken, a Tábornok-per alapeljárásának első tárgyalását követően ismertem meg. Az ezredes úr a tárgyalás után odajött hozzám, illendően bemutatkozott, majd bocsánatot kért, hogy a nevem a vallomásában szerepelt, de Waltner Roland katonai ügyész rólam kérdezgetett, így úgy érezte, rám kellett gondolnia, ha meg akar felelni az elvárásoknak.
  2. Elmondtam azt is, hogy Takács ezredes a vallomásában szakmai hibát is vét, mert a főosztályvezetők közvetlen főnöke nem a közigazgatási államtitkár, hanem a HM SZMSZ-e szerint a helyettes államtitkár. (Oláh János nem főosztályvezető ebben az időszakban, amikor főosztályvezető, akkor meg a közigazgatási államtitkári tisztség nem létezik, Takács ezredes meg külföldön van akkoriban.)
  3. Kifogásoltam, hogy a katonai ügyészek gondolatokat jegyzőkönyveztek, és nem tényeket! Etikátlannak neveztem a katonai ügyészek eljárását és kifejtettem, amit műveltek, az a koncepciós eljárások bevett gyakorlata. Elmondtam azt is, hogy ilyen típusú gondolatrendőrség és gondolatbűn eddig csak Orwellnél volt olvasható.
  4. Nem kívánom jegyzőkönyvbe mondani, hogy mit GONDOLOK az ügyészekről. (Még véletlenül gondolatbűnt követek el és hajnalban megint jön egy fekete autó.)

 

Az ügyészek nem nyilatkoztak. Bár ez is elég árulkodó.

Mindezt azért is hoztam nyilvánosságra, hogy egyrészt mindenki megértse, hogyan működött az orbáni terror első két évében a büntető igazságszolgáltatás: már a gondolatok is üldözendőek, ha a Nagy Testvér ellenében hatnak, vagy éppen megüdvözülnek, ha a Nagy Testvér céljait szolgálják.

georgeorwellquotes1.jpg

Másrészt köszönetet szeretnék mondani azon katonáknak, akiknek nem roppantották meg a katonai ügyészek a gerincüket, kitartottak a börtönben, s még szabadságuk reményében sem voltak képesek hazugságokra, vagy az ügyészekkel való cinkos összekacsintásra.

Akiket megtörtek és hazugságokra késztettek, már régen bocsánatot kértek. Próbálom megérteni őket. Ha nem lettem volna magam is börtönben, valószínűleg nem sikerülne.

De nekem is voltak olyan kétségbeesett napjaim, amikor csak annyit mondtam volna legszívesebben az ügyészeknek: kérek egy kávét és egy cigit, meg a vallomásomat.

1 komment

251. Tábornok-per: az ügyész kérdésekre nem válaszol

2016.09.15. 18:17 Viszkisdoboz

Biztosan kerültek már olyan helyzetbe, hogy kérdeztek valakit és az nem válaszolt. Ez önmagában megalázó a kérdezőre, sőt, sértődésre okot adó helyzet. Ilyenkor szoktunk bunkózni, meg mindenféle egyéb jelzővel illetni a választ elkerülőt. Sőt, a válasz elmaradását beismerésnek is szoktuk tekinteni!

De az, hogy ne lehessen a vádról a vádlót kérdezni egy büntetőeljárásban, az mégis abszurd történet!

Olyan érzésed van, mintha süketek párbeszéde zajlana a törvényszéken. A vádlott kérdezi az ügyészt a vádiratról, amit az ügyész eszkábált össze. Az ügyész pedig nem válaszol. Inkább egy csuklómozdulattal átminősíti a kérdést észrevételnek, amire meg nem köteles válaszolni, mert az meg nem kérdés.

images20.jpg

Ez történt ma a Tábornok-per megismételt eljárásában a Debreceni Törvényszéken, ahol az alábbi kérdést tettem fel a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeinek:   

„Tisztelt Ügyész Urak!

Végtelenül örülök, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség végre a jogállami keretek közé helyezte tevékenységét és immár különbséget tud tenni gyanú, alapos gyanú és vádbéli bizonyosság között.

Az utóbbi időben Önök több olyan határozatot hoztak, amelyben megállapították, hogy egyetlen ember vallomása nem lehet még gyanú tárgya sem, ezért nyomozni sem voltak hajlandóak fontos pozíciót betöltő állami vezetők ellen.

Egy börtönben lévő személy vallomást tett egy másik személyre hatóság előtt, vesztegetés miatt. Azt állította, hogy rábízott pénzt továbbított egy másik személynek, vagyis magát bűnsegédi tevékenységgel vádolta meg. Vallomásában nem adott számot a pénz eredetéről, címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról és még elismervényt sem kapott. Az ügyészség szerint ellentmondásos az illető vallomása és életszerűtlen volt a helyszín, ahol a pénz átadása történt.

Ismerősek a körülmények? Pedig nem az Önök vádiratából idéztem!

Hogy is van ez?

Kérdezem Önöket, hogy Oláh János börtönbeli vallomása hogyan és mikor lett vádbéli bizonyosság?

Soha nem vettem részt korrupciós ügyben. Állítom én!

Önök meg vádolnak. De igen!

De hol vannak a bizonyítékok, uraim? Bizonyítékok? A tények is hiányoznak a vádiratból!

Lehet, hogy nem voltam eléggé figyelmes, de a vádiratban a viszkis dobozos résznél, az I/9. vádpontban nem találom a pontos összeget, a pontos időpontot, az összeg címletét, az életszerű helyszínt, mert Önök sem gondolhatják komolyan, hogy bekamerázott közigazgatási államtitkári irodámban pénz átadása történhetett.

Nem találom a vádiratban az átvételi elismervényemet, de legfőképp pedig azt hiányolom, hogy nem határozták meg a pénz eredetét. Honnan származik? Létezett egyáltalán?

Nem először teszem fel ezeket a kérdéseket. Szeretnék tisztességes válaszokat kapni végre!

Nekem az is elég lenne, ha beismernék: a tisztességes eljárás csak a Fidesz-KDNP állami vezetőit illeti meg. Mindenki másnál, aki korábban állami vezető volt, a gyanúhoz, alapos gyanúhoz és vádbéli bizonyossághoz pedig elég az ügyészség által előzetes letartóztatásban kikényszerített gyanúsítotti vallomás.”

Waltner Roland alezredes, katonai ügyész: „Nem kell válaszolni rá, észrevételnek tekinti a kérdést az ügyészség.”

Szólj hozzá!

250. Nyílt levél az ügyészeknek

2016.08.31. 09:58 Viszkisdoboz

Kedves ügyészeim, vádlóim és feljelentőim! A lakás-ügyben született felmentő ítélettel a gondosan felépített vádhatósági koncepció elbukott.

2010 karácsonyát börtönben töltöttem az Önök meghívására. Arra próbáltak körmönfontan rávenni, hogy tegyek vallomást Juhász Ferenc honvédelmi miniszterre (de jó lett volna Szekeres Imre is). Nem tettem, mert nem volt miért. Ráadásul elkövették azt a hibát is, hogy csak a börtönben megreccsent Oláhval való szembesítésen ismertem meg a viszkis-dobozos teóriát. Ezért, ha szándékomban állt volna is egy koncepciós perben való együttműködés (nem állt szándékomban), akkor azt sem tudtam, pontosan milyen vallomást várnak tőlem (gondolom a szabadságom fejében). A szabadságom önkényesen elvehető, de sem akkor, sem most, eladó nem vagyok!

Mivel nem sikerült a minisztert betenniük vádlottként a Tábornok-perbe, 2011 februárjában a koncepciógyártó kormánybiztossággal karöltve kitalálták, hogy a Juhász-Fapál párost együtt kell futtatni egy másik ügyben, aztán majd csak összeérnek a szálak valahogyan és a miniszteri nagyvad is a célkeresztbe kerül. Ez lett a lakás-ügy. Kell-e ékesebb bizonyíték annál, hogy az ügyészség megpróbálta a bírósággal egyesíttetni a lakás-ügyet a Tábornok-perrel? Vagyis az ügyészek Juhász Ferenc minisztert beültették volna a Tábornok-per vádlottjai közé! És már ki is egészült volna a vádirat azzal a résszel, ami most nincs benne: mi a fészkes fenét csináltam a „mintegy” összegű viszkis-doboznyi pénzzel, amikor kiléptem az irodám ajtaján!

Mindezt csak azért írom le, mert Olvasóim egy része nem érti, hogy egy jogszabályszerű magatartássorozat, egy szolgálati lakás megvásárlása, hogyan lehet bűncselekmény a Központi Nyomozó Főügyészség szerint. Hát, így, és ezért!

uzleteshaszon_hu.jpg                                                                             (fotó: üzleteshaszon.hu)

Most már talán Önök is belátják, ügyész urak, hogy én Juhász Ferenc miniszternek sem haverja, sem rokona, sem sulis padtársa, sem ovis csoporttársa nem voltam. Nem húztunk együtt surranót. Sőt, feleségeink sem őriztek együtt libát, nem jártak koktél partikra együtt, nem ugyanaz a fodrászuk, kozmetikusuk, nőgyógyászuk, stb. Gyerekeink nem egy bölcsibe, oviba, iskolába, edzőterembe jártak. Nem találkoztak szülinapi zsúrokon, nem jöttek össze játszótereken titokban homokozni, hogy megbeszéljék szüleik ügyes-bajos dolgait.

Juhász Ferencet 2001-ben ismertem meg személyesen, amikor ellenzéki képviselőként a Honvédszakszervezetnél tájékozódott a katonák jogállásáról szóló törvény tervezetéről kialakított szakszervezeti álláspontról. Legközelebb pedig 2004. október végén találkoztam vele, amikor felajánlotta, hogy legyek a HM közigazgatási államtitkára.

Manapság viszont nap, mint nap azzal szembesülünk, hogy újabb és újabb arcok jelennek meg a politika és a „szakma” porondján, akikről rendre kiderül, hogy valakinek a valakije. 2010 óta a FIDESZ-KDNP olyan embereket nevez ki fontosabb állami és önkormányzati tisztségbe, akik az alapító kollégisták rokonai, barátai vagy szeretői. Azt is leírhatnám tréfás hangulatomban, hogy bizalmatlanságuk okán még a szeretőket is egymás között cserélgetik.

És mivel mindenki magából indul ki, csoda, ha azt gondolta a fideszes politikai elit 2010-ben, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter és közöttem olyan bizalmi viszony lehetett, hogy én viszkis dobozban hordtam neki a korrupciós pénzt, ő pedig megdobott egy lakással?

Miért is mondom mindezt?

Mert az ítélkezési gyakorlat a hivatali visszaélésnél és a hűtlen kezelésnél is megköveteli, hogy a szükségszerűen és formálisan is fennálló kérelmez-jóváhagy kapcsolaton kívül a közvagyont érintő döntéseknél az ügyészség bizonyítsa, hogy a kérelmező a döntéshozó rokona, barátja vagy szeretője, illetve olyan egyéb olyan ok miatt történik a hivatali vezető/vagyonkezelő kérelemnek helyt adó döntése, ami mögött rejtett vagy eltitkolt körülmények vannak.   

A Fővárosi Ítélőtábla felmentő ítélete: „A rendelkezésre álló bizonyítékok között ugyanis nem lelhető fel olyan, amely azt igazolná, hogy a két vádlott között (vagyis köztem és Juhász Ferenc között) a tényleges hivatali eljárást szükségszerűen megkívánó kapcsolaton kívül bármilyen más, személyes jellegű kapcsolat, együttműködés vagy érdekszövetség alakult ki. Nem támasztja ezért semmi sem alá azt, hogy köztük kimondottan a majdani vagyon elleni bűncselekmény megvalósítása érdekében létrejött volna bármilyen kapcsolat.”

Game over.

2 komment

249. Társadalomra veszélyes az ügyészség

2016.08.20. 17:14 Viszkisdoboz

Megérkezett lakás-ügyben a jogerős írásbeli ítélet.

Ezt az ítéletet az ügyészség nem akasztja ki az Ügyészi Dicsőségek Falára! Keresztes Imre főügyész sem keretezteti be és teszi ki irodájában közszemlére. Azonban egyetemi oktatásban, illetve jogi szakvizsgázók számára igazi csemege lesz, mert amit el lehet rontani egy büntetőeljárásban, azt itt el is rontották!

Röviden összefoglalva: Juhász Ferenc honvédelmi miniszter semmilyen jogszabályt nem sértett meg, ezért bűncselekmény hiányában kellett felmenteni. Ha nincs tettesi alapcselekmény, akkor annak részese (felbujtója, bűnsegédje) sem lehetett senki. A senki én lennék, így engem is felmentettek bűncselekmény hiányában. Az asszonynak meg visszaadták a Fővárosi Törvényszék által jogszerűtlenül elkobzott javait.

Teszem hozzá, majdnem bejött az ügyészségnek!

Alkoss a politikai ellenfelek lejáratására egy ügyes koncepciót, lehetőleg az se derüljön ki belőle, hogy mit tekintesz büntetőjogilag üldözendő cselekménynek. A jobboldali sajtó majd úgy is helyre teszi a dolgot az irigykedő embereknél és ezerszer elismétli, hogy ilyen-olyan csúnya bűnöző vagy, ezért börtönben a helyed.

Egy dologgal nem számoltak az ügyészek. Vannak még valóban független bíróságok az országban, ahol ezek a koncepciós vádak elbukhatnak! Megőrizte a függetlenségét és tartotta a hátát a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla is. Ugyanakkor sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a Fővárosi Törvényszék elbukott. Ahogy egy neves ügyvéd fogalmazott: a Fővárosi Törvényszéken a kormánypolitika már nem a spejzben van, hanem a pulpituson.

img_2256_masolata.JPG

Ténykérdés, hogy a katonai ügyészekkel megerősített Központi Nyomozó Főügyészség 2010-től kezdődően kirívóan társadalomra veszélyes magatartást tanúsított. Az elszámoltatási kormánybiztosok feljelentései alá dolgozott, azonnal nyomozásokat rendelt el, és koncepciót alkotott. Nem gondolkodott, hanem kiszolgált. Ennek egyik ékes példája volt a lakás-ügy, ahol egyetlen bizonyíték nélkül, az ügyészség által elkészített koncepció alapján több mint 5 éven át lehetett vádat fenntartani Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszterrel és velem szemben.

Talán emlékeznek a nagyra becsült olvasók, hogy legnagyobb megrökönyödésünkre a katonai ügyészek a tárgyaláson tanulták a lakás-jogszabályokat. A tanulásnak meg is lett az eredménye: a vádat az ügyészség úgy tartotta fenn, hogy minden jogszerű volt, de lehetett volna jogszerűbb is! A Pesti Központi Kerületi Bíróság szerint viszont elég jogszerűnek lenni, ezért bűncselekmény hiányában felmentett bennünket a hűtlen kezelés bűntettének vádja alól.

A vádhatóság fellebbezése miatt az ügy a Fővárosi Törvényszékre került, ahol az egyik tanács megpróbálta megállapítani hatáskörének hiányát. A Kúria rápirított és utasította a törvényes eljárásra. Ekkor egy másik tanács bizonyítás nélkül elítélt bennünket. Bűnösségre utaló tények hiányában „jogi következtetésként” állapította meg bűnösségünket.

A nem jogerős másodfokú döntés ellen mindenki fellebbezett: az ügyész végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte, mondván, hogy ez az ítélet majd visszatartja az Orbán-kormány tagjait (kecske), hogy a közvagyon terhére (káposzta) bűncselekményeket kövessenek el. A védők és vádlottak pedig felmentésünkre tettek írásbeli indítványt a III. fokú bíróságnak.

A táblabíróság az első fokú ítélettel értett egyet maradéktalanul. A harmadfokú ítészek a másodfokú bíróság marasztaló rendelkezéseit és indokolását az ítéletből kirekesztették. A másodfokú bíróság által az első fokú ítéletből jogi indokok nélkül száműzött rendelkezéseit pedig – követve a szokásos gyakorlatot – visszaemelték az ítéletbe.

„A harmadfokú bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem ellentétes tényállással, avagy a tények első fokú bíróságtól eltérő értékelésével állapította meg a vádlottak bűnösségét, hanem a senki által nem vitatott jogszabályi rendelkezéseket értelmezte eltérően és jutott – tévesen – a vádlottak büntetőjogi felelősségét megállapító jogkövetkeztetésre”.

Igen, jól olvasták! „Senki által nem vitatott jogszabályi rendelkezéseket” tartottunk be. Én még úgy tanultam, hogy be nem tartott jogszabályi rendelkezések lehetnek tényállásszerű, netán bűnös cselekedetek. Tehát a betartott jogszabályi rendelkezések voltak az alapjai a „bűncselekménynek”, a jogban jártas katonai ügyészek szerint. Ezért mondom, hogy társadalomra veszélyesek az ügyészek.

A harmadfokú bíróság elvi éllel kifejtette, hogy „téves a másodfokú bíróság által kifejtett azon álláspont, miszerint a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása körében a szándékra vonatkozó tudattartalom mindössze jogi következtetés eredménye… a vádlottak tudattartalmára összefüggő ténymegállapításokat minden esetben a történeti tényállásban kell rögzíteni…a megállapított tények tükrében vonható következtetés az ítélet indokolásában az elkövető tudattartalmára.”

Többször leírtam, hogy egyetlen terhelő okirat vagy tanúvallomás nem volt az ügyészség kezében, mégis vádat emelt és több mint 5 éven keresztül vegzált bennünket!

A harmadfokú bíróság szerint nem lehet megállapítani, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter döntései és intézkedései azt a célt szolgálták volna, hogy dr. Fapál Lászlót a piaci érték alatt juttassa lakáshoz, ezzel szándékosan vagyoni hátrányt okozva a Honvédelmi Minisztériumnak.

Az pedig, hogy „emberre ment” a Központi Nyomozó Főügyészség, csak egyes mondatokból lehet következtetni: „A jelen ügy elbírálása szempontjából jogilag releváns, lakás megvételével kapcsolatosan a harmadfokú bíróság rögzíti, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor, 2006. július 04-én már nem Juhász Ferenc, hanem Szekeres Imre volt a honvédelmi miniszter.”

Lefordítom. Juhász Ferenc nem is lehetett volna gyanúsított, majd vádlott, mert az ügyészség által vélelmezett vagyoni hátrány bekövetkeztekor (katonai szolgálati lakásom megvásárlásának napja, a vélelmezett bűncselekmény bekövetkezése) Juhász Ferenc már nem rendelkezett állami vagyonkezelői jogosítványokkal.

Ennél jobban már nem tudnak égni a katonai ügyészek. Ennek sem lesz természetesen semminemű következménye! Pedig előbb-utóbb be kell látniuk katonai ügyészeinknek, hogy nem félistenek, büntetlenül nem lehet az emberek szabadságával, személyhez fűződő jogaival szórakozni és szórakoztatni!

23 komment

248. Az ügyész erkölcsi kötelessége: a vád visszavonása (és pont)

2016.07.31. 15:05 Viszkisdoboz

Magyarországon az elmúlt 6 évben a vesztegetéses karaktergyilkosságokhoz mindig egy sablont alkalmaznak a kitalálók és a „kitálalók”? Szegényes a fantázia? Vagy ugyanaz a személy áll a háttérben?

Az ismert koreográfia szerint kell egy, a közvélemény számára még érthető összeg (pl. 10-12 millió forint). Kell egy szorongatott helyzetű személy, aki elmondja, hogy valamilyen dobozban, zacskóban stb. vitte az ismeretlen eredetű forintot vagy eurót, lehetőleg ismeretlen időpontban, hogy ne lehessen ellenbizonyítást lefolytatni. Kell egy olyan társadalom, amelynek tagjai gondolkodás helyett hisznek. A médiumok pedig addig ismételgetik az ügyet, hogy mindenki kívülről fújja a hülyeséget és a feltételezések is ténnyé változnak.

Megint egy sablonos karaktergyilkosságtól hangos a sajtó, de most nem az ellenzékhez, hanem a kormánypártokhoz köthető személlyel szemben. A Központ Nyomozó Főügyészség pedig habozás nélkül, azonnal bele is lavírozta magát a zsákutcába.

elefant1.jpg

    Az elefántok nászából megint egy egérke született (fotó: elektrotanya.com)

Ebben a vesztegetési ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség szerint gyanú sincs, ezért nyomozni sem hajlandóak egy fontos állami vezető ellen.

Az ügy főbb ismérvei a következők:

Egy börtönben lévő személy vallomást tett egy másik személyre hatóság előtt, vesztegetés miatt. Azt állította, hogy rábízott pénzt továbbított egy másik személynek, vagyis magát bűnsegédi tevékenységgel vádolta meg. Vallomásában nem adott számot a pénz eredetéről, címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról és még elismervényt sem kapott. Az ügyészség szerint ellentmondásos az illető vallomása és életszerűtlen volt a helyszín, ahol a pénz átadása történt.

Hogy is van ez?  

A Központi Nyomozó Főügyészség hatodik éve már úgy tart vád alatt, hogy 2010-ben egy börtönben lévő személy vallomást tett rám. Azt állította, hogy 2006 év elején – „pontosan meg nem állapítható időpontban” – mivel az állítólagos bűnsegédem nem ért rá, megkérte Oláh Jánost, akkor még ezredest, hogy „mintegy” 12 millió forintot adjon át nekem. A „mintegy” 12 millió forintot a vádirat szerint pontosan meg nem állapítható arányokban többen gyűjtötték össze, de az nem derül ki, hogy mégis honnan származik. A vádirat szerint Oláh János ezt behozta az államtitkári irodámba, ahol én azt átvettem. Ebben a helyiségben a pénzt kivettem a borítékból, annak 1/3-át, „kb.” 4 millió forintot egy viszkis dobozba (későbbi változat szerint piros italos dobozba) tettem, majd azt egy papír italtartóba helyeztem, aztán az irodámat elhagytam.

Ennyi.

Hogy hová mentem vele, és mi lett a többi pénzzel? - az nem derül ki a vádiratból. Oláh gyanúsított vallomása szerint a honvédelmi miniszternek vittem a viszkis dobozos meglepit.

Ebben a vádiratban nincs szó a pénz pontos összegéről, a pénz eredetéről, a pénz címletéről, a pénz átadásának pontos időpontjáról, valamint az elismervényt sem hiányolták az ügyészek. Nem volt fontos az italos doboz fajtája, miként a papír italtartó kinézete sem.  Az ügyészség nem látott ellentmondást Oláh János többszörösen módosítgatott vallomásában, és életszerűnek találta, hogy a Honvédelmi Minisztérium első emeletének szigorúan védett létesítményében, ahol minden be van kamerázva, és még a falnak is füle van, a pénz átadása megtörténhetett. Az már csak hab a tortán, hogy több tanú állította egybehangzóan velem együtt, hogy a honvédelmi minisztert tilos volt megajándékozni, tehát amit Oláh állított, az egyszerűen nem történhetett meg!

És ezek már a kétszer lefolytatott bírósági bizonyítás tényei!

Amúgy pedig azt gondolom, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség most már kikerülhetetlen válaszút elé érkezett: fenntartja a képtelen vádat és szemen köpi magát, vagy ejti a vádat mentve a menthetőt.

Mert ami egy állami vezetőnél gyanúra sem ad okot, képtelenség, hogy egy másik volt állami vezetőnél vádemelést produkáljon.

Az ügyészség magatartásáról majd szeptemberben számolok be, mert meg fogom kérdezni a katonai ügyészeket, hogy a jogtudat fejlődésének eme magasabb síkján továbbra is fenntartják-e a vádat?

Már előre szólok ügyész urak, hogy nem fogadom el azt a nyilatkozatot, hogy majd a bizonyítási eljárás lezárulta után dönt az ügyészség, mert Kaposvárott, sőt már Debrecenben is túl vagyunk a vád „bizonyítékainak” bemutatásán!

És az semmivel sem több, mint ami 2010-ben volt: a Fidesz választási győzelmét követően egy börtönbe vetett ember szánalmas szabadulási menlevele.

6 komment

247. Nem követtem el bűncselekményt - jogerős

2016.06.20. 16:51 Viszkisdoboz

Végére ért a lakás-ügy. A Fővárosi Ítélőtábla 2016. június 20. napján 14.00-kor tartott ítélethirdetésén bűncselekmény hiányában jogerősen felmentett az ügyészség vádja alól. A bíróság ugyancsak bűncselekmény hiányában felmentette Juhász Ferenc volt honvédelmi minisztert is. Feleségemmel szemben a másodfokú bíróság által jogellenesen kiszabott vagyonelkobzás intézkedést mellőzte.

Nem tudom, örüljek, sírjak vagy nevessek, hiszen majdnem hat év kellett ahhoz, hogy véget érjen egy elszámoltatási szappanopera.

A feljelentő Budai Gyula (Fidesz) volt, aki úgy vádolt meg bennünket bűncselekmény elkövetésével, hogy maga is leírta: a jogszabályokat betartottuk.

A bűnös azonban valójában az ügyészség volt, aki szolgalelkűen kiszolgálta az elszámoltatási kormánybiztost és maga kreált egy vádat, hogy bennünket ártatlanul börtönbe juttasson.

Nem sikerült!

Köszönöm, hogy hittetek bennem, köszönöm a támogatást.

Elmondtam. Soha nem adom fel!

Inkább ártatlanul börtönben rohadni, mint térdre roskadva élni!

img_1026.JPG

18 komment