A népi vélekedés szerint bizonyosan bűnösök azok az emberek, akik ellen nyomoznak, pláne, ha még vádat is emelnek, hiszen nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Biztosan machináltak valamit! Ugyan azt mindenki tudja, hogy a bérlakásban lakó bérlő törvény szerint olcsóbban veszi a lakást az államtól vagy az önkormányzattól 1993 óta. A vételár a piaci ár 10-35 százaléka között mozog. Az emberek egy része örül, mert ilyen lakást már vásárolt, mások meg irigykednek, hogy nekik nem volt ilyen lakáshoz szerencséjük.

Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám elmagyarázni az eléggé érthetetlent. Öt éve folyik egy büntetőeljárás, egy honvédségi lakás értékesítése kapcsán, ami történetesen már tíz éve a felségem és az én tulajdonomban van. Az ügyészség leosztotta a lapokat, Juhász Ferenc honvédelmi miniszter a hűtlen kezelést kapta, én pedig a felbujtóit. Azóta már pár partit lejátszottunk. Legutóbb új kártyát húztam a pakliból, bűnsegéd lettem, de a Fekete Péter még mindig a miniszternél van. Új játékosunk is lett az asszony személyében, nála lehet Szurtos Kata. A bíróságok egyelőre egymással tök ellentétes döntéseket hoztak. És semmi sem jogerős, így a játék döntetlenre áll, ezért aztán rendíthetetlenül verjük a blattot tovább.

Az ügyészség felbujtói koncepciója háromszor is megbukott már az eljárás során. Az első fokú ítélet szerint bűncselekmény nem történt, nem voltam felbujtó. A Fővárosi Törvényszék 25. Bf. tanácsa szerint sem lehettem felbujtó. Ugyanezen törvényszék 23. Bf. tanácsa a megismételt másodfokú eljárásában szintén nem lettem felbujtó. Az eredeti koncepció azonban megváltozott: nem én bíztattam fel a minisztert, hanem ő akart bűnözni, de ehhez segítségre volt szüksége, mert, mint tudjuk, egyedül nem megy! Még sem adhatta magának az én katonai szolgálati lakásomat!

A koncepciós vádat koncepciós perré változtató ügy előadó bírája (dr. Raczky Katalin) szerint a miniszter már apró gyerekkorától kezdődően azzal a küldetéssel, „szilárd akarat elhatározással” rendelkezett, hogy nekem szolgálati lakást adjon, amit később kedvezményesen megvásárolok. A bírói koncepció szerint én szándékosan segítséget nyújtottam Juhász Ferencnek, amikor kérelmet nyújtottam be a lakás megvásárlására.

De miért? Mi az indok? Mert lássuk be, ritkán esik meg az, hogy valaki csak úgy „bűnözzön”! Vagy a két szép szememért követ el egy miniszter egy bűncselekményt, hogy nekem jó legyen?

Kicsit messziről kell indulnom ahhoz, hogy érthetővé tegyem az ügyészi koncepciót. S be kell vallanom, hosszú idő telt el, mire magam is összeraktam a képet. (Ó, egy újabb játék: kirakós!)

A választ nem csak ebben az ügyben kell keresnünk. 2010-ben, a választási kampány hajrájában akadt egy honvéd tábornok, aki úgy szabadult ki a börtönből, hogy magas rangú állami vezetőkre és pártfunkcionáriusokra hamis vallomást tett. Ebből lett kiragadva a viszkis dobozos ügy, amely koholmány szerint én a honvédelmi miniszternek italos dobozban vittem a korrupciós pénzt.

Budai Gyula a fejéhez kapott: - Ipi-apacs! Egy, kettő! Most megvannak! (Ez már egy új játék, a bújócska!) - kiáltott fel, és már készen is volt az ügyészségi és elszámoltatás ügyi kormánybiztosság közös koncepciója: Fapál viszkis dobozban vitte a pénzt Juhásznak, a miniszter pedig hálából megdobta egy lakással.

                                                  (fotó: penzcentrum.hu)

Így már minden érthető! Igaz-e?

Na, ez a koncepció mozgatja a két ügyet. Féllábú a viszkis dobozos ügy, még féllábúbb a lakás-ügy.

S hogy miért sikerült ilyen szerencsétlenül összerakni ezt a két vonalat? Hát kérem, a dilettantizmus a koncepciós eljárásokban. A Központi Nyomozó Főügyészség ügyészei ugyan hallottak már az ’50-es évek koholt vádjairól, de a gyakorlatban még nem próbálhatták meg magukat. Eddig…

A dilettantizmus biztos jelei az ügyészség részéről:

- A lakás-ügyben 10 hónapon keresztül nem kérte a parlamenttől az ügyészség Juhász Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

- A nyomozást egy olyan ügyésznő vezette, aki a katonai joghoz ugyan semmit nem értett, akinek jegyzőkönyv vezetése önmagában hivatali visszaélést valósított meg, mint az kiderült az első fokú eljárás tanúinak kihallgatása során.

- A lakás-ügyben meghallgatta az ügyésznő tanúként a viszkis dobozos ügy akkor már bíróság előtt álló vádlottjait. Arra kellett volna vallomást tenniük, hogy a miniszter vagy én kaptunk-e korrupciós pénzt. Nem tettek ilyen vallomást.

- Oláh János viszkis dobozos koholmányát tanúként nem erősítette meg, hiába olvasta fel neki az ügyésznő.

- Az ügyészség indítványára a polgári bíróság egyesíteni akarta a lakás-ügyet a viszkis dobozos üggyel, hogy Juhász Ferenc a Tábornok-per fővádlottja legyen. Nem sikerült, a katonai bíróság nem egyesített.

Soroljam még? Vagy ennyi is elég?

Önmagában ezekért az ügyészi ügyeskedésekért valagba kellett volna billenteni a komplett Központi Nyomozó Főügyészséget. Helyette pedig mi van? Küzdünk a bíróságokon az igazunkért.

A hírek így nem a fideszes, államilag szervezett és az ügyészség által védelmezett maffiáról, hanem rólunk szólnak, akik nem követtek el semmit.

Azt már régen tudomásul vettem, hogy az ártatlanság vélelmét az ügyészség nem ismeri. De azt, hogy a jogbíróság megcsúfolja a büntetőjog alapvető elveit és a bűnösség vélelme alapján – bizonyítás lefolytatása nélkül – bűnösséget mondjon ki, nálam átlépte a Rubicont!