2016. június 14. napján a Fővárosi Ítélőtábla a hatodik évében vergődő lakás-ügy végére pontot tehet. Ha akar. Első fokon felmentő, másodfokon marasztaló döntés született, ezért vált szükségesség a harmadfokú bíróság munkája. Az ítélőtábla 4. Bhar. tanács munkáját segítendő, a vádlottak és a védőik a marasztaló döntés elleni fellebbezésük indokolását benyújtották a bíróságra.
Mivel Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, a per elsőrendű vádlottja, elsőként a miniszteri fellebbezésből emelek ki részleteket.
(fotó: nava.hu)
„Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla!
Alulírott Juhász Ferenc, a fenti ügyszámon folyó eljárás I. rendű vádlottja a Fővárosi Törvényszék ítéletéhez ezúton kívánok észrevételeket tenni, egyben megerősítem, hogy az ítélet formájában, indoklásában, tartalmában egyaránt elfogadhatatlan.
A másodfokú eljárás során mindkét tárgyaláson a bíróság úgy tartotta meg a nyilvános ülését, hogy az ítélet már gépelt formában a bíróság előtt feküdt, így bár formailag kifejthettem álláspontomat, de az már semmilyen módon nem válhatott bíráim mérlegelésének tárgyává, lévén azon már túl voltak. Jelen beadványommal és annak időzítésével azt szeretném elérni, hogy a harmadfokú bíróság az ügy érdemének ismeretében, de még - talán - , az ítélet megszületése előtt ismerje meg álláspontomat, melyet illő tisztelettel mérlegelésre ajánlok…
Az első fokon eljáró bíró a tárgyalás egyik szakaszában azt mondta, hogy „azért is kell az ügy minden részletére kiterjedően többször - időt nem kímélve - visszatérni és rákérdezni, a körülményeket minden oldalról megvizsgálni, mert ez az ügy hosszú idő után kerül majd nyugvópontra, és Ő nem engedheti meg, hogy utóbb a munkáját felülvizsgálva tévedésen kapják.” Nos, harminc éves közéleti szerepvállalásom - benne húszévnyi, törvényalkotói munkával, négyévnyi miniszterséggel és egyéb köztisztségekkel - után, én sem szeretnék egy politikailag motivált ügyben sem elítélt, sem áldozat, vagy később mártír lenni, én sem engedhetem meg magamnak, hogy marasztaló ítélettel sújtsanak olyan döntéseimért, amelyek álláspontom, a jogszabályok, a politikai praxis és gyakorlat szerint sem voltak jogszerűtlenek. Ezért is tartottam fontosnak a mérlegelendő iratok részévé tenni ezt a beadványt.
Tisztelt Bíróság!
A másodfokú bíróság súlyos büntetéssel illetett, mert álláspontja szerint törvénysértést követtem el és szándékosan anyagi kárt okoztam az államnak. Az elsőfokú ítéletet, külön bizonyítási eljárás nélkül, új információ, adat, okirat vagy vallomás nélkül, káromra felülbírálta, bizonyos értelemben az ügyészség álláspontját is túllicitálva, a nyomozati okiratok egy részének önkényes kiemelésével, a vádlottak érveinek, a tanúk vallomásának mellőzésével, a tárgyalási jegyzőkönyvek figyelmen kívül hagyásával hozta meg…
Csak példálózó jelleggel említem meg, hogy számos ügyész, bíró, ebben az ügyben maga a feljelentő, a jelenleg is praktizáló miniszterelnök és állami vezető vásárolt Fapál Lászlóénál nagyobb, vagy hasonló kedvezménnyel állami lakást, amit a törvényességért felelős szervezetek egyike sem kifogásolt. A honvédelmi miniszter, 2012-ben több mint 6000 lakás kedvezményes értékesítéséről döntött, változatlanul hagyva azokat a szabályozási elemeket, amelyeket a kedvezményekre vonatkozóan hat évvel korábban (!!) is alkalmaztunk.
Az ügyészség nem vizsgálta, ha vizsgálta, akkor nem tette az iratok részévé azt, hogy az Állami Számvevőszék miniszterségem ideje alatt, egy alkalommal átfogó, több alkalommal egy-egy gazdálkodási részterületet vizsgált, köztük a vagyongazdálkodást is. Soha, semmilyen formában nem kifogásolták a HM által követett gyakorlatot…
Tisztelt Bíróság!
Gyanúsítottként történő ügyészségi maghallgatásom során, sok más mellett azt kértem, hogy mutassák be, mi tiltotta meg, hogy ne úgy járjunk el, mint ahogy eljártunk!? A mai napig, sem a vádhatóság, sem a másodfokú bíróság nem tudta megjelölni azt a jogszabályt, amely azt bizonyítja, hogy a tárcának másként kellett volna eljárnia. A vádirat és ügyészi beadványok különböző stációiban, de még a marasztaló ítéletben sem szerepel az, hogy mi tiltotta az alkalmazott eljárásunkat. Határozott kijelentések fogalmazódtak meg arra vonatkozóan, hogy szerintük úgy, és csak úgy lett volna szabad eljárni, de egyetlen érv nem hangzott el, fogalmazódott meg arra, hogy miért csak és kizárólag úgy. Ítészeim olyannyira, belebonyolódnak az érvelésükbe, hogy helyenként - a marasztaló ítéletben is – elismerik, hogy persze a törvények alapján úgy is lehetett, mint ahogyan eljártunk, de mégse úgy kellett volna. Nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy erre az érvre „kínáltak meg” két év börtönnel, négy év próbára bocsájtás mellett.
Az elsőfokú eljárás során a bíróság hosszasan tárta fel azt és látta bizonyítottnak, hogy az a praxis, amit a HM ilyen ügyekben alkalmazott, az nem törvénysértő. Ha nem törvénysértő, nincs jogszabálysértés, az ellenkezőjére nincs bizonyíték, (nincs egyetlen gyakorlati példa, sem előttem, sem utánam a bíróság által igényelt eljárás alkalmazására, de tetszőleges áll rendelkezésre a fordítottjára), akkor hogyan állítható szakszerűen és komolyan, hogy mégse úgy kellett volna? …
A vádhatóság –„ügyemmel” egy időben-, külön eljárásban vizsgálta dr. Fehér József - Fapál László hivatali elődje - határozatlan időre szóló, lakáskiutalásának körülményeit. (Valamint több tucatnyi, a feljelentésben szereplő lakásügyet, melyek itt csak annyi relevanciával bírnak, hogy az ügyészség vagy bíróság egyikben sem talált jogsértést.) Az ügyben vádemelés nem történt, törvénysértés hiányában. E helyütt a fenti tény azért fontos, mert Fapál László elődje, ugyan olyan paraméterekkel rendelkezett, és éppen ugyan olyan módon, ugyan olyan eljárás szerint, az én jóváhagyásommal kapott határozatlan idejű lakáskiutalást, egy évvel korábban, mint maga Fapál László.
Fehér államtitkár úr, sem az állami vezetők lakáshoz jutásáról rendelkező szabályok szerint, hanem a katonai szolgálati jogviszony alapján kapott határozatlan lakáskiutalást, mint ahogy az ő hivatali elődje dr. Perenyei Tamás. (Az utóbbinál, az én hivatali elődöm volt az engedélyező.)
Mindhárman rendelkezési állományba helyezett katonák voltak, és így látták el közigazgatási államtitkári feladatukat, mindhárman igénybe vettek korábban már kedvezményt, mindhárman szolgálati jogviszonyuk alapján kaptak korábban is határozatlan idejű lakáskiutalást…
Tisztelt Ítélőtábla!
A Fővárosi Törvényszék, egyetlen bizonyíték, vallomás vagy bárminemű okirat nélkül az én tudattartalmamra vonatkozóan felfüggesztett börtönbüntetést megalapozó következtetést vont le. Felülbírálva az első fokot, úgy döntött, hogy az én valamennyi lépésem előre megfontoltan, azt a célt szolgálta, hogy Fapál Lászlót „tudatosan, a törvények kijátszásával, áron alul” lakáshoz juttassam, szándékolt kárt okozva a magyar államnak. Ezt azzal a hivatkozással közölte, hogy ennek megítélése nem ténykérdés, hanem jogkérdés.
Az állítás abszurd, hamis és meggyőződésem szerint törvénytelen!...
Szemben az első fokkal, ahol bizonyítást vett fel a bíróság arra vonatkozóan, hogy volt ezen a döntési folyamatnak olyan eleme, amely a részemről tudatos károkozásra irányult volna. Nem volt! – állapította meg a bíróság, arra alapozva egyrészt, hogy senki semmilyen formában nem nyilatkozott arról, de még nem is sejtette, hogy én bármilyen formában beavatkoztam volna a kívánt cél elérést kérve. Sőt! Magam kérdeztem meg minden egyes tanútól, hogy nyilatkozzon arról, hogy kértem e valaha bármit is tőle közvetve, vagy közvetlenül a jelen ügy kapcsán. Nyilatkozzon arról, hogy kértem e bármit is, amit szabályszerűtlennek, törvénytelennek tartott, vagy ami nem fért bele a szokásos ügymenetbe. Rákérdeztem arra is, hogy mit tett volna, ha olyan kérés, utasítás érkezik bármely elöljárótól, ami törvénytelen, szabálytalan.
A válaszok egybehangzósága a bíróság számára is világossá tette, amit magam mindig is állítottam, hogy egyetlen - az ügyészség által megnevezett, állítólag a bűnösségemet igazoló – tanútól vagy mástól, soha, sem közvetve, sem közvetlenül nem kértem, (nem utasítottam) sem ebben az ügyben, sem más ügyben, sem az eljárás módjára, sem tartalmára, sem a benyújtás időpontjára vonatkozóan semmit…
Az ügyészség, nem produkált sem okiratot, sem vallomást, sem más bizonyítékot arra, hogy én szándékos károkozás céljával sértettem törvényt. Bár a jog szerint nem nekem kéne bizonygatnom ártatlanságomat, hanem az ügyészségnek a bűnösségemet, de én akár azt is megteszem, ha megmondja valaki, hogy mit kell még bemutatnom annak igazolására, hogy a tudattartalmamra levont törvényszéki megállapítás hamis…
Tisztelt Bíróság!
Ha egy perben túl sok eljárási maszatolás, hatásköri vita, aktatologatás alakul ki, amelyben a Kúriának már kétszer is állást kell foglalnia, nem beszélve az eltelt évtizedről, bizonyos fokú rezisztencia alakul ki a vádlottban. Bennem is. De nem enged nyugodni, igazságérzetem, politikai hitelességem, bizonyos értelemben büszkeségem - ami kockán forog -, nem beszélve a szabadságvesztés lehetőségéről és jelentős összegű pénzbírságról, egy olyan ügyben, amelyben ma sem érzem, hogy hibáztam volna, egy olyan ügyben, amelyben ma is áldozatnak és ártatlannak tartom magam, hát ezért protestálok!
Budapest, 2016. június 01.
Juhász Ferenc”
